Esti Budapest, 1955. október (4. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-17 / 244. szám
Csak a további tárgyalások és a nyílt eszmecsere biztosítja a jövőben a békés utat Neves amerikai közéleti személyiségek levele Eisenhower elnökhöz NEW YORK, október 17. Több mint 100 neves amerikai közéleti személyiség nyílt levelet intézett Eisenhower elnökhöz. A levélírók felhívják az elnököt, „találjon eszközöket a genfi szellem megerősítésére a genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet küszöbén.” A levélírók rámutatnak, hogy az amerikai nép nagyon fellelkesült a júliusban tartott négyhatalmi kormányfői értekezlet után kialakult együttműködési kilátásokon. A levélírók kifejezik reményüket, hogy „a genfi szellem diadalt arat“ a kormány képviselőitől kiinduló olyan közlések ellenére, amelyek „megpróbálják elfojtani a genfi szellemet". A levél befejező része így hangzik: „A tárgyalások újrakezdésének, küszöbén bátorkodunk önhöz fordulni. Annak, a világnak eszméje lelkesít bennünket, amelyre mindannyian törekszünk és kérjük, találjon eszközöket Genf szellemének megszilárdítására. Csak az értekezleti asztal mellett folytatandó további tárgyalások és az erőszakkal való fenyegetőzés nélküli nyílt eszmecsere biztosítja a jövőben a békés utat.. A levél aláírói között van: Ernest Weir, a National Steel Company elnöke, James Warburg, bankár és író, Emily Green-Belch, a Nobel-békedíj nyertese, Linus Pauling professzor, Derk Road professzor, Clarence Pickett, a Quakerszervezet egyik vezetője, Henri Hutt Crane, a detroiti központi medhodista egyház lelkésze, Sandy F. Ray, a brooklyni baptista egyház lelkésze és mások. (TASZSZ) Befejeződött a Magyar—Jugoszláv Határügyi Fővegyesbizottság VI. ülésszaka A Magyar Népköztársaság kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya között a határincidensek megelőzésének és kivizsgálásának tárgyában 1953. augusztus 28-án, Baján megkötött egyezmény értelmében a Magyar—Jugoszláv Határügyi Fővegyesbizottság 1955. október 10—14-ig Osijekon megtartotta VI. rendes ülésszakát. A Fővegyesbizottság megállapította, hogy a magyar—jugoszláv határon az V. és VI. ülésszak közötti időben javult a helyzet, és teljes egyetértésben elhatározta, hogy megteszi a helyzet további javulásához szükséges intézkedéseket. (MTI) Spanyol-francia vita Október 17. (MTI) A spanyol kormány tiltakozott Franciaországnál azok ellen a kijelentések ellen, hogy szította a francia-marokkói zavargásokat. A franciák szerint Spanyolország segítette a marokkóiakat, akik Rif-körzeti francia expedíciós csapatok ellen harcolnak. De Latour tábornagy, marokkói francia főbiztos vasárnapi nyilatkozatában kijelentette,hogy Spanyol- Marokkó segítette és befogadta a „lázadókat", pénteken pedig Spanyol-Marokkó területéről tüzeltek a francia csapatokra. A spanyol kormány visszautasította a francia kormány vádjait. Kahovka egy évvel előbb ad áramot „Kahovka csak hiú ábránd, mint ahogy a többi orosz vízierőmű is az. Nem lesz belőlük semmi, hiszen az oroszok képtelenek ilyen grandiózus vállalkozások megvalósítására“ — így nyilatkoztak a kapitalista lapok, amikor öt esztendővel ezelőtt, szeptember utolsó napjaiban híre ment a szovjet kormány és a párt határozatának: Kahovka környékén 1956-ra vízierőműnek kell állnia. Város a sztyeppe