Esti Hírlap, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-01 / 76. szám
Egyensúly Izgalmas irodalmi vita színhelye volt a napokban a neukölni Bobstrassén levő Zwingelberg könyvkereskedés. A vitavezető saját személyében Zwingelberg könyvkiadó és nyomdatulajdonos , egykori SS-csoportvezető volt. Az irodalmi szakértők sorában kizárólag volt SS- és SA-vezetők szerepeltek. Zwingelberg, akit a náci körökben röviden csak a „nagyágyúnak” neveznek, harsány heil-kiáltozásokkal nyitotta meg az ülést, majd közölte, hogy sorsdöntő kérdésben kell határozniuk: „Megfelel-e Hitler „Mein Kampf” című műve a jelenlegi követelményeknek, vagy pedig indokolt volna bizonyos modernizáló fejezeteket beiktatni?” A náci irodalmárok két csoportra szakadtak: az egyik frakció Zwingelberg álláspontját támogatta, mely szerint a Mein Kampf most is teljesen aktuális, minden változtatás vagy kiegészítés szentségtörésnek számít. A másik csoport, amelynek élén egy Otto Rietdorf nevű, volt SS-csoportvezető — jelenleg ugyancsak könyvkiadó — állott, amellett kardoskodott, hogy az eredeti szövegen nem szabad ugyan változtatni, de azért valamilyen formában mégis módosításokat kellene hozzáfűzni. A bonni kulturális élet nagy ütközetében végül is a Zwingelberg-csoport aratott elsöprő győzelmet: kiderült ugyanis, hogy nekik már a terjesztési engedélyt is sikerült megszerezniük a nyugat-berlini szenátustól, „Történelmi Dokumentumok Kiadása” fedőnévvel. Ebben a kis összeállításban azonban az eredeti Mein Kampfon kívül Hitler összes beszédei, Rosenberg náci főideológus írásművei és az egykori hadseregfőparancsnokság jelentései is szerepelni fognak. A nyugat-berlini szenátus ugyanis nem járult hozzá Hitler művének ..egyedülálló” kiadásához. A Mein Kampf csak Rosenberg fajvédő tanulmányaival együtt jelenhetik meg nyilvánosan... (S) 74 tanú... A belga képviselőház közzétette a leopoldville-i véres események ügyében nyomozó parlamenti bizottság beszámolóját. A bizottság 14 „tanút” hallgatott ki, akik közül több mint hatvan a kongói belga hatóságok képviselője. A bizottság adatai szerint a januári események során körülbelül 250 embert sebesítettek meg, negyvenkilencet pedig megöltek. Nem beszélve arról, hogy a halálos áldozatok száma, óvatos becslések szerint is meghaladja a háromszázat, a jelentés hallgat arról, hogy a belga tisztviselőkön kívül kik voltak azok a tanúk, akiket kihallgattak. És a kihallgatottak vajon miről tanúskodtak? Mert, hogy a belga kormánybeszámolójának hitelesítéséhez 14 tanú sem elégséges, ahhoz aligha férhet kétség. A szomorú eseményeknek nem a belga tisztviselők, vagy hetvennégy ember, hanem minden gyarmati sorban élő afrikai a tanúja és a leopoldville-i véres napokról csakúgy, mint az egész kolonializmusról nem a különböző parlamenti jelentések, hanem ezek az emberek fogják kimondani a végső szót. —nyi Lhaszában ismét helyreáll a rend A dalai láma és Tan Kuan-szan tábornok levélváltása • Csangkajsekista repülőgépek fegyvereket dobtak le a lázadóknak Lhasza, március 31. Az Új-Kína jelenti, hogy Lhaszában az élet visszatér normális medrébe: az üzletek ismét nyitva tartanak, a város környékén a parasztok hozzáláttak a szántáshoz, az erőmű dolgozói szorgalmasan javítják a megrongált villamos vezetékeket, újból megkezdte működését az egészségügyi szolgálat. Az utcán nagy tömegek gyűlnek össze a hirdetőtáblák előtt és figyelmesen olvassák az államtanács határozatát, valamint a népi felszabadító hadsereg parancsnokságának kiáltványát. Mint ismeretes, Tibetben — a nép akaratát semmibe véve és a hazát elárulva — a tibeti helyi kormányzat s a felsőbb rétegekből összetevődő reakciós klikk az imperializmussal összejátszva lázadó banditákat toborzott és március 19-én fegyveres támadást intézett a népi felszabadító hadsereg lhászai helyőrsége ellen. Március 22-én a lázadást Lhászában teljesen megsemmisítették. A népi felszabadító hadsereg egységei a lakosság minden rétegéhez tartozó — mind egyházi, mind világi — hazafias elemek támogatásával most tisztogató hadműveleteket folytatnak