Esti Budapest, 1956. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-09 / 7. szám
Élesedik a harc a bagdadi paktum hívei és az arab tömegek között Január 8. (MTI) A legújabb hírügynökségi és rádiójelentések a közel-keleti számolnak be. helyzet további kiéleződéséről AMMAN A londoni rádió közli, hogy Ammannak, Jordánia fővárosainak utcáin az arab légió katonái teljesítenek járőrszolgálatot. A fővárosban és Jeruzsálem jordániai övezetében még mindig érvényben van az éjszakai kijárási tilalom. Jeruzsálem Jordániai közigazgatás alatt álló óvárosában vasárnap újabb tüntetéseket rendeztek. Lövöldözésre is sor került. A tüntetők kőzáport zúdítottak az Egyesült Államok konzulátusának épületére, amelynek homlokzatáról letépték az amerikai lobogót. Az arab légió egységei sortűzzel oszlatták szét a tüntetőket. _ Washingtonban Dulles külügyminiszter vasárnap magához kérette a jordániai ügyvivőt és „mélységes aggodalmának“ adott kifejezést a jordániai zavargások miatt. Dulles különösen azt kifogásolta, hogy „amerikai javakat rongáltak meg és amerikaiak életét veszélyeztetik“. A külügyminiszter „hatékony intézkedéseket“ kért a további zavargások megakadályozására. DAMASZKUSZ A londoni rádió damaszkuszi jelentése szerint Szíriában szintén tüntetések zajlottak le a bagdadi paktum, és Jordániának a szövetséghez való esetleges csatlakozása ellen. BAGDAD Az iraki belügyminiszter vasárnap a parlamentben azt állította, hogy a bagdadi szövetség ellen Irakban dolgozó „felforgató elemek“ az egyik arab állam irányítása alatt működnek. A belügyminiszter nem nevezte meg ezt az államot, de kijelentette, hogy a legutóbbi zavargások alkalmával használt bombák „egyiptomi hadianyagraktárból származnak“. TEHERÁN A Reuter iroda értesülése szerint az iráni hatóságok új vizsgálatot rendeltek el Ali Razmara miniszterelnök 1951- ben történt meggyilkolása ügyében. Több, akkor vezető szerepet játszott személyt őrizetbe vettek. A többi között letartóztatták dr. Mozafar Bagai volt parlamenti képviselőt, valamint Husszein Makit, aki vezető szerepet játszott az iráni olajipar államosításában. Husszein Azmade tábornok, a hadsereg főügyésze kihallgatta Moszadik volt miniszterelnököt is. Nem okultak... Az Associated Press közli, hogy hétfőn kezdik meg a nyugatnémet hadsereg első nyolcszáz katonájának kiképzését az amerikai fegyverek használatára. Hétfőn Andernachba érkezik a kiképzést irányító amerikai csoport. Ma terjesztik a pakisztáni nemzetgyűlés elé az alkotmánytervezetet Január 9. (MTI) A londoni rádió értesülése szerint a pakisztáni kormány ma terjeszti a pakisztáni nemzetgyűlés elé az alkotmánytervezetet. A tervezet értelmében Pakisztánból Izlám Szövetségi Köztársaság lesz. Az alkotmánytervezet értelmében a szövetségi és tartományi nemzetgyűlések választják meg a főkormányzó helyébe aköztársasági elnököt. Köztársasági elnöknek, vagy helyettesének csak mohamedánokat választhatnak meg. i. Jóval elmúlt már éjfél, mégsem tudok elaludni. Jóleső nyugtalanságot hajt egyik ablaktól a másikhoz, noha semmi különöset sem látok, legfeljebb csak a ködbesötétbe vesző fehér tájat, néha egy-egy közeli fát, amelynek ágain vastagon csillog a zúzmara. Moszkva és Leningrád között kattog az éjszakai expressz, a „Vörös Nyíl“ , amelyet káprázatosan berendezett, száguldó szállodának is nevezhetnénk... Az utasok már nyugovóra tértek, az én fülketársam, egy szovjet elvtárs is mélyen alszik már. Egy öreg kalauz gondos gazdaként lépeget végig a perzsaszőnyeggel futtatott folyosón, ide-oda nézeget, ahol a függöny kicsikét szétáll, szépen megigazítja. Jól fel van öltözve, bundában, prémes csizmában — kell is persze, hiszen kint 27 fokos hideg van, s ha állomásra érkezünk, le kell szállnia. Mintha egy Tolsztoj-elbeszélés illusztrációja lenne: melléig ér őszes szakálla, kedvesen megkérdezi, kívánok-e még egy pohár forró teát? Aztán még bájosabb gondoskodással tanácsolja, hogy már feküdjek le, mert reggel 10 órára Leningrádba érkezünk ... Igen ám, de lehet-e ilyenkor aludni? Felkapcsolom az olvasólámpát, Vera Inber „Leningrád ostroma“ című könyvét olvasom; illetve, nem, nem, csak forgatom, mert hiszen olvasni se lehet — vagyis ezt én már olvastam, meg mást is, sokat, sokat, arról a két és fél esztendőről, arról a három őszről, három télről, amikor a leningrádiak ostromgyűrűben éltek, azaz harcoltak és dolgoztak ... Száguldj, száguldj, expresszvonat, a hős város, a hősök városa felé! Hadd írhassam meg, hadd mondhassam el mindenkinek, hogy láttam az emberiség boldog jövendőjét megalapozó események színhelyét, hogy sétáltam a nagy Lenin dicső Októberének városában, hogy beszélhettem, kezet foghattam a hősökkel, akik 1941 őszétől 1944 januárjáig a hét pokol minden borzalmát, az emberi gyötrelemnek, nélkülözésnek minden fokozatát végigszenvedték. I" nber könyve ringat el. -. 1942 január. A napi kenyérfejadag 25 deka, s úgyszólván semmi más... már hosszú hónapok óta. Ezrek halnak éhen. „Én azt hiszem, hogyha tíz napon belül át nem törik az ostromzárat, a város elveszett, nem bírja tovább...“ Elképzelni is lehetetlen, milyen lehetett ott a helyzet, hogy ez a nagyszerű írónő ilyen sorokat jegyzett naplójába ... Január végén elromlott a vízvezeték, veszedelem fenyegette a kenyérgyárat, hogy még azt a kevéske lisztet sem tudja feldolgozni. „Nyolcezer komszomolec (éhségtől és hidegtől egyformán elcsigázva, és felfagyottan, mint mindenki a városban) futószalagot állt a Néva partjától a kenyérgyár gyúróasztalaihoz és kézről kézre adta a vizet“ ... S ezenkívül még két januárig tartott az ostrom. 1942. májusában egy leningrádi munkásleányka írja fronton lévő barátnőjének: „Május elsejére ami városunk úgy ragyogott a tisztaságtól, mint egy drágakő!“ És közben éjjel-nappal fülsiketítő mennydörgés, tüzérségi becsapódások, sőt a vonalakhoz közel lévő városrészekben géppuskatűz ... 1943 Szilvesztere. Közeledik a szabadulás, de még tartanak a szenvedések. Robbannak a német lövedékek, de már egyre közelebbről, egyre győzelmesebben zengenek a katyusák is. Az egyik egyetemen újévi fenyőfa-ünnepély. Tánc, zene ... „A vastag matróz-zubbonyok kék tömegéből gyöngéden és tarkán váltak ki a lányok ruhái. Honnan kerültek elő ezek a ruhák? Milyen csoda őrizte meg ezeket?“ Csoda ez az egész. Leningrád csodája csak a Szovjetunióban történhetett meg. Sehol máshol a világon. Úgy érzem, sokkal szebben kellene ezt írnom, de bocsássák meg, erőtlen a toll... Száguldj, száguldj expresszvonat, a hősök városa felé! * IVagy, baráti társaságban ülünk, beszélgetünk, iszogatunk. Drága szovjet elvtársaink úgy vesznek körül bennünket, mint réges-régóta ismert jóbarátokat, mint családi otthonban a hazatérő gyermekeket, szinte perzsel a szeretetük lángja. N. Bogdanov elvtárs is itt van köztünk, a kommunista párt területi végrehajtó bizottságának magasbeosztású funkcionáriusa. A társaság egyik legvidámabb tagja. Szüntelenül arra gondolok, bárcsak a kedélyéből, közvetlenségéből, egyszerűségéből szállíthatnék egy kicsikét haza... Nem ártana, ha ezekből a tulajdonságokból valamicskével több lenne otthon ... Bogdanov elvtárs töredezve bár, és meglehetősen kacifántos kiejtéssel, de azért mégiscsak beszél — magyarul... 1945-ben Budapesten teljesített szolgálatot. Tizenegy éve! — és Bogdanov elvtárs papírt, ceruzát vesz elő, nekilelkesedve rajzol, magyaráz: ez itt Buda, itt a Déli pályaudvar, itt a Vérmező, körülbelül itt volt az a ház, amelynek a tetején fennakadt egy repülőgéproncs ... Ha pedig itt továbbmegyünk és bekanyarodunk, ott lesz a Csévi utca — sajnos, a számot már elfelejtette —, ebben az utcában laktak Hoffmannék. Náluk volt a szállása. Egymásután sorolja el a nagypapát, a nagymamát, lányaikat, s még a pár hónapos kis unokára is emlékszik, a kezével meg is mutatja, hogy mekkora volt, s utánozza, hogyan szokott a csöppség sírni ... !Többször is a lelkünkre köti, hogy próbáljuk megkeresni Hoffmannékat, és adjuk át üdvözletét, elég, ha csak annyit mondunk, hogy „Nyikolaj major milliószor csókolja az egész családot...