Esti Hírlap, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-25 / 96. szám

Vasárnap befejeződik a Balatonon a tavaszi halászidény Amint elolvadt a jég a Balatonon, a Halgazdasági Tröszt brigádjai öt motoros hajóval kezdtek munkához. Naponta átlag 100—150 mázsa különféle halat fogtak ki. Több mint 1500 mázsa halat adtak át a Duna Konzervgyárnak, amelyből a közkedvelt olajoshalkonzerv készült — a többit frissen értékesítették. Most vasárnapról hétfőre virradó éjszaka befejeződik a tavaszi halászidény, mert megkezdődött a halak ívása. Április 27-én nulla órától egy hónapig magánosok számára is tilos mind a balatoni, mind a dunai halászat. A berliner kendőtől a bánon pulóverig Pasztell sakktábla a mennyezeten — A Favorit - Az asszonyok önállóságra szoktatják a férfiakat — Újjászületett egy régi gyár Évtizedeken át sötét berliner kendőket, olcsó pamutpulóvereket, kardigánokat gyártottak ezerszám a Pesterzsébeti Kötöttárugyárban. Mindaddig, míg 1958 második negyedében egyszerűen nem kaptak rendelést. Az emberek nem keresték többé a vásárosok ponyvái alá illő portékát. Elbocsátás helyett létszámemelés Akkor ültek össze tanácskozni a műszaki vezetők — huszonegy közül tizenhét aszszony is megvitatták, hogyan lehetne mielőbb kilábalni a bajból, új munkaalkalmat biztosítani az embereknek. Mert az első pillanatban valóban aggasztónak látszott a helyzet: a hétszázas munkáslétszámot legalább 250 fővel kellett volna csökkenteni. Most, jó évvel utána, 300 emberrel több dolgozik a műhelyekben, ahol sorra szerelik fel a korszerű gépeket. Termelésük megsokszorozódott, a munkások egymás után adják ötleteiket, újításaikat. A műhelyek csinosodnak, az asszonyok félóránként felszednek minden, munka közben lehullott rongydarabot. Kifestették a hatalmas termeket, a varrodát, a szabászatot, a lánckötödét. Pasztell sakktábla a mennyezet, minden kocka más színű. A gépeket is halványzöldre mázolták, színük összeolvad a falakéval. Függönyt kapott minden ablak, a szabászaton pedig ötletes és beavatatlan szemlélő előtt láthatatlan tartályokat fabrikáltak a hulladékselyemnek. Az öreg gyárépület belül húszévesre fiatalodott. S a környezettel együtt megváltozott a „profilja’ is. Bebizonyították, hogy értenek az igényesebb, bonyolultabb munkához. A dolgozók akarata túljuttatta a gyárat a zökkenőkön. A boszorkánykonyhán Most bánion pulóvereket és fehérneműt készítenek, műanyag fürdőruhákat, új vonalú habselyem férfiinget, s náluk működik az ország egyetlen frottirkötödéje is. Újdonságokkal kísérleteznek,, mintha világéletükben ilyesmivel foglalkoztak volna. Jártunk a tervezőknél — a „boszorkánykonyhán“, ahogy a gyáriak mondják tréfásan — hogy hírt adhassunk néhány készülő újdonságról. Dongó Kálmánné főtechnológus nagy halom bánon pulóvert mutatott, szokatlan fazonúakat, új mintájúakat. Elmondta, hogy — talán, mert annyi nő dolgozik náluk, aki szeretné önállóságra szoktatni férjét, gyermekeit, s így juttatni magát több szabad időhöz — az idén a férjek számára terveztek több praktikus holmit. Nemsokára megjelenik az üzletekben , a bánon atlétatrikó, ing, alsónadrág, amelyeket könnyen kiöblíthet minden férfi. Gépállományuk idővel teljesen kicserélődik. A Habselyem- és Kötöttárugyár kiselejtezett gépeit — ők ezekkel kezdték meg a habselyemáruk előállítását — nemsokára ládákba csomagolják és valamelyik raktárba szállítják. Már szerelik az NDK-ból kapott hét Favoritot. Ezeknek a modern lánckötő gépeknek segítségével megötszöröződik majd a termelés. Még május 15-ig üzembe állítják azokat. Két Favorit már néhány nap óta dolgozik. A Pesterzsébeti Kötöttárugyárban a pamutkardigánok után most naponta ezer bánion pulóvert csomagolnak polietilén zacskókba. Ebben a negyedévben bánion pulóverből 78 ezret, fürdőruhából 20 ezret, férfi úszónadrágból 6 ezret, ezenfelül pedig még 52 tonna habselyem árut is