Esti Budapest, 1956. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-14 / 139. szám

A rendszertelen anyagellátás hátráltatja a versenyt a budafoki lakóházépítkezésen Néhány nappal ezelőtt a Bu­dapesti Pártbizottságon mű­szaki szakemberekből alakult brigádok beszámoltak a fővá­rosi lakóház-építkezések mun­kájáról. Varga István, az Épí­tésügyi Minisztérium Lakás­építkezési Igazgatóságának vezetője elmondotta, hogy Bu­dafokon anyaghiány akadá­lyozza az építőmunkások ver­senyét.­ ­ Mi a helyzet ma Budafokon? Kilenc lakóházból a tervek szerint négynek kell elké­szülni az idén. Az építke­zésen azonban öt házról beszélnek. Az ötödik a dol­gozók vállalása. — Még mindig baj van az anyaggal — mondja Virág Fe­renc, az építkezés vezetője. — Hatos és tizes válaszfallapok­ból még mindig nincs elég. Az Újlaki és a Kőbányai Tégla­gyár nem szállított elegendő mennyiséget. Ők az idei zord télről beszélnek, ami valóban hátráltatta munkájukat, mi meg arról, hogy négy helyett öt épületet szeretnénk ez év­ben elkészíteni. Vissza-visszatérő probléma a mész- és olykor a cement­hiány is. Legutóbb például két alkalommal vakoláshoz leoltott „öreg” meszet kellett falazás­hoz használni, mert nem volt folyamatos mész­­ellátás. Más alkalommal cementhiány miatt a 7-es és a 9-es épületek alapbe­tonozásával egy ideig le kellett állni. Bár tegnap éjjel érkezett na­gyobb mennyiségű cement és tégla is van most elég, a dol­gozókat mégis nyugtalanítja a rendszertelen anyagellátás. A lakásépítkezésen­­— ha van elegendő anyag — nagy teljesítménye­ket érnek el a dolgozók. Má­jusban Kiss György és To­­mecskó Ferenc kőművesbri­gádja 250—270 százalékot ért el. A betonozó brigádok ugyan­csak 200 százalékon felüli eredményt értek el. De most még több anyagra, téglára, mészre és cement­re van szükség. Mindenből több kell az ötödik lakóház felépítéséhez. Budafokon még jobb ered­ményeket érnének el a dolgo­zók, ha nem lenne anyaghiány. Az Építésügyi Minisztérium anyaggyártó iparigazgatóságai­nak mindent el kell követnie, hogy rendszeres anyagellátás biztosításával segítsék a dol­gozókat tervük túlteljesítésé­ben, hogy több lakás épüljön. A Keletázsiai Művészeti Múzeum bemutatja a koreai anaki sír modelljét és falfestményeit A Keletázsiai Művészeti Mú­zeumban érdekes kiállítás elő­készítésén dolgoznak. Bemu­tatják a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságban­ 1949- ben To Ju Ho akadémikus ve­zetésével feltárt anaki 3. sz. sír modelljét és kilenc falfest­ményének másolatát. A sír fa­lait borító falfestmények nem­csak Korea,, hanem egész Ke­­let-Ázsia festészetének jelentős emlékei. Francia tudós előadása a levéltári ülésszakon Ma reggel a Kossuth-klub­­ban folytatódott az Országos Levéltár jubileumi ülésszaka. Borsa Iván, a Levéltár országos központjának vezetője tartott előadást a magyar levéltárügy­nek a felszabadulás óta meg­tett fejlődéséről, majd hozzá­szólások következtek. Különös érdeklődéssel fogadták Charles Braibant-nak, a Nemzetközi Levéltári Tanács tiszteletbeli elnökének felszólalását, aki is­mertette a nemzetközi szerve­zet és a francia levéltárosok munkáját. Miről tanácskoznak a Hazafias Népfront Országos Tanácsának szombati ülésén Szombaton délelőtt tartja ülését a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa. Ebből az alka­lomból felkerestük Mihályfi Ernő elvtársat, a Hazafias Népfront főtitkárát, aki a kö­vetkezőket mondta: — Ismeretes, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége javas­latot tett a Hazafias Nép­front, a békemozgalom és a magyar nőmozgalom erő­sítésére és arra, hogy a Hazafias Népfront fűzze szorosabbra az együttmű­ködés szálait a Magyar— Szovjet Társasággal. Az Országos Béketanács és a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének elnöksége és a Magyar—Szovjet Társaság már tárgyalta és lelkesen elfogadta a Központi Vezetőség javasla­tát. