Esti Budapest, 1956. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-15 / 140. szám

Íhol a Páffeínkín páncélos, a Szerelmek városa, fllyppolit, a lakáj... ? Régi, nagyszerű filmek, amelyek­­ hiányoznak a pesti mozik műsorából , Opera repertoár-műsorá­ból él. A színházban a klasszikusok leghíresebb drámáit szinte állandóan műso­ron tartják, a régi mesterek ké­pei ott függnek a kiállításokon. A művészet nem lesz hűtlen nagy alkotásaihoz, azok évtize­dek, évszázadok múltán is hoz­záférhetőek. Csak éppen film­­műsorpolitikánk foszt meg szin­te teljesen attól, hogy a világ filmgyártásának klasszikus műveit újra vagy éppen elő­ször megnézhessük. Kissé me­rész és nem is egészen helytálló hasonlat az operával, a színház­zal, a festménnyel egybevetni a filmet, hiszen a technika fej­lődésével távolról sincs any­­nyira összefonódva egyetlen művészeti ág sem, mint a film. Mégis, tagadhatatlanul akad­nak olyan darabjai a filmmű­vészetnek, amelyek túlélik az időt, vagyis azt az egy-két, legfeljebb három évtizedet, amely eljárt felettük. A szovjet filmművészet ér­tékelésekor gyakran esik szó, hogy a harmincas években a szovjet film virágzá­sát élte, s a most olyan magas művészi rangra emelt neorea­­lista olasz filmstílus közvetve vagy közvetlenül Eizenstein, Pudovkin műveiben gyökere­zik. Hiába böngésszük át a bu­dapesti mozik műsorát, egyet­lenegy klasszikus szovjet film­re sem bukkanhatunk. Egy ré­szük egyáltalán nem került a magyar közönség elé, volt, amelyiket megcsonkítva vetí­tették a felszabadulás előtt, s néhány, ebből az időből szár­mazó szovjet filmet a felsza­badulást követő egy-két esz­tendőben műsoron tartottak. Aki ekkor elmulasztotta az al­kalmat, annak nincs módjában mulasztását pótolnia. Ez annál visszásabb helyzetet teremt, mivel folyton hivatkozunk rá! Hányszor esett szó a Patyom­­kin páncélosról! Úgy beszélünk róla, mintha minden, film iránt érdeklődő ember előtt alapo­san ismert volna. S leszámítva a szakemberek szűk körét, va­jon hányan látták? ennyi szó esik a szemlél­tető oktatásról! A film művészi nyelvén történő, valóban szemléltető oktatással aligha vehető fel a verseny. Az iskolában tanítják Gorkijt, — a Gorkij-trilógiát megnézni le­hetetlen. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomról egy sor remekebbnél remekebb film készült, — a fővárosban egyet­lenegy sincs műsoron, pedig, ha másért nem, legalább a tan­anyag kedvéért játszhatnék. De nemcsak a nagy szov­jet filmek, a legjobb régi nyu­gati filmek is hiányoznak a moziműsorból. Szeretnénk lát­ni például Carné remekművét, a Szerelmek városát és a fran­cia filmgyártásnak még né­hány olyan darabját, amely a világ filmművészetének érté­kei közé tartozik. Ma már csu­pán szájhagyomány Jean Ga­bin, Gréta Garbo, Michele Morgan művészete, mert sem a fiatalabb nemzedék, sem a moziba járó, új közönség évek óta nem láthatja őket egyetlen filmben sem. Ne felejtsük el, hogy tizenegy esztendő alatt új mozilátogató közönség