Esti Budapest, 1953. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-01 / 204. szám

A Szovjet Békebizottság teljes ülése (Folytatás az 1. oldalról.) Tyihonov ezután elmondotta­, hogy a népek mindinkább a nemzetközi kérdések békés ren­dezésére törekszenek és ezért a nagyhatalmak egyes állam­­férfiai a közvélemény nyo­mására kénytelenek voltak hozzájárulni a tárgyalások gondolatához. A Szovjetunió népei lankadat­lan figyelemmel kísérik e nem­zetközi helyzet fejlődését és mindent elkövetnek, hogy meg­akadályozzák az új háborút, hogy biztosítsák és megszilárdít­sák a békét az egész világon — mondotta Tyihonov. — A szov­jet kormány következetes béke­szerető politikájának céljai a népek közötti békés viszony, a baráti, kulturális, gazdasági és tudományos kapcsolatok javítá­sa és fejlesztése. A szovjet kor­mány következetes békepolitiká­ja tiszteletben tartja minden or­szág nemzeti függetlenségét és szuverenitását, kis és nagy or­szágokét egyaránt, nem tart igényt idegen területekre és senkit sem fenyeget. Ez a következetes békepoli­­tika megszerezte magának minden nép tiszteletét és szeretetét. A Szovjetunió békeszeretetének legjobb bizonyítéka a szovjet kormány belpolitikája, amely a nép jólétének szakadatlan eme­lésére irányul. Tegyük országunk dolgo­zóinak életét egyre jobbá és jobbá — ez ennek a po­litikának célja és ezt a poli­tikát megérti minden be­csületes ember a külföldön is, jól látva­, hogy a Szovjetunió kö­vetkezetesen és tűnt őriz­hatatla­nul békepolitikát folytat. A német diákok nem akarnak háborút —­fejtette ki az NDK diákságának képviselője a világkongresszuson VARSÓ, szeptember 1. (TASZSZ) Augusztus 31-én folytatta munkáját a III. diák világkon­gresszus. A délelőtti ülésen elő­ször Hi Kim An, a kambodzsai diákok küldötte szólalt fel. El­mondotta­, hogy a francia gyar­matosítók sok évtizedes ural­muk alatt csupán egy középisko­lát, egy technikai és egy női középiskolát létesítettek. Az ország ötmillió lakosából négy­millió írástudatlan. A tuniszi diákok képviselője beszámolt arról a bestiális gyar­mati rendszerről, melyet a fran­cia gyarmatosítók teremtettek. Az országban még érvényben van az 1938-ban bevezetett ostroma­­lapot. Sokszáz tuniszi diákot börtönbe vetettek. Nagy hatást keltő beszédet mondott a kongresszuson Sepp Remisek, a Német Demokratikus Köztársaság diákságának kép­viselője. Hangsúlyozta, hogy a német nép nem akar háborút. A német diákság sem, mert bé­kében akar tanulni, dolgozni és csak a békében látja, jövője biz­tosítékát. A német diákság ne­vében háláját fejezte ki a Szov­jetuniónak, hogy segítséget nyújt a­z egységes, demokratikus és békeszerető Németország meg­alakításában. A továbbiakban is­mertette a Német Demokratikus Köztársaság kulturális életének fejlődését. ---------b e ■----------­ Ma lesz a szavazás a Biztonsági Tanácsban a marokkói kérdéssel kapcsolatban LONDON, szeptember 1. A londoni rádió jelenti, hogy a­ Biztonsági Tanácsban hétfőn folytatódott a marokkói kérdés vitája. Szavazásra valószínű­leg ma kerül sor. A párizsi lapok széles körben kommentálják azt a tényt, hogy Laniel kormánya az utóbbi hét folyamán fokozottan készül „de­mokratikus reformokral” Marok­kóban. A sajtó hangsúlyozza, hogy a francia