Esti Budapest, 1955. június (4. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-30 / 152. szám

2 A világközvélemény szembefordul az „erő politikájával és az atomháború veszedelmével A helsinki béke-világtalálkozó felhívása a világ népeihez A helsinki béke-világtalálko­zó küldöttei a következő fel­hívást intézték a világ népei­hez: Egy kettészakított világban a világközvélemény erőfeszíté­seinek eredményeként tíz év óta először ülnek majd össze a nagyhatalmak kormányfői. Ál­talános reménység előzi meg tanácskozásukat. Az lesz az első kötelességük, hogy le­győzzék a kölcsönös bizalmat­lanságot. A béke-világtalálko­­zón, amelyen 68 állam kül­döttei vettek részt, bebizonyo­sodott, hogy mély vélemény­különbségek és eltérő világné­zetek ellenére meg lehet egyezni fontos kérdésekben és hogy tárgyalások útján ma már számos problémát meg lehet oldani. A világközvélemény szembe­fordul az „erő politikájával*", a katonai tömbökkel, a fegyver­kezési versennyel és az atom­háború borzalmas veszedelmé­vel. A genfi egyezmény, az in­dokínai háború befejezése, a bandungi értekezlet, Ausztria szerződéssel megpecsételt sem­legessége, a belgrádi nyilatko­zat — a kormányok magatar­tásában tükröződő felébredt közvélemény küzdelmének megannyi gyümölcse. A leszerelés és az atomfegy­verek kérdésében az állás­pontok, amelyek eddig áthi­dalhatatlan ellentétben mere­vedtek meg, olyan mértékben jutottak közelebb egymáshoz, hogy a megegyezés csupán a jóakarattól függ. A biztonság kérdését ille­tően a bandungi értekezleten elfogadott elvek bebizonyítot­ták, hogy egy egész földrész különböző társadalmi rend­szerű államainak békés együtt­működését biztosítani lehet a Kína és India által meghirde­tett elvek alapján. A helsinki találkozó meg­mutatta, hogy a négyhatalmi értekezlet, ha figyelembe veszi a közvélemény követeléseit, olyan Európa felépítésének el­ső szakasza lesz, amely szava­tolja valamennyi európai állam biztonságát és ezek az államok a szoros gazdasági és kulturá­lis együttműködés útjára lép­nek. Ez az építés összefügg a minden katonai szövetségen kívül álló és a militarizmus feltámadásától mentesített Né­metország újraegyesítésével. A négyhatalmi értekezletnek ugyanebben a szellemben tár­gyalások útján elő kell készí­tenie az idegen csapatok kivo­nását Tajvan (Formoza) kínai szigetről. Az értekezletnek el­lenőriznie kell az Indokínáról kötött genfi egyezmény pontos végrehajtását. Lehetővé kell tennie, hogy az ENSZ a Kínai Népköztársaságnak tagjai sorá­ba való bebocsátásával meg­szerezze igazi világszervezet jellegét. De vannak még erők, ame­lyeknek megfelel a hideghá­ború. Ezek akadályokat gördí­tenek a négy nagyhatalom kö­zeledésének útjába. A helsinki találkozó felszólítja a világ valamennyi országának közvé­leményét, hogy szálljon szem­be ezekkel az erőkkel és támo­gassa a tárgyaló partnereket. A béke ügye végülis diadal­maskodik, ha a békeerők, ame­lyek azonos célt követnek — főként a különböző békem­oz­­galmak, valamint a keresztény és a szociáldemokrata irány­zatú nagy politikai szervezetek — egyesítik erőfeszítéseiket a bizalmatlanság szerteoszlatása és a békeharc győzelme érde­kében. A nemzetközi ellentéteket lépésről lépésre át lehet hi­dalni és akkor megvalósulnak a népek reményei. Mexikó nem kér az amerikai tők­ebefektetésből A Newsweek