Esti Budapest, 1956. július (5. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-31 / 179. szám

Látogatás irodalomtörténetírásunk alkotó műhelyében Az Eötvös-kollégium épüle­tében működik az Irodalom­történeti Intézet, melynek lé­tesítését a Minisztertanács iro­dalomtudományunk fejlesztése érdekében határozta el. Ennek az intézetnek a feladata az egyetemi tanszékeken, vala­mint a Magyar Irodalomtörté­neti Társaság keretében szét­szórtan folyó kutatómunka központi irányítása és szerve­zése. Az Irodalomtörténeti In­tézet magasabb színvonalon biztosítja az irodalomtörténetírás marxista-leninista szellemű fejlesztését, lehetővé teszi klasszikus örök­ségünk fokozott gondozását. Az intézet tudományos mun­katársai kötetlen munkaidő­ben, „házon kívül“ végzik ku­­tató-összegező munkájukat. Az intézetben mindazonáltal pezs­gő élet folyik, mert hiszen a tudományos dolgozók gyakran keresik fel az intézetet, hogy munkájukról, problémáikról beszélgetést folytassanak az intézet vezetőivel. Az intézet élén tizennyolc tagú tudomá­nyos tanács áll, amelynek el­nöke Sőtér­­István Kossuth-dí­­­­as, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Igaz­gatóhelyettese Klaniczay Tibor Kossuth-díjas egyetemi tanár, f­z irodalomtudomány doktora. A magyar osztályt Szauder Jó­zsef, az irodalomtudomány kandidátusa, a világirodalmi osztályt Kardos Tibor Kos­­suth-díjas egyetemi tanár, aka­démiai levelező tag vezeti. Beszélgettünk az intézet munkatársaival arról, mi tette szükségessé és lehetővé az in­tézet megalakulását. Az utóbbi tíz esztendő ki­emelkedő irodalomtörténeti munkái meggyőzték a tudo­mány dolgozóit, hogy a ma­gyar irodalom fejlődésének igazi értékelése csak a tudományos világnézet alkalmazásával hozhat helyes és új eredményeket. Az irodalomtörténészek régi gárdája mellett felnőtt a fiatal tudósok derékhada és a régi, valamint az új értelmiség meg­vetette az alapját az új ma­gyar irodalomtörténetírásnak. Irodalomtörténetírásunkban az átgondolt, tervszerű munka 1949-ben az Irodalomtörténeti Társaság, majd a Magyar Tu­dományos Akadémia újjászer­vezése alkalmával indult meg. Ekkor készült el a magyar iro­dalomtörténetírás első ötéves terve, amelynek legfőbb célja az volt, hogy irodalomtörténeti térképünkről a legfeltűnőbb fehér foltokat eltüntesse. Ek­kor már követelően lépett fel annak igénye, hogy megalkos­sák az első magyar irodalom­­történetet, amely marxista- leninista szellemű összefoglalá­sa legyen a magyar irodalmi élet századainak. Idősebb és fiatalabb iroda­lomtörténészeink egymásután készítik el monográfiáikat, amelyek alapul szolgálnak a készülő nagy irodalomtörténet számára. Az Irodalomtörténeti Intézet életének motorja az osztályülés, a hétfői vita. Ezen nemcsak a magyar osztály, ha­nem a világirodalmi osztály tagjai is részt vesznek, hogy megvitassák egy-egy készülő monográfia elvi kérdéseit. Irodalmunk első marxista- leninista szintézisének megal­kotása, a magyar irodalomtörténet kézikönyvének megteremtése irodalomtörté­netírásunk második ötéves ter­vének legérdekesebb és legiz­galmasabb feladata. Ezen a munkán számos aspiráns dol­gozik az intézeten belül és kí­vül. A műben felhasználják majd az egyes egyetemek tu­dós