Esti Budapest, 1956. október (5. évfolyam, 231-250. szám)
1956-10-23 / 250. szám
IBOLYONGÁS szórakozás után vasárnap délután Napsütéses, kellemes októberi vasárnap délután. Nyugalmas, csendes , kicsit unalmas. Mit csinál ilyenkor az ember, ha kiheverte már a vasárnapi ebéd fáradalmait, s ha hűvös négy fal közül az Utcára hívja az enyhe októberi Hová menjünk ? Köztudomású dolog, hogy moziba, színházba ilyenkor már reménytelen jegy után érdeklődni, de azért legyünk vállalkozó szelleműek és próbáljuk meg... Az újságíró jelen esetben budai lakos. Tehát naivan leballag a Móricz Zsigmond körtérre, gondolván, hogy ilyenkor, négy óra tájban bizonyára kap taxit, hogy gyorsan beroboghasson a városba. A taxiállomáson egy fiakocsi sem áll. Autóbusszal vágunk neki a nagy keresésnek, hogy hol is üssük agyon ezt a délutánt. A 7-es busz a Nemzeti Színháznál áll meg. Nézzük csak, mi a helyzet a pénztárnál. A bejáratnál azonban nem is megyünk tovább, hatalmas tábla állja utunkat. Minden jegy elkell! Nos, ha így van, akkor gyalogoljunk egy kicsit a Körúton, elvégre nem ragaszkodunk az úgynevezett magasabb szintű szórakozáshoz. A gyalogos közlekedés kissé lassan megy ilyenkor, amikor úgy tetszik, hogy egész Budapest a Nagykörúton óhajtja élvezni az enyhe időjárást. Nem is beszélve arról, hogy a Híradó-mozi tájékán szinte kicsordul a mozi halljából a jegyekért sorbanálló embertömeg, s arra kényszeríti az arra járót, hogy letérjen a járdára. Előreláthatólag itt nem töltünk el ma kellemes egy órát, mert mire sor kerülhetne ránk, valószínű, már bent járnánk az éjszakában. Egy hirtelen ötlettől hajtva elzarándokolunk a Bábszínházig. Elvégre még délután van, a felnőtt előadás kezdete majd csak két óra múlva lesz, hátha sikerül elvegyülnünk a gyerekpublikum között a nézőtéren. — Jaj, ne tessék viccelni... Hát délelőttől kezdve pótszékés előadásaink vannak. Estére, a Pesti mesékhez délfelé már minden jegyünk elkelt. A kedves, fiatal pénztárosnő mellett egy szőke asszony ül. Amikor látja csalódott ábrázatunkat, mély együttérzéssel szólal meg: — Sajnos, vasárnap nem sok szórakozóhely áll az ember rendelkezésére Pesten ... Még egy feketét sem lehet nyugodtan meginni... Itt szemben, a Lukácsnál, már most ember ember hátán van, ha komoly programot akar valaki csinálni. — legalább két héttel előre gondosan meg kell szerveznie. Csalódottan ballagunk az Oktogon felé. Vásári trombita hangja inég jobbról-balról fülünkbe — úgy látszik, valahol búcsú van. Vattacukorral és mézeskaláccsal ellátott gyereksereg közlekedik a Terézváros irányából. Már-már kedvünk szottyan, hogy elvegyüljünk a búcsúsok között, a semminél ez is jobb alapon. Az egyik ablakból azonban rádiómuzsika szűrődik ki. Mintha a Bajazzók akkordjaira ismernénk. Lehet, hogy mégis jobb lett volna otthon maradni? No, de ilyen könnyen mégsem adja meg magát az ember. Legalább egy feketét igyunk meg valahol. És most sorra kerülnek a feketekávégőzös, cigarettafüstös, fülledt eszpresszók, de csak annyi időt töltünk ott, amíg az ajtóban állva megállapítjuk, hogy egyikben sincs jobb levegő, mint a másikban, nem is beszélve arról, hogy asztal sehol sem kapható. Ha Pesten ilyen kudarcot vallottunk, akkor irány: ismét Budára. Már égnek a lámpák a délutánból koraestébe hajolt az idő, a tömeg azonban nem ritkul sehol sem, s hihetetlen szerencsének tudjuk be, hogy az első Budára induló 7-es autóbuszra