című ame­rikai hetilap aggódva ír arról, hogy Mexikóban egy szerinte „hangos kisebbség heves harcot vív azért, hogy távoltartsa a külföldi tőkét az országtól“. Mint a lap példaként felhozza, a mexikói kereskedők elle­nezték azt, hogy az F. W. Woolworth Company fiók­üzletet létesítsen Mexikó­ban. Antonio Ruiz Gaindo bútorgyáros pedig egy szer­vezetet­ hozott létre, hogy megvédelmezze a mexikói vállalataikat a külföldi tő­kével szemben. Mindenkinek szemébe ötlik, ha­­ Jugoszláviába érkezik, hogy milyen tevékeny életet élnek a jugoszláv dolgozóik. Ennek az érthetően mozgalmas tevé­kenykedésnek forrása elsősor­ban a szabadság, amelyet a nép kivívott magának: tíz év­vel ezelőtt a jugoszlávok, akik évszázadokig élték súlyos ide­gen elnyomás alatt, végre ki­harcolták nemzeti független­ségüket, felszabadultak a tőke elnyomása alól. Ezt a történel­mi jelentőségű győzelmüket nagyra értékelik, mivel kiví­vása nem volt könnyű dolog. A zöld fákkal beültetett bel­grádi utcák a város nyugati részén oda torkollanak, ahol a Száva a Dunába ömlik. A két folyó fölé emelkedő mere­délyen vannak a régi erőd ma­radványai. Az erőd valamikor a római hódítók vára, majd a török uralom főhadiszállása volt, jelenleg pedig az ország felszabadulásának emlékmű­ve. A dús lombsátrak alatt, a sétányokon régi, vasalt­­keretű ágyúk és mozsárágyúk állnak, mellettük pedig a második vi­lágháborúból jól ismert auto­mata lövegek, a jugoszláv par­tizánok által harcban zsákmá­nyolt hitlerista tankok, lelőtt Messerschmittek láthatók. A vár falaiban helyezkedik el a hatalmas hadi múzeum. Egyik termében a jugoszlávok régi függetlenségi harcainak, egy másikban a közelmúltnak do­kumentumait és emlékeit, a népi felszabadító harcok hő­seinek fényképeit őrzik. Be­mutatják a kommunisták sze­repét, akik vezették ezt a har­cot. Szemléltetően mutatja be a múzeum az elmúlt háborús időket. Egy helyütt félig elkor­hadt két-három ölnyi fatuskó nem egyszerű fatuskó, mivel a belsejében a partizánok ál­tal készített „pokolgép“ nyug­szik. Ez a jugoszláv partizánok egyik harci eszköze volt. Egy kis kovácsműhely is látható Jugoszláviai találkozások­ra írta: Ss. Krusinszkij lődő barátság és kölcsönös tá­slt, amelyben a partizánok fegyvereiket kovácsolták. Mel­lette belgyógyászati rendelő, amelyhez az orvosi eszközöket és a műszereiket a partizánok magaik készítették. A látoga­tók érdeklődését mindjárt ma­gára vonja egy fából faragott dohány­szelence. A szelence fe­dőlapján sarló-kalapácsos cí­mer látható az „SZSZSZR“ be­tűkkel. Önkéntelenül is mély megindultság vesz az emberen erőt, hiszen ugyanilyen dohány­­szelencéket készítettek dicső partizánjaink a tábortüzek mel­lett a brjanszki erdőkben és a Kárpátok lábainál. De vajon ki volt az a szovjet harcos, aki kifaragta ezt a dohányszelen­cét? Milyen úton érkezett a jugoszláv partizánok tábor­tüzeihez? Vajon melyik har­costársának ajándékozta ike­­remunkáját? Vajon mit mond­hattak akkor ők ketten egy­másnak a két nép barátságá­ról, annak mindkét nép jövő­jére nézve nagy jelentőségé­ről? A múzeumot igen sokan látogatják: iskolások csoportjai, hímzett mellényt viselő parasztasszo­nyok, katonák, tisztek. Az egyik fénykép előtt, amelyen éppen sebesülteket szállítanak el a partizánok, egy szakadék­ból, hosszú ideig áll egy már idősebb férfi. Egyik keze