Esti Budapest, 1956. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-09 / 7. szám

Élesedik a harc a bagdadi paktum hívei és az arab tömegek között Január 8. (MTI) A legújabb hírügynökségi és rádiójelentések a közel-keleti számolnak be. helyzet további kiéleződéséről AMMAN A londoni rádió közli, hogy Ammannak, Jordánia fővárosai­nak utcáin az arab légió kato­nái teljesítenek járőr­szolgá­latot. A fővárosban és Jeru­zsálem jordániai övezetében még mindig érvényben van az éjszakai kijárási tilalom. Jeruzsálem Jordániai köz­­igazgatás alatt álló óvárosában vasárnap újabb tüntetéseket rendeztek. Lövöldözésre is sor került. A tüntetők kőzáport zúdí­tottak az Egyesült Álla­mok konzulátusának épü­letére, amelynek homlok­zatáról letépték az ameri­kai lobogót. Az arab légió egységei sortűz­­zel oszlatták szét a tüntetőket. _ Washingtonban Dulles kül­ügyminiszter vasárnap magá­hoz kérette a jordániai ügyvi­vőt és „mélységes aggodalmá­nak“ adott kifejezést a jordá­­niai zavargások miatt. Dulles különösen azt kifogásolta, hogy „amerikai javakat rongáltak meg és amerikaiak életét ve­szélyeztetik“. A külügyminisz­ter „hatékony intézkedéseket“ kért a további zavargások meg­akadályozására. DAMASZKUSZ A londoni rádió damaszkuszi jelentése szerint Szíriában szintén tüntetések zajlottak le a bagdadi paktum, és Jordá­niának a szövetséghez való esetleges csatlakozása ellen. BAGDAD Az iraki belügyminiszter va­sárnap a parlamentben azt ál­lította, hogy a bagdadi szö­vetség ellen Irakban dolgozó „felforgató elemek“ az egyik arab állam irányítása alatt működnek. A belügyminiszter nem nevezte meg ezt az álla­mot, de kijelentette, hogy a legutóbbi zavargások alkalmá­val használt bombák „egyipto­mi hadianyagraktárból szár­maznak“. TEHERÁN A Reuter iroda értesülése szerint az iráni hatóságok új vizsgálatot rendeltek el Ali Razmara miniszterelnök 1951- ben történt meggyilkolása ügyében. Több, akkor vezető szere­pet játszott személyt őri­zetbe vettek. A többi között letartóztatták dr. Mozafar Bagai­­ volt parla­menti képviselőt, valamint Husszein Makit, aki vezető sze­repet játszott az iráni olajipar államosításában. Husszein Az­­made tábornok, a hadsereg fő­ügyésze kihallgatta Moszadik volt miniszterelnököt is. Nem okultak... Az Associated Press köz­li, hogy hétfőn kezdik meg a nyugatnémet hadsereg el­ső nyolcszáz katonájának kiképzését az amerikai fegyverek használatára. Hétfőn Andernachba érke­zik a kiképzést irányító amerikai csoport. Ma terjesztik a pakisztáni nemzetgyűlés elé az alkotmánytervezetet Január 9. (MTI) A londoni rádió értesülése szerint a pakisztáni kormány ma terjeszti a pakisztáni nem­zetgyűlés elé az alkotmányter­vezetet. A tervezet értelmében Pakisztánból Izlám Szövetségi Köztársaság lesz. Az alkot­mánytervezet értelmében a szövetségi és tartományi nem­zetgyűlések választják meg a főkormányzó helyébe a­­köz­­társasági elnököt. Köztársasági elnöknek, vagy helyettesének csak mohamedánokat választ­hatnak meg. i. Jóval elmúlt már éjfél, mégsem tudok elaludni. Jóleső nyugtalanság­ot­ hajt egyik ablaktól a másikhoz, no­ha semmi különöset sem lá­tok, legfeljebb csak a ködbe­­sötétbe vesző fehér tájat, néha egy-egy közeli fát, amelynek ágain vastagon csillog a zúz­mara. Moszkva és Leningrád között kattog az éjszakai expressz, a „Vörös Nyíl“ , amelyet