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa szombaton erről a javaslatról fog tár­gyalni és amennyire az Országos Ta­nács tagjainak álláspontját előre ismerhetem, bizonyos, hogy szintén nagy lelkesedés­sel és a jövő munkába vetett nagy bizalommal fogja elfo­gadni ezt a javaslatot. S ezzel megkezdődik a Hazafias Népfront életének és mun­kájának új korszaka, amelyben a mozgalom le­hetőségei az eddiginél sok­kal szélesebbek, sokkal na­gyobbak, sokkal eredmé­nyesebbek lehetnek.­­ A Hazafias Népfront meg­erősödik a békemozgalom és a magyar nők mozgalma kipró­bált munkatársainak százaival és ezreivel. Egyben saját moz­galmába kapcsolva, az eddigi­nél szélesebb alapokra helyez­heti a békemozgalom és a nő­mozgalom munkáját is. Az egész nép ügyévé fogja tenni a békéért folyó har­cot és a nők jogait, a nők problémáinak megoldá­sáért való állandó társadalmi munkát is. IMIIIIIIMmillllllllllllllllllllllllllllllMIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIllllHIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIMIIIIHIIIIIIIIIHII A piaci olcsóbbodás egy heti mérlege Az idénytermékek szállításába most már több vidék kapcsolódott be, egyidejűleg­ a fővárosi zöld­övezetből is igen jelentős tétel­­be­n érkezik friss zöldfőzelék és gyümölcs. A bőséges felhozatal eredményeként az árak a fővárosi így elsősorban a fontos cikkek­ben: újburgonyában, zöldborsó­ban, káposztafélékben, spárga­­tökben és cseresznyében van igen jelentős olcsóbbodás. * Ma reggel 93 vagon élelmi­szer érkezett a Nagyvásárló­­csarnokokban és a nyílt piacokon napról napra csökkennek. Az ol­csóbbodás legutóbbi egyhetes mérlege így alakult: Arak az állami kiskereskedelem bolthálózatában: lepre. A szállítmányok így osz­lottak meg: újburgonya 11 va­gon, cseresznye 8 vagon, zöld­borsó 7 vagon, vegyes darab­áru 67 vagon. Piacra érkezett az egri fekete cseresznye és a kiskőrösi korai hólyagmeggy, VI. 7-én: VI. 13-án: Ujburgonya (darabos) kg 5, — 5,20 3,60— 3,80 Ft Ujburgonya (apró) kg 2,80— 3, 2,30— 2,40 Ft Cukorborsó kg 4, — 5, 2,80— 3, Ft Uj kelkáposzta kg 2, — 2,80 1,60— 2,40 Ft Uj fejeskáposzta kg 5,40— 5,80 3, — 3,60 Ft Karalábé (5 drb) csomó 1,60— 2, 1,10— 1,50 Ft Spárgatök kg 5,60— 6 2, — 2,20 Ft Uborka kg 10, —16 8, —14 Ft Cseresznye kg 4,80— 8, 2,50— 6 Ft Földieper kg 10, —18, 6,80 — 12 Ft Egres kg 4,60— 6,60 4, — 5, Ft ----------------­Június 14. Szerdán délután két karcsú hajó kötött ki a Szabadság­­híd mellett: az Etele magyar vontató és a Lom nevű bolgár hotoroshajó. A két hajó le­génysége örömmel üdvözölte egymást. Erre a találkozóra azért ke­rült sor, mert a két hajó­ ver­senyeredményeit értékelték. ----------------­A mostani első értékelésen az Etele lett a győztes 165 szá­zalékos tervteljesítésével, míg a bolgár hajó 106,2 százalékra teljesítette tervét. A rövid megbeszélés után a két hajó legénysége melegen búcsúzott egymástól és a to­vábbi sikerekre emelték poha­raikat. Röviddel ezután az Etele elindult több hetes aldu­­nai útjára. (MTI) Bolgár és magyar hajósok baráti vetélkedése Bolgár és magyar tengerészek a Lom fedélzetén. Az év végére befejezik a Margitsziget és Pest között, a Duna alatt létesített vízbújtató alagút építését A főváros sok ezer köbmé­ter ivóvizet kap a margitszi­geti kutakból. A szigeten nyert vizet eddig a hidakra szerelt csöveken vezették át Pestre. Ez a megoldás azonban már nem ad lehetőséget az eddigi­nél is több víz szállítására, pe­dig új és új kutak épülnek a Margitszigeten. Ezért a szigeti kutakból nyert ivóvizet a Duna alatt, víz­bújtató alagúton juttatják Pestre. A szigeti függőleges akna mé­lyítését még 1954-ben meg­kezdték, 1955-ben a Duna alat­ti alagutat építették, az idén pedig hozzáláttak a pesti füg­gőleges akna mélyítéséhez. A tervek szerint 1956-ban nem­csak az építkezési munkálatok fejeződnek be, hanem hozzá­látnak a gépház szereléséhez is. (MTI) ☆ ☆ Virágzanak a fák, és a ván­dorméhészek útra keltek mé­­heikkel. Ké­pünk Gyón községben ké­szült, ahol