professzorainak és ifjú tu­dósainak munkásságát, de vég­ső soron a négykötetes, közel négyezer lapos, magas tudomá­nyos­ igényű alkotás létrehozá­sáért elsősorban az intézet fe­lelős. Az irodalomtörténet elvi kér­déseinek egy részét már a Bu­dapesten lezajlott irodalomtör­téneti kongresszus tisztázta, a tematika kidolgozása céljából budapesti, szegedi, debreceni tudósok négynapos vitát tartot­tak a Szegedi Tudományegye­temen. Itt megvitatták külön­­külön a tervezett négy kötet tematikáját, elvi kérdéseit, a mű megírásának pedagógiai és stílus­problémáit. Az intézetben zajló vitákon nemcsak a múlt kérdéseivel, hanem a jelen irodalmi életé­vel is foglalkoznak. Talán en­nek is tulajdonítható, hogy íróink közül többen érdeklő­dést mutatnak az Irodalomtör­téneti Intézet munkája iránt. Az intézet munkatársai szeret­nék, ha a kapcsolat mind szo­rosabbá válna a Magyar Írók Szövetségével. Egyébként is törekszenek a magyar irodalomtörténészek elszigeteltségük felszámolásá­ra. Az MDP Központi Vezető­sége ülésének határozata is megszabja, hogy erősíteni kell a kapcsolatokat, a tudományos együttműködést más orszá­gok tudósaival és tudományos intézeteivel. Mint korábban is, nagy érdeklődéssel kí­sérik mindazt, ami a Szov­jetunió irodalomtörténeti mű­helyeiben zajlik, és közvet­len kapcsolatok létesítésére törekszenek más népek iro­dalomtörténészeivel is. Az Irodalomtörténeti Intézet több tagja tett már, illetve tesz a közeljövőben látogatást Len­gyelország és Csehszlovákia hasonló intézményeinél, s gya­kori a látogatás a mi intéze­tünkben is a szomszédos baráti országokból. Az Irodalomtörté­neti Intézet a nemzetközi kul­turális élet egyik otthonává válik. Búcsúzásul megkérdezzük, hogy második ötéves tervünk szép alkotása mikor kerül az olvasók asztalára. Fogadkoz­­nak, hogy a mű az 1957-es év végén, de legkésőbben 1958 elején az egyetemi hallgatók, tudósok, művészek és a nagy­­közönség rendelkezésére áll. (­s) /I fi tftwt/ fc #».v sera »'A' figyelem ! Csőkapcsolók (fittingek), szegek, alátétek galvanikus (elektromos úton történő) horganyzását fényes és matt kivitelben rövid határidőre vállaljuk (kisiparosok ré­szére is). CSOMÁRUG­YÁR, Budapest, XIII., Teve u. 3. Telefon: 202—557. TELEVÍZIÓS KÉSZÜLÉKEK kaphatók a KERAVILL alanti boltjaiban: V., Kossuth Lajos u. 2. V., Múzeum krt. 11. VII., Lenin krt. 60. Szakszerű kiszolgálás. Szakmai tanácsadás, felvilágosítás. KÖNYVÚJDONSÁGOK A Művelt Nép Könyvkiadó­nál most jelent meg Dezsényi Béla, Falvi Zoltán és Fejér Ju­dit „A magyar sajtó bibliográ­fiája 1945-től 1954-ig” és Ko­­zocsa Sándor és Radó György „A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája 1944-ig” című munkája, mely mintegy 12 000 adatot közöl a felsza­badulásig megjelent orosz és szovjet művek magyarnyelvű fordításairól, a róluk szóló ta­nulmányokról és kritikákról. A Műszaki Kiadó adta közre Czére Béla és Vásárhelyi Bol­dizsár „A közlekedés magyar­nyelvű szakirodalma 1953— 1955” című bibliográfiáját. Könyvalakban adják ki Toncz Tibor Kínában készült rajzait. Az Offset Nyomdában készítik a Hat hét Kínában cí­mű albumot, amelynek illuszt­rációit Toncz Tibor rajzaiból válogatták össze. A gazdag anyagú könyvben a képek nagy része színes. A szöveget az Alföldi Nyomdában nyom­ják. A Magvető Könyvkiadó­nak ez az új könyve rövidesen az üzletekbe kerül. Az Operaház Margitszigeti Sza­badtéri Színpada: Faust (8). — Károlyi-kert: Az Állami Hangver­­­senyzenekart Komor Vilmos ve­zényli, közreműködik Garay György (,,A’A­ bérlet. 