Esti Hirlap, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-09 / 263. szám

Opt­imista tragédia BEMUTATÓ A PETŐFI SZÍNHÁZBAN Nagy kár, hogy a magyar­­közönség csak most ismeri meg Vszevolod Visnyevszkij „Opti­mista tragédiájáét. Ez a mű minden elméletnél beszédesebb bizonyítéka a szovjet iroda­lom korszakos jelentőségének, rangjának és lehetőségeinek. A dráma, történetének vi­rágzó korszakaiban, itt-ott kö­zel jutott a színház tömeghatá­sának, elementáris igézetének ősi ideáljához: az antik tragé­diához. Elérni, megvalósítani azonban soha többé nem sike­rült. Hiányoztak a társadalmi feltételek: az a történelmi szi­tuáció, amelyben az egyén a közösség céljaival, érdekeivel eggyéforrva az egész nép jö­vőjét alakító hőstettek részese, s a történelmet nem megisme­ri, hanem személyes ügyeként átéli. Amint ilyen történelmi­­helyzet adódott, újjászületett­­a tragédia, amely a szürke hét­köznapok fölé emel, s az ün­nepi áhítat borzongásával tölt el. A tragédia reneszánszának feltételeit az a történelmi át­­­alakulás teremtette meg, ame­lyet a szovjet nép sok áldo­zat árán, nehéz harcokban ví­vott ki. Visnyevszkij ennek a harcnak állít emléket. Első pil­lantásra úgy tűnik, mintha Csak egy tengerész-alakulat története, a polgárháború né­hány epizódja találna hűséges krónikásra a szerzőben. Való­jában az egész forradalmi harc sorsát eldöntő, nagy kérdés fe­szül a tragédia konfliktusá­ban. Sikerül-e a küzdelem cél­ját és legjobb eszközeit ismerő, maroknyi tudatos forradalmár­nak az eszme vonzásával irá­nyítása alá vonni az ösztönös lázadás milliós tömegeit? Visnyevszkij hőse, a komi­­szár — törékeny testű, acélos jellemű asszony — megnyeri a harcosok szívét. A matrózok, akik érkezésekor erőszakot akartak elkövetni rajta, a tra­gédia megrendítő és felemelő zárósképében könnyel a sze­mükben búcsúznak tőle. Ennek az átváltozásnak a története az „Optimista tragédia”, amely­nek címét is az igazolja, hogy a komiszár halála, a párt iga­zát példázó utolsó nagy érv, a maradék kétségeket is elosz­latja a katonákban. Semmi szokványos, sémasze­rű nincs ebben a darabban. A győzelem logikája itt nem ki­agyalt szituációk és erőtlen frikció logikája, hanem az éle­té, a valóságé, a forradalmi tö­megek igazságáé. A szavak pe­dig, amelyek ennek az igaz­ságnak a pátoszát eleven, forró áramokban hömpölygetik, egy nagy művész tolla alól indul­tak hódítani. Az „Optimista tragédia” ne­héz feladat elé állította a szín­házat. Visnyevszkij olyan da­rabot ad a rendező és a színé­szek kezébe, amelynek sorsát az előadás sokkal inkább be­folyásolja, mint a hagyomá­nyos drámáét. A szerző nem rettent vissza a formabontás­tól, ám merész újszerűsége pil­­lantra sem riaszt eredetieske­­dő öncélúsággal. A formaújítás igénye újszerű színpadmegoldásokat kíván. A Petőfi Színház előadása — A. Tovsztogonov és Kazimir Ká­roly rendezése — az objektív lehetőségek határain belül mindent elkövet, hogy ez­t az igényt kielégítse. A Petőfi Színház kamaraelőadásokra méretezett színpada és techni­kai berendezése