Esti Hirlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-01 / 27. szám
Sajtónapra Az elmúlt éveknél szerényebb külsőségek között, de vitathatatlanul mélyebb tartalommal emlékezünk meg február 1-én az illegális Szabad Nép megjelenésének évfordulójáról , a magyar sajtó napjáról. A magyar újságíróknak, a sajtó dolgozóinak és az újságolvasók millióinak immár hagyományossá vált ünnepén, a minden esztendőben szokásos megemlékezés — a magyar újságírás harcos hagyományainak, a szabad sajtóért küzdő nagyszerű emberek, mártírok érdemeinek méltatása mellett — hadd beszéljünk ma elsősorban a magyar sajtó fontos közvéleményformáló, tehát történelmi szerepéről. Nem vitás, hogy a sajtó minden országban és minden körülmények között történelmi szerepet tölt be, ezért oly fontos az uralkodó osztályoknak a sajtó megnyerése. Sokszorosan fontos ez a szocializmust építő államokban, s így Magyarországon is. Ezért is mondta Kádár János a parlamentben: „Az újságírói hivatást és az újságírók tevékenységét mi igen nagyra értékeljük. Rendkívül nagy szerepük van a közvélemény formálásában. Kérjük az újságíróktól, járjanak el nagyobb felelősséggel. Kérjük tőlük, hogy ők legalább annyira tiszteljék saját hivatásukat, mint ahogy mi tiszteljük!” Világos szavak, gondolatok ezek az újságírói hivatás megbecsülésére. Nem ünnepi alkalommal hangzottak el, mint ahogy nemcsak ünnepekkor van szükségük a tömegeknek a biztató szóra, s arra, hogy az újságokban a valóságot , az erényekkel bővelkedő, de a hibáktól sem mentes valóságot olvashassák. Hogy mit árthat a felelősség hiánya, azt az ellenforradalmi napok eseményei bizonyították. A nép hatalmával szemben álló újságírók és felbukkant sajtóhuligánok, a jóhiszemű, de megtévesztett újságírók cikkei, írásai nagy hatást gyakoroltak a tájékozatlan olvasókra. Ezzel szemben a nép hatalma megerősítésének nehéz harcában, a konszolidáció megteremtésében döntő szerepe volt az ellenforradalmi elemektől és a tévelygésektől megtisztított sajtónak, a becsületes újságírók százainak. .. „Az újságok általános tevékenysége, összehasonlítva mondjuk az elmúlt év első hónapjaival — 1956 októberéről és novemberéről nem beszélünk — nagyon sokat javult!” *— hangoztatta Kádár János a parlamentben a kormány álláspontját. Ez a megállapítás örvendetes elismerése a nép ügyéhez hű újságírók munkájának és éppen ezért még nagyobb felelősségre kötelez. Olyan felelősségre, amelyet nagy újságíróink Petőfi, Ady, Rózsa Ferenc, Somogyi Béla és Bacsó, Gábor Andor és a többiek éreztek, amikor sokkal nehezebb körülmények között, sokszor életükkel játszva is bátran szót emeltek a nép igazságáért. A nép igazságának hű tolmácsolása éppen e nagy felelősség miatt, nagy megfontoltságot, műveltséget, igaz gondolkodást, az igazságnak megfelelő tájékozottságot követel. Az újság, az újságíró csak így töltheti be feladatát: azt, hogy segítsen a szebb jövő megteremtésében. Moszkva, január 31. Jóllehet, a nyugati hatalmaknak Bulganyin szovjet miniszterelnök üzeneteire adott válaszai eddig egyáltalán nem voltak kielégítőek, a szovjet sajtó továbbra is azon igyekszik, hogy nyitva tartsa a kaput a dialógus folytatása előtt, amelyet a Szovjetunió ismételt kezdeményezései indítottak el. Hruscsov legutóbbi beszéde után, amelyben részletesen foglalkozott a nemzetközi helyzettel, az Izvesztyija teljes egészében közölte a különböző kormányok vezetőitől Moszkvába érkezett válaszleveleket. Két nappal ezelőtt szintén az Izvesztyija, csaknem egész első oldalát kitöltő vezércikkben kommentálta a nyugatiak álláspontját. Csütörtökön a Pravda foglalkozott ugyanezzel a kérdéssel vezércikkben, amely „Megfigyelő’* aláírással jelent m«*4 A Pravda vezércikkének fő gondolata az, hogy a legmagasabb szinten tartandó találkozó, amelyet a Szovjetunió javasolt, „legyen a legsürgősebb nemzetközi kérdések megoldásának kulcsa". Ez a szovjet javaslat támogatásra talált az összes szocialista országokban, s úgyszintén minden semleges államban is, Indiától kezdve Finnországig. Ami azt az ellenjavaslatot illeti, hogy előbb hívják össze a külügyminiszterek értekezletét, Hruscsovhoz hasonlóan, a szovjet sajtó nem száll vele vitáiba. Jóllehet, szovjet részről kevéssé bíznak ennek az eljárásnak az eredményességében, mégsem akarják elvetni, nehogy ezzel veszélyeztessék a tárgyalások eszméjét; így azután az a vélemény alakult ki, hogy a megoldás talán lehetséges lenne a francia javaslatok alapján, amelyek szerint a külügyminiszterekre kellene bízni az államfői értekezleten megvitatásra kerülő kérdések kiválasztását, anélkül azonban, hogy ők érdemben foglalkoznának magukkal a kérdésekkel. Azonban nem ez a lényeges. A döntő az, hogy ilyen szellemben foglalkoznak a tárgyalások gondolatával. Sajnos, Eisenhower válasza, amely megadta a többi nyugati válasz alaphangját, azt mutatja, hogy éppen ezt a szellemet illetően forognak fenn ellentétek. Amíg a Szovjetunió gondosan kerülte, hogy az esetleges tárgyalások napirendjére olyan kérdések felvételét javasolja, amelyekkel kapcsolatban eleve tudja, hogy nem számíthat megegyezésre az Egyesült Államokkal, ugyanakkor az Egyesült Államok első helyre épen azokat a kérdéseket állítja, amelyekre vonatkozólag tökéletesen tudja, hogy nem lehet szó megegyezésről a Szovjetunióval, sem ma, sem bármikor. Az Egyesült Államok azt kéri, hogy változtassák meg a népi demokráciák belső rendjét, Németország egységét az NDK megszüntetésével állítsák helyre. Ezek a javaslatok a „hidegháború” céljait szolgálják, mert nem akarnak mást, mint a szocialista államok „behódolását". Ezek olyan követelések, amelyeket békés nemzetközi értekezleten nem lehet megvitatni. Annak, hogy az ilyen értekezlet megvalósuljon, egyetlen és elengedhetetlen feltétele az, hogy félre kell tenni az ideológiai vitákat, és ismerjék el a két társadalmi rendszer békés együttélését, és mondjanak le arról, hogy erőszakkal megváltoztatják a világ képét. Más szóval tehát a szovjet sajtó állásfoglalásai megerősítik a szovjet diplomáciának azt az ismételten hangoztatott követelését, hogy el kell ismerni a jelenlegi nemzetközi statusquót. A nyugati válaszok kevéssé biztató hangja ellenére, a Szovjetunióban kedvezően ítélik meg a szovjet— amerikai kulturális egyezmény megkötését. Az Izvesztyija és a Pravda vezércikkben méltatta az egyezmény jelentőségét. A két vezető szovjet lap arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez az egyezmény „megtörheti a hidegháború jegét”. Ebben az egyezményben a szovjet sajtó cáfolatot lát azoknak az állításaira, akik szerint semmiféle megegyezésről sem lehet szó a két legnagyobb világhatalom között A Szovjetunióban azt kívánják, hogy ez az első közeledés hamarosan átterjedjen a nemzetközi élet más, döntő vonatkozásaira is. A WAFI* értesüléseidata angol válaszról London, január 31. Az AFP jelenti: Jólértesült körök szerint a legmagasabb szintű értekezletet indítványozó szovjet javaslatra adandó brit válasz a következőket fogja tartalmazni: Nagy-Britannia nem ragaszkodik ahhoz, hogy a kormányfői értekezletet szükségszerűen a külügyminiszterek találkozójának kell megelőznie és általában meglehetősen hajlékony álláspontra helyezkedik a legmagasabb síkú értekezlet előkészítését illetően. Ez az álláspont jelentősen különbözik