helyén Ahogy teltek az esztendők, úgy fogytak a kapitalista lapok lekicsinylő cikkei, hisz bármit írtak is, az építkezés nagyszerű ütemben folyt. S gyorsabban, mint sejteni lehetett. A kahovkai vízierőmű még ebben az esztendőben — egy évvel a kitűzött határidő előtt — áramot fog adni! A Szovjetunió Kommunista Pártja közelgő XX. kongresszusának tiszteletére az építők vállalták, hogy a korábban előirányzott két gépcsoport helyett még ebben az évben négyet szerelnek be, s ezzel megindulhat az áramtermelés. Öt esztendő alatt nagyon megváltozott a környék képe. A sivár sztyeppe helyét népes kis modern város váltotta fel. Széles, aszfaltozott, virágos utcák, parkok, iskolák, gyermekotthonok, kultúrpalota, stadion — ez Új-Kahovtka, a szovjet haza egyik legfiatalabb, még most is terebélyesedő szocialista városa, a kahovkai vízierőmű építőinek fellegvára. A város szélén pedig a vízierőmű építéséhez szükséges gyárak, üzemek: betongyár, szerelőüzem, famegmunkáló kombinát stb. tűnnek a látogató szemébe. Ezekben az üzemekben persze a vízierőmű felépítéséhez szükséges anyagoknak csak igen kis részét gyártják. Ugyanis rajtuk kívül háromszáz szovjet város üzemei látják el Kahovkát gépekkel, ma- A kahovkai erőmű egyik munkahelye, amely mutatja az építkezés nagy arányait. 2kmmpm Hétfő, 1955. október 17. Eisenhower állapota tovább javul Október 17. (MTI) Eisenhower elnök szombaton három hét óta első ízben kelt fel betegágyából. Az elnököt karosszékbe ültették, amelyben mintegy negyedórát töltött. Az elnök orvosai kijelentették, hogy Eisenhower állapota továbbra is kielégítő. Komplikációk nem léptek fel Vendégként jöttek — jóbarátokként búcsúznak (Folytatás az 1. oldalról) Közben Portsmouthban a hajóraj Szverdlov nevű zászlóshajója 540 boldog gyermeket hívott meg uzsonnára. Minden gyerek egy doboz orosz édességet kapott ajándékba és Golovko tengernagy, a flotta parancsnoka autogramot adott a dobozokra. Az angol—szovjet barátság hatalmasan megizmosodott a látogatás során. Akármit is tettek ezek a kedves, derűs szovjet fiúk, akár baráti beszélgetésre jöttek össze az angol tengerésztisztekkel, akárcsak London fényesen kivilágított utcáin sétáltak, magukkal hozták a genfi szellem üdítő, friss szelét Angliába. Kedves személyes élményről is beszámolhatok. 180 fiatal szovjet tengerész látogatta meg a Marx-emlékkönyvtárat. Számtalan kérdést tettek fel a könyvtárral és munkájával kapcsolatban, és mélységes tisztelettel néztek körül a piciny szobában, ahol Lenin 52 évvel ezelőtt dolgozott. Óriási érdeklődéssel szemlélték meg a könyveket és a többi kincset. A londoniak, tartozzanak bármely politikai irányzathoz is, sokáig fognak emlékezni az izmos, kék ruhás fiúkra, emlékezni fognak a kézszorításokra, amelyek áttörték a nyelvi korlátokat, emlékezni fognak a jelvénycserére. A szovjet tengerészek vendégként jöttek és mint jóbarátok távoznak el. Peter Fryer miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniuiiniiniiiiiiiiiuiiiiiiiimiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiimiiiiiimnmiiiimiimiuiiimiiiiiiimimiiiiiiiiiiimiimn szaki felszereléssel, építőanyagokkal. Hatalmas számok A munkálatok megkezdése óta eddig több mint egymilliókétszázezer köbméter betont raktak le, százezer tonna vasszerkezetet szereltek össze, s több mint 35 millió köbméter