hiányzik. Hozzá fordulok. Igen, ő is keresztül ment eze­ken a megpróbáltatásokon és most gyakran ellátogat ide, ha feljön Belgrádiba. Elmondja, hogy a hazáju­k hegyeiben és erdeiben harcoló jugoszláv partizánok mindig szemmel tartották a szovjet—német fronton kialakult helyzetet. Ezek a történelmi napok min­dig emlékezetesek maradnak számára. A Szovjetunió és Ju­goszlávia közötti normális vi­szony helyreállítása azzal a meggyőződéssel tölti el, hogy mind­két nép javára fog válni a békés viszonyok között fej­mogatás, így beszélt a népi felszaba­dító harc egyik veteránja. A magam részéről azt vála­szoltam, hogy teljes mértékben osztom meggyőződését. A Szovjetunióban — mondottam — jól ismerik a jugoszláv sza­badságharcosok állhatatossá­gát és hősiességét. Nagyra ér­tékelik a jugoszláv partizá­nok hozzájárulását a közös győzelemhez, amely Európa népeinek visszahozta a békét. Az ősrégi vár mellett park terül el. A park sétányait ezen a gyönyörű vasárnap estén sé­tálók töltötték meg. A sport­pályákon élénk sport-„csatá­k“ folytak. Ilyeténképpen a je­len itt a régmúlt idők emlé­keinek szomszédságában arra emlékeztet, hogy nem hiába vívták ki a győzelmeket. A vár falairól nyíló kilátás is ugyanerről beszél. Ha az ember végignéz a Dunán, bal­ra a Száva mögött feltűnnek Zemunnak, Belgrád ipari pe­remvárosának gyárai. Jobb­ra, a keskeny lapályon fel, lép­csőzetesen emelkednek egy má­sik gyárnegyed háztetői. Új gyárépületek nyúlnak magas­ba. (Folytatjuk) RÖVIDHÍREK — MOSZKVA. A svéd Riks­dag alsóházának elnöke táv­iratban mondott köszönetet azért a szívélyességért és ven­dégszeretetért, amelyben a svéd parlament küldöttsége részesült szovjetunióbeli útja során. (ZASZSZ) — TEL AVIV. Az izraeli kormány úgy döntött, hogy elvben elfogadja a Szovjetunió műszaki segítségét, amelyet az ENSZ technikai segítsége kere­tében nyújt. (TASZSZ) — BERLIN. Nyugat-Német­­országban emelkedett a tej és a szén ára, felemelték a gáz- és víztarifát is, s elhatározták a vaj árának emelését. (TASZSZ) — MOSZKVA. A moszkvai televízióban június 28-án szí­nes dokumentumfilmet mutat­­ be Nehru indiai miniszter­­elnök szovjetunióbeli tartózko­dásáról. (TASZSZ) — PEKING. A japán rádió jelentése szerint a Jamanaszi prefektúrában tartott tiltakozó gyűlés részvevői a japán— amerikai „biztonsági szerződés” hatálytalanítását követelték. (TASZSZ) — MOSZKVA. Moszkvában a baráti kölcsönös megértés légkörében folyt tárgyalások eredményeként szovjet—afgán transit-egyezményt írtak alá. (TASZSZ) — PRÁGA. A Tudomány és Technológia Házában június 28-án megtartotta alakuló ülé­sét Csehszlovákia új tudomá­nyos és műszaki társasága, amely az energia problémáival foglalkozik majd. (CTK) Barát Endre: A Gellérthegytől a piramisokig Több mint egy évvel ezelőtt, 1954. tavaszán hajóra szállt az író, hogy a Gellérthegytől — 4000 mérföldes tengeri úton — eljusson a piramisokig. Útjá­nak élménysorozatáról teljes hitelességgel és pontossággal számol be a könyvhéten megjelent kötetében. Olyan világba visz bennünket, amelynek tájait nem láttuk, nem ismerjük embereit, ke­veset tudunk szokásaikról és életmódjukról. Olyan vi­lágba, amelyről történelmet és földrajzot tanultunk az is­kolában, s manapság a világ­­politika hírei közt gyakran ol­vasunk az újságokban. Olyan világba, amelynek jelene a mi múltunk. A téma