3. sz., 8). — 1956. július 31-től augusztus 1-ig: A MEXIKÓI­ URÁNIA (Rákóczi út 21.) 4. sz. 19. SZIKRA (Lenin krt. 120.) 110. 112. h2. 4, n7, 19. DÓZSA (Róbert Ká­roly krt. 59.) 4, n7, 19. EGY NAP A BÍRÓSÁGON (16 éven felülieknek): KOSSUTH (Váci út 14.) 15, n7, 9. MŰ­VÉSZ (Lenin krt. 88.) csak délelőtt 110. 112, h2. SZIGET (Margitsziget) 9 óra. ZUG­LÓI (Angol u. 26.) 14, h6. RÓZSAVÖLGYI KERTMOZI (XIV. Rózsavölgyi tér) 9 óra. A VÁDLOTTAK PADJÁN: TOL­DI (Bajcsy-Zsilinsz­­y út 36.) 14. h6, 8. MUNKÁS (Kápol­na u. 3/b.) 14. h6, 8. REMBRANDT, DUNA (Fürst Sándor u. 7.) 3. hétre prof. 15. h7, 9. UGOCSA (Ugocsa u 10.) 4. n7, 19. ÉPÍTŐK RÓZSA FERENC KULTUR­­HÁZA (Gorkij Jasor 50.) 31- én n7. h9. BEL AMI­ (16 éven felüliek­nek): PUSKIN (Kossuth La­jos u. 18.) 4. hétre prol. 14. h6, 8. MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) 4. hétre prol. 4. n7, 19. VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) prol. csak délelőtt 110, 112, 12. VÖRÖS ÉS FEKETE I­­II. RÉSZ (16 éven felülieknek): COR­VIN (Kisfaludy köz) 3 hét­re prol. 4, 8. FELSZABADU­LÁS (Flórián tér 3.) prol. 14, n8. VÖRÖS ÉS FEKETE I. RÉSZ (16 éven felülieknek, kísé­rőműsor: Bartók Béla): MOM KULTURHÁZ (Csörsz U. 18.) 1-én 3, n6, 18. Állatkerti Szabadtéri Színpad: Bob herceg (8). — Majakovszkij Színpad (Margitsziget): Tollhegyre tűzve. — Pengős regények (8). — Fővárosi Nagycirkusz: A po­rond mesterei (4, 8). AZ ÖRDÖG SZÉPSÉGE (kísé­rő műsor: Új század hajna­lán): VÖRÖS CSILLAG (Le­nin krt. 45.) prol. 15, h7, 9, SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) prol. 110. 112, h2. 4. n7. 19, PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) prol. csak dél­előtt 9, 11. 12. ÉS MEGFORDUL A SZÉL: VÖ­RÖSMARTY (Üllői út 4.) prol. 14. h6, 8. Magyar híradó. Paprikajan­csi és egyéb játékok. Világ­­híradó, Drezdától Wald­­burgig: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Holnap már késő: ADY (Ta­nács krt. 3.) prol. 14. h6, 8. BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 4, n7, 19. BUDAI KERTMOZI (Bem rakpart, 18. ) 19. A 45-ös körzet nem válaszol (kísérőműsor: Magyar nó­ták, Zsebek és emberek): TANÁCS (Szent István krt. 10.) 10. 12. n3. 15. h7, 9. Halálugrás: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) h10, 12. n3. 15. h7, 9. VERSENY (Pataki István tér 14.) 16, h8. Esküvő akadályokkal: GOR­KIJ (Akácfa u. 4.) 14, h6. Merénylet a kikötőben: BEM (Mártírok útja 5/b.) 4, 17, 19. Pármai kolostor I —II. rész: BEM (Mártírok útja 5/b.) prof. 110. hl. Párizs és tavasz (kísérőműsor: Hajnal előtt): HALADÁS (Bartók Béla út 128.) 14. h6. 8. Dollárpapa:­ BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A-terem 110, 112. h2, 4. n7, 19. ELŐRE (Delej u. 41.) 16. h8. Fiam a tanár úr: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) B-terem 14. h6. 8. Teli Vilmos: CSOKONAI (Népszínház u. 13.) 110, 112, 12. 14. h6. 