gyártanak. (inczián) amiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimriiiiHiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiii MÁSODIK MŰSZAK — Jenei, a kiadótól érdeklődnek, mikor leszel kész a regénnyel?... (Toncz Tibor rajza) Újjáéledő ősi hangszer A cimbalomkészítés titkai — A mesterség bűvészei Muzsikáló iparosok Elkészült Bach klavikordjának mása ■ Van egy műhely a városban, ahol kizárólag cimbalmot készítenek és javítanak. Ezt az ősi kínai—asszír eredetű hangszert, mely ötezer éves fejlődése során a népi zene és a cigánymuzsika szinte elmaradhatatlan kelléke lett. A műhelyt — melynek portálján színes tábla hirdeti, hogy itt zeneszerszámok orvoslásával foglalkoznak — Bohák Lajos vezeti, akinek apja a leghíresebb pesti cimbalomkészítő mester volt a század elején. Egykori első segédje, a 72 esztendős Bacsinszki bácsi 58 éve gyógyítgatja itt a beteg hangszereket. Kik rendelnek, kik javíttatnak cimbalmot manapság? — vetődik fel a kérdés az arrajáróban. Szimfóniák cimbalomra Bohák mester azt mondja: a múlt század utolsó évtizedei óta nem volt a magyar cimbalomnak akkora keletje, mint ma. Pedig a világ még most is azokkal a cimbalmokkal van tele, amelyeket magyar mesterek készítettek annak idején. Ma az ÁRTEX-nek és a belkereskedelmi vállalatoknak készülnek a cimbalmok s nagyobb részt külföldre kerülnek, elsősorban Csehszlovákiába, Romániába, Bulgáriába. A népi zenei kultusz fellendülésével a cimbalomnak ismét megnőtt a becsülete, hiszen a népi zenében egyenesen nélkülözhetetlen hangszer. De a nyugati országokban is nagy vonzerő, ha egy zenekarban cimbalom van, az ottani szimfonikus zenekarok is mind gyakrabban használják, mind több a cimbalomra írt szimfonikus zeneművek száma. Alig van ma már ennek az ősi hangszernek igazi értője. A két háború közt szinte megszűnt a cimbalomgyártás, kiszorította a zongora. A régi nagyhírű mesterek mellé alig nőttek fel újak, mostazonban ismét akad néhány tehetséges fiatal. A 123 húr mesterei Hangszerkészítő nem lehet akárki. Csak olyan, aki a szakmai rátermettség mellett maga is muzsikál. A régi mesterek mindegyike négy-öt hangszeren játszik. Mi a titka a cimbalomkészítésnek, a jó cimbalomnak? — A fa — feleli a mester. — Úgynevezett rezonáns fa kell hozzá, egy bizonyos lucfenyő törzsének speciális belső része. Ilyen fa főképp Tirolban és Erdélyben terem, nehéz hozzájutni. Legnagyobb bajunk a jó fa hiánya. Aztán az igazi mester a cimbalom zengő űrjének, rezonáló szekrényének különleges méretével alkothat kiválót. Ebben a magyar mesterek utolérhetetlenek. Fontos még a merevítő berendezés helyes megszerkesztése, hiszen a cimbalom 123—133 húrja 10 tonnányi húzóerőt képvisel. Ezeknek a „titkoknak’“ az én munkatársaim: Lehoczky Sándor és Kürtös István valóban mesterei. — Milyen különleges hangszeren dolgoznak most? — Elkészítettük Bach klavikordjának, az első mechanikai, billentyűs ütőhangszernek modern mását. Sorozatban szeretnék gyártani ezt a csudálatos hangú hangszert, amely körülbelül félannyiba kerül majd, mint a zongora. Bent a műhelyben Racsinszki bácsi egy öreg cimbalmon dolgozik, a honvédségtől került ide. Belsejében vésett betűkkel a dátum: „1914. X. 9. Racsinszki“. Az öreg mester készítette 45 évvel ezelőtt. Most visszakerült hozzá javításra. Túri András Újfajta önvilágító országúti táblák Tizenkét megye főútvonalain szerelték fel az elmúlt hetekben az újfajta önvilágító országúti táblákat. A drága külföldi Scotslight helyett sokkal alkalmasabbnak bizonyultak ezek az olcsó vászonra sűrűn egymás mellé ragasztott üveggolyókból álló háromszögletű jelzőtáblák. Magyar találmány. Egyelőre csak kísérletképpen szereltek fel a húsz megye legfontosabb pontjain 240 táblát. A lovag iehúzott nyakkal ballagunk a Váci utcán, hegyes kis szellő lengedez a Kristóf tér felől, amikor szembe jő a pár. Róltaképp a kislányon, szalmakalap hozzá, és tűsarkú szandál, de