Esti Hírlap, 1958. december (3. évfolyam, 283-306. szám)

1958-12-21 / 300. szám

A mindennapi élet kultúrájának mesterei CtcUsztováU spart műrés­zeéC tááUUds A bútorok, öltözködési anya­gok, gyermekjátékok, de a használati tárgyak, sőt, még a gépek is hathatósan hozzájá­rulnak az esztétikai nevelés­hez. S érdekes, hogy mennél szebb, mennél magasabb mű­vészi színvonalú a tárgy, an­nál inkább megfelel gyakorlati rendeltetésének is. Mindezt a most megnyílt csehszlovák iparművészeti ki­állítás olyan példákkal szem­lélteti, hogy a látogató hamar­jában nem is tudja, mit cso­dáljon inkább: a csehszlovák művészek tehetségét, tudását, ötletességét, vagy az ipari ter­melést irányító szervek nagy­vonalúságát. Ez utóbbi nélkül ugyanis csak tervekkel, „egye­di darabokkal” találkoznánk. A közönség bizonyára nagy érdeklődéssel nézelődik el a remek installációval körített kiállításon, ahol — a gobelintől a kerámiáig, az üvegtől a texti­lig, a bútortól az autóig, a já­téktól a hűtőszekrényig — min­dent megtalál. A mi iparművé­szeink és főleg ipari szakem­bereink számára értékes ta­pasztalatokkal szolgálhat a ki­állítás — különösen ami a bú­torgyártást és az ipari forma­­tervezés művészetét illeti. Eze­ken a területeken — bár tör­téntek erőfeszítések az utóbbi években — még sok a tennivaló nálunk. Csehszlovák barátaink például a konvencionális, kis­polgári szellemű „kombinált­­szobák” helyett az ízléses, va­riálható kisbútor remekeket gyártják. A tervbe vett tapasz­talatcsereszerű vitákon — ér­tesülésünk szerint a csehszlo­­vák és magyar szakemberek megbeszéléseire a közönséget is meghívják — bizonyára fel­merülnek ezek a kérdések­. A rendezés: külön művészeti produkció. Cs. M. Ki ad többet érte...? Értékes műtárgyak — érdekes műgyűjtők a Művészeti Aukción Jó meleg van, pedig a helyi­ség óriási. A neve is: csarnok. Árverési Csarnok. Egy isme­rőstől kérdezem: — Venni akar, vagy csak ér­deklődő? — Vásárolni akarok. — Mit gyűjt? — Mindent. Csak védett tár­gyat. Vannak már nagyon szép kínai selyemszőnyegeim, egy több száz éves mézeskalács sütőformám, képeim, szobraim. Most egy XVIII. századból való orosz miseruhát néztem ki ma­gamnak. Mert ez nem közönséges ár­verés, hanem művészeti auk­­ció. A kikiáltó éppen egy Kosz­­ta virágcsendéletet tart a ma­gasba. Utána még egy Koszta, majd egy nagyon szép Ku­­peczky-kép kerül sorra. Vám licit? Van. Vajon kié lesz a Kupeczky? A kikiáltási ár 5000 forint. A zsúfolt csarnokban nehéz előrefurakodni, hogy át­tekinthető legyen a ,,terep”. De mire sikerül az előtérbe ke­rülnünk, a Kupeczky-elkelt *10 ezer forintért. Ki a boldog tu­lajdonos? Ismerős! Takács Ma­rian, a Szépművészeti Múzeum munkatársa. A kép tehát a múzeumé lett — Karácsony előtt az egyéb­ként is meglevő érdeklődés mindig megnő az aukció iránt — mondja König István, a BÁV Áruforgalmi főosztályá­nak vezetője.