Esti Hírlap, 1958. december (3. évfolyam, 283-306. szám)

1958-12-02 / 283. szám

Eltemették Georgi Damjanovot Szófia, december 1. Százezer ember kísérte utol­­só útjára vasárnap délelőtt Georgi Damjanovot, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának­ váratlanul el­hunyt tagját, a bolgár nemzet­­gyűlés elnökségének elnökét. A nemzetgyűlés üléstermé­ben felállított ravatalnál 10 órakor a gyászinduló hangjai mellett a harcostársak és ba­­­rátok vállukra emelték a ko­porsót és elhelyezték, az ágyú­talpakra, majd elindult a gyászmenet. A koporsó után a hozzátartozók, a párt és a kormány vezetői, valamint a temetésre érkezett­­ külföldi küldöttségek vonultak— köz­tük Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja ve­zetésével a magyar küldöttség. A Georgi Dimitrov-mauzó­­leum előtt gyásznagygyűlést tartottak, ahol Boján Balga­­rancoff, a Bolgár KP titkára, majd Ignatov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára mondott búcsúbeszédet. A ba­ráti szocialista országok párt­os kormányküldöttségének ne­vében Ignacy­ Loga-Sowinski, a Lengyel­ Egyesült Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, majd Rodoljub Csola­­kovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának alel­­nöke búcsúztatta a halottat. A gyászmenet innen a szófiai te­metőbe kísérte Georgi Dam­­janov koporsóját. Dimitr Damevet választották a bolgár nemzetgyűlés elnökségének elnökévé Szófia, december 1. A bolgár nemzetgyűlés va­sárnap tartott rendkívüli ülé­sén Dimitr Ganevet, a Bolgár Kommunista Párt régi harco­sát viharos lelkesedéssel, egy­hangúlag a nemzetgyűlés el­nökségének elnökévé válasz­tották. Dimitr Ganev, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a központi bizottság titkárat 1898-ban szü­letett. 1921 óta tagja a Bolgár Kommunista Pártnak. Bulgária felszabadulása óta Dimitr Ga­nev vezető helyet töltött, be a párt és az állam életében. Az angol sajtó jelentései egy szovjet atomhajtásos repülőgépről London, december 1. A ma reggeli angol lapok t­öbbhasábos címmel, feltűnő beállításban közlik azokat a Washingtonból származó híre­­ket, amelyek szerint a Szovjet­uniónak sikerült olyan atom­meghajtású repülőgépet gyár­tania, amely több napon át tartózkodhat a levegőben, anél­kül, hogy üzemanyag-felvétel céljából le kellene szállnia. A szovjet atommeghajtású repülőgép híréhez megjegyzést fűz az Aviation Week című amerikai szaklap, amely azt írja, hogy a gépet először két hónappal ezelőtt látták, mégpe­dig Moszkva felett. A lap ezt írja, hogy az Egyesült Álla­mok legalább négy évvel a Szovjetunió mögött kullog ezen a téren. Az Aviation Week az Egyesült Államokat ért újabb nagy csapásként említi a szov­jet atommeghajtásos repülő­gépet. Stanley Levinson jajalak, tíszk­újujik is Ligh­áji rá­­zfinutok Az első világháború végén, ma negyven évvel ezelőtt ismerte el Dánia Izland állami­ önálló­ságát. A második világháború végéig azonban Izland még­ perszonálunióban maradt a Dán Királysággal és­ csak 1944- ben lett az anyaországtól füg­getlen köztársaság. Általában alig veszik figyelembe, hogy ez a sarkkör közelében és Anglia északi partjaitól jó néhány száz mérföldnyire fekvő sziget még Európához tartozik. A kö­zelmúltban Angliával kitört halászati konfliktus azonban Izlandra irányította a világ közvéleményének figyelmét. Kilencven százalék láva . Izland mindenféle szempont­ból különös ország.. Közvetle­nül