nem ő a szenzáció, hanem a lovagja. Flajadonfőtt van, göndör fürtök takarják homlokát és ruházata egy szál nadrág és egy szál ing. Vöröstarka és kockás üvög, afféle cowboyos népviselet. Úgy viseli, mint aki kánikulában a napos oldalon flangál. — Ekkora feltűnést mm keltett még lovag a korzón — mondom, borzongva a látványtól. — Ej, dehogynem — válaszol öreg barátom, és már mesél is: — Sose szerettem a szereplést, mégis kevés ember szerepelt akkora sikerrel korzón, mint újonckoromban én. Csongrádon voltam tüzér, kilencszázhuszonkilencben, és egy szép nyári napon leúsztatással egybekötött strandolásra vezényeltek bennünket. Az ilyesmi úgy megy, hogy a fiúk levetkeznek, lóra pattannak, persze csak nyereg nélkül, aztán neki a Tiszának. — Kezdő lovasok voltunk és ugyancsak fotózkodnunk kellett, ha nem akartunk inni. Komoly baj nem is volt, amíg ki nem jöttünk a vízből. — Gyönyörű pert kaptam, jó vérű, bolondos csikót, és ahogy a frissítő víz után megcsapta a langyos szellő, elkezdett ám kocogni velem. Egy szál kötelék volt minden szerszámzata, az is kicsúszott a kezemből, és teljesen ura lett a helyzetnek. Előbb csak kocogott, aztán trappba csapott, majd vágtatni kezdett. Egy darabig még hallottam az utánam szálló parancsszavakat, de azután csak lódobogás hallatszott. Mert akkor már röpült, mint a fergeteg, és én rémülten fogóztam a sörényébe, amiközben összes ruházatom egy csontkeretes szemüveg volt. Görcsösen kapaszkodtam, hogy a nyakam ne szegjem, ele végül is baleset nélkül úsztam meg a kalandot. A csikót sikerült a járókelőknek megfékezniük. — Na de hogy függ össze a történet a korzóval? — kérdez-tem. 4 — Ja, nem mondtam? Hát , csak annyiban, hogy a lovacstkát a csongrádi korzó kellős közepén fogták meg. Éppen 1 térzene volt. — Kisjó ! Új agyröntgen-készülék Túr. D. 1000 két Odelka-kamrás röntgendiagnosztikai készüléket kapott az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet röntgenosztálya. A gép két röntgencsővel egyszerre és egymástól függetlenül is tud felvételeket készíteni. Elsősorban a koponyaüreg, az agy vizsgálatánál használják. A készített felvételek pontosan mutatják az agydaganat és más egyéb kóros elváltozás helyét. Segítségével könnyen és rövid idő alatt, lehet végrehajtani olyan vizsgálatokat és sebészi beavatkozásokat, amelyeket eddig csak nehezen tudtak elvégezni. Képünkön: Az aszszisztensnő beállítja a készüléket. (MTI fotó : Bartal Ferenc felv.) A fák nem zúgnak hiába Beszélgetés Budapesten tanuló gyarmati fiatalokkal Április 24. A gyarmati ifjúság napja. A Zsombolyai utcai kollégium termében egy fekete tábla előtt naponta összegyűlik a fél világ: albánok és arabok, négerek és ciprusiak ismerkednek ott a magyar nyelv furcsaságaival. Külföldi ösztöndíjasok. A táblánál egy nyurga, vagy kétméteres néger fiú áll, kezében kréta, s görbe, hepehupás betűket szánt a fekete deszkára: „Beszéljünk szépen magyarul.” Pontot tesz a végére, s hátra fordul társaihoz. Azok meg harsányan nevetnek. A fekete fiú csillogó szeme tágra nyílik, értetlenül néz rájuk, s széttárja két hosszú karját. Széles ajka kérdőre igazodna, de közben rájön a derültség okára: — Ékezet nem tettem — szól magyarul, s már javítja is a hibát. Százötven font Sarungi M. Philemon-nak hívják a néger fiút, Tanganyikából jött, Afrika forró világáén. Ő is, mint tizenkét más gyarmati, félgyarmati országból jött társa, szeptember óta él Magyarországon, s az Országos Diákbizottság ösztöndíjával tanul nálunk. Miért kellett elhagynia hazáját, a büszke Kilimandzsáró és a szépséges Viktória-tó országát? így válaszol: — Mert Tanganyika gyarmat, s nincs egyetlen egyeteme sem. Hivatalosan ugyan gyámsági terület, a valóságban Anglia gyarmata. Kilenc és félmillióan vagyunk mi, tanganyikaiak, s közülünk csak négyszázezren tudunk írni, olvasni. Az angolok mégis azt mondják, nem szükséges nekünk saját egyetem. Menjünk