Esti Budapest, 1955. június (4. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-10 / 135. szám

2 Fogadás a Kremlben Nehru indiai miniszterelnök tiszteletére MOSZKVA, június 10. Június 9-én N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke fogadást adott Dzsavaharlal Nehru indiai mi­niszterelnök és külügyminisz­ter tiszteletére. A fogadáson jelen voltak Dzsavaharlal Neh­ru leánya, Indira Gandhi és Nehru kíséretének tagjai. A fo­gadás előtt elhangzott az In­diai Köztársaság és a Szovjet­unió himnusza. Megjelentek a fogadáson: K. J. Vorosilov, L. M. Kagano­­vics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, N. Sz. Hrus­csov, valamint M. A. Szuszlov és P. N. Poszpjelov, az SZKP Központi Bizottságának titká­rai, M. P. Taraszov, a Szövet­ségi Tanács Elnökségének el­nöke, továbbá miniszterek, a Szovjetunió marsalljai, tábor­nokok és tengernagyok, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak, külügyminisztériumának és honvédelmi minisztériumá­nak felelős munkatársai, ter­melési újítók, a tudományos és kulturális élet kiválóságai és moszkvai vállalati igazgatók. Megjelentek még a fogadáson a moszkvai nagykövetségek és követségek vezetői és tagjai, valamint a szovjet és külföldi sajtó képviselői. A fogadás szívélyes, baráti légkörben folyt le. (TASZSZ) Budapest volt szovjet városparancsnokának levele PONGRÁCZ KÁLMÁN elvtársának, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottsága elnökének. Őszinte­­köszönetet mondok Önnek és a végrehajtó bizott­ság valamennyi tagjának a szívélyes szavaikért, továbbá azért, hogy nem feledkeztek meg rólam, és a szovjet parancsno­kság harcosairól, akik az 1945—1948-as nehéz éveikben segítették a város lakosságát a fasisztáik által okozott éhség leküzdésében, a rombolás következményeinek felszámolásában, az új, boldog élet felépítésében. Hálásan­­köszönöm a nekem küldött érdem­rendet, amellyel gyönyörű fővárosuk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából tüntették­­ki. Egyúttal kérem, adják át jókívánságaimat és őszinte üd­vözletemet Budapest lakóinak, barátaimnak és személyes isme­rőseimnek. Újabb sikereket kívánok önöknek a szocializmus építésé­ben. ZAMERCEV, Budapest volt városparancsnoka 1945—1948-ban. Az olajipari világkongresszus ülése ROMA, június 10. Rómában folytatja munkáját a IV. olajipari világkongresz­­szus. A kongresszus részvevői a teljes ülések után a kong­resszusi tagozatokban folytat­ják munkájukat. Június 7-én 60 előadást hallgattak meg és vitattak meg. Nagy érdeklő­dést keltett a többi között a szovjet küldöttség egyik tagjá­nak előadása a Szovjetunió­ban alkalmazott turbinás olaj­­kút-fúrásról. (TASZSZ) Az SDK-ban egy kémbanda bűnperét tárgyalják BERLIN, június 10. A Német Demokratikus Köz­társaság legfelső bíróságának 1. számú büntetőtanácsa csü­törtökön kezdte tárgyalni Wil­helm Lehmann-nak és hat tár­sának bűnperét. A vádlottak, akik nyugati hírszerző­ szolgá­latok zsoldjában álltak, diver­­ziós és kémtevékenységet foly­tattak a Német Demokratikus Köztársaság ellen. (MTI) n­yugat-s­émmetországból 158 tagú küldöttség utazik Helsinkibe BERLIN, június 10. A Német Béketanács közöl­te, hogy a nyugat-németorszá­gi békemozgalom képviseleté­ben 150 tagú küldöttség vesz részt a június 22-én kezdődő helsinki béke-világtalálkozón. (MTI) _________ Jugoszláv parlamenti küldöttség utazott Szíriába A belgrádi rádió jelentése szerint Vladimir Szimicsnek, a jugoszláv szövetségi nemzet­­gyűlés alelnö­kének vezetésével csütörtökön kilenctagú parla­menti küldöttség utazott Szí­riába, a szíriai parlament meg­látogatására. (MTI) A Pravda vezércikke a Szabad Népben A Német Szövetségi Köztár­sasághoz intézett szovjet jegy­zékkel kapcsolatban a Pravda csütörtöki számában vezércikk jelent meg „Az európai béke megszilárdítása érdekében“ címmel. A Pravda vezércikkét a ma reggeli Szabad Nép