Esti Budapest, 1956. április (5. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-11 / 86. szám

Ma kezdődik az indonéz parlamentben a kormányprogram vitája DZSAKARTA, április 11. Az indonéz parlament ápri­lis 9-i ülésén Szartono, a par­lament elnöke felolvasta a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak táviratát, amelyben üd­vözli Indonézia első választott parlamentjét és sikereket kí­ván munkájához. A parlament képviselői he­lyeselték az elnöknek azt a javaslatát, hogy intézzenek köszönő választáviratot a Szovjetunió Legfelső Taná­csához. A képviselők ugyancsak nagy figyelemmel hallgatták azt a táviratot is, amelyben a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa in­donéz parlamenti küldöttséget hív meg a Szovjetunióba. Úgy döntöttek, hogy az egyik leg­közelebbi ülésen megvitatják ezt a javaslatot. Az elnök fel­olvasta még a Vietnami De­mokratikus Köztársaság nem­zetgyűlésétől érkezett üdvözlő táviratot is. Ezután Ali Szasztroamidzso­­zso miniszterelnök tett kor­mánynyilatkozatot. Kijelentet­te, hogy a kormány befejezi az indonéz—holland egyezmény érvénytelenítését, s folytatja a harcot Nyugat-Irián csatlako­zásáért. A kormány — mondotta Szasztroamidzsozso — a nép érdekein alapuló és a világbéke megőrzésére irá­nyuló független, aktív kül­politikát fog folytatni, arra törekszik majd, hogy való­ra váltsa a bandungi érte­kezlet határozatait. A belpolitikában a kormány a nemzetgazdaság fejlesztésé­re összpontosítja erőfeszítéseit, mégpedig a nemsokára jóváha­gyandó ötéves terv alapján. A kormány arra fog törekedni, hogy befejezze az áttérést a gyarmati gazdasági életről az egész nép érdekeinek megfele­lő nemzeti gazdálkodásra. A kormány a fegyveres zen­­dülő bandák felszámolásával biztosítja a belső közbiztonsá­got. Törvényt szándékozik hoz­ni az általános kötelező katonai szolgálat bevezetéséről. A kormányprogram vitája ma kezdődik. (TASZSZ) Szökőkút az egyik moszkvai állami áruházban. A londoni látogatás után: A Scotsman diplomáciai tu­dósítója így ír Malenkov elv­társ londoni látogatásáról: Örömmel tekinthetünk vissza Malenkov látogatásai­ra. Látogatásának első ide­jében az angol hatóságok kétségbeesett erőfeszítések­kel igyekeztek megakadá­lyozni a sajtót és a népet abban, hogy futó pillantás­nál valamivel többet lásson az orosz vendégekből. Hála nagyrészt az oroszoknak, ez az igyekezetük csakhamar meghiúsult. Malenkov és a többiek szabadon jártak­­keltek, és nem sokat tö­rődtek a­ biztonsági óvintéz­kedésekkel. Malenkov lát­hatóan arra fordította a legnagyobb figyelmet, hogy az angol néppel találkozzék és kedvező benyomást kelt­sen. Ennek az utóbbi fel­adatnak nagyszerűen meg­felelt, Anglia nagyon sokáig nem felejti majd el ezt a mosolygó arcú oroszt. Ma­lenkov óriási személyes diadalt aratott. (MTI) AZ ARANYGYÜMÖLCSÖK FÖLDJE Az aranygyümölcsök földje — így nevezik a 21 millió négyzet­kilométernyi területet, ame­lyen húsz köztársaság van, s mintegy 150 millió ember él. S ha megkérdezzük, hogyan él, csak egy szóval válaszolha­tunk: rosszul. Miért? A gyarmati rendszer átkos örökségeként Latin-Ameriká­­ban évszázadok óta a földbir­tokosok kis létszámú osztálya tartja kezében a földet. A földbirtokrendszer következté­ben Latin-Amerika erősen el­maradt az ipar fejlesztésében. Ez a körülmény a külföldi mo­nopoltőke szabad prédájává tette. A pénzügyi és a gazdasági behatolás úttörője Anglia volt ugyan, de néhány­ éve az Egyesült Államok fokozatos visszavonulásra kényszerítette. A külföldi tőke zöme jelenleg az Egyesült Államoké. 