­­ A legnagyobb kereslet a képek és a porcelá­nok iránt mutatkozik. Rengeteg ajándéktárgyat vesznek: antik­ezüstöt, csecsebecsét, szobrot, bútorokat, egyebet. A múzeu­mok képviselői is rendszere­sen itt vannak. Már vásárolt a Történelmi Múzeum, a Kelet- Ázsiai és a Nemzeti Múzeum. Az egyik széksorban ismét egy ismerős arc — Pécsi Sándor színművész. — Mit akar vásárolni? — Egy faszobrot. Nem hi­szem, hogy sikerül, sok a je­lentkező. Pécsi Sándor állandó láto­gató. Mint ahogy a törzsven­dégek közé tartozik Kadosa Pál is. Aztán itt vannak a külföldi követségek munkatársai. Az úgynevezett „nem védett” tár­gyakat ők is megvásárolhat­ják — meg is vásárolják. És aki először van aukción? So­kan vannak ilyenek is. Falus Géza és Czimermann István még gimnazisták, az Apáczai Csere János Gimnázium nö­vendékei. — Voltak már aukción? — Még soha. Ezért jöttünk most, hogy lássuk milyen az. Különösen a képeket szeret­nénk megnézni. Most mondja be a kikiáltó: fafaragás, XVII. század, 800 fo­rint. Pécsi Sándor magasra tartja a kezét. Folyik a licitá­lás, s a faragott angyal 3000 fo­rintért új gazdát kap — de a tulajdonos nem Pécsi Sándor. — Ha meglenne a régi helyi­ségünk a Kinizsi utcában — sóhajt Bárdi Miklós BÁV-igaz­­gató — akkor évente kétszer­­háromszor is rendezhetnénk aukciót. Sajnos, amióta a régi árverési csarnokból kiüldözött bennünket egy tervező válla­lat, azóta kegyelemkenyéren élünk, mint például most, itt az ÉM pavilonjában. Pedig az érdeklődés óriási. Naponta 100 —120 ezer forintos forgalmat bonyolítunk le. Jövőre szándé­kunkban van vidékre is lemen­ni, Pécsett és Szegeden tar­tunk aukciót. — Még egy kérdés: Léteznek- e még a régi „hiénák”? Az a típus amelyik a műtárgyakkal való üzérkedésből él? — Hogyne. Tessék odanézni. A hiénák ott hátul ülnek egész rajban De ők nem vásárolnak. Csak figyelik, mi van a piacon, mi­lyenek az árak. A múzeumok­kal már n­em tudnak kontúrrál­­­ni, arról nem is beszélve, hogy védett tárgyat nem is vesznek­­ elvből. Számukra már rég megtörtént a paradicsomból való kiűzetés. Nóti Ilona Nyuptnémetországi koncert­ körútra indul­­ az Állami Hangversenyzenekar Az Állami Hangversenyzene­kar­ . Ferencsik János füzene­igazgató vezetésével január 10-én kéthetes nyugat-német­országi turnéra indul. A turné főbb állomásai: Nürnberg, Stuttgart, München és Frank­furt. Koncerteken kívül a ze­nekar hanglemezfelvételekre is szerződést kötött. Műsorán Bartók, Kodály, Beethoven, Brahms, Stravinszkij és Csaj­kovszkij művek szerepelnek. Szólisták: Kovács Dénes és Petri Endre. Száz esztendeje született a modern opera egyik nagy mes­tere, Giacomo Puccini. Az év­fordulót világszerte megü­nnep­­lik. A Magyar Állami Opera­ház erre az alkalomra felújí­totta a mester legutolsó művét, a Turandot-ot Ünnepi Puccini-hangverseny Giacomo Puccini, a halhatat­lan olasz zeneköltő születésé­nek századik évfordulója al­kalmából rendezte tegnap ezt az emlékestet a tanács Opera­házunk kiváló művészei, a Bartók Béla Kórus és a tanács zenekara közreműködé­sével. Puccini művészetének méltó tolmácsolása nálunk nem kezdeményezés, hanem nemes hagyomány. Dicséret il­leti az együttest, hogy két ős­bemutatóval, az ifjúkori Vik­­ik nyitányával, s az Edgar harmadik felvonásának előjá­tékával színesítette s emelte tanulságokban gazdaggá jól összeállított műsorát. Elismerésre méltó a beugró Vámos Ágnes egyre nemeseb­ben kibontakozó művészete. Puccini szenvedélye és meg­hittsége méltó tolmácsának