Esti Budapest, 1956. április (5. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-11 / 86. szám
Ma kezdődik az indonéz parlamentben a kormányprogram vitája DZSAKARTA, április 11. Az indonéz parlament április 9-i ülésén Szartono, a parlament elnöke felolvasta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának táviratát, amelyben üdvözli Indonézia első választott parlamentjét és sikereket kíván munkájához. A parlament képviselői helyeselték az elnöknek azt a javaslatát, hogy intézzenek köszönő választáviratot a Szovjetunió Legfelső Tanácsához. A képviselők ugyancsak nagy figyelemmel hallgatták azt a táviratot is, amelyben a Szovjetunió Legfelső Tanácsa indonéz parlamenti küldöttséget hív meg a Szovjetunióba. Úgy döntöttek, hogy az egyik legközelebbi ülésen megvitatják ezt a javaslatot. Az elnök felolvasta még a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésétől érkezett üdvözlő táviratot is. Ezután Ali Szasztroamidzsozso miniszterelnök tett kormánynyilatkozatot. Kijelentette, hogy a kormány befejezi az indonéz—holland egyezmény érvénytelenítését, s folytatja a harcot Nyugat-Irián csatlakozásáért. A kormány — mondotta Szasztroamidzsozso — a nép érdekein alapuló és a világbéke megőrzésére irányuló független, aktív külpolitikát fog folytatni, arra törekszik majd, hogy valóra váltsa a bandungi értekezlet határozatait. A belpolitikában a kormány a nemzetgazdaság fejlesztésére összpontosítja erőfeszítéseit, mégpedig a nemsokára jóváhagyandó ötéves terv alapján. A kormány arra fog törekedni, hogy befejezze az áttérést a gyarmati gazdasági életről az egész nép érdekeinek megfelelő nemzeti gazdálkodásra. A kormány a fegyveres zendülő bandák felszámolásával biztosítja a belső közbiztonságot. Törvényt szándékozik hozni az általános kötelező katonai szolgálat bevezetéséről. A kormányprogram vitája ma kezdődik. (TASZSZ) Szökőkút az egyik moszkvai állami áruházban. A londoni látogatás után: A Scotsman diplomáciai tudósítója így ír Malenkov elvtárs londoni látogatásáról: Örömmel tekinthetünk vissza Malenkov látogatásaira. Látogatásának első idejében az angol hatóságok kétségbeesett erőfeszítésekkel igyekeztek megakadályozni a sajtót és a népet abban, hogy futó pillantásnál valamivel többet lásson az orosz vendégekből. Hála nagyrészt az oroszoknak, ez az igyekezetük csakhamar meghiúsult. Malenkov és a többiek szabadon jártakkeltek, és nem sokat törődtek a biztonsági óvintézkedésekkel. Malenkov láthatóan arra fordította a legnagyobb figyelmet, hogy az angol néppel találkozzék és kedvező benyomást keltsen. Ennek az utóbbi feladatnak nagyszerűen megfelelt, Anglia nagyon sokáig nem felejti majd el ezt a mosolygó arcú oroszt. Malenkov óriási személyes diadalt aratott. (MTI) AZ ARANYGYÜMÖLCSÖK FÖLDJE Az aranygyümölcsök földje — így nevezik a 21 millió négyzetkilométernyi területet, amelyen húsz köztársaság van, s mintegy 150 millió ember él. S ha megkérdezzük, hogyan él, csak egy szóval válaszolhatunk: rosszul. Miért? A gyarmati rendszer átkos örökségeként Latin-Amerikában évszázadok óta a földbirtokosok kis létszámú osztálya tartja kezében a földet. A földbirtokrendszer következtében Latin-Amerika erősen elmaradt az ipar fejlesztésében. Ez a körülmény a külföldi monopoltőke szabad prédájává tette. A pénzügyi és a gazdasági behatolás úttörője Anglia volt ugyan, de néhány éve az Egyesült Államok fokozatos visszavonulásra kényszerítette. A külföldi tőke zöme jelenleg az Egyesült Államoké. 