káprázatosan berende­zett, száguldó szállodának is nevezhetnénk... Az utasok már nyugovóra tértek, az én fülketársam, egy szovjet elv­társ is mélyen alszik már. Egy öreg kalauz gondos gazdaként lépeget végig a perzsaszőnyeg­gel futtatott folyosón, ide-oda nézeget, ahol a függöny kicsi­két szétáll, szépen megigazít­ja. Jól fel van öltözve, bundá­ban, prémes csizmában — kell is persze, hiszen kint 27 fokos hideg van, s ha állomásra ér­kezünk, le kell szállnia. Mint­ha egy Tolsztoj-elbeszélés il­lusztrációja lenne: melléig ér őszes szakálla, kedvesen meg­kérdezi, kívánok-e még egy pohár forró teát? Aztán még bájosabb gondoskodással taná­csolja, hogy már feküdjek le, mert reggel 10 órára Lenin­­grádba érkezünk ... Igen ám, de lehet-e ilyen­kor aludni? Felkapcsolom az olvasólám­pát, Vera Inber „Leningrád ostroma“ című könyvét olva­som; illetve, nem, nem, csak forgatom, mert hiszen olvasni se lehet — vagyis ezt én már olvastam, meg mást is, sokat, sokat, arról a két és fél eszten­dőről, arról a három őszről, három télről, amikor a lenin­­grádiak ostromgyűrűben éltek, azaz harcoltak és dolgoztak ... Száguldj, száguldj, expressz­vonat, a hős város, a hősök városa felé! Hadd írhassam meg, hadd mondhassam el mindenkinek, hogy láttam az emberiség boldog jövendőjét megalapozó események színhe­lyét, hogy sétáltam a nagy Le­nin dicső Októberének váro­sában, hogy beszélhettem, ke­zet foghattam a hősökkel, akik 1941 őszétől 1944 januárjáig a hét pokol minden borzalmát, az emberi gyötrelemnek, nélkü­lözésnek minden fokozatát vé­gigszenvedték. I" nber könyve ringat el. -. 1942 január. A napi ke­nyérfejadag 25 deka, s úgy­szólván semmi más... már hosszú hónapok óta. Ezrek hal­nak éhen. „Én azt hiszem, hogyha tíz napon belül át nem törik az ostromzárat, a város elveszett, nem bírja tovább...“ Elképzelni is lehetetlen, mi­lyen lehetett ott a helyzet, hogy ez a nagyszerű írónő ilyen sorokat jegyzett naplójá­ba ... Január végén elromlott a vízvezeték, veszedelem fe­nyegette a kenyérgyárat, hogy még azt a kevéske lisztet sem tudja feldolgozni. „Nyolcezer komszomolec (éhségtől és hi­degtől egyformán elcsigázva, és felfagyottan, mint mindenki a városban) futószalagot állt a Néva partjától a kenyérgyár gyúróasztalaihoz és kézről kéz­re adta a vizet“ ... S ezenkí­vül még két januárig tartott az ostrom. 1942. májusában egy leningrádi munkásleányka írja fronton lévő barátnőjé­nek: „Május elsejére a­­mi vá­rosunk úgy ragyogott a­ tiszta­ságtól, mint egy drágakő!“ És közben éjjel-nappal fülsiketítő mennydörgés, tüzérségi becsa­pódások, sőt a vonalakhoz kö­zel lévő városrészekben gép­puskatűz ... 1943 Szilvesztere. Közeledik a szabadulás, de még tartanak a szenvedések. Robbannak a német lövedé­kek, de már egyre közelebbről, egyre győzelmesebben zenge­nek a katyusák is. Az egyik egyetemen újévi fenyőfa-ünne­pély. Tánc, zene ... „A vastag matróz-zubbonyok kék töme­géből gyöngéden és tarkán váltak ki a lányok ruhái. Hon­nan kerültek elő ezek a ru­hák? Milyen csoda őrizte meg ezeket?“ Csoda ez az egész. Lenin­grád csodája csak a Szovjet­unióban történhetett meg. Se­hol máshol a világon.