Esti Hírlap, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

ét látta az Esti Hírlap a budapesti kerületekben. KŐBÁNYA Kőbánya egykor a kiépítetlen területek, a szürkén gomolygó füstfellegek, a ser­­tésbáz, a sörgyár és a nyomortelepek, az Auguszta, a Hős utcai, a Bihari és a Ceglédi úti, a Sibrik Miklós-telep városrésze volt. Bi­zonyára volt romantikája is. Ám, romantikát csak az idegenek találhattak benne, a helybeli nyomortanyák lakói és a közlekedés hiányá­ban kilométereket talpaló bennszülöttek csak a szegénységét, sivárságát látták. Budapest egyik legelhanyagoltabb kerülete volt Kőbánya a felszabadulásig. E jellegzete­sen ipari negyed a maga harminchárom négy­zetkilométernyi területével és majd hetven­ezer lakójával az utolsó tíz esztendőben fej­lődött sistergő, élettel és energiával teli város­résszé, ahol Közép-Európa legnagyobb kon­zervgyára és a nyolcvanezer féle cikket gyártó Műszaki Gumigyár működik, s melynek üze­meiből öt világrész ötvenöt országába expor­tálnak. fluszon három új gyor­ i fejlődés, amelynek során rövid tíz esztendő alatt mai ar­culatát nyerte, szinte követhe­tetlen. Iparának évi termelése ötmilliárd forint — ötször any­­nyi, mint évtizede volt — s hogy ez az ipar létrejöhessen, tíz esztendő alatt egymilliárd négyszázmillió forint beru­házásra volt szükség. Alig van budapesti kerület, melynek fej­lődésén a szocialista építés megragadó erőfeszítése olyany­­nyira lemérhető volna, mint Kőbányáén. Tíz év alatt huszon­három új gyár épült itt, a ke­rületben dolgozók száma pedig kétszeresére nőtt. Üzemi étkez­tetés a felszabadulás előtt mindössze hét helyen volt, ma hatvankét helyen van. Tizen­egy üzemi rendelő helyett negyvenkettő, hat kultúrház helyett ötvenöt, két területi bölcsőde helyett öt működik,, s ezenkívül még tizenkilesk üzemi bölcsőde várja minden reggel a kőbányai gyerekeket. A felszabadulás előtt mindösz­­sze három kőbányai üzemnek volt saját üdülője, ma har­minchatnak van. Nem valamiféle szemkápráz­tató statisztikai felsorolást akarunk adni. Tényekről be­szélünk, melyek Kőbánya oly hosszú időn át elhanyagolt la­kóinak a munkát, a kultúrát, az egészséget, az emberhez méltó életet jelentik. Kőbánya egyik legnagyobb problémája a múltban a rossz közlekedés volt. A felszabadu­lás előtt három villamosvonal, egy fővárosi autóbuszvonal, a vonat és a Rákoshegytől a sör­gyárakig közlekedő úgyneve­zett Mari-busz bonyolította le. Ma négy villamosjárata, ti­zenegy autóbuszvonala és egy trolibuszvonala van, s míg autóbuszforgalma 1938-ban na­pi 580 utas volt, ma kereken 21 ezer. Kőbánya lakosságának két­harmada ma a kerület köz­pontjában él. Kétségkívül igaz, hogy a külső területek lakói közlekedés és üzleti ellátottság­­ szempontjából hátrányos hely­zetben vannak. Csakhogy a múltban ugyanilyen helyzetben voltak a sűrűn lakott belső te­rület lakói is. Iparcikket áru­sító üzlet alig-alig volt, élel­miszerbolt is kevés. Ma a belső terület üzlethálózatával, áru­ellátásával nincsen baj. Ugyan­ A Pataki István téri tanács­házban van egy nagy térkép: Kőbánya levegőjéről rajzolták a szakértők. Épp a legsűrűb­ben lakott városrész fölött or­mótlan fekete V-betű terjeng, akár egy kormos nadrág. Az ülepe valahol a Zalka Máté tér nyolc sugárútjának bejáratát borítja, két szára pedig mesz­­szire elhúzódik a Maglódi és Gyömrői út környéke felett, a vasútvonalak mentén, egészen addig, ahol a mátyásföldi ré­tekbe olvad a kerület. Ez a füsttenger a gyárnegyed lakóinak sok kellemetlenséget okoz. Megszüntetéséhez hozzá­járulnak majd a korszerű ka­zánok, a MÁV dieselmozdo­nyai, és a gyárak modern füst­szűrös kéményei De van néhány olyan üzem , amely végképpen nem la­kott területre való. Ilyen az Ásványőrlő