a sarkkör alatt fekszik, ennek ellenére, hála a Golf­­áramnak, a sziget éghajlata nem sarkvidéki, bár a klímá­ja a mezőgazdasági termelést nem teszi lehetővé. Annál ke­vésbé lehet szó a mezőgazda­ságról, mert a vulkanikus ere­,­detű szigetnek (ma is több működő vulkán van Izlandon) több,mint kilencven százalé­kát láva borítja, ezek a terüle­tek tökéletesen terméketlenek. Izland az egyetlen európai or­szág, amelynek nincs vasútja, és alig van ipara. Fővárosá­ban, az alig hetvenezer lakosú Reykjavikban él az ország la­kosságának kétharmada,­­ az analfabétizmus ismeretlen fo­galom, és Izland az egyetlen NATO-ország, amelynek kor­­mányában kommunista minisz­terek foglalnak helyet. Izland tehát nagyon szegény ország, és a lakosság aligha tudna megélni, ha nem volna a part­menti vizek­ hallatlan hal­bősége. A „vendégek" maradnak Emberemlékezet óta a halá­szat volt az izlandi nép egyet­len számottevő jövedelmi for­rása, amellyel fedezni tudták az ország valamennyi import­szükségletét. A második világ­háború idején kiderült, hogy Izland rendkívüli jelentőség­gel bír, legalábbis a légiközle­kedés szempontjából, mert majdnem pontosan félúton fekszik ,Észak-Európa és Ame­rika között. A háború alatt egy esetleges német támadás megelőzése céljából angolok szállták meg Izlandot. Az an­golokat későbben amerikaiak váltották fel és a háború után is ott maradtak. Keflavikot hatalmas légitámaszponttá épí­tették ki, bérleti szerződést kényszerítettek az izlandi korm­­mányra és arra is rávették,­­hogy belépjen a NATO-ba. De­­ Izland NATO-politikájának az­­ országon belül is erős ellenzé­ke volt és az amerikaiak ha­marosan nagyon népszerűtle­nek lettek. Mindez a halászati konflik­tus kitörésekor különösen kel­lemetlenné vált Washington számára. Az izlandi vizek hal­­bőségét ugyanis nemcsak ma­guk az izlandiak aknázták ki, hanem más európai országok is. A rablógazdálkodásnak az lett a következménye, hogy a sziget körüli tengerek hal­bősége lassan megcsappant. Ez viszont az izlandi nép számá­ra létfontosságú kérdés. Né­hány hónappal ezelőtt a vá­lasztások eredményeként a konzervatív párt elvesztette többségét és egy liberálisokból, szocialistákból és kommunis­tákból álló koalíciós kormány alakult. A kommunisták a kormányban a népjóléti és a halászati tárcát kapták. Joszepsohn halászati miniszter kezdeményezésére a kormány akkor olyan, döntést hozott, hogy az izlandi felségvizek ha­tárát háromról 12 tengeri mér­földre terjesztik ki és ezen az övezeten belül természetesen megtiltják a halászatot más államok számára. A 12 mérföldes határ Az­­izlandi kormány intézke­dése a legtermészetesebb mód­ja volt annak, hogy megvéd­jék az izlandi nép életbevágó érdekeit. Azonkívül a kormány nem tett semmi újat, mert a 12 mérföldes zónát már koráb­ban a Szovjetunió, a népi Kína és más államok alkalmazták. Anglia­ azonban mindmáig nem hajlandó elismerni az iz­landi kormány döntésének jo­gosságát, és a konfliktus jelen­leg csak azért szünetel, mert a téli viharok néhány hónapig lehetetlenné teszik a halásza­tot. Hogy a NATO-partner Ang­lia magatartása csak jobban fokozta Izlandban az elkesere­dést az atlanti politika és an­nak vezetője, az USA ellen, az természetes. Ezért valószí­nűnek látszik, hogy ha Anglia továbbra is semmibe veszi Iz­land jogos érdekeit, úgy ez nemcsak az angol—izlandi vi­szonyra lesz súlyos kihatással, de maga után vonhatja