nem a legal­kalmasabb ilyen nagy tömege­ket mozgató, messzi távlatokat kívánó darab előadására. A szovjet vendégrendező és ma­gyar kollégája azonban ötletes megoldásokkal, a csak jelzésül szolgáló díszletek nyíltszíni forgatásával, vetített háttérrel és kitűnő fényhatásokkal feled­teti a tárgyi hiányosságokat. Egy valami nem tetszik csak: a vetített hátterek egyike-má­­sika nem felhős vagy csillagos égboltra, inkább biológiai met­szetre emlékeztet. A rendezés az alakok moz­gatásával, a tragédia pátoszát plasztikusan érzékeltető szín­padképek monumentalitásával is a játék érdekességét, lát­ványosságát fokozza. A néző­téren át színpadra lépő két matróz, s a zárókép — a hall­gató komiszár búcsúja —­, szép példái ennek az újfajta, for­radalmi hevületű hatáskeltés­nek. A színészek közül Bánki Zsuzsát illeti a legnagyobb el­ismerés. Túl az írott szövegen, de a szerző és a rendezők szán­déka szerint, új vonásokkal gazdagítja a komiszár szere­pét. Játéka, törékeny alak­ja, bánatos szépsége, mint va­lami néma, csak a lélek húr­jain zendülő motívumot idé­zi fel a nézőben a­ kommunis­ta forradalmár életvágyát, személyiségének boldogságot, örömet áhító költőiségét. A példa távoli, mégis: Bánki Zsuzsa komiszárja a hős An­tigonéra emlékeztet. Bánhidy László rekedt anarchistája kitűnő. Görbe János — Alekszej — nem ér­zékelteti eléggé a sokat ta­pasztalt, világlátott matróz igazságkeresését, hajlamát a bölcselkedésre. Kár, hogy eze­ket a részleteket is végig­kiabálja. Általában túl han­gos. Kozák László az anarchis­ta vezér szerepében nem meg­győző. A két matróz — Gáti József és Mádi-Szabó Gábor — jó szövegmondással tolmá­csolja az író szavait. Mádi- Szabót külső adottságai és ma­gával ragadó lendülete is ki­válóan alkalmassá teszik erre a szerepre. Besztercei Pál Vajnonenje, Agárdy Gábor anarchistája, Inke László hajóparancsnok­ alakítása, Szi­geti Géza hadifogoly tisztje, s mind a többiek méltó része­sei az előadás sikerének. Ugyanezt lehet csak elmon­dani Kara Karajén kísérőze­néjéről, Neogrády Miklós díszleteiről és Vincze Zsuzsa jelmezeiről. Dersi Tamás Bánhidy László, Bánki Zsuzsa és Kozák László. (MTI Fotó) 2 * 1957. november 9. szombat Lu­cia Stanescu bemutatkozása Az Erkel Színházban „Faust” Margitjával kezdte meg ven­dégjátékainak sorozatát Lucia Stanescu, a bukaresti Állami Operaház magánénekesnője. Igen szép színű, egész terjedel­mében tisztán, melegen zengő lírai szopránja már az első hangjaival is megnyerte a hallgatóság tetszését Művé­szien, finoman énekelt, és mind zenei, mind színészi ala­kításával nagy sikert aratott. A hazai szereplők közül a címsze­repben Udvardy Tibor, továb­bá Losonczy György, Bende Zsolt, Koltay Valéria, valamint Gounod muzsikáját élettelje­sen vezénylő Varga Pál kar­nagy osztozott a tapsokban. p. i. □ BENEDEK MARCELL vezeti be hétfőn és kedden az Irodalmi Színpad „Gondolatok a könyvtárban” című műsorát. Közreműködik: Major Tamás, Mensáros László, Ilosvay Kata­lin, Lászlóffy Kata, Szentpál Monika, Neményi Lili és Eg­­ressi