Vállalat, melynek cementlisztje Budapest legpo­rosabb környékévé változtatja a Maglódi út táját. Régi vita van körülötte, többször írtunk is róla. Találjanak neki helyet végre vidéken. Másik ilyen így nincs hiány rendelő- és vizsgálóintézetekben, gyógy­szertárakban sem. Mindebből soha olyan jól nem állt Kőbá­nya, mint ma. Egy évtized alatt — Kőbá­nya mai élete is bizonyítja — szinte csodákat lehet tenni. De mindent megvalósítani nem le­het. Főként ott nem, ahol ad­dig semmi sem volt, s ami volt, az ma visszahúzó erőként je­lentkezik. Van kifogásolni, hiái nyalni való még éppen elég Kőbányán. Van még építeni, fejleszteni, javítani való, rossz szagú üzem a Pestvidéki Brikettgyár. Fölösleges ma­gyarázni, hogy a bányától Pes­tig vezető úton akard alkalma­sabb pont is a kátrányszagú üzem működtetésére, mint a főváros belterülete. Sürgősen ki kell telepíteni a Műszén­­gyárat is, hiszen már a leve­lek is elfeketednek a környék­beli fákon. Végül meg kell szüntetni a Phylaxia szérum­­termelő vállalat belterületi sertéstelepét, ahol több ezer disznó jellegzetes szaga segít kikeverni a füsttel, kátránnyal, széngázzal együtt Kőbánya jellegzetes szagát. A maradék illat kiszűrhető a lakónegye­dekből a zöldövezetek létesíté­sével, népparkok, uszodák, a két tervbe vett strand, új sza­badtéri színpadok felállításá­val. Másik nagy probléma a Kő­bányai úti Egészségház. Már amikor megépült, szűknek bi­zonyult, mert Kőbánya lakos­ságán kívül el kell látnia a ke­resztúriakat, a dakotaiakat és Sashalom lakosságát, összesen 155 000 embert. A zsúfoltságra jellemző, hogy míg a Fehérvári úti rendelőintézetben egy or­vosnak két és fél betegre jut egy órája, a Péterfy Sándor utcaiban háromra, addig Kő­bánya egyetlen egészségházá­ban egy orvosnak átlag hét be­teget kell kezelnie egy óra alatt. Egy fogászati betegre csak nyolc perc jut. Ezeknek az aránytalanságoknak az el­tüntetéséhez természetesen el­sősorban orvosok kellenek, de jó működésükhöz tágítani kell a meglevő rendelőt, és újat is kell nyitni. A Bajcsy-Zsilinsz­­ky Kórházban sincs még ideg-, bőr- és gyermekosztály, és hiányzik az urológia. A Körösi Csorna úti Gizella-épületbe sem való elfekvő kórház, ezt át kell alakítani gyermekkli­nikává. Végül legalább négy új körzeti orvos kellene, hogy minden 2500 lakosnak legyen orvosa. Fekete V-betű a levegőben Az egészségház folyosóján. Kerületi népi együttes, szimfonikus zenekar Lehetnek húszan, férfiak, nők vegyesen. Körbeállják az asztalt, lábujjhegyre emel­kednek, azután vissza a talpra és énekelnek. Úgy tűnik, hogy valami különös szekta elő­írásos szertartásának vagyunk a tanúi. De nem: a kőbányai karnagyklub összejövetele és Bárdos Lajos arzistézis-elméletét tanulják a gyakorlatban. A résztvevők üzemi, iskolai énekkarok vezetői, akik havonta, kéthavonta találkoznak önképzésre, tapasztalatcserére a Pataki István Művelődési Házban. Itt kapott helyet a kőbányai munkásmozgalomban sze­repet játszó Általános Munkás Dalkar, kép­zőművész kör, színjátszó együttes, balettiskola, kerületi rajkózenekar, népi tánccsoport, nyelv- és szabás-varrás tanfolyam, a kerületi Szabó Ervin Könyvtár, meg a tömegszervezetek. És itt van a gond. Az épület szemre megfelelő: központi helyen egyemeletes sarokház — valamikor kaszinó — sok szobával, színházteremmel. De ennyi társ­bérlőnek bizony kicsi. Pedig a tanácsnak ko­moly tervei vannak: állandó klubszobák, szim­fonikus zenekar, kerületi népi együttes, száz­ezer kötetes könyvtár — a jelenlegi 28 ezerrel szemben. A tervek egy része ma már nem is terv, ha­nem valóság. Múlt évben állították fel az első könyvtárfiókot a városszéli telepen, s ez évben újabb három létesül a kerület külső szélein. A községfejlesztési alapból a művelődési