1940- től 1950-ig az Egyesült Államok latin-amerikai tőkebefektetéseinek összege 3974 millió dollárról 5285 millió dollárra szökött fel, 1953-ban pedig már megközelítette a hatmilliárd dollárt. Ma az a helyzet, hogy az Egyesült Államok ellenőrzi Latin-Amerika szinte egész alumínium-, ólom-, ón-, horgany-, nikkel- és sárgaréztermelését, s összes olajkészleteinek mintegy 75 százalékát. Észak-amerikai monopolisták irányítják, ellenőrzik Colombia, Ecuador és több más ország külkereskedelmének 70— 80 százalékát. Mindez persze mesébe illő jövedelmet hajt az észak-amerikai monopóliumoknak. 1945-től 1952-ig 5829 millió dollárt zsebeltek be latin-amerikai haszon és kamatformájában. A külföldi monopóliumok célja, hogy megtartsák a gazdasági és a politikai uralmukat Latin- Amerikában, tehát megakadályozzák, hogy kialakuljon az önállóság alapja, a nehézipar. Ennek következtében a latinamerikai országok gazdasága egyoldalúan fejlődik. Mindegyik ország egy-két exporttermék termelésére specializálódik, azaz monokultúrát folytat. A monokultúrás gazdaság legkárosabb következménye, hogy az ország egész gazdasága a világpiaci áringadozások függvényévé válik. A monokultúrás termelés együk következményeként ugyanis ezekben az országokban az árak feltartóztathatatlanul növekednek, mert a világpiaci áringadozások miatt veszteség éri őket, kevesebb árut importálhatnak, mert egy-egy ország kevés valutával rendelkezik a külföldi vásárlásokhoz. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik jelentése szerint 1954-ben a létfenntartási index 1948-hoz képest Argentínában 324, Brazíliában 191, Colombiában 163, Uruguayban 160, Chilében 343, Bolíviában 573 százalékra szökött fel. A lakosság, a könyörtelenül kizsákmányolt és elnyomott lakosság mindezt saját bőrén tapasztalja, s ezért a Wall Streetnek — ügynökei révén — sokszor kellett beavatkoznia a latin-amerikai országok belügyeibe, hogy megtarthassa jól jövedelmező pozícióit. Az ügynökök államcsínyeket szerveznek: 1945 óta Venezuelában kétszer, Colombiában kétszer, Ecuadorban, Chilében Peruban, Costaricában, Bolíviában és Cubában egy-egy alkalommal került sor fegyveres puccsra. Noha a monopóliumok mindent megtesznek pozícióik megvédésére, újabb és újabb néprétegek csatlakoznak a politikai és gazdasági szabadságért folytatott harchoz. Brazíliában sikerült ugyan a monopolistáknak öngyilkosságba kergetniük Vargas elnököt, de az új választások alkalmával mégis olyan államfőt választott a brazil nép, aki elődeihez képest haladóbb politikát folytat. Chilében is nagy az elégedetlenség az amerikai monopóliumok gazdaságpolitikája miatt. Chilében például az a helyzet, hogy az Egyesült Államokba szállított réz és a nemzetközi piacon eladott réz árkülönbözete következtében az ország 18 milliárd pesót veszít, vagyis mintegy 60 millió dollárt. Bogotái (Colombia) tudósítások arról számolnak be, hogy a diktatúra ellen küzdő népi mozgalom hatalmas méreteket ölt. Colombia népe ellen a kormány most repülőgépeket, harckocsikat és nehéztüzérséget vet be. „Villarica környékén — az Imprensa Popular tudósítójának jelentése szerint — katonai repülőgépek amerikai instruktorok irányításával bombázták a parasztok házait ...” A többi latin-amerikai országban is terjedőben van a demokratikus agrárreform megvalósításáért küzdő mozgalom. Amikor például a néptömegek segítségével megválasztott Paz Estenssoro-kormány halasztgatni próbálta a megígért földreformot, egész Bolíviában parasztfelkeléseik lángoltak fel, s a parasztok kikényszerítették a földreformot. Ebből következik az, hogy a földbirtokosok helyzete erősen ingatag, vagyis az amerikai és más tőke latin-amerikai uralmának legerősebb támasza van veszélyben. A latin-amerikai függetlenségi törekvések növekedése ma már vitathatatlan tény. Ez alapjában rendíti meg az egész amerikai kontinensre kiterjedő monopolista uralmat, s azt bizonyítja, hogy a nyugati féltekén is növekszenek azok, a társadalmi erők, amelyek a népért, a békéért folytatott harcban más országokban már diadalt