növe­kedett, részben új generáció cseperedett fel, részben pedig olyan rétegek előtt is minden­napos szórakozássá vált a film, amelyek azelőtt egyáltalán vagy csak nagyritkán juthattak hozzá. A filmforgalmazási szerveknek tehát vajmi kevés­sé kell attól tartaniuk, hogy a felújításokra nem akad közön­ség. Tudjuk, hogy ennek a kér­désnek a gazdasági oldala el­sősorban deviza­probléma, mert a megvétel csak öt évre szól, s később újra meg kell vásárolni a filmet. De még így is feltétlenül érdemes múlt év­tizedek immár klasszikussá vált filmművészeti alkotásait megvásárolni é s inkább mellőzni néhány közepes vagy gyenge új külföldi filmet. nyomaték kedvéért hagy­tuk utoljára a magyar filmek reprízeltetésének kérdését. Mindaz, amit elmon­dottunk a régi külföldi filme­kért, kétszeresen áll a magyar filmekre. Nem kétséges, ha át­néznénk a felszabadulás előtt gyártott filmeket, akadna né­hány, amely mondanivalójával éppúgy, mint művészi igényes­ségével megállná a helyét a mai, fejlettebb igényű közönség előtt. Hogy csak úgy kapásból említsünk egyet: a Hyppolit, a lakáj. E csaknem huszon­ötesztendős film humora ma is élvezhető, vígjátéki for­dulatain ma is nevetnénk... ha erre a műsorpolitika módot nyújtana. Ezzel a filmmel különben két kiváló színész emlékét is felidézhet­nénk: Kabos Gyuláét és Csor­­tos Gyuláét. A legutóbbi né­hány esztendőben a közönség megszerette a magyar filmeket, a korábban tanúsított idegen­kedés már a múlté, éppen ezért érdeklődésre számíthatnak ezek a filmek is. N­yolc-tíz esztendő alatt so­kat változott az emberek ízlése, kultúrájukkal együtt alakult, fejlődött. Ne zárjunk el senkit attól, hogy átformálódott ízléssel ismét megnézze a régi, arra érdemes filmeket vagy éppen először élvezze a világ filmművészeté­nek legszebb műveit. Halasi Mária M A Állami Faluszínház Déryné Színháza: KARRIER Osztrovszkij hatalmas élet­művéből — több mint ötven színművet írt — Magyarorszá­gon még alig mutattak be né­hányat. Nem lehet tehát eléggé dicsérni a fordító Háy Gyulát, s a Déryné Színházat, hogy lehetővé tette: újra megismer­kedhetünk egy Osztrovszkij­­darabbal, a Karrier (A négy­lábú is botlik!) című komédiá­val. S milyen szerencsés kézzel választottak! Ebben a szatírá­ban felvonultatja az író a majd száz év előtti Oroszország majd minden jellemző bárgyú urát, az akkori helyzet kegyetlen fo­nákságait, melyben a „hízelgés a siker titka”, s minden más­sal „viheti az ember nagyobb­ra", csak munkával nem .­­. . Ez a felismerés indítja út­jára a komédia főszereplőjét, Glumovot is. Glumov világo­san lát, ismeri a gazdagok bo­garait, gyenge oldalait, s eze­ket kihasználja a maga javára. Ha kell, butának tetteti ma­gát, másutt szégyellős, alig érett fiatalembernek, vagy harsogó liberálisnak, máskor majdnem szentnek. Glumov maga is alakít a színpadon. Számítón, előre tervezetten. S ez bőségesen teremti meg a komikus helyzeteket, míg vé­gül naplója, melyben őszintén leírja véleményét, le nem