Esti Hirlap, 1956. december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1956-12-24 / 1. szám
SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT Az „Iglói iskola" széthullásának őszinte története A világsajtóból is jól ismert kép: három mezbe öltözött futó váll váll mellett, futóedzés közben. Valamennyien a nemzetközi atlétikai élet nagy üstökösei: Iharos, Rózsavölgyi, Tábori, az úgynevezett „Iglói iskola’ versenyzői, akik néhány esztendő múltán az ismeretlenség homályából meghódították a világot. A mester, a magyar atlétika egykori kiválósága, Iglói Mihály, aki néhány esztendővel ezelőtt még maga is mezt öltött edzésein, s tanítványainak példát mutatva „nyerte“ a köröket, aránylag rövid idő alatt a világ egyik legbámulatraméltóbb atlétikai szakemberévé lépett elő, mint a „világrekordok kovácsa”. E négy atléta emberfelettien kemény, de céltudatosan átgondolt közös munkájára, együttes erőfeszítésére a Melbourne előtti hónapokban nemcsak a magyar, hanem a világ sportközvéleménye is feszülten figyelt. Mi, magyarok bíztunk és bízhattunk bennük, hiszen a Népstadionban és másutt e sportolók felkapva szárnyaló buzdításunk hajtóerejét, úgy küzdöttek, ahogy sportolók még kevesen. Ha kellett ellenféllel, ha kellett sárral, esővel, keményre fagyott talajjal, s ha erőt éreztek magukban, a világrekordokkal. S a Melbourne előtti idők, az olimpia láztól, izgalomtól terhes hetei nagy reményeinket szertefoszlatták. A világhírű Iglói-iskola szomorú csalódással gazdagított bennünket. A váll váll mellett futó három kiváló versenyző meghitt közös képe már a múlté. Iharos Belgiumban telepedett le, Tábori és Iglói Ausztráliában maradt. Mi történt ezzel a nagyszerű négyessel, miért hullt szét az Iglói-iskola? Erre kerestük a választ egy őszinte beszélgetés során, a leghitelesebb tanútól, Rózsavölgyi Istvántól.. • Az elveszett 200 kilométer — A forradalom idején kezdődött — kezdi beszélgetésünket. — Október 22-én Náci bácsi kérésére Pestre jöttem, hogy autóval Tatára vigyem. Közbejöttek az események, s a következő napon már nem tudtunk odaautózni. Itthon rekedtünk, egy hétig nem tudtam edzeni. Pedig ekkor nagyon kemény edzésekre lett volna szükségem, hogy mire Melbourne-be érkezem, elérjem legjobb formámat. Ha napi 30 kilométert számítok, több mint 200 kilométert futhattam volna rendes körülmények között, s akkor más lett volna az eredményem. — Milyen edzésműsora volt Csehszlovákiában? — kérdezzük. — Ott is futottam talán enynyit, de kedvezőtlen körülmények között. Csehszlovákiában mínusz 4 fok volt a hőmérséklet, egy parkban futottunk, kemény talajon, szöges cipőt nem húzhattunk, csak melegítő cipőt. S emellett szörnyű idegállapotban voltunk: nem tudtuk, hogy mi van odahaza ... Feleségem van, kislányom 3 és fél éves, Angyalföldön lakunk ... Vajon élnek-e még? Ez ötlött fel bennem minduntalan ... — Mi volt Iharossal? — Amikor én hazajöttem Tatáról, csak Tábori volt ott, Iharos már nem. Október 24-én találkoztam Iglóival, s tőle tudtam meg, hogy Sanyi az egyik reggel odatelefonált neki a Bástya pályára: „Náci bácsi, menjen be az OTSB-be, s mondja meg, hogy az olimpiára nem megyek. Menjen helyettem valaki más .. . Mi volt a véleményük Iharos döntéséről? — Őszintén szólva bennünket nem lepett meg. Hirtelen, meggondolatlan lépés volt ez, amelyet többféleképpen magyaráztak. Nem tőle, csak hallomásból tudom, hogy nyáron történt válása után beleszeretett Tunczó Ilonába, a Bp. Vörös Lobogó fiatal gerelyvetőnőjébe. Most egyébként vele együtt kért