ház berendezésére, a Csajkovszkij Park — Buda­pest egyik legszebb szabadtéri színpada — felszerelésére és a könyvtárra 400 ezer forin­tot biztosítottak. A három fővárosi — az egyik bemutató — és a kilenc társadalmi mozit elegendőnek tart­ják. Úgy érzik, hogy a négy művelődési ház mellett nem szükséges újabb. S ha a művelő­dési házak munkája is javul — elsősorban a művészeti munka ötletszerűségét kifogásolják —, nem lesz ok a panaszra. Mi nincs a kerületben? Táncolni a művelő­dési házakban lehet, de a vendéglátóipar üze­meiben nem. Kőbányán nincs táncos szórako­zóhely. Nincs kiállításra alkalmas hely sem. Illetve lenne, a Csajkovszkij-parki volt Dre­­her-kastély, ha a Keksz- és Ostyagyár igazga­tósága visszamenne az üzembe, közelebb a ter­meléshez. Ehhez pedig az kell, hogy a volt igazgatósági épületből a lakókat máshová te­gyék. És ez jó lenne mennél hamarabb, mi­vel az állandó kiállítási termen kívül itt sze­retnék elhelyezni a kerület olajfiltm is. Víz — lakás — közlekedés Kőbánya egyik nagy problémája a vízellátás. Mér közhely, hogy vízhiány esetén mindig a X. kerület az első, ahol kiapad­nak a csapok. A dél-pesti ipari vízmű megépülése sokat segít majd ezen a helyzeten. De addig is , ha szigorú rendeletet ad­nának ki, hogy minden gyárnak ipari célokra a saját kútjait kell használnia és ha egyúttal alaposan felemelnék a gyárak víztarifáját , ugrásszerűen javulna a víznyomás Kőbányán. A kőbányai lakásoknak alig több mint a felében van folyó­víz (nem is szólva a fürdőszobáról, amely csak minden ötödik­ben található), mégsem építik gyors ütemben a vízcsőhálózatot. És ennek nem a pénz, hanem a vízhiány az oka. Kőbánya ipari fejlődésével nem tartott lépést a kerület lakónegyedeinek, közműveinek s közlekedésének fejlődése. Ez súlyos gondokat okoz, mert a hatalmas forgalom maximá­lisan igénybe veszi az útbur­kolattól kezdve a szállítóesz­közökön át a vízhálózatig a kerület minden közhasznú ob­jektumát. A szűkecske Zalka Máté tér — amelyen Kőbányának csaknem egész forgalma ke­resztülzúdul —, akkora forgal­mat bonyolít le, mint a Marx tér, pedig annak legfeljebb harmadrésze. A hetvenezer lakosú Kőbá­nyán hetvenezer ember dolgo­zik, vagyis naponta 34—36 ezer ember más kerületekből, 17—19 ezer pedig vidékről utazik az itteni gyárakba, s vissza lakhelyére. Villamost vár a Gyömrői út A nagy forgalom a kerület más pontjain is komoly ne­hézségeket okoz. A Gyömrői úton nincs villamos, ami le­hetetlenné teszi az üzemek munkásainak a gyors és nagy tömegekben való utazást. He­lyes az a terv, hogy a Ba­ross tértől a rákoskeresztúri temetőig új vonalat nyissanak, amely tehermentesítené a Kő­bányai úti 9-est és lehetővé tenné a Maglódi úti üzemek megközelítését autóbuszon. A csatornázás is gyenge pontja a X. kerületnek, oly­annyira, hogy helyenként még a közlekedés biztonságát is ve­szélyezteti. Nagy esőzésekkor a Maglódi útnak a Kőbányai Sörgyár előtti, mélyen fekvő szakaszán a csatornából szö­­kőárszerűen tör fel a víz. Emiatt néha még a közlekedés is elakad. A legsürgősebb mégis a Kö­rösi Csorna út szélesítése len­ne. Iskola, úttörőház és kul­túrház sorakozik ebben a — Kőbánya szívében fontos útvo­nalakat összekötő — utcában és a nap bizonyos szakaszai­ban, különösen estefelé, for­galma egyenesen életveszélyes. Súlyos örökség Budapest minden kerülete lakásbajokkal küzd. Ezekhez az általános nehézségekhez Kőbányán különlegesek is járulnak. Kőbánya a Horthy­­rendszer kedvenc „nyomor­­telep­kerülete° volt. Most az Auguszta-telep végre eltűnő­félben van, de hasonló kisebb­­nagyobb ínségépület-csoportok még mindig találhatók Kőbá­nya egész területén. A legelső, legsürgősebb feladat mégis­csak az lenne, hogy a Ceglédi út 30. számú tömb lakóit végre