kö­zölte. Kis hírek a kapitalista országok életéből A Democratie Nouvelle cí­mű francia lap adatokat kö­zölt a francia munkásság el­­nyomorodásáról. A háború előtt a munkabéralap a nem­zeti jövedelem 45 százalékát tette ki, 1952-ben pedig csupán 30 százalékát. A párizsi kohá­szok átlagos vásárlóképessége ma 30 százalékkal alacso­nyabb az 1938. évinél. "­ A Halkesi című török lap közlése szerint 1955 első há­rom hónapjában 32 311-gyel több ember kereste fel az ál­lásközvetítő irodákat, mint 1954 első három hónapjában. ★ Az uruguayi statisztikai hi­vatal adatai szerint az utóbbi 10 év alatt 183 százalékkal emelkedtek a megélhetési költ­ségek.­­ A Temoignage Chrétien cí­mű francia lap közli, hogy Franciaországban 100 ifjú közül mindössze 38-nak van alkalma a saját szakmájában dolgozni. VISSZA A SZABADSÁGBA! Több ezer tonkini lakos — akiket a gyarmatosítók a fegyver,­­zünet megkötése előtt erőszakkal hurcoltak Északk-Vietnamhoz tartozó területről Dél-Vietnamba ■=■» visszatelepítését kérte Észak-Vietnamba. Képünk: Visszatelepülök egy csoportja el­hagyja Szaigont a „Verdun“-gőzös fedélzetén. Fogadás Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségén MOSZKVA, június 10. Sir William Hayter, Nagy- Britannia rendkívüli és meg­hatalmazott moszkvai nagykö­vete június 9-én fogadást adott Erzsébet királynő születésnap­ja alkalmából. A fogadáson szovjet részről részt vettek: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, A. I. Mikojan és M. G. Pervuhin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyettesei, M. P. Tara­szov, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, A. P. Volkov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke, G. K. Zsu­­rcov, I. G. Kabanov, N. A. Mi­­lutjlov, a Szovjetunió miniszte­rei, V. D. Szokolovszkij, a Szov­jetunió marsallja, N. G. Pa­­­­gunov, a TASZSZ felelős ve­zetője, A. A. Gromitko, V. V. Kuznyecov, V. A. Zorin, Sz. A. Boriszov, P. N. Kumi­kin, a Szovjetunió miniszterhelyette­sei, M. A. Jasznov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, A. F. Gor­kin, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének titkárhe­­lyettese, A. I. Gyenyiszov, a VOKSZ vezetőségének elnöke, Nyikoláj metropolita, I. G. Petrovszkij, A. I. Oparin, D. V. Szkobelcin akadémikusok, valamint a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának és kül­kereskedelmi minisztériumá­nak képviselői, a szovjet tudo­mány, művészet és irodalom kimagasló személyiségei. A fogadáson megjelent Dzsa­vaharlal Nehru, az Indiai Köz­társaság miniszterelnöke. A fogadáson részt vettek még a nagykövetségek és kö­vetségek Moszkvában akkre­ditált vezetői. (TASZSZ) Kinevezték a­­­HISZ jubileumi ülésszakán részvevő szovjet küldöttség tagjait MOSZKVA, június 10. A Szovjetunió Minisztertaná­csa kinevezte az ENSZ San Franciscó-i jubileumi üléssza­kán részvevő szovjet küldött­ség tagjait. A küldöttség tagjai a követ­kezők: V. M. Molotov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese és a Szov­jetunió külügyminisztere (a küldöttség vezetője), N. T. Fe­dorenko külügyminiszterhe­lyettes, G. N. Zarubin, wash­ingtoni szovjet nagykövet, A. A. Szoboljev, a Szovjetunió ENSZ-ben működő állandó képviselője. A küldöttség ta­nácsadójul Sz. K. Carapkint, B. M. Volkovot és M. A. Harla­­movot nevezték ki. (TASZSZ) Szardínia tartományi kormányzaténak keresztény­demokrata elnöke lemondott ROMA, június 10. Alfredo Corrias, Szardínia tartományi kormányzatának keresztény­demokrata elnöke szerdán lemondott megbízatá­sáról és parlamenti tagságáról. Lemondó levelében, amelyet szerdán a szárd parlament üléstermében felolvastak, éle­sen vádolja a Scelba—Saragat­­kormányt és a Keresztény- Demokrata Párt vezetőit, hogy politikájukkal és pártintrikáik­­kal mindenféleképpen akadá­lyozzák Szardínia gazdasági fejlődését, súlyosan megsértve a sziget önkormányzati statú­tumát és