tehát, amelynek fel­dolgozására az író útirajzában vállalkozott, nagy és sokágú. S a könyv legfőbb erénye, hogy Barát Endre ebből any­­■nyit markolt, amennyit fogni képes; élményeinek fonalát úgy gombolyítja, hogy eléri, amit akar: vele, uta­zunk, ott járunk Constantában és Beirutban, Alexandriában és Keopsz fáraó gizehi kősírbolt­jánál. Néhány jó képpel, jel­zővel vagy hasonlattal tája­kat és városrészeket jellemez, néhány ember gyors vonások­kal vázolt portréjával társa­dalmi viszonyokat. Az isztam­buli teherhordó, a kikötői borbély, a beiruti utcagyerek, s Ibrahim Baardun, a libanoni szegényparaszt sorsa, szinte tőmondatokba fogott története elegendő ahhoz, hogy Barát fennntartóvá tezve az arab világ embereinek életét, küzdelmét a falat kenyérért. S dicséret illeti az írót, hogy mér­téktartó, nem él vissza a hely­zetek, a körülmények adta le­hetőséggel, nem keresi a ki­kötők sikátorait, a pálmafák és a piramisok árnyékában az „egzotikumot“, s nem formál idegeket táncoltató szenzáci­ót a harmincórás tengeri vihar­ból. Barát Endre könyve jó úti­rajz, élvezetes napló, nehéz egy-egy fejezet végén becsukni. Néhány­­helyen mégis az az ol­vasó véleménye, hogy az ese­mények sodra megakad, las­sul az eleven pergés. Né­hol — például a Bejrútról szóló fejezetben — a kelleté­nél többet időzik, időnkint a szükségesnél nagyobb részle­tességgel régmúlt koroknál túl messze nyúl vissza a tör­ténelembe. S ez a jelen, még inkább a jövő felvillantásában megnehezíti az író dolgát. Ke­vésnek tartjuk, amennyit a nép harcáról ad; tényanyag felsorakoztatás helyett meg­elégszik néhány szubjektív megjegyzéssel, csupán sejtető, ki nem mondott félmondattal a fejezet végén. S itt bizo­nyos aránytalanság van: való­san ábrázolja az elnyomást, a gyarmatosítási törekvést és következményeit — de adós marad azzal, hogy mit tesz ez ellen a nép. Pedig a kör így zárulna, a kép így lenne tel­jes. Külön kell szólnunk az úti­rajznak azokról a részeiről, amelyekben az író a­­hajó hét­köznapjairól beszél. Egyszerűek ezek, s éímen ezért megragadok; nem cifráz és nem idealizál Ba­rát Endre itt sem. A „száraz­földi emberek“ tiszteletével olvasunk a bátor hajósokról, akik forró napon és ködös éj­szakán, csendesvizű öbölben és viharló tengeren helyükön áll­nak, teljesítik megbízatásukat. S hogy megismerjük és meg­szeretjük őket — az írót illeti dicséret. A könyvet méltó köntösben, szép kiállításban adta az ol­vasók kezébe a Művelt Nép Könyvkiadó. Szórakoztat és gazdagítja, távoli világrészek­ről alkotott reális képpel bő­víti az olvasó ismereteit. Lantos László Évről évre fejlődnek kereskedelmi kapcsolataink az NDK-val Nyilatkozat a szerződéskötés ötödik évfordulója alkalmából öt évvel ezelőtt kötötték meg a Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kulturális, tudományos, műszaki és áru­csereforgalmi egyezményt. Az egyezmény aláírásának évfor­dulója alkalmából kereskedel­mi kapcsolataink fejlődéséről Fock Jenő elvtárs, a berlini kereskedelmi kirendeltség ve­zetője a következő nyilatkoza­tot adta az MTI munkatársá­nak: " Az NDK-val öt évvel ez­előtt megkötött szerződés a kölcsönös érdekek messzemenő figyelembevételén alapul. Fel­­szabadulásunk után a magyar népgazdaság elérte azt a fejlő­dési fokot, hogy nemcsak mezőgazdasági ter­mékeket, hanem iparcikke­ket, nehézipari