lep­lezi. Osztrovszkij előre vetíti, hogy a Glumov-típusú, számí­tó, képmutató, erőszakos em­bernek a társadalmi környezet olyan a cári Oroszországban, mint halnak a víz, s megta­lálja benne a helyét, s az any­­nyira vágyott karrier betelje­sedik. A színház előadását — melynek keretét Básthy Ist­ván egyszerű, az eléggé kis színpadhoz kitűnően alkalmaz­kodó, könnyen mozgatható díszletei adnak — Várady György és Kalmár Tibor ren­dezte. Nem volt könnyű dol­guk, rengeteg buktatót rejt magában a darab. Az előadás azonban sikerült, bár néha­­néha érzi az ember, hogy nem éltek eléggé a kínálkozó lehe­tőségekkel. Talán azért, mert a rossz értelemben vett „bo­hóckodástól” féltek, s nem ta­lálták meg mindenütt az ettől elválasztó határt. A sokarcú Glumovot a színház vendége, Benkő Gyu­la alakítja. Ritkán adódik, hogy egy szerepe ennyi lehető­séget, ennyi „alakítást" rejt magában. Benkő valamennyi álarcban kitűnő. (Alakítása színházi szaklapunktól terje­delmes elemzést is megérde­melne ...) A társulat­­ többi tagja közül F. Nagy Imre (Mamaj­ev), Fülöp Sándor (Krutyickij) és Vajda Dezső (Gorodulin) dicsérhető minden fenntartás nélkül. Varga Ilona (Manesa) nagyon jó, bár néha túloz. Czéh Gitta (Kleopatra) nem találja helyét a komédiá­ban, s szerintünk ugyancsak téves felfogásban játszik Janitsáry (Kurcsajev) szerepé­ben. Golutyin alakítója, Erős Pál inkább keresi a kapcsola­tot a közönséggel, mint part­nereivel, ezért kissé „kilóg” az előadásból. Az inasok is töb­bet adhatnának, hiszen szere­pük — főleg Honffy Józsefé — sokkal több komikumot rejt magában. A Déryné Színház elindí­­totta útjára a Karrier­t; eddigi nagy sikere ígéri: bizonyára kedvenc darabjává válik szín­házlátogató közönségünknek az egész országban. Kulcsár Ödön A művésznő hintája — A tisztességtudó utcalány (Szegedi Nemzeti Színház) KÉT POMPÁS francia szülő a­__________ rab mintaszerű előadásával vett részt a Szege­di Nemzeti Színház a fesztivá­lon. Mindkét színdarab fősze­replője egy-egy szép nő. Vará­zsuk egyaránt szépségükben rejlik. Mégis mennyire más a szerepük, az osztályrészük, a sorsuk! Sartre lélegzetelállító, mé­­lyenszántó szatíráját már lát­tuk pesti színpadon. Még­pedig kiváló előadásban. A Szegedi Nemzeti Színházé semmiben sem marad az emlékezetes elő­adás mögött, sőt ha az évek távlatában ily összehasonlítás egyáltalában lehetséges, úgy véljük, hogy gyorsított játék­­ritmusával, az együttes hibát­lan összjátékával felül is múl­ja. A LIZZIET alakító Ambrus Edit elhitető erő­hangulatainak csapongá­­szuggesztíven állította fel, savai elénk a félrevezetett utcalányt, aki ösztönösen, de hasztalan kísérel meg kitartani az igaz­ság mellett; a durvaság és az álszenteskedés kényszerével egyként reánehezedő társa­dalomban ez lehetetlen. Kor­mos Lajos mértéktartó fölé­nyességgel játszotta a sima fondorlattal, behízelgő be­szédével győzedelmeskedő, magát mégiscsak­­leleple­ző szenátort, Inke László pedig a fiát, aki hol otrombán takargatja, hol