Esti Hirlap, 1958. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1958-06-15 / 139. szám
Százezres hitelekből milliós megtakarítások IIj finanszírozási rendszer, amely máris bevált s még többet ígér Az országgyűlés következő ülésszakának napirendjére kerülő hároméves terv 14,3 milliárd forintot irányoz elő az iparfejlesztésre. De a most folyó első évre az ipari beruházásoknak aránylag szerény hányada jutott, mert a kormány arra törekedett, hogy a rendelkezésre álló pénzből a lakosság jelentősen megnövekedett fogyasztásának fedezésére szolgáló árualapokat teremtse meg. Az ipari minisztériumok ezért szerény előirányzataikból gyakran olyan ésszerű beruházásokat sem finanszírozhatnak, amelyek kimondottan gazdaságosak, az export jelentős növelését vagy az import igen komoly csökkenését eredményeznék. Mi a visszafizetendő beruházási hitel ? A pénzügyi és gazdasági vezetés új vonása, hogy — az ilyen legégetőbb beruházási hiányok némi enyhítésére — tavaly kipróbálták, idén pedig szilárdabb alapokra helyezik a visszafizetendő beruházási hitelek rendszerét. Az ilyen finanszírozási mód első feltétele a banktevékenység jogkörének és önállóságának kiterjesztése volt. A Beruházási Bank kapott felhatalmazást arra, hogy — csak rendkívül indokolt esetekben ugyan, de a tavalyinál szélesebb keretek között — visszafizetendő hitelekkel finanszírozzon egyes, viszonylag kisebb méretű, gyorsan megtérülő és gazdaságilag rendkívül előnyös beruházásokat Megkérdeztük a Beruházási Bankban, hogy ebben az évben milyen vállalati beruházásokat finanszíroznak. Elmondták, hogy általában — a kormány takarékossági határozatának szellemében — az importcsökkentő és az exportnövelő beruházásokat részesítik előnyben. Erőteljesen támogatják ezenkívül a nagyon jelentős energiamegtakarítással és a nagy önköltségcsökkentéssel járó műszaki fejlesztéseket is. Illóolaj, tbc-gyógyszer, köszörűgép A daránypusztai Illóolajkutató Kísérleti Gazdaság például 2 millió 857 ezer forint hitelt kapott egy korszerű lepárlóberendezés létesítésére, amely többszörösére növeli a Magyarországon termő levendulából és zsályából készülő értékes, és a nyugati piacokon nagyon keresett illóolaj gyártását. A beruházás mintegy hárommillió forint évi többletnyereséget hoz a kísérleti gazdaságnak, amely egy év alatt, vissza is fizeti a bankhitelt Egy másik — gazdaságilag ennél is sokkal nagyobb eredményt ígérő — példa: a Beruházási Bank 950 ezer forintos hitellel finanszírozza a Chinoin Gyár PAS-NA üzemének kor-szerűsítését és kibővítését. Évente 40 tonnával több készül majd a tüdőbaj egyik leghatásosabb és külföldön ugyancsak nagyon keresett gyógyszeréből. Itt már milliókat fiadzó száz-ezrek befektetéséről van szó, hiszen a korszerűbb gyártási technológia — a termelés nö- velésén kívül — olyan ugrás- szerű önköltségcsökkenést eredményez, amely a gyár évi többletnyereségét majdnem új befektetés tízszeresére, több mint nyolcmillió forintra eme- li. A készítmények jelentős része külföldre kerül ,és így ez a beruházás évenként mintegy 800 ezer devizaforintot hoz új népgazdaságnak. Az üzembőví-tés az év végén elkészül, és új vállalat már a jövő év első negyedében könnyűszerrel vis-szafizeti a hitelt, hiszen befek-tetései tulajdonképpen másfél hónap alatt megtérülnek. Az önköltségcsökkentő műszaki fejlesztést segíti elő a Beruházási Bank a többi között a Dinamo Villamosgép- gyárnak nyújtott, több mint egymillió forintos hitellel, amelyből a gyár egy szerelő- és egy festő-futószalagot létesít. A korszerűbb, folyamatos gyár- tási mód — minőség javítása mellett — majdnem hétszázezer forintos évi megtakarítást eredményez. Egy másik példa: másfél év alatt fizeti vissza az Esztergomi Szerszámgépgyár azt a több mint félmilliós hitelt, amellyel a bank egy Csehszlovákiából importált, modern gép beszerzését tette lehetővé. Az új csehszlovák köszörűberendezés, amely gépesíti az eddig kézzel