Esti Budapest, 1954. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-26 / 175. szám

HÉTFŐ, 1954 JÚLIUS 26 (kan­oms) A gátakat védők hősiességéhez méltóan — az augusztus 20-i fogadalmak valóraváltásáért Elzett V­asárigyár: Az „egyperces-mozgalom eredményei Az Elzett Vasárugyárban az egész országban híres „egyper­ces“-mozgalom tovább tart A gyár fizikai és műszaki dolgo­­zói eddig több mint 230 javas­latot adtak be, hogyan lehet­ne egy-egy percet megtakarí­tani gyártmányonként. A kongresszusi munkaver­seny lendületével megkezdő­dött az alkotmányunk tisztele­tére indított „augusztus 20” munkaverseny. Az egyes üzem­részek egymásután csatlakoz­nak a munkaverseny-felhívás­­hoz. A zártciklusú termelésre át­szervezett szerelőüzem 240 nő­dolgozója vállalta, hogy az ál­­lásórákat augusztus hónaptól kezdve 1100 órával csökkenti és az üzemrészek normaóra­tervét 90 százalékos programm­­szerűség mellett 105 százalékra teljesíti. Az Elzett-gyár dolgozói azon gondolkodnak, hogyan tudnák ismét elnyerni a XIII. kerületi pártbizottság munkaverseny­­zászlaját, mint ahogy azt el­nyerték a kongresszusi ver­senyben. Kőbányai Fonógyár: A gyorsüzem-mozgalom kiterjesztése A Kőbányai Fonógyár dol­gozói augusztus 20 tiszteletére felajánlották, hogy a Győri Fo­noda árvíz okozta kiesésének pótlására augusztus hónapban 14.300 kilogramm fonallal ter­melnek többet. Ebből a meny­­nyiségből 140.000 méter anya­got lehet előállítani. Ezt a vál­lalásukat úgy akarják teljesí­teni, hogy az állóórák csökken­tése mellett a gyorsüzem-moz­­galmat kiterjesztik, újabb 430 s­orsóra. Ugyanakkor segéd- és üzemanyagfelhasználásukat­­ százalékkal csökkentik, amely egy negyed év alatt, mintegy 31.000 forint megtakarítást je­lent. Újpesti Bőrgyár: Műszakiak vállalásai Az Újpesti Bőrgyár dolgozó jobbminőségű bőrt akarna­ juttatni a cipőgyáraknak, s a műszakiak augusztus 2­ megünneplésére a króma­­gyártás műszaki előfeltételei­nek biztosításával járulnak hoz­­zá az 50.000 pár cipőfelsőből több termeléséhez, vagyis az elő­­ző negyeddel szemben ennyire több cipőfelsőrészt gyártanak Ez a fogadalom az üzem ter­melési értékét mintegy 336.001 forinttal növeli. Új gyártási technológiát dol­goznak ki textilipari műszaki bőrök gyártására, mellyel ja­vítják a minőséget és az átfu­tási időt 60 nappal rövidítik meg. A box-kikészítő műhely dolgozói megígérték, hogy el­fekvő készletekből 93.300 fo­rint értékű anyagot készítenek ki. Az üzem dolgozói szeret­nék elnyerni az élüzem címet Elhatározták, hogy a kopásál­lóság növelésével 50.000 forin megtakarítást érnek el. Váczi Mihályné fonónő, a Kőbányai Fonógyár gyűrűsfonodájá­­nak dolgozója a verseny beindulásakor 111,2 százalékos ered­ményt ért el. Angyalföldi Bútorgyár: verseny, hogy jobb minőségű legyen a bútor Az Angyalföldi Bútorgyár dolgozói közül igen sokan tettek felajánlást augusztus 20 tisz­teletére; ezek közül említésre méltó Barcza Lajos fényező­brigádja, akik a kész, össze­szerelt kombinál­tszekrényeken végzik el az utolsó fényezési műveletet. Az ő munkájuk után válik készáruvá a gyártmány. Felajánlották, hogy kifogásta­lan minőségű munkát készíte­nek és versenyre hívták a ha­sonló terméket gyártó Újpesti Bútorgyár ugyanilyen munkát végző brigádját. Július második dekádjáig 156 százalék telje­sítmény mellett 99,85 százalé­kos minőségi munkát készítet­tek. Tóth Aurél, a második gép­ház csiszoló gépmunkása, üze­münk