magáról meg­feledkezve felfedi hitványsá­gát. Kátay Endre négere kiéle­zett elrajzoltságában megdöb­bentő realitású alakítás. A két darabban különben örömmel találhattuk újra ugyanazokat a férfiszereplő­­ket, s a már említettek mellett­­hadd nevezzük meg Karikás Sándort, akit egyrészt a spa­nyol rendfőnök, másrészt az amerikai detektív maszkjában, egyaránt jellegzetes kabinet­­figuraként tapsoltunk meg, valamint Tiszay Józsefet, aki előbb az alkirály inasaként, majd a némajátékával is rend­kívül kifejező másik detektív­­ként jelent meg előttünk. Ca­­mila Perichole-nak, a prima­donnának szerepét Damját Edit komédiázta végig, lendülete­sen, magabiztosan, s a változó helyzetekhez alkalmazkodó hajlékonysággal. Vacsorázzon , szórakozzon Pest és Buda legszebb kerthelyiségeiben KIS ROYAL ! MOSZKVA KIS MACKÓ ÉTTEREM XII., Márvány utca 19. VII., Gorkij fasor 35/b. PERTIS JENŐ MISS ELEMÉR és népi zenekara és tánczenekara ♦ ♦ MARGITSZIGETI MARGITSZIGETI CASINO RÓZSAKERT TOKI HORVÁTH Giil­lA berkes randi és népi zenekara és népi zenekara ­ MERIMEE VISJATEKABAN Ká­tay változatosabban élhette ki ko­­médiázó kedvét: ő játszotta a­­ köszvény- és féltékenység­gyötörte, a primadonna moso­lyáért mindent elfeledő és mindent szívesen áldozó, ne­vetséges és felszarvazott alki­­rályt. Szép művek - értékes díjak az országos úttörő képzőművészeti kiállításon A megnyitás óta eltelt egy hét alatt sokezren tekintették meg az or­szágos úttörő képzőművészeti kiállítást az Ernst Múzeumban. A zsűri tagjai, Domanovszky Endre és Konecsni György Kossuth-díjas festő­művészek, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, és Martsa Ist­ván szobrászművész a 800 szebbnél-szebb pályamű közül válogatták ki a 40 díjazásra érdemes képet, szobrot, népművészeti munkát. A díjnyertes pajtások a Kilián György kulturális seregszemle arany-, ezüst-, vagy bronz-plakettjét kapják, ezen kívül csillebérci, balatoni, illetve mikósdpusztai táborozáson vesznek részt. Egy gyerek külföldi jutalom üdülésben részesül. Az iskolák és az úttörő szakkörök kollektív munkáinak jutalmazására a Népművelési Minisztérium 8 darab össze­sen mintegy 30 ezer forint értékű műalkotást ajánlott fel. Képünkön Mohácsi-Regős Ferenc, a X. kerületi Úttörő­ház szobrász-szakkörének vezetője, Gerendics József: Futó című szobráról magyaráz a látoga­tóknak. A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ együttese a rendező, a tehetsé­ges Horváth Jenő keze nyo­mán összeforrottan, a két da­rab különböző stílusához jól alkalmazkodva, lelkesen és a közönséget magával ragadóan mutatta be tudását. A színház ismét méltó volt kitüntető el­nevezéséhez és híréhez. Murányi-Kovács Endre A színházi fesztiválon nagy sikerrel mutatta be a kecskeméti Katona József Színház együttese Farkas Ferenc Zeng az erdő című nagyoperettjét, melynek szövegét Baráti Géza és Dékány András írta. A budapestiek eddig csak mint rádiójátékot is­merték e művet, egyes számait, szép és fülbemászó zenéjét