8. Vízkereszt, vagy amit akartok: JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) 14, h6, 8, BÉKE (Mautner Sándor u. 48.) 4, 6, 8. Elveszett melódiák: MARX (Landler Jenő u. 39.) 14, 6, n9. Csavargó: (kísérűműsor: Túl a Kálvin téren): ÓBUDA (Selmeci u. 14.) 4, n7, f9, VÁROSMAJORI KERTMOZI 19. A papa, a mama, a feleségem, meg én: SPORT (Thököly út 56.) 4. n7. 19. Veszélyes vizeken: MÁTRA (Lenin krt. 39.) 10. 12, 2, 4, 6, 8. Valahol már találkoztunk: AKADÉMIA (Üllői út 101.) 14. 16, 8. Hűtlen asszonyok (16 éven felülieknek): HAZAM (Vá­ci út 150.) 4. n7. 19. Egymillió fontos bankjegy (kí­­sérőműsor: Tihany): RÁ­KÓCZI (Rákóczi út 68.) prol. flO. fl2. 12. 14. h6, 8. A gonosz favágó: TÁTRA (Ül­lői út 63.) prol. 14. h6. 8. Menekülés Franciaországba (16 éven felülieknek): ZRÍ­NYI (Lenin krt. 26.) prol. flO. f 12. h2, 4. n7. 19. Liliomfi: HONVÉD (Rákóczi út 82.) 10. 12. n3. n5. 17. 19. Ördögi kör: ALKOTÁS (Alkotás U. 11.) 14, h6, 8. Idegen tollak: DIADAL (Krisz­tina krt. 155.) 4, n7, 19. A három Jóbarát: ÉVA (Er­zsébet királyné útja 36/b.) 14, h6, 8. Ali baba (16 éven felülieknek): REGE (Rege u. 15.) 6, 8. Mágnás Miska: ÚJLAKI (Bé­csi út 69.) 14, h6, 8. Első szerelem (16 éven felü­lieknek): KULTUR (Kinizsi u. 28. kertmozi) 4, n7, 19. Angyallal a hegyekben: NAP (Népszínház u. 31.) 14. h6, 8. Gábor diák: OTTHON (Benicz­­ky u. 3­5.) 14. h6, 8. PE­TŐFI (Pongrácz u. 9.) 16. h8 Szitakötő: IPOLY (Hegedűs Gyula u. 65.) 14. h6, 8. Bizalmas levél: VASVÁRI (Ke­repesi út 44.) 14, h6, 8. Idegen utas: ÁRPÁD (Kerepe­si út 146.) n6. 18. ☆ Szebényi Im­re szobrászmű­vész a Nagy La­jos király útcai Általános Isko­la belső dísz­terme részére készülő kala­pált vörösréz ajtón dolgozik. Az ajtó díszí­tése a szellemi és a sportélet kapcsolatát áb­­rázolja jelképe­sen. ☆ LISZT ÉS PETŐFI j­úlius harmincegyedik­­ napja. A legnagyobb magyar költő és a legkáprázatosabb, legna­gyobb magyar muzsikus egyé­niség halálának dátuma ez. Petőfi Sándor az egyik. Liszt Ferenc a másik, 1849 az egyik, 1886 a másik. Petőfi, amíg élt, tizenegy esz­tendővel két hónappal és ki­lenc nappal volt fiatalabb Lisztnél. A zenész, kinek hang­ja „a harcok mennydörgése“ volt, pontosan harminchét esztendővel élte túl üstökös­társát: most, hetven esztende­je, hetvenöt éves korában halt meg, ágyban, párnák közt. Azt mondják, hogy nem sok­kal halála előtt, a haláltusa kellős közepén, fölkelt ágyáról és olyan emberfölötti erővel kezdett hadakozni ama sok­szor megidézett Valakivel, hogy hárman alig tudták, min­den erejüket megfeszítve, le­fogni és visszafektetni. Talán ugyanígy tusakodott harminchét esztendővel előbb, ugyanezen a napon, ugyaneb­ben az órában a fehéregyházi csatamezőn az a fiatal honvéd­őrnagy, akinek sírját mind­máig nem sikerült, megtalálni. H­árom esztendővel ezelőtt, ha éppen július 31-én, a Bukarest felé száguldó gyors­vonat ablakából néztem a héjjasfalvi híd irányába, arra, ahol utoljára látták Petőfit. Hirtelen, a vonat kattogásá­nak ritmusára trombiták szó­laltak meg bennem, acéls­zö­rej és ágyúdörej hallatszott. Úgy, ahogy Petőfi megjöven­dölte, hiszen mint mindenki­nek, aki végigmegy ezen a Segesvártól két-három kilomé­ternyire, a Küküllőtől az or­szágútig terjedő síkon, ne­kem is az „Egy