Esti Budapest, 1955. június (4. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-10 / 135. szám
2 Fogadás a Kremlben Nehru indiai miniszterelnök tiszteletére MOSZKVA, június 10. Június 9-én N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fogadást adott Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök és külügyminiszter tiszteletére. A fogadáson jelen voltak Dzsavaharlal Nehru leánya, Indira Gandhi és Nehru kíséretének tagjai. A fogadás előtt elhangzott az Indiai Köztársaság és a Szovjetunió himnusza. Megjelentek a fogadáson: K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, N. Sz. Hruscsov, valamint M. A. Szuszlov és P. N. Poszpjelov, az SZKP Központi Bizottságának titkárai, M. P. Taraszov, a Szövetségi Tanács Elnökségének elnöke, továbbá miniszterek, a Szovjetunió marsalljai, tábornokok és tengernagyok, a Szovjetunió Minisztertanácsának, külügyminisztériumának és honvédelmi minisztériumának felelős munkatársai, termelési újítók, a tudományos és kulturális élet kiválóságai és moszkvai vállalati igazgatók. Megjelentek még a fogadáson a moszkvai nagykövetségek és követségek vezetői és tagjai, valamint a szovjet és külföldi sajtó képviselői. A fogadás szívélyes, baráti légkörben folyt le. (TASZSZ) Budapest volt szovjet városparancsnokának levele PONGRÁCZ KÁLMÁN elvtársának, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottsága elnökének. Őszinteköszönetet mondok Önnek és a végrehajtó bizottság valamennyi tagjának a szívélyes szavaikért, továbbá azért, hogy nem feledkeztek meg rólam, és a szovjet parancsnokság harcosairól, akik az 1945—1948-as nehéz éveikben segítették a város lakosságát a fasisztáik által okozott éhség leküzdésében, a rombolás következményeinek felszámolásában, az új, boldog élet felépítésében. Hálásanköszönöm a nekem küldött érdemrendet, amellyel gyönyörű fővárosuk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából tüntettékki. Egyúttal kérem, adják át jókívánságaimat és őszinte üdvözletemet Budapest lakóinak, barátaimnak és személyes ismerőseimnek. Újabb sikereket kívánok önöknek a szocializmus építésében. ZAMERCEV, Budapest volt városparancsnoka 1945—1948-ban. Az olajipari világkongresszus ülése ROMA, június 10. Rómában folytatja munkáját a IV. olajipari világkongreszszus. A kongresszus részvevői a teljes ülések után a kongresszusi tagozatokban folytatják munkájukat. Június 7-én 60 előadást hallgattak meg és vitattak meg. Nagy érdeklődést keltett a többi között a szovjet küldöttség egyik tagjának előadása a Szovjetunióban alkalmazott turbinás olajkút-fúrásról. (TASZSZ) Az SDK-ban egy kémbanda bűnperét tárgyalják BERLIN, június 10. A Német Demokratikus Köztársaság legfelső bíróságának 1. számú büntetőtanácsa csütörtökön kezdte tárgyalni Wilhelm Lehmann-nak és hat társának bűnperét. A vádlottak, akik nyugati hírszerző szolgálatok zsoldjában álltak, diverziós és kémtevékenységet folytattak a Német Demokratikus Köztársaság ellen. (MTI) nyugat-sémmetországból 158 tagú küldöttség utazik Helsinkibe BERLIN, június 10. A Német Béketanács közölte, hogy a nyugat-németországi békemozgalom képviseletében 150 tagú küldöttség vesz részt a június 22-én kezdődő helsinki béke-világtalálkozón. (MTI) _________ Jugoszláv parlamenti küldöttség utazott Szíriába A belgrádi rádió jelentése szerint Vladimir Szimicsnek, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés alelnökének vezetésével csütörtökön kilenctagú parlamenti küldöttség utazott Szíriába, a szíriai parlament meglátogatására. (MTI) A Pravda vezércikke a Szabad Népben A Német Szövetségi Köztársasághoz intézett szovjet jegyzékkel kapcsolatban a Pravda csütörtöki számában vezércikk jelent meg „Az európai béke megszilárdítása érdekében“ címmel. A Pravda vezércikkét a ma reggeli