többször is hallhatták. Szívesen fogadnák, ha a fővárosban is műsorra kerülne a darab. A „Zeng az erdő” egyik jelenete. Rigoletto a Tiszti Házban A magyar színjátszás ünne­pi­­hetében a Népihadsereg Köz­ponti Tiszti Házában a mű­vészegyüttes Rigoletto előadá­sával járult a színházak sereg­szemléjéhez. Több szempont­ból is­ hasznos ez a kapcsolódás, főként azért, mert alkalmat ad, hogy a szélesebb közönségréte­gek figyelmét is fokozottan felhívja azokra az eredmények­re, amelyeket az együttes szó­lista-tagozata rövid idő alatt elért. Természetesen a fiatal társulatnak nem az a hivatá­sa, hogy az Állami Operaház­zal versenyezzen; katonáink zenei művelődését akarja szol­gálni, s örömmel állapíthatjuk meg: ezt olyan művészi szín­vonalon teszi, hogy a megadott keretben az igényes operafeail­­gatóságot is kielégítheti. Verdinek páratlan népszerű remekműve, a Rigoletto hálás feladatokat nyújt szereplőinek. A jól összehangolt, gondosan kidolgozott előadásban, amely­nek művészi vezetője Kerekes János, rendezője Rékai András, karmestere Lukács Ervin, ze­nei betanítója Érsek Mária, a címszerepet Déry Pál alakítja igen hatásosan. Gildát Kod­áry Olga, a herceget Kenderessy Zoltán, Sparafucilet Nyíri Pál énekelte muzikálisan, fejlett énekkultúrával, sikeresen. A kisebb szereplők közül kiemel­jük Körösi Mariannát, Pelles Júliát, Palcsó Sándort s dicsé­rettel említjük az énekkar és a zenekar teljesítményét. Szükséges lenne, hogy az együttes saját díszletekkel ren­delkezzék (most az Operaház­tól kapta kölcsön), mert vidé­ken, laktanyákban csak így produkálhat teljes illúziót kel­­tő előadásokat. p. i. [MOZIK MŰSORA június 15. FRANCIA FILMHÉT június 10 — 17-ig. ]a PAPA, A MAMA, a FELESÉG­ GÉM. MEG ÉN: VÖRÖS CSIL­LAG (Lenin krt. 45.) 16, h7 9. PUSKIN (Kossuth La­jos u. 18.) csak délelőtt 9, 11 n2, SZIGET (Margitsziget) 9 óra, ZUGLÓI (Angol u. 26.) 14, 16, 8. JVÖRÖS ÉS FEKETE I — II. RÉSZ (16 éven felülieknek): COR­VIN (Kisfaludy köz) prol. 4. 8.­­VÖRÖS ÉS FEKETE 1. RÉSZ (16 éven felülieknek, kísérő­­műsor: Bartók Béla): SZIK­RA (Lenin krt. 120.) prol. hlO. 12, n3, f6, h7, 9. SZA­BADSÁG­­(Bartók Béla út 64.) prol. csak délelőtt fl6, fl2 h2 DÓZSA (Róbert Ká­roly krt. 59.) prol. 4. n7. f9. MUNKÁS (Kápolna u. S/b.) , prol. f4, h6, 8. ■ VÖRÖS ÉS FEKETE II. RÉSZ: (16 éven felülieknek, kísé­­rőműsor: Medgyessy Fe­renc): MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) prol. 9, 11. n2, f4, h6, 3, VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) prol. fl0. fl2. f2, f4, h6, 8, UGOCSA (Ugocsa u. 10.) prol. 4. n7. f9. 1a 45-ös körzet nem vála­szol (kísérőműsor: Magyar nóták, Zsebek és emberek): SZABADSÁG (Bartók Béla u. 64.) 4, n7, f9. FELSZABA­DULÁS (Flórián tér 3.) 14, h6, 8. IDEGEN TOLLAK: KOSSUTH J (Váci út 14.) 15, h7, 9. ■ HOLNAP MÁR KÉSŐ: URÁNIA (Rákóczi út 21.) 4, n7, f9, MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) prol 4. n7. f9. RÁKOSI MÁ­TYÁS KULTURHÁZ (József Attila tér 4.) prol. n6. f8. ■DOLLÁRPAPA:PUSKIN (Kos­suth Lajos u. 18.) 