Esti Budapest, 1955. április (4. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-28 / 99. szám
Június 22-re halasztották el a béke-világtalálkozót BÉCS, április 28. (MTI) A Béke-Világtanács titkársága az alábbi közleményt tette közzé: Különböző országok befolyásos szervezetei azzal a kéréssel fordultak a Béke-Világtanácshoz, hogy a májusban Helsinkibe összehívott békevilágtalálkozót későbbre halassza el. Ugyanilyen kéréssel fordultak a Béke-Világtanácshoz olyan személyek is, akik részt óhajtanak venni a világtalálkozón. A Béke-Világtanács ezért úgy döntött, hogy a béke-világtalálkozót június 22-től 29-ig tartják meg Helsinkiben. Frederic Joliot-Curie, a Béke-Világtanács elnöke. Eisenhower sajtóértekezlete WASHINGTON, április 28. Eisenhower amerikai elnök április 27-i sajtóértekezletén a tudósítók kérésére válaszolva kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja Dulles álláspontját, amelyet április 26-án fejtett ki a kínai kormánnyal a tajvani szorosban létrehozandó, úgynevezett tűzszünetre vonatkozó tárgyalásokról. Eisenhower hangoztatta: helyesli az ilyen tárgyalásokat, mint a kínai fél „jószándékának próbáját“. Azt mondotta, hogy a tárgyalások a tűzszüneten kívül kiterjedhetnek általános kérdésekre is. Az elnök azonban hozzáfűzte, hogy nem kívánná érinteni a kínai nacionalistáknak (vagyis a csangkajsekistáknak) „az Egyesült Államok barátainak és szövetségeseinek“ az ügyét. Eisenhowernek feltették a kérdést: azon a véleményen van-e, hogy az utóbbi időben valamennyire enyhült a feszültség a Kelet és a Nyugat között. Az elnök kijelentette, hogy véleménye szerint az utóbbi időben bizonyos fellendülés figyelhető meg a Kelet és a Nyugat viszonyában. Hangsúlyozta, hogy ez inkább csak benyomás, s hogy minden pozitív mozzanatot negatív mozzanat ellensúlyoz. Az osztrák szerződéssel öszszefüggő kérdésekre Eisenhower azt felelte, hogy jelenleg nem tartja szükségesnek a legmagasabb szintű találkozót, de van erre lehetőség, ha a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet azt eredményezi, hogy remény támad a valamivel nagyobb arányú megegyezésre. Eisenhower kijelentette, hogy véleménye szerint sor kerül a négy külügyminiszter értekezletére, jóllehet, a legközelebbi lépésként a nagykövetek ülnek össze. (TASZSZ) A Szovjetunió az NDK rendelkezésére bocsátotta a Berlin-Schönefeld-i repülőteret BERLIN, április 28. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökségének sajtóhivatala közölte, hogy G. M. Puskin, a Szovjetunió berlini nagykövete és Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese és belügyminisztere április 27-én egyezményt írt alá. Ennek értelmében a Szovjetunió a Német Demokratikus Köztársaság polgári légiforgalmi társaságának rendelkezésére bocsátja a Berlin- Schönefeld-i repülőteret és a hozzá tartozó épületeket, felszereléseket és műszaki berendezéseket. A munkáspárti parlamenti csoport vezetősége Bevan visszavételét LONDON, április 28. A londoni rádió jelenti. Az Angol Munkáspárt parlamenti csoportjának vezetősége elhatározta, javasolni fogja, hogy Bevant fogadják ismét vissza a párt parlamenti csoportjába, amelyből a múlt hónapban kizárták. A parlamenti pártcsoport csütörtökön dönt a javaslatról. Thores elvtárs SS éves 7V evező szemét, mosolygó 1 ’ arcát mindenütt ismerik szerte a világon: elszánt, emberségtől sugárzó képét ott viszik a moszkvai Vörös tér menetelő tömegei, a londoni Hyde Park tüntetői. Pekingtől Budapestig, Rómától Montevideóig benne tisztelik a francia nép nagy fiát, a nagy francia hazafit. Nagyapja, apja, s ő maga is bányász volt. Példás proletár élet az ő élete, küzdelmes ifjúsággal, háborús szenvedésekkel, börtönnel, meghurcolással. Ám semmilyen vihar sem tudta leteperni, mert a párt acélosra edzette. Pályája, munkássága egy a francia munkásmozgalommal, a francia történelemmel. Thorez elvtárs Marx, Engels, Lenin és Sztálin legjobb francia tanítványa; körülötte alakult ki az a biztos vezető gárda, amely a kezdeti opportunizmus és provokációs mesterkedések leküzdésével harcos bolsevik párttá kovácsolta a francia kommunista pártot, ötvenötödik születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük őt Budapest dolgozó népe nevében. Indonéziai szakszervezeti küldöttek érkeztek Pekingbe PEKING, április 28. A Kínai Országos Szakszervezeti Szövetség, valamint a Kínai Pedagógusok Szakszervezetének meghívására kedden szakszervezeti küldöttek érkeztek Indonéziából hogy részt vegyenek a pekingi május elsejei ünnepségeken. (Új-Kína) Önköltségcsökkentés Angliában Sir Harry Pilkington, az Angol Gyáripari Szövetség volt elnöke, a szövetség nyilván nem szerény díszebédjén beszédet mondott. E beszédben kijelentette, hogy a termelési költségek csökkentésére a munkabér csökkentés előnyös eszköz. „Azért, hogy Anglia versenyképes legyen, jelentősen csökkenteni kell a termelési költségeket, s különösen alacsony színvonalon kell tartani a munkabéreket“ — mondta Pilkington. Kommentár felesleges ... Őszinteség A Western Mail című angol lap müncheni tudósítója az alábbi őszinte vallomást közölte a nyugatnémet felfegyverzésről: Az új Németország vezetői napról napra vitézül hirdetik, hogy „szilárdan túlik a Nyugat oldalán, készen a harcra“. A való tény azonban az, hogy a felfegyverzés a legszélesebb körű és félelmes erejű ellenállásba ütközik egész Nyugat-Németországban. Dr. Barth, a jövendő bonni hadügyminisztérium jogi osztályának főnöke beismerte, hogy „a nyugatnémet fiatalság 80—90 százaléka ellenzi a hadkötelezettséget." Ennél őszintébb vallomásra már nincs is szükség. gépesített munkára férfi dolgozókat ’ ■* ■■"k A munka kedvező kereseti lehetőséget biztosít. I. sz Épületelemgyár, Sp. XI. Budafoki út 78. sz. Adenauer állítólag megválik a külügyminisztérium vezetésétől BERLIN, április 28. A nyugatnémet sajtó megbízható bonni értesülésre hivatkozva közli, hogy Adenauer május közepén átadja a külügyminisztérium vezetését Heinrich von Brentanónak, a Kereszténydemokrata Unió parlamenti csoportja elnökének. (MTI) „Tudatában vagyok annak, hogy az erők, amelyek engem felhasználtak, minden elképzelhető fegyvert latba vetnek ellenem, amiért elsorolom tetteimet, de lelkiismeretem és az idők súlyossága megköveteli az igazság elmondását.