kormány intézke­déseinek gyorsaságát főleg az magyarázza, hogy 15 arab és ázsiai ország követelte a­ ma­rokkói problémának az ENSZ- ben való megvitatását. Tizennégy ÉVE vonult be ez a nap az emberiség történetének legkomorabb emlékei közé. Szep­tember 1: ez már a sötétség korszakában, a­ fasizmus idején volt. Az emberiség ellenségei ezt a napot szánták uralmuk végle­ges kiterjesztésére. Ez a­ nap lett kezdete az ő végüknek. Mégis oly korszakot nyitott meg, amikor a sötét még feke­tébb, a vér még pirosabb, a fájdalom még sikoltabb volt. Emlékszünk, mert átéltük Ez a nap, 1939 szeptember 1-e készí­tette elő azt a június 22-ét, amely két évvel később az em­beriség holnapját,­­ a Szovjet­uniót akarta letörölni a törté­nelem térképéről. Egy betegesen tévé is. A városi elsötétítés to­vább tartott, mint a szellemi. Az emberek többsége még a há­ború alatt magához tért, pedig akkor, tizennégy évvel ezelőtt, ezen a langyos és fülledt szep­temberi napon sokan önm­arcan­­goló elégtétellel kiáltottak fel. Tudtam, hogy jönnie kell, jobb, hogy már itt van. Mert a har­mincas éveket, a Szovjetunióban az óriásléptű ember első győ­zelmeinek idejét, Európában és Észak-Amerikában azt jellemez­,-Oosz és tudatosan embertelen ^ jjegy az emberek tudatába, korszak hatalmas es _ ha.z__§ J mint a kicsépelt, tiszta búza közé a patkány, befészkelte ma­ga korszak hatalmas es bűnszövetkezete tervezte ki azt a s ka napot, hogy az emberiség szívéből elrabolja az oromot_, a gyermekek szeméből a­z ovo ígéretét, hogy biztosítsa a náci gonosztevőknek a hatalmat és a naigy monopóliumok urainak a szakadatlan hasznot. Tizennégy évvel ezelőtt is meleg volt a szeptember.­ Az is különös, különös nyáréjszaka volt, mint az 1914-es augusztusi, amelyet Ady sejtett és énekelt meg. Tizennégy esztendővel ez­előtt először borult sötétbe Európa nem egy városa és so­kan igyekeztek elsötétítést el­rendelni az emberek lelkiism­ere­tét a háború gondolata és ad­dig rágósért, turkált, szennye­zett, fertőzött, míg az egyszerű, tisztességes emberek is meg­­adóan sóhajtották: jó, essünk már túl rajta, ezen a háborún. Azok a Sötét erők,, amelyek el­­tuszkolták az emberiséget a szep­­tember 1-i szakadékig, végül vereséget szenvedtek, de végle­gesen nem pusztultak el. Egy időre nyelvet, sőt földrészt vál­tottak, de céljaikat nem adták fel. A vereségre azzal válaszol­tak, hogy megpróbálták a há­borút meghosszabbítani. A csa­tatéren nem sikerült, hát még­ Szeptembt­er 1. (A második világháború kitörésének évfordulójára) Írta: BOLDIZSÁR IVÁN próbálták a sajtóban, a rádió­ban, a nemzetközi konferenciák tárgyalótermeiben. A fasiszták utódainak Barbarossa-terve az volt — és részben még az mai is , hogy megkísérelték meg­hosszabbítani a háborút az em­berek tudatában. Önmagunkat csapnék be, ha azt állítanánk, hogy kísérletük nem járt némi sikerrel. Kitalálták és elterjesz­tették a szellemi baktériumfegy­­vert, a hidegháborút. Azt hitték és azt akarták velünk is elhitet­ni, hogy újra sikerül megjátsza­­niok és megnyerniök a harmin­cas évek játszmáját. Ezért ej­­togatták a háborús sebekből fel­­tápászkodó emberiség lelkébe az új háború, egy új, még vére­sebb és gonoszabb szeptember 1. és június 22. elkerülhetetlen­ségét. Az új