gondolat bánt engemet..vágtató, majd ünnepélyes sorai jártak eszem­ben. A zenekar azonban Liszt ze­nekara volt, a „Les Preludes“ zenekara. Ekkor eszméltem rá, hogy mindketten július 31-én hal­tak meg. Hamarosan rá kellett azon­ban arra is eszmélnem, hogy itt valami olyasféle rokonság­ról van szó, ami független a két haláldátum kozmikus azo­nosságától. R­á kellett döbbennem, hogy Liszt és Petőfi kö­zött, amikor az élet, a művé­szet legnagyobb, legemberibb témáiról, a szerelemről, halál­ról és a szabadságról, a harc­ról vallanak, csodálatos azo­nosság van. S ettől a felisme­réstől kezdve azon kezdtem csodálkozni, hogy nem vette ezt még eddig senki észre? S ha észrevették, miért nem írtak róla? Liszt és Wagner, Liszt, és Debussy. Liszt és Bartók — igen, ezekről a problémákról már írtunk. De arról, hogy Liszt és Pe­tőfi — jóformán semmit. Én is csak most, július 31- én a Segesvárt elhagyó gyors­vonat ablakában eszméltem rá, hogy nini, nekem már gyer­mekkorom óta az „Egy gon­dolat bánt engemet..jut eszembe, valahányszor a „Les Préludes“-öt hallom. Petőfi és nem Lamartine. T­­izenké­t-tizenhárom esz­tendős, mezítlábas kis­fiú voltam akkor. A város szé­lén szűk kerti utcában lak­tunk és nem volt rádiónk. Szemközt velünk egy gimná­ziumi tanár lakott. Nyaranta és kora ősszel szerencsére, különösen vasárnaponkint, kinn ebédeltek szép kis kert­jükben, a futórózsával beár­nyékolt lugasban és rádiójuk hangszóróját — zeneszerető emberek voltak — kitették az ablakba. Ilyenkor kifutottam az utcára, letelepedtem kerí­tésük tövébe, a kihajló, tere­bélyes lombozatú csörgőfa alá. Ezek voltak az én első hangversenyeim. Egy ilyen hangversenyen hal­­lottam először a „Les Prélu­­des“-öt, miközben elgondol­kozva szedegettem a forró ho­mokból a lehullott pukkanta­­kat, a csörgőfa később meg­növekvő terméseit, amelyek ek­­kor még csak akkorák voltak, mint egy-egy piciny zöldpapri­ka. Lényegében ma sem hallom másként, mint akkor hallot­tam. Ma is az a töprengő férfi­alak jelenik meg előttem a ze­ne bevezető részében, akit ak­kor elképzeltem, az az egyet­len és hangról hangra súlyo­sabbá váló gondolat kísért meg ma is, amit akkor ösztö­nösen megéreztem. Igen, mint­ha valami magaslaton állna egy férfi. Körülötte éjszaka, alatta sötétbe burkolt mély­ség, fölötte felhőborította ma­gasság. Valamin töpreng, va­laminek a megoldását keresi.* S közeleg, közeleg ez a Vala- I­mi, ez az ismeretlen Valaki.­­ Már olyan közel van, hogy elő­revetett, nehéz árnyékától el­szorul az ember szíve... és most...! Egy gigantikus kéz rásuhint a sötétségbe burkolt völgyre, a fellegsötéttől átláthatatlan magasságra: megharsannak a rézfúvók. Egyszerre villám­­lik fel a lábunk előtt tátongó mélység és az egek, a Világűr végtelensége. Ugyanazt a mo­tívumot halljuk felágaskodni és alázuhanni a legmélyebb rézfúvón, a kontrabasszus tu­bán, amelyikkel a vonósok kezdték a töprengést. Tehát az a hatalmas Valami, vagy Valaki már ott volt a vo­­nósok legelső dallamában. Később megtudtam, hogy ez az „egy gondolat“ a Halál. Azt is megtudtam, hogy a „Les Préludes“, az „Előjátékok’­ úgynevezett programzene, hogy 1848-ban öntötte először for­mába Liszt, hogy 1854. február 24-én mutatták be