“ — Ezekkel a szavakkal vezeti be Harvey Matusow, az amerikai igazságügyminisztérium fizetett „koronatanúja“ önéletrajzát, amelyben megdöbbentő tényekkel leplezi le a kommunistaellenes boszorkányüldözés módszereit, hazugságait, és a besúgókat a vezető politikusokhoz és kormányszervekhez fűződő szövevényes kapcsolatokat. Matusow kereskedőcsaládból származik, részt vett a második világháborúban, majd visszatérve, 19 éves korában ugyanazzal a létbizonytalansággal találta szembe magát, mint a többi leszerelt katonák milliói. Bekapcsolódott a demokratikus ifjúsági mozgalomba, és belépett a kommunista pártba is. Kezdettől fogva féktelen karrierizmus fűtötte, sohasem volt meggyőződéses tagja a pártnak, csak úgy tartotta, hogy „azidőtájt divatos volt kommunistának lenni.“ Matusov így háruló lépéséről: így lettem besúgó... „Úgy festhettem, mint egy hollywoodi melodráma szereplője, ahogy cigarettára gyújtottam, kioltottam, majd újra rágyújtottam, s visszamentem a készülékhez. Amikor az FBI ismét jelentkezett, így szóltam be a kagylóba: „Nevem Harvey Matusow. Ma-tu-sow. És kommunista vagyok. Szeretnék valakivel beszélni.“ Az egyik nyomozóhoz kapcsoltak. Újra elismételtem mondókámat és több részletet is közöltem magamról. Egy óra múlva visszahívott. Másnapra beidéztek az FBI-központba. Két nyomozó fogadott, az íróasztalon előttük feküdt a rólam szóló doszszié... Nem volt olyan nehéz besúgónak lenni. Többé már nem volt népszerű kommunistának lenni. 1947-ben léptem be a pártba, amikor még be lehetett vallani a párttagságot. A koreai háború akkor még nem indult meg, s az 1950. évi belbiztonsági törvény sem volt még érvényben. De 1950-ben már teljes bizonyossággal tudtam, hogy háború lesz. Nem volt kétségem afelől sem, hogy a kongresszus kommunistaellenes törvényeket fog megszavazni. Amikor kapcsolatot létesítettem az FBI-vel, ugyanazt a biztonságot szereztem meg magamnak, mint a többi besúgó. Emellett első ízben országunk történelmében a besúgó hős lett. Herbert Philbricket, aki a kommunista vezetők ügyében tanúskodott, Elisabeth Bentley-t, a kémkirálynőt, Paul Croudh-ot, Louis Budent-et és a többieket hősökként ünnepelték. Erre a kocsira kapaszkodtam fel én is. Egymásután mostam el minden baráti szálat az egyes személyekkel. A lelkiismeretem pedig annak az arányában nyugodott meg, ahogy a hálás mosolyokat és köszöneteket nyugtáztam jelentéseim átadásakor. Röviddel a kapcsolat felvétele után rendszeres írásos és szóbeli jelentésekkel láttam el az FBI-t. Költségeim fedezésére havi 70—75 dollárt fizettek. Az első jelentések szóbeliek voltak. A kommunista párt és a Munkásifjúsági Liga gyűléseiről szóltak, továbbá a diákok, ifjúmunkások, általában a részvevők nevét, címét és telefonszámát is megadtam. Az FBI kérte barátaim személyleírását és a velük folytatott beszélgetéseim lényegét. Alkalomszerűen, mint például 1950 május 1-én, lefényképeztem a szóbanforgó személyeket és közöltem személyazonosságukat az FBI-vel. A május 1-i felvonuláson a pártszervezetem is részt vett. Én csak úgy tudtam kitérni, hogy egy állítólagos háborús sebesülésem utófájdalmaira hivatkoztam, így nemcsak a menetből maradhattam ki, hanem a járdán állva fényképezhettem is a felvonulókat. Órákon át álltam ott, figyelve, hogy egymásután vonultak a sorok zászlókkal és jelmondatokkal, amelyekről azt állítottam, hogy én is hiszek bennük. Táncosok, népi csoportok vonultak el dalokat énekelve. Nálam volt a fényképezőgépem és négy, 36 kép készítésére alkalmas filmtekercsem. A 144 s kattintáskor mindig egy-egy barátom arca volt a lencse előtt. Ez