az Egyesült Államokétól, amely szigorúan meghatározott előkészítést és a külügyminiszterek előzetes értekezletét követeli. Az említett forrásból hozzáteszik, hogy a brit választ még nem szövegezték meg és nem bizonyos, hogy a választ a jövő héten el tudják küldeni Moszkvába. Az elküldéshez mindenképpen meg kell várni, hogy Selwyn Lloyd visszatérjen Ankarából. Ezenkívül öszsze kell egyeztetni a külügyminiszter, valamint a jelenleg szintén távollevő miniszterelnök nézeteit. Végül pedig a választ meg kell tanácskozni a NATO-beli partnerekkel. Giuseppa Boffa telefonjelentés a Moszkvából. Szovjet vélemények a csúcsértekezlet lehetőségéről Anglia nem ragaszkodik a külügyminiszteri találkozóhoz ? In 10 filler 1958. február 1. szombat 111. évfolyam, 27. szám Ismét bíróság elé állították Hirosima bombázóját Közöljük a lottóhúzás nyerőszámait Bulganyin távirata dr. Münnich Ferenchez Moszkva, január 31. N. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke az alábbi táviratot intézte dr. Münnich Ferenchez, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökéhez: „Kedves Münnich Elvtársi A szovjet kormány, valamint a magam nevében melegen köszöntöm Önt a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökévé történt megválasztása alkalmából s kívánom, hogy magas tisztében érjen el nagy sikereket, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetése alatt, a szocializmust építő magyar nép javára. Erősödjék és fejlődjék országaink megbonthatatlan barátsága a marxizmus—leninizmus tanításának mindent legyőző zászlaja alatt.” Mi okozza a gyakori zavarokat az autóbuszközlekedésben egy-egy nagyobb lakótelepnél rengetegen lemaradnak. Mindezekkel kapcsolatban az autóbuszforgalom irányítói a következőket mondották: — Az autóbuszok utaslétszáma már decemberben is, de különösen januárban rendkívüli módon megnőtt. Egy keddi napon, amikor általában kisebb az utaslétszám, például most majdnem annyian utaznak, mint a legerősebb forgalmú nyári napokon. A helyzet az, hogy az utasáramlás a villamosokról erősen átterelődött az autóbuszokra. Erre természetesen a Fővárosi Autóbuszüzem nincs berendezkedve s így történhetik meg, hogy a hatvan személyre méretezett autóbuszokon néha százan is utaznak, s a nyolcvan személy befogadására ít méretezett autóbuszokon is százan, száztízen. Az igazság az, hogy túlterheltek az autóbuszok s emiatt sokkal gyorsabban romlanak el, a gumik, motorok, karosszéria nem bírja ezt a túlterhelést. Új kocsikat pedig nem tudunk beállítani, mert nincs. Ezt a mostani helyzetet azzal kívánjuk valamiképpen enyhíteni, hogy megerősítettük az éjszakai szervizszolgálatot és így reggelente több kocsit tudunk forgalomba állítani. Ez azonban csak ideiglenes megoldás, a végleges csak az lehet, hogy több kocsit kell közlekedtetni. A MÁVAUT tervei Ma délelőtt tíz órakor tartotta meg beszámolóját az elmúlt év munkájáról az Engels téri autóbusz-pályaudvar kultúrtermében Tóth Mihály, a budapesti MÁVAUT igazgatója. Ez a legnagyobb távolsági autóbuszvállalat. 738 város és község fekszik járatai mentén. Autóbuszaik 19 millió kilométert futottak 1957-ben, és 28 millió utast szállítottak. Ezenkívül 1 millió 200 ezer kilométernyi különjáratot is bonyolítottak le az IBUSZ és más szervek és vállalatok számára. Ebből 53 ezer kilométert külföldön — mondotta az igazgató beszámolójában. A vállalat terveiről beszélt ezután: az új nagy autóbuszok üzembeállításáról, a dorogi garázs és a szentendrei állomás építéséről, az utak rendbehozásáról, az adminisztratív dolgozók munkájának racionalizálásáról. Azt is szóvá tette, hogy sok panasz érkezett be a forgalmi