Esti Hirlap, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

1I. évfolyam, 100. szám­ára 60 fillér 1957. május 1. szerda F­Ü­G G E T L E N P O LIT I­KAI N A P­I L A P MÁJUSI TÁBOR A­dy írta egyszer, fél év­­századnál is több ideje, amikor már tíz- és tízezrek köszöntötték magyar földön is május elsejét: „Vörös lo­bogók alatt rengeteg ezer ember ünnepel ma Magyar­­országon. Belereszket a gyöngeszívű, annyi. Ezek az ezrek soha és sehol olyan gyorsan nem szaporodtak, mint Magyarországon... Ezek új világot akarnak... És — újra mondjuk — ez a vörös zászlós tábor úgy nő, úgy jő, miként a lavina.“ Ady jól látta ezt is, mint annyi mást; a sereg, a máju­si ünneplők serege szüntele­nül nőtt, tiszta öntudata a nemzet sorsformáló erejévé vált. S ha a tekintélyes Pesti Hírlap — milyen különösnek és hihetetlennek hat, mégis így volt — még azt írhatta az első pesti május elsején, hogy ha az akkori követelés, a nyolcórás munkaidő valaha megvalósulna, „az egyértel­mű lenne a munkaadó, mun­kás és fogyasztó együttes nyomorával“; ha évtizedeken át csendőrtoll sötét lett, rend­­őrkardlap villogott is május elsején; ha tavaly október­novemberben az ellenforra­dalom megpróbálta is vissza­hozni a tizenkét év előtti naptárt és politikai gyakor­latot — az idén, 1957. május elsején újra erős, hatalmas az ünneplő nép, Ady szavá­val „a vörös zászlós tábor­’,­­ azért erős, mert a magyar május elseje jókedvű, virágos menete egy a világ útjain ott haladó májusi me­nettel, mert a pesti és a győri dal üteme, szívet dobbantó szép hangja ugyanúgy ver visszhangot a felvonulókban, mint a párizsi vagy moszk­vai májusi ének. Végtelen menet ez: a pesti kilométer­hosszú embersorok mögé oda kell képzelni a pekingi, ró­mai és varsói sorokat, a tit­kon sétára induló ünneplőket a barcelonai Ramblán, a pá­rizsiakat, akik a Bois de Vin­­cennes-be indulnak, a berli­nieket, a földgolyó minden pontján májust ünneplőket. S nemcsak a térben végtelen a sor: van valami jelképes ab­ban, hogy hatvannyolc éve, egy július 14-én, éppen a Bastille lerombolásának száz­­esztendős fordulóján ült ösz­­sze Párizsban a világ mun­kásainak nemzetközi érte­kezlete s határozta el, hogy május elsején lesz ezentúl a világ dolgozóinak közös, har­cos ünnepnapja. A tömlöc­­tartók felett aratott győze­lem fordulóján az új töm­­löctartó, a tőkés társadalmi rend igájában élők úgy dön­töttek, hogy közös ünnepet választanak maguknak, má­jus elsejét­ így lett. Máskor bont rügyet az ághegyen a tavasz a norvég fjordok csip­kés partján vagy a marseil­­le-i Canebiére mentén, ná­lunk vagy Chilében — ám az igazi tavasz jöttét mindenütt a május elseje, az évszak te­remtő lázát, forradalmi lelkét legjobban kifejező munkás­ünnep jelzi. Hogy változott, nőtt év­ről évre a május! Hogy kapta meg zászlója tűzszíné­­hez az ünneplők saját lobo­gó-szalagjait! Hogy vált a híres „három nyolcas” (nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra alvás) ma már oly szelídnek tűnő, de akkor, születése idején tőkés-ideget borzoló jelsza­va évről évre keményebbé, mássá, a korszak legfonto­sabb követeléseinek tömör megfogalmazásává! A mun­kafeltételek megjavítását követelő jelszavak után, ti­zennyolc májusában, kato­narendőrök, tábori csend­őrök gyűrűjében haladt a pesti liget felé a tömeg és soraiban a vesztett, népet pusztító háború ellen kiáltó röpcédulákat hajigált egy repülőgépgyári munkás, Mo­solygó Antal..Bécsben és Berlinben németül, Párizs diadalról mámoros boule­­vard-jain franciául szólt a röpirat abban