Esti Budapest, 1956. április (5. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-27 / 100. szám
Éljen a szocializmust építő magyar dolgozó nép! Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez (Részletek a tervezetből) (Folytatás a 3. oldalról) lakosság összes fogyasztása öt év alatt 34—35 százalékkal emelkedjék. A második ötéves terv időszakában nagyarányú lakásépítést kell megvalósítani, javítani kell az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyákról és a kisgyermekekről való gondoskodást, fejleszteni kell a munkavédelmet, kényelmesebbé kell tenni a közlekedést. Emelni kell a kulturális színvonalat, elsősorban az oktatás, valamint a színházak, mozik, rádió, televízió, a könyvtárhálózat és könyvkiadás fejlesztése révén. Legyen a második ötéves terv jelentős lépés előre a népgazdaság további fellendülésének, népünk fokozódó anyagi és kulturális felemelkedésének, a szocializmus megvalósításának útján. (A tervezet ezután részletesen felsorolja az ipar, a műszaki színvonal, a mezőgazdaság, a közlekedés és hírközlés, a beruházás, felújítás, az életszínvonal, a kultúra, a tudomány és az ország egyes területeinek fejlesztésével kapcsolatos feladatokat. A második ötéves terv hatalmas lépést jelent előre országunk gazdasági erejének növelése útján. Magyarországon 1960-ban az egy lakosra jutó termelés 1938-hoz viszonyítva villamosenergiából 5,3- szeresére, 8100 kilowattórára, szénből 2,8-szeresére, 2900 kilogrammra, acélból 3-szorosára, 217 kilogrammra, alumíniumból 33-szorosára, 4,6 kilogrammra, cementből több mint 5-szörösére, 180 kilogrammra emelkedik. A kulturális téren végbemenő előrehaladást mutatja, hogy 1960-ban a középiskolát végzettek száma három és félszerese, a főiskolai hallgatók száma két és félszerese lesz a felszabadulás előttinek. Mindez azt jelenti, hogy Magyarország a szocialista tábor többi országával együtt egyre sikeresebben vesz részt a szocialista tábor országai és a fejlett tőkés országok közötti békés gazdasági versenyben. A második ötéves terv során a tudomány és technika vívmányainak széleskörű alkalmazásával, a szocialista világrendszer országai között egyre jobban fejlődő munkamegosztás segítségével és mindenekelőtt a dolgozó nép lelkes munkája nyomán országunkban a termelőerők gyorsütemű fejlődésével egyidejűleg fellendül a falu és város anyagi jóléte, kulturális színvonala, növekszik az ország védelmi ereje, tovább szilárdul a munkásosztály és a parasztság szövetsége, meggyorsul a szocializmus építése. Ahhoz, hogy a második ötéves tervet sikeresen megvalósítsuk, magasabb színvonalra kell emelni a népgazdaság tervszerű irányítását. Tovább kell fejleszteni a tervezőmunkát, hogy a tervek minél tökéletesebben hangolják öszsze a népgazdaság különböző ágainak fejlődését. A népgazdaság távlati fejlesztési irányvonalának helyes meghatározására a Magyar Tudományos Akadémia részvételével ki kell dolgozni a legfontosabb ágazatok és a főváros fejlesztésének 10—15 éves tervét. Biztosítani kell, hogy az állami tervek a dolgozó tömegek alkotó kezdeményezésére támaszkodjanak, és ezáltal jobban felszínrehozzák a népgazdaságban rejlő tartalékokat. Ezért növelni kell a vállalatok és a helyi tanácsok felelősségét a tervek kidolgozásában. A mezőgazdasági tervezést