végzett, nehéz hántolási munkákat, 16 hónap alatt kifizetődik, mert évi 465 ezer forintot takarít meg a vállalatnak. Miért nincs hitel teherautó-vásárlásra Az energia- és fűtőanyagmegtakarítás előmozdítását szemléltetően példázza a MÁVAG öt különböző beruházását finanszírozó — kivételesen nagyobb összegű, de két év alatt így is megtérülő — öszszesen négymillió forintos hitel. A gyár ebből a pénzből olyan berendezéseket létesít, amelyek például a kompreszszorok felforrósodott hűtővizében, vagy az izzítókemencékből távozó forró füstgázakban eddig veszendőbe ment roppant mennyiségű hőenergiát hasznosítják. Évenként több mint kétmillió forint értékű szenet, kokszot és villamosáramot takarítanak majd meg. A hitelnyújtás tehát ennyivel csökkenti az önköltséget, és növeli a nyereséget, de egyben — az értékes energiaforrások megtakarítása útján — a kormány takarékossági határozatában célul tűzött fontos népgazdasági érdekeket is szolgál. A Beruházási Bankban — ezzel kapcsolatban — hangsúlyozzák: a hiteligények elbírálásánál döntően esik latba, hogy összhangban van-e a vállalati érdek az egész népgazdaság érdekeivel. A szállítási kapacitás növelését — vagyis például teherautó-, traktor- és pótkocsi-beszerzést — még akkor sem finanszírozzák, ha a kért hitel valóban csökkentené a vállalat önköltségét. Országos méretekben ugyanis a szállítási lehetőség — például a TEFU szállítási kapacitása — nincs eléggé kihasználva. Ugyancsak határt szab a Beruházási Bank az árualapok növelésének, ha az igényelt hitelből olyan cikkeket akarnak gyártani, amelyekből — a kereskedelmi szervek és a Nemzeti Bank tájékoztatása sze-rint — bőséges raktárkészletek állnak rendelkezésre. A Beruházási Bank a többi között ilyen meggondolások alapján utasította el a Pest megyei Malomipari Vállalat traktor- és pótkocsi-beszerzésre kért hiteligényét. Nem nyújtott hitelt a Szegedi Konzervgyárnak sem a borsókonzerválás gépesítéséhez, mert a belföldi piacon bőségesen elegendő a konzervborsó, a raktárak is tele vannak és a már megkötött exportszerződéseket meghaladó érdeklődés külföldről sem mutatkozik. Akik már visszafizették íme, néhány példa a már lebonyolított finanszírozásokra és a hitelek visszafizetésére: a Kalocsa vidéki Finompaprika Vállalat ez év április elsejéig, tehát a lejárat előtt már két hónappal, visszafizette azt a 300 ezer forintos hitelt, amelyet múlt év augusztusában azért vett igénybe, hogy a régimódi malomköves őrlésről az — Európában még sehol sem alkalmazott — hengerszékes őrlésre térhessen át. A finomabbra őrölt magyar paprika exportja előtt most — messze maga mögött hagyva a spanyol és más konkurrenciát — új, nagy lehetőségek nyílnak az egész világpiacon. A Human Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet múlt év július 5- én 127 ezer forint hitelt kért, mert növelni akarta a járványos gyermekbénulás és egyéb fertőző betegségek megelőzése és gyógyítása szempontjából igen fontos Gamma-Globulin gyártását. Tekintettel az akkori járványra, a Beruházási Bank azonnal megvizsgálta és már a következő napon, július 6- án engedélyezte is a kért hitelt. Azonnal beszerezték a szükséges centrifugákat és kompresszorokat. Azóta a termelés háromszorosára emelkedett. A 127 ezer forintos befektetés több mint évi egymillió forintos nyereséget hoz a kutatóintézetnek és körülbelül évi 20 ezer dolláros devizamegtakarítást a népgazdaságnak. Az intézet már 1958 január elsejéig vissza is fizette a júliusban kért hitelt. Az új finanszírozási módszere tehát bevált. Kereteinek bővítése a hároméves tervben indokolt, mert jó irányban ösztönzi a vállalataik nyereségrészesedésének növelésében érthetően érdekelt gazdasági vezetők kezdeményezőkészségét és vállalkozó kedvét. Lóránt László Endre Két szemüveg is ott állt a hajó legelején. Így ott, ahol a balatoni gőzösöknél az orrnál a zászló- 1 rúd emelkedik a magasba és | csattog a kis háromszögletű nemzetiszínű