letelepedési engedélyt Belgiumban. Irántunk mutatott hűtlensége igazolta róla alkotott rossz véleményünket. Soha nem tudtam vele jó barátságba kerülni. Különös, bántó, kicsit lekezelő modora van, s nagyon megbízhatatlan ... Ihatizsi Ilikév volt ránk... Néhány izgalmas beszélgetés, verseny emléke ugrik elő. Egyszer — még jó régen — Iharos Rózsavölgyi előtt jelentette be a Honvéd egyik vezetőjének, hogy más egyesületbe távozik, mert mint Rózsavölgyire célozva mondta: „Két dudás nem fér meg egy csárdában ...” — Sokszor segítettem országos- és világrekordokhoz, de ő ezt úgyszólván sohasem viszonozta — folytatja Rózsavölgyi István. — Ebben az esztendőben Táborival kemény csatákat vívtunk fennálló világrekordok ellen. Iharos alig néhányszor indult, sha rajthoz állt, nem tartotta be azt, amit megbeszéltünk. Táborival mindig megértettük egymást, úgy örültünk egymás sikereinek, mintha testvérek lennénk. Iharos féltékeny volt ránk ... — Nagyon szomorú emlékem — mondja — első válogatottságom asvédek ellen, 1953-ban. Csúnyán kijászott... Úgy beszéltük meg, hogy 1500- on 400 méterenkint felváltva vezetünk. Rögtön belenyar°attam, s vártam, hogy mikor vált fel a vezetésben. Ő ezt nem tette. Nagyon kifáradtam, s a végén a svédek fokozatosan feljöttek, megszerezték az első és a második helyet. Iharos pedig — az utolsó métereken — elém nyargalt. Később sem segített tervezett világcsúcsomhoz, 1955-ben Pozsonyban, a magyar—csehszlovákon. Az első kört vezette, de azután teljesen magamra hagyott, s 1100 métert nyargaltam az élen. Négy tizeddel maradtam el a világcsúcstól. „Nem így beszéltük meg, Sanyi” — mondtam neki a verseny után, ő csak rándított egyet a vállán, s otthagyott... — Milyen volt a viszony 1.0- ról és Iharos között? — Nem nagyon tudom. Ha Sanyinak valami beszélni valója volt vele, félrehívta. Egyéni problémáiból mindig kikapcsolt bennünket, többnek érezte magát nálunk... — Miért hagyhatta itt az országot? Nem volt meg valamije? — Mindene megvolt! Nem azért tette. Nem volt egy olyan ember, akire számítani lehetett... Rózsavölgyi elmondja, hogy Iglóit a melbourne-i gyengébb szereplés nem lepte meg. Amikor látta, hogy az utolsó tíz napban két 56 másodperces 400 után elfáradok, tudta, hogy baj lesz az olimpián. Azelőtt egymásután 3—4 53—54 másodperces 400-as meg sem kottyant. Az a hét nagyon hiányzott... Jgtói : Otthon találkozunk... — Tábori várakozáson felül szerepelt — mondja Rózsavölgyi. — Valószínű, hogy jót tett neki a két 5000 méteres futás. Visszalendült a versenylázba, visszanyerte taktikai érzékét. Talán nekem is el kellett volna indulnom, 800 méteren is... — Miért maradt Ausztráliában Tábori és Iglói? — Laci úgy látta — mondja Rózsavölgyi —, hogy mint cipész és mint sportember, megtalálja ott boldogulását. Rengeteg ajánlatot kapott, nőtlen ember, s nem fűzték erős szálak vidéken lakó szüleihez. Nagyon nehezek voltak a búcsú pillanatai. Nem marasztalt. Azt mondta: „Eredj haza, neked családod van.De azért beszélgettünk arról, lehet, hogy egyszer családosan, legálisan kimegyünk hozzá .. . — Suglói?... — Ő vissza akar jönni!... Amikor elutaztunk, azt mondta nekem: „Otthon találkozunk ..Melbourne-ben rendkívülien izgatták a hazai események Amikor olimpiai csapatunk Csehszlovákiában volt, egyik tagja lett a forradalmi bizottságnak... A felelősségrevonástól félt, meg a deportálásoktól ... Most már látom, hogy a külföldi sajtó egy része nagyon becsapott bennünket... Náci bácsi most 48 éves, nem fiatal ember. Lehet, hogy jó szerződést