bi­zonyult; előadásmódja oly él­ményszerű, hogy szinte a mű­alkotás fogantatásának nagy perceit varázsolta elénk. Réti József szépséges, színekben dús hangja ezúttal teherbírásból is jelesre vizsgázott: többször en­gedett a lelkes, ismétlésekre vágyó közönség óhajának. Ve­res Gyula a basszus-áriákban szegény Puccini-repertoárból a Késbót-áfiát szólaltatta meg. A hangmatéria kitűnő, az elő­adásmód további fejlődését ígérő. Helytállt a szintén be­ugró­ Harangozó László is. A zenekar s a kórus teljesítmé­nye, kisebb pontatlanságok el­lenére nagymértékben hozzá­járult az est ünnepi hangula­tához, melyért különösen a ve­zető karnagy, Németh Amadé elmélyült értelmezését, biztos, nagyvonalú irányítását illeti az érdem. (abody) A MŰVÉSZ SZÍNHÁZ TOKIÓBAN A moszkvai Művész Színház tokiói vendégszereplései iránt nagy az érdeklődés. A „Simba­­si"-színház Csehov Cseresz­nyéskert című darabjának elő­adása napján zsúfolásig meg­telt, így is csak az igénylők kis része jutott jegyhez. A szovjet színészek elbűvölték játékuk­kal a közönséget. Előadás után a nézők hosszú percekig ünne­pelték a világhírű együttest. Az Aszahi című lapban T. Szugahara, a neves japán szín­­­­házi rendező ezt írta: „Száz­­ évben egyszer éri az embert­­ ilyen szerencse. Soha nem volt­­ még részem ilyen élményben, mint most­ Bár a nézők nem ismerték az orosz nyelvet, még­is mindent megértettek, amit a színészek el akartak mondani. Mintha szavaikat és érzéseiket láthatatlan hullámok továbbí­tották volna hozzánk, nézők­höz.” Nagy sikerrel mutatta be a Művész Színház Gorkij Éjjeli menedékhely című darabját is. A moszkvai Művész Színház tokiói vendégjátékának mér­lege: a szovjet színészek meg­hódították a japán közönség szívét. L­OTTO NYEREMÉNY Szovjet írók a magyar irodalom népszerűségéről A Budapestre érkezett szov­jet író- és újságíró-csoport több tagja tegnap ellátogatott az Eötvös Loránd Tudományegye­temre. A vendégeket a böl­csészkar magyar—szovjet ba­ráti köre fogadta. Dr. Szenczi Miklós üdvözlő szavai után a hallgatók kérdéseket tettek fel. M. K. Csukovszkij vála­szában a magyar irodalom szovjetunióbeli népszerűségé­ről beszélt. — Jelentős esemény volt — mondotta — Petőfi Sándor mű­veinek gyűjteményes kiadása, a magyar költői antológia és Vörösmarty Mihály verseinek megjelentetése. Legutóbb Jó­zsef Attila-kötet jelent meg, s néhány nap múlva napvilágot lát egy Arany János-válogatás. A prózai művek fordításáról E. B. Tumarkina adott felvilá­gosítást. — igen népszerűek Mikszáth, Tömörkény, Jókai és Móricz könyvei. A mai írók közül Il­lés Béla, Thury Zsuzsa, Ger­gely Sándor és mások művei jelentek meg oroszul. Tumarkina jól beszél ma­gyarul. Elmondotta, hogy jelen­leg Mikszáth Szent Péter eser­nyője című regényét és Ka­rinthy Frigyes válogatott hu­moreszkjeit fordítja. Az Ifjú­sági Kiadó magyar ifjúsági re­gényt kíván megjelentetni, s nincs is talán olyan szovjet kiadóvállalat, amely ne foglal­koznék magyar művek orosz nyelvű kiadásával. A baráti találkozón részt vett Leonyid Lenes is. Szerinte a Szovjetunióban is jól ismert magyar humoristákat a jövő­ben még inkább népszerűsíteni kell. A találkozó végén a vendé­gek megtekintették