“ íme, átadom é s azt hiszem, a Hoffmann-család nagyon-nagyon megörül ennek az újévi üdvözletnek. Bárcsak a nagypapa is olvassa még ezeket a sorokat. Nyikolaj major, Nyikolaj majorok ... Ó, tudjátok-e, hány meg hány ezer magyar család őrzi emléketeket, városiak, falusiak egyaránt! Ha valaki egy magyar faluban a felszabadulás első napjairól érdeklődik — Békésben, Tolnában, Vasban, mindenütt — az emlékezés patakja a legtöbb esetben egyforma szavakkal indul: „Jött aztán egy szovjet őrnagy, aki azt mondta, hogy davaj, osszátok ki az urak földjét!“... Az egyszerű parasztemberek ajka nehezen fordul az idegen szavakra, de a szovjet őrnagyok, kapitányok nevét sokan máig sem felejtették el. Ezt is elmondjuk Nyikolaj majornak. Mennyi véres frontot végigharcolt ez a kemény ember, aki most itt ül velünk és tiszta, kék szemével messzire néz, talán éppen Hoffmannék kis unokájára gondol, vagy talán azokat a kis román, bolgár, jugoszláv gyerekeket látja maga előtt, akiknek csokoládét és kenyeret adott, akik azóta nagyot növekedtek, mint maguk a felszabadult népek! Vacsora után arról beszélgetünk, hogy holnap mi mindent nézünk meg. Nehéz dolog a programkészítés Leningrádban. Ha még 72 órából állna egy nap, akkor csak menne valahogy, s hozzá még, ha aludni se kellene az embernek! Aztán valamiképpen csak betáblázzuk a napot. Egyikünk még arra kéri a szovjet elvtársakat: legyenek szívesek, tegyék majd lehetővé, hogy olyan leningrádi elvtársakkal is beszélgethessünk, akik az ostrom alatt a városban tartózkodtak. — Leningrádban ennél mi sem könnyebb — hangzik a kedves válasz, s aranyos derű fut végig a szovjet elvtársak arcán. A nagy társaságnak majdnem minden tagja jelentkezik ... A többiek pedig más frontokon harcoltak ... Szentkirályi János ÉLMÉNYEIM A SZOVJETUNIÓBAN Leningrádi emberek Egy perc alatt két zsák l\l Bi nGímTYARAMOD*WÉlP A Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia munkatársai újfajta gépet szerkesztettek burgonyarakodásra. Az ötletes szerkezet egy perc alatt két zsákot tölt meg. Munkába állításával hét embert helyettesít. A Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének Párizs Kedves Thorez elvtárs! A magyar dolgozó nép és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége forró, testvéri üdvözletét küldi a Francia Kommunista Pártnak ragyogó választási győzelme alkalmából. Teljes szívből kívánjuk, hogy további nagy sikereket érjenek el abban a harcban, melyet nagy pártjuk a francia nép jólétének emeléséért, a demokráciáért, a békéért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytat. Budapest, 1956. január 6. Forró kommunista üdvözlettel RÁKOSI MÁTYÁS, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében. Erősödik a mozgalom Luis Carlos Prestes üldözése ellen MONTEVIDEO, január 9. Brazília lakosságának demokratikus és haladó rétegeiben erősödik a mozgalom Luis Carlos Prestes, a Brazil Kommunista Párt főtitkárának üldözése ellen. Prestes perét még 1948-ban indították meg. Az Imprensa Popular című lap tekintélyes brazil személyiségek nyilatkozatait közölte, amelyekben legális helyzetet követelnek a Brazil Kommunista Pártnak és vezetőinek. Dr. Vivaldo Vasconcellos, ismert jogász nyilatkozatában rámutat: „A Prestes elleni pert fel kell függeszteni, méghozzá minél előbb, annál jobb.“ A nemzetközi porondon és Brazíliában 1948 óta végbement változásokat ismertetve, a nyilatkozat hangoztatja: „Nemrég segítettünk megakadályozni egy terrorista diktatúra megvalósítását Brazíliában és biztosították az alkotmány tiszteletbentartását. Az alkotmány tiszteletben tartása, most az összes politikai és ideológiai jellegű megkülönböztető intézkedések hatálytalanítását, a demokratikus élet megszilárdítását és minden párt számára a szabadságot jelenti.“ Caljeiros Borrufin, ügyvéd kijelentette: „A brazil nép nagy vezérének felmentése nemcsak közóhaj, hanem a demokrácia helyreállítása is országunkban.