1940- től 1950-ig az Egyesült Álla­mok latin-amerikai tőkebefek­tetéseinek összege 3974 millió dollárról 5285 millió dollárra szökött fel, 1953-ban pedig már megközelítette a hatmil­­liárd dollárt. Ma az a helyzet, hogy az Egyesült Államok el­lenőrzi Latin-Amerika szinte egész alumínium-, ólom-, ón-, horgany-, nikkel- és sárgaréz­termelését, s összes olajkész­leteinek mintegy 75 százalékát. Észak-amerikai monopolisták irányítják, ellenőrzik Colom­bia, Ecuador és több más or­szág külkereskedelmének 70— 80 százalékát. Mindez persze mesébe illő jövedelmet hajt az észak-amerikai monopóliu­moknak. 1945-től 1952-ig 5829 millió dollárt zsebeltek be la­tin-amerikai haszon és kamat­formájában. A külföldi monopóliumok célja, hogy megtartsák a gazdasági és a politikai uralmukat Latin- Amerikában, tehát megakadá­lyozzák, hogy kialakuljon az önállóság alapja, a nehézipar. Ennek következtében a latin­amerikai országok gazdasága egyoldalúan fejlődik. Mind­egyik ország egy-két export­­termék termelésére specializá­lódik, azaz monokultúrát foly­tat. A monokultúrás gazdaság legkárosabb következménye, hogy az ország egész gazda­sága a világpiaci áringadozá­sok függvényévé válik. A mo­nokultúrás termelés együk kö­vetkezményeként ugyanis ezekben az országokban az árak feltartóztathatatlanul nö­vekednek, mert a világpiaci áringadozások miatt veszteség éri őket, kevesebb árut impor­tálhatnak, mert egy-egy or­szág kevés valutával rendel­kezik a külföldi vásárlások­hoz. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik jelentése szerint 1954-ben a létfenntar­tási index 1948-hoz képest Ar­gentínában 324, Brazíliában 191, Colombiában 163, Uru­guay­ban 160, Chilében 343, Bo­líviában 573 százalékra szökött fel. A lakosság, a könyörtelenül kizsákmányolt és elnyomott lakosság mindezt saját bőrén tapasztalja, s ezért a Wall Streetnek — ügynökei révén — sokszor kellett beavatkoz­nia a latin-amerikai országok belügyeibe, hogy megtarthassa jól jövedelmező pozícióit. Az ügynökök államcsínyeket szer­veznek: 1945 óta Venezuelá­ban kétszer, Colombiában két­szer, Ecuadorban, Chilében Peruban, Costaricában, Bolí­viában és Cubában egy-egy alkalommal került sor fegyve­res puccsra. Noha a monopóliumok mindent megtesznek pozícióik megvé­désére, újabb és újabb népré­tegek csatlakoznak a politikai és gazdasági szabadságért folytatott harchoz. Brazíliában sikerült ugyan a monopolis­táknak öngyilkosságba ker­getniük Vargas elnököt, de az új választások alkalmával mégis olyan államfőt választott a brazil nép, aki elődeihez ké­pest haladóbb politikát folytat. Chilében is nagy az elégedet­lenség az amerikai monopóliu­mok gazdaságpolitikája miatt. Chilében például az a helyzet, hogy az Egyesült Államokba szállított réz és a nemzetközi piacon eladott réz árkülönbö­zete következtében az ország 18 milliárd pesót veszít, vagyis mintegy 60 millió dollárt. Bogotái (Colombia) tudósítások arról számolnak be, hogy a diktatúra ellen küzdő népi mozgalom hatalmas méreteket ölt. Colombia népe ellen a kor­mány most repülőgépeket, harckocsikat és nehéztüzérsé­get vet be. „Villarica környé­kén — az Imprensa Popular tudósítójának jelentése szerint — katonai repülőgépek ame­rikai instruktorok irányításá­val bombázták a parasztok há­zait ...” A többi latin-ameri­kai országban is terjedőben van a demokratikus agrár­reform megvalósításáért küzdő mozgalom. Amikor például a néptömegek segítségével meg­választott Paz Estenssoro-kor­­mány halasztgatni próbálta a megígért földreformot, egész Bolíviában parasztfelkeléseik lángoltak fel, s a parasztok ki­kényszerítették a földreformot. Ebből következik az, hogy a földbirtokosok helyzete erősen ingatag, vagyis az amerikai és más tőke latin-amerikai ural­mának legerősebb támasza van veszélyben. A latin-amerikai függetlenségi törekvések növekedése ma már vitathatatlan tény. Ez a­lapjá­ban rendíti meg az egész ame­rikai kontinensre kiterjedő monopolista uralmat, s azt bi­zonyítja, hogy a nyugati fél­tekén is növekszenek azok, a társadalmi erők, amelyek a népért, a békéért folytatott harcban más országokban