­­­­ Úgy érzem, sokkal szebben kellene ezt írnom, de bocsássák meg, erőtlen a toll... Száguldj, szá­guldj expresszvonat, a hősök városa felé! * IVagy, baráti társaságban ülünk, beszélgetünk, iszogatunk. Drága szovjet elv­társaink úgy vesznek körül bennünket, mint réges-régóta ismert jóbarátokat, mint csa­ládi otthonban a hazatérő gyer­mekeket, szinte perzsel a sze­­retetük lángja. N. Bogdanov elvtárs is itt van köztünk, a kommunista párt területi vég­rehajtó bizottságának magas­beosztású funkcionáriusa. A társaság egyik legvidá­mabb tagja. Szüntelenül arra gondolok, bárcsak a kedélyé­ből, közvetlenségéből, egysze­rűségéből szállíthatnék egy kicsikét haza... Nem ártana, ha ezekből a tulajdonságokból valamicskével több lenne ott­hon ... Bogdanov elvtárs töredezve bár, és meglehetősen kacifán­tos kiejtéssel, de azért mégis­csak beszél — magyarul... 1945-ben Budapesten teljesített szolgálatot. Tizenegy éve! — és Bogdanov elvtárs papírt, ceruzát vesz elő, nekilelkesed­ve rajzol, magyaráz: ez itt Buda, itt a Déli­ pályaudvar, itt a Vérmező, körülbelül itt volt az a ház, amelynek a te­tején fennakadt egy repülő­géproncs ... Ha pedig itt to­vábbmegyünk és bekanyaro­dunk, ott lesz a Csévi utca — sajnos, a számot már elfelej­tette —, ebben az utcában lak­tak Hoffmannék. Náluk volt a szállása. Egymásután sorolja el a nagypapát, a nagymamát, lányaikat, s még a pár hóna­pos kis unokára is emlékszik, a kezével meg is mutatja, hogy mekkora volt, s utánozza, ho­gyan szokott a csöppség sír­ni ... !T­­öbbször is a lelkünkre köti, hogy próbáljuk megkeresni Hoffmannékat, és adjuk át üdvözletét, elég, ha csak annyit mondunk, hogy „Nyikolaj major milliószor csó­kolja az egész családot...“ íme, átadom é s azt hiszem, a Hoffmann-család nagyon-na­­gyon megörül ennek az újévi üdvözletnek. Bárcsak a nagy­papa is olvassa még ezeket a sorokat. Nyikolaj major, Nyikolaj ma­jorok ... Ó, tudjátok-e, hány meg hány ezer magyar család őrzi emléketeket, városiak, fa­lusiak egyaránt! Ha valaki egy magyar faluban a felszabadu­lás első napjairól érdeklődik — Békésben, Tolnában, Vas­ban, mindenütt — az emléke­zés patakja a legtöbb esetben egyforma szavakkal indul: „Jött aztán egy szovjet őrnagy, aki azt mondta, hogy davaj, osszátok ki az urak földjét!“... Az egyszerű parasztemberek ajka nehezen fordul az idegen szavakra, de a szovjet őrna­gyok, kapitányok nevét sokan máig sem felejtették el. Ezt is elmondjuk Nyikolaj majornak. Mennyi véres frontot végig­harcolt ez a kemény ember, aki most itt ül velünk és tisz­ta, kék szemével messzire néz, talán éppen Hoffmannék kis unokájára gondol, vagy talán azokat a kis román, bolgár, jugoszláv gyerekeket látja ma­ga előtt, akiknek csokoládét és kenyeret adott, akik azóta na­gyot növekedtek, mint maguk a felszabadult népek! V­acsora után arról beszél­­­­getünk, hogy holnap mi mindent nézünk meg. Nehéz dolog a programkészítés Le­­ningrádban. Ha még 72 órából állna egy nap, akkor csak men­ne valahogy, s hozzá még, ha aludni se kellene az embernek! Aztán valamiképpen csak be­táblázzuk a napot. Egyikünk még arra kéri a szovjet elvtársakat: legyenek szívesek, tegyék majd lehető­vé, hogy olyan leningrádi elv­társakkal is beszélgethessünk, akik az ostrom alatt a város­ban tartózkodtak. — Leningrádban ennél mi sem könnyebb — hangzik a kedves válasz, s aranyos derű fut végig a szovjet elvtársak arcán. A nagy társaságnak majd­nem minden tagja jelentke­zik ... A többiek pedig más frontokon harcoltak ... Szentkirályi János ÉLMÉNYEIM A SZOVJETUNIÓBAN