Esti Budapest, 1955. szeptember (4. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-23 / 224. szám
Felejthetetlen napok Nemrég jöttemmeg Balatonlellésről, ahol a SZOT- üdülőben két felejthetetlen, szép hetet töltöttem. Csak a legteljesebb elismeréssel gondolhatok vissza az üdülő dolgozóinak páratlanul odaadó, előzékeny munkájára és a kitűnő ellátásra. Minden igyekezetük az volt — s ezt éreztük —, hogy a beutalt dolgozók üdülését minél kellemesebbé, emlékezetesebbé tegyék. Ez a törekvésük sikerült is. Munkájuk minden üdülő dolgozóinak például szolgálhat. Forró Lajos, VI. Lövölde tér 4. Megszűnt a zaj Örömmel közlöm, hogy régóta húzódó ügyünk elintéződött. A Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat leszereltette a ház faláról a darut, s így a lakók nyugalmát zavaró zaj megszűnt. Intézkedésükért 27 lakó köszönetét tolmácsolom. Bornemissza Gergely, XIII, Véső U. 8—10. sz. i RÉGI HARCOSOK TALÁLKOZÓJA A múlt szombaton elvtársi találkozóra gyűltek össze a régi kőbányai harcosok. Deresedő hajú vasmunkások, régi elvtársak cserélték ki mozgalmi tapasztalataikat. Székely Béla elvtárs régi vasas, beszélt a múltról. Eszébe jutott, hogyan bukott le a harmincas évek elején. Egy horthysta százados vallatta őt: ujját csavargatva, borzalmas fájdalmakat okozott neki. De Székely elvtárs erős maradt, nem árult el semmit. S ma itt van közöttünk, 62 éves, de szíve még most is fiatal. S nekünk is eszünkbe jutnak e régi harcos idők. A „nyalókák", a „röpcsik", a felejthetetlen budai kirándulások. 1941 húsvét két napjára a hegyekbe indultunk. Pámnáz, Nagykevély, Vörösszikla volt útirányunk. A hegetek, a fák, a szép természet feledtették velünk a heti robot minden búját. Távol a nagyváros zajától, szabadon, boldogan lélegeztünk, örültünk a tavaszi napsugárnak, élveztük a természet gyönyörűségeit. Egy-egy tisztáson megpihentünk. Ilyenkor szárnyra kelt egy dal Forró ütemben, félelem nélkül szálltak az akkordok. „Elől járunk a harcban , és bátran támadunk Vagyunk az ifjúgárda, kegyelmet nem adunk Mindig kihasználtuk az időt arra, hogy néhány politikai kérdést megvitassunk. Nagyszerű, harcos idők voltak ezek. De egyben a legsötétebb nyomor évei is. De tudtuk, el fog jönni az az idő, amikor harcunknak gyümölcse lesz. Ez az idő eljött. Harcunknak igazi értelmét, célját most látjuk. Most, amikor összehasonlítjuk mai szabad életünkkel, sikereinkkel, Faludi László, a Szerszámkészletező Vállalat dolgozója. Ami jólesik az embereknek Fáj a lábam, bottal járok. Rendszerint a 28-assal utazom. A minap kishúgommal baktattunk az úton, ötven méternyire lehetett a megálló, amikor láttuk, hogy jön a villamos. — De jó lenne elcsípni — mondta kishúgom — siessünk! — Igen ám, de én a fájós lábammal nem tudok sietni. A villamos már mellettünk jött, s lassított. A vezető megkérdezte: —• Felszállnak? — Fel ám, ha meg tetszik várni. — S a villamos megállt A másik eset szeptember 3-án reggel történt. Az 1932. számú 37-es villamoson utaztam. A kalauz nemcsak a felszállásnál segített, hanem még azt is megérdeklődte, hogy hol szállok le, s ott segítsen-e nekem. Még sok hasonló példát tudnék elmondani. Van olyan füttyös, aki már szinte a barátom. „Hogy van a lába, asszonykám? — kérdi. — Mintha egy kicsit könynyebben mozogna, mint a múltkor.