Esti Hírlap, 1958. december (3. évfolyam, 283-306. szám)

1958-12-30 / 305. szám

111. évfolyam, 305. szám Gazdasági viri az új esztendőt a tőkés Európa Ma délelőtti jelentéseink a nyugat-európai pénzügyi reformról Róma, december 29. Ma magyar idő szerint dél­előtt tíz órakor életbe lép tíz nyugat-európai ország — Ang­lia, Franciaország, Nyugat-Né­­metország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Dánia, Svédország, Norvégia és Olaszország — nagyszabású pénzügyi reform­ja. Olaszországban ez az ese­mény minden m­ás hírt­ elhal­ványít. Az Unita terjedelmes­­kommentárban foglalkozik a pénzreformmal. Megállapítja: •Az 1959-es esztendő olyan gazdasági viharral kezdő­dik, amilyenre a tőkés Eu­rópában a második világ­háború befejezése óta nem volt példa. A vihart De Gaulle pénzre­formja, a francia frank deval­ válása indította el. A nyugat­európai vezetőkörök elkesere­detten harcolnak létükért, ha­talmuk fenntartásáért, mert e hatalom alapjait komolyan megingatja a szocialista tábor győzelmes növekedése, a nem­zeti felszabadító mozgalom ha­talmas fellendülése — állapítja meg az Unita, majd felhívja a figyelmet arra, „a francia— nyugat-német monopóliumok olyan egyezményeket kötnek, amelynek segítségével saját kezükben összpontosíthatják országaik kincseit, s ezzel meg­gyorsítják a kisebb konkur­­rensek pusztulását. Az egész olasz sajtóban élénk vita folyik a francia frank leértékelése körül. A Fanfanihoz igen közel­ álló Il Giorno című napi­lap olyan szempontból ta­lálja aggasztónak De Gaulle intézkedését, hogy az „gáncsot vet a nyugat­európai iparnak”. A lap főszerkesztője, Gaetano Baldacci vezércikkében úgy látja, hogy a frank leértékelé­sének következményeképpen Franciaország szövetségesei­nek, köztük Olaszországnak kell pénzelniök a francia gaz­dasági életet. A főszerkesztő panaszos hangon jelenti ki, hogy De Gaulle Olaszország véleményének megkérdezése nélkül intézkedett, s ezzel megsértette az európai közös piac szabályait, amelyek tilt­ják az egyoldalú lépéseket. Érdekes, hogy a tegnapi olasz miniszter­­tanács után kiadott közle­mény ennek ellenére ke­rüli a határozott állásfog­lalást a francia pénzügyi földindulással kapcsolat­ban. Ennek megfelelő a kormány hivatalos lapjának, az Il Po­­polónak a hangja is. Gazdasá­gi körök véleménye szerint a frank leértékelése a nagy francia exportőröknek talán kedvez, de az olasz kivitelnek komolyan árt. Azok a Francia­­országban élő olasz emigrán­sok is kárt szenvednek, akik rendszeresen küldenek haza pénzt családjuknak: ez az ösz­­szeg most nyilvánvalóan veszít értékéből. Nino Volta Az alkotók akaratereje Az élet, a munka, az alkotók akaratereje és a vezetés tehet­sége, a kedv és a bizalom dön­ti el a tervek sorsát. Baj, ha jó tervek egy vagy más okból nem valósulhatnak meg, de öröm, ha a reális, minden té­nyezőt számba vevő lehetőség­nél az emberek többet ad­nak, többet mutatnak fel anya­gi és szellemi javakból, mint ahogyan a tervezők várták. 1958-ban nálunk ez történt. Üzemeinkben többet termel­tek, az eddiginél jobban ér­vényesült a gazdaságosság el­­ve, egyenletessé vált a terme­lés és az anyagellátás jó eredményeket ért el a mű­szaki fejlesztés, megélénkült a dolgozók kezdeményező kedve. Az önköltség a terve­zettnél kedvezőbben alakult , ezért lehet másfélmilliárd fo­rinttal emelni a beruházást. Az ország külkereskedelmi és fizetési mérlege kedvezőb­ben alakult, mint ahogyan ter­vezték és elértük a hároméves tervben kitűzött célt: nép­gazdaságunk már a maga lá­bán áll, megkezdhetjük a ba­­­­ráti országoktól kapott köl­csön törlesztését. Az eredmények a helyes po­litikai és gazdasági vezetésnek, s a tömegek egyetértésének, támogatásának köszönhetők. Az összefüggések nyilvánva­lóak, érezhetők a lakosság életkörülményein. A nyugdíjak­ra vonatkozó új rendelkezése­ket, a pedagógusok fizetéseme­lését a közelmúltban határozta el a kormány, a párt és a kor­mány szervei rövidesen meg­tárgyalják a csaknem egymil­lió lakás megépítésére vonat­kozó tizenöt éves tervet, egy sor új, szociális és gazdasági intéz­kedés készül 1959-re. Örülünk