5. hétre prol. f4. h6, 8. TOLDI (Baj­­csy-Zsilinszky u. 36.) f4, h6, 8. I MERÉNYLET A KIKÖTŐBEN: DUNA (Fürst Sándor u. 7.)­­ prol. f5. h7, 9. Ja MATRÓZ (kísérőműsor: Ra­■ iikák): ÉPÍTŐK RÓZSA FE­RENC KULTURHÁZA (Gor­kij fasor 50.) 9 óra. Ja HÁROM JÓBARÁT: verseny (Pataki István tér 14.) 16, 18. ^Magyar híradó. Sporthíradó , prol, Pierre barátom. Bal­lada lámpafénynél: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Ipapa, mama, ő, meg én: ADY (Tanács krt. 3.) prol. 14, ho, 8. ^Párizs és tavasz (kísérőműsor: Hajnal előtt): BÁSTYA (Le­nin krt. 8.) hlO, 12. n3, f5, h7, 9. Ikis karmester: GORKIJ (Akác­fa u. 4.) f4, h6. ■JAli Baba (16 éven felülieknek): BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 4, n7, f9, BEM (Már­tírok útja 5/b.) 3. hétre prol. csak délelőtt 10, 12, 2. NYOMDAIPARI SZAKSZER­VEZET KULTURHÁZA (Köl­csey u. 2.) n6, f8. 3 Gábor diák: SPORT (Thököly út 56.) prol. 4. n7. f9. HA­LADÁS (Bartók Béla út 64.) f4 h6. 8. ELŐRE (Delej u. 41.) f6. h8. ÓBUDA (Selmeci út 14.) 4. n7. f9. i­degen utas: BEM (Mártírok útja 5/b.) 4. n7. f9. Jcsavargó (kísérőműsor: Túl a Kálvin téren): TANÁCS (Szt. István krt. 10.) 10. 12, nS. fű. h7. 9. jKirálylány a feleségem: (16 éven felülieknek): BÁNYÁSZ (József krt. 63.) prof. A-te­­rem fl6. 112. h2, 4, n7. f9. ÜHusz János: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) B-terem f4. h6, 8. JElső szerelem (16 éven felü­lieknek): JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) f4, h6, 8. UH­arc a sínekért: RÁKÓCZI (Rákóczi út 68.) prol. flO, fl2, f2. f4, h6, 8. Törvényen kívüli lovag (16 éven felülieknek): TÁTRA (Üllői út 63.) f4, h6, 8. Köt barát (16 éven felülieknek): ZRÍNYI (Lenin krt. 26.) prol. fl6, fl2, h2, 4. n7, f9. ]Pármai kolostor I. rész: BUDAI KERTMOZI (Bem rakpart 18.) 9 óra. |Pármai kolostor II. rész: HON­VÉD (Rákóczi út 82.) fn­. fi. f3, fő, f7, f9. | Apa lett a fiam (16 éven felü­lieknek): IPOLY (Hegedűs Gyula u. 65.) f4. h6, 8. |Mary hercegnő: HAZÁM (Vá­ci út 150.) 4. n7. f9. i Két út: MÁTRA (Lenin krt. 39.) 10. 12. 2. 4. 6. 8. lBuksi megkerül (kísérőmű­sor: Vaklárma): REGE (Rege u. 15.) 6. 8. J Bizalmas levél: MARX (Land­ler Jenő u. 39.) h4. 6. n 9. j Első számú közellenség (16 éven felülieknek): OTTHON (Beniczky u. 3­5.) prof. f4. h 6. 8. lSenki nem tud semmit: NAP (Népszínház u. 31.) f4, h 6, 8. lTiltott szerelem (16 éven fe­lülieknek, kísérőműsor: A mi városunk): KULTUR (Ki­nizsi u. 28., kertmozi) 4. n7. f9.­­Szakadék: VASVÁRI (Kerepe­si út 44.) h4, h 6, 8. lEgymillió fontos bankjegy (kí­­sérőműsor: Tihany): BÉKE (Mautner Sándor u. 48.) 4. 6. 8. I Vízkereszt, vagy amit akartok: ÉVA (Erzsébet kir­né útja 36/b.) f4, h6. 8. IRomeo és Júlia: ALKOTÁS (Al­kotás u. 11.) f4, h6. 8. ICivil a pályán: AKADÉMIA (Üllői út 101.) f4, h6. 8. 3 Zsongó melódiák: PETŐFI (Pongrácz u. 9.) f6. h8. I Folyón túl: ÚJLAKI (Bécsi út 69.) 14. h6. 8. [Fiam a tanár úr: ÁRPÁD (Ke­repesi út 146.) 16. 13.

Next