István. □ MÁRA VÁRJÁK Buda­pestre Operaházunk francia művészvendégét, René Bianco operaénekest, a párizsi Nagy­opera világhírű baritonistáját. A művész vasárnap mutatko­zik be az Erkel Színházban a budapesti közönségnek. Amo­­nasto szerepét énekli az „Aida” előadásán. □ „ÚT A CSILLAGOK­HOZ.” Ez a címe egy most két­ tea halLottuk szülő új, szovjet fantasztikus filmnek, amely azt a célt szol­gálja, hogy minél valósághűb­­ben és minél nagyobb tudo­mányos alapossággal mutassa be a kozmosz meghódítását. A filmben felhasználták a hazai és külföldi űrhajózási kutatá­sok legújabb eredményeit. A film azzal kezdődik, hogy egy szovjet repülőtérről rakéta in­dul a világűrbe. □ KARÁCSONYRA BEFE­JEZŐDIK a Nemzeti Galériá­ban a XIX—XX. századi ma­gyar szobrászat állandó kiállí­tásának rendezése. A nagy aulában és az összes körfolyo­sókon a magyar szobrászat 250—300 legszebb alkotását ál­lítják majd ki, köztük Feren­­czy István „Pásztorlányká”-ját, Stróbl Alajos „Anyák” című márványalkotását, Pásztor Já­nos „Piétá”-ját. □ VICTOR FRANCEN pá­rizsi színészt a budapesti kö­zönség jól ismerte a filmről, már csak a szakálláról is. A József Attila Színház most Francen-képeket kerestetett különböző archívumokban, mert Ráday Imre, a „Váljunk el” főszereplője az ő maszkjá­ban óhajt fellépni, mint Pru­­nelles, aki a darab hőse. □ BRECHT EMLÉKKIÁL­LÍTÁST rendez november vé­gén a Madách Színház. □ A LONDONI TELEVÍZIÓ a minap egyórás előadásban ismertette Korda Sándor életét és működését, a következő négy héten át pedig egy-egy Korda-filmet vetít. □ SOSZTAKOVICS XI. szimfóniáját nagy érdeklődés mellett mutatták be a moszk­vai Zeneakadémia nagytermé­ben. A Szovjetszkaja Kultúrá­ban I. Popov háromhasábos nagy cikkben méltatja a nagy zeneszerző legújabb művét, melynek összefoglaló címe: „Ezerkilencszázöt”. A négyté­teles művet M. Rahlin vezé­nyelte. □ CSÜTÖRTÖKÖN DÉL­UTÁN Darvas József, a Hun­nia Filmstúdió igazgatója ba­ráti beszélgetésen látta vendé­gül a „Fekete szem éjszakája” című francia—magyar kopro­­dukciós film forgatása alkal­mából hazánkban tartózkodó francia művészeket, a többi között Nicole Courcelt,­­Colette Derealt, Dreville rendezőt, va­lamint a filmgyár rendezőit, operatőrjeit és dramaturgjait. □ LONDONBAN, 72 éves korában meghalt Zátony Kál­mán, a régi Vígszínház kitűnő színésze,­ aki feleségével há­rom évvel ezelőtt költözött ki ottlakó lányához. A felszaba­dulás után az Ifjúsági Szín­ház tagja volt, és sokat szere­pelt a Rádióban is. □ VARASDY DEZSŐ REN­DEZŐ mondja az Esti Hírlap­nak: — Ha minden jól megy, november közepén kész le­szünk a Nehéz kesztyűk című filmmel. A melbourne-i jelene­teknek olimpiai hangulata van. Azt hiszem, Papp László színé­szi játéka nagyon tetszik majd. Csak éppen a kocsmai vereke­dés jeleneténél voltunk bajban, Papp László ugyanis nem mer­te megütni partnereit. A film még el sem készült, de a Hun­­garo Filmen át már 25 állam érdeklődött iránta. □ ÁPRILY LAJOS költő november 14-én lesz hetven­éves. Ebből az alkalomból a rádió műsort