a mezőgazdaság sajátosságainak megfelelően kell átalakítani és egyszerűsíteni, hogy jobban érvényre jusson az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek kezdeményezése a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Folytatni kell az államigazgatás és a vállalati igazgatás egyszerűsítését, tökéletesebbé és olcsóbbá tételét elsősorban a felesleges párhuzamos szervek megszüntetésével és az ügyvitel céltudatos ésszerűsítésével. Meg kell szüntetni az irányítás bürokratikus módszereit, a vezetés minden szintjén fokozni kell az egyéni felelősséget. Lényegesen egyszerűsíteni kell az anyaggazdálkodást és a tartalékok fokozásával, valamint az üzemek közötti és az üzemeken belüli kooperáció jobb megszervezésével biztosítani kell a folyamatos anyagellátást, az ütemes termelés legfőbb feltételét. A népgazdaság minden területén el kell érni, hogy a személyes anyagi érdekeltség összhangban legyen a népgazdaság előtt álló legfontosabb feladatokkal, és elősegítse azok megvalósítását. A második ötéves terv nagy és lelkesítő feladatokat állít népünk elé. Teljesítésük feltételei népgazdaságunkban megvannak. E feltételek tényleges biztosítása, és ezzel a terv valósággá változtatása azonban mindenekelőtt dolgozó népünk szívós, mindennapi munkáján, helytállásán, a terv végrehajtásában való tevékeny, cselekvő részvételén múlik. Ezért a pártszervezetek, az állami szervek, a szakszervezetek, a DISZ-szervezetek, a Hazafias Népfront központi feladata, hogy a dolgozók alkotó lendületét a terv döntő célkitűzéseinek megvalósítására irányítsák, elősegítsék a termelés tartalékainak kiaknázását, szilárdítsák a munkafegyelmet, bátran karolják fel a dolgozók kezdeményezéseit a korszerű echnika alkalmazására, a termelőberendezések jobb kihasználására, a termelékenység növelésére, a takarékosság fokozására, a minőség javítására, és mindezzel segítsék elő a dolgozók szocialista tersenymozgalmának jelentős fellendülését a második ötéves terv teljesítése és túlteljesítése érdekében. A második ötéves terv a népgazdaság további felvirágoztatásának, a jólét és a kultúra emelésének, a népi demokrácia további megszilárdításának terve, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, az egész dolgozó nép, minden magyar hazafi legközvetlenebb ügye. A magyar dolgozók az elmúlt évek során hősies munkájukkal jelentős sikereket értek el a szocializmus építésében. Összpontosítsák erőfeszítéseiket a második ötéves tervben kitűzött célok megvalósítására, és ezzel vigyék győzelemre a szocializmus ügyét országunkban! HITI ZENEI SZEMLE A nálunk hosszú ideig állandóan működő olasz karmesterek, Egisto Tango és Sergio Failoni felejthetetlen érdemeket szereztek a magyar zenei életben. De vendégszerepelt Budapesten és emlékezetes maradt csaknem valamenynyi világhírű olasz dirigens, hogy közülük csak Toscanini nevét említsük. Francesco Molinari-Pradelli huszonöt évvel ezelőtt mint fiatal zongoraművész járt itt. Meglepett, hogy felszabadulásunk után a karmesteri dobogón láttuk viszont. Azóta többször is — így legutóbb múlt év tavaszán — eljött, közben pályáján mind magasabbra emelkedve. A milánói Scalában, Európa-szerte fesztiválokon vezényel és számos teljes opera kimagasló hanglemezfelvétele fűződik nevéhez. Most néhány hétig