terméke­ket is tud szállítani Né­metországba. — Behozatalunk nagyrészt olyan vegyicikkekből áll, ame­lyekre iparunknak nagy szük­sége van. Árucsereforgalmunk az NDK-val az elmúlt öt év alatt tizennégyszeresére emelkedett. Tavaly az előző évinél 34 szá­zalékkal volt nagyobb a kivi­tel és a behozatal. Az erre az évre megkötött szerződés 29 százalékkal magasabb forgal­mat irányoz elő. A napokban azonban újabb tárgyalásaikat folytattunk a jelenlegi egyez­mény kiszélesítésére és ennek értelmében mindkét részről mintegy 15 százalékkal bővül az áruforgalom.­­ A két ország képviselői között tárgyalások folynak a második ötéves terv időszaká­ra szóló egyezmény megköté­sének előkészületeiről is. Ez a szerződés az év végén kerül aláírásra és eszerint jövőre a forgalom további 15—20 szá­zalékos növelésére számítunk. (MTI) Humor... Szerelem... Magyarul beszélő, színes, szovjet film Forgatókönyv: POLJAKOV. Rendezte: DOSZTALJ és TUTISKIN Főszerepben: ARKAGYIJ IMIN és CELIKOVSZKAJA A szinkron szereplői között a legkiválóbb magyar komikusok: KABOS LÁSZLÓ, FÓNAY MÁRTA, RÁTONYI RÓBERT, KOMLÓS VILMOS, KISS MANYI és még sokan mások. CSÜTÖRTÖK, 1955. JÚNIUS 30. Operaház: Carmen (M.-bérlet, 10. sz., 7). — Nemzeti Színház: Ármány és szerelem (7). — Katona József Színház: Pygmalion (7). — Madách Színház: Dulszka asszony erkölcse (7). — Madách Szín­ház Kamaraszínháza: Egy pohár víz (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Topaze (7). — Déryné Színház: A néma levente (7). — Pe­tőfi Színház: Szépek szépe (4). — Fővárosi Operettszínház: Szabad­ság, szerelem (7). — Blaha Lujza Színház: Balkezes bajnok (fél 8). — Jászai Mari Színház: Dankó Pista (7). — József Attila Színház: Nincs előadás. — Majakovszkij Színpad (Margitsziget): Balett-est (B.­­bérlet, negyed 9). — Vidám Színpad: Könnyű pesti sértés (7). — Kis­­ Színpad: Tavaszi ügyek (fél 8). — Zeneakadémia: Zeneművészeti Fő­iskola karmesterképzős növendékeinek vizsgahangversenye (8). — Bartók-terem: Szombat este Párizsban. Hanglemezműsor (8). — Kodály Zoltán Hanglemezterem: Gounod: Romeo és Júlia (mikrohang­­lemez-előadás, 8). — Állami Bábszínház: Nyári szünet. — Fővárosi Nagycrkusz: öt nemzet legkiválóbb artistái (4, 8). MOZIK MŰSORA 1955. Június 30—Július 1. VILÁGBAJNOK: SZIGET (Margitsziget) 9 óra. GORKIJ (Akácfa u. 4.) 8 óra (orosznyelvű előadás). — NAGY KÍSÉRTÉS: URANIA (Rá­kóczi út 21.) 4. nz. f9. MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) f4. he, 8. — ÜL­DÖZÉS: TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky út 86.) f4. hu, 8. — BESZTERCE OSTROMA: VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) prol. f5. hz, 9. VÖ­RÖSMARTY (Üllői út 4. nyitott tető) prol. h­6, fl2, f2, f4. h6. 8. UGOCSA (Ugocsa u. 10. nyitott tető) prol. 4. n7. f9. ZUGLÓI (Angol u. 26.) 2-ig h6, 8. DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) 4. n7. f9. — PAPA, MAMA,­­ MEG ÉN, SZIKRA (Lenin krt. 120. nyitott tető) csak dél­előtt fl6, fl2, h2. DUNA (Fürst Sándor u. 7. nyitott tető) 3. hétre prol. f5. h7, 9. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) 3. hétre prol. 4. n7. f9. — ÉSZAKI ROBINSONOK: MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) 4. n7. f9. MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) f4. h6, 8. — BÉCSI KOMÉDIÁSOK: CORVIN (Kisfaludy köz) f5. h7, 9. SZIKRA (Lenin krt. 120. nyitott tető) 3. hétre prol. 4. n7. f9. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) csak délelőtt f10, f 12. h2. — ELSŐ SZÁMÚ KÖZELLENSÉG (16 éven fe­lülieknek): PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18. nyitott tető) 4. hétre prol. 9, 11, n2, f4. h6, 8. — KULMI ÖKÖR: FELSZABADULÁS (Flórián tér 3. ) 14. h6, 8. — ELADÓ KÍSÉRTET (kísérőműsor: Szánkó): KOS­SUTH (Váci út 14.) 3. hétre prof. 15. h7. 9. — GYANÚ: RÁKOSI MÁ­TYÁS KULTURHÁZ (József Attila tér 4.) n6. 18. — AKI SZERETI A FELESÉGÉT: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) csak délelőtt h1r, 12. n3. — 1. Magyar híradó, 2. 3. számú Magyar Sporthíradó, 3. Európai ko­sárlabda-bajnokság, 4. Szemtől szembe: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reg­gel 9-től este 11-ig folytatólag. — A harag napja (kísérőműsor: Ma­gyarország—Skócia 3:1): BÁSTYA (Lenin krt. 8. nyitott tető). 3. hét­re prol. 15. h7. 9. TANÁCS (Szt. István krt. 10.) 3. hétre prol. 10. 12. n3. f5. h7. 9. JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7. nyitott terű) f4, h6. 8. DIADAL (Krisztina krt. 155.) 4. n7. f9. — Berlin eleste I — II.: ADY (Tanács krt. 3.) prof. 5. 8. — Zavarosan folynak a vizek (16 éven felülieknek). (kísérőműsor: Csók István): RÓZSA FERENC KULTÚR­OTTHON (Gorkij fasor 50.) 30 án f7. — Isten hozta: Mister Marshall: (kisérőműsor: Aggtelek): BEM (Mártírok útja 5/b.) prol. 10. 12, 2, 4. nz. f9. — Jelzőtűz: SPORT (Thököly út 56.) 4. nz. f9. — A 3 Lamberti (kísérőműsor: Veszélyes lejtő): BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) prol. 4. nz. f9. MÓRICZ ZSIG­MOND KULTÚROTTHON (Jókai u. 2.) f6. h8. — Hűség próbája: CSOKONAI (Népszínház u. 13.) fl0. fl2, h2. 4. n7. f9. — Liliomfi: MARX (Landler Jenő u. 39.) h4. 6, n9 IPOLY (Hege­dűs Gyula u. 65.) 4. n7. f9. ÉVA (Erzsébet kir­né útja 36/b.) f4. h6. 8. NYOMDAIPARI SZAKSZERVEZET KULTUROTTHONA (Kölcsey u. 2. ) 1-én n7. f9. — Hamlet: ÓBUDA (Selmeci út 14.) f3. f5. f9. — Harc a sínekért (kísérőműsor: Mindennapi történetek): BÁNYÁSZ (József krt. 63.) prof. A-terem 4. n7. f9. MATRA (Lenin Krt. 39.) 10. 12, 2, 4­0 8. — Zsurbin-család: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) B-terem­ f4. h6. 8 ELŐRE (Delej u. 41.) f6. 08 N­ALADAS (Bartók Béla út 128.) f4. h6, 8 — Verdi: GORKIJ (Akácfa u 4.) f4. h6, ALKOTÁS (Alkotás u 11.) 9, nl2, f2. h4, 6. f9. — Taxi úr (kísérőműsor- Szivárványtól a csillagokig): VERSENY (Pataki István tér 14.) 16. h8. — Díszelőadás: TATRA (Üllői út 63.) prof. f4. h6, 8. — Erősebb az éjszakánál: TINÓ­DI (Nagymező u. 8.) f4. h6, 8, HONVÉD (Rákóczi út 82.) fii, fi. f3. f6 f7 f9. — Senki nem tud semmit: RÁKÓCZI (Rákóczi út 68.) prol. fii. fi, f3. f5. f7. f6. — Róma nyílt város (16 éven felülieknek): ZRÍNYI (Lenin krt. 26.) prol. fii. fi, f3. f5. f7. f9. — Budapesti ta­vasz: OTTHON (Beniczky u. 3—5.) f4. h6. 8. — Tartalékjátékos:­­kí­­sérőműsor: Az élet nyomában: KULTUR (Kinizsi u. 28.) f4. h6. 8. . — Három testőr: BÉKE (Mautner Sándor u. 48.) 4. 6, 8. — Frigiai csillag alatt: VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4. h6. 8. — Köpenicki ka­pitány HAZAM (Váci út 150.) 4. n7. f9. — Expresszszerelem: PE­TŐFI (Pongrácz u. 9.) 16. h8. — Szitakötő: ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) 1­­6. f8, csüt. szünnap.

Next