kap, biztosítják megélhetését, lakása lesz, s kivitetheti a családját. Talán nem jön haza. Valahogy mégis az ígéretében bízom jobban: „Otthon találkozunk.. Bizonyos, hogy egyre jobban meggyőzik őt a hazából érkező hírek, hogy nyugodtan hazajöhet. S akkor hazajön. Januárban úta kezdem, az edzéseket — Mi is bízunk ebben, de már a jövőre is gondolunk. Tovább él-e az Iglói-iskola edzési elve? Mik a tervei? Hogyan akar tovább dolgozni? — — záporoznak kérdéseink. — Minden ellenkező véleménnyel szemben, az Iglói-iskola edzési elvét ma is helyesnek látom. Nem értek egyet azzal, hogy Náci bácsi „agyondolgoztatott” bennünket. Edzési elve kitűnő, de az a titka, hogy legalább egyhónapos kemény munka szükséges a formábalendüléshez. Ha nincs egyhetes kiesés és egyhetes ötvenszázalékos munka, beváltottuk volna a reményeket. Nem csüggedtem el, januárban újra kezdem az edzéseket a régi edzésrendszer alapján. S most már hazavárom mesteremet, Náci bácsit, és legjobb barátomat, Tábori Lacit. Bizonyos vagyok abban, hogy viszszajönnek, s újra együtt harcolhatunk a jobb eredményekért, a győzelmekért, az új világrekordokért ... Maros László 6 1954. december 24. hétfő. A kiadatási kérelmekről, a átigazolásokról és a labdarúgó-élet megindulás Nagy a sürgés-forgás a Magyar Sport Háza harmadik emeletén a Magyar Labdarúgó Szövetség helyiségeiben. Sokat beszélnek itt mostanában a labdarúgás időszerű kérdéseiről. Most éppen a csepeliek túrájáról esik szó. A piros-kékek Lengyelországba és Jugoszláviába utaznak, s ehhez az utazáshoz már csak egy engedély hiányzik. A leggyakoribb téma most a labdarúgást kedvelők körében: mi lesz azokkal a játékosokkal, akik egyelőre nem kívánnak visszatérni hazájukba. Nagy Marcell, az ideiglenes intéző bizottság elnöke határozottan jelenti ki: — Egyetlen magyar labdarúgót sem adunk ki külföldi csapatnak. A kiadatási kérelmek közül most érkezett meg az MTK két játékosa: Szalay és Várhidi kiadatási kérése a bécsi Austriától. Nem adtuk ki őket, ahogy megtagadtuk a Német Szövetségi Köztársaság labdarúgó szövetségének a Ferencváros két tehetséges ifjúsági játékosa, Nemes és Liptai kiadatását. — Mi a helyzet a Cziborügyben? — Az olaszok még nem kerestek meg bennünket. De ha kapunk ilyen megkeresést, válaszunk szintén elutasító lesz. Ez vonatkozik egyébként Grosics, Puskás és Kocsis ügyére is. A FIFA vezetőivel többször tárgyaltunk, s véglegesen megállapodtunk: a magyar labdarúgók kiadatás nélkül , két évig nem játszhatnak más ország labdarúgó-csapatában. Megtudtuk, hogy Sándor Károlyt, az MTK válogatott jobbszélsőjét a bécsi Rapid kérte, mégpedig úgy, hogy adjuk kölcsön a játékost a bécsi együtt nyilatkozik Nagy Marcell Ites dél-amerikai túrájára. Ezt a kérést sem teljesíthetjük. A túrázó csapatok közül egyébként az MTK előreláthatóan ma érkezik haza. A Ferencváros és a Dózsa a jugoszláviai út után hazatér, így tehát a lilák nem mennek Törökországba. Mindkét együttes január elején már Budapesten lesz. Sokakat érdekel, hogy mi lesz a helyzet a hazai játékosok átigazolási ügyében. — Ebben a kérdésben előreláthatóan február végén döntünk — mondta Nagy Marcell. — Ekkorra várható döntés az edzők szerződési ügyében is. Minden ellenkező híreszteléssel szemben Bukovi Márton nem távozik külföldre, de még nem döntött, hogy melyik csapat edzője lesz. Ő egyébként megtartja szövetségi kapitányi tisztségét is. A hazai labdarúgó-idény rajtjáról is érdeklődtünk. Ha az időjárás engedi, január közepén megkezdődik a labdarúgó-élet. Az a terv, hogy január