DISZ-titkára felajánlot­ta, hogy tartja eddig elért tel­jesítményét, emellett emeli minőségi teljesítményét, mert azt akarja, hogy a dolgozók ki­váló minőségű árut kapjanak. Júliusi átlagteljesítménye a második dekád végéig 188 szá­zalék volt, minőségi teljesít­ménye 99,81 százalék. Válla­latunk egy és fél év óta export­bútort készített, múlt hónap óta a hazai piac részére készí­tünk kombinált szekrényeket .Tudósítónktól) A budapesti termelőszövetkezetek segítik az árvízkárosultakat A budapesti termelőszövet­kezetek közül a XX. kerületi Vörös Október termelőszövet­kezet július 21-én felhívással fordult az ország termelőszö­vetkezeteihez, hogy járuljanak hozzá az árvízkárosultak megse­gítéséhez. A budapesti termelő­­szövetkezetek elsőnek csatla­koztak a felhíváshoz. Rözgyű­­léseken megbeszélték, mivel tudnának a legtöbbet segíteni az árvízkárosultakon. A XVII. kerületi Gerő ter­melőszövetkezet tagsága elha­tározta, 23 mázsa búza, 26 mázsa árpa, 16 mázsa burgo­nya, 225 kg sertés, 18 kg ba­romfi, 23 kg tojás és 230 liter tej felajánlásával segíti az ár­vízkárosultakat. A XVIII. kerületi Sza­badság termelőszövetkezet tagsága el­határozta, hogy egy munkaegy­ségre járó összeget biztosíta­nak, ezenkívül 35 mázsa bur­gonyát, 10 mázsa árpát és 3 darab féléves, tenyésztésre al­kalmas állatot adnak át az ár­vízkárosultak részére. A kerület másik termelőszövetkezete, a Micsurin tsz tagsága 9500 forint készpénzt, a termelőszövetke­zet 5000 forintot és 6 borjút ad nevelés céljára. A XV. kerületi Kossuth ter­melőszövetkezet tagsága ,2000 forintot és a termelőszövetke­zet 20 mázsa kenyérgabonát ajánlott fel. A Béke tsz pedig 10 mázsa kenyérgabonát, 10 mázsa burgonyát, 10 mázsa ku­koricát küld. A XVIII. kerületi Petőfi tsz 10 mázsa kenyérgabonát, 1000 forintot, a tagok 5 mázsa ke­nyérgabonát ajánlottak fel. A XVI. kerületi Augusztus 20 tsz. 5000 forintot küldött már eddig az árvízkárosultak ré­szére. A termelőszövetkezetek pél­dáját az egyéni parasztok is kö­vetik, többen felkeresték már a kerületi tanácsokat, hogy ter­ménnyel vagy készpénzzel já­ruljanak hozzá az árvízkárosul­tak megsegítéséhez. Megérkezett az első gabonaszállítmány a XVI. kerületi föld­művesszövetkezet raktárába. A XVI. kerületi Forrás tsz tagjai feldíszített kocsikon hozták a búzát és ünnepélyesen adták át a tanács megjelent képviselőinek. A Forrás tsz az egész évi búza­beadási kötelezettségét teljesítette, Anna-napi csúcsforgalom a Virágért-nél A Virágértékesítő Vállalat központi áruraktárában a csúcsforgalmat egy-egy névnap előkészületei jelentik, amikor rövid órák alatt többszázezer cserepes és vágott virágot cso­magolnak és küldenek Buda­pest 92 virágüzletébe. Az Erzsébetek, Máriák, Ilo­nák, Margitok és Annák felkö­szöntésére mindig időben fel­készülnek, s most már pénte­ken megkezdték a szállítást, július 26. megünneplésére. A virágüzletek szombaton már dús virágkészlettel várták a vevőket, s vasárnap — ami­kor a raktár teljes üzemben dolgozott — már csak egy-egy üzlet egészítette ki megfagyott rózsa- vagy szegfűállományát. A csúcsforgalom pénteken és szombaton volt, amikor is tekin­télyes nagyságú kerteket, üvege­sházakat „taroltak le“ rövid idő alatt. Elfogyott 15.000 szál rózsa, 3500 szál és 1500 csomó szegfű, 16.000 csomó más vá­gott virág, 3000 cserép primula, 2500 gloxin­a, 10.000 begónia és mintegy 8000 egyéb cserepes zöldnövény. A raktár Anna-napi forgalma