az évben is , de ugyanazt mondta el, mint a pesti. Az első világháború után a világ öthatodán „kon­szolidált” a tőkésrend. És­zak májusokon magyar föl­dön, osztrák falvakban, gö­rög hegyek közt, Európa és Amerika, Ázsia, Afrika má­jusi ünnepein mindig a harc­nak, a szabadságért, és nép­jogért vívott nagy csatának éppen soronlevő ütközetéhez adott fegyvert a hirtelen kö­­rülállt, rendőr és spicli ellen védett szónok, a láthatatla­nul szétosztott májusi kiált­vány. De a föld egyhatodán azóta más a május: szovjet­földön azóta valóság a má­jusi tüntetők minden köve­telése. Tizenkét éve már mi is szabadon ünnepeljük a má­just, csak emlékek őrzik a tatabányai, a hódmezővá­sárhelyi májusi ütközeteket rendőrrel, csendőrrel, csak régi újság, könyv, fénykép idézi a múlt tüntető sétáinak hősi emlékeit. Az idén visz­­szatér a május régi, szívünk­höz nőtt hangulata: nagy­gyűlés a ligetben, aztán egésznapos kirándulás, vi­dámság, tánc, zene — olyan seregszemle lesz, amely a felvonulás harcos és hűséges ütemén túl megmutatja visz­­szatért jókedvünket is. Ilyen volt mindig a munkásember, a dolgozó szépséges májusa, s ilyen lesz az idén is. E­zek új világot akarnak” — mondta Ady, a má­jusi felvonulókra pillantva. Az új világ most valóság. Ünneprontó, csúf hazugság lenne úgy szólni erről az új világról, hogy épületének minden részét lakályosnak, otthonosnak valljuk — de hát most építjük s ha hibát lel az építő, maga javítja ki. Új világ, a szocializmus vi­lága ez, s a „rengeteg ezer ember”, akit Ady látott a századforduló májusain, a mi korunkban százezrekké, milliókká lett. Százezrekké Budapesten, milliókká a nagyvilágon. Május elsején, a nemzetközi munkásosztály ünnepén együtt szól millió, a májusi tábor hangos szava: az első májusok visszhangjaként mindenütt a földön, ember­hez méltó, szép életet köve­tel annak, aki megteremti, a dolgozó embernek, és békét követel a május szép színe­­i­ben világot teremtő alkotás­­■ nak! E hó végéig be kell fejezni a kötelező BCG-oltást Az első fotó­per a bíróság előtt Megérkezett Londonból Stein Aurél hagyatéka A szovjet külügyminisztérium nyilatkozata a közel- és közép-keleti helyzetről Az amerikai flotta földközi-tengeri felvonulása: nyílt katonai tüntetés Moszkva, április 30. A szovjet külügyminiszté­rium nyilatkozatot tett közzé a közel- és közép-keleti helyzet­ről. A nyilatkozat rámutat arra, hogy az Egyiptom elleni ag­resszió után ismét kiéleződött a helyzet ebben a térségben. Ez alkalommal Jordánia lett az imperialista cselszövények tárgya. Ezek a körök nem tit­kolják, hogy Jordánia után Szíria és Egyiptom is az ilyesfajta gyarmatosító lépések cél­pontjává válhat, mivel határozottan visszauta­sítja a hírhedt „Dulles—Eisen­­hower-doktrinát“. A Jordánia térségében ki­alakult helyzet — mutat rá a nyilatkozat — szükségképpen komoly aggodalmat kelt a békeszerető államokban és köztük a Szovjetunió­ban, amelynek biztonsága érdekeivel a közel- és kö­zép-keleti béke és nyuga­lom áll összhangban. A Szovjetunió nem hunyhat szemet az e térségben lejátszó­dó események felett, mert mind a jordániai helyzet, mind pe­dig a közel- és közép-keleti térségben az utóbbi időben a jordániai eseményekkel kap­csolatban kialakult helyzet, egészébemitéve, durva külföl­di beavatkozás. A nyilatkozat emlékeztet a szovjet kormánynak arra a ja­vaslatára, hogy a négy hata­lom — a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Anglia és Fran­ciaország — nyilatkoztassa ki: a közel- és közép-keleti országok belügyeibe való