Esti Budapest, 1955. április (4. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-28 / 99. szám

Június 22-re halasztották el a béke-világtalálkozót BÉCS, április 28. (MTI) A Béke-Világtanács titkársá­ga az alábbi közleményt tette közzé: Különböző országok befo­lyásos szervezetei azzal a ké­réssel fordultak a Béke-Világ­­tanácshoz, hogy a májusban Helsinkibe összehívott béke­­világtalálkozót későbbre ha­lassza el. Ugyanilyen kéréssel fordultak a Béke-Világtanács­­hoz olyan személyek is, akik részt óhajtanak venni a világ­­találkozón. A Béke-Világtanács ezért úgy döntött, hogy a béke-világ­találkozót június 22-től 29-ig tartják meg Helsinkiben. Frederic Joliot-Curie, a Béke-Világtanács elnöke. Eisenhower sajtóértekezlete WASHINGTON, április 28. Eisenhower amerikai elnök április 27-i sajtóértekezletén a tudósítók kérésére válaszolva kijelentette, hogy teljes mér­tékben támogatja Dulles állás­pontját, amelyet április 26-án fejtett ki a kínai kormánnyal a tajvani szorosban létrehozandó, úgynevezett tűzszünetre vonat­kozó tárgyalásokról. Eisenhower hangoztatta: he­lyesli az ilyen tárgyalásokat, mint a kínai fél „jószándéká­nak próbáját“. Azt mondotta, hogy a tárgyalások a tűzszü­neten kívül kiterjedhetnek ál­talános kérdésekre is. Az elnök azonban hozzáfűzte, hogy nem kívánná érinteni a kínai nacio­nalistáknak (vagyis a csangkaj­­sekistáknak) „az Egyesült Álla­mok barátainak és szövetsége­seinek“ az ügyét. Eisenhowernek feltették a kérdést: azon a véleményen van-e, hogy az utóbbi időben valamennyire enyhült a feszült­ség a Kelet és a Nyugat között. Az elnök kijelentette, hogy vé­leménye szerint az utóbbi időben bizonyos fellendülés figyelhető meg a Kelet és a Nyugat viszo­nyában. Hangsúlyozta, hogy ez inkább csak benyomás, s hogy minden pozitív mozzanatot negatív moz­zanat ellensúlyoz. Az osztrák szerződéssel ösz­­szefüggő kérdésekre Eisenho­wer azt felelte, hogy jelenleg nem tartja szükségesnek a leg­magasabb szintű találkozót, de van erre lehetőség, ha a négy­hatalmi külügyminiszteri érte­kezlet azt eredményezi, hogy remény támad a valamivel na­gyobb arányú megegyezésre. Eisenhower kijelentette, hogy véleménye szerint sor kerül a négy külügyminiszter értekez­letére, jóllehet, a legközelebbi lépésként a nagykövetek ülnek össze. (TASZSZ) A Szovjetunió az NDK rendelkezésére bocsátotta a Berlin-Schönefeld-i repülőteret BERLIN, április 28. (MTI) A Német Demokratikus Köz­társaság miniszterelnökségé­nek sajtóhivatala közölte, hogy G. M. Puskin, a Szovjetunió berlini nagykövete és Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhe­­lyettese és belügyminisztere április 27-én egyezményt írt alá. Ennek értelmében a Szov­jetunió a Német Demokrati­kus Köztársaság polgári légi­­forgalmi társaságának rendel­kezésére bocsátja a Berlin- Schönefeld-i repülőteret­­ és a hozzá tartozó épületeket, fel­szereléseket és műszaki beren­dezéseket. A munkáspárti parlamenti csoport vezetősége Bevan visszavételét LONDON, április 28. A londoni rádió jelenti. Az Angol Munkáspárt par­lamenti csoportjának vezető­sége elhatározta, javasolni fogja, hogy Bevant fogadják ismét vissza a párt parlamen­ti csoportjába, amelyből a múlt hónapban kizárták. A parlamenti pártcsoport csütörtökön dönt a javaslatról. Thores elvtárs SS éves 7V evező szemét, mosolygó 1 ’ arcát mindenütt