Esti Budapest, 1955. március (4. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

Kitűnő új gyógyászati eszközök készülnek az Orvosi Műszergyárban Az Orvosi Műszergyár kísér­leti üzemében több új gyógyá­szati eszköz készül. Már befe­jezték a tüdőgyógyászatban használatos „Optikai Bron­­hoscop“ szerelését. Az Optikai Bronhoscoppal sebészi beavat­kozás nélkül nyerhetnek kór­képet a beteg tüdőről. Meg­könnyíti az orvosok munká­ját, mert gyorsabban állapít­hatják meg a diagnózist, az optikai berendezéssel pedig pontosabb képet kapnak a be­teg szervről. Az új műszer mintapéldányát több szakem­ber kitűnőnek találta. Elkészült a „Tonizátor" vil­­lanyozó készülék első példá­nya is, amelyet izommegbete­­gedések gyógyítására használ­nak. Ez az új gyártmány az elektromos áram frekvencia­számát használja gyógyításra; hazánkban most készül elő­ször. Mintapéldányán jelenleg a szakemberek­ javasolta ki­sebb módosításokat végzik. (MTI) Nylon női fehérneműk A Selyem- és Gyapjúáru­­gyárban külön üzemrészben varrják a nylon fehérnemű­ket. Ennek az üzemrésznek Né­meth Lajosné a művezetője. A dolgozók nagy örömmel hal­lották a hírt, hogy az élüzem kitüntetésen kívül elnyerték a XIII. kerületi Pártbizottság versenyzászlaját is. Ez újabb lendületet adott munkájuknak. A felszabadulási munkaver­senyben terven felül 5000 da­rab fehérnemű gyártását vál­lalták, de már 5400-at készí­tettek. Eddig már több mint 12.000 nylon nadrágot varrtak, a legújabbakat hímzéssel, vagy csipkebetéttel díszítik, hogy még ízlésesebbek, csinosabbak legyenek. Vadász Elemér hetven éves Vadász Elemér kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a budapesti Eötvös Loránd Tu­dományegyetem földtani tan­székének tanára március 1-én tölti be hetvenedik életévét. Ebből az alkalomból tanítvá­nyai, tisztelői és barátai ked­den délben 12 órakor a Tudo­mányegyetem aulájában ün­­­eplik a kiváló magyar tu­dóst. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK, IV. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM. ARA 60 FILLÉR KEDD, 1955 MÁRCIUS 1. Látogatás a Magyar Pamutiparban ^.iNTÉzery) Pillanatképek a felszabadulási verseny nyilvánosságáról JjZÖVMÉbeik­ ! a ^"megszo­kott zaja fogad. Alig értjük egymás szavát, de hálás a té­ma — a verseny-nyilvánosságot látni­­kell. És van is látnivaló. A falak, a gépek nincsenek túl­zsúfolva a feliratokkal, ízléses, ötletes táblák hirdetik a mű­hely kollektívájának munkáját. Sorra-rendre megtaláljuk itt a párosversenyzők, a szakmá­­nyok napi termelésének értéke­lését, sőt egy dicsérőtáblát lát­hatunk. Azoké, a­kik­­kifogásta­lan minőségű anyagot szőnek, mint Laczó Gyuláné, Peterecz Ferencné, Bakos Ferencné és Edelényi Kálmánná. S mellet­tük egy szégyentáblán „azok részére, akik állandó rossz mi­nőséget gyártanak". Kardos Erzsébet Gombkötő Mária, Metsik Mária és még sok tár­suk neve van rajta. Valójában nem is táblák ezek, hanem fal­ra erősített egyforma papírla­pok, s mindkettőre jut bősége­sen a nevekből. Az értékelést jónak találják a dolgozók. Tó­vári Márton művezető csupán azt kifogásolta, hogy néha ki­csit késve írják ki az eredmé­nyeiket. Most azonban minde­nütt az előző napi adatokat láthatjuk. Ki orsózóban ! Egf.SA*! versenyzőket február első de­kádjában érté­kelték utoljára. — Ha a kiírásra várnak — mondja Schmith Mihályné — sokszor nem tudnánk hányadán állunk a versenyben. Úgy segí­­tü­nk magunkon, hogy megnéz­zük a munkalapun­kat, ott mindig pontosan vezetik az eredményeket. Szokolovicsné — aki a ki­írásért felelős — megígéri, rö­videsen pótolja a mulasztást, s alig jutunk el a műhely másik végére, már viszi a táblához a létrát. 