Angliába, meg Szudánba, tanuljunk ott. Csakhogy ahhoz nagyon sok pénz kell. Az útlevelet például csak úgy adják ki, ha leteszünk százötven font kauciót. Magyar pénzben kilencezer forint! S ha a diákéveink alatt valamilyen, a gyarmatok felszabadításáért küzdő politikai megmozdulásban részt veszünk, ezt a pénzt örökre lefoglalják. De akkor is elkobozzák, ha az előre tervezett angliai, vagy szudáni egyetem helyett egy népi demokráciába megyünk tanulni. S még pénzzel is nehéz megszerezni az útlevelet, mert nem szeretik, ha kimegyünk az országból, attól félnek, hogy angolellenesek leszünk. Évente 1900 afrikai végez a tanganyikai középiskolákban, s ötvennél nem is igen adnak többnek külföldi ösztöndíjat. De nem jobb a helyzet az alsóbb iskolákban sem. Harmincezer európai él nálunk. A fehérek közül ezerre, a négerek között viszont csak négyezer emberre jut egy elemi iskola. S ha tudnák, milyen drágák ezek az iskolák! Az első elemitől az utolsó középiskoláig mindenütt tandíjat kell fizetni. Tudom, egyszer másképp lesz nálunk is. A szél is lassan indul, először csak a faleveleket susogtatja meg, aztán zúg az egész erdő, vihar kerekedik és elsöpri, ami útjában áll. S a fák levelei már nem mozdulatlanok Tanganyikában, mindig számol, remél, azt mondja anyánknak, hogy holnap bővebben jut majd az asztalra, de valami mindig közbe szól. Kettőhöz kettőt adunk, s mindig csak három jön ki. Valaki elvesz belőle egyet. Ha most hazatérnénk, nekünk az életünket is elvennék. Mer tanulni tilos. Nemrég kaptuk hírt, hogy testvéreinket, akit az egyik népi demokráciában tanultak, s a diploma megszerzése után hazaindultak Algériába, a határon tőrbecsalták és meggyilkolták a gyarmatosítók. Hiába minden fenyegetés, mi akkor is tanulunk, mert szó,had lesz egyszer Algéria, kellenek a tanult emberek. Ők néhányan itt már nyugodtan élhetnek, tanulhatnak, de egész népüket akarják szabadnak látni. 1945 óta csaknem másfélmilliárd ember szabadult fel a gyarmati iga alól Sarungi M. Philemon, Miltiades Stylianu, Brahim Boumaza és millió társuk ökölbe zárt kézzel esküszik, hogy széttöri bilincseit az a százhatvanmillió is, aki még húzza az igát! A fák nem zúgnak hiába! Szathmári Gábor Nem bírta Miltiades Styliana Ciprus szülötte. Ő nagy kerülővel jött Magyarországra, mert először Londonban próbálkozott. De csak két évig bírta. Az egyetemi felvételhez — amint panaszolta — nem elég a tudásvágy és a tehetség. Angliában is pénz kell, sok pénz. Mert az ösztöndíj ismeretlen fehér holló, nincs diákszálló, magánházaknál kell szobát keresni. Az albérlet legalább két és fél fontba, az élelmezés minimálisan négy fontba kerül hetenként. Dolgozni jártak, bárokban tányért mosogatni, pályaudvarokon vagont kirakni, mindent vállaltak, s hat fontnál soha nem kerestek többet. Ezért menekült Budapestre. Ahol 2-2 csak 3 Brahim Boumaza és két társa Algériából jött. — Apámnak egy kis boltocskája van Algériában — mondja Brahim —, a helyi körülmények között jól keresőnek számít, s bevételünk még így sem éri el a hivatalosan megállapított létminimumot. Nyolcan vagyunk testvérek. Apám ^X>XVvXXXXXVXXXXX\XX\X\XXXXXV<X>XVCvXX\\V'( \ 71 jf \ 1. VJL OST ADJA EL \ TÉLI \ . | RUHÁZATI CIKKEITJ í i jMAGAS ÁRON [készpénzért is! t J \ MEGVÁSÁROLJUK ! f \ \ ; Télikabátot, bundacipőt, # t K j kötött árut és mindenfajta j \ felnőtt téli és gyermek- ruházati cikkeket ! ? : átveszünk alábbi bizományi I, felvevőhelyeinken: J 1 . II., Mártírok útja 8—10. ! : IV., (Újpest) Árpád út 80. ^ I V., Petőfi S. u. 9. | VII., Lenin krt. 23. • (Wesselényi u. sarok) : VII., Rottenbiller u. 2. : (Baross tér sarok) : VII., Majakovszkij u. 78 \ VIII., József krt. 53. : (Baross utca sarok) ^ : VIII., Népszínház u. 11. , IX., Kinizsi u. 12. | XI., Bartók Béla út 37. ? ! BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT ruházati osztálya. IX., Kinizsi u. 12. Telefon: 386—332.