Esti Budapest, 1956. szeptember (5. évfolyam, 206-230. szám)

1956-09-10 / 213. szám

Ma megkezdődött a nemzetközi liszt zongora verseny (Folytatás az 1-es oldalról.) Kodály Zoltán asztala a leg­népesebb egész este: nemzeti csoportonként keresik fel a fiatalok a mestert. Mellet­te foglal helyet egy ked­ves, kedélyes szőke asszony, a hosszú évek óta Angliában élő Kabos Ilonka, aki zsűritagként jött a versenyre. Feleleveníti a sok régi ismerős nevét, és láthatóan nagyon jól érzi ma­gát. Egy kreolbőrű, rokonszenves francia fiatalemberrel, Claude Kahnnal beszélgetünk, aki ar­ról nevezetes, hogy délelőtt két hatalmas bőrönddel egye­nesen a repülőtérről érkezett a sorsolás színhelyére. A húsz­éves ifjú mögött már tekinté­lyes zenei pályafutás áll: zü­richi, bécsi, müncheni nemzet­közi viadalokra, párizsi, paler­mói, firenzei, trieszti hangver­senyekre, lemezfelvételekre és televíziós szereplésekre tekint­het vissza. Budapestről Né­metországba vezet az útja, majd Európa térképéről le­lépve Tuniszban és Japánban áll hangversenydobogóra. A magyar versenyzők közül Bücher Mihályt vallatjuk. Ő a korelnök: 32 esztendős. Tré­fálkozva mondják róla, hogy mint afféle rutinos koncertező, nem fél sem a publikumtól, sem a fehér fogú, fekete „vad­állattól“. önmagáról kérdez­zük, de ő szerényen a verseny jelentőségére tereli a szót: „Örülök, hogy megrendeztük ezt a versenyt. Régi fájdal­mam ugyanis, hogy nálunk a Liszt-kultusz még nem elég fejlett — például meg sem közelíti a lengyel Chopin­kultuszt.1.“ Egy vállas, szőke hullámos hajú fiatalembert mutatnak: a szovjet Lázári­ Berman állítólag az egyik nagy esélyes. Persze korai a jósol­­gatás, hisz mind az ötvenegy versenyző tarsolyában hordja a marsallbotot. A hétfőn elődöntőbe kerülő tizennyolc művész korán el­köszön, hogy még egy utolsót gyakorolhasson a nagy nap előtt. Kilenc, féltíz tájt már sokan készülődnek hazafelé, hiszen a rájuk váró komoly, nagy feladatokhoz szükség van a legteljesebb testi, szellemi kondícióra. Egyébként mától kezdve már nincs köztük több nyelvi nehézség, mert a zene, az emberiség egyetemes nyel­ve (így nevezte Liszt Ferenc) mindent megmagyaráz. K. E. Angol lapok „A csodálatos mandarin" londoni bemutatójáról Bartók Béla „A csodálatos mandarin“ című balettjének londoni bemutatását a Covent Garden királyi opera színpadán meleg és megértő lelkesedéssel fogadta az angol főváros zene­értő közönsége, amely nem hagyta a maga ítéletét befolyá­solni a táncköltemény történe­te ellen a puritánság cégére alatt szervezett rosszindulatú hadjárattól. Néhány nappal a londoni be­mutató előtt az edinburghi ze­neünnepen adták elő először az Egyesült Királyságban „A cso­dálatos mandarinét és a kri­tikusok egy része akkor, a ri­deg erkölcsbíró szűk látóköré­ből nézve kifogásolta a balett szövegét, noha Bartók zenéjét nem érintették. Az edinburghi ítéletek mér­tékére jellemző azonban az a tény, hogy az ottani nemzet­közi zeneünnepeket eredetileg Beethoven Missa Solemnis-ével akarták megnyitni, ettől azon­ban elálltak, mert „katolikus egyházi zene előadása vasár­nap sértette volna a skót kö­zönség protestáns érzését”. A londoni bemutató ellen a Daily Mail folytatott magános harcot, keddi cikkében erősen hangsúlyozva ellenszenvét a szövegkönyv