a tervezés olyan „tévedésének”, amely azt ered­ményezi, hogy egy lépcsőfok­­ helyett kettőt léphet felfelé az­­ ország. És úgy lesz jó, ha agyak és károk milliói évről­­ évre többet teremtenek, mint­ amennyit a tervek kilátásba­­ helyeznek. Túlteljesítették évi tervüket a Vegyipari Gép- és Radiátor­gyár dolgozói. Az előirányzott munkákat december 22-én, a kora reggeli órákban befejezték. Január elsejéig — ter­ven felül — másfélmillió forint értékű konzervipari, vegy­ipari gépet, fertőtlenítő berendezéseket és centrifugákat gyártanak, többségükben exportra. Képünkön: konzervgyári üvegmosó-berendezés. A kész gépet a Kótai-csoport tagjai fellobogózzák.(MNI fotó : Fényes felv.) Ára 60 fillér 1958. december 30, kedd „A vezető monopolista körök hazárdjátéka...“ London, december 29. Nyekraszov, a Pravda londo­ni tudósítója ugyancsak a tíz nyugat-európai ország pénz­ügyi intézkedéseit elemzi. Úgy véli, ezekben a valutáris intéz­kedésekben a nyugat-euró­pai országok válságjellegű gazdasági nehézségei jutot­tak kifejezésre. E válságjelenségek elsősorban a leggyengébb láncszemnél, a gyarmati háború által fojtoga­tott francia gazdaságnál nyil­vánultak meg "— mutat rá Nyekraszov, majd emlékeztet arra, hogy miután a francia kormány elhatározta a frank leértékelését, Angliában is be­szélni kezdtek a font sterling részleges átválthatóságáról, majd több más nyugat-európai kormány is hasonló döntést ho­zott. A Pravda londoni tudósítója ezután rátér a pénzreform ang­liai vonatkozásaira. Mikor esz­tendőkkel ezelőtt a font érté­ke csökkent, a foglalkoztatott­ság teljes volt — emlékezteti olvasóit —, ma viszont az angol dolgozókat nem­csak a reálbér csökkenése, hanem a máris tömegessé vált munkanélküliség is sújtja. Az angol közvélemény számos képviselője nyugtalansággal szemléli a valutáris változáso­kat, mert a vezető monopolista körök hazárdjátékát látja ben­ne. E körök úgy szeretnék meg­őrizni profitjukat, hogy a­­ nyugat-európai országok között­­ fennálló gazdasági ellentétek­­ egész terhét a dolgozókra igye­­­­keznek áthárítani — állapítja­­ meg végül Nyekraszov. Felhős idő, a hegyekben havazás Százötven­négy tizenkettes találat a totón Átadták rendeltetésének a zuglói áramszolgáltató alállomást Ma délben ünnepélyes kere­tek között Czottner Sándor ne­hézipari miniszter átadta ren­deltetésének a zuglói áramszol­gáltató alállomást. A zuglói alállomás építését 1956-ban kezdték meg. Rendel­tetése, hogy a borsodi és a ti­­szapalkonyai erőm­űben termelt villamos energiát Budapest területére, illetve az országos energiarendszeren át a Dunán­túlra eljuttassa. Az alállomás mintegy 25 hold területen épült fel, az ország legnagyobb ilyen jellegű létesítménye és a maga nemében egész Európában is a legnagyobbak közé tartozik. Itt szerelték fel az ország leg­nagyobb, úgynevezett hossz­szabályzó transzformátorait, amelyeken át az energia Tisza­­patkányáról a hálózatba jut. Itt állítják majd üzembe a kö­zeljövőben az ország legna­gyobb szinkron kompenzátorát, amelynek segítségével az ener­giát az eddiginél sokkal gazda­ságosabban lehet majd továb­bítani. Teljes kiépítésében ez az alállomás 220 ezer voltos részleggel is bővül, amellyel részt vesz majd a nemzetközi energiakooperáció lebonyolítá­sában. Az új létesítmény felépítésé­re több mint 150 millió forin­tot költenek. Az új létesítmény tervezése 1951 végén kezdődött meg. A tervezésben a Villa­mos Hálózati Fejlesztő- és Ter­vező Vállalat irányításával több budapesti tervezőintézet műszaki dolgozói vettek részt. Megteremtése a magyar ipar nagy teljesítménye. Az építési munkát a 21-es és a 23-as szá­mú Állami Építőipari Vállala­tok, a berendezés szállítását és felszerelését a Klement Gott­­wald Villamossági Gyár és a VERTESZ végezte el. A teljes berendezést — néhány különle­ges készülék kivételével — a magyar ipar szállította. Az al­­állomáshoz az építkezés során külön utat és iparvágányokat fektettek le, mert csak ily mó­don lehetett a helyszínre szál­ltani a 65 tonnás súlyú külön­­leges szabályozó berendezései­ket. Az alállomás működteté­séhez