isme­rik szerte a világon: elszánt, emberségtől sugárzó képét ott viszik a moszkvai Vörös tér menetelő tömegei, a londoni Hyde Park tüntetői. Peking­től Budapestig, Rómától Mon­­tevideóig benne tisztelik a francia nép nagy fiát, a nagy francia hazafit. Nagyapja, apja, s ő maga is bányász volt. Példás proletár élet az ő élete, küzdelmes ifjú­sággal, háborús szenvedések­kel, börtönnel, meghurcolás­­sal. Ám semmilyen vihar sem tudta leteperni, mert a párt acélosra edzette. Pályája, mun­kássága egy a francia munkás­­mozgalommal, a francia törté­nelemmel. Thorez elvtárs Marx, Engels, Lenin és Sztálin legjobb fran­cia tanítványa; körülötte alakult ki az a biztos vezető gárda, amely a kezdeti opportunizmus és provokációs mesterkedések leküzdésével harcos bolsevik párttá kovácsolta a francia kom­munista pártot, ötvenötödik születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük őt Budapest dolgozó népe nevében. Indonéziai szakszervezeti küldöttek érkeztek Pekingbe PEKING, április 28. A Kínai Országos Szakszer­vezeti Szövetség, valamint a Kínai Pedagógusok Szakszer­vezetének meghívására ked­den szakszervezeti küldöttek érkeztek Indonéziából hogy részt vegyenek a pekingi má­jus elsejei ünnepségeken. (Új-Kína) Önköltségcsökkentés­­ Angliában Sir Harry Pilkington, az Angol Gyáripari Szövetség volt elnöke, a szövetség nyil­ván nem szerény díszebéd­jén beszédet mondott. E be­szédben kijelentette, hogy a termelési költségek csök­kentésére a munkabér csök­kentés előnyös eszköz. „Azért, hogy Anglia ver­senyképes legyen, jelentősen csökkenteni kell a termelési költségeket, s különösen ala­csony színvonalon kell tar­tani a munkabéreket“ — mondta Pilkington. Kommentár felesleges ... Őszinteség A Western Mail című an­gol lap müncheni tudósító­ja az alábbi őszinte vallo­mást közölte a nyugatnémet felf­egyverzésről: Az új Németország veze­tői napról napra vitézül hir­detik, hogy „szilárdan túlik a Nyugat oldalán, készen a harcra“. A való tény azon­ban az, hogy a felfegyver­zés a legszélesebb körű és félelmes erejű ellenállásba ütközik egész Nyugat-Né­­metországban. Dr. Barth, a jövendő bonni hadügymi­nisztérium jogi osztályá­nak főnöke beismerte, hogy „a nyugatnémet fiatalság 80—90 százaléka ellenzi a hadkötelezettséget." Ennél őszintébb vallomás­ra már nincs is szükség. gépesített munkára férfi dol­gozókat ’ ■* ■■"k A mun­ka kedvező kereseti lehető­séget biztosít. I. sz Épületelemgyár, Sp. XI. Budafoki út 78. sz. Adenauer állítólag megválik a külügyminisztérium vezetésétől BERLIN, április 28. A nyugatnémet sajtó meg­bízható bonni értesülésre hi­vatkozva közli, hogy Adenauer május közepén átadja a kül­ügyminisztérium vezetését Heinrich von Brentanónak, a Kereszténydemokrata Unió parlamenti csoportja elnöké­nek. (MTI) „Tudatában vagyok an­nak, hogy az erők, amelyek engem felhasználtak, min­den elképzelhető fegyvert latba vetnek ellenem, amiért elsorolom tetteimet, de lel­­kiismeretem és az idők sú­lyossága megköveteli az igazság elmondását.