állítólagos erköl­csi fogyatékosságaival szem­ben. A Daily Telegraph szerdai száma azonban már így jelle­mezte a Daily Mail műértését:­­ Az új balettet egyesek brutálisnak, lealjasítónak és obszcénnek minősítették; ez úgy hangzik, hogy ez a balett is átütő, fényes sikert fog arat­ni. A Daily Mail szerdai számá­ban már takarodót is fúj azzal a beismerésével, hogy „a törté­net lealjasító természete elleni panaszokat a szövegkönyv szerzőjének, Lengyel Meny­hértnek a címére kell intézni.” A Times írja: „ Senki sem állítja, hogy „A csodálatos mandarin” törté­nete épületes lenne, de szinte­­hozását bőségesen indokolja Bartók zenéje, amely a zene­szerző két művészi periódusa, az impresszionizmus és a rob­banó erejű nemzeti irány közé esik és drámai hatása nagysze­rű. Hangulata inkább egzoti­kus, mint buja. A Daily Telegraph írja: — Bartók zenéje külső éles­sége ellenére ellenállhatatla­nul magával ragad képzelőere­­jéne­k lenyűgöző hatalmával. A zene és tánc együttvéve óriási hatást gyakorol. Valóban cso­dálatos balett. Elaine Flfield és Michael Soames Bartók Béla „A csodálatos manda­rin” című balettjében. Nemzeti Színház: Az ember trag­édiája (Gabányi- és Szent­­pétery-bérlet. 1. sz., fél 7). — Katona József Színház: Pygmalion (7). — Madách Színház: Éjjeli menedékhely (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: A néma levente (7). — Zeneakadémia: Nemzetközi Liszt Ferenc zongo­raverseny válogatóversenye I. rész (délelőtt fél 10-től 1-ig, es­te 7-től 10-ig). — Bartók-terem: Beethoven-bérlet, I. Mikroh­ang­­lemezelőadás (fél 6). — Fővárosi Nagycirkusz: Szeptemberi mű­sor (4. 8). MOZIK MŰSORA szeptember 10-től 12-ig. KÉT KAPITÁNY: VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) 14, 16, 8, DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) 4. n7, f9. TRAVIATA: URANIA (Rákóczi út 1­21.) f5, h7, 9. SZIKRA (Lenin krt. 120.) 4. n7, f9. SZABAD­SÁG (Bartók Béla u. 64.) f10, f 12, h2, 4, n7, f9, PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) csak dél­előtt 9. 11, n2, SZIGET (Mar­gitsziget) f8. szerda szünnap. OTHELLO: VÖRÖS CSILLAG (Le­nin krt. 45.) prol. f5, h7, 9. PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) prol. f4, h6, 8. UGOCSA (Ugocsa u. 10.) prol. 4, n7, f9. ZUGLÓI (Angol u. 26.) f4, h6. RÓZSA­VÖLGYI KERTMOZI (XIV. Ró­zsavölgyi tér) f9. A PILLANGÓ MESÉJE: TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky út 36.) f4, h6, 8. ÉPÍTŐK RÓZSA FERENC KULTURHÁZA (Gorkij fasor 50.) 10—11-én 6, n9. EGY SZÉP LÁNY FÉRJET KERES (16 éven felülieknek): KOS­SUTH (Váci út 14.) 3. hétre prol. f5, h7, 9, VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) prol. csak délelőtt f10. f 12, f2, MŰVÉSZ (Lenin krt 88.) 3. hétre prol. csak délelőtt 9. 11, n2, MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) f4, h6, 8. A BAGDADI TOLVAJ: CORVIN (Kisfaludy köz) h4, 6, f9, SZIK­RA (Lenin krt. 120.) 6. hétre prol. csak délelőtt fl0, fl2, h2, RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ (József Attila tér 4.) n6, f8. VÉLETLEN TALÁLKOZÁS: FEL­­SZABADULÁS (Flórián tér 3.) f4, h6, 8. Visszaélés: DUNA (Fürst Sán­dor u. 7.) prol. f6, h7. 9. SÖTÉT CSILLAG (kísérőműsor: Árvíz után): MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) prol. 14, h6. 