szeptember­­ előkészítői, az imperialisták, akik csak úgy, mint történelmi előképeik, a Bourbonok, semmit sem tanultak és mindent elfelejtettek, azt hit­ték, hogy a történelmet meg le­het ismételni. Abban remény­kedtek, hogy ismét kézbekap­hatják az 1939-es és 1941-es csúf ütőkártyákat. Tévedtek, mint mindig, tévedtek, mint a Bour­bonok és ugyanaz a sors is vár rájuk: a történelem süllyesztője, a­z emberiség megvetése. Nem, a történelmet nem lehet meg­ismételni. A szeptember 1-i évforduló elsősorban erre tanít. Tizennégy évvel ezelőtt a Szov­jetunió egymagában, sőt elszi­getelten harcolt az emberi hala­dásért és a békéért. Ma a Szov­jetunió vezette béketábor ereje a béke fennmaradásának leg­főbb biztosítéka, a szovjet poli­tika békekezdeményezései pedig döntően befolyásolják a nemzet­közi politika irányát. A nemzet­közi erők viszonya jelentősen el­tolódott azok javára, akik min­den erejükkel küzdenek egy új szeptember 1-e ellen. De megváltozott miacra a német nép is. A második világháború kitörésének dátuma bizonyára sok németet gondolkozóba ejt éppen most, a nagyfontosságú ny­uga­tnéme­torsz­ági vá­l­asz­t­á­sok előtt alig néhány nappal. A ná­cizmus rengeteg szenvedést zú­dított Európa népeire, de sokat szenvedett maga a­ német nép is. Mégis azok az erők, amelyek átvették Hitlerék örökét, most Nyugat-Németországból egy új „negyedik birodalmat” akarnak csinálni. Adenauer és pártfogói, az amerikai uralkodó körök egy­re nyíltabban, sőt egyre hence­­gőbben támaszkodnak a hitleri alvilág újra felbukkanó figurái­ra. Szeptember 1 figyelmeztetés a Ramcke tábornokoknak és a Rudel ezredeseknek, az Aden­­au­eroknak és a Kaiseroknak, de mindenekelőtt a Dulleseknek és a Conantoknak, hogy 1939 .szep­tember 1-re és 1941 június 22-re feltartóztathatatlanul követke­zett 1945 májusa! A hitleri agresszió intő példaként kell hogy szolgáljon azoknak, akik meg akarják ismételni és a né­é­peknek is, amelyeket újra áldo­zatul szánnak. A népek nem ugyanazok, mint­­ tizennégy évvel ezelőtt. Azon a különös, különös nyáréjszakán a kapitalista világban egymást nem ismerve sírtak az édes­anyák, csikorgatták fogaikat a fiatal apák, álmodoztak a béké­ről a költők és a muzsikusok. Ma az édesanyákat, a­ harcos fér­fiakat, a költőket és a muzsiku­sokat, a szénégetőket és a pász­torokat, a tervezőket és az épí­tőket átfogja, mint az Egyenlítő a földgömböt, korunk hatalmas és legyőzhetetlen ereje, a béke­mozgalom. Ezek ereje, a mi erőnk, ezek igazsága, a mi igazságunk fog győzni. Nem lesz új szeptember 1. Rajtunk múlik: munkánkon, egységünkön, összetartásunkon. Japán bányászok tiltakozó sztrájkja SANGHAJ, szeptember 1. (TASZSZ) Amint a japán rádió jelenti, augusztus 31-én a Micui bánya­vállalat 51 ezer munkása tilta­kozó sztrájkba lépett 5564 bá­nyász elbocsátásai miatt. A hokkaidoszigeti Ribai bá­nya munkásai augusztus 30-án 24 órás sztrájkot tartottak. A „Chicago Daily News" az Egyesült Államok és Irán kapcsolatairól NEW YORK, szeptember 1. (TASZSZ) A „Chicago Daily News” cí­mű lap közli washingtoni tudó­sítójának cikkét az Egyesült Ál­lamok és Irán kapcsolatairól. „Irántól — írja a lap — olyan kérelem érkezett, hogy a sah helyreállított kormányának sürgősen pénzre van szüksége bármilyen