felférünk. A Gellért éttermében meglepő nyugalom és csend van. Mint a fáradt vándor, úgy rogyunk le az első asztalhoz, — mert leírni könnyű, végiggyalogolni azonban mégis csak némi fáradságot igényel az a két órai idő, háromnegyed négytől hatig... — Itt ma egész nap ilyen nyugalom volt? Bozóki István pincér megértően elmosolyodik: — Igen, itt nyugalom volt... Ebéd ésvacsora között nálunk általában csend van... Sokat tetszett járni a városban? Ja kérem, ilyenkor, vasárnap nem lehet hová menni! Megtörten tesszük magunk elé a jegyzetkönyvet és csak úgy, a szórakozás kedvéért jegyezzük fel, hol, merre jártunk és milyen lehetőségeket hagytunk ki, ahol ez a nagy város talán mégis csak befogadta volna egy délutánra szórakozni vágyó polgárát. Az összegezés eredménye: nem voltunk az Állatkertben és nem próbáltunk szerencsét valamelyik múzeumban. Sebaj! A jövő vasárnap ott kezdjük. Addig is tűnődhetünk rajta, vajon mi, szórakozni vágyók vagyunk-e sokan, avagy a színház és a mozi kevés-e. Valószínű, hogy mind a kettő igaz. Most már csak az a félő, ami lesz, ha beáll a tél és ha jönnek az unalmas vasárnap délutánok, még bolyongani sem lesz kedvünk?__ Nóti Ilona A budapesti Tátrai vonósnégyes a Varsói Filharmónia Zenekarában, a „Varsói őszi” zenei fesztivál keretében. Karnevál a Kilimancsárótan TALÁN MÉG egy évvel ezelőtt is elhúzta volna a száját a kritikus Vidor Miklós új könyvének olvasása közben. Na tessék, itt egy regény, amiben nincsen pozitív hős, vagy ha van, akkor hibás az ábrázolása, mert képtelenség, hogy egy nyomdász apától származó nyomorgó egyetemistának osztályidegen barátja legyen. S egyébként is a könyv nem mutatja meg az adott korban a munkásosztály harcát a burzsoázia ellen, s a párt ábrázolása sem megfelelő — nincsen benne egyetlen illegális kommunista sem. Szerencsére, az ilyen mércét agyunkba erőszakoló fekete kísértet már feltűnt, s így nyugodtan írhatom. Vidtor regényének legfőbb érdemét azzal mérhetem le, hogy nagyon jól szórakoztam a „Karnevál a Kilimandzsáróban" olvasása közben. És magam sem tudom, minek örülök jobban. Annak-e, hogy ez a könyv megjelenhetett — mert bizonyos, pár évvel ezelőtt hiába kísérletezett volna vele a szerző —, vagy annak, hogy ez a regény megíródott. * Vagy még mindig a könyv finom humora, sziporkázó szelleme, ötletessége tart kellemes rabságban? MERT KÉPZELJÜNK el egy bosszú-sorozatot, amely tulajdonképpen a regény váza: 1938-ban Budapesten a „serkenők” egyik társuk sikertelen udvarlása miatt bojkottálnak egy lányt a bálban. De megjelenik a könyv főhőse, Géza, aki a figyelmeztetés ellenére is táncol vele. A kaszás-kereszt jelvényes „serkenők” hazafelé menet meg akarják verni, de ő egy öntöző, cső jeges vizével hárítja a rohamot. Pár nap múlva azonban az egyik cukrászdában mégis megérik a bosszú: krémest dörzsölnek az arcához. De Géza újra tervez: összeugratja a „serkenőket”, párbajkísérlet, aztán a „leégés” a Kilimandzsáró nevű lokálban, ahol a becsapott fiatal „serkenők” azt hiszik, az ő pártjuk alakított kormányt, s efölötti örömükben nagy dorbézolást rendeznek, aminek hatalmas adósság és erkölcsi megsemmisülés a vége. Olyan könyv ez, amit egy ültőhelyben szoktak elolvasni az emberek. S ez nemcsak a regény cselekménye fordulatosságának érdeme, hanem azoknak a tényezőknek is, melyek irodalmi rangot adnak a könyvnek: hasonlatokkal, képekkel csillogó nyelve, érdekes jellemei, s