az amerikaiak keflaviki támasz­pontjának és Izland NATO- politikájának felszámolását is. —nyi Az óra és az ezüstkanál Oslo, december 1. Jakob Syre, egy norvég halkereskedelmi vállalat munkása külföldre szóló halszállítmányokat csomagolt. Munka közben elveszett az órája. Már beletörődött a veszteségbe, amikor kis csomagot hozott a posta vállalata címére. A küldeményt Cseh­szlovákiában adták fel és Syre elveszett órája volt benne. A kí­sérőlevélből kiderült, hogy M. Barinová, a hodenini halfeldol­­gozó-üzem munkásnője egy halasládában találta meg az órát. A norvég munkás az északi országokban kedvelt ajándéktárgy­­gyal, kis ezüst kanállal fejezte ki köszönetét becsületes kor­­társnőjének. Fálffy József telefonjelentése Párizsból: A „tolvajok választási rendszerének" eredményei Félmillióval növekedett a Francia Kommunista Párt szavazóinak száma, mégis csupán 10 képviselője van — 187 de gaulle-ista és 120 jobboldali független került be az „évszázad legreakciósabb parlamentjébe" Párizs, december 1. Vasárnap zajlott le Francia­­országban a­ nemzetgyűlési képviselőválasztások második, döntő fordulója. Növekedett ezen a vasárnapon a szavazás­tól tartózkodók száma, négy francia választópol­gár közül egy nem ment el szavazni. A de gaulle-ista képviselők óriási számban jutottak be a nemzetgyűlésbe, ahol a jobb­oldali függetlenekkel, és az al­gériai választásokból kikerülő képviselőkkel együtt máris ab­szolút többségre jutottak. A Francia Kommunista Párt növelte szavazatai számát, 268 választókerületben szava­zataránya is növekedett, mégis csupán tíz képviselője van: Maurice Thorez, Francois Bil­­loux, Waldeck Rochet, Pierre Villon, René Cance, Maurice Niles, Jean Lolive, Robert Bel­­langer, Paul Cermolacce és Fernand Grenier, akit még az első fordulóban választottak meg. A mandátumok megoszlása: a kommunisták 10, különböző baloldali 2, szocialista 40, bal­közép 8, radikálisok 13, MRP 44, Bidault-féle keresztényde­mokraták 13, köztársasági centrum 14, jobboldali függet­lenek 120, de gaulle-isták („Unió az új köztársaságért”) 187, különböző jobboldali cso­portok 13. (Egy mandátum sor­sa nem dőlt el. Korzika szige­tén egy választókerületben in­cidensek történtek a szavazat­­számlálás közben.) Bár nem minden párt állí­tott jelöltet a második fordu­lóban valamennyi választóke­­rületben,­­mégis tanulságos a szavazatok megoszlása. A nem véglegesen 20 022 760 válasz­tót magában­ foglaló választó­­kerületek­­ eredménye szerint 15 001 899 szavazatot adtak le. A de gaulle-istákra esett 8 973 420 szavait, azaz 26 és fél százalék, a kommunistákra 3 105 583 szavazat, azaz majd­nem 21 százalék, a jobboldali függetlenekre 2 217 141 szava­zat 14 és fél százalék, a szocia­listákra 2 036 251 szavazat 13 ás fél százalék, az MRP-re 1 194 148, azaz 8 százalék, a ra­dikálisokra 242 413, azaz más­fél százalék. A francia választási rendszer igazságtalansága máris kitű­nik: a szavazatok 20 százaléká­val a kommunisták 10 mandátumhoz jutottak, a radikálisok a szavazatok­nak csupán másfél száza­lékával 13 képviselői he­lyet mondhatnak maguké­nak, az MRP 8 százalékkal 44 mandátumhoz jutott! Az Humanité nem is mondja másnak, mint a „tolvajok vá­lasztási rendszerének...” Kétségtelen, hogy a válasz­tási rendszer döntő kihatással volt az eredményekre, a man­dátumok megoszlására, de az is bizonyos, hogy a szavazás eredménye azt mutatja: a fran­cia