kormánytól, amely szert akar tenni az irániak örök barátságára." A cikkíró szerint Iránnak az a kérelme, hogy „készpénzt” ad­janak neki, stratégiai jelentősé­gű az Egyesült Államok szem­pontjából, tekintettel arra, hogy Irán közel van a Szovjetunió­hoz. A külügyminisztérium kép­viselőinek azonban az a véle­ményük, hogy az Egyesült Álla­­moknak nem szabad elhamar­­kodniuk a „készpénz”-nyújtást, amíg Henderson amerikai nagy­­követ nem jelenti, hogy a sah új kormánya „eléggé szilárdan megalapozta” hatalmát. A cikkíró hozzáfűzi, hogy „mi­előtt az amerikai kincstár kapui megnyílnak Irán előtt”, valószí­nűleg olyasféle gesztusra lesz szükség, amely az Angliával támadt olajvita rendezésére irá­nyuló készségről tanúskodik. IBUSZ irodák a dolgozók szolgálatában! Új nyitvatartási idő szeptember 1-től: Hétfőtől— Szombaton Budapesten: péntekig V., Főiroda, Molotov-tér 2. 10—17.30-ig 10—14.30 ig IV., Újpest, Bajcsy Zs.-út 13. 10—17.30-ig 10—14.30-ig VII., Rákóczi-út 70—76. (Divatcsarnok) 10—17.30-ig 10—14.30-ig XI., Móricz Zsigmond-kert tér 9. 10—17.30-ig 10—14.30-ig X., Kőbánya, Körösi Csoma-út 4. 10—17.30-ig 10—14.30-ig XXL, Csepel, Rákóczi-út 87. 10—17.30-ig 10—14.30-ig V., Vörösmarty-tér 7—9. 8.30—16.30-ig 8.30—13.30 ig VI., November 7-tér 3. 10—19.00 ig 9—18.00-ig &mmT KEDD, 1953 SZEPTEMBER 1. Ma sztrájkba lépnek az angol villamosipari munkások LONDON, szeptember 1. A szakszervezet és a munkál­tatók tárgyalásainak kudarca után az angol villamosipari dol­gozók szakszervezetéhez tar­tozó munkások kedden délben ismét sztrájkba lépnek — jelenti az AFP. Vidéki színházak ünnepi hete Debreceni Csokonai Színház: „Nem magánügy ! Életünkben szaporodnak a közügyért.­­ Egy ismerősöm mondotta el a minap: a Népstadionnal kapcso­latban érezte talán legjobban azt, hogy a dolgozó nép meny­nyire gazdája lett ennek az or­szágnak. Az volt az érzése — mint mondotta — hogy a sta­dion megnyitóján sokezer gazda, építő, pályagondnok ül a hatal­mas kőlépcsőkön, akik a jó gazda szemével vizsgáltak min­dent, büszkélkedtek és terveztek a jövőre. Ki előbb, ki később jön rá ennek a „gazdaérzésnek” ízére, de bizonyos, hogy mind többen. De nemcsak a Népsta­dionról van szó, közügy lett a villamosközlekedéstől a tejcsár­dáig, az ózdi kohótól az an­gyalföldi kultúrházig sok minden. Az is, hogy ne szemeteljünk az utcán és az is, hogy mit játszanak a színházak és sok más egyéb. Természetesen a magánügy azért nem halt meg, csak sok magánügy nem is am­­­nyira magánügy, mint hinnek és a közösség erejével sok min-' den könnyebben megoldható. Er­ről szól a „Nem magánügy" című darab, amelyet a harmadik vidéki színházi hét alkalmából tegnap este mutatott be a Deb­receni Csokonai Színház. A vi­dám, bonyodalmas bohózat azt mutatja meg, hogyan találkozik a szovjet embereknél a magán­ügy és a közügy. Messzi északról, a „Tajmir”­_________ félszigetről Moszkvába érkezik az építkezé­sek főmérnöke és miután a szo­bák zsúfoltak, a hatalmas Moszkva-szálló tizenharmadik emeletének társalgójában kap fekvőhelyet. Hasonlóan jár Kir­­picsnyikov, egy műsoriroda igaz­gatója, Griskó geológus és az öreg Baburin méhész. A nagy Szovjetunió különböző vidékei­ről, tájairól jöttek, más-más foglalkozású, gondolativilágú, érzésű emberek, de van bennük egy közös vonás: a szovjet ha­za forró szeretete.