nem utolsósorban ügyes szerkesztése, amely mindig tovább lendít, ha az előbbiek esetleg egy kicsit már pihentetnék is velünk a könyvet, VIDOR MIKLÓS harmadik regényében új arcát mutatta meg, bár kétségtelen ennek vonásai már felfedezhetők voltak a Szökőárban és a Kék korlátban is. A „Karnevál a Kilimandzsáróban” azonban a magával ragadó finom (szinte „lírai”) humora játssza a prímet. S méghozzá nagyon jól. Vidtor művészetének — úgy látszik — bőségesen csobbanó, sokszínű, sokfajta forrása van. S reméljük, nem apad el egyhamar. (Csak zárójelben: mikor lesznek már a könyvekhez méltóak a borítók „fülére" írt kis tájékoztatók? Hisz Vidtor regénye elé is szinte magyarázatot írtak: így értsd a regényt... S a leírtakból csak úgy szikrázik a gyanú: el sem olvasták a könyvet...) Kulcsár Ödön ■SHAW: Sőse ízkel tudni A Madách Színház Kamaraszínházának előadása Vajon elképzelhető-e az, hogy egy Madeirából Angliába érkezett ikerpár egy fogorvossal együtt meghívja ebédre annak háziurát és ott kiderül, hogy az ismeretlen idegen nem más, mint tulajdon édesapjuk, aki elhagyta feleségét, családját még gyermekei születése előtt?! Nem éppen mindennapi eset, de Shaw nem fél a rendkívülitől, a kiváló írók jó szásához híven, bátran elszakad a hétköznapiságtól, megvan hozzá a művészi ereje, emberábrázoló képessége, hogy reálissá, hihetővé tudja tenni a legmerészebb, legfantasztikusabb szituációkat, nyaktörő fordulatokat is. A vígjáték egy kicsit fanyar, szkeptikus címe és igazsága mögött, hogy: „Sose lehet tudni”, van egy mélyebb tanítás is. Shaw ebben a komédiájában is élvezettel kreál váratlan fordulatokat, játékos kedvvel mutatja meg, hogy semmi sem lehetetlen... De ami ennél is fontosabb, szellemesen figurázza ki a beidegződött, hétköznapi konvenciókat, mindent támad, ami merev, begyepesedett, élettelen. Azt tanítja, ahogy természetesen, bátran, igazul kell élni. Hogy ne ragadjunk bele a hétköznapokba, a szürkeségbe, ne gondolkozzunk konvencionálisan, ne legyünk lélektelenek, érzéstelenek. Az élet gazdag az ellentmondásokban, számtalan csodát, véletlent, érdekességet tart a számunkra — legyünk bátrak, dinamikusak, rugalmasak kalandjaihoz. Lehet üres zsebbel is házasodni, mint Gloria és Valentin teszi, a legmogorvébb agglegényből is lehet még jó férj és családapa, mint Cramptonból, a legegyszerűbb pincér is eljuthat, ha tehetséges, a minden tanultságnál többet érő, derűs, emberi bölcsességig... Sose Miét tudni... Csak ne féljünk az élettől, éljünk bátran, természetesen és ne szégyelljük érzelmeinket, ne szégyelljünk szeretni, mert érzelmek, szeretet nélkül elveszítjük az életet, emberi formánkat. Nagyon derűs és nagyon okos író tanítása ez, amit érdemes megszívlelni erre az emberségre intő, kiváló vígjátékból. A szóképekben, ötletekben bővelkedő jó fordítás Ottlik Géza munkája. Az előadás sajnos egyenetlen, néhol felszínes, a színészek különféle stílusban játszanak. Bozóky István rendezésére rányomta bélyegét az, hogy a szokásosnál, szükségesnél kevesebb próbaidőt tartott és ilyen körülmények mellett még meg is osztotta energiáját a rendezés s egy főszerep, Valentin eljátszása között, így a rendezés hevenyészettnek hat, hiányzik a színjáték részletes, alapos, finom kidolgozása. A színészek közül a shawi játékstílust leginkább Tímár Józsefnél, Váradi Hédinél, Zenthe Ferencnél lehet megtalálni. Timár nagy rutinnal, bölcs derűvel, finom