külföldi beavatkozás meg­engedhetetlen. A nyugati hatalmak azonban ezt és más, a közép-keleti béke megőrzésére irányuló szovjet javaslatot is válasz nélkül hagyták. Ezzel szemben az Egyesült Államok most maga irányította 6. haditengerészeti flottáját a Földközi-tenger ke­leti partvidékére, ami nyílt katonai tüntetés az Arab-Kelet országai ellen és méginkább kiélezi a helyzetet. A jordá­niai események jellemzően il­lusztrálják a széleskörűen rek­lámozott „ Eisenhower-doktri­­na" igazi imperialista tartal­mát. Öt hatalmas Mvonuló-oszlop indul a májusi menetben a Ünnepi díszben 1t1 már a fő­város. Az utcákat, a házakat lobogók díszítik, az üzemekre felkerültek a vörös csillagok, a gyárak homlokzatát zászlókkal ékesítették gondos kezek. Bu­dapest népe május elsejét kö­szönti. Ma reggel jelent meg az MSZMP budapesti intéző bi­zottságának felhívása a fővá­ros dolgozóihoz.­­A felhívás közli, hogy holnap, május else­jén a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a forradalmi munkás­paraszt kormány és a Magyar Szabad Szakszervezetek Szö­vetsége nagygyűlést rendez a Hő­sök terén, amelyen Kádár János mond beszédet. Az ünnepségre az MSZMP bu­dapesti intéző bizottsága meg­hívja a főváros minden dolgo­zóját. Az ünneplő dolgozók öt oszlopban érik majd el a Hősök terét. A téren az első csoportok érke­zésétől a nagygyűlés kezdetéig, kórusok, közöttük a MÁVAG Acélhang-dalár­a szórakoztat­ják majd az ünneplőket. Fel­­hangzanak majd a munkásmoz­galom régi, hagyományos dalai, a Vörös Csepel, a Warsawhan­­ka, a Bunkócska, a Fel vörösök, proletárok és megannyi régi munkásinduló. Az első oszlopot a VI. ke­rület dolgozói vezetik, ez az oszlop a Rudas László utcán át ér a térre. Itt vonul majd fel az V. kerület is. A második oszlop a Dózsa György út aluljáró felőli részéin éri el a teret. A csoport élén az an­gyalföldiek haladnak, s itt vo­nulnak fel, sorrendben a III., a 11., az L, XII. és a XVII. ke­rületiek. A harmadik oszlop a Városligeten át érkezik az ün­nepség színhelyére. Az oszlop élén a kőbányaiak jönnek majd, s velük érkeznek meg az újpestiek, a XV. kerületiek és a XVI. kerületiek. A negyedik oszlopot, amely a Dózsa György út Thököly út felöli oldaláról érkezik, a VIII. kerületiek ve­zetik. Ebben az oszlopban ér­kezik meg a KISZ színes cso­portja. A fiatalok reggel fél ki­lenckor ünnepséget tarta­nak a Köztársaság téren. Az ünnepség keretében az MSZMP budapesti intéző bi­zottsága vörös selyem zászlót ad át az ifjaknak. A zászló­átadást ünnepélyes fogadalom­tétel követi, majd a fiatalok csatlakoznak a felvonulókhoz. A Thököly úton és a Dózsa György úton át közelítik meg a teret a XX., a IX., a­ XVIII. és a XIX. kerületiek. A zug­lóiak az Ajtósi Dürer sorról in­dulnak, és a Városligeten át érkeznek az ünnepség színhe­lyére. Az ötödik oszlop élén a cse­peliek haladnak majd. Velük érkeznek a XI. és a XXII. ke­rületiek is. Az ő oszlopukhoz csatlakoznak majd a Gorkij fasor és a Dózsa György út kereszteződésénél a VII. kerü­letiek. VÁLLALTÁK - TELJESÍTETTÉK május elsejére Május 1-re befejezték az Öz­ell Kohászati Üzemek I. számú kohójának átépítését, és meg­kezdik a szárítását is, így né­hány napon belül a kohóból ismét nyers vasat csapolhatnak. A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói hétfőn reggelig telje­sítették az áprilisi, teljes ter­melési tervüket. Különösen je­lentős a hengerészek munkája, akiket a múlt hét végén a haj­tómű hibája miatt kétnapi ké­sés hátráltatott. Ennek ellené­re megvalósították máju 1-i