­­ Djuzsikovnak, a fiatal főmér­nöknek mindössze két nap áll rendelkezésére Moszkvában, hogy fontos ügyeit elintézze. De közben telefonértesítést kap, hogy a messzi „Tajmir’’-ról in­­terurbán keresik. Várnia kell a telefonra, nem tud a társalgó­ból kimozdulni. Helyette szo­batársai vállalják ügyei el­intézését az acélkonstru­kció­­ban, a geológiai intézetben és a többi hivatalban. Ebből kelet­keznek azután a rendkívül mu­latságos félreértések, hogy végül is pergő jelenetek során tisztá­zódjanak a már teljesen összeku­­szálódott szálak. Mindenki be­csületesen elintézi, amit vállalt, senki hálát nem vár, hiszen a „Tajmir”-félszigeti építkezések ügye nem magánügy. Iszajev és Galics szovjet írók „Nem magánügy” című bohózata jó példa arra, hogy a bohózatot milyen eleven, élet­szerű és pozitív tartalommal le­het megtölteni. Bátran, sokol­dalúan alkalmazzák a humort, nem félnek a meglepő, fejtetőre állított helyzetektől, bohóza­tukban valószínűvé, elhihetővé teszik azokat. A „Nem magán­ügy” rendkívül kacagtató, s mon­danivalójában reális és időszerű. I­tt Debreceni Csokonai Szipház­a előadásán meglátszik a gondos rendezői munka (Lendvay Fe­renc rendezte). Az egész elő­adás alaphangja kiegyensúlyo­zott, mértéktartó. A rendezők és a színészek igen helyesen ellen­álltak a bohózati túlzások csá­bításainak. A cselekmény azon­ban nehezen indul. Az első je­lenetekben so­k olyasmi történik, amelyekből keveset tudunk meg a szereplők kilétéről, csu­pán a szituáció mulatságos. Az első jelenetek lassú tempója né­mi ritmustörést okoz, de aztán nekilendül a cselekmény és per­gő, mulatságos jelenetek során fokozódó feszültséggel éri el a csúcspontját a rendezésben és játékban egyaránt kitűnően meg­oldott harmadik felvonásban. Ezt a könnyen kiküszöbölhető zökkenőt (az expozíciót megfe­lelő húzással tömöríteni lehet­ne) leszámítva a darab egysé­ges és az előadás kitűnő szó­rakozást nyújt, a legnagyobb szerep Djuz­si­­kov mérnöké. Soós Imre alakí­tása gazdag színészi eszközök­ben. Sokszínű játéka különösen a második és harmadik felvo­násban előrelendíti a cselek­ményt, s az annál is in­kább dicséretes, mert a fiatal és nagyon tehetséges színész egyénisége elüt attól, akit meg kell formálnia. Djuzsi­kovot keményebbnek, férfia­sabbnak képzeljük, mert csak így hihető, hogy sorompóba tud­ja munkatársait állítani „Taj­­m­­ir” ügyéért. Selmeczy Mihály Kirpicsnyikov szerepében élen­jár a humorban, sőt túlságosan is kabarészerűen poentíroz. Hor­tobágyi Artur, Baburin méhé­sze az egyik legjobb ala­kítás. A nézőnek az az érzése, amikor a színpadon van, mindig történnie kell valami mulatsá­gosnak. Élettelién, jóízűen for­málta meg a kedves öreg szovjet méhészt, egész játékával azt példázza, hogy „öreg ember — nem vénember”, ha érző szíve van. Kedves, rokonszenves Szen­tess II János Grisko geológusa. Alakítása különösen a harmadik felvonásban szerelmével való je­lenete során igen jó, bensősé­ges és szűkszavúságában i­s ki­fejező. Baburin unokája szere­pét Örkényi Éva alakítja. Finom, művészi eszközökkel, bájos, fia­tal lányt formál. Lljuba Popova szerepében Andaházi Margit nem ad elég hangsúlyt alakítá­sának és így nem