sorozatosan operaelőadásokat és koncerteket vezényel fővárosunkban. Eddig a Trubadúrt és az Aidát dirigálta kétszer-kétszer az Erkel Színházban és vezényelte az Állami Hangversenyzenekar meg a Budapesti Filharmóniai Társaság bérleti hangversenyeit. Elsősorban az Aida-előadásról szólunk, mert ez különösen szerencsés csillagzat alatt folyt le. Tudniillik, a parádés szereposztás közreműködői mind kitűnő hangdiszpozícióban voltak; Takács Paula (a címszerepben), Simándy József (Radames), Székely Mihály (a főpap) és Fodor János (Amonasto) csak úgy ragyogtatta pompás orgánumát; Tamássy Évának, a kezdő, fiatal énekesnőnek nem volt könnyű feladata, mikor ilyen társak között először mutatkozott be az igényes Amneris-szerepben. Dicséretére írhatjuk, hogy így is jól megállta helyét. Az bizonyos, hogy ehhez a szólamhoz hangjának súlyban még nőnie kell, de mezzoszopránja értékes, meleg, hajlékony anyag, szép a megjelenése, ének- és színjátszó tehetsége, muzikalitása kétségtelen. A kiemelkedő Aida-előadás hangulatának kialakításában — méltányolva a szólisták, a zenekar, az énekkar, a rendezés közreműködését — a főrészes mégis Molinari-Pradelli karnagy. Az ő igazi olasz temperamentuma, a Verdi-muzsika szellemét sugárzó, átélt, művészi vezénylése forrasztotta egységbe az előadás valamenynyi tényezőjét. A vendégkarmester első ** hangversenyén Haydn-, Debussy-szerzemények mellett bemutatta Antonio Vivaldi, a XVII. század végén és a XVIII. század első felében élt olasz zeneszerző úgynevezett „Drezdai“ preklasszikus Concerto grosso-ját és Ottorino Respighi „Brazíliai benyomások“ című színes, háromtételes szvitjét és Verdi magával ragadó Szicíliai vecsernyenyitányát. A második hangversenyen, amelynek műsorán Brahms- (II. szimfóniája), Richard Strauss- (Don Juan) szimfonikus költeménye, Ravel- (Lúd anyó meséi) és Rossini- (Tell Vilmos-nyitány) művek álltak, különösen a két utóbbi előadás nyerte meg fenntartás nélkül a hallgatóságot. A francia szvit ötletei, finomságai, a Teli-nyitány lüktető ritmusa pompásan hatottak. Az első koncerten az Állami Hangversenyzenekar, a másodikon a Budapesti Filharmóniai Zenekar kedvvel, teljes odaadással, legjobb formában játszott a vendégdirigens biztos, világos, művészi vezetése alatt, Péterfi István GÁBOR DIÁK Színes, új magyar film Egy nézőtérnyi diákgyerek társaságában néztem végig a Gábor diák című új filmünket, amelyben régi, kedves ismerősökkel találkozik az ember: Gül Babával, a rózsák szelídlelkű atyjával, Gábor diákkal, a hetyke, jóvágású magyar legénnyel, szerelmesével, a szépséges Leilával és Suki Balázszsal, Gábor diák kenyerespajtásával. A Gül Baba című operettből készült szép, színes, látványos filmben elsősorban Huszka Jenő melódiáit élveztem, de meg kell vallanom, közben el-eltűnődtem azon, miért kellett megváltoztatni a címét ennek a közismert operettnek? A körülöttem ülő diáksereg azonban már nem volt ilyen skrupulózus, szemmel láthatóan rendkívül élvezte Gábor diák kalandjait, a lélegzetelállító lovasvágtákat, Gül Baba háremének káprázatos zegzugait, s egyáltalán az egész romantikus történetet. Felfedezetlen ünneprontónak éreztem magam, amikor az izgalmas vagy éppen megható jelenetek közben olyan prózai dolgok furakodtak gondolataim közé, mint például: kár, hogy