a magyar írók szovjet kiadásait bemuta­tó kiállítást. Egymillióval több a kultúrműsorok közönsége, mint a színházaké A színjátszó mozgalom jövőjéről tárgyaltak a kultúrpolitikai konferencián Félnapos konferenciára hív­ta össze a Népművelési Intézet a budapesti öntevékeny szín­játszó csoportok rendezőit és művészeti vezetőit. Kamarás Rezső igazgatóhe­lyettes, a Népművelési Intézet műsorpolitikai osztályának ve­zetője részletesen beszámolt a színjátszó mozgalom helyzeté­ről. Jelenleg az országban ösz­­szesen háro­mezer-háromszáz színjátszó együttes működik, ebből Budapesten mintegy két­száz csoport. 1958 első felében mintegy kilencszáz színdarabot mutattak be, tizenegyezer­­hatszázn­egyvenkét előadáson. Ez egy fél év alatt, esetenként csak kétszáz nézőt számítva is, azt jelenti, hogy kétmilliónál többen nézték meg az ország­ban ezeket a rendezvényeket. Ez annál érdekesebb adat, mert ugyanezen idő alatt pél­dául a hivatásos színházak kö­zönségforgalma nem emelke­dett felül a másfélmillión, így tehát egyharmaddal többen lá­togatták a kultúrműsorokat, mint a színházak előadásait. Ez egy évre átszámítva a há­rommilliós színházi látogatott­sággal szemben, négymillió fő­nyi közönséget jelent az ama­tőregyüttesek javára. A közönség körében orszá­gosan megnyilvánuló érdeklő­dés csak fokozza azt a felelős­ség­ét, amely az öntevékeny együttesek művészeti vezetőire és rendezőire hárul. Vidéken, különösen a főforgalmi útvo­nalaktól távoleső falvakban a színjátszó cso­portok­nak bizo­nyos fokig színházpótló szere­pük is lehet, a nagyobb kultúr­­centrumokra, főként Budapest­re azonban ez semmiképpen nem vonatkozik. Ellenkezően: a legélesebben állást kell fog­lalni az ellen, hogy egyes cso­portok működésükkel a hiva­tásos színjátszás feladatkörébe próbálják ártani magukat. Részletesen beszélt ezután az előadó az egyes műfajokról, megállapítva hogy minden műfajnak megvan a maga he­lye és szerepe, ha eszmeileg helyes a mondanivalója. A fe­­rencjózsefi kort idillikusnak festő régi operettek azonban még „leporolva" sem nevelő hatásúak. Kevés az igazán jó népszínművünk is, mert ezek jó része a múlt századvég ma­gyar paraszti életét, kiszínezve és meghamisítva mutatja be, műparaszt figurákkal. Ugyan­csak kifogásolható az is, hogy a műsoroknak egy igen jelen­tékeny részét a kabarétréfák, jelenetek teszik ki. Vidámság­ra, derűre igenis szükség van, de a régi kabarédarabok, sőt, a maiak jelentékeny része is erősen kispolgári szemléletű, tehát nem alkalmas a szocia­lista embernevelés céljaira. Márpedig az öntevékeny szín­játszás elsődleges célja a ne­velés. A legélesebb harcot kell folytatni a retrográd törekvé­sek és a profiszellem minden megnyilvánulása ellen — fejez­te be beszámolóját. Kamarás Rezső, K. B SZÍNHÁZAK SZOMBATI ÉS VASÁRNAPI MŰSORA: (7): Operaház sz.: Hattyúk tava v.: Szöktetés a szerájból (11), Tu­­randot (7). — Erkel Színház sz.: Tosca (5. bérlet, 4. előadás, 7); v.: Lammermoori Lucia (11), Coppélia (Márkus-bérlet, 4. előadás, 8). — Nemzeti Színház sz.: A rettegés birodalma (Bajza—Megyeri-bérlet, 2. előadás, 7); v.: Az ember tragé­diája (10), Tisztújítás (7). — Katona József Színház sz.: A