“ S ez igen jólesik. Néhány szót az utasokról is. Minden esetben észrevették a vezető vagy a kalauz emberségességét és azt mondták: „Nagyon rendes, derék emberek.“ Azt üzenem a szívvel dolgozó kalauzoknak és kocsivezetőknek, hogy sokan látják emberségüket, csak kevesen próbálják meg, hogy észrevételüket tolmácsolják is. Ezt igyekszem én most pótolni. Koczka Angyal Valéria, a Fehérneműgyár dolgozója* Takarítsák házunk táját A ház, amelyben lakom, nagyon piszkos. A házfelügyelő nem törődik a ház tisztántartásával. A lépcsőházat hetenként egyszer söpri le. Többször szóltunk már a házkezelőnek, hogy intézkedjék, de mindig csak ígérgetést kaptunk. Jó lenne, ha most már nem csak ígérgetés, hanem intézkedés történne, hogy rendszeresen takarítsák házunk táját. Róna Sándor, VI. Rudas László utca 33. IMI Diesel-elektromos komp biztosítja a rövid útvonalú vasúti összeköttetést a keresi tengerszoroson át Krím vasútállomás és a túloldali Kavkaz vasútállomás között. A képünkön látható a Juzsnij’* nevű komp, amelyet 2, egyenként 1500 lóerős villanymotor 9,5 csomónál is nagyobb sebességgel hajt, két sínpáros fedélzetén egyszerre 32 vasúti teher- és személykocsit szállíthat, ■ helyiségében a 65 főnyi legénységen kívül 109 utas fér el. A „Juzsnij" olyan szilárd felépítésű, hogy jégzajlást is kibír. Segítségével mintegy 1000 kilométerrel rövidül a vasúti szállítás Simferopol és Szocsi között, minthogy szükségtelen most már (Tyahrrylka Moloqyozsi) Bűnöző, mini filmrendező Ugo Montagna márki, a hírhedt olasz arisztokrata, akinek nevét Vilma Montesi gyilkosságával kapcsolatban sűrűn emlegetik, jelenleg — filmet „rendez“. A Mentési-botrányról írt forgatókönyvet a „Század botránya“ címmel. A képen látható Ugo Montagna Gianna Alfieri színésznő társaságában. A színésznő Anna Maria Cagliót, Montagna volt menyasszonyát alakítja. (Berliner Illustrierte) A kilátások egyáltalán nem rózsásak A brit sajtó számtalan kommentárt fűzött a pénzügyminisztérium közléséhez, amely szerint Nagybritannia dollár- és aranytartaléka augusztusban további 87 millió dollárral csökkent. A Yorkshire Post jellemzően megjegyzi: a brit gazdaságkilátásai a jövőre nézve „egyáltalán nem rózsásak.“ (Die Wirtschaft) Festő a Földközi-tenger mélyén Lelkes festőművészek nem egyszer turistáknak csaptak fel, hogy palettájukkal és ecsetjükkel ellátogassanak az Amazon őserdeibe vagy Tibet ismeretlen vidékeire. Nemrég egy ilyen lelkes festőművész elhatározta, hogy a tenger mélyén fog tanulmányokat készíteni, ő az első „vízalatti festőművész.” Nagy előkészítő munkára volt szüksége: össze kellett válogatnia a megfelelő olaj és alapozó festékeket, nehezékekkel kellett ellátnia a festővásznat, az ecsetet, stb. A képen látható művész a magára öltött könnyű búváröltözetben 5—10 méter mélységben fest vízalatti tájképeket (Tyehnyika Mologyozsi). Vágyaik megvalósulhatnak Mint két gyermekes családapa, szeretném leírni, milyen körülmények között éltem gyermekkoromban, a felszabadulás előtt és hogyan élnek gyermekeim a