amikor a szépséges Leila (Krencsey Marianne) énekel, nem illeszkedik szájmozgása a hanghoz. Igaz, kárpótlásul szolgált, hogy Gyurkovics Mária hangját hallhattam. Vagy egy másik hangulatrontó felfedezés: Gábor diák rabságban sínylődik, s börtönéből a pasa elé vezetik. Az OGOSZ nézőtér azért szurkolt, hogy sikerüljön Gül Babának megmentenie az ifjú magyar életét, engem azonban zavart, hogy Gábor diák simára borotváltan, jól vasaltan állt előttem, mintha most érkezett volna a fürdőből. Ha egy mű élvezete közben az embernek gyakran támadnak prózai gondolatai, akkor ez biztos jel arra, hogy a mű hatása körül hiba van. Sajnos, a Gábor diák bármilyen gyönyörűen fényképezett, és több részletében művészien megoldott film, a forgatókönyv (Babay József) és a rendezés (Kalmár László) hibájából igen sokszor ellenkező hatást vált ki. Ali pasa (Greguss Zoltán) hol félelmetes, hol nevetséges. Gábor diák (Zembe Ferenc) hol operetthős hol tragikus szereplő. Gül Baba (Kőmives Sándor) jóságos, jámbor alakja oly halvány, hogy nyomása sem lép a rózsákat szerető török aggastyánról bennünk élő illúzióknak. Igazságtalan dolog lenne, ha erről a sok dallal, muzsikával, szerelemmel és kalanddal átszőtt filmről csupán nem szeretem dolgokat mondanánk. Hiszen, ha másért nem — Huszka bűbájos muzsikáján kívül — már a szép fényképezésért is — (Badal János) érdemes megnézni. Azután sok jó színészi alakítással találkozunk, mint például Pethes Sándoré, Sinkovits Imréé, Tompa Sándoré és másoké. Külön élvezetet nyújtanak a különböző énekszámokkal közreműködő operaházi művészeink: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Losonczy György, Littasy György, Melis György és Kenéz Ernő. A romantikát és a jó muzsikát — mint ahogy a nézőtéren is lemérhettem — mindenki szereti, bizonyos tehát, hogy a Gábor diáknak sokkal nagyobb lesz a sikere, mint amennyi művészi gonddal készült. N. I. Jelenet a filmből Megelevenedik a kulturális nevelőmunka... ...ha a pártszervezet foglalkozik vele Sok üzemünkben jóideig „ahogy esik , úgy puffan” módjára ment a kultúrmunka. Sok kultúrcsoport gazdátlanul vagy névleges gazdával, lényegében irányítás nélkül működött. Az üzemi kultúrházak bizony elég sok selejtet gyártottak. S mert a szakszervezetnek és a pártszervezetnek más gondja is volt, mint a kultúrmunka ellenőrzése , az ellenőrizetlen területet ellepte a gaz, gyakran a kulturális élet perifériáiról is kiszorult ripacsok csaptak fel szakembereknek, irányítóknak. Nem állítjuk, hogy mindez pontosan így volt a Magyar Pamutiparban, de hogy sok baj volt, míg a pártszervezet nem fogta erős kézre a kultúrmunkát, az tény. Mi más lett volna, hogy a legutóbbi napokig is mesterségesen ellentéteket szítottak egyesek a régi és az új színjátszó-csoport között. A régi csoportban, amely még a felszabadulás előtti műkedvelőgördg maradványain nyugodott, a primadonnáskodás, a sztároskodás volt az úr. Több tagja megvetette az úgynevezett kis feladatokat, az üzem életével, a dolgozók problémáival foglalkozó kulturális nevelőmunkát, s helyette valamiféle, a mindennapi problémákon felül álló színjátszást akart meghonosítani, színházat akartak helyettesíteni. Az ilyen s hasonló helytelen nézetekből fakadt, hogy a magyar—szovjet barátsági hónap ünnepi estjén