tizenhetedik baba nyara (Bartos-bérlet, 2. elő­adás, 7); v.: Lyuk az életrajzon (7). — Madách Színház sz.: Figaro házassága (7); v.: Az ördög cim­borája (bemutató, fél 8). — Madách Kamaraszínház sz.: Száz nap há­zasság (7), v.: Nem vagyunk an­gyalok (fél 3), Száz nap házasság (fél 8). — Néphadsereg Színháza sz.: Az én családom (Varsányi-bér­let, 3. előadás, 7), v.: Robin Hood (fél 3), A néma levente (7). — Pe­tőfi Színház sz.: Micimackó (fél 4), A királyért (bemutató, 7), v.: Mi­cimackó (b­), A királyért (7). — Jó­kai Színház sz. és v.: Sárga liliom (7). — József Attila Színház sz.: Bekötött szemmel (fél 3), Megper­zselt lányok (7), v.: Boldogság merre vagy? (fél 3), Váljunk el (7). — Irodalmi Színpad sz.: Régi szép idők (8); v.: Álarcos komédiák (fél 4 és 8). — Egyetemi Színpad v.: Petőfi-est (7). — Fővárosi Operett­színház sz : Három tavasz (7); v.: Vők iskolája (negyed 3), Három tavasz (7). — Blaha Lujza Színház sz.: Bástyasétány 77. (7); v.: Köz­tünk maradjon (negyed 3), Bástya­­sétány 77. (7). — Vidám Színpad sz. és v.: A helyzet a következő (fél 8, v.: fél 4 is). — Kis Színpad sz. és v.: Majd a papa ... (7, v.: 3 is). — Állami Bábszínház sz.: Já­nos vitéz (5), Szőke ciklon (fél 8), v.: János vitéz (11 és 5), Hófehér­ke (3), Szőke ciklon (fél 8). — Ze­neakadémia sz.: Zenei arcképek (II. sorozat, 3. előadás, fél 3); v.: Kórushangverseny (4). — Kamara Varieté sz. és v.: A jövő század legénye (fél 4, 6 és 9). — Budapest Varieté sz. és v.: Vannak még cso­dák (4 és 8). — Fővárosi Nagycir­kusz sz. és v.: Az AEROS Cirkusz vendégjátéka (fél 4 és fél 8). A TELEVÍZIÓ VASÁRNAPI MŰSORA. 17,30: Gyermekkuckó (zenés Iro­dalmi összeállítás). 18,30: Magyar­­ország—Ukrajna női és férfi torna­viadal. (Közvetítés a Sportcsarnok­ból.) □ MA ESTE az Operaház­­ban Csajkovszkij Hattyúk ta­va című balettjében finn ven­dégművészpár alakítja a két főszerepet. Doris Laine és Klaus Salvn, a helsinki opera­ház magántáncosai ma érkez­nek Budapestre szófiai ven­dégszereplésükről. □ MAX BURGHARDT, a berlini Staatsoper főintendán­sa megtekintette a budapesti Orfeus és a Salome előadását. Elismeréssel nyilatkozott a művészegyüttes és a zenekar teljesítményéről. □ A SZENT PÉTER ESER­NYŐJE című magyar—cseh­szlovák koprodukciós filmet december 29-én mutatják be Pozsonyban. □ EGY HÁZÉPÍTKEZÉS során a dél-törökországi Tar­­­susban megtalálták Nagy Sán­dor egyik hatalmas szobrát. A kéttonnás szobor a haldokló Nagy Sándort ábrázolja. □ DECEMBER 32 CÍMMEL vidám, játékos műsort rendez az Egyetemi Színpadon az If­­­­júsági Rádió azok számára,­­ akik Szilveszter után sem t t­akaróznak búcsút venni az 6- i évtől... A műsort december 32-én — pontosabban január 1-én... — közvetíti a Rádió. □ AUDREY HEPBURN, a „Római vakáció” trónörökös­nőjének megszemélyesítője most fejezte be új filmjét, melyben egy apácát játszik. A film címe: „Egy apáca törté­nete“. □ LEOS JANÁCEK, a nagy csehszlovák zeneköltő halálá­nak harmincadik évfordulója alkalmából a Magyar Zene­művészek Szövetsége a Mű­vészklub termében emlék­hangversenyt rendezett. Jem­­nitz Sándor szép szavakkal méltatta Janácek alkotásainak és működésének jelentőségét. A szerzeményeket