második, vagy harmadik vasárnapján az Üllői úton, vagy a Hungária úti pályán sor kerül a Ferencváros—MTK barátságos, mérkőzésre. Minthogy a jövő évi bajnokság csak őszszel kezdődik, tavasszal csapataink itthoni serlegmérkőzéseken, vagy külföldi túrákon vesznek részt. A labdarúgás hívei külföldi csapatokat is láthatnak majd Budapesten. Sok kérdés nyitott még a labdarúgásban. E kérdésekre bizonyosan választ ad majd a labdarúgó országos értekezlet, amelynek új dátuma: január 12-13-a. (takács) . Ha egy telitalálat lesz, a nyeremény: negyedmillió forint! Ma délelőtt a beérkezett totószelvényeknél „December 23-án Indul a totó!" — olvastuk az utcai plakátokon, az októberi események után tehát elérkezett az első fogadási nap. Ma délelőtt benéztünk a Beruházási Bank kultúrtermébe, ahol megkezdődött a beérkezett szelvények sorrendbe rakása. Az asztalokon felhalmozott szelvények azt mutatják, hogy az újra meginduló totó iránt igen nagy volt az érdeklődés. Hiába sok a pótolnivaló . .. A nyeremények összege nemcsaka mérkőzések kimenetelével, hanem a szelvények számával is összefüggésben van. Megkérdeztük tehát az illetékeseket, hogy a héten mennyi szelvényre számítanak? — Mintegy félmillió szelvényt várunk — hangzott a válasz. — Mennyi lehet tehát a főnyeremény, — ha csak egy fogadónak sikerülne a tizenkettes találat? Gyors számítás után megtudtuk a csábító eredményt. Egyetlen tizenkéttalálatos szelvénnyel mintegy negyedmillió forintot lehet nyerni! A mérkőzés eredményeit, vagyis a tizenkét találatos szelvényt ma este a 20 órai hírek után mondja be a Kossuth Rádió. A nyereményösszegekről a holnap reggel kezdődő számlálási munkák befejezésétől függően kedden, vagy csütörtökön adnak hírt a rádióban, s csütörtökön erről az Esti Hírlap is beszámol. A nyereményösszegek közléséig sem kell azonban várakozniuk a fogadóknak, mert a jövő heti szelvények már ma is megvásárolhatók, s így az ünnepek alatt jó szórakozást nyújthat a jövő heti szelvények kitöltése.Közölitik, hogy az Esti Hírlap már a jövő héten gazdag és sokrétű totó-rovattal kedveskedik olvasóinak. Csütörtökön például százalékos totó tájékoztatónk jelenik meg „Mit tippeljünk?” címmel. Rajtolnak a, Jegesek... tisztán, megszépítve várja a jég szerelmeseinek téli „szerenádját”, a lágy keringőt, a pattogó foxot, az andalító tangót, Puccini és Verdi melódiáit, amely mellett sportolók és nem portolók gyakorolnak, táncolnak. Egyelőre csend tanyázik itt. Nincs szén, nincs áram, ami jeget dermeszthetne a Városligeti tó medencéjében. Mert a Műjégpálya megnyitását már csak ez gátolja. De bezzeg a jó öreg Millenáris hangos: munkálkodik a... gramofonos és a műkorcsolyázó sport apraja-nagyja. Együtt gyakorolnak, s készülnek a versenyekre a nagyok: Czakó György, Rácz Miklós, a Jureklányok, a Nagy-testvérpár, a táncosok és a legifjabbak, e sportág jövő reménységei. Sajnos a jeges élgárda is megcsappant. Külföldön keres boldogulást a Madarász-házaspár, a tehetséges Zöllner Helga, a nemzetközi sportéletben már jól ismert Szenes István, s mint Bikó Sándor edzőtől megtudtuk, Tóth Erika is, éppúgy, mint a jégkorongozók közül sokan. A versenyidényt a kezdők és az ifjúságiak kezdik meg. Roppant hévvel készülnek a „nyitányra”, a Csepeli Vasas SC december 28—29-i kezdő és ifjúsági versenyére, amelynek egyik esélyese a kilencéves básportolók gyakorolnak, táncolugyan aprócska — alig látszik ki a jégből — de akarata és igyekezete legalább olyan nagy, mint edzője, a kedves, jókedélyű Bikó Sándor szeretetű kis tanítványa