átlagpolgár változást akar. Az új nemzetgyűlés egyáltalán nem hasonlít az előzőhöz, sza­kít a IV. köztársaság parla­mentjével. A polgári politiku­sok körében valóságos „tömeg­mészárlást” eredményezett a szavazás. Kibukott Ramadier, a szocialista volt miniszterel­nök éppúgy, mint Edgar Faure, az ugyancsak volt miniszterel­nök. Nem jutott mandátumhoz Jules Moch, Franciaország ál­landó képviselője az ENSZ le­szerelési bizottságában. Csú­fosan megbukott Robert La­coste, volt algériai miniszter­rezidens. Ugyancsak kibuktat­ták a jobboldali André Mórice volt hadügyminisztert, akinek nevét pedig az Algéria—Tuné­zia határán a hírhedt határzár viseli. Elvesztette mandátumát Pineau volt külügyminiszter is. „Az árulás nem fizetődik ki” — írja az Humanité a szocialisták sorozatos vere­ségeiről. Guy Mollet párt­ja képviselői helyeinek több mint felét veszítette el. A de gaulle-isták soraiban új emberek kerülnek be a fran­cia nemzetgyűlésbe, amelynek padsoraiban az előző parla­mentnek csupán 146 képviselő­je kap most helyet. Az új de­gaulle-isták közül ismerünk már néhányat: Delbecque ne­vét a május 13-i algíri esemé­nyek tették ismertté, Neuwirth az algériai közügy bizottság szóvivője volt. A nemzetgyűlés szociális ösz­­szetétele: 53 földbirtokos, 28 kereskedő, 46 gyáros és vállal­kozó, 60 tisztviselő, 92 állami funkcionárius, 148 szabadfog­lalkozású, ezek közül 57 ügy­véd és 37 orvos, 8 katonatiszt, 12 pap, a többi „egyéb”. Ezek között vannak a kommunista párt programjával a nemzet­gyűlésbe bevonuló munkások. 3 ÓRA A FOL KORUL a „BM©APEST" REVÜ REPÜLŐGÉPÉVEL idulás, minden este 10 órától a Nagymező­ utca 17-ből. Az utasokat szórakoztatják: KARDOS MAGDA TÖKÖS GYULA — PÉCSI GIZI NÉMETH MARICA Mike Rózsi Terekes Györgyi Felföldi Anikó Gerard Laboch Inga Orsóvá Perddy Júlia Balogh Éva Lerner Gusztáv Kékessy Edit Dévényi Cecil ’ Sárosi Katalin Lantos Vera Zenét szolgáltatja: BÁN­ GÉZA és tánczenekara. Vozári Dezső jelenti Bécsből: „Kibújt a szög a zsákból...“ Habsburg Ottó politikai feltételt szab az Osztrák Köztársaság kormányának Bécs, december 1. A vasárnapi osztrák lapok jelentése, hogy Raab kancellár is megerősítette a Habsburg Ottó és családja hazatelepülé­séről szóló híreket, a meglepe­tés erejével hatott az osztrák közvéleményre. Kitűnt, hogy a széles néprétegeknek fo­galmuk sem volt azokról a bizalmas tárgyalásokról, amelyeket a kormány és Ha­bsburg Ottó képviselői e kérdésben már régóta folytatnak. A lakosság vasárnapi beszél­getésének fő témája a Habs­burgok visszatérésének ügye , volt. Érdekes, hogy Habsburg Ottó tervbe vett hazaköltözte­tését néhány száz megrögzött monarchistán kívül csak a „régi szép idők” illúziójától szabadulni nem tudó, 60—65 éven felüli osztrákok egy része helyesli. A dolgozó­­ lakosság túlnyomó többsége a Habsbur­gok hazatérése ellen foglal ál­lást, de még azok is, akik pasz­­szivításból meg tudnak békül­­ni a tervbe vett intézkedéssel, természetesnek és elengedhe­tetlennek tartják, hogy az egy­kori uralkodóház tagjai soha többé ne játszhassanak köz­életi szerepet Ausztriában. An­nál nagyobb feltűnést és tilta­kozást váltott ki a Reuter-iroda legújabb híradása, amelyet a bécsi lapok az első oldalon, gú­nyos címekkel közölnek. Esze­rint „Az osztrák monarchista mozgalom” egyik vezető funk­cionáriusa vasárnap telefonbe­szélgetést folytatott a bajoror­szági Pöckingben tartózkodó Habsburg Ottóval, aki