Wehner Tibor, Sepsei József, Hambal­­ko Edith, Petri Endre, a Bu­dapesti Fúvósötös és Fazekas Béla adták elő. ., JQ: A BÉCSI.. Stingerkn­aben­­kórus jelmezes komédiát adott elő a londoni Albert­ Hallban, hatezer főnyi közönség előtt. A Sängerknaben-kórus 580 éves múltra tekinthet vissza. Növendékei közé tartozott egy­kor Schubert is. □ BUDAPESTRE ÉRKE­ZETT N. Anyiszimova lenin­­grádi baletmesternő, hogy az Operaház balettegyüttesének betanítsa Hacsaturján Gajane című művét. Ezt a darabot a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 25. évfordulója alkal­mából 1942-ben mutatta be a leningrádi Kirov Operaház társulata. □ A KULTÚRA Külkeres-­,­kedelmi Vállalat 100 próza­hanglemezt ajándékozott kü­lönböző felsőoktatási és mű­velődési intézményeknek. A hanglemezeken Csehov: „Há­rom nővér" és Tolsztoj „A fel­világosodás gyümölcsei’­ című színműve szólal meg a moszk­vai Művész Színház együttesé­nek előadásában. A kultúra ajándéka növeli az orosz nyelvtanfolyamok iránti ér­deklődést. Színház utáni vacsora legjobb a­­ SZÁLLÓ ÉTTERMÉBEN OLÁH KALMAN és pepi zenekara játszik A FŐVÁROSI MOZIK MATINÉMŰSORA 1958. december 21. Ma­vimka (szovjet) TOLDI (Baj­­csy-Zs. út 86.) 1g. — Erkel (magyar) UGOCSA (Ugocsa u. 10.) 30. — Szi­bériai rapszódia (szovjet) AN­GYALFÖLDI JÓZSEF ATTILA KULTÚROTTHON (József Attila tér 4.) in­. — Kacagó matiné: 9 csi­be, Emlékalbum, Csapj az asztalra, Böske, Bohócok és artisták, Alje­­t­uska és a királyfi. ZUGLÓI (An­gol u. 26.) 10. — Mesesorozat: Vö­rösvirág, Mézeskalácskunyhó, Nagyapó és unoka, Hóember, mint postás, Footballmeccs Játékország­ban. MADÁCH (Pestlőrinc) 16. — Mesesorozat: Erdei sportverseny, Mese a mihaszna köcsögről. Erdei színpad, Terülj, terülj asztalkám, Mesél az erdő, Egér és oroszlán. SPORT (Thököly út 56.) 10. — Kis Muck története (német) DÓZSA (Róbert K. krt. 59.) 10. — Északi Robinsonok (szovjet) HALADÁS (Bartók Béla út ISO.) 1ll. — Hetet egy csapásra (német) ÓBUDA (Sel­­meci u. 14.) 10. — Tigrisszelídítő (szovjet) TINÓDI (Nagymező u. 8.) flo. — Puskás ember (szovjet) KOS­SUTH (Pesterzsébet) 10. — Tarta­lékjátékos (szovjet) VILÁGOSSÁG (Pesterzsébet) 10. — Liliom­ (ma­gyar) IPOLY (Hegedűs Gy. u. 6.1.) flo. VILÁG (Rákosszentmihály) 10. — Luxustutajon (szovjet) KOS­SUTH (Cinkota) 10. — Dollérpapa (magyar) NAP (Népszínház u. SI.) 10. — Ne fordulj vissza, fiam (ju­goszláv) ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) 10. — Mese a 12 találatról (magyar) RÁKÓCZI (Csepel) 10. — A siker útján (szovjet) AKADÉMIA (tolói út 101.) 10. — Megtalált kincs (szov­jet) KÖLCSEY (Kispest) 10. — Csinytevő (szovjet) ÉVA (Erzsébet kir.-né útja 36.) 10. — Bátor embe­rek (szovjet) TERV (Pestújhely) 10. — Aranyantilop (szovjet) BALASSI (Pestimre) 10. — Én és a nagyapám (magyar) SZÉCHÉNYI (Pestújhely) 10. — A három jóbarát (csehszlo-SZABADSÁG (Újpest) 10. — Kóczi hadnagya (magyar) VAS­ÁRI (Kerepesi út 44.) 10. — ős­erdő foglyai (szovjet) REGE (Szé­­chenyi-hegy) 11. — Ab­uhában az­­­ ellenség között (kínai) T­.VASZ­A­IRákosivn­ota) 10. — 1 k'l Lotti (nyugatnémet) BETHLEN (Bethleni G. tér 3.) 10. — Napóleon ellen­­(szovjet) OTTHON (Soroksár) 10. —

Next