“ — Ezekkel a szavakkal vezeti be Harvey Matusow, az amerikai igazságügyminisz­térium fizetett „koronata­núja“ önéletrajzát, amely­ben megdöbbentő tényekkel leplezi le a kommunista­ellenes boszorkányüldözés módszereit, hazugságait, és a besúgókat a vezető politi­kusokhoz és kormányszer­vekhez fűződő szövevényes kapcsolatokat. Matusow kereskedőcsa­ládból származik, részt vett a második világháborúban, majd visszatérve, 19 éves korában ugyanazzal a lét­bizonytalansággal találta szembe magát, mint a többi leszerelt katonák milliói. Bekapcsolódott a demokra­tikus ifjúsági mozgalomba, és belépett a kommunista pártba is. Kezdettől fogva féktelen karrierizmus fű­tötte, sohasem volt meg­gy­őződéses tagja a pártnak, csak úgy tartotta, hogy „az­­időtájt divatos volt kom­­­­munistának lenni.“ Matusov így h­­áruló lé­péséről: így lettem besúgó... „Úgy festhettem, mint egy hollywoodi melodráma szerep­lője, ahogy cigarettára gyúj­tottam, kioltottam, majd újra rágyújtottam, s visszamentem a készülékhez. Amikor az FBI ismét jelentkezett, így szóltam be a kagylóba: „Nevem Har­vey Matusow. Ma-tu-sow. És kommunista vagyok. Szeretnék valakivel beszélni.“ Az egyik nyomozóhoz kapcsoltak. Újra elismételtem mondókámat és több részletet is közöltem ma­gamról. Egy óra múlva vissza­hívott. Másnapra beidéztek az FBI-központba. Két nyomozó fogadott, az íróasztalon előt­tük feküdt a rólam szóló dosz­­szié... Nem volt olyan nehéz besú­gónak lenni. Többé már nem volt népszerű kommunistának lenni. 1947-ben léptem be a pártba, amikor még be lehetett vallani a párttagságot. A ko­reai háború akkor még nem indult meg, s az 1950. évi bel­biztonsági törvény sem volt még érvényben. De 1950-ben már teljes bizonyossággal tud­tam, hogy háború lesz. Nem volt kétségem afelől sem, hogy a kongresszus kommunis­taellenes törvényeket fog meg­szavazni. Amikor kapcsolatot létesítettem az FBI-vel, ugyanazt a biztonságot szerez­tem meg magamnak, mint a többi besúgó. Emellett első ízben orszá­gunk történelmében a besúgó hős lett. Herbert Philbricket, aki a kommunista vezetők ügyében tanúskodott, Elisabeth Bentley-t, a kémkirálynőt, Paul Croudh-ot, Louis Bu­­dent-et és a többieket hősök­ként ünnepelték. Erre a ko­csira kapaszkodtam fel én is. Egymásután mostam el minden baráti szálat az egyes személyekkel. A lelkiismere­tem pedig annak az arányában nyugodott meg, ahogy a hálás mosolyokat és köszöneteket nyugtáztam jelentéseim átadá­sakor. Röviddel a kapcsolat felvétele után rendszeres írá­sos és szóbeli jelentésekkel lát­tam el az FBI-t. Költségeim fedezésére havi 70—75 dollárt fizettek. Az első jelentések szóbeliek voltak. A kommu­nista párt és a Munkásifjúsági Liga gyűléseiről szóltak, to­vábbá a diákok, ifjúmunkások, általában a részvevők nevét, címét és telefonszámát is meg­adtam. Az FBI kérte barátaim személyleírását és a velük folytatott beszélgetéseim lé­nyegét. Alkalomszerűen, mint például 1950 május 1-én, le­fényképeztem a szóbanforgó személyeket és közöltem sze­mélyazonosságukat az FBI-vel. A május 1-i felvonuláson a pártszervezetem is részt vett. Én csak úgy tudtam kitérni, hogy egy állítólagos háborús sebesülésem utófájdalmaira hi­vatkoztam, így nemcsak a me­netből maradhattam ki, hanem a járdán állva fényképezhet­tem is a felvonulókat. Órákon át álltam ott, figyelve, hogy egymásután vonultak a sorok zászlókkal és jelmondatokkal, amelyekről azt állítottam, hogy én is hiszek bennük. Táncosok, népi csoportok vonultak el da­lokat énekelve. Nálam volt a fényképezőgépem és négy, 36 kép készítésére alkalmas film­tekercsem. A 144 s kattintáskor mindig egy-egy barátom arca volt a lencse előtt. Ez volt