mintegy 250.000 forint. A dol­gozók véleménye szerint ezt még emelni lehetne, ha még több, s ezáltal olcsóbb cserepes virágot ültetnének a kerté­szek, mert augusztus 18-án az ionákat még szebb, még több virággal a­karják köszönteni. ► INTÉZKEZ­ÉSEK Benkó Pál több, vidékről bejáró dolgozó nevében sérelmezte, hogy az alsógödi vasútállomáson a váró-­­ termet raktárnak használják és esős időben az utaz­­­soknak nincs hová menniök. A Vasútpolitikai Főosztály intézkedett: a váróter­met a jövőben az utazóközönség minden időben igénybe­veheti. •k . Panasz érkezett a XII. kerület Zirzen Janka­ utca­, 42. számú ház lakóitól a ház mosókonyhája rossz álla­­­potáról, a melléképületek elhanyagolt tetőszerkezetéről.­­ A XII. kerületi tanács végrehajtó bizottsága az­­ alábbiakat közölte: „Építési osztályunk véghatározatban utasította a kerü­leti Ingatlankezelő Vállalatot, hogy a munkálatokat a legrövidebb időn belül végeztesse el.“­­ * : A kerepesi úti munkásszállásról panasz érkezett szer­­­kesztőségünkbe. A munkásszálló udvarán felhalmozódott a­­ szemét, s veszélyezteti a szálló lakóinak egészségét.­­ A Földalatti Vasútépítő Vállalat közölte: azonnal­­ intézkedett, elszállíttatták a szemetet. A jövőben a Köz­­­tisztasági Vállalat kocsija naponta elszállítja a felgyül­­emlett hulladékot. *­­ A Rómer Flóris­ utca 34. számú ház lakói kérték: az Elektromos Művek szereltessen fel villanyégőt a ház elé. Az­­ említett helyen gyógyszertár, autóbuszmegálló és telefon­­fülke van, a világítás viszont igen hiányos. A II. kerületi tanács építési osztálya intézkedett. Az Elektromos Művek a Rómer Flóris­ utca 34. számú ház elé felszerel egy közvilágítási lámpát. Árvízvédelem M­ohtár­ környékén A honvédség megfeszített munkával dolgozik a mohácsszigeti gátakon. 32 villamos.pótkocsit állítanak forgalomba a harma- 50 pótkocsival emelkedik a dik negyedévben Budapesten, főváros villamos kocsiparkjai A már korábban leszállított (MTI) 14 pótkocsival együtt, az idén Érlelődik ám már a jó bor Árvíz után Nagyrét­én Néhány kilosmpterrel Gyöngyös előtt le­­lassít az autó, aztán balra letér a földes útra Nagyréde felé. Nemrég ezt a kis heves megyei falut is sokat emlegették, éppúgy, mint ma Ásványrárót, Bölcs­két vagy Madocsát. Árvíz volt itt is. A hegyekből lezúduló áradat elöntötte a falut... nyomai még ma is láthatók. Itt-ott rombadőlt házak, a kultúrház helyén vályoghalmaz, az útmenti házak falán az ár nyoma... De mást is látni. Hogyan éled újjá a falu... A romhá­zak mellett már igen sok a takaros ház, néhány hete vagy talán néhány napja vakolták, festették őket, másutt pedig már épülnek az új házak. Az autó megáll a tanácsház előtt. Há­rom ember: Korbély Lajos elvtárs, a Rákosi Mátyás Művek pártbizottságá­nak titkára, Hegyi Ferenc elvtárs, az RM igazgatója és Beregszászi Sándor elvtárs, az RM egyik építészmérnöke száll ki a kocsiból, s egyenesen a ta­nácselnök szobája felé tartanak. Né­hány falubeli, akinek arra van dolga, ugyancsak csodálkozik: várjon mi járat­ban jöttek ide ezek az emberek... a vendégek pedig bemutatkoznak, s rög­tön el is mondják jövetelük célját.­­ A csepeli Rákosi Mátyás Művek dolgozói elhatározták, hogy saját erejükből fel­építik a nagyrédei kul­túrházat, amelyet az árvíz összedöntött. — Ezzel kezdi Korbély elvtárs a szót. Illés János elvtárs, a tanácstitkár első pillanatban meglepődik, aztán elmoso­lyodik. Benyúl a fiókba, előveszi az új kultúrház tervrajzát. Nemrég készült el. A csepeliek, különösen Beregszászi elv­társ nézik — lehangolja őket a rajz. Mert igaz, hogy egy épület terve van rajta: ajtó, ablak, nagyterem, olvasó­szoba, látszik, érződik, hogy a legfonto­sabb kimaradt — a szív.