8. Magyar híradó, örök barátság: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reg­gel 9-től este 11-ig folytatólag. A mexikói: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) hrt. 12, n3, 15, h7. 9. BEM (Mártírok útja 5/b.) 4, n7, f9. Vörös és fekete I —II. rész (16 éven felülieknek): ADY (Tanács krt. 3.) 5. hétre prol. f4, f8. SPORT (Thököly út 56.) prol. 4, 8. BEM (Mártírok útja 5/b.) csak délelőtt 9. fi. ők ketten: REGE (Rege u. 15.) 6, 8. Bel Ami (16 éven felülieknek): HALADÁS (Bartók Béla u. 128.) f-1, h6, 8. TANÁCS (Szt. István krt. 10.) 10. 12. n3. fű, h7, 9. Kerk kereszt (kísérőműsor: Gól, Vizbeesett): GORKIJ (Akácfa u. 4.) f4, h6. Egy nap a bíróságon (16 éven felülieknek): BETHLEN (Beth­len Gábor tér 3.) prof. 4. n7, f9. Füst az erdőben (kísérőműsor: Hő© falu, A két cárevics): BÉ­KE (Mautner Sándor u. 48.) 4, 6, 8. Halálugrás: BÁNYÁSZ (József krt 63.) A-terem flO, fl2, h2, 4, n7, f9. Merénylet a kikötőben: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) B-terem f4, h6, 8. A papa, a mama, a feleségem, meg én: CSOKONAI (Népszínház u­­.3.) flO, f 12, f2, 4, h6, 3. BUDAI KERTMOZI (Bem rakpart 18.) 8 óra. Páncélos dandár: HAZÁM (Váci út 105.) 4, n7, f9. Scuderi kisasszony (16 éven fe­lülieknek): DIADAL (Krisztina krt. 155.) 4, n7, f9. A vádlottak padján: MARX (Land­ler Jenő u. 39.) h4, 6, n9. VER­SENY (Pataki István tér 14.) f6, h8. A félelem bére: (16 éven felüliek­nek) ELŐRE (Delej u. 41.) f6. h8. Mary hercegnő: JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) f4. h6. Szakadék: ÓBUDA (Selmeci út 14.) 4, n7, f9. A 45-ös körzet nem válaszol (ki­­térőműsor: Magyar nóták. Zsebek és emberek): TÁTRA (Üllői út 63.) f4, h6, 8. PETŐFI (Pongrácz u 9.) f6, h8. Csavargó: (kísérőműsor: Túl a Kálvin téren): RÁKÓCZI (Rákó­czi út 68.) prol. flO, fl2, f2. f4, h6, 8. Rákóczi hadnagya- MATRA (Le­nin krt. 39.) 10, 12, 2, 4, 6, 8. Eladó kísértet: ZRÍNYI (Lenin krt. 26.) flO, f 12, h2, 4 n7. f9. A gonosz favágó: ALKOTÁS (Al­kotás u. 11.) f4, h6, 8. Rembrandt: TINÓDI (Nagymező u. 8.) f4, f6, 8. Első szerelem­­16 éven felüliek­nek! HONVÉD (Rákóczi u. 82.) f10, f 12, f2 f4, h6, 8. Ma este minden véget ér: ÉVA (Erzsébet királyné útja 36/b.) f4, h6, 8. Dollárpapa: IPOLY (Hegedűs Gyu­la u 65.) f4, h6, 8. Vízkereszt, vagy amit akartok: NAP (Népszínház u. 31.) f4. h6, 8. AKADÉMIA (Üllői út 101.) f4. h6, 8. Idegen tollak: OTTHON (Beniczky u. 3­5.) f4. h6, 8. Holnap már késő: ÚJLAKI (Bécsi u. 69.) f4. h6, 8. Az egymillió fontos bankjegy (kí­­sérőműsor: Tihany): VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4. h6, 8. Kis szökevény: ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) n6, 18. Halhatatlan melódiák: ERKEL KERTMOZI (Kosciuszko Tádé u.) 11 — 12-én 8 óra. Nagy kisértés: VÁROSMAJORI KERTMOZI 19. Az ördög szépsége (kísérőm 1901: Uj század hajnalán): MOM KUL­­TURHÁZ (Csörsz u. 18.) 12-én 3, n6, 18. 