Tibet egyes területein. A Kínai Népköztársaság Államtanácsa utasította a népi felszabadító hadsereg Tibetben állomásozó egységeit, hogy vegyék katonai ellenőrzésük alá Tibet különböző területeit. Mihelyt a rend helyreáll, az egész országban megalakulnak a tibeti alom körzet helyi közigazgatási szervei. A Kínai Népköztársaság Államtanácsa rendeletet bocsátott ki, s ebben hangsúlyozza, hogy az ország egyesítésének és a nemzet egységének biztosítása céljából feloszlatja, a tibeti helyi kormányzatot és a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságát bízza meg a helyi kormányzat funkcióinak és jogainak gyakorlásával. Mindaddig, amíg a felkelők a dalai lámát, a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának elnökét fogságukban tartják — tisztségét a pancsen láma, az előkészítő bizottság alelnöke látja el. Arról is hírt adott már a sajtó, hogy a dalai lámát, a tibetiek vallási vezetőjét, a felkelők elhurcolták. Ezzel kapcsolatban rendkívül érdekes dokumentumokat tett közzé az Új-Kína hírügynökség, azoknak a leveleknek szövegét, amelyeket a dalai láma Tan Kuan-szan tábornokkal, a központi népi kormány tibeti megbízottjával váltott március 10 —17 között, tehát abban az időszakban, amely a lázadás kirobbanásától a dalai láma elhurcolásáig tartott. A dalai láma március 11-én egyebek között ezt írta Tan Kuan-szan tábornoknak: „Kedves politikai biztos elvtársi Reakciós, elvetemült elemek olyan tevékenységet fejtenek ki, amellyel engem is veszélyeztetnek, méghozzá saját biztonságom megőrzésének ürügyén. Azon vagyok, hogy lecsendesítsem a fejleményeket. Néhány napon belül, ha a helyzet ismét szilárd lesz, feltétlenül felkeresem önt.” A tábornok ugyanezen a napon ezt írta válaszul: „Tisztelt Dalai Láma! A reakciósok immár olyan arcátlanok, hogy nyíltan és szemtelenül katonai provokációkat követnek el. Erődítéseket létesítettek, nagy mennyiségű géppuskát állítottak fel és reakciósokat fegyvereztek fel a nemzetvédelmi útvonal mentén és ezzel komolyan veszélyeztetik a honvédelmi összeköttetés biztonságát.” Másnap a dalai láma ismét írt Tan Kuan-szan tábornoknak: „Kedves politikai biztos elvtárs! Úgy vélem, megkapta tegnap küldött levelemet, amelyet Ngarkóval juttattam el önhöz. Az ön levelét ma reggel kaptam meg. Fájdalommal töltenek el a reakciós klikk törvénytelen cselekedetei. Tegnap közöltem a Kasával, rendelje el az illegális népi értekezlet haladéktalan feloszlatását és azoknak a reakciósoknak haladéktalan visszavonását, akik oltalmazásom ürügyével mentek Norbu Lingkába... Ami az ön levelében megemlített kérdéseket illeti, azt tervezem, hogy meggyőzöm néhány alárendeltemet és utasításokat adok nekik. Kérem, közölje velem őszintén, ha van valamilyen iránymutatása számomra.” Március 15-én Tan Kuanszan tábornok így írt: „Tisztelt Dalai Láma! A tibeti felső rétegek reakciós klikkje- nek áruló tevékenysége tűrhe- tetlenné vált... A központi népi kormány régóta nagylelkű magatartást tanúsított, és a helyi tibeti kormányt utasította, hogy erélyesen bánjon el velük. A helyi tibeti kormány azonban mindvégig csak színlelte ezzel az egyetértést, valójában az árulókat segítette, és ennek eredményeképpen nagyon súlyos helyzet alakult ki. A központi népi kormány még mindig reméli, hogy a tibeti helyi kormány változtat hibás magatartásán, haladéktalanul eleget tesz kötelességének, leveri a lázadást, és szigorú büntetéssel sújtja az árulókat. Máskülönben a központi népi kormánynak kell cselekednie, , hogy megoltalmazza a haza szolidaritását és egyesítését.’' Majd alább: „Szívből üdvözöljük az ön becsületes magatartását.” Március 17-én a dalai lámát a lázadók elhurcolták Lhászából. A pancsen láma, Tibet második legfőbb egyházi vezetője, egyébként táviratot intézett Mao Ce-tung köztársasági elnökhöz és Csou En-laj miniszterelnökhöz. Ebben bejelenti, hogy a tibeti egyházi és világi tömegek, valamint a maga nevében határozottan támogatja a központi népi kormány intézkedéseit. Tibeti jelentések arról számolnak be, hogy Lhásza népe támogatja az államtanács