­­. Sehol egy dísz, ami vonzóvá, érdekessé tenné az épületet. — Nem ilyen kultúrház kell maguknak! -szólal meg Hegyi elvtárs, de a legvilá­gosabban a mérnök adja meg a felele­tet, miért nem jó ez a tervrajz. Illés elvtárs, a tanács titkára először zavarban van. Dehogynem ... Jó ez,­­ örömmel fogadják ők ezt a kultúrházat is a budapesti dolgozóktól. De amikor Beregszászi elvtárs elkezdi vázolni az ő elgondolását, a tanácstitkárnak is fel­csillan a szeme. — Olyan kultúrház kell ide, amely beleilleszkedik a környékbe! — lelkese­dik a csepeli mérnök. — Jól érez­zék magukat benne a parasztok és főleg a fiatalok ... — Sebtiben már rajzolja is, hogyan képzeli el ő a nagyrédei kultúr­házat. — Itt, a bejáratnál néhány lép­cső vezetne fel, aztán itt a tornác, emer­re a vörössalakos terasz, ahova nyáron is ,ki lehet ülni... Ilyen lenne a szín­pad, s a nagyterem mellett az olvasó­szoba és a könyvtár .. . — Néhány f8 is kell ide a bejárat elé, az is sokat számít — szól közbe Hegyi elv­társ. — Virágágyak muskátlival — ábrán­dozik Korbély elvtárs. S a csepeli ven­dégek olyan izgatottan terveznek, mint­ha nem is Nagyrádon, hanem a Rákosi Művek kellős közepén kellene egy új kultúrházat felépíteni. Az izgalom Illés elvtársat is magával ragadja. — Jó lenne itt elől egy söntés is... — mondja — micsoda vigalom az, ahol nem lehet bort inni?... Meg a mozigé­pet is jobb helyre kellene tenni. A mérnök bólint. Feljegyzi mi a ja­vaslat, s aztán már arról beszél, hogy a jövő hét szerdára kész tervrajzzal jön vissza Nagyrédére, s még távlati képet is készít. Aztán megegyeznek, hogy a tervrajzokat kiteszik közszemlére a ta­nácsháza elé, hadd lássák a falu lakói, hogy mit építenek nekik a Rákosi Mű­vek dolgozói. A beszélgetés ezután m­ár a helyszínen folytatódik. Mérnek, rajzolnak, számol­nak, hány tégla kell, mennyi homok, ablak, ajtó... mert a csepeliek mind­ezt a Rákosi Művekből hozzák le Nagy­rédére. Előrekészített elemeket hoznak, kőműves-, ács-, szerelőszakmunkások jönnek a gyárból ide dolgozni. — Azért mi sem akarunk kimaradni az építkezésből — szól közbe Illés elv­társ — azt szeretnénk, ha mérnök elv­társ mindjárt meg is mondaná, mit csi­náljunk, hol kezdjük el... A többiek helyeslik. Jó az, ha nagy­­rédeiek is segítenek Jobban sajátjuknak tekintik majd a kultúrházat, ha az ő kezük munkája is benne van. — Nagyszerű lesz elvtársak! _ kiáltja Korbély elvtárs — minden vasárnap le­jövünk néhány teherautóval, maguk is velünk dolgoznak, olyan kultúrházat építünk, amilyen nincs a környéken .. . Mindenki szívből nevet, azok is, akik közben odajöttek, falubeliek. Erdélyi János így toldja meg a szót: — Aztán, ha készen lesz, olyant mu­latunk együtt a munkásokkal!... — nem tudja mihez hasonlítani, csak kissé halkabbra fogva a szót folytatja. — Ér­lelődik ám már mifelénk a jó bor.*» Iszunk a mi igaz barátságunkra. Ilyen gondolatokkal jöttek vissza a csepeli küldöttek Budapestre. Az autó­ban arról beszélgettek, hogy így lesz ezután mindenütt az országban, ahol árvíz pusztított. Az egész dolgozó nép gondja, hogy minél előbb felépüljön minden ház és begyógyuljon minden seb, Asbóth László 3

Next