4 Gimmer Hétfő, 1956. szeptember 10. Nem adták ki a nagy díj­at a velencei filmfesztiválon (Tudósítónktól.) Vasárnap este véget ért a XVII. velencei filmfesztivál. A rendkívül nagy érdeklődés­sel várt eredményhirdetésre a késő esti órákban került sor. A gyönyörűen feldíszített Fesz­tivál Palota színpadán, reflek­torok, fotóriporterek, fiknope­­ratőrök, televíziós felvevőgé­pek kereszttüzében hirdette ki André Bazin, a zsűri francia tagja a hatalmas feltűnést kel­tő döntést, amely — nyugodtan mondhatjuk — példa nélkül áll filmfesztiválunk történeté­ben. André Bazin bejelentette, hogy a zsűri hosszabb tanácsko­zások után egyhangúlag úgy határozott: a nagy­­díjat, az arany oroszlánt ebben az évben nem adják ki, mert egyetlen film sem ütötte meg a megkívánt művészi színvonalat. A bejelentést először néma csend, majd hatalmas helyeslő tapsvihar fogadta. A zsűri va­lóban az egyetlen igazságos döntést hozta. Az idei velencei filmfesztivál egyetlen filmje sem érdemelte ki a „Fesztivál film” rangját. A döntés indoklásában a zsűri részletesen foglalkozik a bemutatott filmekkel. Megálla­pítja, hogy a spanyol, görög és japán filmgyártás előretör a nemzetközi művészeti vetélke­désben, elismerően nyilatkozik „A nap birodalma” című olasz dokumentfilmről és a „Köpe­­niczki kapitány” című nyugat­német filmről. A fesztivál műsorán sze­replő szovjet filmet külön fejezetben méltatja a zsűri döntése. Megállapítja, hogy a „Halhatatlan gar­­nizon” a nagy tradícióval rendelkező szovjet film­gyártás újabb kiemelkedő alkotása. A film új, igen tehetséges rendezőt avat Agranenko személyében A „Halhatatlan garnizon” sikeréhez hozzájárul a ki­fejezés őszintesége és a színészek pózmentes, reá­lis játéka. A legjobb színészi alakítást jutalmazó Volpi-kupát Maria Schell német színésznő nyerte a „Gervaise” című filmben mu­tatott művészi játékáért. A férfiszínészek nagydíját Bour­­vil francia színész kapta a „Párizson keresztül” című filmjéért. A fesztivál zsűri díjazásán kívül több m­ás díj kiosztásra is került, így a Nemzetközi Filmújságírók Szövetségének díját a „Gervaise” című fran­cia film (René Clement) és a „Főutca” című spanyol film nyerte (Antonio Barden rende­zésében). A Nemzetközi Kato­likus Filmhivatal díját a „Ca­labuch” című spanyol filmnek ítélték oda, az Olasz Filmúj­ságírók Szövetségének Díját pedig a „Roham" című ameri­kai film nyerte. A San Gior­­gino-díjat a „Burmai hárfa” című japán film kapta. Az idei velencei filmfeszti­vál legutolsó, egyben legszebb eseménye volt a velencei Ex­­celsior-szálló parkjában meg­rendezett éjszakai búcsúfoga­dás, amelyen közel kétezer meghívott vendég vett részt. A XVII. velencei filmfeszti­vál emlékezetes esemény ma­rad a filmfesztiválok történeté­ben. Nem azért, mintha kiváló alkotással ajándékozta volna meg a világ filmművészetét és a közönséget, hanem azért, mert remélhetőleg felrázza majd a filmművészeiket szerte a világon, hogy a jelenlegi krí­zisből kilábolva ismét magasra emeljék a legnépszerűbb mű­vészet színvonalát. Garai Tamás Hézagpótló újítás a tilosban járó „nagyothallóknak“ A FIÚ Leonyid Haritonov Bemutatásra kerül: szeptember 13-tól Szovjet film egy rossz útra tért diák sorsáról. Főszerepben: Major Tamás nyilatkozata az új színházról A Nemzeti Színház új szín­házáról a közelmúltban hang­zott el hivatalos bejelentés: a Színművészeti Főiskola Vas ut­cai színháztermét alakítják át úgynevezett kísérleti színházzá, amely a párizsi „avantgardis­ta” színházak budapesti válto­zata kíván lenni. Major Tamás, a színház igaz­gatója, aki a közelmúltban ma­ga is Párizsban járt, ahol a műfajt s színházait tanulmá­nyozta, a