Esti Hirlap, 1958. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1958-06-17 / 140. szám

III. évfolyam, 140. szám­ A „kis Genf" Egy francia író szellemes meghatározása szerint, a föld akkor válna paradicsommá, ha a franciák szerveznék meg az étkeztetést, az amerikaiak az egészségügyi szolgálatot, az oroszok az űrhajózást, a sváj­ciak a szállodaipart, az ango­lok pedig a madárvilág tanul­mányozásával foglalkoznának. Hát ami azt illeti, az angolok és az amerikaiak az egészség­­ügyi szolgálat és a madárvilág tanulmányozása helyett kísér­leti atomrobbantásokkal fog­lalkoznak a Csendes-óceán távoli térségeiben, s föl­dünk korántsem paradicsom még. De legalábbis minden józan ember arra törekszik, hogy a két társadalmi rend­szer ellentéteit figyelembe vé­ve is, megvalósuljon a békés egymás mellett élés. Ezért ja­vasolta a Szovjetunió immár két hónapja a legmagasabb szintű tárgyalást, a kormány­fők csúcsértekezletét. A csúcs­ra azonban lassú a haladás, s az eltelt hónapok alatt nemcsak, hogy a vitás problémák nem oldódtak meg, hanem még az arra hivatott megbeszélés sem tudott létrejönni. A nyugati hatalmak véget nem érő rész­tárgyalásokat folytatnak, és a konferencia „kellő előkészíté­se” hangzatos ürügyével bele­vesznek az ügyrendi bonyo­dalmakba. Ilyen körülmények között tette meg a Szovjetunió nagy­­jelentőségű lépését: egyoldalú­­lag beszüntette a nukleáris fegyverekkel végzett kísérle­teit. Egy ilyen esemény hatá­sát — még ha az egyelőre egy­oldalú is — nehezen lehetett ellensúlyozni, s ha nem kevés huzavona után is, de július el­sején, Genfben, a hagyomá­nyos tárgyalóvárosban meg­kezdődik a keleti és a nyugati atomszakértők tanácskozása. A szakértők arról folytatnak majd beható vitát, hogy a kí­sérletek általános eltiltása ese­tén, miként lehetne ezt a ti­lalmat ellenőrizni. Remélhető, hogy a genfi tárgyalások új lökést adnak majd az ENSZ- ben holtpontra jutott, sőt idő­legesen fel is függesztett le­szerelési megbeszéléseknek, s közvetetten elősegítik a csúcs­­értekezletet is. Még egy jelen­tősége lesz ennek a vitának. Ez az első eset, hogy a lesze­relési tárgyalóasztalnál a há­rom nyugati hatalommal szem­ben a Szovjetunió, Lengyel­­ország és Csehszlovákia kép­viselői ülnek, vagyis ez az első olyan alkalom, ahol az erő­viszonyok megváltozását ki­fejező, helyes paritásos elv ér­vényesül. Önmagunk áltatása lenne túlbecsülni a szakértők össze­jövetelét. Hiszen ez a felfelé vezető lépcsők közül csak az egyik első fok, s miközben a tudósok a Nemzetek Palotájá­nak zöldasztalánál ülnek, foly­tatódnak a nyugati atomrob­bantások a Távol-Keleten. Mégis sok terméketlen polé­mia és a hosszúra nyúlt dip­lomáciai párbeszéd után ez a „kis Genf” lehetőséget nyújt érdemi lépésekre az atomkísér­­letek általános beszüntetésére. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a közvélemény sem lesz tétlen. A szakértők vitá­jával egyidőben hallatja majd szavát a stockholmi leszerelési kongresszus, amelynek vissz­hangja Genfben is érződik majd. Mindenesetre, amikor Liba­nonból, Ciprusról és sok más helyről aggasztó jelentések ér­keznek, a szakértők találkozá­sa jó hír, s bízunk benne, hogy a „kis Genf” — a nagy Genf felé vezet. Mert — a beveze­tőben idézett francia író sza­vait helyesbítve — a világon a légkör már akkor is javul, ha a nagyhatalmak egyszerűen „csak” tárgyalnak. Ára 60 fillér 1958. június 17. kezd Tovább melegszik­­ A görög-török határ biztonságáról tárgyalt az idő a görög vezérkar Három telitalálós a fotón Az építésügyi bizottság mai ülése