Szabad Nép közölte. Kis hírek a kapitalista országok életéből A Democratie Nouvelle című francia lap adatokat közölt a francia munkásság elnyomorodásáról. A háború előtt a munkabéralap a nemzeti jövedelem 45 százalékát tette ki, 1952-ben pedig csupán 30 százalékát. A párizsi kohászok átlagos vásárlóképessége ma 30 százalékkal alacsonyabb az 1938. évinél. " A Halkesi című török lap közlése szerint 1955 első három hónapjában 32 311-gyel több ember kereste fel az állásközvetítő irodákat, mint 1954 első három hónapjában. ★ Az uruguayi statisztikai hivatal adatai szerint az utóbbi 10 év alatt 183 százalékkal emelkedtek a megélhetési költségek. A Temoignage Chrétien című francia lap közli, hogy Franciaországban 100 ifjú közül mindössze 38-nak van alkalma a saját szakmájában dolgozni. VISSZA A SZABADSÁGBA! Több ezer tonkini lakos — akiket a gyarmatosítók a fegyver,zünet megkötése előtt erőszakkal hurcoltak Északk-Vietnamhoz tartozó területről Dél-Vietnamba ■=■» visszatelepítését kérte Észak-Vietnamba. Képünk: Visszatelepülök egy csoportja elhagyja Szaigont a „Verdun“-gőzös fedélzetén. Fogadás Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségén MOSZKVA, június 10. Sir William Hayter, Nagy- Britannia rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete június 9-én fogadást adott Erzsébet királynő születésnapja alkalmából. A fogadáson szovjet részről részt vettek: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, A. I. Mikojan és M. G. Pervuhin, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesei, M. P. Taraszov, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, A. P. Volkov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke, G. K. Zsurcov, I. G. Kabanov, N. A. Milutjlov, a Szovjetunió miniszterei, V. D. Szokolovszkij, a Szovjetunió marsallja, N. G. Pagunov, a TASZSZ felelős vezetője, A. A. Gromitko, V. V. Kuznyecov, V. A. Zorin, Sz. A. Boriszov, P. N. Kumikin, a Szovjetunió miniszterhelyettesei, M. A. Jasznov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, A. F. Gorkin, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkárhelyettese, A. I. Gyenyiszov, a VOKSZ vezetőségének elnöke, Nyikoláj metropolita, I. G. Petrovszkij, A. I. Oparin, D. V. Szkobelcin akadémikusok, valamint a Szovjetunió külügyminisztériumának és külkereskedelmi minisztériumának képviselői, a szovjet tudomány, művészet és irodalom kimagasló személyiségei. A fogadáson megjelent Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke. A fogadáson részt vettek még a nagykövetségek és követségek Moszkvában akkreditált vezetői. (TASZSZ) Kinevezték aHISZ jubileumi ülésszakán részvevő szovjet küldöttség tagjait MOSZKVA, június 10. A Szovjetunió Minisztertanácsa kinevezte az ENSZ San Franciscó-i jubileumi ülésszakán részvevő szovjet küldöttség tagjait. A küldöttség tagjai a következők: V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese és a Szovjetunió külügyminisztere (a küldöttség vezetője), N. T. Fedorenko külügyminiszterhelyettes, G. N. Zarubin, washingtoni szovjet nagykövet, A. A. Szoboljev, a Szovjetunió ENSZ-ben működő állandó képviselője. A küldöttség tanácsadójul Sz. K. Carapkint, B. M. Volkovot és M. A. Harlamovot nevezték ki. (TASZSZ) Szardínia tartományi kormányzaténak kereszténydemokrata elnöke lemondott ROMA, június 10. Alfredo Corrias, Szardínia tartományi kormányzatának kereszténydemokrata elnöke szerdán lemondott megbízatásáról és parlamenti tagságáról. Lemondó levelében, amelyet szerdán a szárd parlament üléstermében felolvastak, élesen vádolja a Scelba—Saragatkormányt és a Keresztény- Demokrata Párt vezetőit, hogy politikájukkal és pártintrikáikkal mindenféleképpen akadályozzák Szardínia gazdasági fejlődését, súlyosan megsértve a sziget önkormányzati statútumát