következőket mondja tapasztalatairól: — A most következő évadot nagyon fontosnak tartom. El kell jutnunk valahová, aminek jobbnak és egészségesebbnek kell lennie az eddigi irányza­toknál. A haladó szellemű nyu­gati színjátszást átfűzi a tiszta ideológiával együtt egy mélysé­ges humanista nézőpont. Ennek kell lennie a mi irányelveink­nek is, változatlan ideológiai síkon, de immár a helyes sí­kon. A mi három színházunk így valójában valamennyi „kísérleti színház” lesz az idén, nagyjából már kiala­kult műsortervvel, s abban legfontosabb pontokként a magyar darabok színreho­­zatalát kell említenem. Párizsban elég komoly színhá­zi válság van, a darabok leg­többje el sem jut a szélesebb rétegekig, aminek magyaráza­ta, hogy eredeti s új francia darab kevés akad. Tényleg csak az avantgardisták dolgoz­nak, s akad még néhány ügyes „megbotránkoztató” mű, a gaz­dagok bosszantására. Párizsból hoztam magammal kísérleti színházunk első darabját: Pau­lette Audry „Soletade” című, immár három irodalmi díjjal jutalmazott művét, amely egy ilyen kis színházból került át visszhangos sikere után na­gyobb épületbe. A szerzője ki­tűnő újságíró — Sartre lapjá­nál dolgozik —, aki egy kép­zeletbeli ország kommunistái­nak harcairól írt, s a darabot őszinte emberi érzések szövik át. Beszéltem a szerzővel is, aki valóban boldog, hogy mun­kája népi demokráciában is színre kerül. Aztán feltétlenül sort kerítünk Becket nagysike­rű „Godot”-jának bemutatásá­ra is új színpadunkon. De van még egy táskára való, olvasás­ra, fordításra váró darabom is. Ugyancsak a Vas utcai színpa­dunkon kerül előadásra Maja­kovszkij ,,Fürdő”-je, s Brecht, aki méltán utolsó legnagyobb drámaírója volt Európának, „Szecsuani jóember” című da­rabja is. Az első magyar avantgardista darab Méray Ti­bor szatírája, a címe: „Szikora avagy más a lépe, mint a ké­pe’­. Hangsúlyozni kívánom, hogy a kísérleti színház nem har­madrendű színházunk, csak harmadik. A Nemzetivel és a Katona József Színházzal egyenrangú és egyenérté­kű, olyan darabokkal, ame­lyek eddig kényszerű okok­ból kimaradtak színpad­jainkról. Tapasztalatom, hogy ha egy színház jó, előbb-utóbb kiöregszik, mert kénytelen egyes mű­veit újra meg újra ját­szani. Ezen is akar frissíteni a kísér­leti színház, amelynek társula­tában ott lesznek nagyon te­hetséges fiataljaink is, s a szín­ház megteremtésével helyet tudtunk adni olyanoknak, akik gazdasági okokból más színhá­zakból kiszorultak. Szerződtet­hettünk néhány új tagot is. A színházteremben egyéb­ként javában folynak az átala­kítási munkák, s novemberben premiert tarthatunk. Tokaji György Hemingway Franciaországba érkezett Ernest Hemingway, a világ­hírű amerikai író szombaton feleségével Le Havre-ba érke­zett. A Nobel-díjas író Európá­ban tölti szabadságát. Újság­íróknak elmondotta, hogy „Az öreg halász és a tenger“ című regényéből készülő film for­gatását most fejezték be Ame­rikában. Fiesta című regényé­nek filmváltozatához is hama­rosan hozzákezdenek. Az író nyilatkozott arról, hogy három új regénye van készen. Ezekről csupán annyit mondott, hogy regényeinek cselekménye a második világ­háború idején játszódik. Hemingway egyébként a Cote d‘Azurra utazott, francia­­országi tartózkodása után Olaszországba látogat el.

Next