arattak. M. F. A ROYAL SZALONBAN VII, LENIN KÖRÜT 47. április 13-tól KAZAL LÁSZLÓ és VAY ILLS műsora. HUNGÁRIA SZALONBAN (Lenin körút 9—11.) április 13-tól minden este BOBOSS MBAI új műsorral. KERTÉSZ—KLIIVGER duó Tánc reggel 5 óráig Vasárnap du. 5 órai tea, lánc TÚL A KÁLVIN TÉREN A Híradó és Dokumentum Filmgyárban most készült el a TŰZ a Kálvin téren című film, amely egy VIII. kerületi tanácstagról szól. A film — melyet Halasi Mária írt és Mészáros Márta rendezett — hat Üllői úti ház maga választotta képviselőjének munkás hétköznapjait örökítette meg dokumentumszerű hűséggel, művészi, szórakoztató formában. A Túl a Kálvin téren valóban dokumentumfilm, tanácsapparátusunk — a nagyközönség előtt jórészt ismeretlen — fontos tevékenységének dokumentuma. Látjuk, amint a tanácstagot felkeresik választói ügyesbajos dolgaikkal, közérdekű és magánjellegű kéréseikkel, panaszaikkal, észrevételeikkel. Az egyik házban például nincsen pince, mert a fáskamrákat egy vállalat raktárhelyiségnek foglalta le. A lakók hónapok óta kérik, hogy visszakapják pincéjüket, de hiába. Végül is a tanácstaghoz fordulnak. A felvevőgép és a tanácstag végigkíséri a bürokrácia útvesztőiben eleltünedező aktát az elutasításoktól akedvező elintézésig. Egy másik jelenetben a VIII. kerületi Petőfi Kultúrotthon ellenőrzése során látjuk a tanácstagot, de ott találjuk a kerületi ügyészségen is, ahol éppen egy kócos, rongyosruhájú, csavargás miatt elfogott gyerek áll a bíróság előtt. Mi legyen az ítélet? Javítóintézet? Nem! A tanácstag segítségével a kis csavargót az úttörőmozgalom veszi pártfogásába, barátok, pajtások közé kerül, jó útra tér. A tanácstag napi munkáján kívül a VIII. kerület múltját, helytörténetét, nevezetességeit is rendszeresen gyűjti. Az anyaggyűjtésbe bevonja a kerületi iskolák diákjait is. Az egyik képben láthatjuk, amint a kis úttörők felkeresik az egyik Üllői úti házban lakó Braun nénit, Braun Évának, az illegális kommunista párt mártírhalált halt hősének édesanyját. A rövidfilm csak néhány apró jelenetet mutat be egy tanácstag mindennapi munkájából, de ezek a kiragadott képek is jól ábrázolják és népszerűsítik azt a fontos, sokrétű, nehéz munkát, melyet a dolgozók választotta tanácstagok végeznek nap nap után a közösségért. Jelenet a filmből: a kis csavargó a kerületi ügyészségen. A III.magyar zenei hét második zenekari hangversenye A III. magyar zenei hét hangversenysorozatában a keddi zenekari hangversenyen három versenyművet mutattak be, továbbá Ránki György Szvitjét. A fiatal Kurtág György a varsói VIT-versenyen díjat nyert Brácsaversenye a szerzőnek nemcsak feltűnő komponáló tehetségét, hanem formaérzékét is bizonyítja. A szóló előadója, Pataki Imre méltó tanítványa híres violaművészünknek, Lukács Pálnak. Szervánszky Endre kétszeres Kossuth-díjas Fuvolaversenye a zeneköltő egyik legszebb műve. Mindig újra megragadja a hallgatóságot dallambőségével és művészi feldolgozásával. Jeney Zoltán tiszta tónussal, bravúrosan játszotta. Maros Rudolf Erkeldíjas, Fagottversenye Hara László fölényes technikával előadott szólójával általános tetszést aratott. Ránki György Kossuth-díjas az Operaházban nagy sikerrel előadott. Pornádé király új ruhája című vígoperájának zenéjéből öttételes szvitet készített. A zenekari művet is nagy örömmel fogadta a plénum közönsége. Az Állami Hangversenyzenekart Somogyi László Kossuth-díjas, kiváló művész karnagy vezényelte, és meglátszott, hogy teljes ambícióval és szeretettel szolgálja az orkeszterrel együtt az új magyar muzsika előadásait. Az előadókkal együtt a zeneköltőket is meleg ünnepléssel szólította a dobogóra a hallgatóság. 