Százezer lakás építését irányozza elő a hároméves terv Biztosították az építkezések anyagellátását Az építésügyi miniszter nyilatkozata Ma délben megkezdődött a parlamentben a csütörtökre összehívott országgyűlési ülés­szak napirendjén szereplő há­roméves tervjavaslat vitájá­nak bizottsági előkészítése. El­sőnek Köböl József elnökleté­vel az országgyűlés építésügyi bizottsága ült össze, hogy meg­tárgyalja a hároméves terv törvényjavaslatának építésügyi előirányzatait. Az ülésen részt vesz Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke. A bizottság tagjait Trautmann Rezső épí­tésügyi miniszter tájékoztatja. A miniszter az ülés megnyi­tása előtt ezeket mondta az Esti Hírlap munkatársának: " A hároméves terv építé­si előirányzatait elsősorban az jellemzi, hogy a tervidőszak alatt általában nem kezdődnek hosszabb ideig tartó nagyará­nyú építkezések, hanem inkább a már megkezdett építkezések folytatására és befejezésére, a meglevő üzemek rekonstruk­ciójára összpontosítjuk az erő­feszítéseket. Ezt az ország je­lenlegi gazdasági helyzete kö­veteli meg: nagymértékben ta­karékoskodnunk kell, csak az alapvető célok megvalósításához szüksé­ges legfontosabb beruhá­zásokra fordíthatunk pénzt és anyagot. Trautmann Rezső hangsú­lyozta: a tervjavaslatnak azt az előirányzatát, hogy" az építőipar 1960-ban kö­rülbelül 20 százalékkal ter­meljen többet, mint 1957- ben termelt, meg lehet va­lósítani. A termelés növelésének na­gyobb részét a termelékenység fokozásával érik el. A minisz­tériumi építőipar például kö­rülbelül 16 százalékkal emeli termelékenységét. — Az építőipari termelés ösz­­szetétele — mondotta ezután a miniszter — a hároméves terv­időszak alatt az ipari és kul­turális építkezések, ezen belül elsősorban az iskolaépítkezések­­ felé tolódik e. A hároméves terv egyes évei­ben az előző években épített tanteremmennyiség többszörö­sét kell elkészítenünk. Lénye­gesen több lakást építünk, mint például az 1953—54—55-ös években, összesen mintegy százezer lakás épí­tését irányozza elő a terv­­javaslat. Fokozott mértékben vonjuk be a lakásépítkezésbe a magán­kezdeményezést és az állam sokkal nagyobb támogatást nyújt a magánerőből induló építkezéseknek, mint a múltban. Mindez — fűzte ehhez a mi­niszter — még mindig nem eredményez észrevehető javu­lást a lakáshelyzetben, meg­akadályozza azonban a lakás­­helyzet romlását. Ezután elmondotta, hogy az ipari építkezések területén a legfontosabb építési feladatok a többi között a kohászati üze­mek rekonstrukciója, a Dunai Vasmű építésének folytatása, a dieselesítéssel és az energia­­termelés növelésével kapcsola­tos építkezések, a székesfehér­vári alumíniumgyár, valamint a miskolci és a békéscsabai hű­tőházak felépítése. Az idegen­forgalom fejlesztését illetően jelentős továbbá Budapesten a Gellért Szálló és a Royal Szálló építésének befejezé­se. A terv teljesítése szempont­jából igen fontos körülmény, hogy biztosították az építkezések anyagellátását. Az Építésügyi Minisztérium felügyelete alatt álló építő­­anyagipari vállalatok termelé­se ugyanis a hároméves terv­ben — az 1957. évihez viszo­nyítva — 22 százalékkal emel­kedik. Miután az építőanyag­termelés növekedése megha­ladja az országos építőipar húszszázalékos termelésnöve­lését, az elmúlt években ta­pasztalható építőanyag-hiány jelentősen enyhül. (Lapzártakor az építésügyi bizottság ülése tart.) L. L. E. Dulles a csúcstalálkozóról New York, június 16. Dulles külügyminiszter va­sárnap beszédet mondott az amerikai televízióban. Világo­san kifejezésre