dolgozók modortalan viselkedése ellen, és ezt a jövőben meg kell szüntetni. Az igazgatói beszámoló után a kiváló dolgozók megjutalmazására került sor. Az utazóközönség sokat panaszkodik, hogy az autóbuszok késnek, zsúfoltak, útközben nagyon sok gépkocsi elromlik. Nap-nap után cseng a telefon a Fővárosi Autóbuszüzemnél, hogy egyik vagy másik járatot sűrítsék, mert az odairányított kocsik nem tudják elszállítani az utasokat. A Rába-család születése Győr, január 31. (Kiküldött tudósítónktól.) A Győri Vagongyár mérnökgárdája a hazai vasúti közlekedés megjavítására gondolt, amikor elkészítette a „Rábacsalád” terveit. A család tagjai közé tartoznak a „Rába-Balaton”, a „Rába-Balatonexpressz”, a „Rába-Arragóna” és a „Rába-Bakony” elnevezésű Árpád-rendszerű vonatokra emlékeztető típusok. A Rábafamilia legimpozánsabb tagja a „Balaton-expressz”, 120 kilométeres sebességre képes, a „Rába-Balaton” motorkocsi pedig 70—80 kilométeres sebességgel halad és könnyű kivitelű négytengelyes, forgóvázas motorkocsiból áll. Kiválóan alkalmas lesz arra, hogy jó kapaszkodó képességével a kissugarú kanyarokkal a Bakonyon át vezető utat két óra alatt megfussa. Ezen az útvonalon jelenleg hat óra szükséges a Balaton eléréséhez. A huszonkét és fél méter hosszú, 80 személyes kocsi hétvázas szerkezettel épül, és így felesleges külön alváz alkalmazása. Meghajtásuk a padlózat alá helyezett két darab hathengeres, 150 lóerős új típusú dieselmotorral történik. A Rába-szerelvények külső és belső megjelenésükben egyaránt, kényelmes utazást nyújtanak. Belső falfelületeit és az üléseket műanyaggal borítják, a fűtés is újszerű benne, olajtüzelésű. Első példánya már az idén elkészül, a vonatot felszerelik rádió-telefon berendezéssel is. Segítségével az utas menetközben felhívhat bármilyen nyilvános távbeszélőállomást. Az új vonattípusok technikai megbízhatóságát új módszerrel vizsgálják. Minden gyártmányrészletet kipróbálnak egy tökéletesen felszerelt műszerkocsin, amelyben bonyolult érzékeny műszerek mutatják például a rugózás viselkedését, különböző sebességeknél másként jelentkező rezgést stb. A négytengelyes hatalmas mozgó laboratórium iránt már érdeklődik a külföld, az osztrák vasutak most tárgyalnak megrendeléséről Németh Imre A Győri Vagongyár műszerkocsijának vezérlőasztala Lezárták a Kossuth-hidat, mert sor kerülhet jégrobbantásra Ma reggel a Kossuth-hidat lezárták. Azért intézkedtek így, mert bármely pillanatban sor kerülhet a híd körül vastagodó jégkéreg robbantására. Már tegnap észrevették, hogy a híd két szélső íve alatt megállt a jég és időnként, bár még csak vékony a jég vastagsága, a középső pillér alatt is megtorpan, és így növekszik a középső ív pilléreire nehezedő nyomás. Esetleg robbantással kell majd tehermentesíteni a pilléreket a jég nyomása alól. Tegnap este óta a hídépítő vállalat tűzszerészei állandó figyelő szolgálatot teljesítenek. Ha úgy látják, hogy a jég nyomása veszélyesen növekszik, nyomban robbanóanyagot szál- tartanak- a helyszínre. Az előkészített robbanóanyaggal először gyöngítik a jeget, de ha túlságosan vastag már a jég, a szokásos módon aknákat fúrnak a jégbe, elhelyezik azokban a robbanóanyagot és így darabolják fel a Duna jegét, hogy a robbanás után a híd pilléreire nehezedő nyomás megszűnjön. A Kossuth-híd műszaki szempontból már nem tökéletes. A hegesztett szerkezet főleg télidőben nem nyújt biztonságot, a pilléreket is csak ideiglenes jelleggel építették. Egy- egy pillér 14, talajba mélyesztett cölöpön nyugszik és ez a konstrukció nem olyan szilárd, hogy veszélyesebb jégzajlás esetén tökéletes biztonságot nyújtana a hídon járókelőkre.