több mint 30 kilométer kábelt fektettek le. A végső ki­építésében 120—150 kilométer kábel biztosítja majd a zavart­­alan működést. Az új létesítmény üzembe­helyezése azt jelenti, hogy Bu­dapest energiaellátásába be­kapcsolódott a Tiszapalkonyai Hőerőmű is. Ezzel a fővárosi üzemek és lakóházak energia­­ellátása az eddiginél zavartala­nabbá, biztonságosabbá vált. — sl — Az alállomás szabadtéri része. Porcelán szigetelőcsigák erdeje, nagyfeszültségű kábelek szövevénye, voltaképpen ez a lelke az alállomásnak. Itt érkezik az erőművekből az energia és innen indul útjára a hálózatba, a gyárak, a la­kóházak felé: Nándor f®iv.) Ma délután díszünnepség a KIMSZ negyvenedik évfordulója alkalmából Országszerte bensőséges ün­nepségeken emlékeznek meg a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség szervezetei a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége megalakulásának 40. évfordulójáról. 1918. no­vember 30-án alakult meg Bu­dapesten az Ifjúmunkások Or­szágos Szövetsége, amely kez­detben szervezetileg a Szociál­demokrata Párthoz tartozott, de vezetőinek többsége már akkor kommunista volt. A jobboldali szociáldemokraták mindent elkövettek, hogy sa­ját céljaikra használják fel az IOSZ-t, a fiatalok azonban fel­ismerték ezt, s 1918. december 30-án a szervezet egyik ülésén elhatározták, hogy kimondják az Ifjúmunkások Országos Szö­vetségének elszakadását a Szo­ciáldemokrata Párttól. Ettől kezdve a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának segítsé­gével végezte munkáját az IOSZ, majd hamarosan telje­sen a párt vezetése alá került, s 1919 áprilisában hivatalosan is felvette a Kommunista Ifjú­munkások Magyarországi Szö­vetsége nevet. Ezt az évfordu­lót ünnepli most a magyar if­júság. A jubileum alkalmából a KISZ Központi Bizottsága és Budapesti Bizottsága ma dél­után fél hatkor díszünnepséget rendez a Dózsa György úti MÉ­­MOSZ-székház kongresszu­si termében.­­ Az ünnepségen, amelyen Ko­mócsin­ Zoltán, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titká­­r­­a mond megemlékező beszé­det, az ifjúmunkás-mozgalom csaknem kétszázötven egykori részvevője is jelen lesz. Az elnöki tisztet dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter, a KIMSZ régi tagja tölti be. Az ünnepi beszéd után művészi műsor következik. Az évforduló ünnepségsoro­zatának keretében holnap délelőtt emléktáblával jelölik meg a VI. kerületben az Eötvös utca 3. számú házat, ahol negyven évvel ezelőtt megalakult a magyar ifjúság első kommunista szervezete. Az emléktábla avatóünnepsé­gén É­k Sándor Kossuth-díjas festőművész, a KIMSZ alapító tagja mond beszédet. Műanyag felhasználásával készül a Pannónia motorkerékpár A Pannónia motorkerékpáí egyes alkatrészeit műanyagból akarják előállítani a Csepel motorkerékpár-gyárban. Eddig több motorba építettek be pró­baképpen polyamid műanyag­ból tömszelencét és dugattyút. A gép 7500 kilométert szaladt már hiba nélkül. Most a sze­gecselt fékbetétek ragasztással történő rögzítésével kísérletez­nek. Hamarosan elkészül az első csepeli típusú műanyag gázosító is, amely a jelenlegi­nél olcsóbb és tartósabb lesz. A kutatók rövidesen azzal pró­bálkoznak, hogyan lehet a ten­gelykapcsoló meghajtására mű­anyag fogaskereket alkalmaz­ni. Az elképzelések szerint a kuplung kosarára épített mű­anyag fogaskerék zörejmente­sen működne és így felesleges lenne külföldről kuplunglánco­kat behozni. Rendelkezés a kiskorú disszidensek vagyonáról A hivatalos lap mai száma törvényerejű rendeletet közöl az 1956. október 23. és 1957. március 31. között jogellenesen külföldre távozott és 18. élet­évük betöltéséig haza nem tért kiskorúak vagyonjogi helyze­tének szabályozásáról. A tör­vényerejű rendelet a többi kö­zött kimondja, hogy ezeknek a kiskorúaknak vagyonára vo­natkozólag is érvényesek, a disszidensek értékeinek ren­dezéséről a múlt év nyarán ki­adott rendelkezések. A jogo­sultak harminc napon belül bejelenthetik igényüket a va­gyonra a kiskorú utolsó bel­földi állandó lakóhelye szerinti illetékes tanácsnál. A törvény­­erejű rendelet a mai nappal életbe lépett.

Next