Esti Hirlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

Sajtónapra Az elmúlt éveknél szeré­nyebb külsőségek között, de vitathatatlanul mélyebb tar­talommal emlékezünk meg február 1-én az illegális Sza­bad Nép megjelenésének év­fordulójáról , a magyar sajtó napjáról. A magyar újság­íróknak, a sajtó dolgozóinak és az újságolvasók millióinak immár hagyományossá vált ünnepén, a minden esztendő­ben szokásos megemlékezés — a magyar újságírás harcos hagyományainak, a szabad sajtóért küzdő nagyszerű emberek, mártírok érdemei­nek méltatása mellett — hadd beszéljünk ma elsősorban a magyar sajtó fontos közvéle­ményformáló, tehát történelmi szerepéről. Nem vitás, hogy a sajtó min­den országban és minden kö­rülmények között történelmi szerepet tölt be, ezért oly fon­tos az uralkodó osztályoknak a sajtó megnyerése. Sokszo­rosan fontos ez a szocializ­must építő államokban, s így Magyarországon is. Ezért is mondta Kádár János a parla­mentben: „Az újságírói hiva­tást és az újságírók tevékeny­ségét mi igen nagyra értékel­jük. Rendkívül nagy szere­pük van a közvélemény for­málásában. Kérjük az újság­íróktól, járjanak el nagyobb felelősséggel. Kérjük tőlük, hogy ők legalább annyira tisz­teljék saját hivatásukat, mint ahogy mi tiszteljük!” Világos szavak, gondolatok ezek az újságírói hivatás meg­becsülésére. Nem ünnepi al­kalommal hangzottak el, mint ahogy nemcsak ünnepek­kor van szükségük a töme­geknek a biztató szóra, s arra, hogy az újságokban a valósá­got , az erényekkel bővelke­dő, de a hibáktól sem mentes valóságot olvashassák. Hogy mit árthat a felelősség hiá­nya, azt az ellenforradalmi na­pok eseményei bizonyították. A nép hatalmával szemben álló újságírók és felbukkant sajtóhuligánok, a jóhiszemű, de megtévesztett újságírók cikkei, írásai nagy hatást gyakoroltak a tájékozatlan ol­vasókra. Ezzel szemben a nép hatalma megerősítésének ne­héz harcában, a konszolidáció megteremtésében döntő sze­repe volt az ellenforradalmi elemektől és a tévelygésektől megtisztított sajtónak, a be­csületes újságírók százainak. .­­. „Az újságok általános tevékenysége, összehasonlítva mondjuk az elmúlt év első hó­napjaival — 1956 októberéről és novemberéről nem beszé­lünk — nagyon sokat javult!” *— hangoztatta Kádár János a parlamentben a kormány álláspontját. Ez a megállapítás örvendetes elismerése a nép ügyéhez hű újságírók mun­kájának és éppen ezért még nagyobb felelősségre kötelez. Olyan felelősségre, amelyet nagy újságíróink Petőfi, Ady, Rózsa Ferenc, Somogyi Béla és Bacsó, Gábor Andor és a töb­biek éreztek, amikor sokkal nehezebb körülmények kö­zött, sokszor életükkel játsz­va is bátran szót emeltek a nép igazságáért. A nép igaz­ságának hű tolmácsolása ép­pen e nagy felelősség miatt, nagy megfontoltságot, művelt­séget, igaz gondolkodást, az igazságnak megfelelő tájéko­zottságot követel. Az újság, az újságíró csak így töltheti be feladatát: azt, hogy segítsen a szebb jövő megteremtésében. Moszkva, január 31. Jóllehet, a nyugati hatal­maknak Bulganyin szovjet mi­niszterelnök üzeneteire adott válaszai eddig egyáltalán nem voltak kielégítőek, a szovjet sajtó továbbra is azon igyek­szik, hogy nyitva tartsa a ka­put a dialógus folytatása előtt, amelyet a Szovjetunió ismételt kezdeményezései indítottak el. Hruscsov legutóbbi beszéde után, amelyben részletesen foglalkozott a nemzetközi hely­zettel, az Izvesztyija teljes egé­szében közölte a különböző kormányok vezetőitől Moszk­vába érkezett válaszleveleket. Két nappal ezelőtt szintén az Izvesztyija, csaknem egész el­ső oldalát kitöltő vezércikkben kommentálta a nyugatiak ál­láspontját. Csütörtökön a Pravda foglalkozott ugyanezzel a kérdéssel ve­zércikkben, amely „Megfi­gyelő’* aláírással jelent m«*4 A Pravda vezércikk­ének fő gondolata az, hogy a legmaga­sabb szinten tartandó találko­zó, amelyet a Szovjetunió ja­vasolt, „legyen a legsürgősebb nemzetközi kérdések megol­dásának kulcsa". Ez a szovjet javaslat támogatásra talált az összes szocialista országokban, s úgyszintén minden semleges államban is, Indiától kezdve Finnországig. Ami azt az el­lenjavaslatot illeti, hogy előbb hívják össze a külügyminisz­terek értekezletét, Hruscsov­­hoz hasonlóan, a szovjet sajtó nem száll vele vitáiba. Jólle­het, szovjet részről kevéssé bíznak ennek az eljárásnak az eredményességében, mégsem akarják elvetni, nehogy ezzel veszélyeztessék a tárgyalások eszméjét; így azután az a vélemény alakult ki, hogy a megol­dás talán lehetséges len­ne a francia javaslatok alapján, amelyek szerint a külügyminiszterekre kellene bízni az államfői értekezleten megvitatásra kerülő kérdések kiválasz­tását, anélkül azonban, hogy ők érdemben foglal­koznának magukkal a kér­désekkel. Azonban nem ez a lényeges. A döntő az, hogy ilyen szel­lemben foglalkoznak a tárgya­lások gondolatával. Sajnos, Eisenhower­ válasza, amely megadta a többi nyugati vá­lasz alaphangját, azt mutatja, hogy éppen ezt a szellemet il­letően forognak fenn ellenté­tek. Amíg a Szovjetunió gon­dosan kerülte, hogy az esetle­ges tárgyalások napirendjére olyan kérdések felvételét ja­vasolja, amelyekkel kapcsolat­ban eleve tudja, hogy nem szá­míthat megegyezésre az Egye­sült Államokkal, ugyanakkor az Egyesült Államok első helyre épen azokat a kér­déseket állítja, amelyekre vonatkozólag tökéletesen tudja, hogy nem lehet szó megegyezésről a Szovjet­unióval, sem ma, sem bár­mikor. Az Egyesült Államok azt kéri, hogy változtassák meg a népi demokráciák belső rendjét, Németország egységét az NDK megszüntetésével állítsák hely­re. Ezek a javaslatok a „hideg­háború” céljait szolgálják, mert nem akarnak mást, mint a szocialista államok „behódo­lását". Ezek olyan követelések, amelyeket békés nemzetközi értekezleten nem lehet megvi­tatni. Annak, hogy az ilyen ér­tekezlet megvalósuljon, egyet­len és elengedhetetlen feltétele az, hogy félre kell tenni az ideológiai vitákat, és ismerjék el a két társa­dalmi rendszer békés együttélését, és mondjanak le arról, hogy erőszakkal megváltoztatják a világ ké­pét. Más szóval tehát a szovjet saj­tó állásfoglalásai megerősítik a szovjet diplomáciának azt az ismételten hangoztatott kö­vetelését, hogy el kell ismerni a jelenlegi nemzetközi status­­quót. A nyugati válaszok kevéssé biztató hangja ellenére, a Szovjetunióban kedve­zően ítélik meg a szovjet— amerikai kulturális egyez­mény megkötését. Az Izvesztyija és a Pravda ve­zércikkben méltatta az egyez­mény jelentőségét. A két ve­zető szovjet lap arra az állás­pontra helyezkedik, hogy ez az egyezmény „megtörheti a hi­degháború jegét”. Ebben az egyezményben a szovjet sajtó cáfolatot lát azoknak az állí­tásaira, akik szerint semmiféle megegyezésről sem lehet szó a két legnagyobb világhatalom között A Szovjetunióban azt kívánják, hogy ez az első kö­zeledés hamarosan átterjedjen a nemzetközi élet más, döntő vonatkozásaira is. A WAFI* értesülései­data angol válaszról London, január 31. Az AFP jelenti: Jólértesült körök szerint a legmagasabb szintű értekezle­tet indítványozó szovjet javas­latra adandó brit válasz a kö­vetkezőket fogja tartalmazni: Nagy-Britannia nem ragasz­kodik ahhoz, hogy a kormány­fői értekezletet szükségszerűen a külügyminiszterek találkozó­jának kell megelőznie és álta­lában meglehetősen hajlékony álláspontra helyezkedik a leg­magasabb síkú értekezlet elő­készítését illetően. Ez az álláspont jelentősen különbözik az Egyesült Államokétól, amely