lobogó. Úgy emlékszem, a tihanyi félsziget | irányba siklottunk, legalábbis a távolban a templomtorony olyan volt, mint a tihanyi apátság égnek emelt kétágú tornya. Az azonban félreérthetetlen és feledhetetlen volt, hogy ott állt a zászló mellett, könnyezidén nekitámaszkodott a korlátnak, és az is tény, hogy fe fszes tarka fürdőruhát viselt, ami első pillanatra azért tetszett különösnek, mert rajta | kívül senkin sem volt fürdőruha, hanem normális vá |rosi öltözet. Hogy milyen volt | az arca, nem emlékszem, csak | a fürdőruhájára. Kétrészes, világoskék színű volt, szorosan | a testhez tapadt. | A hajón csend volt, de lgalábbis nem jegyeztem meg | magamnak egyetlen párbeszédet sem. Különben is a lányt | néztem. Nem is annyira a ha- | jó orrán felmagasodó alakját, | megfeszült keblét vagy torkódján összefont melegbarnára | lesült karját, hanem szőke | nagy haját, amelyet hol a ha jól verte szél cibált jobbra-balra, ahol a szélcsend ritka pillana Itaiban próbált egyetlen ritmikus fejmozdulattal úgy rendibehozni, hogy harmonikusan, lágyan omoljon vissza a vállára. Erre a képre, mondom, vilá Igosan emlékszem, a lány haját, vállát, karcsú, combjait, úgy érzem le is tudnám festeni, olyan élesen láttam magam felőtt, ahogy nemrégiben ott állott a hajó hófehérre lakkit- szott korlátjának dőlve. Érdekes, hogy az arca valahogy ellmosódott, lehet, hogy nem volt rajta semmi különös, ami jobban felhívhatta volna rá a figyelmet, amolyan szép, szabályos arc volt, semmi esetre sem kék szemekkel, lágyan ráháruló szempillákkal, gótikus cirádákkal megformált orrcimpákkal, hiszen ezt nem felejtettem volna el egyhamar. Inkább olyan egyszerű harmóniával megrajzolt vonásai lehettek, sima, és áttetsző bőre, mint amit általában a vonzóarcú nők viselnek, mielőtt megnyúlnának arcvonásaik, meg a finom epidermiszbe beleszaladnának a ráncok először halovány, majd később kemény vonalai. Egyébként lehet, hogy az egész kép — kivéve a lány haját és igéző kontúrjait —, hamis, a mindent pontosan kiegészíteni vágyó képzelet játéka. Valószínűleg a Dunán találkoztunk és nem a Siófok -Tihany között közlekedő idsgőzösön, nem az árbocnak támaszkodva láttam meg először, hanem egy frissen barnára pácolt, karcsú csónakban, nem is állt, hanem félig ült, félig feküdt a laticelpárnás keskeny lócán, szemét a napnak fordította és lehet, hogy azért sem emlékszem pontosan szeme színére, orreimpái rajzára, mert a nap tűző sugarai ellen a partmenti fűzfák leveleivel fedte be szemét, arcát, hogy kímélje a rómaiparti nyártól. De arra esküszöm ma is, hogy a haja olyan volt, mint amilyennek az imént leírtam és a vállát, a haját is úgy mozgatta, szinte táncoltatta, mint ahogy az előbb felidéztem, amikor még azt hittem, hogy a balatoni gőzösön találkoztunk először. Pedig most már magam is úgy érzem, hogy valószínűleg a Rómaiparton ismerkedtünk meg, vagy legalábbis ott voltunk először együtt négyszemközt. Hiszen így történhetett meg, hogy este egymás mellett feküdtünk valamiféle farakás tövében, néztük a friss deszkákat, léceket, amelyeket egy épülő víkendház alkatrészeiként hozatott ide valaki, ,néztük a csillagokat, a fekete vizet, messziről a bécsi hajó piros fényeit, néhia valami másfajta kisebb dunai hajót, hátsó részén vakító zöld lámpával, amelyről az öcsém mindig azt mondotta, hogy mérget visz. A lány meg én rágtuk a fűszálakat és beszélgettünk. Elfelejtettem az előbb mondani, hogy tulajdonképpen festőnövendék volt, most iratkozott be a festőiskolába, így sokat beszélgettünk képekről, előbb Rubensről, később Szőnyiről és Bernáth Aurélról, aztán Iványi-Grünwald Béláról és Rippl-Rónairól is. Nagyon fontos dolgokban kért tőlem jövő művészi pályafutását illetően tanácsokat és én jószívvel, rendkívül lendületesen és elég részletesen meg is adtam minden felvilágosítást, bár ha őszinte akarok lenni magamhoz, később kénytelen voltam beismerni, hogy semmit sem értek a