és az abban foglalt alkotmányos kötelezettségeket. (MTI) PÉNTEK, 1955. JÚNIUS 10. Ketten ,a magyar—szovjet barátság hamvai körül Egy szovjet elbeszélésre gondol.. . Egy ember, aki mindig, mindenütt ott van, ahol kell. Nevét, sokoldalú érdeklődését az egész ország ismeri, hiszen Szőczei Sándor elvtárs, a MáVAG Kovácsológyárának művezetője a leghíresebb magyar sztahanovisták egyike. De a minap nem volt ott, ahol várták. Nem mehetett el arra az MSZT jubileumi estre, amelyen őt — mint a VIIi. kerület egyik legjobb MSZT-aktívistáját — az MSZT aranykoszorús jelvényével tüntették ki. Akkor éppen a parabola és a hiperbola „rejtelmeit“ tanulmányozva, készült közelgő technikumi vizsgájára az esti iskolában. Szőczei elvtárs már régi MSZT-tag. Még 1946-ban lépett be a sashalmi szervezetbe, s azóta fáradhatatlanul szolgálja a magyar—szovjet barátság ügyét. Ma már a VIII. kerületi MSZT-szervezet elnöke, s alapszervezetében, a MÁVAG Kovácsológyárában is ő az egyik legtevékenyebb MSZT-aktivista. Büszke rá, hogy a MÁVAG Kovácsológyára dolgozóinak 80 százaléka MSZT-tag, s ezek közül sokan az ő buzdító szavára léptek be az üzemi alapszervbe. Örömmel mondja el, milyen nagy az érdeklődés dolgozó társai közt a szovjet élet, a szovjet emberek iránt, s ez abból is látszik, hogy a Kovácsológyárban 35 előfizetője van és a Szovjet Kultúrádénak és 30— 40 az „Új Világ“-nak. Sokat tesz Szőczei elvtárs a magyar—szovjet barátság szervezetének erősítéséért. De talán még ennél is nagyobb dolog az, hogy munkájában, életében igyekszik a szovjet emberek példáját követni. Ha valakire azt mondják, hogy semmire sem jó, hogy a termelővagy a társadalmi munkában sehol sem állja meg a helyét, Szőczei elvtárs egy szovjet elbeszélésre gondol, amelyben egy naplopónak bélyegzett, de a halászatért rajongó kolhoztagból a halgazdaság kitűnő vezetője lett. Az elbeszélés tanulsága: egyetlen embert sem szabad eldobni, hanem mélyen meg kell ismerni rejtett képességeit, vágyait, s a nelki legjobban megfelelő munkaikörben kell emberré nevelni. Az MSZT-nek köszönhetem, hogy szolgálhatom a magyar—szovjet barátságot — Soha nem éreztem két, ellentétben álló feladatnak, hogy tudománnyal foglalkozó ember vagyok, s egyben MSZT- aktivista — mondja Trencsényi-Waldapfel Imre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora. — Hiszen tudományos pályám kezdetén éppen az volt a saját fejlődésemet és az egész magyar tudomány fejlődését gátló tényezők egyike, hogy nem volt kapcsolatunk a szovjet tudománnyal. Ismeretes, hogy a Horthy-fasizmus mién és hogyan gátolta, hogy hazánkba a szovjet tudomány eredményei eljussanak. Emlékszem, milyen „irigységgel“ néztem 1941-ben egy színháztörténeti tudománnyal foglalkozó barátom kezében egy szovjet színháztudományi könyvet, amelyhez a Nemzetközi Vásár szovjet pavilonjában jutott. S ha ez nem is közvetlen a saját tudományágamba vágó mű volt, mégis fokozta bennem a vágyat a saját szakmámba vágó szovjet irodalom után, amelyről itt-ott, nyugati folyóiratok ismertetéséből, vagy a nemrég elhunyt Tolsztov akadémikus egy-egy német nyelven közzétett értekezéséből próbáltam képet alkotni magamnak. — Soik egyéb között a felszabadulás, amit egész népemmel együtt kaptam a felszabadító Szovjetuniótól, meghozta számomra annak lehetőségét is, hogy megismerkedhettem azzal a szovjet tudománnyal, amely a klasszikus ókor területén is a marxizmus—leninizmus szilárd módszere alapján jutott nagyjelentőségű, számunkra is ösztönző és példaadó eredményekre. Természetesen nemcsak a szoros értelemben vett klasszika-filológiáról van szó. Amikor a kezdet nehézségeivel megbirkózva, már tudtam oroszul olvasni, ez a nyelvtudás lehetővé tette számomra, hogy eredetiben olvassam a nagy orosz klasszikus irodalmat, amelyet idáig