felszabadulás tizenegyedik évében. Kilenc éves voltam, amikor édesapám meghalt, hatan maradtunk árván. Nővéreim Budapesten ették a cselédlányok szomorú kenyerét, én, mint a család legfiatalabb tagja, hogy könnyítsék édesanyám helyzetén, iskolaszünetben libapásztorkodtam, később napszámba jártam. Ebben a sorban élve, igazán örülhettem, hogy a hat elemit kijárhattam. Amikor édesanyám is meghalt, nevelésem nővéreim nyakába szakadt. Továbbtanulás? Mesebeli álom volt, pedig kitűnő tanuló voltam. Megtanultam a pékszakmát. Huszonhárom év múlt el. Üzemvezető lettem a IX. kerületi Sütőipari Vállalat egyik üzemében. Kisleányom az általános iskola VIII. osztályába jár, úttörő, zongorázni tanul. Ha a VIII. osztályt elvégzi, irodai szakiskolába szeretne járni. Kisfiam VI. osztályos, úttörő csapatvezető. Minden évben a szünidőt Jászkarajenőn tölti, s annyira benne él a falu szeretete, hogy elhatározta, agronómus lesz. Vágyaik megvalósulhatnak. Népi demokráciánk megadja a lehetőséget, hogy mindenki tanuljon, képezze magát. Kocsis Jenő, XIV. Róna utca 143. Válaszolunk levelezőinknek „A XX. kerületi Ady Endre utcai rendelőintézetben a fülészeten azért nem tudják kezelni a kisgyermekeket, mert nincs szakorvos. Bizonyára tisztában vannak azzal az intézetben és a tanácsnál is, hogy a fülfájás súlyos következményekkel járhat. Nem tudjuk, miért nem intézkednek?“ — kérdi Winkler Mária levélírónk. Beszéltünk Budapest Főváros Tanácsa egészségügyi osztályával. Közölték, hogy a rendelőintézet füles gége osztályára szakorvost helyeztek. ★ A Révész utca és az Újpesti rakpart sarkán levő „halálkanyarban“ már több súlyos baleset történt. Mivel ezen a helyen nagy a forgalom, jó lenne, ha valamilyen módon átépítenék ezt az útszakaszt — javasolta Vámos Dezső, a Tüzelőanyag Szállítási Vállalat dolgozója. Budapest Főváros Tanácsa közlekedési igazgatósága a helyszínen foglalkozott Vámos elvtárs javaslatavai. Az igazgatóság véleménye szerint is fennáll a baleseti veszély, különösen akkor, ha a járművezető nem tartja meg a KRESZ-ben előírt szabályokat. E veszélyes útszakasz átépítésére egyelőre nincs anyagi fedezet, de hogy a baleseteket megelőzzék, a közlekedésrendészeti osztály mindkét irányban útkanyarjelzőtáblát helyez el. Hálásan gondolunk patronáló üzemünkre Iskolánkat a Budapesti Fes- valamilyen hiba van, azt sürtékárugyár patronálja. Az gősen kijavítják. Tavaly 10 üzem valamennyi dolgozója- ezer forint értékű társadalminak ezúton mondunk köszönő- munkát végeztek iskolánkban, tét a sokoldalú támogatásért. Hálásan gondolunk patro- A gyárban dolgozóik minden nála üzemünk dolgozóira, megmozdulásunkon részt vesz- Büszkék vagyunk rájuk, nem és nemcsak erkölcsileg, ha- A XX. Sztálin út. 39. sz. nem anyagilag is segítenek. Ha Alt, Isk. nevelőtestülete, I ■IMIJil MIM IMI MIMII IH ISM ■■ I ■IBIBIBiam Forgóhíd a Níluson Francia filmművészek alkotó közössége Clouzot rendező vezetésével Nizzában — Picasso tevékeny részvételével — filmet készít a nagy békeharcos festőművész festményeiről. (Neue Zeit) A képünkön látható forgó Nílus-hidat Magdeburgban (NDK) építették. A pillérben elhelyezett erős villanymotor mozgatja