volt az első nagyobbszabású jelentésem. Jövőm, mint besúgó — a fényképezés sikerétől függött. Másnap türelmetlenül vártam egy forgalmas utcakereszteződésnél, hogy találkozzam az FBI-nyomozóval, aki a kapcsolatot tartotta velem. Átadtam a filmet, s viszszatértem barátaim közé, mintha semmi sem történt volna. Most már még „izgatóbb“ anyag után vadásztam. Amikor besúgtam egy barátomat, már nem volt többé barátom, nem bíztam többé benne és gyűlölni kezdtem. Nem bíztam az emberekben, tudva, hogy magam nem vagyok bizalomraméltó. Gyűlölni kezdtem az embereket, mert ártottam nekik ... Matusowot a párt csakhamar leleplezte, s 1950 novemberében kizárták a kommunista pártból. A Daily Worker 1951 január 19-én közölte a határozatot: „H. Matusowot a kommunista párt New York megyei bizottsága, mint ellenséges ügynököt kizárta a párt tagjai sorából. Főként az ifjúság soraiban tevékenykedett, jelenleg New York városában dolgozik. Matusow 20 egynéhány éves, középmagasságú, fehérbőrű, kerekarcú, fekete hajú és szemű, tömzsi.“ (Folytatjuk.) „1950 februárjában vettem fel a kapcsolatot az FBI-vel. Egyik alap felemeltem a telefonkagylót és a Rector 2—3500-at, a New York városbeli FBI-központ számát tárcsáztam. Női hang jelentkezett. Hideg futott végig a hátamon és letettem a kagylót. De még utána is hallottam szavait: „FBI. Segítségére lehetünk valamiben? FBI.“ TEKINTSE MEG A KÉZMŰIPARI TRÖSZT VÁLLALATAINAK PAVILONJÁT ■I£]L¥1IPARI VÁSÁRON AKI A TÖBBI KÖZÖTT KONFEKCIÓT, SZANDÁLT, GYERMEKI CIKKEKET, JÁTÉKOT, SZŐNYEGET, DÍSZMŰÁRUT VÁSÁROLHAT NAGY VÁLASZTÉKBAN 1919 május 1-ének kulturális emlékei A Vörös Újság 1919 május 1-i számokon a következő rendelet látott napvilágot: „A Forradalmi Kormányzótanács LXXX. sz. rendelete: A Magyarországi Tanácsköztársaság május 1-ét,a világ forradalmi proletariátusa nemzetközi egységének emléknapját, a proletárállam ünnepévé avatja. E napon minden munka szünetel.“ Aláírás: „A Forradalmi Kormányzótanács“. Dátum: „Budapest, 1919. április 30.“ Az egész főváros olvasta a Kormányzótanács rendeletét. Olvasták a gyárak munkásai, a kalauzok, a hivatalnokok, a színészek — egyszóval mindenki. Május 1-ét tehát ünnepi módon készült megtisztelni az ország, és Budapest népe. Szép, napos idő volt 1919. május 1-én. A tavaszi verőfény végigszikrázta az utcákat, a tereket, ahol gyülekeztek a legkülönbözőbb testületek, intézmények, közösségek dolgozói, hogy elinduljanak a felvonulásra. — Nem úgy ünnepeltünk akkor, mint mostanában ... — emlékezik vissza erre a napra Ditrói József, a Nemzeti Színház statisztája. Hogy miért éppen őt választottuk ki, hogy 36 esztendő távlatából kibontogassa emlékeit a Tanácsköztársaság első május 1-éről? Határozott cél vezetett bennünket: vajon milyen kultúrműsorok voltak akkor, kik és hogyan szórakoztatták a felvonuló tömegeket, az ujjongó, lelkes ünneplőket? Ki is emlékezhetnék jobban az akkori kulturális programra, mint egy öreg színész, aki tagja volt az úgynevezett „kollektív társulatnak“? Ez a kollektív társulat a Tanácsköztársaság megalakulásakor jött létre, tagjai voltak mindazok a színészek, akik a fiatal Tanácsköztársaság színházi és színművészeti kultúráját támogatni óhajtották. Egyszóval Ditrói József, a 66 éves színész azok között az emlékek között matat, amelyek