az első nagyobbsza­­bású jelentésem. Jövőm, mint besúgó — a fényképezés sike­rétől függött. Másnap türelmet­lenül vártam egy forgalmas utcakereszteződésnél, hogy ta­lálkozzam az FBI-nyomozóval, aki a kapcsolatot tartotta ve­lem. Átadtam a filmet, s visz­­szatértem barátaim közé, mint­ha semmi sem történt volna. Most már még „izgatóbb“ anyag után vadásztam. Amikor be­súgtam egy barátomat, már nem volt többé barátom, nem bíztam többé benne és gyűlöl­ni kezdtem. Nem bíztam az emberekben, tudva, hogy ma­gam nem vagyok bizalomra­­méltó. Gyűlölni kezdtem az embereket, mert ártottam ne­kik ... Matusowot a párt csak­hamar leleplezte, s 1950 novemberében kizárták a kommunista pártból. A Daily Worker 1951 január 19-én közölte a határozatot: „H. Matusowot a kommu­nista párt New York me­gyei bizottsága, mint ellen­séges ügynököt kizárta a párt tagjai sorából. Főként az ifjúság soraiban tevé­kenykedett, jelenleg New York városában dolgozik. Matusow 20 egynéhány éves, középmagasságú, fe­hérbőrű, kerekarcú, fekete hajú és szemű, tömzsi.“ (Folytatjuk.) „1950 februárjában vettem fel a kapcsolatot az FBI-vel. Egyik alap felemeltem a telefonkagylót és a Rector 2—3500-at, a New York város­beli FBI-központ számát tár­csáztam. Női hang jelentkezett. Hideg futott végig a hátamon és letettem a kagylót. De még utána is hallottam szavait: „FBI. Segítségére lehetünk va­lamiben? FBI.“ TEKINTSE MEG A KÉZMŰIPARI TRÖSZT VÁLLALATAINAK PAVILONJÁT ■I£]L¥1IPARI VÁSÁRON A­KI A TÖBBI KÖZÖTT KONFEKCIÓT, SZANDÁLT, GYERMEKI CIKKEKET, JÁTÉKOT, SZŐNYEGET, DÍSZMŰÁRUT VÁSÁROLHAT NAGY VÁLASZTÉKBAN 1919 május 1-ének kulturális emlékei A Vörös Újság 1919 május 1-i számokon a következő rendelet látott napvilágot: „A Forradalmi Kormányzóta­nács LXXX. sz. rendelete: A Magyarországi Tanácsköztár­saság május 1-ét,a világ forra­dalmi proletariátusa nemzet­közi egységének emléknapját, a proletárállam ünnepévé avatja. E napon minden mun­ka szünetel.“ Aláírás: „A For­radalmi Kormányzótanács“. Dátum: „Budapest, 1919. ápri­lis 30.“ Az egész főváros olvasta a Kormányzótanács rendeletét. Olvasták a gyárak munkásai, a kalauzok, a hivatalnokok, a színészek — egyszóval min­denki. Május 1-ét tehát ünne­pi módon készült megtisztelni az ország, és Budapest népe. Szép, napos idő volt 1919. május 1-én. A tavaszi verő­fény végigszikrázta az utcákat, a tereket, ahol gyülekeztek a legkülönbözőbb testületek, in­tézmények, közösségek dolgo­zói, hogy elinduljanak a felvo­nulásra. — Nem úgy ünnepeltünk akkor, mint mostanában ... — emlékezik vissza erre a nap­ra Ditrói József, a Nemzeti Színház statisztája. Hogy miért éppen őt válasz­tottuk ki, hogy 36 esztendő távlatából kibontogassa emlé­keit a Tanácsköztársaság első május 1-éről? Határozott cél vezetett bennünket: vajon mi­lyen kultúrműsorok voltak ak­kor, kik és hogyan szórakoz­tatták a felvonuló tömegeket, az ujjongó, lelkes ünneplőket? Ki is emlékezhetnék jobban az akkori kulturális programra, mint egy öreg színész, aki tag­ja volt az úgynevezett „kol­lektív társulatnak“? Ez a kol­lektív társulat a Tanácsköztár­saság megalakulásakor jött létre, tagjai voltak mindazok a színészek, akik a fiatal Ta­nácsköztársaság színházi és színművészeti kultúráját támo­gatni óhajtották. Egyszóval Ditrói József, a 66 éves színész azok között az emlékek között matat, amelyek