szigorúan meghatáro­zott előkészítést és a külügy­miniszterek előzetes értekezle­tét követeli. Az említett forrásból hozzá­teszik, hogy a brit választ még nem szövegezték meg és nem bizonyos, hogy a választ a jö­vő héten el tudják küldeni Moszkvába. Az elküldéshez mindenképpen meg kell várni, hogy Selwyn Lloyd visszatér­jen Ankarából. Ezenkívül ösz­­sze kell egyeztetni a külügy­miniszter, valamint a jelenleg szintén távollevő miniszterel­nök nézeteit. Végül pedig a választ meg kell tanácskozni a NATO-beli partnerekkel. Giuseppa Boffa telefonjelentés a Moszkvából.­ Szovjet vélemények a csúcsértekezlet lehetőségéről Anglia nem ragaszkodik a külügyminiszteri találkozóhoz ? In 10 filler 1958. február 1. szombat 111. évfolyam, 27. szám Ismét bíróság elé állították Hirosima bombázóját Közöljük a lottóhúzás nyerőszámait Bulganyin távirata dr. Münnich Ferenchez Moszkva, január 31. N. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke az alábbi táviratot intézte dr. Münnich Ferenchez, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnökéhez: „Kedves Münnich Elvtársi A szovjet kormány, vala­mint a magam nevében mele­gen köszöntöm Önt a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökévé történt megválasztása alkalmából s kívánom, hogy magas tisztében érjen el nagy sikereket, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt vezetése alatt, a szocializmust építő magyar nép javára. Erősödjék és fejlődjék or­szágaink megbonthatatlan ba­rátsága a marxizmus—leniniz­­mus tanításának mindent le­győző zászlaja alatt.” Mi okozza a gyakori zavarokat az autóbuszközlekedésben egy-egy nagyobb lakótelepnél rengetegen lemaradnak. Mind­ezekkel kapcsolatban az autó­buszforgalom irányítói a kö­vetkezőket mondották: — Az autóbuszok utaslét­száma már decemberben is, de különösen januárban rend­kívüli módon megnőtt. Egy keddi napon, amikor általá­ban kisebb az utaslétszám, pél­dául most majdnem annyian utaznak, mint a legerősebb forgalmú nyári napokon. A helyzet az, hogy az utasáramlás a villa­mosokról erősen átterelő­dött az autóbuszokra. Erre természetesen a Fővárosi Autóbuszüzem nincs beren­dezkedve s így történhetik meg, hogy a hatvan személyre méretezett autóbuszokon né­ha százan is utaznak, s a nyolcvan személy befogadására ít méretezett autóbuszokon is százan, száztízen. Az igazság az, hogy túlterheltek az autóbu­szok s emiatt sokkal gyorsabban romlanak el, a gumik, moto­rok, karosszéria nem bírja ezt a túlterhelést. Új kocsikat pedig nem tu­dunk beállítani, mert nincs.­­ Ezt a mostani helyzetet azzal kívánjuk valamiképpen enyhíteni, hogy megerősítet­tük az éjszakai szerviz­szolgá­latot és így reggelente több kocsit tudunk forgalomba ál­lítani. Ez azonban csak ideig­lenes megoldás, a végleges csak az lehet, hogy több kocsit kell közlekedtetni. A MÁVAUT tervei Ma délelőtt tíz órakor tar­totta meg beszámolóját az el­múlt év munkájáról az Engels téri autóbusz-pályaudvar kul­túrtermében Tóth Mihály, a budapesti MÁVAUT igazgató­ja. Ez a legnagyobb távolsági autóbuszvállalat. 738 város és község fekszik járatai mentén. Autóbuszaik 19 millió kilomé­tert futottak 1957-ben, és 28 millió utast szállítottak. Ezen­kívül 1 millió 200 ezer kilomé­ternyi különjáratot is bonyolí­tottak le az IBUSZ és más szervek és vállalatok számára. Ebből 53 ezer kilométert kül­földön — mondotta az igazgató beszámolójában. A vállalat terveiről beszélt ezután: az új nagy autóbuszok üzembeállításáról, a dorogi garázs és a szentendrei állo­más építéséről, az utak rend­behozásáról, az adminisztratív dolgozók munkájának raciona­lizálásáról. Azt is szóvá tette, hogy sok panasz érkezett be a forgalmi dolgozók modortalan viselkedése