humorral állítja elénk a pincérfilozófus figuráját. Váradi Hédi kiváló Dolly szerepében. Kedves, friss, könnyed, fiatalságában, pajkosságában, nyelvességében elragadó — nem játszik, él a színpadon. Méltó partnere a komédiázásban — Zenthe Ferenc. Ez a tehetséges színész ismét bizonyítékát adja jellemformáló képességének, játékos kedvének, vonzó egyéniségének. Horváth Jenő és Bárdy György mulatságosak, jók az ügyvéd, illetve a királyi jogtanácsos szerepében. Bozóky István ez alkalommal mint színész jobb munkát végzett Bozóky István rendezőnél. Pécsi Sándor színpadra lépésekor kiválóan kezdi megformálni Crampton figuráját, az első pillanatban meghódítja szívünket szivarja füstjével, zsörtölődésével, harapós kedvével egyaránt, nagy jellemzőerővel festi meg ezt a mogorva vén legényt. Kár, hogy játéka sokszor fakul a továbbiak folyamán. Lázár Mária nem tudta meggyőzően életre kelteni Clandonnét. Most is elragadó, szakmai tudása, színészi egyénisége lenyűgöző, csak a szerep hitele hiányzik. Barta Mária megtesz mindent, amit megtehet a nem nekivaló szerepben. A Sose lehet tudni előadásának bizonyára sikere lesz, mert mulatságos, érdekes, szórakoztató komédia, de ilyen kiváló darab, ennyi tehetséges színész s rendező esetében kár, hogy megelégszik a színház a nem megnyugtató félsikerrel is. Kemény György Jelenet a 111. felvonásból 18 HAH RÉSZIEM! Barokk hálószobák VII., LENIN KÖRÚT 19. Kolóniás és barokk bútorok V., PETŐFI SÁNDOR U. 17. FÖV. BÚTOR, HANGSZER ÉS SPORTSZER KISKER. VÁLLALAT bútorüzleteiben nagy választékban kapható. Operaház: Anyegin (L-bérlet, 2. sz., 7). — Az Operaház Erkel Színháza: A trubadúr (6. bérlet, 2. sz., 7). — Nemzeti Színház: Ármány és szerelem (7). — Katona József Színház: Galilei (Abonyi-bérlet, 2. sz., 7). — Madách Színház: Egy pohár víz (7). — Madách Színház amaraszínháza: Nóra (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Szent Johanna (Gárdonyi kombinált bérlet, 7). — Petőfi Színház: Olympia (7). — Jókai Színház: Három szegény szabóregény (fél 4). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). — József Attila Színház: Szép kis família (fél 8). — Bartók-tarom: David Ojsztrah hegedűestje (A hegedű mesterei mikrobarázdás hanglemezbérlet, 4. sz., fél 6), 1 000 000 „fontos” hangjegy (mikroelőadás, 8). — Vidám Színpad: Lehet beszállni (7). — Kis Színpad: Torkig vagyok a szerelemmel (fél 8). — Kamara Varieté: Kijavítjuk a történelmet és Vonósnégyes-bohózat (6, fél 9). — Budapest Varieté: Humorexpressz (8). — Állami Bábszínház: Százszorszép (3, 5), Pesti mesék (fél október 23 — 24-ig: HANNIBÁL TANÁR ÚR: URÁNIA (Rákóczi kt 21.) 4. n7. f9. MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) 9, 11. n2, f4. h6. 8. FÖLSZABADDULÁS (Flórián tér 3.) f4. h6. 8. DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) 4. n7. f9. ÉPÍTŐK RÓZSA FERENC KULTURHÁZA (Gorkij fasor 50.) h6. 8. ERNSTHÄLMANN II. RÉSZ: UGO CSA (Ugocsa u. 10.) 3. h6. f9. EMBEREK FEHÉRBEN: VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) f5, h7. 9. CORVIN (Kisfaludy köz) h4, 6. f9. SZIKRA (Lenin krt. 120.) csak délelőtt fl0, fl2, h2. PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) csak délelőtt 9, 11, n2. ELÁRULT SZERELEM: SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) 4, h7, f9. a TANÁR ÚR KÉREM (kísérőműsor: Svejk, a derék katona): PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) 3. hétre prol. f4. h1. 