Esti Budapest, 1956. február (5. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-10 / 35. szám

d. kommimizmm építésének diadalmas útján BESZÉDES TÉNYEK­­ A Szovjetunióban olyan ki- s terjedésű szűzföldeket mű-­­­veltek meg eddig körülbelül,­­ mint Nyugat-Németország,­­ Olaszország, Ausztria egész­­ megművelt területe volt az­­ 1950-es éveik elején. I­íj az Ötödik ötéves terv utolsó­­ esztendejében 1950-hez viszon­t nyitva annyi acéllal gyártottak­­ többet, amennyiből annyi­­ gyorsvonati mozdonyt lehetne­­ gyártani, hogy ha ezeket egy-­­­máshoz kapcsolnánk, olyan­­ hosszú mozdonysor keletkez-­­­nék, amely Budapesttől Moszk­­­­­áig és vissza érne. „ Marx és Engels megálmodta, Lenin és Sztálin pártja harcba indult érte, hogy legyőzze a világ egy­­hatodán a kizsákmányolás rendszerét, s öles léptekkel indulhasson meg a szovjet nép a nagyszerű úton, a kommunizmus felé. S most, amikor a Szovjetunió új győzelmi jelentéseit olvassuk, amikor szemünk előtt bontakoznak ki a hatodik ötéves terv körvonalai, már bizton tudjuk: nincs messze az idő, s a Szovjetunióban megvalósul a legmagasabb fokú társadalmi rendszer. Azt szoktuk mondani: a marxizmus nagyjai megál­modták a kommunizmust, a jövő társadalmát. De va­jon álom-e ez? Hiszen merészebb mindannál, amit a letűnőben lévő rend képviselőinek fantáziája valaha is megálmodhatott, s mégis a kétszer kettő logikájával valósul meg lépésről lépésre a gyakorlatban. A célok nagysága­­ az óriások világába illő. És mégis, akik megvalósítják, egyszerű szovjet emberek. Olyan emberek, akiknek eszét, kezét, s akaratát a kommunisták pártja állította a nagy tervek szolgála­tába. Képek kerülnek elénk: A kujbisevi és sztálin­grádi erőmű impozáns betonépítményei, új kohók magasbatörő vonalai, üzemcsarnokok frissen rakott falai. S a villanyáram kilowattjainak milliárdjai, a ki­­ömlő acél tonnáinak milliói, a szénnel dúsan meg­rakott szerelvények, a szövőnők fürge ujjai alól áradó textilfolyam , mind-mind a szovjet ember növekvő jólétének, a szovjet állam fokozódó erősödésének esz­közei, így valósul meg a hatalmas számoknak a gyakor­latba való átültetésével a kommunizmus. S ha az új ötéves terv adatait vesszük szemügyre, további határ­talan bőség tárul elénk. Az ipar termelésének 65 szá­zalékos növekedése, az évi 68,3 millió tonnás acél­­termelés, az 593 millió tonnás széntermelés, a 650 000 autó gyártásának perspektívája új, soha nem látott magaslatokat nyit meg a szovjetország előtt. S mi, akik forró sikereket kívánunk drága barátainknak terveik végrehajtásához, a világ valamennyi jóaka­­ratú emberével együtt örömmel figyeljük, miként tá­rul ki, s válik korunk valóságává a kommunizmus. I­­­I­­­s­­ i BESZÉDES TÉNYEK Ha az 1929. évi széntermelési adatokat 100-nak vesszük, 1955-re a Szovjetunióban a széntermelés 973 százalékkal, az USA-ban 79 százalékkal, Angliában 84 százalékkal emelkedett. Abszolút mennyi­ségben a Szovjetunió 1955-ben már csak 10 százalékkal keve­sebb szenet termelt, mint az USA, de 1,8-szor többet, mint Anglia, hétszer többet mint Franciaország. 