intézkedéseit. Dzsigme, a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának alelnöke és főtitkára kijelentette: „Szilárdan támogatjuk a központi népi kormányt, őszinte szeretetet érzünk a népi felszabadító hadsereg iránt, elutasítjuk az imperialisták és a hazaárulók mesterkedéseit.” Kína egész területén gyűléseket tartanak, amelyeknek részvevői kifejezik egyetértésüket az államtanács rendeleteivel. Válaszul az imperialista rágalmakra, hogy a központi népi kormány rendeletének „vallásellenes ” jellege van, a sanghaji buddhisták vezetője kijelentette: „Mint tibeti és mint buddhista, teljes mértékben helyesnek tartom a központi népi kormány intézkedéseit.” „Az imperialisták elszámították magukat” cím alatt a Krasznaja Zvjezda című szovjet lap kommentárt közöl a tibeti eseményekről, s ebben rámutat, hogy a lázadás egy helyi reakciós csoport és a külföldi imperialisták műve, melynek tervét már 1949 nyarán kidolgozták. A zendülőket nem támogatták sem a földművesek és az állattenyésztők, sem a hazafias gondolkodású lakosság más rétegei — írja a lap. Mi sem bizonyítja jobban hogy a lázadókat külföldről támogatták, mint a francia AFP távirati iroda egy közleménye, amely így szólt: a nacionalista Kína (a Csang Kaj-sek-klikk) repülőgépei már bizonyos idő óta katonai felszerelést és hadianyagot dobnak le ejtőernyőn a tibeti felkelőknek. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma egyébként nyilatkozott a tibeti eseményekről. A nyilatkozat útszéli hangon rágalmazza a kínai központi népi kormányt. Az amerikai külügyminisztérium egyébként „mély együttérzését’ fejezi ki a tibeti lázadók iránt. Temperamentumos magyar nők előnyben Mit közvetített egy bécsi menekülttábor vezetősége ? A Presse című osztrák lap „A menekülttábor kedvcsináló hölgyeket közvetített“ címmel tudósítást közöl. Ebben leírja, hogy nemrég felszólították a bécsi rendőrség irányítása alatt álló kagrani menekülttábor lakóit, hogy a csinos fiatalasszonyok és lányok jelentkezzenek a tábor vezetőségénél, mert egy bécsi bár tulajdonosa cigarettaárusnőket keres — temperamentumos magyar nőknek már „érdekes akcentusuk” miatt is különös sanszaik vannak! Hat leány és asszony jelentkezett az éjszakai munkára, s amikor az első hajnalban viszszaérkeztek, úgy látszott — írja a Presse —, hogy egyesek közülük részegek. Hamarosan az a hír terjedt el, hogy a magyar nőket nem cigarettaárusításra alkalmazták, hanem mint „animterdamenokat", vagyis „kedvcsináló hölgyeket”. Ezeknek feladata, hogy nagy mennyiségű alkohol fogyasztására ösztönözzék a férfivendégeket. A hat magyar nőt első munkanapjukon felszólították, hogy üljenek asztalokhoz, fogadják el,ha valaki táncra kéri őket és általában „ne viselkedjenek nagyon mereven*’, ha azt akarják, hogy részesedjenek a bevételből. Egyesek nem voltak elég „ügyesek” és meg kellett elégedniük az előre beígért húsz schilling fix keresettel egy éjszakára, de mások kétszáz schillinget is megkerestek. Hamarosan azonban ezek is elmaradtak a munkahelyről — írja a Presse —, mert a pletyka, hogy a „kedvcsináló hölgyektől” túl sokat követelnek a bárban, rontotta a táborban jóhírüket. Párizs ünnepel: ma hetven éves az Eiffel-torony Párizs, márc. 31. Párizs ünnepel: ma hetvenéves az Eiffel-torony. 1889. március 31-én készült el a 300 méter magas, büszke torony: ezen a napon húzta fel építője, Gustave Eiffel mérnök a francia trikolort a torony tetejére. A 70 év alatt 19 métert „nőtt” a torony, két éve a televízió-adó toldalékéval lett magasabb. Kevesen tudják, hogy eredetileg csak húszéves élettartamra tervezték, a torony sikere nyomán azonban lemondtak lebontásának gondolatáról. Franciaország német megszállása idején ismét felvetődött a lebontás gondolata, a nácik ócskavasként akarták felhasználni a torony vasanyagát. A háború befejezése mentette meg az Eiffel-tornyot. Párizs jelképévé vált a torony, de ez nem jelenti azt, hogy csak hívei lennének. Vannak ma is, akik csúfnak tartják, korábban pedig olyan ádáz ellenfelei is voltak, akik „haszontalannak és szörnyűnek” minősítették. Kevéssel