“ (TASZSZ) Tajvanról 3 menekült érkezett Kínába PEKING, január 9. Csang Kaj-sek polgári légiközlekedési hivatalának egy pilótája és két tisztje szombaton a Kínai Népköztársaságba repült. Gépükkel helyi időszámítás szerint vasárnap este 19 órakor érkeztek Pacsien tartomány egyik repülőterére. A menekültek elmondták, hogy a tajpeji Szungsan repülőtéren felszállt gép Csang Vej-kuonaik, Csang Kaj-sek fiának tulajdona, aki eztkéjutazásaira használta. (Új-Kína) Hazaérkezett Berlinből a Wilhelm Pieck 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen részt vett magyar párt- és kormányküldöttség Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségre utazott magyar párt- és kormányküldöttség, amelynek vezetője Kovács István, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára volt, tagjai pedig Apró Antal, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kristóf István, az MDP Központi Revíziós Bizottságának elnöke, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja és Nógrádi Sándor vezérezredes, a honvédelmi miniszter első helyettese, az MDP Központi Vezetőségének tagjai voltak, vasárnap hazaérkezett Berlinből. A küldöttség megérkezésénél jelen volt Sik Endre, a külügyminiszter első helyettese, továbbá az MDP Központi Vezetősége és a Külügyminisztérium felelős munkatársai. Jelen volt Sepp Schwab, a Német Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Hazautazott a Wilhelm Pieck-ünnepségen részt vett szovjet küldöttség az NDK-ból BERLIN, jan. 9. (TASZSZ) A Wilhelm Pieck-ünnepségeken részt vett szovjet küldöttség január 7-én búcsúlátogatást tett Wilhelm Piecknél, a Német Demokratikus Köztársaság elnökénél Pieck niederschönhauseni rezidenciájában. K. J. Vorosilov és a küldöttség tagjai szívélyes búcsút vettek Wilhelm Piecktől. Ezután a szovjet küldöttség visszautazott Moszkvába. A berlini Keleti-pályaudvar előtti téren a szovjet küldöttség elutazása alkalmából gyűlést tartottak a berlini dolgozók részvételével. A gyűlésen K. J. Vorosilov búcsúbeszédet mondott. llllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllillllllilllllllllllllllllllllllllllllllltlilllllllllllllllllllllllllüU MEGÉRKEZETT A TRAKTOR A hszinsengi termelőszövetkezet tagjai örömmel fogadják a hsziangi gépállomásról érkezett első traktort, amely nagy segítséget nyújt számukra a soron levő munkák elvégzésében. „Bácsi, kérek egy kis tüzet...“ Köztudomású, hogy dohányos ember — ha égő cigaretta van a szájában — a legnagyobb együttérzéssel ad tüzet annak, akinek gyufaskatulyája történetesen kiürült, avagy öngyújtója a legmakacsabb kattintgatás ellenére sem engedelmeskedik. Én — sajnos — a dohányosok nagy társadalmának eme íratlan, de legfőbb törvénye ellen a minap, bevallom, súlyos vétséget követtem el: nem adtam tüzet. A sértett egy kilencéves fiúcska. Színhely: sétány a budai hegyen, padok, kirándulók. Idő: bágyadt napsütés, téli vasárnap, délelőtt tizenegy óra. Gondtalanul sütkérezem a padon, fiaim mellettem cukorkát szopogatnak. Fentemlített „névtelen” kisfiú e pillanatban határozott léptekkel felém indul — szájában messziről fehérült a cigaretta — s egy igazi dohányos magabiztosságával megáll előttem. — Bácsi, kérek egy kis tüzet — szól elszántan a legényke, s már hajol is felém. — Azt nem, de egy szem tejkaramellel megkínálhatlak — felelem a meglepett gyereknek, s már nyújtom is feléje a cukorkát. Elámulok! A fiúcska elfogadja a cukrot, markába szorítja, a cigarettát pedig kiveszi a szájából, s egy kicsit a háta mögé dugva, minden sértődöttség nélkül elkullog. Újdonsült, fiatal ismerősöm, mint afféle „szenvedélyes” ifi dohányos, nem egykönnyen adja fel a harcot — gondolom magamban, ezért cselhez folyamandom... Rajtam kívül az egész belátható terepen még három felnőtt kezében füstölög cigaretta. Nagyobbik fiamat hozzájuk szalasztom, s egyenként megkérem őket: ennek a kisfiúnak csak úttörőigazolvány felmutatása mellett adjanak tüzet. Leshelyemről figyelem aztán, miképpen kap a gyerek egymás után kosarat, hogy végül szégyenkezve oldalogjon el vereségei színhelyéről. Szegényke közben összevissza nyomkodta a cigarettát, s bizonyára még ma sem érti, miért kell egypár szippantáshoz személyazonossági igazolvány lakáscímmel és az iskola megnevezésével. Lám, így érvényesülhet a társadalom nevelése és ellenőrzése. Bánki Szilárd