1960-ban a Szovjetunió széntermelése 593 millió tornna lesz. Ha az USA nem a­kar lemaradni, 1955. évi széntermelését öt év alatt több mint 35 százalékkal kellene nö­velnie, viszont, ez 26 év alatt csak 79 százalékkal emelkedett. A Szovjetunió 1960-ban a szén­­termelésben is túlszárnyalja az USA-t. Programunktól eltérően, jó háromnegyed órás késéssel ér­kezünk a moszkvai Kagano­­vics Golyóscsapágy-gyár bejá­ratához. Az időjárás aránylag „gyenge, — alig mínusz 20 fok körül, a hó szinte szakad. Jel­lemző a szovjet elvtársak irán­tunk megnyilvánuló ud­variasságára, vendégszereteté­re, hogy két vezető ember eb­ben az ítéletidőben is ott topo­rog a bejárat előtt, háromne­gyed óra óta vár bennünket... Azt már előre tudjuk, hogy ennek a gyárnak a hírneve messze túljár a Szovjetunió határain, állandó megrendelői között sze­repelnek a népi demokratikus országok, India, Afganisztán, Törökország, s a közeli jövőben Argentínának is szállítanak. — Így bizony, golyóscsap­ágyaink kigurultak a világ­piacra ... — mondja tréfásan Trjaszkin Dmitrij Andriano­­vics főtech­inikus, kísérőnk. — A világ technikájában nincsen ma már olyan golyóscsapágy, amilyent mi ne gyártanánk. Nevezetes ez a gyár azért is,­­mert a Szovjetunió első go­lyóscsapágy-gyára, az első öt­éves terv hősi korszakának el­ső eredményei közül való. Hi­vatalosan 1932 márciusában kezdett működni, de a terve­zett kapacitást 1936-ban érte el. Néhány év leforgása alatt a világ legnagyobb és legkiválóbb golyóscsapágy-gyárainak sorába emelkedett A háború után, de különösen az utolsó öt esztendőben még szembetűnőbb a fejlődés. Ha az 1950. évi termelést 100-nak te­kintjük — 1955. végére 168-ra Megtudjuk azonban, hogy a termelésnek ezt az igen komoly mértékű emelését nem a mun­káslétszám szaporításával, vagy AUTOMATA GÉPSOROK növelésével érték el. Ha a munka termelékenységét 1950- ben dolgoznak, mint nyolc-tíz . Elmondani egyszerűbb­­ben 100-nak vesszük, akkor évvel ezelőtt­ könnyebb, mint a gyakorlatban 1955 decemberében 159! Sőt — Hogyan oldották meg a végrehajtani — mosolyog a azt is hangsúlyozni kell, hogy termelékenységnek ezt a nagy­ főtechnikus. — Munkánk sike­­a gyárban ma jóval kevesebb fokú emelését? r évek legfőbb nyitja az, hogy mindig az újat, a haladót, a jobbat keressük, s ha megta­láljuk, teljes erővel támogat­juk, felkaroljuk, mindaddig, míg jobb nem lesz helyette. Pár év alatt egész sor új terme­lési eljárást, főképpen gyors megmunkálási módszert vezet­tünk be. Magukat a gépeket is megváltoztattuk. Bármilyen furcsán is hangzik, nálunk a gépek többségéről csak a már­kák mutatják, hogy eredetileg mik voltak ... De a legbüsz­kébbek automata gépsorainkra vagyunk, rövid időn belül pe­dig egy egész automata­ műhely kezdi meg a munkát. Pár perc múlva ott állunk a hatalmas csarnokban, ahol már automata gépsorok készí­tik a golyóscsapágyakat. Vé­gigkísérjük az egész munka­­folyamatot ... A csapágygyű­­rűk szeletelésétől egészen ad­dig, hogy egy elvtársnő a gépe mellett ügyes mozdulatokkal halmozza a teljesen kész, be­zsírozott, gondosan csomagolt golyóscsapágyakat. Lenyűgöző látvány. S termé­szetesen, a golyók, görgők be­rakását és ellenőrzését is gé­­­pek végzik. Az ellenőrző automata 40 féle mérést végez. Itt valami nagy-nagy, leírha­­tatlanul