felállítása után ötven kiváló francia író, művész, tudós követelte lebontását. (Az aláírók között ilyen nevek szerepeltek: Alexandre Dumas, Coppée, Sardou, Maupassant!) Haszontalan semmiesetre sem volt az Eiffel-torony: már az első évben megtérült az építési költség, a párizsi világkiállításra érkezett látogatók megostromolták, a nem kis összegű belépődíj csakha-mar fedezte a korábbi kiadásokat. Azóta 35 millió látogató fordult meg az Eiffel-torony emeletein, az 1958- as évben 1 591 005 személyt vittek fel a torony liftjei. | Hétévenként 35 ezer kiló festék-kel kozmetikázzák és védik a rozsdától a híres tornyot. * Háború és műnelküliségellenes menet Újabb háború- és munkanélküliségellenes menet érkezett Tokióba. A csoport 58 nap alatt 1400 kilométeres utat tett meg gyalogszerrel. Képünkön: a menet a japán fővárosba érkezik. Véget ért az angol kommunisták kongresszusa London, március 31. Tegnap este az optimizmus és bizakodás jegyében véget ért Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa, amelyen 500 küldött és a testvéri pártok részéről 19 delegátus vett részt. A záróülésen felszólalt John Colton, a párt főtitkára, aki sürgette a Munkáspártot, kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Gollan jogosan vetette fel a kérdést: Macmillan, a konzervatívpárti miniszterelnök, el tudott menni Moszkvába, miért ne tehetné meg ugyanezt az angol Munkáspárt vezére is. Karry Pollist, a párt elnöke, ugyanakkor arra szólította fel a párttagokat és a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjait, zárják még szorosabbra soraikat. A politikai beszámoló felett tartott vita során megállapítást nyert, hogy a pártkongresszust megelőző kampányban mintegy 4000 új tagot toboroztak és a kommunista párt taglétszáma ma már megközelíti az 1956-os szintet. A kongresszusi küldöttek igen nagy figyelemmel hallgatták a testvéri pártok, elsősorban a Szovjetunió, Kína és Irak Kommunista Pártja küldötteinek felszólalását. Igen nagy figyelemmel követték Kiss Károlynak, az MSZMP küldöttének szavait. .. . Pusztító árvíz Madagaszkáron Repülőgéppel élelmezik az elzárt fővárost Tananarivo, március 31. Heves trópusi esőzés hatalmas árvizet okozott Madagaszkár szigetén. Az ár elzárta a külvilágtól Tananarivót, a százezer lakosú fővárost. A lakosságnak repülőgépen szállítanak élelmiszert. A főváros külső negyedeiből negyvenezer embert a belső városrészekbe kellett szállítani. Becslések szerint több mint százan meghaltak és százezren váltak hajléktalanná a szigeten. Foster gyógyulását akadályozza az amerikai igazságügyminisztérium New York, március 31. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos bizottsága nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy az amerikai igazságügyminisztérium nem hajlandó érvényteleníteni a kommunista párt tiszteletbeli elnöke, William Foster ellen tíz évvel ezelőtt kiadott vádiratot. Foster, aki 78 éves, 1957 októberében jobb karjára és jobb lábára megbénult. Jelenleg óvadék ellenében szabadlábon van, de nem hagyhatja el New York déli kerületét. A vádirat visszavonása esetén a Szovjetunióban gondos gyógykezelésben részesülhetne. Koreai vöröskeresztes küldöttség utazik Genfbe Tokió, március 31. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Vöröskereszt-szervezete táviratban közölte a japán Vöröskereszttel, hogy küldöttséget indít Genfbe a Japánban tartózkodó koreaiak hazatelepítésének megvitatására. Mint közölték, technikai kérdések tárgyalásáról van szó. Hét gyermek tűzhalála Danieltown, március 31. Egy virginiai család házában vasárnap, amikor a szülők templomban voltak, tűz ütött ki. Hét gyermek — a legkisebb tízhónapos, a legidősebb 11 éves — a tűz áldozata lett. VVVVVVMV? •VV V SEGÍTSE ELŐ BUDAPESTI IDEGENFORGALMÁT!! Legyen ön is fizetővendéglátó az idegenforgalmi idényben. Jelentkezés és részletes felvilágosítás: VII., Lenin krt 30. Telefon: 426—176 és 426-159. ;"A Fővárosi Idegenforgalmi ❖ Hivatal vendégszobákat ke-.$ :* rés előnyös feltételek mellett ❖ ..az idegenforgalmi idényre a£ a város belső kerületeiben.■