festészethez. Már azt pontosan nem tudom elmondani, hogy kerültünk vissza a városba a Duna-parti csónakházak közül. Azt tudom, hogy a rómaiparti kis állomás előtt, pedig azóta, mióta utoljára láttam, mint hallom, alaposan megnagyobbították, nagyon hosszú sor állt az éjszakai órákban és jó sokáig kellett várni az öreg sötétzöld szerelvényre. Jó szorosan összesimultunk, mert óriási volt a tömeg, amely ebben az időben a városba igyekezett és nekem végre eszembe jutott, amit már kezdetben is el akartam mondani, hogy van egy fekete jó karban lévő könyvespolcom, amelyet egy ugyanilyenre szeretnék becserélni és tudom, hogy a lánynak is van egy ilyen. Lehet, hogy nem volt különösebb jelentősége és így elfelejtettem, hogy miben is állapodtunk meg végül. Egyébként is a Margit-hídon túli Lipótváros ilyenkor még nyitva lévő cukrászdáinak apró teraszain nem olyan könynyű helyet kapni a meleg nyári éjszakában, amikor olyan regényeseket szokásos mondani a leányoknak. A kis utcában, amely derékszögben nyílt a Pozsonyi útról, volt még néhány szabad asztal a járdán, feketét lehetett kapni, konyakot és süteményt, amelyről a lány, aki most már mélyen kivágott pirospettyes nyári ruhát viselt, azt állította, hogy nem olyan szárazak, mint a többi V. kerületi cukrászdában. Meg akartam mondani, hogy ez már régen tizenhárom kerület és az öt kerület odébb van, a híd túlsó felén, de elfeledkeztem róla és sokáig néztük megint az eget és a csillagokat, amelyek természetesen most már egészen mások voltak, mint azok, amelyeket a Római part felett láttunk. Különben is Újpest felől világosodni kezdett, opálos lett felettünk az ég és jól látható körvonalakat öltöttek magukra a környező házak. A kedves bóbitás kisasszony újabb süteményeket tett az asztalra és én elmondtam a régi történetet — nem is tudom, hogyan jutott eszembe ezen a pesti hajnalon — a vadludakról, amelyeknek kiáltását olyan sokat hallgatta Don Gunaros, a Duna felett. A lány egy csöppet sem lepődött meg, úgy látszik éppúgy szerette a híres írót, mint én. Majdnem szó szerint idéztem e hajnalon ül, aki legszebben tudott magyarul udvarolni az asszonyoknak és kerestem a holdat az égen, amely néhány órával előbb még merőlegesen állta Váci utca felett és lestem a vadludak gágogását. A vadludak hallgattak és az erkélyajtók, amely mögött a szép aszszonyok aludni szoktak, csukva maradtak. Aztán egyszerre felébredt a város, legalábbis sok helyütt kinyitották az ablakokat. Akkor jutott csak eszembe, hogy nekem nem az öreg író Váci utcai vadludairól kellett volna beszélnem, hanem a könyvespolcról, amit el akarok cserélni. A Körúton csengetni kezdett egy villamos, a rendőr is most jelent meg hófehér zubbonyban a sarkon. Hogy sütött-e a nép? Nem, azt hiszem nem, csak minden olyan szép, olyan jókedvű, olyan tiszta volt, mint mikor reggelenként a locsolókocsik tisztára mossák az aszfaltot. Úgy emlékszem, az égen szemközt feküdt egy hosszú kék csík is, talán ettől lett minden olyan tiszta, ettől lett vidám az egész élet. Holnap ebéd után felhívom a lányt, elmegyünk a strandra vagy moziba és folytatjuk a beszélgetést a festészetről. És akkor még egyszer szóbahozom a cserét azzal a könyvespolccal. ■kzt hiszem, ebben a pillanlatban ébredtem fel. Az éjjeli szekrényre néztem, hátha ott van a cédula a festőiskola telefonszámával. De csak egy OFOTÉRT-számla feküdt ott és két szemüveg, amelyeket időnként cserélni kell az orrnyergen. Az egyik, ami évek óta viselek, a rövidlátó szemüveg. A másikat tegna váltottam ki az optikusnál Világos műanyagkerete van, az üvege is kevesebb dioptriás, évtizedek alatt, ahogy mondani szokás, a rövidlátó szem is megjavul. Most már gyengébb üveg kell az olvasásra. Gál György A Legfőbb Ügyészség állásfoglalása lakásügyekben A Legfőbb Ügyészség állást foglalt a lakásrendelet egyes pontjaival kapcsolatban. Vitás kérdés volt eddig, hogy a disszidáltak személyi tulajdonban levő