ünnepélyes érzés ke­ríti hatalmába az embert; itt sokkal többről van szó, mint amennyit pillanatnyilag látunk. A gépek dolgoznak. A győ­zelmes szovjet ember melettük áll. Alig néhány munkást lá­tunk az óriási műhelyben. S ami még nagyon meglep ben­nünket, a dübörgő gépek mel­lett végig végig, gondosan ápolt virágok... Díszes felírások, a munkások üdvözlete, munkavállalása az SZKP XX. kongresszusa tisz­teletére. S messzire ragyog egy idézet Molotov elvtárstól: „Olyan korszakban élünk, amelyben minden út a kom­munizmushoz vezet.N­emint Királyi János az üzem bővítésével — hanem A látvány, amelyet sokáig nem lehet elfelejteni: golyóscsap­­elsősorban a termelékenység ágyat gyárt az automata gépsor. A Szovjetunió ipari termelése 1929 és 1955 kö­zött évi átlag­ban 12,5 száza­lékkal emelke­dett. Ugyanezen időszak alatt az USA-ban — bár ott háborús­­károk nem voltak — az ipari termelés emelkedésének évi átlaga 2,9 százalék volt. Franciaország­ban 0,9 száza­lékkal, Ang­liában 2£ szá­zalékkal emel­kedett az ipari termelés. Az USA-ban 1930 és 1953 között a nyersvastermelés emelkedése évi átlagban 1 250 000 tonna volt. A Szovjet­unióban 1956 és 1960 között a hatodik ötéves tervben a nyersvas terme­lés évi átlagos emelkedése 3 800 000 tonna lesz. A Szovjetunióban a szocialista­ iparosítás­nak az életszínvonal alakulására gyakorolt hatását mutatja a­ munkások és alkal­mazottak reálbérének növekedése. A reálbér 1955-ben 91 százalék­kal volt magasabb az 1940. évinél és 39 szá­zalékkal haladta meg az 1950. évit. Minden­nek eredményeként a szovjet dolgozók mind többen vásárolnak nagyértékű kultúr­cikkeket, hűtőszek­rényt, televíziós ké­szüléket, gépkocsit. összehasonlításul: a munkások reálbére a háború előttihez v­i­­szonyítva Angliában 30, az USA-ban 32, Franciaországban 45, Olaszországban 27 százalékkal lett ala­csonyabb. * A hatodik öt­éves tervben a­ Szovjetunió­ban annyi la­kást építenek, amely négymil­lió kétszobás lakásnak felel meg rá: ennyi lakásban ké­nyelmesen el lehetne helyez­ni Magyaror­szág egész la­kosságának két­szeresét. Az ötödik ötéves terv ered­ményeként a Szovjetunió acéltermelése ma­gasabb volt, mint Anglia, Nyugat-Németország és Japán acéltermelése együtt­véve. Nyersvastermelése magasabb, mint Anglia, Franciaország, Nyugat- Németország vastermelése együttvéve. A hatodik öt­éves terv 1960- ra 180 millió tonna évi ga­bonatermést irányoz elő, ez olyan mennyi­ség, hogy min­den szovjet pol­gárnak,­­ a csecsemőket is beleértve éven­te körülbelül nyolc és fél má­zsa gabona jut. PILLANTÁS A JÖVŐBE A hatodik ötéves terv végén a Szovjetunió 55 millió tonna cementet termel , az Egyesült Álla­mok 1953-ban 44,4 millió tonnát. ■k A szovjet iparnak a hatodik ötéves terv évi át­lagában 52 000 fővonali vasúti teherkocsit kell gyártania. Ez több, mint amennyi az iparilag fej­lett, közlekedésben is első helyet elfoglaló Svéd­ország vasúti kocsiállománya volt 1950-ben. 455 millió pár cipőt készítenek majd 1960-ban, ebből a mennyiségből minden szovjet ember éven­te több mint két pár cipőt vásárolhat. Ez a cipő­mennyiség 77 millió párral több, mint az USA 1953-as termelése volt.

Next