az abban foglalt al­kotmányos kötelezettségeket. (MTI) PÉNTEK, 1955. JÚNIUS 10. Ketten ,a magyar—szovjet barátság hamvai körül Egy szovjet elbeszélésre gondol.. . Egy ember, aki mindig, min­denütt ott van, ahol kell. Ne­vét, sokoldalú érdeklődését az egész ország ismeri, hiszen Szőczei Sándor elvtárs, a Má­­VAG Kovácsológyárának mű­vezetője a leghíresebb magyar sztahanovisták egyike. De a minap nem volt ott, ahol vár­ták. Nem mehetett el arra az MSZT jubileumi estre, ame­lyen őt — mint a VIIi. kerü­let egyik legjobb MSZT-aktí­­vistáját — az MSZT aranyko­szorús jelvényével tüntették ki. Akkor éppen a parabola és a hiperbola „rejtelmeit“ tanul­mányozva, készült közelgő technikumi vizsgájára az esti iskolában. Szőczei elvtárs már régi MSZT-tag. Még 1946-ban lé­pett be a sashalmi szervezetbe, s azóta fáradhatatlanul szol­gálja a magyar—szovjet barát­ság ügyét. Ma már a VIII. ke­rületi MSZT-szervezet elnöke, s alapszervezetében, a MÁ­VAG Kovácsológyárában is ő az egyik legtevékenyebb MSZT-aktivista. Büszke rá, hogy a MÁVAG Kovácsológyá­ra dolgozóinak 80 százaléka MSZT-tag, s ezek közül sokan az ő buzdító szavára léptek be az üzemi alapszervbe. Örömmel mondja el, milyen nagy az érdeklődés dolgozó tár­sai közt a szovjet élet, a szov­jet emberek iránt, s ez abból is látszik, hogy a Kovácsoló­­gyárban 35 előfizetője van és a Szovjet Kultúrádénak és 30— 40 az „Új Világ“-nak. Sokat tesz Szőczei elvtárs a magyar—szovjet barátság szer­vezetének erősítéséért. De ta­lán még ennél is nagyobb do­log az, hogy munkájában, életé­ben igyekszik a szovjet embe­rek példáját követni. Ha vala­kire azt mondják, hogy sem­mire sem jó, hogy a termelő­vagy a társadalmi munkában sehol sem állja meg a helyét, Szőczei elvtárs egy szovjet el­beszélésre gondol, amelyben egy naplopónak bélyegzett, de a halászatért rajongó kolhoz­tagból a halgazdaság kitűnő ve­zetője lett. Az elbeszélés tanul­sága: egyetlen embert sem sza­bad eldobni, hanem mélyen meg kell ismerni rejtett ké­pességeit, vágyait, s a nelki leg­jobban megfelelő munkaikör­ben kell emberré nevelni. Az MSZT-nek köszönhetem, hogy szolgálhatom a magyar—szovjet barátságot — Soha nem éreztem két, el­lentétben álló feladatnak, hogy tudo­mánnyal fog­lalkozó em­ber vagyok, s egyben MSZT- aktivista — mondja Tren­­csényi-Waldap­­fel Imre, az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem rek­tora. — Hi­szen tudományos pályám kezdetén éppen az volt a saját fejlődésemet és az egész ma­gyar tudomány fejlődését gátló tényezők egyi­ke, hogy nem volt kapcsolatunk a szovjet tu­dománnyal. Ismeretes, hogy a Horthy-fasizmus mién és hogyan gátolta, hogy hazánkba a szovjet tudomány eredményei eljussanak. Em­lékszem, milyen „irigységgel“ néztem 1941-ben egy színháztörténeti tudománnyal foglalkozó barátom kezében egy szovjet színháztudomá­nyi könyvet, amelyhez a Nemzetközi Vá­sár szovjet pavilonjában jutott. S ha ez nem is közvetlen a saját tudományágamba vágó mű volt, mégis fokozta bennem a vágyat a saját szakmámba vágó szovjet irodalom után, amelyről itt-ott, nyugati folyóiratok ismerteté­séből, vagy a nemrég elhunyt Tolsztov aka­démikus egy-egy német nyelven közzétett ér­tekezéséből próbáltam képet alkotni magam­nak. — Soik egyéb között a felszabadulás, amit egész népemmel együtt kaptam a felszabadító Szovjetuniótól, meghozta számomra annak le­hetőségét is, hogy megismerkedhettem azzal a szovjet tudománnyal, amely a klassz­ikus ókor területén is a marxizmus—leninizmus szilárd módszere alapján jutott nagyjelentőségű, szá­munkra is ösztönző és példaadó eredmények­re. Természetesen nemcsak a szoros értelem­ben vett klasszika-filológiáról van szó. Amikor a kezdet nehézségeivel megbirkózva, már tudtam oroszul olvasni, ez a nyelvtudás lehe­tővé tette számomra, hogy eredetiben olvassam a nagy orosz klasszikus irodalmat, amelyet idáig is a sokszor nem is kielégítő