az akkori Városliget, Népliget, Margitsziget, Városmajor ünnepi alkalomra ácsolt színpadaihoz tapadnak. — Ma népi táncosok, dalosok, bábjátékosok, artisták, egyszóval a legváltozatosabb műsorral rendelkező együttesek szórakoztatják a népünnepélyek részvevőit. Mi akkor készületlenek voltunk, főleg a gyárak dalárdái énekeltek az ünnepi majálisokon és a munkásszínjátszók szerepeltek. Mi, prózai színészek szétspricceltünk a felvonulás után a város minden részébe, és főleg Petőfi- és Ady-verseket szavaltunk. Az Operaház énekkara énekelt ugyan, már nem emlékezem, hogy hol, csak tudom, hogy este a Fészekben beszéltek arról, hogy műsort adtak a városban. Amíg beszélgetünk, Makai Gabriella, egy másik régi színész lép hozzánk. - Rengeteget dolgoztunk aznap...! Én magam is szavaltam, s emlékezem, hogy Góthné Kertész Ella Adynak a Felszállott a páváját adta elő. Kultúrműsor? Az emberek tele voltak dallal, szinte az egész város egy nagy, ujjongó kórussá változott... És a nők...! Aki csak tehette, piros kalapban, piros napernyővel ment az utcára, olyanok voltak messziről, mint a ringó pipacsok... Ditrói József emlékeiből előbukkannak arcok, nevek, amelyeket már nem tud összeilleszteni. A felvonulásról azonban már biztonsággal beszél. — Ahogy visszaemlékezem, mi a Petőfi Társaság háza elől indultunk a Múzeum utcából. Emlékezetes maradt számomra, hogy a Lövölde téren sokáig kellett várakozni, s amíg ott élveztük a májusi napsugarat, különböző zenekarok muzsikáltak. Voltak ottan gyáriakból összeállított amatőrök, hivatásos cigányzenészek, meg más, muzsikálni szerető emberek. Milyen szép volt a város! Minden egyes ablak vörös drapériával volt bevonva... Vajon csak az idők távlatábóllátom olyan szépnek azt a május elsejét? Pedig nem voltunk olyan gazdagok, mint most, nem voltak ilyen nagyszerű kultúrcsoportok, s a villámtréfák, esztrádműsorok sem voltak még akkor divatban ennyire. A Vörös Újságban részletesen elolvashatjuk 1919. május elsejének történetét. Tudósítások, riportok, hírek számolnak be arról, hogyan szórakozott, hogyan ünnepelt a főváros. Ami a kultúrműsorokat illeti, azokról azonban csak gyér adataink maradtak hátra, szemtanúk, nézők, vagy előadók emlékeire vagyunk utalva. Egyet azonban mindenképpen megállapíthatunk: az akkori május elseje öröméhez, lelkesedéséhez, amelyet napjainkig megőriztünk és mindig is őrizni fogunk, sok egyéb között még egy új vonást adhattunk: a változatos, színvonalas, a város egész területén vidámságot keltő kultúrműsorokat. (N. I.) MŰSZAKI BIZOMÁNYI VÁLLALAT Szerszám és forgácsolószerszám, kéziszerszám üzlete. Budapest, VIII. József körút 81. Bizományba vétel és eladás. SPORTEGYESÜLÍTIK, SPORTKÖRÖK FIGYELEM! Versenykajak, vászon huzattal. Falra szerelhető kosárpalánk, csőgáz és más sporteszközök alkalmi áron vásárolhatók a BIZORNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT SPORTBOLTJÁRÓL Budapest, VI. Sztálin út 34. sz. Telefon: 139—271. Nyitva: 9—17 óráig. mi VÁGÓS- ÉS GÉPGYÁR felvesz: csúcsesztergályos, marós, gépmunkás, mintaasztalos, gépformázó, vas- és acélöntő szakmunkásokat, férfi daruvezetőt és férfi segédmunkásokat különösen kohászati üzemeinkbe. Jelentkezés: Ganz Vagon- és Gépgyár munkaerőgazdálkodási osztályán. Bp., VII. ker. Vajda Péter u. 12.