iránt. A kis Ilonka valahányszor bátor, magas ugrást hajt végre, szép tartással rajzolja az iskolaköröket, Sanyi bácsi harsány „Szép volt, Pici” kiáltással feldobja kalapját, de közben arra is szakít időt, hogy a konkurrens Csordás Marika és Rácz Miklós gyakorlatait is csiszolgassa, így folyik délelőttönként az élet a Millenárison. De ez még nem az igazi vérkeringés. Itt csak a műkorcsolyázók és a jégkorongozók találtak otthont. A gyorskorcsolyázóknak kicsi a pálya, nem tudnak gyakorolni, s így edzési lehetőség nélkül vannak, s maradnak mindaddig, amíg a Műjégpálya meg nem nyílik. A korcsolyázók házalóján úgyszólván nyoma sincs a legutóbbi két hónap eseményeinek. Az üres, száraz betonmedence szélén egymásra borítva alusszák téli álmukat a csónakok, s bent a Műjégpálya öltözője, melegedője átfestve. Szerelik már a Műjégpálya világító berendezését LOSPORT Hétfőn és szerdán ügetőverseny Marschall, Kovácsi!, és még négy régi hajtó trénerengeélyt kért Kéthónapos kényszerpihenő után hétfőn ismét megnyitja kapuit a budapesti ügetőversenypálya. A hiánytalanul megmaradt és az egész évi túlversenyeztetéstől fáradt lovak most frissen, kipihenten várják a versenyeket. Nem így azonban a hajtók, akik közül egynéhányan külföldön próbálják meg kamatoztatni vélt tehetségüket, elfelejtkezve arról, hogy hajtói és idomári engedélyüket csak a helytelenül alkalmazott „fiatalítási” elvnek köszönhették. Gilián, Kőszegi, Kőhegyi, Sziklai és Zsurbei eltávozása általános vélemény szerint nem vesztesége az üzemnek. Sőt. A versenyüzem vezetésében változások várhatók. Elsősorban a versenyzés legfontosabb szerve, a versenyintézőség át- szervezése érdemel említést. " Remélhetőleg nem úgy állítják ezt össze, mint a közelmúltban, amikor nem a szakértelem volt a döntő, hanem a jó összeköttetés. Nem az a fontos, hogy valakinek kevés a fizetése és ezt a versenyintézőségben kapott napidíjjal pótolja. Ide ízig vérig szakemberek kellenek. Vannak ilyenek és addig míg nem ezek ülnek a versenyintézőségben, addig hiába várunk tiszta, sportszerű versenyekre. Jövő héten hozzák nyilvánosságra az 1957. évre kiadott idomári engedélyeket. Az istállóvezetők idomári engedélyt kértek Marschall Józsefnek, Kovács II.-nek, Ijévizy Ferencnek, Jónás Lajosnak, Kontar Dezsőnek és ifj. Dekmár Lászlónak. Értesülésünk szerint a Lósport V. felsőbb hatóságai nem gördítenek akadályt a régi, nagytudású idomárok foglalkoztatása elé. Újévtől kezdve tehát egészen magas színvonalú versenyeket láthat a közönség. Ezek az idomárok évekkel ezelőtt drágán fizették meg eltévelyedésüket s reméljük, ez jó lecke volt nekik, s ha most ismét kocsiba ülnek, becsületesen, a versenyszabályok figyelemben tartásával hajtanak. Az idomárok nagy igyekezettel készítették lovaikat a két versenynapra. Mivel kialakult forma még nincs, nagyon nehéz az esélyeket megítélni. A szerdai napon ajánlatos figyelembe venni a hétfőn jól mutatkozott lovakat. A délelőtt 10 órakor kezdődő versenyekre jelöltjeink a következők: HÉTFŐ: I. Balzsam — Diogenes — Doboz. II. Diadém — Denevér — Sunyi. III. Bolívia — Csibész — Darinka. IV. Attila — Scot Palmer — Csallóköz. V. De hamis — Adópengő — Janika. VI. Adakozó — Delejes — Italos. VII. Bajkeverő — Annuska — Bessy. SZERDA: I Diogenes — Denevér — Do- Iboz. II. Bütyök — Derítő — Alexandra. III. Csibész — Gőgös — Bessy. IV. Amor — Ceremónia — Atyafi. V. Aladdin — Debrecen — Andor D. VI. Diadém — Ingerült — Dugó. VII. Buborék — Bajtárs — Karcsi. VIII. Csakhogy — Bűvös — Cél. indul a Taim