fordításdíjon ke­resztül is,­­kora ifjúságomtól kezdve szerettem, s azt a szovjet irodalmat, amely — kevés kivé­teltől eltekintve — a felszabadulásig úgyszól­ván ismeretlen volt számunkra. — 1945-ben, az MSZT megalakulását követő hónapokban a társaság székházában az akt-­ kor még szerény keretek közt működő könyv­tárból kaptam meg Horatius­­költeményeinek szovjet kiadását, s ezzel megkezdődött egyre rendszeresebbé váló megismerkedésem a szov­jet tudománnyal. A társaság segített ahhoz, hogy levelező kapcsolatba jussak tudományom szovjet képviselőivel, akiktől sok értékes ösz­tönzést kaptam már leveleikben is, s még töb­bet, s még konkrétabbat akkor, amikor ugyan­csak az MSZT kulturális delegációjával előbb 1951-ben, majd 1954-ben a Szovjetunióban jár­hattam. — Magától értetődik, hogy azokat a köny­veket, személyes tapasztalatokat, amelyeket Ujmódon szereztem, nem tekintettem soha a magam kizárólagos birtokának, s hogy igyek­szem azokat­­kartársaimnak és tanítványaim­nak rendelkezésére bocsátani. Az MSZT-nek­­köszönhetem végül, de nem utolsósorban, hogy olyan feladatokat bíz rám, amelyek számomra lehetővé teszik, hogy úgyszólván hétről hétre szolgálhassam erőmhöz képest egyre szélesebb és szélesebb körökben népünk nagy ügyét, a magyar—szovjet barátságot. Dél-Korea Hiúsága nem akar a h­szinmanista hadseregben szolgálni PHENJAN, június 10. A dél-koreai rádió jelentése szerint Dél-Csolla tartomány­ban mintegy ezer ifjú elhagyta szülőfaluját, hogy elkerülje a katonai sorozást és a kötelező mu­­kaszolgá­latot. A dél-koreai rendőrség nyil­vánvalóan szépített adatai sze­rint 1954-ben a besorozott if­jaknak 30 százaléka nem je­lentkezett katonai szolgálatra. Ez a szám ez év januárjában és februárjában felülmúlta a 40 százalékot. (TASZSZ) Csangkajsekista légikalózok támadása PEKING, június 10. Mint a Zsenminzsipao című lap közli, négy „F—47“ típusú amerikai gyártmányú csang­kajsekista repülőgép Tuszi­an­sziget körzetében (Fucsien tar­tomány) tűz alá vette a halász­csónakokat. Két halász meg­halt és öt megsebesült. Több halász­csónak megsérült. rvnr*nor»níYVTrmrinf»OOOOfiaCif)OOQOOOOC3000000000CX>OOOOOOOOCsOOOCX)OOOOOOOOOOOOOOCXOOOOOOOOCI Bartók-szobor a Városligetben 3 Tegnap délután 5 óta ott néz felfelé 8 tekintve, a sza­­­­badban, a fáik kö­­z­­ött a városlige­ti ti Művész-sétá­­g nyon Bartók Bé­­­­­a. Mintha­­keres­né, kutatná, hon­nan is jön a lom­bok közül a dalos­madár éneke... Pedig lent gyer­­­­mekek, iskoláslá­■ nyolc kara énekli ■ a nép zenéjét, az­­ ő muzsikáját. Mert I egy a kettő és • egybeolvad a gyö­­­­nyörű természet­­e­tes ezen a napfé­nyes, meleg, jú­­­niusi napon, ame- I lyen ünnepélyesen­­ leleplezték Bartók I mellszobrát, Beák András jellegzetes­­ művészi alkotását.­­ Az ünnepély egy-­­ szerű és rövid,­­ mégis fölemelő és megható! Méltó Bartók Béla, a nagy zeneköltő és nagy magyar ha­zafi emlékezeté­hez. Itt mindenki tudta és mélyen átérezte, hogy aki­nek kőből fara­gott képmását most leleplezik, az halhatatlan fia, örök dicsősége a magyar hazának és tovább él közöt­tünk, szól és hat alkotásaival, re­mekműveivel és példájával. A párt, a nép­művelési minisz­ter, a Béketanács, a fővárosi tanács, a Hazafias Nép­front, a Zenemű­vészek Szövetsége, a Művészeti Dolgo­zók Szakszerveze­te, a Zeneművé­szeti Főiskola ko­szorúit helyezik ünnepélyesen a szobor talapzatá­hoz. Gyönyörű vi­rágoskert veszi kö­rül a hálának, tisz­teletnek, szeretet­nek jelképeként. Az ünnepély után az üres téren a kortárs, aki közel­ről sokszor látta Bartókot, és is­merte küzdelmes életútját, odalép a szobor elé. Né­mán, elgondolkoz­va, könnyes szem­mel, de mosolyog­va, büszkén néz a nagy kortársra, a lángészre, a közös eszmék diadalmas hősére. És köny­­nyeinek szivárvá­nyán keresztül, a fák zöldjén át, mintha a napsuga­rak babérral övez­nék Bartók Béla homlokát. Péterfi István

Next