Leningrádi emberek Egy perc alatt két zsák l\l Bi nGímTYARAMOD*WÉlP A Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia munkatársai újfajta gépet szerkesztettek burgonyarakodásra. Az ötletes szerkezet egy perc alatt két zsákot tölt meg. Munkába állításával hét embert helyettesít. A Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének Párizs Kedves Thorez elvtárs! A magyar dolgozó nép és a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége forró, testvéri üdvözletét küldi a Francia Kommunista Pártnak ragyogó választási győzelme alkalmából. Teljes szívből kívánjuk, hogy további nagy sikereket érje­nek el abban a harcban, melyet nagy pártjuk a francia nép jólétének emeléséért, a demokráciáért, a békéért és a nemzet­közi feszültség enyhítéséért folytat. Budapest, 1956. január 6. Forró kommunista üdvözlettel RÁKOSI MÁTYÁS, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében. Erősödik a mozgalom Luis Carlos Prestes üldözése ellen MONTEVIDEO, január 9. Brazília lakosságának de­mokratikus és haladó rétegei­ben erősödik a mozgalom Luis Carlos Prestes, a Brazil Kom­munista Párt főtitkárának ül­dözése ellen. Prestes perét még 1948-ban indították meg. Az Imprensa Popular című lap te­kintélyes brazil személyiségek nyilatkozatait közölte, ame­lyekben legális helyzetet köve­telnek a Brazil Kommunista Pártnak és vezetőinek. Dr. Vi­­valdo Vasconcellos, ismert jo­gász nyilatkozatában rámutat: „A Prestes elleni pert fel kell függeszteni, méghozzá minél előbb, annál jobb.“ A nem­zetközi porondon és Brazíliá­ban 1948 óta végbement vál­tozásokat ismertetve, a nyilat­kozat hangoztatja: „Nemrég se­gítettünk megakadályozni egy terrorista diktatúra megvalósí­tását Brazíliában és biztosítot­ták az alkotmány tiszteletben­­tartását. Az alkotmány tiszte­­letben tartása, most az összes politikai és ideológiai jellegű megkülönböztető intézkedések hatálytalanítását, a demokra­tikus élet megszilárdítását és minden párt számára a szabad­ságot jelenti.“ Caljeiros Borru­­­fin, ügyvéd kijelentette: „A bra­zil­ nép nagy vezérének fel­mentése nemcsak közóhaj, ha­nem a demokrácia helyreállí­tása is országunkban.“ (TASZSZ) Tajvanról 3 menekült érkezett Kínába PEKING, január 9. Csang Kaj-sek polgári légi­közlekedési hivatalának egy pilótája és két tisztje szom­baton a Kínai Népköztársaság­ba repült. Gépükkel helyi időszámítás szerint vasárnap este 19 órakor érkeztek Pa­csien tartomány egyik repülő­terére. A menekültek elmondták, hogy a tajpeji Szungsan re­pülőtéren felszállt gép Csang Vej-­kuonaik, Csang Kaj-sek fiá­nak tulajdona, aki ezt­­kéjuta­­zásaira használta. (Új-Kína) Hazaérkezett Berlinből a Wilhelm Pieck 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen részt vett magyar párt- és kormányküldöttség Wilhelm Pieck, a Német De­mokratikus Köztársaság elnöke 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségre utazott magyar párt- és kormánykül­döttség, amelynek vezetője Ko­vács István, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Közpon­ti Vezetőség titkára volt, tag­jai pedig Apró Antal, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Kristóf István, az MDP Központi Revíziós Bi­zottságának elnöke, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának tagja és Nógrádi Sándor vezér­­ezredes, a honvédelmi minisz­ter első helyettese, az