Weimar­­ban Liszt vezényletével. Meg­tudtam, hogy Lamartine ha­sonló című költeményétől kapta címét. Ennek a vers­nek körülbelül ez a mondani­valója: az ember élete nem más, mint előjátékok sora ah­hoz az énekhez, melynek első és ünnepélyes hangját a halál üti meg. Azt is megtudtam, hogy a mű a Lamartine-verstől szó szerint függetlenül készült, sőt már ké­szen volt, amikor Liszt meg­találta, megismerte és annak címét, alapgondolatát prog­ramként föléje írta, úgy érez­te,­­hogy olyasféle gondolatok hatják át a verset, mint ami őt foglalkoztatta. Nem ugyan­azok, csak olyasfélék. Sok mindent megtudtam. A „Les Préludes“ belső „cselekménye“ a bevezető rész, az „Egy gondolat bánt enge­­met“-rész után a következő: az ifjú számára elérkezik a leg­nagyobb élmény, az első sze­relem. Az első szerelem ze­nei témája — bár a „Les Pre­ludes“ témái az első pillanat­ban kétgyökerűeknek látsza­nak — az azt követő vihar­­kiábrándulás-szenvedés-téma, a természet rövid megnyugvást adó idilljének témája: egyet­len gyökerű. Szerintem mind egy tőre utal, az úgynevezett „halál-témára“. A szerelem nem ad megnyugvást, bár­mennyire is a legcsodálato­sabb, legnagyobb, állandóan visszakísértő élmény. Vissza­kísért a természetben, aztán hatalmas harci riadóvá nö­vekszik, csataképpé, szabad­ságküzdelemmé, a beteljesü­lés halálán is győzedelmes­kedő himnuszává. A harc, a szabadság és a szerelem a „Les Préludes“-ben „szó sze­rint“ azonos. Az értékek rend­je, rangsora pedig ez: szerelem, szabadság. Szinte szó szerint ez az eszmei vonala az „Egy gondolat bánt, engemet“-nek is. Szó szerint ez foglaltatik eb­ben az 1847-ben írott, hat sor­ban is: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Sokkal inkább, sőt minde­nekelőtt Petőfi a „Les Prélu­des“ és nem Lamartine. Annál is inkább, mert első formája 1848-ból való. Még akkor is, ha Liszt és Petőfi nem közvetlenül ha­tott egymásra. Felsorakoztathatnánk igen sok, az 1830-as évekből szár­mazó, kísértetiesen Petőfire emlékeztető Liszt-idézetet. Emlékeztethetnénk a „Magyar arcképek“ Petőfi-portréjára és még sok, a Liszt-kutatás által eddig nem eléggé méltányolt részletre. Szerintem egyik sem bizo­nyít olyan félreérthetetlenül, mint a „Les Préludes“ és az „Egy gondolat bánt enge­met ...“ Az a két mű, melyben mind­­ketten a halállal néznek szembe. Melyben mindketten a halálon győzedelmeskednek. Asztalos Sándor Értékes ismeretterjesztő előadások Az Ismeretterjesztő Társulat nyári előadássorozataiban au­gusztus elsején este nyolc óra­kor Anghy Csaba kandidátus, az Állatkert igazgatója tart előadást az Állatkert Szabad­téri Színpadán. Az előadás cí­me: ,,Különös szökéseik az ál­latvilágban". Az előadást „Az Állatkertben jártunk" és a „Kisállatok bölcsődéje” című filmek vetítése követi. Augusz­tus 2-án este 8 órakor a Város­majori Szabadtéri Színpadon Dániel György, a társulat föld­rajzi szakosztályának titkára tart előadást „Jugoszlávia földje és népe’­ címmel, majd jugoszláv filmeket vetítenek. M­EGNYÍLT! A MŰSZAKI BIZOMÁNYI VÁLLALAT VILLANYMOTOR SZAKÜZLETE I­V., Bajcsy-Zsilinszky út 44. Telefon: 311—120. Felújított villanymotorok minden feszültségben, áram­körben, fordulatszámban kaphatók és megrendelhetők!

Next