az akkori Városliget, Népliget, Margitsziget, Városmajor ün­nepi alkalomra ácsolt színpa­daihoz tapadnak. — Ma népi táncosok, dalo­sok, bábjátékosok, artisták, egyszóval a legváltozatosabb műsorral rendelkező együtte­sek szórakoztatják a népünne­pélyek részvevőit. Mi akkor készületlenek voltunk, főleg a gyárak dalárdái énekeltek az ünnepi majálisokon és a mun­kásszínjátszók szerepeltek. Mi, prózai színészek szétspriccel­tünk a felvonulás után a város minden részébe, és főleg Petőfi- és Ady-verseket szavaltunk. Az Operaház énekkara énekelt ugyan, már nem emlékezem, hogy hol, csak tudom, hogy es­te a Fészekben beszéltek arról, hogy műsort adtak a város­ban. Amíg beszélgetünk, Makai Gabriella, egy másik régi szí­nész lép hozzánk. - Rengeteget dolgoztunk aznap...! Én magam is szavaltam, s emlékezem, hogy Góthné Kertész Ella Adynak a Felszállott a páváját adta elő. Kultúrműsor? Az emberek tele voltak dallal, szinte az egész város egy nagy, ujjongó kórussá változott... És a nők...! Aki csak tehette, piros kalap­ban, piros napernyővel ment az utcára, olyanok voltak messzi­ről, mint a ringó pipacsok... Ditrói József emlékeiből elő­­bukkannak arcok, nevek, ame­lyeket már nem tud összeillesz­teni. A felvonulásról azonban már biztonsággal beszél.­­ — Ahogy visszaemlékezem, mi a Petőfi Társaság háza elől indultunk a Múzeum utcából. Emlékezetes maradt számom­ra, hogy a Lövölde téren so­káig kellett várakozni, s amíg ott élveztük a májusi napsu­garat, különböző zenekarok muzsikáltak. Voltak ottan gyáriakból összeállított amatő­rök, hivatásos cigányzenészek, meg más, muzsikálni szerető emberek. Milyen szép volt a város! Minden egyes ablak vö­rös drapériával volt bevon­va... Vajon csak az idők táv­latából­­látom olyan szépnek azt a május elsejét? Pedig nem voltunk olyan gazdagok, mint most, nem voltak ilyen nagyszerű kultúrcsoportok, s a villámtréfák, esztrádműso­­rok sem voltak még akkor di­vatban ennyire. A Vörös Újságban részlete­sen elolvashatjuk 1919. május elsejének történetét. Tudósítá­sok, riportok, hírek számolnak be arról, hogyan szórakozott, hogyan ünnepelt a főváros. Ami a kultúrműsorokat illeti, azokról azonban csak gyér adataink maradtak hátra, szemtanúk, nézők, vagy elő­adók emlékeire vagyunk utal­va. Egyet azonban minden­képpen megállapíthatunk: az akkori május elseje öröméhez, lelkesedéséhez, amelyet nap­jainkig megőriztünk és mindig is őrizni fogunk, sok egyéb között még egy új vonást ad­hattunk: a változatos, színvo­nalas, a város egész területén vidámságot keltő kultúrműso­rokat. (N. I.) MŰSZAKI BIZOMÁNYI VÁLLALAT Szerszám és forgácsolószerszám, kéziszerszám üzlete. Budapest, VIII. József körút 81. Bizományba vétel és eladás. SPORTEGYESÜLÍTIK, SPORTKÖRÖK FIGYELEM! Versenykajak, vászon hu­zattal. Falra szerelhető ko­sárpalánk, csőgáz és más sporteszközök alkalmi áron vásárolhatók a BIZORNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT SPORTBOLTJÁRÓL Budapest, VI. Sztálin út 34. sz. Telefon: 139—271. Nyitva: 9—17 óráig. mi VÁGÓS- ÉS GÉPGYÁR felvesz: csúcsesztergályos, marós, gépmunkás, minta­asztalos, gépformázó, vas- és acélöntő szakmunkáso­kat, férfi daruvezetőt és férfi segédmunkásokat kü­lönösen kohászati üze­meinkbe. Jelentkezés: Ganz Vagon- és Gépgyár munkaerőgazdál­kodási osztályán. Bp., V­II. ker. Vajda Péter u. 12.

Next