elhagyták a műsorra vett szovjet számokat. A közönség már tudta, hogy hiába van a műsoron Hacsaturján, bizonyos, hogy helyette Strausst kap. Az üzemben tartottak ismeretterjesztő előadásokat, de arra jóformán senki nem figyelt fel, hogy a dolgozók gyéren látogatják, mert több esetben gyönge előadó és rosszul választott téma untatta őket. Nem akarjuk eltúlozni a dolgokat, s nem állíthatjuk, hogy csak ez a jellemzője az üzem kultúréletének. S meg kell mondani, a fennálló hibákban a kultúrbizottság is részes. Állandóan csak megállapította a tényeket, de eleve reménytelennek tartotta, hogy változtasson az áldatlan helyzeten. A régi színjátszó csoportban csak a rosszat látta. Tapasztalataira, segítségére nem épített. Ezt a helyzetet szünteti meg most a pártbizottság. Körülbelül egy hónapja, hogy a pártbizottság töviről-hegyire megvitatta az üzemi kultúrmunkát. Felszínre került mindaz, ami akadályozta a fejlődést. A kritikában nem volt hiány; olyan határozatok születtek, amelyek ha megvalósulnak, nem is olyan sokan elevenné teszik a kulturális életet. A pártbizottság nem markolt sokat, számolt a lehetőségekkel, a rendelkezésére álló kulturális erőkkel, s úgy szabta meg akulturális területen dolgozó elvtársak feladatait. Első lépésként, hogy mindazt, ami eddig is jó volt, rögzítsék, s csak akkor gondoljanak további fejlesztésre, ha lábuk alatt megszilárdult a talaj. Ennek köszönhető, hogy a kultúrbizottságot, amely nem tudta összefogni és kézbentartani az irányítást, most olyan tagokkal erősítették meg, akik értenek a kultúrmunkához. Most tisztázzák a tisztázatlan kérdéseket. A két színjátszócsoport áldatlan széthúzását felszámolják, s a vitákon a párt-végrehajtó bizottság titkára is részt vesz. Az ismeretterjesztő előadásokat már nem spontán, lesz, ahogy lesz alapon rendezik, hanem egy kis létszámú bizottság véleménye alapján, amely a program összeállítása előtt megkérdi a dolgozóktól, hogy mi érdekli őket. Az üzemben most szakményonként is szerveznek kultúrcsoportokat, amelyeknek már könnyebb lesz az igényeket kielégíteni. Ezeken kívül a kultúrmunkások a termelésiben élenjárókat felköszöntik, a klubszerű összejöveteleken ajándékműsort adnak azoknak, akik példamutatóan dolgoznak. Korai lenne az a megállapítás, hogy most, egy hónap múltán minden rendbejött, hogy már minden jó. De kétségtelen, most, hogy a pártszervezet foglalkozik a kultúrmunkával, az javulni fog. MIAMI YALLALAT rendeljen MIAMI VAilALAlAL Címfestést díszes kivitelben Festés-mázolás minden kivitelben Üvegezés minden méretben és minőségben (volt 12/1 Váll.) legelőnyösebben KÍ IMI.X ÁRAJÁNLATO EM 12/2 sz. Épületfestő és Mázoló V. Budapest, V., Báthory utca 12. MOZIK MŰSORA 1996. április 27 — 28. ÖRDÖGI KÖR: VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) f5, h7, 9. VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) f4, h6, 8. MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) f4, h6, 8. RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ (József Attila tér 4.) f6, f8. ,ANGYALLAL A HEGYEKBEN: PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) f4, h6 8. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) 4. n7, f9. GÁBOR DIÁK: CORVIN (Kisfaludy köz) prol. f2, h4, 6, f9. SZIKRA (Lenin krt. 120.) prol. flO, f 12, h2, 4. n7, f9. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) csak délelőtt prol. flO, f 12, h2, DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) 4. n7, f9-fiPITOK RÓZSA FERENC KULTURHÁZA (Gorkij fa- 9or 50.) 27-én 7 óra. CSAVARGÓ: (kísérőműsor: Tuta Kálvin téren): URÁNIA (Rákóczi út.21.) 3. hétre prol. 4, p7, f9. MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) prol. 9, 11, n2, f4, h6, 8. UGOCSA (Ugocsa u. 10.) 4, n7, f9 VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) 3. hétre prol. délelőtt fl0, fl2, f2. ELTŰNNEK A KÍSÉRTETEK: TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky út 36.) prol. f4, h6. 8. VÍZKERESZT, VAGY AMIT AKARTOK: DUNA (Fürst Sándor u. 7.) 3. hétre prol. f5, h7, 9. ELSŐ SZERELEM (16 éven felülieknek): MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) prol. 4, n7. f9, PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) csak délelőtt 9. 11, n2. DÖNTŐ PILLANAT: ZUGLÓI (Angol u. 26.) f4, h6, 8. ALI BABA (16 éven felülieknek), KOSSUTH (Váci út 14.) prof. n3, f6, h7, 9. FELSZABADULÁS (Flórián tér 3.) f4, h6, 8. Magyar híradó. Vietnami küldöttség, Athéntől Helsinkiig, Elkésett vőlegény: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Szakadék: BASTYA (Lenin krt. 8.) 5. hétre prof. f6. h7. 9. A balkezes újonc: ÉVA (Erzsébet kirné útja 36/b.) f4, h6, 3. BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 4. n7. f9. Egymillió fontos bankjegy: (kísérőműsor: Tihany): ADY (Tanács krt. 3.) f4, h6, 3. BASTYA (Lenin krt. 8.) csak délelőtt h10, 12. n3. Az élet tanulsága: HALADÁS (Bartók Béla út 128.) f4. h6. 8. VERSENY (Pataki István tér 14.) 16, f8. KELEN (Kelenvölgy) f6, h8. Köznapi komédia: SPORT Thököly út 56. 4. n7, f9. Az aranyantilop: TANÁCS (Szt. István krt. 10.) prof. 10. 12, n3, f6. h7. 9. Légbőlkapott zenekar: BEM (Mártírok útja 5/b.) 10 12, 2. 4, n7, f9. DIADAL (Krisztina krt. 155.) 4, n7, f9. Folyón túl: GORKIJ (Akácfa u. 4. ) f4, h6. Három start: CSOKONAI (Népszínház u. 13.) fl0. fl2, f2, f4, h6, 8. MARX (Landler Jenő u. 39.) h4. 6, n9. Valahol már találkoztunk: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) prof. B-terem f4, h6, 8. Tiltott szerelem (16 éven felülieknek, kísérőműsor: A mi városunk): BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A-terem fl6, fl2. h2, 4. n7, f9. AKADÉMIA . (Üllői út 101.) f4 h6, 8. Nagy kísértés: ELŐRE (Delej u. 41.) f6. fi8. Kati és a vadmacska (kísérőműsor: Két bora ökröcske): HAZÁM (Váci út 150.) 4, n7, f9. Tiltott játékok (16 éven felülieknek): ÓBUDA (Selmeci út 14.) 4, n7, f9. Körhinta: ZRÍNYI (Lenin krt 26.) prol. fl6, fl2, h2, 4, n7, f9. TÁTRA (Üllői út 63.) 3. hétre prol. f4, h6, 8. VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4, h6, 8. BÉKE (Mautner Sándor u. 48.) 4. 6, 8. Fiam a tanár úr: REGE (Rege u. 15.) 6. 8. OTTHON (Beniczky u. 35.) f4. h6, 8. NYOMDAIPARI SZAKSZERVEZET KULTURHÁZA (Kölcsey u. 2.) n6. 18. Csók a stadionban: MÁTRA (Lenin krt. 39.) 10. 12. 2. 4. 6. 8. Az élet hídja: (kísérőműsor: Cigánytánc): ALKOTÁS (Alkotás u. 11.) f4, h6. 8. A kapu bezárul: (16 éven felülieknek): IPOLY (Hegedűs Gyula u. 65.) 4. n7 f9. Hamupipőke: KULTUR (Kinizsi u. 28.) f4, h6. 8. Dandin György (kísérőműsor, Sopron): NAP (Népszínház u. 31.) f4, h6. 8. fi/írott Ág DIANA