megszabadítsák jelenlegi szál­lásaiktól. Ezeket az egyszobás boxokat disznóólakból alakítot­ta „lakásokká” a Horthy-rend­­szer. Itt az ideje, hogy lebont­sák őket. Vidám gyermekek a Harmat utcai új lakótelepen. Új, modern raktárépület a Kőbányai Gyógyszergyárban. Több üzletet a külterületre Kőbányán a legtöbb üzlet a Zalka Máté tér és a Pataki István tér között, a keskeny Körösi Csorna úton van. Az is feltűnik, hogy aránylag kevés az üzlet. Különösen kevés a­ bolt a Maglódi út, a Gyömrői út környékén és az Óhegyen. A kereskedelmi vállalatok szívesen terjeszkednének, de nincs helyiség, ahová beköl­tözhetnének. Ezért hasznos a tanács kezdeményezése, amely már az idén úgynevezett tol­daléképületek emelését hatá­rozta el a legszükségesebb he­lyeken, kizárólag üzletek nyi­tására. 1960-ban még erőtelje­sebben folytatják ezt az akciót, a legfontosabb hiányokat kí­vánják pótolni vele. Ezzel meg­szűnik a fölösleges járkálás az árucikkek után. Nem elég tervszerű az új la­kótelepek építése. Például az Üllői úti új lakótelep építése már erőteljesen kibontakozott, ezernél jóval több család la­kik benne, ennek ellenére já­rulékos építkezés, üzlet, isko­la nincs, a gyermekek a Bihari útra járnak, a lakosság pedig a szomszéd lakótelep üzletei­be, aminek ott sem a vevő, sem az eladó nem örül. Az is­kola már épül, üzletek is lesz­nek, de ez az egy-kétévi vára­kozás jó példa lehet arra, hogy máskor a lakásokkal egy idő­ben építsék meg az ellátó in­tézményeket is. Helyes lenne a Martinovics téri piacot áthelyezni, úgyis kilőtte már a kerület. Ha a­­**' Phylaxia végre elköltözik — így kapcsolódik egyik problé­ma megoldása a másikba —, annak a helyén szép, modern, fedett csarnokot terveznek a kőbányai építészek. A fejlődés útján Kőbánya jövőjéről, a fejlődés perspektíváiról szóljunk még. Hogy mit foglal magában ez a jövendő, azt a kerület község­politikai bizottságának tizenöt éves fejlesztési programja is­merteti. Milyen ez a program? Kívülállók számára a realitás és az álmodozás egyfajta keverékével hat. De ők, Kőbánya lakói­nak képviselői, vallják, hogy meg lehet és meg is fogják való­sítani. Hitük és erejük rá a biztosíték. A programpontok között szerepel a lakáskérdés megoldása, a Körösi Csom­a út és Kápolna utca szélesítése, a Zalka Máté tér rendezése, a Pataki Istvánt tér közigaz­gatási és kulturális központtá alakítása, a Népliget kultúrpark­­ká építése, 10 ezer személyes strand és 1500 személyes téli­­nyári vendéglő létesítése, a Guttmann-tavak átalakítása uszo­dává és csónakázó területté, piacok áttelepítése és új piacok létesítése, kórházak bővítése, a közlekedés továbbjavítása, a Hungária körút átépítése több szintű, gyorsforgalmi úttá, a ke­rület 77 utcájában aszfaltjárda építése, új csatornák, vízcsú­­cs gázvezetékek fektetése, háztartási áram bevezetése és az utcai áram erősítése, 60 ezer fa ültetése, a Harmat utcai feltöl­tött bányagödör parkosítása, a Mázsa tér és Martinovics tér parkosítása, az új lakótelepek közvilágításának megoldása, az üzletek számának növelése, a választék bővítése, a boltok kor­szerűsítése, új éttermek létesítése a Gyömrői úton, a Maglódi úton, a Gergely utcában. Gimnáziumok, óvodák és általános is­kolák létesítése, tanulóotthonnal egybekötött ipari technikum, központi zeneiskola és 150 férőhelyes nevelőintézet építése, va­lamennyi iskolának hangos keskenyfilm-vetítővel való felszere­lése; állandó színtársulat, 50 tagú szimfonikus és 25 tagú fú­­vósze­nekar szervezése; a kerület levegőjét szennyező üzemek kitelepítése, anya- és csecsemővédő intézet, bölcsőde és négy új körzeti orvosi rendelő létesítése. Nagyszerű terv, szívet gyönyörködtető program is. Szívből kívánjuk, hogy mielőbb megvalósuljon.

Next