már diadalt arattak. M. F. A ROYAL SZALONBAN VII, LENIN KÖRÜT 47. április 13-tól KAZAL LÁSZLÓ és VAY ILLS műsora. HUNGÁRIA SZALONBAN (Lenin körút 9—11.) április 13-tól minden este BOBOSS MBAI új műsorral. KERTÉSZ—KLIIVGER duó Tánc reggel 5 óráig Vasárnap du. 5 órai tea, lánc TÚL A KÁLVIN TÉREN A Híradó és Dokumentum Filmgyárban most készült el a TŰZ a Kálvin téren című film, amely egy VIII. kerületi ta­nácstagról szól. A film — me­lyet Halasi Mária írt és Mé­száros Márta rendezett — hat Üllői úti ház maga választotta képviselőjének munkás hétköz­napjait örökítette meg doku­mentumszerű hűséggel, művészi, szórakoztató formában. A Túl a Kálvin téren való­ban dokumentumfilm, tanács­apparátusunk — a nagyközön­ség előtt jórészt ismeretlen — fontos tevékenységének do­kumentuma. Látjuk, amint a tanácstagot felkeresik válasz­tói ügyesbajos dolgaikkal, köz­érdekű és magánjellegű kéré­seikkel, panaszaikkal, észre­vételeikkel. Az egyik házban például nincsen pince, mert a fáskamrákat egy vállalat rak­tárhelyiségnek foglalta le. A lakók hónapok óta kérik, hogy visszakapják pincéjüket, de hiába. Végül is a tanácstag­hoz fordulnak. A felvevőgép és a tanácstag végigkíséri a bürokrácia útvesztőiben el­­eltünedező aktát az elutasítá­soktól­­ a­­kedvező elintézésig. Egy másik jelenetben a VIII. kerületi Petőfi Kultúrotthon el­lenőrzése során látjuk a tanács­tagot, de ott találjuk a kerü­leti ügyészségen is, ahol ép­pen egy kócos, rongyosruhájú, csavargás miatt elfogott gye­rek áll a bíróság előtt. Mi le­gyen az ítélet? Javítóintézet? Nem! A tanácstag segítségével a kis csavargót az úttörőmoz­galom veszi pártfogásába, ba­rátok, pajtások közé kerül, jó útra tér. A tanácstag napi munkáján kívül a VIII. kerü­let múltját, helytörténetét, nevezetességeit is rendszeresen gyűjti. Az anyaggyűjtésbe bevonja a kerületi iskolák diákjait is. Az egyik képben láthatjuk, amint a kis úttörők felkeresik az egyik Üllői úti házban lakó Braun nénit, Braun Évának, az ille­gális kommunista párt mártír­halált halt hősének édesany­ját. A rövid­film csak néhány ap­­ró jelenetet mutat be egy ta­nácstag mindennapi munkájá­ból, de ezek a kiragadott ké­pek is jól ábrázolják és nép­szerűsítik azt a fontos, sokré­tű, nehéz munkát, melyet a dolgozók választotta tanácsta­gok végeznek nap nap után a közösségért. Jelenet a filmből: a kis csa­vargó a kerületi ügyészségen. A III.magyar zenei hét második zenekari hangversenye A III. magyar zenei hét hangversenysorozatában a keddi zenekari hangversenyen három versenyművet mutattak be, továbbá Ránki György Szvitjét. A fiatal Kurtág György a varsói VIT-verse­­nyen díjat nyert Brácsaverse­nye a szerzőnek nemcsak fel­tűnő komponáló tehetségét, hanem formaérzékét is bizo­nyítja. A szóló előadója, Pata­ki Imre méltó tanítványa hí­res violaművészünknek, Lu­kács Pálnak. Szervánszky End­re kétszeres Kossuth-díjas Fu­volaversenye a zeneköltő egyik legszebb műve. Mindig újra megragadja a hallgatóságot dallambőségével és művészi feldolgozásával. Jeney Zoltán tiszta tónussal, bravúrosan ját­szotta. Maros Rudolf Erkel­­díjas, Fagottversenye Hara László fölényes technikával előadott szólójával általános tetszést aratott. Ránki György Kossuth-díjas az Operaházban nagy sikerrel előadott. Pornádé király új ruhája című vígope­­rájának zenéjéből öttételes szvitet készített. A zenekari művet is nagy örömmel fogad­ta a plénum közönsége. Az Állami Hangversenyzenekart Somogyi László Kossuth-díjas, kiváló művész karnagy vezé­nyelte, és meglátszott, hogy teljes ambícióval és szeretettel szolgálja az orkeszterrel együtt az új magyar muzsika előadásait. Az előadókkal együtt a zeneköltőket is meleg ünnepléssel szólította a dobo­góra a hallgatóság. 