kijelen­tette: „Csak abban az esetben vagyok hajlandó Ausztriába visszatérni, ha ott minden kor­látozás nélkül politikai tevé­kenységet fejthetek­ majd ki. Azok a hírek tehát, hogy kész lennék minden feltétel nélkül hazatérni, teljesen alaptala­nok." A hétfői lapok első kommen­tárjaikban felháborító vakmerőségnek és elvakultságnak minősítik, hogy a­­ Habsburg-ház je­lenlegi feje feltételeket szab az Osztrák Köztársa­ság kormányának. A bécsi Welt am Montag han­goztatja: „Most kibújt a szög a zsákból. Habsburg Ottó a je­lek szerint nem adta fel a fan­tasztikus gondolatot, hogy egy­szer Ausztria császára lehet. Nos, az osztrákok nem hajlan­dók Habsburg Ottó feltételeit teljesíteni, viszont továbbra is szívesen lemondanak jelenlé­téről.” Mire jó a "Gerovital H6" ? Bukarest, dec. 1. Nemcsak Romá­niában, hanem külföldön is nagy feltűnést keltett a hír, hogy a buka­resti „Fiola” Gyógyszeráru­­gyárban megkez­dik ipari mére­tekben gyártani a fiatalító hatású „Gerovital H3” el­nevezésű novokai­­nos injekciót. Ez­zel a készítmény­nyel már évek óta sikeresen gyó­gyítanak a világ első geriátriai in­tézetében, a bu­karesti „I. C. Par­kon” Intézetben, amelynek vezető­je, dr. Ana Aslan orvosasszony. Érdeklődésünkre illetékes helyen közölték, hogy kezdetben több százezer fiola „Gerovital Hyg­ mat hoznak forgalom­ba. Az értékes gyógyszernek el­sősorban­­fiatalító, regeneráló hatása van, de sikeresen használható más betegség, például érelmeszesedés, görcsös fejfájás, idegzsába, ideg­gyulladás, szívszo­rulás, érgyulladás, hörghurut, gyo­mor- és nyombél­­­­fekély gyógyításá­ra. Egy ötköbcenti­méteres készít­mény két száza­lékos novokaint tartalmaz, ame­lyet az intézet ál­tal kidolgozott el­járással alakíta­nak át és külön­böző anyagokkal, köztük alkaloi­dákkal stabilizál­nak. A „Gerovital H3” tizenkét és a háromfiolás cso­magolásban kerül­­ majd forgalomba és minden fiola öt köbcentiméteres lesz. A kúra az egyén szervezeté­től, korától, álla­potától függően hónapokig, sőt évekig is eltart­hat. Az injekció regeneráló hatása azonban stabil. Merly István ­ Líbiából jelentik Nixon amerikai alelnök egyik legutóbbi beszédé- I ben sajnálkozással állapítot- t ta meg, hogy az úgynevezett­­ „fejletlen országok” láthatólag­­ nem elégszenek meg az USA­­ által nyújtott katonai segítség­­­gel. A líbiai parlament tegna­­­­pi megnyitó ülése megerősítet­­­­te Nixon aggodalmait. Az ülé­­­sen, amelyen Idrisz király is­­ jelen volt, Kobár miniszterel­­­­nök ismertette a kormány kül-­s politikáját. Hangsúlyozta, hogy­­ Líbia és az Egyesült Arab Köz­­t­­ársaság baráti kapcsolatai az­­ utóbbi időben tovább erősödö­t­tek. Bejelentette, hogy Lí­­­bia felül szándékszik vizsgál- I­ni az 1954. évi amerikai—líbiai I egyezmény bizonyos záradéka­ I it, különös tekintettel Líbia­­ nemzeti érdekeire. I Ezen a bejelentésein legfel­­­­jebb Nixon csodálkozhatik. I Ugyanis semmi különös nin­­­­csen abban­, hogy az olasz gyár- I mati uralom alól felszabadult I Líbia most az amerikai gyar- I matosítóktól szeretne megsza-­­ badulni. Mert a „fejletlen or- I szágok” rokonszenvét egyre ne­­­­hezebb repülőterek építésével­­ és fegyverszállításokkal meg­­­­vásárolni. —nyi Prágába érkezett dr. Suband­rio, az Indonéz Köztársaság külügyminisztere vasárnap es­te. A Szovjetunióból érkező ál­lamférfi David csehszlovák külügyminiszter meghívására látogatott Csehszlovákiába.

Next