1070 Egész éjszaka jó-IJ“,,formán semmit nem aludtunk. Apám — aki segédmunkás volt, de valamit konyított a cipész szakmához — a cipőmet szegezte, hogy eltüntesse a szegénység nyomait; anyám még délután felszabta apám egyetlen, valamirevaló kabátját, hogy abból reggelre rendes kimenőruhát varrjon nekem. Mert nagy nap előtt álltunk. Lapot írt Sipos úr, a bádogos, hogy másnap vigyenek, mutassanak be neki, s ha megfelelek, hét szó lehet a szerződésemről. Tizenkét éves voltam akkor, de már érzékeltem azokat a nagy lehetőségeket, amelyeket szerencsés esetben a jövő adhat. Iparos leszek, tekintélyes ember, egyszer a „magam kutyája“, ahogy apám oly sokszor mondta azon az estén. Azt még nem értettem, hogy mit akar ezzel mondani, hogy a „magam kutyája“, — de gondoltam, hogy csak jó lehet, ha ő mondja. — MILYEN JÓL MEGY is — mondta csendesen anyám éjfél felé, — amikor egy pillanatra kiegyenesítette görnyedt hátát. — Pedig csak egyszerű borbély az ember, mégis minden nap kétfélét főzne. —■ levest, meg valamit... — Hát Pusztaiéknál nem úgy van? — vetette fel fejét apám. — Foltozó suszter, de csak összekalapál annyit, hogy minden vasárnap húst esznek... A szakma mindig biztos kenyér — mondta még. — Az, az — bólintott anyám, miközben a kölcsönkapott varrógép fölé ha Az Esti Budapest pályázata A mi időnkben... volt. „Biztos kenyér, biztos kenyér“ — zakatolta az öreg Singer-gép száraz, rikácsoló hangon, amikor megindította. AZTÁN SOKÁIG nemegyik sem. Elmerültek a hamis, de akkor oly jól eső illúzióban. Iparos lesz a fiuk, tekintélyes ember... ... Nem lettem iparos. Sípos úr nem vett fel, mert gyenge voltam. Rosszul táplált. Neki meg olyan kellett, aki néhány hónap múlva már vele kalapál, hajlítja a lemezt, — merthogy nehéz időket élünk, s a segédjét el kellett bocsátania... S nemcsak a szép, színes álom foszlott szerteszét, hanem oda lett apám egyetlen jó kabátja is. MA KOZTA A FIAM a hírt: „kiváló dolgozója“ lett az esztergályos Szakmának. Ő sem lett a „maga kutyája“, az igaz — annál sokkal több lett. Az új társadalom megbecsült, kiváló harcosa. — Holnap lesz az ünnepélyes jelvénykiosztás — mondta este az anyjának, mielőtt lefeküdtünk. — Melyik ruhámat vegyem fel? — Hát a sötétszürkét, az ünnepélyesebb, mint a barna— felelt az. — De ha az sem lesz jó, hát elbonthatja anyád a nagykabátomat és varr belőle reggelre egy új ruhát — mondtam én. — Annak az időnek már örökre vége — nevetett a fiam, mert jól ismerte a fenti történetet. ÖRÖKRE VÉGE ismételtük utána s mindhárman jókedvre derültünk. ... egész éjszaka jóformán alig aludtunk. A fiam túl látott a holnapon, új sikerek jártak az eszében. Egyszer talán... igen egyszer még Kossuth-díjas is lehet... Az anyja a boldogságtól és a büszkeségtől nem tudott aludni. S én? Én is sokat forgolódtam az ágyon, s bevallom irigyeltem, igen irigyeltem a mai fiatalokat. De másképpen volt minden a mi időnkben ... Nagy Zoltán Budapest, XXI., Béke tér 5/a. I. 4. A Sába királynője felújítása az Operaházban Goldmark Károly operáját, a Sába királynőjét kedden este újította fel az Operaház. A mű nyolc év óta nem szerepelt a színház műsorán, s most a kiváló magyar zeneszerző születésének 125. évfordulója alkalmából tűzték újra műsorra. Az előadás karmestere Komor Vilmos érdemes művész, rendezői Oláh Gusztáv kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész és Stephányi György. A címszerepet Rigó Magda alakította, Salamon király szerepében Tóth Lajos, Szulamit szerepében Takács Paula Kossuth-díjas lépett fel, Asszád Király Sándor, a főpap Bódy József, Asztarót Gencsy Sári, Baál Hanán Klug Ferenc volt a reprízen. Az előadás ismertetésére és méltatására még visszatérünk. Vitt AM SZÍNMŰAB ÚJ MŰSOR BEMUTATÓJA PÉNTEKEN, ÁPRILIS 13-ÁN, ESTE 7 ÓRAKOR MI VAN A FÜGGÖNY MÖGÖTT? Csütörtökön, április 12-én az új műsor előkészületei miatt a színház nem tart előadást.