1070 Egész éjszaka jó-IJ“,,­formán semmit nem aludtunk. Apám — aki se­gédmunkás volt, de valamit konyított a cipész szakmá­hoz — a cipőmet szegezte, hogy eltüntesse a szegénység nyomait; anyám még dél­után felszabta apám egyet­len, valamirevaló kabát­ját, hogy abból reggelre rendes kimenőruhát varr­­jon nekem. Mert nagy nap előtt álltunk. Lapot írt Si­pos úr, a bádogos, hogy másnap vigyenek, mutassa­nak be neki, s ha megfele­lek, hét szó lehet a szerző­désemről. Tizenkét éves voltam ak­kor, de már érzékeltem azokat a nagy lehetősége­ket, amelyeket szerencsés esetben a jövő adhat. Ipa­ros leszek, tekintélyes em­ber, egyszer a „magam ku­tyája“, ahogy apám oly sokszor mondta azon az es­tén. Azt még nem értettem, hogy mit akar ezzel mon­dani, hogy a „magam ku­tyája“, — de gondoltam, hogy csak jó lehet, ha ő mondja. — MILYEN JÓL MEGY is — mondta csendesen anyám éjfél felé, — amikor egy pillanatra kiegyenesí­tette görnyedt hátát. — Pedig csak egy­szerű borbély az ember, mégis minden nap kétfélét főzne. —■ levest, meg valamit... — Hát Pusztaiéknál nem úgy van? — vetette fel fe­jét apám. — Foltozó susz­ter, de csak összekalapál annyit, hogy minden va­sárnap húst esznek... A szakma mindig biztos ke­nyér — mondta még. — Az, az — bólintott anyám, miközben a kölcsön­kapott varrógép fölé ha­ Az Esti Budapest pályázata A mi időnkben... volt. „Biztos kenyér, biztos kenyér“ — zakatolta az öreg Singer-gép száraz, rikácsoló hangon, amikor megindítot­ta. AZTÁN SOKÁIG nemegyik sem. Elmerültek a hamis, de akkor oly jól eső illú­zióban. Iparos lesz a fiuk, tekintélyes ember... ... Nem lettem iparos. Sípos úr nem vett fel, mert gyenge voltam. Rosszul táp­lált. Neki meg olyan kellett, aki néhány hónap múlva már vele kalapál, hajlítja a lemezt, — merthogy nehéz időket élünk, s a segédjét el kellett bocsátania... S nemcsak a szép, színes álom foszlott szerteszét, hanem oda lett apám egyet­len jó kabátja is. MA KOZTA A FIAM a hírt: „kiváló dolgozója“ lett az esztergá­lyos Szakmának. Ő sem lett a „maga kutyája“, az igaz — annál sokkal több lett. Az új társadalom megbe­csült, kiváló harcosa. — Holnap lesz az ünne­pélyes jelvénykiosztás — mondta este az anyjának, mielőtt lefeküdtünk. — Melyik ruhámat vegyem fel? — Hát a sötétszürkét, az ünnepélyesebb, mint a bar­na— felelt az.­­ — De ha az sem lesz jó, hát elbonthatja anyád a nagykabátomat és varr be­lőle reggelre egy új ruhát — mondtam én. — Annak az időnek már örökre vége — nevetett a fiam, mert jól ismerte a fenti történetet.­­ ÖRÖKRE VÉGE ismé­teltük utána s mindhárman jó­kedvre derültünk. ... egész éjszaka jófor­mán alig aludtunk. A fiam túl látott a holnapon, új si­kerek jártak az eszében. Egyszer talán... igen egy­szer még Kossuth-díjas is lehet... Az anyja a boldogságtól és a büszkeségtől nem tu­dott aludni. S én? Én is sokat forgolódtam az ágyon, s bevallom irigyeltem, igen irigyeltem a mai fiatalokat. De másképpen volt min­den a mi időnkben ... Nagy Zoltán Budapest, XXI., Béke tér 5/a. I. 4. A Sába királynője felújítása az Operaházban Goldmark Károly operáját, a Sába királynőjét kedden es­te újította fel az Operaház. A mű nyolc év óta nem szere­pelt a színház műsorán, s most a kiváló magyar zeneszerző születésének 125. évfordulója alkalmából tűzték újra műsor­ra. Az előadás karmestere Ko­mor Vilmos érdemes művész, rendezői Oláh Gusztáv kétsze­res Kossuth-díjas kiváló mű­vész és Stephányi György. A címszerepet Rigó Magda alakí­totta, Salamon király szerepé­ben Tóth Lajos, Szulamit sze­repében Takács Paula Kos­suth-díjas lépett fel, Asszád Király Sándor, a főpap Bódy József, Asztarót Gencsy Sári, Baál Hanán Klug Ferenc volt a reprízen. Az előadás ismer­tetésére és méltatására még visszatérünk. V­itt AM SZÍ­NMŰ­AB ÚJ MŰSOR BEMUTATÓJA PÉNTEKEN, ÁPRILIS 13-ÁN, ESTE 7 ÓRAKOR MI VAN A FÜGGÖNY MÖGÖTT? Csütörtökön, április 12-én az új műsor előkészületei miatt a színház nem tart előadást.

Next