a tóvezérlésű hídforgató szerkezetet. Forgatható híd alatt hamarabb át lehet bocsátani a hajókat, mint a felemelhető híd alatt. Picasso vásznai filmen (Tyehnyika Mologyozsi) 102 éves szovjet tiszteletbeli bányász A kitelovői „Sahtyor” üdülőben (Molotovterület) üdül Ivan Vasziljevics Lizsin 102 éves tiszteletbeli bányász, ahil 70 évet a bányászatban töltött Most is nagy figyelemmel kiséri a bányászok munkáját, életét és sokszor elbeszélget a bányász fiatalokkal, elmegy velük moziba, sőt még a sporteseményekre is eljár. Kedvenc sportja a mélajáték. Nyugodt és biztos Ivan Vasziljevics öregkora; az állam havonta nyugdíjat folyósít részére, s minden évben lehetővé teszi számára, hogy a bányász-üdülőben pihenhessen. Öt fia, két leánya, huszonegy unokája és harmincöt ükunokája van. A képen: Ivan Vasziljevics Lizsin, a kizelovói üdülőben fiatal bányászokkal beszélget. (Szovjet Tájékoztatási Iroda.) Teljesül a lakók kívánsága Sok bosszúságot okozott, hogy a XI. kerület, Budafoki út 107—113. szám alatt lévő Goldberger Textilművek lakóházai előtt az út esős időben majdnem járhatatlan volt: a kisebb-nagyobb gödrökben megállt a víz, nyáron pedig, a szárazság idején az itt elrobogó autók után hatalmas porfelhő keletkezett. Most örömmel látjuk, hogy a sok száz dolgozó és lakó kívánsága teljesül: pár nap óta megkezdték az út javítását, s rövidesen kényelmes, széles aszfaltjárdát kapunk. Simkó Dezső, XI. Budafoki út 107. Miért nem válaszol a VII. kerületi Tanács? „Kedves Elvtársak, szeretném, ha problémámra mielőbb válaszolnának.“ Ezzel fejezte be levelét még júliusban Tompich Lipótné. Választ kértek augusztusban Harminc János, Vámos László, Licska Imre és Máté Józsefné VII. kerületi lakosok is. A levélírók panaszának megvizsgálására a VII. kerületi Tanácsot kértük meg. A törvény útján előírt hivatalos 30 nap már régen elmúlt, de választ a VII. kerületi Tanácstól a mai napig sem kaptunk. Mit gondoljanak az ügyeik orvoslását váró dolgozók a VII. kerületi Tanács munkájáról? A mezőgazdasági kiállításról Vidéki ismerőseink feljöttek Budapestre, a mezőgazdasági kiállításra. Megdicsérték a mintaszerű rendezést, a kiállított gyönyörű állatokat, s azt, hogy milyen jól sikerült érzékeltetni a mezőgazdasági dolgozók eredményeit. Mint mondták, felejthetetlen élmény marad számukra a kiállítás megtekintése. A kiállításon villanymotorral felszerelt darálót és szecskavágógépet is vásároltak. A mezőgazdasági gépekről úgy nyilatkoztak, ha továbbra is ilyen ütemben fejlődik a mezőgazdaság gépesítése, akkor a dolgozó parasztságnak még az eddiginél is jobb élete lesz. Csermely György, XIX. Szigligeti utca Uh Polgári ruhás rendőrök szigorú felügyelete mellett hagyta el a temető kápolnáját Jupp Angenfort ismert nyugatnémet békeharcos, a haladó ifjúság vezére, akit Adenauerék jogtalanul bebörtönöztek. Angenfort csak így mehetett el édesapja temetésére, de a polgári ruhás rendőrök sem tudták megakadályozni a közönség tüntetését a fiatal békeharcos mellett Tizenhét óra alatt átúszta a Kattegatot Egy dán férfi Seeland és Jütland között 17 óra alatt átúszta a Kattegatot (Neues Deutschland) (Berliner Illustrierte)