ellen, és ezt a jö­vőben meg kell szüntetni. Az igazgatói beszámoló után a ki­váló dolgozók megj­utal­mazásá­ra került sor. Az utazóközönség sokat pa­naszkodik, hogy az autóbu­szok késnek, zsúfoltak, út­közben nagyon sok gépkocsi elromlik. Nap-nap után cseng a telefon a Fővárosi Autóbusz­­üzemnél, hogy egyik vagy má­sik járatot sűrítsék, mert az odairányított kocsik nem tud­ják elszállítani az utasokat. A Rába-család születése Győr, január 31. (Kiküldött tudósítónktól.) A Győri Vagongyár mérnök­­gárdája a hazai vasúti közle­kedés megjavítására gondolt, amikor elkészítette a „Rába­­család” terveit. A család tag­jai közé tartoznak a „Rába-Ba­­laton”, a „Rába-Balaton­expressz”, a „Rába-Arragóna” és a „Rába-Bakony” elnevezé­sű Árpád-rendszerű vonatokra emlékeztető típusok. A Rába­­familia legimpozánsabb tagja a „Balaton-expressz”, 120 kilo­méteres sebességre képes, a „Rába-Balaton” motorkocsi pedig 70—80 kilométeres sebes­séggel halad és könnyű kivite­lű négytengelyes, forgóvázas motorkocsiból áll. Kiválóan al­kalmas lesz arra, hogy jó ka­paszkodó képességével a kis­­sugarú kanyarokkal a Bako­­nyon át vezető utat két óra alatt megfussa. Ezen az útvo­nalon jelenleg hat óra szüksé­ges a Balaton eléréséhez. A huszonkét és fél méter hosszú, 80 személyes kocsi hét­vázas szerkezettel épül, és így felesleges külön alváz alkal­mazása. Meghajtásuk a padló­zat alá helyezett két darab hathengeres, 150 lóerős új tí­pusú dieselmotorral történik. A Rába-szerelvények külső és belső megjelenésükben egy­aránt, kényelmes utazást nyúj­tanak. Belső falfelületeit és az üléseket műanyaggal borítják, a fűtés is újszerű benne, olaj­­tüzelésű. Első példánya már az idén elkészül, a vonatot fel­szerelik rádió-telefon berende­zéssel is. Segítségével az utas menetközben felhívhat bármi­lyen nyilvános távbeszélőállo­mást. Az új vonattípusok technikai megbízhatóságát új módszer­rel vizsgálják. Minden gyárt­mányrészletet kipróbálnak egy tökéletesen felszerelt műszer­kocsin, amelyben bonyolult ér­zékeny műszerek mutatják például a rugózás viselkedését, különböző sebességeknél más­ként jelentkező rezgést stb. A négytengelyes hatalmas mozgó laboratórium iránt már érdek­lődik a külföld, az osztrák vasutak most tárgyalnak meg­rendeléséről Németh Imre A Győri Vagongyár műszerkocsijának vezérlőasztala Lezárták a Kossuth-hidat, mert sor kerülhet jégrobbantásra Ma reggel a Kossuth-hidat lezárták. Azért intézkedtek így, mert bármely pillanatban sor kerülhet a híd körül vas­tagodó jégkéreg robbantására. Már tegnap észrevették, hogy a híd két szélső íve alatt meg­állt a jég és időnként, bár még csak vékony a jég vastagsága, a középső pillér alatt is meg­torpan, és így növekszik a kö­zépső ív pilléreire nehezedő nyomás. Esetleg robbantással kell majd te­hermentesíteni a pillére­ket a jég nyomása alól. Tegnap este óta a hídépítő vállalat tűzszerészei állandó fi­gyelő szolgálatot teljesítenek. Ha úgy látják, hogy a jég nyo­mása veszélyesen növekszik, nyomban robbanóanyagot szál- t­artanak- a helyszínre. Az előké­szített robbanóanyaggal elő­ször gyöngítik a jeget, de ha túlságosan vastag már a jég, a szokásos módon aknákat fúr­nak a jégbe, elhelyezik azok­ban a robbanóanyagot és így darabolják fel a Duna jegét, hogy a robbanás után a híd pil­léreire nehezedő nyomás meg­szűnjön. A Kossuth-híd műszaki szempontból már nem tökéletes. A hegesztett szerkezet főleg télidőben nem nyújt biztonsá­got, a pilléreket is csak ideig­lenes jelleggel építették. Egy-­­ egy pillér 14, talajba mélyesz­­tett cölöpön nyugszik és ez a­­ konstrukció nem olyan szilárd,­­ hogy veszélyesebb jégzajlás esetén tökéletes biztonságot nyújtana a hídon járókelők­re.

Next