ingatlanaival, öröklakásaival a lakásügyi hatóság rendelkezhet-e, vagy a törvényes képviselő, illetve meghatalmazott intézkedhet-e a tulajdonos nevében. Megüresedés esetén bérlőt jelölhet-e ki, felmondással élhet-e, ha a jogszabály megengedi, vagy bármilyen hatályos jogügyletet létesíthet-e. Sokszor a disszidált tulajdonos külföldről küldött meghatalmazást, amelynek alapján ismeretlen egyén kereste fel a bérlőt és különböző követeléseket támasztott. A sérelmes állapotnak véget vet a Legfőbb Ügyészség állásfoglalása, amely szerint a disszidált tulajdonos nevében — az érvényben levő deviza-jogszabályok szerint — csak a Magyar Nemzeti Bank devizaigazgatósága által kinevezett vagyonkezelő jogosult eljárni. Vagyonkezelő hiányában a disszidáltak öröklakásaival és ingatlanaival a tanácsok rendelkezhetnek éppen úgy, mint az állami tulajdonban álló házakban levő lakásokkal. A Legfőbb Ügyészség másik állásfoglalása ugyancsak több vitás esetet old meg. A lakásrendelet feljogosítja a bérlőt, hogy ha lakása a jogos igényét meghaladja, az igénybevétel előtt hat hónapon belül lakáscserét bonyolíthat le, vagy arra a lakrészre, amelyre jogosultsága nem terjed ki, maga határozhatja meg a társbérlő személyét. A végrehajtási utasítás úgy intézkedik, hogy társbérleti lakrész megüresedése esetén a szomszédos társbérlő jogos igényét ki kell elégíteni. A látszólag ellentmondó rendelkezések gyakran visszás helyzeteket teremtettek és a társbérletek közötti aránytalanságot rögzítették. Előfordult, hogy egy háromszobás lakás 2 szobás társbérletében 2 személy lakott, akiknek az igénybevétel előtt jogukban állott cserét lebonyolítani, vagy az egyik szobába kívülálló új társbérlőt kijelölni — nyilván anyagi haszon ellenében. A szomszédos társbérlő viszint tovább szoronghatott akár ötödmagával is egyetlen szobában. Az állásfoglalás szerint a cserélési, illetőleg társbérlő-kijelölési jog csak akkor illeti meg a bérlőt, ha a lakásban első ízben létesítenek társbérletet. Ha azonban a lakásban már társbérlők laknak, akkor igénybevétel lehetősége esetén elsősorban a többi társbérlő igényét kell kielégíteni, tehát a példában szereplő, zsúfoltan élő társbérlő jut elsőbbséghez, és a második fél nem csereberélhet a maga hasznára. Az állásfoglalás természetesen csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor az igénybevételt a lakásrendelet újabb rendelkezései is lehetővé teszik. A végrehajtási utasítás értelmében, ha a bérlő elhagyta a lakását, figyelmeztetni kellett arra, hogy lakásának mentesítését kérheti. Többször előfordult, hogy a lakást elhagyó bérlő a lakásból kijelentkezett, sőt a távozása előtt albérlőnek vagy családtagnak jelentette be azt a személyt, akinek javára átjátszani kívánta a lakást Ha rájöttek a visszaélésre, a hatósági felhívást követően újra beköltözött a lakásba vagy mentesítést kért. A jövőben erre nem lesz lehetőség, mert a bérlő kijelentkezése esetén a megüresedettnek tekintendő lakás fölött a lakásügyi hatóság rendelkezik, így kijelentkezett bérlőt a mentesítés lehetőségére figyelmeztetni nem kellk Ma vízre bocsátották a legnagyobb magyar tengerjáró hajót Ma délelőtt 10 órakor a Gheorghiu Dej Hajógyárban vízre bocsátották az eddigi legnagyobb, Magyarországon készült tengerjáró hajót. Az alumínium felépítésű, 82 méter hosszú és 10,5 méter széles hajóóriás hordképessége 1300 tonna. De nemcsak teherbírásban múlja felül elődeit. Tengeri sebessége 12 csomó, ami majdnem 22 kilométernek felel meg. Az új hajónak építői a Hazám nevet adták. A Hazám rövidesen elindul első távol-keleti útjára. A felszabadulás óta ez a kilencvenhatodik hajó, amelyet a Gheorghiu Dej-gyárban bocsátottak vízre. A romániai földgázt 300 kilométer hosszú csővezetéken szállítják Borsodba, a Tisza vidéki Vegyikombinátba. A csövek nagy része már szigetelt állapotban a föld alatt van, most a határtól tíz kilométerre építik a vezetéket. (MTI Fotó: Fényes felv.1