MDP Központi Vezetőségének tagjai voltak, vasárnap hazaérkezett Berlinből. A küldöttség megérkezésé­nél jelen volt Sik Endre, a kül­ügyminiszter első helyettese, továbbá az MDP Központi Ve­zetősége és a Külügyminiszté­rium felelős munkatársai. Je­len volt Sepp Schwab, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete. Hazautazott a Wilhelm Pieck-ünnepségen részt vett szovjet küldöttség az NDK-ból BERLIN, jan. 9. (TASZSZ) A Wilhelm Pieck-ünnepsé­­geken részt vett szovjet kül­döttség január 7-én búcsúláto­gatást tett Wilhelm Pie­cknél, a Német Demokratikus Köztár­saság elnökénél Pieck nieder­­schönhauseni rezidenciájában. K. J. Vorosilov és a küldött­ség tagjai szívélyes búcsút vet­tek Wilhelm Piecktől. Ezután a szovjet küldöttség visszautazott Moszkvába. A berlini Keleti-pályaudvar előtti téren a szovjet küldöttség el­utazása alkalmából gyűlést tar­tottak a berlini dolgozók rész­vételével. A gyűlésen K. J. Vorosilov búcsúbeszédet mon­dott. llllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllillllllilllllllllllllllllllllllllllllllltlilllllllllllllllllllllllllüU MEGÉRKEZETT A TRAKTOR A hszinsengi termelőszövetkezet tagjai örömmel fogadják a hsziangi gépállomásról érkezett első traktort, amely nagy segítséget nyújt számukra a soron levő munkák elvégzésében. „Bácsi, kérek egy kis tüzet...“ Köztudomású, hogy dohányos ember — ha égő cigaretta van a szájában — a leg­nagyobb együtt­érzéssel ad tüzet annak, akinek gyufaskatulyája történetesen ki­ürült, avagy ön­gyújtója a legma­kacsabb kattint­gatás ellenére sem engedelmeskedik. Én — sajnos — a dohányosok nagy társadalmának eme íratlan, de legfőbb törvénye ellen a minap, be­vallom, súlyos vétséget követtem el: nem adtam tü­zet. A sértett egy ki­lencéves fiúcska. Színhely: sétány a budai hegyen, pa­dok, kirándulók. Idő: bágyadt nap­sütés, téli vasár­nap, délelőtt tizen­egy óra. Gondtala­nul sütkérezem a padon, fiaim mel­lettem cukorkát szopogatnak. Fent­­említett „névte­len” kisfiú e pil­lanatban határo­zott léptekkel fe­lém indul — szájában messzi­ről fehérült a cigaretta — s egy igazi dohányos magabiztosságá­val megáll előt­tem. — Bácsi, kérek egy kis tüzet — szól elszántan a legényke, s már hajol is felém. — Azt nem, de egy szem tejkaramel­­lel megkínálhat­lak — felelem a meglepett gyerek­nek, s már nyúj­tom is feléje a cu­korkát. Elámulok! A fiúcska elfogad­ja a cukrot, mar­kába szorítja, a ci­garettát pedig ki­veszi a szájából, s egy kicsit a háta mögé dugva, min­den sértődöttség nélkül elkullog. Újdonsült, fiatal ismerősöm, mint afféle „szenvedé­lyes” ifi­ dohányos, nem egykönnyen adja fel a harcot — gondolom ma­gamban, ezért cselhez folyaman­dom... Rajtam kívül az egész belátható te­repen még három felnőtt kezében füstölög cigaretta. Nagyobbik fiamat hozzájuk szalasz­tom, s egyenként megkérem őket: ennek a kisfiú­nak csak úttörő­igazolvány felmu­tatása mellett ad­­janak tüzet. Les­helyemről figye­lem aztán, mikép­pen kap a gyerek egymás után ko­sarat, hogy végül szégyenkezve ol­­dalogjon el vere­ségei színhelyéről. Szegényke közben összevissza nyom­kodta a cigarettát, s bizonyára még ma sem érti, miért kell egypár szip­pantáshoz sze­mélyazonossági igazolvány lakás­címmel és az is­kola megnevezé­sével. Lám, így érvé­nyesülhet a társa­dalom nevelése és ellenőrzése. Bánki Szilárd

Next