bu­dapesti méhé­szek kihasznál­ják az akácvi­rágzást. A Minisztertanács új határozatairól A Minisztertanács keddi ülésén ismét napirenden sze­repelt az államigazgatás egyszerűsítésének kérdése. Ez al­kalommal elsősorban a helyi tanácsok önállóságának fej­lesztéséről, a tanácsok önálló tevékenységét gátló kérdé­sekről folyt vita. Az élet már bebizonyította, hogy alapvető változást nem lehet várni a tanácsi hatáskör szélesítése és a gazdasági önállóság nélkül. Egy lépést jelent előre a minisztertanácsi határozat, amely a megyei tanácsok hatás­körébe utalja a költségvetési szervek létszám- és béralap-gazdálkodását. A jövőben a Miniszter­­tanács a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi taná­csok szerinti részletezéssel tesz javaslatot az országgyűlés­nek a költségvetés jóváhagyására. A költségvetési tervezés, illetve a költségvetési gazdálkodás ilyen átalakítása feltét­lenül jó hatással lesz, ami majd megmutatkozik az egysze­rűbbé váló ügyintézésben és a tervek végrehajtásában. Módot ad ez a rendelkezés arra, hogy a tanácsok a helyi szükségletnek megfelelően önállóbban gazdálkodjanak. A Minisztertanács elrendelte, hogy azokat az ipari, köz­­lekedési, kereskedelmi, mezőgazdasági, népművelési és egyéb vállalatokat és intézményeket, amelyeknek irányí­tása a tanácsok hatáskörében gazdaságosabb, mint a mi­nisztériumokban, a tanácsok irányítása alá kell helyezni. Ez a rendelkezés végre komoly törvényes alapot ad arra, hogy ne vesszenek el az egészséges helyi kezdeménye­zések a bürokrácia útvesztőjében, és minden egészséges helyi kezdeményezést, ha az gazdaságos, szükséges, helyi érdekeket szolgál és nem ellentétes a népgazdasági érde­­kekkel, gyorsan megvalósuljon. Napirendre került Budapest lakáshelyzete is. Ezzel kapcsolatban több határozatot hozott a Miniszter­­tanács. A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága jelentés alapján a Minisztertanács szükségesnek tartja a lakásgaz­dálkodás eddigi működésének és szervezetének felülvizsgá­lását és ennek végrehajtását a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága hatáskörébe utalta. A párt és a­­kormány már többször foglalkozott a dol­gozók lakásgondjaival. Nemrég hírt adtunk róla: a Minisz­tertanács kötelezte a minisztereket és a tanácsokat arra, hogy a lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül részvevő dolgozók kapják meg. A tanácsok végrehajtó bi­zottságai több állami erőből épülő lakás felett rendelkez­nek a jövőben. Már az idén az ÉM­ Lakásépítési Igazgató­sága lebonyolításában Budapesten épülő lakások 40 száza­léka szétosztása felett a tanácsok végrehajtó bizottságai rendelkeznek. Ugyancsak ebben az évben a hivatalok jobb és célszerűbb elhelyezésével 1500 lakást szabadítanak fel a lakosság részére. A Minisztertanács keddi ülésén utasítást adott arra, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben kell az említett helyiségeket lakás céljaira felszabadítani,­­ * Budapest dolgozói ma reggel örömmel értesültek a Minisztertanács új határozatairól és várják, hogyan válnak majd azok gyakorlattá. Várják azt is, hogy a Miniszter­­tanács nemcsak a létszám- és béralapgazdálkodás és a költségvetési tervezés területén, hanem az államigazgatás más területén is tesz majd hasonló lépéseket. . Legyen a fővárosi tanács a budapesti közlekedés gazdája Egy központi szerv: a szív küldi szét a vért a test legtá­volabbi pontjaiba is, — ugyan­így képzeltem magam elé Bu­dapest közlekedésének irányí­tását. Tévedtem! Nem ilyen. Egy nem eléggé megfontolt intézkedés következtében 1952- ben Budapest Főváros Tanácsa kezeléséből a­­­Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium I. Vasúti Főosztályához csatolták — egy kivételével — a fővá­ros Budapesti Helyiérdekű Vasút-vonalait. A közlekedés e túlzott központosítására való törekvés nem volt szerencsés, hiszen az országos arányokhoz szokott MÁV nem lehet, képes arra, hogy törődjék egy