földet mozgattak meg. Hatalmas munkagyőzelmek, önfeláldozás, erőfeszítés, bátor helytállás, kommunista példamutatás — ezek azok a tényezők, amelyek ily szédületes eredményeket szültek. Az építkezés kezdeti éveiben 112 százalék volt a munkások átlagteljesítménye. Most több mint 160 százalék. A vízierőmű építőinek 70 százaléka minden nap másfélszeresére-kétszeresére teljesíti a normát. A kahovkaiak munkasikereit a szocialista munkaverseny táplálja. A gorkiji és az angarai vízierőmű építőivel vannak versenyben, s a nemes vetélkedés újabb meg újabb ragyogó sikereket hoz. E sikerek természetesen az újításokon, ésszerűsítéseken alapszanak. Csak a hivatalosan bevezetett újításokkal több mint nyolcmillió rubelt takarítanak meg évente az építkezés dolgozói. Hát még ha ehhez hozzászámoljuk az anyagtakarékossági, önköltségcsökkentési mozgalmat, s a nemzeti vagyon vigyázásának azt az ezernyi más formáját, amellyel Kahovkában (s a kommunizmus egyéb nagy építkezésein is) találkozunk! Megváltozik Dél-Ukrajna képe A kahovkaiak 1956. július 1-re szeretnék teljesen befejezni a vízierőmű építését, s átadni a művet a kormánybizottságnak. Mert ha az idén, egy évvel a határidő előtt áramot ad is a kahovkai vízierőmű — végleges befejezéséig még van munka bőven. Mintegy kétszázezer köbméter betont, ezer tonna vasszerkezetet és berendezést kell még beépíteni, s hatmillió köbméter földet megmozgatni. De megéri az erőfeszítés, mert az erőmű üzembehelyezésével teljesen megváltozik Dél-Ukrajna gazdasági élete. A herszoni és nyikolajevkai területen körülbelül 500 kolhozt, 120 gépállomást és szovhozt teljesen villamosítanak, megannyi iparvállalat kap olcsó villanyáramot. A tervek szerint a mesterséges kahovkai tenger vizével másfélmillió hektár földet öntöznek majd. A Szovjetunió Kommunista Pártjának szavára, a szovjet munkásosztály keze munkája nyomán így változik az egykori cári Oroszország kietlen pusztasága életet, bőséget adó gazdag kincsestárrá. Szathmári Gábor PÁRIZSI TCKIFOWJFXMicsijMK Nehéz csatába indul a francia kormány Az ügyeskedő Edgar Faure kockára tette kormánya létét. A nagy algériai vita során Duclos elvtárs, aki politikai pályafutása egyik legerőteljesebb beszédét mondotta el, keményen megleckéztette a kormányt. A miniszterelnök ezután már hiába ravaszkodik. „A miniszterelnök úr arról beszélt, hogy végre kell hajtani az 1947. évi algériai statútumot." — mondotta Dudos elvtárs. „Ezzel elismeri, hogy azok a kormányok, amelyeknek ő maga is éveken át tagja volt, nem alkalmazták az Algériára vonatkozó előírásokat" A nemzetgyűlés végül el is utasította a kormány napirendi indítványát, s így a kormány kénytelen volt felvetni a bizalmi kérdést. Lássuk e vita előzményeit. A francia nemzetgyűlés nemrég a marokkói kérdésben szavazott, s e szavazás eredménye ragyogóan igazolta Maurice Thorez elvtárs felfogását, amely szerint a tömegek nyomásával még a legreakciósabb parlamentet is rá lehet venni arra, hogy megváltoztassa politikáját. .Az történt ugyanis, hogy a Harmadik Köztársaság legreakciósabb parlamentje jelentős többséggel, amelyben a kommunisták is részt vettek, megszavazta a Marokkóval való tárgyalások politikáját követelő határozati javaslatot. Nem a kommunisták, hanem az ultrakolonialisták és a velük egy húron pendülő tábornokok szigetelődtek