felajánlásukat. Az Ikarus Ka­rosszéria- és Járműgyárban április 30-ra elkészült 78 darab export­autóbusz Egyiptom, az NDK, a Szovjet­unió és Jugoszlávia részére. A május 1-i vállalások valóra­­váltásában a pécsi szénmeden­cében a Petőfi-akna jár élen, ahol az áprilisi előirányzaton felül ígért 400 tonna szén helyett ed­dig már 760 tonnát termel­tek. Hétfőn délután befejezte havi tervét a Mátravidéki Szénbá­nyászati Tröszt és a tatabá­nyai XI-es akna is. Hatvanöt lakást hoztak teljesen rendbe a Kerepesi úti lakótelepen a 21-es számú Építőipari Válla­lat dolgozói. Ma aláírták a 2 millió dolláros magyar-jugoszláv áruhitelegyezményt A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya ne­vében Ivica Gretic, a jugoszláv külkereskedelmi bizottság el­nökhelyettese, a Magyar Nép­­köztársaság kormánya nevé­ben pedig Incze Jenő, a Kül­kereskedelmi Minisztérium megbízott vezetője tíznapos tárgyalás után ma délelőtt magyar—jugoszláv gazdasági megállapodást írt alá a Kül­kereskedelmi Minisztérium épületében. Az egyezmény ke­retében megállapodás jött lét­re, a Jugoszlávia által Magyarországnak nyújtan­dó 2 millió dollár értékű, 2 évre szóló rendkívüli áru­­vásárlási hitel felhasználá­sáról, továbbá a múlt év május 29-én kelt pénzügyi egyezményen alapuló magyar kötelezettsé­gek teljesítésének könnyítésé­ről, valamint a két ország kö­zötti rendes árucsereforgalom további fejlesztését célzó egyéb kérdésekről. Az aláírás után Ivica Gretic nyilatkozatot adott az Esti Hírlap munkatársának. — Tulajdonképpen azt rög­zítettük írásban — mondotta Ivica Gretic — amiben kor­mányelnökeink, Tito és Kádár elvtárs korábban már megál­lapodtak. Meggyőződésem, hogy ezek az egyezmények hozzájá­rulnak további gazdasági kap­csolataink, baráti viszonyunk és szocialista együttműködé­sünk megerősítéséhez. Incze Jenő, a Külkereske­delmi Minisztérium megbízott vezetője elmondotta, hogy az egyezményben rögzített kétmil­ió dollár értékű hitel ellenére tőke még ebben az évben meg­érkezik hazánkba, sőt, jelentős része már át is lépte a jugo­szláv—magyar határt. Percenként 70 liter vizet ad az újra működő Ágnes-forrás Fent az Orbán-hegy és a Szabadság-hegy között, kertes villák szomszédságában, a Fo­dor utca és az Orbán tér sar­kán csörgedezett évek óta az Ágnes-forrás. A második vi­lágháború végén bukkant fel itt, ugyanakkor elapadt a sza­badság-hegyi templom előtti forrás vize. A szakértők kide­rítették, hogy Mátyás király régi vízvezetékének romolha­tott el valamelyik része, an­nak a favályúkból és égetett agyagcsövekből készült veze­téknek, amely a Szabadság­­hegy forrásait a királyi várba vezette le. Az új forrás nagy örömet okozott a XII. kerület lakóinak, az ostrom alatt üde, friss ivóvizet adott a környék­belieknek. Szép támfalat és csörgőt emeltek eléje 1952-ben. A szivárgó víz azonban át­itatta a hegyoldalt és az nem­régiben ráomlott a Fodor ut­cára, félig eltorlaszolva az út­testet sárga agyagával, amely­ből mindenfelől ömlött a víz. A Fővárosi Csatornázási Mű­vek most megerősíti a támfa­lat és helyreállítja a forrást. Körösi György művezető meg­mérte vízbőségét: az eddigi 26 liter helyett hetvenet ad per­cenként. Dr. Lászlófi Sándor, a szomszédságban lakó SZTK- orvos, tanácstag javaslatot szándékozik tenni, hogy az Is­tenhegyi út 32. sz. alatti ki nem használt teniszpályák he­lyén építsenek egy kis strand­fürdőt a hegylakók számára, a forrás vizének felhasználásá­val, amelyben bőven van kal­cium és talán jód is. A víz ás­ványtartalmát most vizsgálják.

Next