is a sokszor nem is kielégítő fordításdíjon keresztül is,kora ifjúságomtól kezdve szerettem, s azt a szovjet irodalmat, amely — kevés kivételtől eltekintve — a felszabadulásig úgyszólván ismeretlen volt számunkra. — 1945-ben, az MSZT megalakulását követő hónapokban a társaság székházában az akt- kor még szerény keretek közt működő könyvtárból kaptam meg Horatiuskölteményeinek szovjet kiadását, s ezzel megkezdődött egyre rendszeresebbé váló megismerkedésem a szovjet tudománnyal. A társaság segített ahhoz, hogy levelező kapcsolatba jussak tudományom szovjet képviselőivel, akiktől sok értékes ösztönzést kaptam már leveleikben is, s még többet, s még konkrétabbat akkor, amikor ugyancsak az MSZT kulturális delegációjával előbb 1951-ben, majd 1954-ben a Szovjetunióban járhattam. — Magától értetődik, hogy azokat a könyveket, személyes tapasztalatokat, amelyeket Ujmódon szereztem, nem tekintettem soha a magam kizárólagos birtokának, s hogy igyekszem azokatkartársaimnak és tanítványaimnak rendelkezésére bocsátani. Az MSZT-nekköszönhetem végül, de nem utolsósorban, hogy olyan feladatokat bíz rám, amelyek számomra lehetővé teszik, hogy úgyszólván hétről hétre szolgálhassam erőmhöz képest egyre szélesebb és szélesebb körökben népünk nagy ügyét, a magyar—szovjet barátságot. Dél-Korea Hiúsága nem akar a hszinmanista hadseregben szolgálni PHENJAN, június 10. A dél-koreai rádió jelentése szerint Dél-Csolla tartományban mintegy ezer ifjú elhagyta szülőfaluját, hogy elkerülje a katonai sorozást és a kötelező mukaszolgálatot. A dél-koreai rendőrség nyilvánvalóan szépített adatai szerint 1954-ben a besorozott ifjaknak 30 százaléka nem jelentkezett katonai szolgálatra. Ez a szám ez év januárjában és februárjában felülmúlta a 40 százalékot. (TASZSZ) Csangkajsekista légikalózok támadása PEKING, június 10. Mint a Zsenminzsipao című lap közli, négy „F—47“ típusú amerikai gyártmányú csangkajsekista repülőgép Tusziansziget körzetében (Fucsien tartomány) tűz alá vette a halászcsónakokat. Két halász meghalt és öt megsebesült. Több halászcsónak megsérült. rvnr*nor»níYVTrmrinf»OOOOfiaCif)OOQOOOOC3000000000CX>OOOOOOOOCsOOOCX)OOOOOOOOOOOOOOCXOOOOOOOOCI Bartók-szobor a Városligetben 3 Tegnap délután 5 óta ott néz felfelé 8 tekintve, a szabadban, a fáik között a városligeti ti Művész-sétág nyon Bartók Béa. Minthakeresné, kutatná, honnan is jön a lombok közül a dalosmadár éneke... Pedig lent gyermekek, iskoláslá■ nyolc kara énekli ■ a nép zenéjét, az ő muzsikáját. Mert I egy a kettő és • egybeolvad a gyönyörű természetetes ezen a napfényes, meleg, júniusi napon, ame- I lyen ünnepélyesen leleplezték Bartók I mellszobrát, Beák András jellegzetes művészi alkotását. Az ünnepély egy- szerű és rövid, mégis fölemelő és megható! Méltó Bartók Béla, a nagy zeneköltő és nagy magyar hazafi emlékezetéhez. Itt mindenki tudta és mélyen átérezte, hogy akinek kőből faragott képmását most leleplezik, az halhatatlan fia, örök dicsősége a magyar hazának és tovább él közöttünk, szól és hat alkotásaival, remekműveivel és példájával. A párt, a népművelési miniszter, a Béketanács, a fővárosi tanács, a Hazafias Népfront, a Zeneművészek Szövetsége, a Művészeti Dolgozók Szakszervezete, a Zeneművészeti Főiskola koszorúit helyezik ünnepélyesen a szobor talapzatához. Gyönyörű virágoskert veszi körül a hálának, tiszteletnek, szeretetnek jelképeként. Az ünnepély után az üres téren a kortárs, aki közelről sokszor látta Bartókot, és ismerte küzdelmes életútját, odalép a szobor elé. Némán, elgondolkozva, könnyes szemmel, de mosolyogva, büszkén néz a nagy kortársra, a lángészre, a közös eszmék diadalmas hősére. És könynyeinek szivárványán keresztül, a fák zöldjén át, mintha a napsugarak babérral öveznék Bartók Béla homlokát. Péterfi István