vá­ros apró, egész részletes köz­lekedési igényeivel,­­ amire a tanács nagyszerűen reagál­hat. Különösképpen, ha figye­lembe vesszük, hogy a HÉV- vonalak összes napi kocsikilo­métereinek 63 százaléka Bu­dapest területén van. Két gazda kezébe került te­hát Budapest közlekedése. Jó volt-e ez a rendelkezés, vagy sem? Vajon mit válaszolt erre a kérdésre az élet. A négy HÉV-vonal közös ki­szolgálására 1951-ben modern főműhelyt építtetett a tanács. Az új tulajdonos, a MÁV fél év múlva autóalkatrész gyár­nak rendezte be. A Fővárosi Tanács sok jármű gazdája, (Taxi, Főtefu, Főszefu) még­sem látta sok hasznát ennek. Az alkatrész ellátás éppoly ren­dezetlen most is, mint annak­­előtte volt. 1951-ben megépült a Csepeli Gyorsvasút. Ezt a tanács egy év múlva meghosszabbította volna Szigetszentmiklósig. Szükségességét mi sem indo­kolja jobban, minthogy sok dolgozó kerülővel, tehát las­sabban jut Csepel-sziget déli részéről Csepelre, Pesterzsébe­ten át. Az új gazda négy év múltával sem kezdett a vonal meghosszabbításához. A helyi közlekedést a tanács jobban le tudja bonyolítani, erre példa a Rákospalota-Rá­­kosszentmihályi volt HÉV-vo­nal, melyet a MÁV 1953-ban visszaadott a tanácsnak. Ad­dig egy ikerkocsi óránként köz­lekedett a vonalon, s alig 600 utast szállított naponta. Mióta újra a tanácsé, közvetlen jára­tot rendszeresítettek a Mexikói út, a Thököly út sarkáig (65-ös), összekötötték az átvett útvona­lat a rákospalotai 55-ös vil­lamossal, vagyis nem kell az átszálló utasoknak 400 métert gyalogolniuk. A szerelvénye­ket 14 percenként indítják. En­nek eredményeként a napi utasforgalom 12 000-re szapo­rodott. . A nagytétény—törökbálinti HÉV — mint az említett egy kivétel — a tanácsé maradt. Azóta már a második vágány is megépült Budatétényen, új kitérő Törökbálinton és Kelen­­völgyön. Budapest közlekedésének irányítása nagy rugalmasságot igényel, viszont a távolsági közlekedéshez szokott MÁV nem érzékeli a helyi igénye­ket. A Hatvan felől érkező vo­natok városszéli megállóját megszüntette, azaz fölöslegesen terheli a fővárosi közlekedést, azóta sem győzi a buszforga­lom az utasszállítást arrafelé. A sebesvonatok rendszerét — a ráckevei vonal kivételével — gyakorlatilag megszüntette. Sorozatosak a késések. Amióta a MÁV-hoz tartoznak a volt HÉV-vonalak átlagosan 7-15 perccel növekedett a menetidő. Nagyiccén és Pesterzsébeten a csatlakozás rendezetlensége miatt a várakozást panaszolják az utazók, több helyre régóta kérnek megállóhelyet. Nagy­iccén a 43 perces követési tá­volságot sérelmezik a dolgozók, a rákosszentmihályi vonalon pedig a jelzőlámpák előtti hosszas időzést. Úgy véljük, ha megszavaz­tatnánk e kérdésekben az érintett és emiatt sokat bosz­­szankodó budapesti dolgozókat, egyhangú lenne a véleményük:­­ a BKV-vonalakat adják vissza a tanácsnak, egy gazdá­ja legyen a főváros közlekedé­sének, s ez a tanács legyen. Németh Anna Álom, álom, édes álom Jóízűen alszik a Goldberger Tex­­tilművek Budafoki úti telepének egyik kis lakója, Nyirő Lacika* Megjelent az Új Idő 24. száma A vezércikk a szovjet—ju­goszláv barátság jelentőségét méltatja. A Figyelő az Egyesült Államok eleve kudarcra ítélt ázsiai politikájával foglalkozik. Meglehet-e Nyugat-Európa gyar­­matbirtokok nélkül — ezt a kérdést elemzi Gyúró Szalai, a Jugoszláv Szakszervezetek Szövetsége Köz­ponti Tanácsának elnöke a ju­goszláv szakszervezetek felépí­téséről és feladatairól, valamint a jugoszláv szakszervezeteknek a társadalmi- gazdasági önigazga­tás­ rendszerében betöltött szere­péről írt. Közli a lap Vaszilij Za­­harcsenko, jugoszláviai útinap­lójának befejező részét és Szaga­­tyeljannak, egy amerikai farmer­csoport szovjetunióbeli látogatá­sáról szóló riportját. A „Könyv­­ismertetés’’-rovatban Barabás Ti­bor Kossuth-díjas író a „Falunk tíz éve” című, parasztok által írt könyvvel foglalkozik. Ezenkívül a nemzetközi élet jegyzetei egé­szítik ki az Új Idő legutóbbi szá­mát.

Next