juttatta, hogy a fejlődésben elmaradt orszá­gok nem számíthatnak Ameri­ka hathatós segítségére. A gaz­daság­iig elmaradt országok fejlődésének „lassúbb ütem­ben” kell végbemennie, mint ez a háború utáni Európában, történt — mondta. A legmagasabb szintű érte­kezletről kijelentette: valószí­nű, hogy eltelik néhány hónap, míg az Egyesült Államok vala­milyen elhatározásra jut a ta­lálkozó célszerűségét illetően. Parázsburgonya A hétfői piac kora reggeli forgalma mérsékelt volt, de amint az állami boltokba meg­érkezett a burgonya, káposz­taféle és az egyéb zöldáru, a forgalom megélénkült. A vá­logatott darabos újburgonyát kilónként 7,60, az apró pa­rázsburgonyát 4,40 forintért árusították. A fejeskáposzta 3,60, a kelkáposzta 4,60, a fő­zőtök 3,60, a csomós karalábé 4,5 forint. Az egri uborkát kilónként 11 forintért kínál­ták. Ma vidékre utazott a vietnami parlamenti küldöttség A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésé­nek hazánkban tartózkodó küldöttsége Ton Duc Thang, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának tagja, a nemzetgyűlés állandó bizott­sága elnökének vezetésével szombaton délután megkoszo­rúzta a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. A delegációt ezután fogadta Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. Ma reggel a vietnami parla­menti küldöttség vidéki látoga­tásra utazott. Hammarskjöld Beirutba indul Továbbra is fennáll az amerikai fegyveres beavatkozók veszélye Libanonban harcokról és összecsapásokról. Beirutban csak itt-ott hallani lövéseket. A libanoni helyzet körüli fo­kozott diplomáciai élénkséget mutatja, hogy Hammarskjöld ENSZ-fő­­titkár — mint az AFP jelenti — kedden este Beirútba utazik, hogy részt vegyen a Libanon­ban működő ENSZ-meg­­figyelők első tanácskozá­sain. A főtitkár a libanoni esemé­nyek komolysága miatt határo­zott váratlanul vasárnap este úgy, hogy az ENSZ megbízot­­taival együtt a helyszínen ta­nulmányozza a helyzetet. A megfigyelő bizottság, mint is­meretes, a Biztonsági Tanács június 11-i határozata alapján létesült, s főnöke, Odd Bull norvég repülőtábornok va­sárnap érkezett a libanoni fő­városba. Hammarskjöld elnököl m­ajd a megfigyelő bizottság három vezetőjének első ülésein. Hang­súlyozzák: nem rendőri, hanem felügyeleti misszióról van szó. A megfigyelőknek jelenteniük kell minden külföldi beavatkozást, amelyet a polgárháború­ban megállapítanak. Kairóban az Egyesült Arab Köztársaság hivatalos szóvi­vője kijelentette: „Amerikai csapatok partraszállása Li­banonban kétségtelenül nagy háborút indítana el." A szóvi­vő megállapította, hogy az amerikai kormány részéről ket­tős veszély fenyegeti a libano­ni népet: az Egyesült Államok fegyveres erői közvetlen be­avatkozásának, valamint az ENSZ-csapatok Libanonba küldésének veszélye. Vasárnap magasszintű angol és amerikai tanácskozás folyt a libanoni válság ügyében, és Dulles külügyminiszter ottho­nában úgyszólván egymást kö­vették az értekezletek. Beirut, június 16. Libanonban a helyzet to­vábbra is igen súlyos, bár a legutóbbi huszonnégy órában nem érkezett jelentés nagyobb Újítással évi húszezer méter szövetanyag-megtakarítás Az Újszegedi Kender-Len­szövő Vállalatnál évek óta kísérleteznek, hogyan lehetne a szövetek hosszanti szálát ké­pező, úgynevezett láncfonalat az utolsó méterig leszőni a lánchengerről. A feladatot a takarékossági felhívás után alakult műszaki újítóbrigád oldotta meg. A visszamaradt utolsó két méter fonalat a hen­gerre erősített zsinórral helyet­tesítik és a henger helyett er­re kötik a