rendez a tisztele­tére. □ GIORGIONE VAGY TI­ZIAN festette a firenzei Uffizi Képtár világhírű „Koncert"­­jét? Kákay Szabó György fes­tőművész-restaurátor vizsgála­tai során döntő bizonyítékokat talált Giorgione szerzősége mellett. A nagy velencei mű­vész Szépművészeti Múzeu­munkban levő „Férfiképmás”­­át röntgennel átvilágította, s megállapította, hogy az átfes­tett arc eredetije meglepő ha­sonlóságot mutat a koncert or­­gonázó figurájának fejével. Felfedezése, természetesen, na­gyon érdekli a külföldi szak­embereket is. Delegu, a világ­hírű olasz művészettörténész, aki tavaly nálunk járt, állandó figyelemmel kíséri Kákay Sza­bó György munkáját. — A Giorgione-portré ma csak ha­­loványan látható tájképi hát­tere megérdemelné a feltárást — mondotta a kitűnő restaurá­tor. — Hogyha, nemzetközi szakemberek véleményezése után, hozzáláthatok e munká­hoz, a gyönyörű kép új szépsé­gekkel gazdagodik majd. □ MEGHALT Párizsban, hetvennyolc éves korában Marcel Vallée, a kiváló fran­cia színművész, aki több híres darabnak volt a főszereplője. Világjáró szovjet balettművészek magyar kollégáikról, Japánról és a Nagyszínház párizsi vendégjátékáról A. Karelszkaja és B. Hoh­lov, a moszkvai Nagyszínház vendégszereplésre érkezett szó­listái tegnap este a Bahcsisze­­ráji szökőkút előadása szüne­tében beszélgettek munkatár­sunkkal. — 1946-ban szereztem dip­lomámat a moszkvai Balett­­intézetben — mondta Karel­szkaja —, s a Nagyszínház szerződtetett. A „Hattyúk ta­va” Odette-Odéliája, Glazu­nov „Rajmondá'-jának cím­szerepe, a „Giselle” Mirtája, a „Bahcsiszeráji szökőkút” Zarémája, a „Csipkerózsika” Jó tündére, eddigi fontosabb szerepeim. Tavaly Londonban szerepeltem színházunk együt­tesével, nemrégiben pedig Japánban táncoltunk. Ott az ősi táncművészet mellett egy­re jobban tért hódít a klasszi­kus balett. — 1951-ben fejeztem be ta­nulmányaimat — veszi át a szót Hohlov —, s azóta a Nagyszínház tagja vagyok. Megfordultam Csehszlovákiá­ban, Lengyelországban, Ber­linben, Svédországban, kétszer Finnországban, Angliában, nemrégiben pedig Uruguay­­ban, Brazíliában és Argentí­nában vendégszerepeltem. A magyar balettre terelődik a beszélgetés, s vendégművé­szeink szinte együttesen fo­galmazzák meg véleményüket. — A VIT-versenyeken alkalmunk volt meggyő­ződni a magyar balett magas színvonaláról, amit Lakatos Gabriella, Havas Ferenc és a többi magyar ba­lett-táncos képviselt. Kun Zsuzsa és Fülöp Viktor mű­vészetét a szovjet közönség is­­ nagyra értékelte. A Bahcsisze­­raji szökőkút ma esti előadá­­­­sát is kiválónak tartjuk. — Mire készül a Nagyszín­ház balettegyüttese? — Éppen ma este van a pre­mierje Varkovickij alkotá­sának, „A Komszomol kitün­­tetései”-nek. Tulajdonképpen öt élőkép, a Komszomol, öt Lenin-rendjének története. Teljes erővel folyik két másik balett próbája: „Hacsaturján —Mojszejev „Spartacus”-a és Meiner—L­apault Gorkij-me­­sék nyomán szerzett „Égő szívek” című balettjének pró­bája. Egyébként rövidnek ígérkezik a balettszezon a Nagyszínházban, mert együt­tesünk az évadban