bontakozik ki teljes mértékben a fiatal mér­nöknő jelleme. Újvárosi Katalin elszürkíti a Moszkva-száló ta­karítónőjének alakját, amely egyébként hálás epizódszerep. Külön ki kell emelni Békés Rita és Mensáros László kitűnő ka­­binetalakítását. Békés Rita az énekesnő szerepében ellenállha­tatlanul mulatságos, minden szavával, minden mozdulatával jellemez és kacagtat. Mensáros László némaságában is sokat­mondó. Márkus László Albatroz artis­ta szerepében az első felvonás­ban igen hatásos, a továbbia­k során nem tudja kiaknázni a szerepadta lehetőséget, csak az utolsó felvonásban lendül fel ismét alakítása. Kirpicsnyikov feleségét sokoldalúan és jól áb­rázolja Mihályi Lici. A Debreceni Csokonai Szín­ház magas színvonalú, nagysike­rű előadása is azt bizonyítja, hogy a jelző: „vidéki színház” — ma már nem jelent alacso­nyabb rangot. Csapó György Terjedelméb­en a Négy új film szikronm­unkáin dolgoznak szinkronrendezőink Rövidesen befejeződik a Go­gol világhírű vígjátékából, a „Revizor”-ből készült hasonló című színes szovjet filmvígjá­ték szinkronmunkája. A szere­peket népszerű színészeink szó­laltatják meg magyarul, a többi között: Benkő Gyula, Kállai Ferenc, Szakáts Miklós, Fanny Márta, Tapolczay Gyula, Med­­niyánszki Ági és Horváth Jenő. Az odesszai úttörők vidám kalandjait beszéli el „A vitorlás titka" című színes szovjet film, amelynek szinkronmunkái ugyancsak hamarosan elkészül­nek. Nagyszabású kínai film szin­kronmunkáin dolgoznak művé­szeink. A film címe „Sanghaj­­ban történt". A film a hétmil­liós nagyváros felszabadulásá­nak napjait eleveníti meg. Hamarosan megkezdik a „Visszatért boldogság” című színes szovjet film szinkronizá­lását. A film Nyikolajeva, ...Az aratás" című Sztál­in-díjas, ná­lunk is jó iismert regényéből ké­szült. (MTI) A legény és a motor Déli 12 óra, Bu­dapesti Nagyáru­ház. A széles lép­csősorokon hullám­zik a tömeg: egy­­egy osztályon, pult­­nál megállnak az emberek, nézelőd­nek, válogatnak, vásárolnak. A kerékpárosztály egyik sarkában vi­dámszemű, fiatal parasztlegény mus­­trálgatja a csillogó Csepel 125-ös ma­sinákat. Előbb csak úgy tisztes távol­ságból barátkozik a gépekkel, „saccol­­gódja” az ülést rajta, a rugózást, fényes kormányát. Aztán, hogy szives szóval mellészegő­egyik Megnézi, dik az eladó — né­hány perc múlva már ott matat az motoron, ráhajol, megtanácskozza a dolgot — aztán elő­­­­veszi tárcáját, s a pénztárhoz megy ki,­fizetni az árát. Hat­­ezerhétszázhúsz fo­rintot. A pénztárosnő, tán tetszik is neki a­­ csinos legény, évődve veszi át a ropogós százasokat. — Futja? — Nem is egyre — vág vissza ne­vetve a fiú. — Mi voltunk az elsők a beadásban! Azzal fogja a mo­­lot­­ é­t indul vele a kijárat felé. A sok sietős dol­­gú vásárló, aki er­re a félpercre megállt mögötte — mind utána. A legény még­­egyszer körülnéz, széleset int kísérői­nek, berúgja a mo­tort, aztán gyerünk. A saroknál már csak lobogó haja látszik, ahogy büsz­­kén felveti fejét a nyeregben. De né­hányan még sokáig néznek a nyomába, s ebben a pillanat­ban kései utódok számára talán új népmese születik: a legényről és a mo­torról. i. e. Minőségi lakásberendezés és egyes bútorok is a BÚTORÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT boltjaiban!

Next