8. DUNA (Fürst Sándor u. 7.) 3. hétre prol. f6. h7, 9. AZ ÚJ EMBER KOVÁCSA: TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky út 36.) 14. h6. 8. LÁTOGATÁS A FELHŐKBŐL: KOSSUTH (Váci út 14.) 15. h7, 9. ZUGLÓI (Angol u. 26.) f4, h6, 8. MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) f4, h6, 8. A BAGDADI TOLVAJ: SZIKRA (Lenin krt. 120.) prof. 4. n7, f9. GANGA: VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) 3. n6, h8. SZÖKEVÉNYEK: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) 10. 12, n3, f6, h7, 9. TRAVIATA: VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) csak délelőtt 9, 11. 1. OTHELLO: JÓZSEF ATTILA KULTURHÁZ (József Attila tér 4.) 16, f8, szerda szünnap: ADY (Tanács krt. 3.) f4, h6, 8, ELŐRE (Delej u. 41.) f6, h8, BEM (Mártírok útja 5/b.) csak délelőtt 10. 12. 2. GORKIJ (Aktrefa u. 4.) 8 óra (orosznyelvű előadás). KIRÁLYLÁNY A FELESÉGEM (16 éven felülieknek): SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) csak délelőtt fl0. 112. h2. Magyar híradó, Angol közönség előtt, Az olló bosszút áll. 2009 éves Pécs: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Ünnepi vacsora: BEM (Mártírok útja 5/b.) 4. 17, 19. A fiú: TANÁCS (Szent István krt 10.) 10, 12. n3, f5, h7. 9. A sas fia: SPORT (Tököly út 56.) 4. n7, f9. Bel ami (16 éven felülieknek): GORKIJ (Akácfa u. 4.) prof. f4, h6. Egy szép lány férjet keres (16 éven felülieknek): BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 4. n7, f9. HALADÁS (Bartók Béla út 128.) 14. h6. 8. MOM KULTURHÁZ (Csörsz u. 18.) 3, n6, f8 Utak és sorsok: (kísérőműsor: A kabát): AKADÉMIA (Üllői út 101.) f4. h6. 8. Egy nap a bíróságon (16 éven felülieknek): BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A-terem fl6. f12. h2, 4, n 7. f9. Varázsduda: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) B-terem f4, h6. 8. Az ördög szépsége: CSOKONAI (Népszínház u. 13.) f10, 112. f2, f4, f6. 8. Két kapitány: JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) f4. h6. 8. Gábor diák: MARX (Landler Jenő u. 39.) h4, 6. n9. A papa, a mama, a feleségem, meg én: HAZÁM (Váci út 150.) 4. n7. f9, REGE (Rege u. 15.) 6, 8. Senki nem tud semmit: ÓBUDA (Selmeci út 14.) 4, o7. f9. Hintónjáró szerelem: MÁTRA (Lenin krt. 39.) 10. 12, 2. 4. 6. 8. Holnap már késő: RÁKÓCZI (Rákóczi út 68.) prof. fl6. fl2. f2. f4, h6, 8. Rákóczi hadnagya: TÁTRA (Üllői út 63.) f4, h6, 8. Scuderi kisasszony (16 éven felülieknek): ALKOTÁS (Alkotás u. 11.) f4. h6. 8. Tavasz a jégen: ZRÍNYI (Lenin krt. 26.) fl0. f 12. h2.,4. n7. f9. Sötét csillag (kísérőműsor: Árvíz után): HONVÉD (Rákóczi út 82.) prof. fl0. fl2. f2. f4. h6. 8. Irén menj haza: NAP (Népszínház u. 31.) f4. h6. 8. Csavargó (kísérőműsor: Túl a Kálvin téren): DIADAL (Krisztina krt 155.) 4. n7. f9. A táncosnő: ÉVA (Erzsébet királyné útja 36/b.) f4. h6. 8. A gonosz favágó: TINÓDI (Nagymező u. 8.) f4. h6 8. PETŐFI (Pongrácz u. 9.) f6. h8. Vörös és fekete I. rész (16 éven felülieknek): ÚJLAKI (Bécsi út 69.) f4. h6. 8. Vörös és fekete II. rész (16 éven felülieknek, kísérőműsor: Medgyessy Ferenc): IPOLY (Hegedűs Gyula u. 65.) f4. h6, S. Véletlen találkozás: VERSENY (Pataki István tér 14.) f6. h8. Halálugrás: ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) n6 f8 Fiam a tanár úr: BÉKE (Mautner Sándor u. 48.) 4, 6, 8. Özönvíz előtt (16 éven felüliek- nek): VASVÁRI (Kerepesi út 44.) 14, h6. 8.