tehát el. Algériával kapcsolatban azonban más a helyzet. A kormány nem számíthat arra a többségre holnap, amely a marokkói kérdésben kialakult. Faure miniszterelnök igen gyenge beszédben próbálta megvédelmezni kormánya politikáját, de még a burzsoá sajtó is kénytelen volt elismerni, hogy ez a beszéd „egyáltalán nem volt meggyőző." Faure ugyanis képtelen és őszintétlen felfogást képvisel beszédében. Nem őszinte a kormány álláspontja azért, mert Faure egyszerűen arra az álláspontra helyezkedik, hogy „Algéria nem más, mint Franciaországnak egy része.“ Ám legyen — válaszolt erre Pierre Cot, haladó képviselő. — Akkor pedig szavazzunk meg azonnal egy törvényt, amely az algériaiaknak ugyanazokat a jogokat adja meg, amelyekkel általában a francia állampolgárok bírnak. — A nemzetgyűlés azonnal kettéoszlott e szavak hallatára. Egyesek hangosan nevettek, mások dühösen ordítozni kezdtek. Mert mindenki tudja, hogy például Franciaországban dolgozó algériaiak nem kapják meg ugyanazokat a pótlékokat, mint a francia dolgozók, Algériában pedig nem alkalmazzák a francia munkatörvényt és a bérekre vonatkozó rendelkezéseket. Minden házassághoz két félre van szükség. Ám az algériaiak nem akarnak franciák lenni. S erre nem is igen lehet kényszeríteni őket. Ez annyira kézenfekvő, hogy néhány nap óta már a polgári lapok is elismerik, hogy az algériai problémát a nemzeti kérdés teszi időszerűvé, s hogy e kérdés fölött nem lehet napirendre térni csak úgy, hogy mindenért az algériai muzulmánokat, a Szovjetuniót, a francia munkásosztályt és az Algériai Kommunista Pártot hibáztatjuk. Ezek a lapok már „azonnali reformok“ szükségességéről írtak, s elismerték, hogy „bizonyos felfogások ma már túlhaladottak“. Mindennek következménye azután az volt, hogy a vita során előterjesztett öt napirendi javaslat közül négy megtagadja a bizalmat a kormánytól. A kormánynak nem sikerült elérnie, hogy a parlament elsőnek a neki kedvező egyedüli napirendi javaslatot tárgyalja, de a helyzet bonyolultságára jellemző, hogy a parlament egyik határozati javaslatnak sem adta meg ezt az elsőséget, így került sor a bizalmi kérdés felvetésére. Lehet, hogy holnapig egyes képviselők még megváltoztatják álláspontjukat a kulissza mögötti tárgyalások következtében, ha e pillanatban a helyzet az, hogy a kormány már előre megverve indult csatába. Akár megbukik holnap a Faure-kormány, akár megmenekül, a távolabbi jövő egészen világos. Marokkó és Tunisz, s hozzájuk hasonlóan Algéria is egy nap független nemzetek lesznek, ami nem jelenti, hogy minden kapcsolatot megszakítanak Franciaországgal. André Wurmser RÖVID HÍREK Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára szombaton fogadta Pietro Nennit, az Olasz Szocialista Párt főtitkárát, parlamenti képviselőt, a Béke-Világtanács alelnökét, s hosszas, baráti beszélgetést folytatott vele a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának javaslatára, valamint a Csehszlovák Nemzeti Arcvonal Központi Bizottságában lefolyt vita alapján a csehszlovák kormány kormányrendeletet hagyott jóvá, melyeknek értelmében létrehozzák az állami gazdaságok minisztériumát, a gépipari minisztériumból pedig nehézgépipari, precíziós gépipari, autóipari és mezőgazdasági gépipari minisztériumot létesítenek. ■k Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke október 16-án fogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, A. P. Volkov, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsa elnökének vezetésével Jugoszláviában tartózkodó küldöttségét. VACSORÁZZON a ROYAL PUMÁKÉRT ÉTTEREMBEN VII. Lenin krt. 47 Kitűnő konyha Ételkülönlegességek Menürendszer Halászlég házi túróscsusza Minden pénteken disznótoros vacsora Esténként RÁCZ BÉLA és népi zenekara NYÍRI ERZSI énekel Bejárat: a szálloda halljából vagy a teraszon keresztül Bologna. Munkások és munkásnők tüntetnek, hogy közmunkákhoz juttassák őket. ( Unité) Fizetésemelés Kenyában Ne vádolja senki az angol világbirodalom vezetőit azzal, hogy nem törődnek a gyarmatokon élők életszínvonalával. Itt van például Kenya esete. Kenyában rendkívül nyomorúságos körülményeik között tengődnek a bennszülöttek, az iparban és az ültetvényeken dolgozó páriákat szinte elképzelhetetlenül kizsákmányolják uraik. Egy kenyai munkás átlagos hetibére: 1 fontsterling. Elgondolhatjuk, hogy ebből még éhenhalni is nehéz. A bennszülöttek ezért követelésekkel léptek fel. Jobb viszonyokat követeltek s mindazt, ami ehhez tartozik: szabadságot, függetlenséget, nyugodt életet a szörnyű terrorizmus helyett. A panasz elhangzott egészen Londonig, s méltán állíthatjuk: nem talált süket fülekre. A gyarmatügyi minisztériumban gondolkoztak a dolgon. „Heti egy font valóban kevés, — mondogatták. — Ebből még baj lehet. A fizetésemelés elkerülhetetlen." Amint mondták, úgy is tették. És felemelték évi 10 500 fontra a Kenya angol katonai főparancsnokának fizetését. Több pénzt a bennszülötteknek? Kár volna. Ha fellázadnak szörnyű nyomoruk miatt, a katonai főparancsnok majd „rendet teremt". Évi tíz és félezerért ezt el lehet várni tőle. S ezzel a nyugodt életkörülmények is biztosítottnak látszanak. Londonban legalábbis így hiszik ... Bankárok jótanácsai A nemzetközi nagytőke édes gyermeke: a Világbank. Ez a tekintélyes pénzintézet a múltkorában delegációt küldött Malájföldre, s itt egy hónapon keresztül tanulmányozta a gyarmat gazdasági életét. „A gazdasági élet tanulmányozása" gyakorlatilag arra szolgált, hogy választ találjanak a következő kérdésekre: Hogyan lehet még több profitot sajtolni a malájokból? És ebből következően: Hogyan lehet növelni a Malájföldről szerzett jövedelmeket? De ne higgyük, hogy a humánus szellemmel megáldott küldöttség csupán a „business“ problémáinak szentelt figyelmet. Foglalkozott a lakosság helyzetével, ellátottságával is. Hiszen a XX. században élünk, a „felvilágosult gyarmattartás" időszakában. A derék bankárok tehát nemcsak nézelődtek, hanem tanácsokat is adtak. Mint a londoni Times egyik cikkéből kiderül, a Világbank küldöttsége hazaérkezett, s jelentést nyújtott be. Ebben pontos receptet készítettek a bennszülöttek ellátásának megoldására. A recept így hangzik: „A kormány vegye rá a lakosságot a családtervezésre, mert a népszaporulat jelenleg túlságosan magas." A gyarmattartók eddig tankokkal, repülőgépekkel lángszórókkal irtották a szabadságszerető maláj népet. Most kenetteljes „érvekkel" a nemzeti öngyilkosságot népszerűsítik. Aligha hihető, hogy ez eredményre vezet, így fest a „felvilágosult kolonializmus" a XX. század közepén. Lényege: Malthus XIX. századbeli embergyilkos tanainak újabb kiadása A nylonba csomagolva, Ft A.