még Pá­rizsban és Brüsszelben is ven­dégszerepel. — Budapesten a Haty­­tyúk tava három előadá­sában és a Bahcsiszeráji szö­­kőkútban mutatkozunk be. (cs) Három küldött Három magyar küldött vesz részt a filmtörténé­szek világszövetségének ala­kuló kongresszusán Párizsban: Hont Ferenc, a Budapesti Színház- és Filmtudományi Intézet elnöke, Biró Yvette és Malonyai Dezsőné. A küldöt­tek képviselik a dél-franciaor­szági Antibes városában a ma­gyar filmművészetet és film­­tudományt a filmarchívumok nemzetközi szövetségének XIII. kongresszusán is, amelyen 40 ország képviselői jelentek meg, s ez alkalommal ott voltak — első ízben — a Szovjetunió fil­mesei is. „A cukrászipar művészete.“ Ezt a címet lehetne adni annak a cukrászbemutatónak, amit a X. kerület, Körösi Csom­a úti MAGDI ESZPRESSZÓ­BAN láttunk. Feltűnt, a bemutatón MAÁR ALADÁR kosaras tartója, TÖRÖK BÉLA ünnepi könyve, amely ízléses, egyszerű és mégis van jelentős mondanivalója (1917—1957). Nagy sikere volt a pompás karamellből készült figurális (virág, kosár) készítmé­nyeknek. Az 1-es termelőüzem kollektívájának ragyogó mun­káját is meg kell dicsérnünk. Színházak pénteki műsora: Operaház: A hattyúk tava (K- bérlet, 3 előadás, 7). — Opera­bál Erikei Színháza: Bohémélet (4. bérlet, 3. előadás Lucia Ste­­nescu Állami-díjas, a bukaresti Áll­am­i Operaház magánénekes­­nőjének vendégfelléptével, 7). — Nemzeti Színház: Vérnász (7). — Katona József Színház: Jó em­bert keresünk (fél 7). — Ma­dách Színház: Anna Frank nap­lója (7). — Madách Színház Ka­maraszínháza: Milliomos Ná­noly (7). — A Magyar Néphadse­reg Színháza: Földindulás (7). — Petőfi Színház: Optimista tra­gédia (7). — Jókai Színház: Györgyike drága gyermek (7). — József Attila Színház: A szabin nők elrablása (7). — Irodalmi Színpad: A Föld ébresztése (ün­nepi műsor fél 8). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). — Blaha Lujza Színház: Ta­vaszi keringő (7). — Vidám Szín­pad: „Osztályon felüli” kabaré (7) . — Kis Színpad: A doktor úr (8). — Állami Bábszínház: Hamupipőke (3 és 5), Az ember komédiája (fél 8). — Zeneaka­démia: E-bérlet, 2.. az egyetemi és főiskolai hallgatók részére (8) . — Bartók-terem: Tátival vo­nósnégyes (G-bérlet, 1., 8). — Kamara Varieté: A fentről jött ember (6 és fél 9). — Budapest Varieté: Utazás a világzűrben (7). — Fővárosi Nagycirkusz: Csillogó porond (fél 8). — Jég­színház: (Sportcsarnok) Jégkok­tél (fél 8). PÉNZT AKAR MEGTAKARÍTANI? Akkor keresse fel a harkányi Baranya Szállodát, üdülhet, gyógyulhat, szórakozhat. Rendelkezésére áll Kö­zép-Európa legaktívabb 62,8 Celsius fokos, kénes gyógyvize. Reu­más megbetegedések gyógyítására rendkívül alkalmas. Na­pi penzió 55,5 Ft-tól. Szoba ár, fűtéssel együtt 20.— Ft-tól. Harkányi Fürdő- és Szállodaipari Vállalat igazgatósága. JOHN REED amerikai riporter érdekfeszítő műve: TÍZ NAP, AMELY MEGRENGETTE A VILÁGOT Egy amerikai szemtanú a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Ára kötve 22,5 Ft. Kapható a könyvesboltokban és az üzemi könyvterjesztőknél!

Next