láncfonalat, amely így végig leszőhető. Az új módszert már a gépek­ felénél alkalmazzák. Az egész üzem­ben bevezetik az újítást, s ez­zel évente annyi fonalat taka­ríthatnak meg, amiből húsz­ezer méter szövetet készíthet­nek. (MTI) Hogyan szellőzik az Alagút Szeptemberre elkészül a szellőztető­rendszer terve Évtizedek óta sok gondot okoz a közlekedés szakembe­reinek az Alagút szellőztetése. Csendes időben ugyanis meg­reked a rengeteg füst, gáz, s ilyenkor alig lehet látni. A negyvenes évekig a várkertből mélyített aknán ugyan nyom­tak be friss levegőt, ez azon­ban nem oldotta meg az Alagút szellőztetését. Az Alagút szellőztetésének ügye most különösen idősze­rűvé vált, hisz lényegesen több autóbusz és gépkocsi ha­lad át rajta. Csúcsforgalom idején óránként 500—600 ko­csi. Ez sürgetően előírja a mi­előbbi megoldást. Megnehezí­tette a tervezést, hogy az Alag­út műemlék, s emiatt nagyobb átalakítást nem lehet itt vé­gezni. Sikerült azonban egy olyan szellőzőrendszert kiala­­kítaniuk a tervezőknek, amely­nek alkalmazása esetén órán­ként 270 ezer köbméter leve­gőt lehet cserélni. Az Alagút középső részén, a falazaton belül alakítanak ki egy géphá­zat, amelyben elhelyezett ven­tillátorok mozgatják az Alagút levegőjét A levegő az Alagút egyik kapuzatán beáramlik, a másikon pedig ki. A gépház vasrácsozatán szívja majd be a berendezés a levegőt és egy ki­alakításra kerülő három méter magas és 50 centiméter széles befúvónyíláson nyomja be az Alagútba. A tervezési munkálatokkal szeptemberre készülnek el, s a tervek szerint még ebben az évben hozzálátnak az Alagút szellőztető rendszerének ki­alakításához, a berendezések szereléséhez. Mi okozza a bélyegvitákat a vasúti jegypénztáraknál Az utóbbi időben többen ki­fogásolják, hogy ha ugyanarra a távolságra utaznak, hol hat­vanfilléres, hogy egyforintos bélyeg kerül a jegyre, néha egyáltalán semmiféle. S ha több száz kilométeres útra in­dulnak, akkor is ugyanaz az egyforintos bélyeg díszeleg a bilétán, mint a 20—30 kilomé­terekre szóló jegyeken. A panaszokra gondolva, az­zal a kérdéssel fordulunk a MÁV vezérigazgatóságán dr. Keresztessy László tanácsos­hoz, hogy a pénztárosnő érde­kelt-e a bélyegeladásban? — Igen. Tizenkét százalékos részesedés a jutalma — hang­zik a válasz. — Innen ered a „kapásból ragasztás”? — Ha igen, úgy az szabályta­lan; a konkrét eseteket kivizs­gáljuk. A díjtarifa a következő: húsz kilométerig 10 filléres, százig 20, kétszázig 40, kétszáz kilométeren felül pedig 60 fil­léres bélyeget lehet adni, me­nettérti jegynél az összeg két­szeresét.­­ Az Állami Biztosítónál Fe­­renczy Károly ismerteti, hogy a múlt években milyen formái voltak az utasbiztosításnak.­­ A háború előtt, s azután is 1952-ig az Európai Biztosító Rt látta el ezt a feladatkört. 1952-től 55-ig nem volt egyál­talán biztosítás, s 1955. július elseje óta vezettük be a jelen­legi formát.» — A felesleges reklamációk elkerüléséért, nem lehetne a jegy árába beszámítani azt a néhány fillérnyi díj­összeget? — Magyarországon erre még nem volt példa; a Szovjetunió­ban, s más országokban azon­ban ez a gyakorlat... Döntés még nem született, oka nyilvánvaló: az utasbiztosítás intézménye helyes, világszerte elfogadott és bevált. Most már csak arra lenne szükség: a pénztárosnők a díjtarifának megfelelően ragasszák a je­gyekre a bélyegeket, s akkor az utasok sem fogják sajnálni ezt a pár fillért. K. N. Hoek van Holland kikötőben kigyulladt egy norvég olaj­­szállító­ hajó. A legénység három tagja életét vesztette a szerencsétlenségnél.

Next