1 Ki üzem bejáratánál 1 SS van. Felirata: „Felszabadulá­sunk tizedik évfordulójára tett vállalásunk teljesítése. “ Amint közelebbről megnézzük, látjuk, hogy ez is csak február első dekádjának eredményeit hir­deti. A portás látja csodálko­zásunkat — s nyomban segít­ségünkre siet. — Csak elfelejtették kiírni... Pedig azóta mennyi fonalat szőttek itt! Én már csak tu­dom ... Hány teherautó hagyta el azóta a gyár kapuját... Valóban két dekád múlt el, hogy az utolsó értékelést kiír­ták a táblára. Pedig minden­nap itt jár a gyár igazgatója, párttitkára, a szakszervezeti bi­zottság elnöke és egyiküknek sem tűnt fel, hogy nem írják ki időben a friss eredményeket. Közeledik felszabadulásunk ünnepe. Az üzemben egyre töb­ben teljesítik folyamatosan vál­lalásukat. Egy hónap van még hátra április 4-ig, s a vetélke­dést nagyban segítheti az, ha a dolgozókat állandóan tá­jékoztatják, ki mennyire állja a szavát, hol szükséges a na­gyobb segítség, hogy a négy nagy textilüzem versenyében az elsők közé kerüljön a Magyar Pamutipar. A főváros életéből Tóvári Márton művezető és Csera Mártonná fűzőnő gyors számvetést csinál a napi eredményeket hirdető tábla előtt.­­ Február utolsó dekádjában körülbelül 114 százalék lesz a 12-es osztály teljesítménye — nem rossz, de volt már jobb is — állapítják meg ... „Jirtatelijáték­ - a rádió irodalmi osztályának új előadássorozata „Jutalomjáték“ címmel a Magyar Rádió irodalmi osztá­lya márciusban új előadásso­rozatot indít. Az egyórás mű­sorban egy-egy kiváló színész szerepel majd, akinek legjobb szerepeiből hangzanak el rész­letek a mikrofon előtt. Az új sorozat március 16-án Rózsa­hegyi Kálmán szereplésével kezdődik. (MTI) MEGNYÍLT A „NÉPÜNK EGÉSZSÉGÉÉRT“ CÍMŰ KIÁLLÍTÁS A Magyar Vöröskereszt „Né­pünk egészségéért“ című kiál­lítása ma délelőtt nyílt meg az Ernst Múzeumban. A ki­állítás anyaga bemutatja a Vöröskereszt-szervezetek sok­rétű tevékenységét. Fényké­pek, táblázatok számolnak be az üzemekben dolgozó Vörös­kereszt-szervezetek életéről. Bőséges dokumentumanyag ismerteti az ifjúsági Vöröske­reszt-szervezetek iskolai, to­vábbá a falusi vöröskeresztes csoportok munkáját. Külön te­remben találhatók meg a vér­adó-mozgalom eredményeit is­mertető táblázatok. A nagy érdeklődéssel várt ki­állítást dr. Drexler Miklós egészségügyi miniszterhelyet­tes nyitotta meg. (MTI) A szovjet kormány válaszjegyzéke Anglia kormányának MOSZKVA, március 1. (TASZSZ) Mint sajtójelentések közölték, a szovjet kormány 1954. december 20-án jegyzéket kül­dött Anglia kormányának Ebben rámutatott arra: az a tény, hogy az angol kormány alá­írta a párizsi egyezményeket, összeegyeztethe­tetlen az 1942. évi angol—szovjet háború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel. Az angol kormány 1955. ja­nuár 26-i válaszjegyzékében kifejezésre juttatja: nem ért egyet a szovjet kormány em­lített jegyzékével, s igazolni igyekezve eljárását, kijelenti, hogy továbbra is az általa vá­lasztott utat szándékszik kö­vetni. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma erről a kérdésről feb­ruár 28-án megküldte Anglia moszkvai nagykövetségének a szovjet kormány válaszjegyzé­két. A válaszjegyzék hangsú­lyozza : Anglia kormánya azzal ér­vel válaszjegyzékében, hogy Anglia részvétele a párizsi egyezményekben állítólag nem mond ellent az angol—szovjet szerződésben vállalt kötele­zettségeinek. Kijelenti továb­bá, hogy az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország részvéte­lével Nyugat-Európában léte­sülő, szemlátomást egyes béke­szerető államok ellen irányuló államszövetkezés állítólag a béke és az európai biztonság megszilárdítását szolgálja majd. Ezzel egyidejűleg Ang­lia kormánya azt állítja: nem viseli a felelősséget Németor­szág szétszakítottságáért és azért, hogy mindezideig lehe­tetlennek bizonyult alapot ta­lálni a szovjet kormánnyal való együttműködésre. A szovjet kormány nem ért­het egyet Anglia kormányának­­ ilyen állításaival. A tények arról tanúskodnak, hogy Anglia kormánya a há­ború befejezése után az angol —szovjet szerződésben foglalt kötelezettségek megsértésének útjára tért. Anglia kormánya nem volt hajlandó együttműködni a szovjet kormánnyal abban,­­ hogy Németország egységét bé­keszerető és demokratikus ala­pokon állítsák helyre. Ehelyett az Egyesült Államokkal és Franciaországgal együtt áttért a német kérdésben kifejtett kü­lön akcióik politikájára. Ez a politika végülis nyugati és ke­leti részre szakította Német­országot. A Németország szét­szakításának politikáját foly­tató angol kormány az Egyesült Államok és Franciaország kor­mányával együtt hozzálátott ahhoz, hogy előkészítse Nyu­gat-Németország újrafelfegy­­verzését és bevonását a Szov­jetunió, valamint más békesze­rető európai államok ellen irá­nyuló katonai csoportosulások­ba. Ilyenformán Anglia kormá­nya, amely a párizsi egyezmé­nyek fő szervezőinek és rész­vevőinek egyike, olyan vesze­delmes politikát folytat, amely a még nem is olyan régen vi­lágháborút kirobbantó német militarizmus talpraállítására irányul, s katonai csoportosulá­sokba vonja be a remilitarizált Nyugat-Németországot. Az ilyen politika megteremti egy újabb háború veszélyét is tö­kéletesen ellentmond mind­azoknak a céloknak, amelyeket szem előtt tartva, megkötötték az angol—szovjet szerződést. A szovjet kormány a kifej­tettekkel kapcsolatban teljes mértékben megerősíti a decem­­ber 20-i jegyzékében kifejezett álláspontját és ismét szüksé­gesnek tartja kijelenteni, hogy a párizsi egyezmények ratifi­kálásának aktusa az 1942 má­jus 26-án megkötött szovjet— angol háború utáni szövetségi-, együttműködési- és kölcsönös segélynyújtási szerződés ér­vénytelenítéséhez vezet. Ebből az is következik, hogy az angol—szovjet szerződés ér­vénytelenítéséért az egész fe­lelősség Anglia kormányára há­rul. A japán választások eredményének amerikai és angol fogadtatása Március 1. (MTI) WASHINGTON Az AFP francia hírügynök­ség washingtoni tudósítója kommentárjában rámutat, hogy a vasárnapi japán vá­lasztások eredményét az ame­rikai fővárosban meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadták. — Az amerikai szakértők — írja a hírmagyarázó — abban, hogy a Demokrata Párt 186 mandátumot, a jobb- és bal­oldali szocialisták pedig 156 mandátumot szereztek, annak jelét látják, hogy a japán nép általában helyesli a Tolkió, Moszkva és Peking­­közötti kapcsolatok rendezésének po­litikáját, amelyet Hatojama hirdetett. A japán nép többsé­ge a Washingtonnal szembeni „függetlenebb“ politika mel­lett foglalt állást. LONDON A londoni diplomáciai kö­rökben általános az a meg­győződés, hogy Tokió a jövő­ben a diplomáciai cselekvés terén nagyobb szabadságot fog élvezni. Mindamellett bíznak abban, hogy a választások eredménye nem érinti Japán kapcsolatait az Egyesült Álla­mokkal. Társaim körülálltak, kérdésekkel ostromoltak... A Gheorghiu-Dej Hajógyár gépműhelyében zúgnak a gé­pek, villannak a hegesztőpisz­tolyok fényei. Az egyik mun­kapad fölött tábla hirdeti: „Itt sztahanovista dolgozik “ Bakos Mihály elvtárs, az üzem háromszoros sztahano­vista lakatosa vasárnap a IV. magyar békekongresszuson képviselte a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozóit. Ma ismét gépe mellett áll és dolgozik. A tartálykocsik szelepjeit csiszol­ja. — Amikor hétfőn reggel bejöt­tem az üzembe — mondja—, alig Látogatás egy békeküldöttnél kezdhettem meg a mun­kát. Társaim körülálltak, kérdések­kel ostromoltak: hogy volt, mint volt, meséljem el, mit láttam, mit hallottam. Elmond­tam nekik, amit lehetett, de az idő rövid volt ahhoz, hogy mindenről beszéljek. El­határoztuk, hogy még a héten röpgyűlést tartunk, s akkor mindenről beszámolok. — Teljesítménye? — kérdez­zük. — Tegnap körülbelül 180 százalékra teljesítettem terve­met, még nem is számítottam ki pontosan. Csak annyit mondhatok, hogy tegnap és ma összesen 17 munkadarabot készítettem el és most csiszo­lom a tizennyolcadikat. Az­előtt, amíg nem alkalmaztam újításomat, talán 18 nap alatt sem értem el ilyen teljesít­ményt. Bakos elvtárs figyelmesen, gondosan kezeli gépét, ismeri minden csínját-bínjét, szereti, mint katona a fegyverét. Ahogy a békekongresszus tisz­teletére ígérte: megállja he­lyét a munkában. " a 3. oldalon­­ „üdvözöljük szovjet vendégeinket“ — ez a felirata a mi­­­gyar—szovjet barátsági hónap egyik plakátjának, amely még ma látható lesz a budapesti utcákon. (Bozsán Endre felv.) Szovjet—norvég—finn OSLO, március 1. A norvég kormány bizonyos idővel ezelőtt javasolta a szov­jet kormánynak, hogy folytas­sanak szovjet—norvég—finn megbeszéléseket egy háromol­dalú egyezmény megkötése céljából a finnországi Inari-tó, valamint az ebből eredő Paatso-J­oki-folyó szabályozá­sáról és hajózásáról. A Paatso- Joki hosszának nagy részében határfolyó a Szovjetunió és Norvégia között. Mint ismeretessé vált, a szov­jet külügyminisztérium kö­zölte a moszkvai norvég nagy­követtel, hogy a szovjet kor­mány hajlandó a­ tárgyalásra és a megbeszélések színhelyéül Oslót javasolta. (TASZSZ) Debré köztársasági szocialista szenátor interpellációja a Saar-kérdésben PÁRIZS, március 1. Michel Debré szenátor, a köztársasági szocialista párt­csoport (volt gaulleisták) elnö­ke a köztársasági tanácsban, interpellációs kérelmet ter­jesztett be Pinay külügymi­niszterhez. Debré ebben felveti a kér­dést, vajon a külügyminiszter nem tartja-e szükségesnek, hogy félreérthetetlen kijelen­tést tegyen a köztársasági ta­nácsban a Saar-kérdés ügyé­ben, s felvilágosítsa a parla­mentet arról, vajon Adenauer kijelentései helytállóak-e, vagy nem felelnek meg a valóság­nak. A szenátor ezenkívül felkéri a külügyminisztert, utasítsa Franciaország németországi megbízottját, hogy figyelmez­tesse a német kancellárt: a bonni Bundestag szón­oki emelvényéről intézett támadói­sai „tragikus módon emlékez­tetnek a nácik szónoki módsze­reire". (MTI)

Next