Esti Hírlap, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

Egyensúly Izgalmas irodalmi vita szín­helye volt a napokban a neukölni Bobstrassén levő Zwingelberg könyvkereskedés. A vitavezető saját személyé­ben Zwingelberg könyvkiadó és nyomdatulajdonos , egyko­ri SS-csoportvezető volt. Az irodalmi szakértők sorában ki­zárólag volt SS- és SA-veze­­tők szerepeltek. Zwingelberg, akit a náci kö­rökben röviden csak a „nagy­ágyúnak” neveznek, harsány heil-kiáltozásokkal nyitotta meg az ülést, majd közölte, hogy sorsdöntő kérdésben kell határozniuk: „Megfelel-e Hitler „Mein Kampf” című műve a jelenlegi követelmé­nyeknek, vagy pedig indokolt volna bizonyos modernizáló fejezeteket beiktatni?” A náci irodalmárok két cso­portra szakadtak: az egyik frakció Zwingelberg álláspont­ját támogatta, mely szerint a Mein Kampf most is teljesen aktuális, minden változtatás vagy kiegészítés szentségtörés­nek számít. A másik csoport, amelynek élén egy Otto Riet­­dorf nevű, volt SS-csoportve­zető — jelenleg ugyancsak könyvkiadó — állott, amellett kardoskodott, hogy az eredeti szövegen nem szabad ugyan változtatni, de azért valami­lyen formában mégis módosí­tásokat kellene hozzáfűzni. A bonni kulturális élet nagy ütközetében végül is a Zwin­­gelberg-csoport aratott elsöp­rő győzelmet: kiderült ugyan­is, hogy nekik már a terjesz­tési engedélyt is sikerült meg­szerezniük a nyugat-berlini szenátustól, „Történelmi Do­kumentumok Kiadása” fedő­névvel. Ebben a kis összeállí­tásban azonban az eredeti Mein Kampfon kívül Hitler összes beszédei, Rosenberg ná­ci főideológus írásművei és az egykori hadseregfőparancsnok­ság jelentései is szerepelni fognak. A nyugat-berlini szenátus ugyanis nem járult hozzá Hit­ler művének ..egyedülálló” ki­adásához. A Mein Kampf csak Rosenberg fajvédő tanulmá­nyaival együtt jelenhetik meg nyilvánosan... (S) 74 tanú... A belga képviselőház közzé­tette a leopoldville-i véres ese­mények ügyében nyomozó parlamenti bizottság beszámo­lóját. A bizottság 14 „tanút” hallgatott ki, akik közül több mint hatvan a kongói belga hatóságok képviselője. A bi­zottság adatai szerint a januá­ri események során körülbelül 250 embert sebesítettek meg, negyvenkilencet pedig megöl­tek. Nem beszélve arról, hogy a halálos áldozatok száma, óvatos becslések szerint is meghaladja a háromszázat, a jelentés hallgat arról, hogy a belga tisztviselőkön kívül kik voltak azok a tanúk, akiket kihallgattak. És a kihallgatot­­tak vajon miről tanúskodtak? Mert, hogy a belga kormány­beszámolójának hitelesítéséhez 14 tanú sem elégséges, ahhoz aligha férhet kétség. A szomo­rú eseményeknek nem a bel­ga tisztviselők, vagy hetven­négy ember, hanem minden gyarmati sorban élő afrikai a tanúja és a leopoldville-i véres napokról csakúgy, mint az egész kolonializmusról nem a különböző parlamenti jelenté­sek, hanem ezek az emberek fogják kimondani a végső szót. —nyi Lhaszában ismét helyreáll a rend A dalai láma és Tan Kuan-szan tábornok levélváltása • Csangkajsekista repülőgépek fegyvereket dobtak le a lázadóknak Lhasza, március 31. Az Új-Kína jelenti, hogy Lhaszában az élet visszatér normális medrébe: az üzletek ismét nyitva tartanak, a város környékén a parasztok hozzá­láttak a szántáshoz, az erőmű dolgozói szorgalmasan javítják a megrongált villamos vezeté­keket, újból megkezdte műkö­dését az egészségügyi szolgálat. Az utcán nagy tömegek gyűl­nek össze a hirdetőtáblák előtt és figyelmesen olvassák az ál­lamtanács határozatát, vala­mint a népi felszabadító had­sereg parancsnokságának kiált­ványát. Mint ismeretes, Tibetben — a nép akaratát semmibe véve és a hazát elárulva — a tibeti helyi kormányzat s a felsőbb rétegekből összete­vődő reakciós klikk az im­perializmussal összejátszva lázadó banditákat tobor­zott és március 19-én fegy­veres támadást intézett a népi felszabadító hadsereg lhászai helyőrsége ellen. Március 22-én a lázadást Lhászában teljesen megsemmi­sítették. A népi felszabadító hadsereg egységei a lakosság minden rétegéhez tartozó — mind egy­házi, mind világi — hazafias elemek támogatásával most tisztogató hadműveleteket folytatnak Tibet egyes terüle­tein. A Kínai Népköztársaság Államtanácsa utasította a népi felszabadító hadsereg Tibetben állomásozó egységeit, hogy ve­gyék katonai ellenőrzésük alá Tibet különböző területeit. Mihelyt a rend helyreáll, az egész országban meg­alakulnak a tibeti a­­lom körzet helyi közigazgatási szervei. A Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsa rendeletet bocsá­tott ki, s ebben hangsúlyozza, hogy az ország egyesítésének és a nemzet egységének bizto­sítása céljából feloszlatja, a ti­beti helyi kormányzatot és a tibeti autonóm terület előkészí­tő bizottságát bízza meg a he­lyi kormányzat funkcióinak és jogainak gyakorlásával. Mind­addig, amíg a felkelők a dalai lámát, a tibeti autonóm te­rület előkészítő bizottságának elnökét fogságukban tartják — tisztségét a pancsen láma, az előkészítő bizottság alelnöke látja el. Arról is hírt adott már a sajtó, hogy a dalai lámát, a ti­betiek vallási vezetőjét, a fel­kelők elhurcolták. Ezzel kap­csolatban rendkívül érdekes dokumentumokat tett közzé az Új-Kína­ hírügynökség, azok­nak a leveleknek szövegét, amelyeket a dalai láma Tan Kuan-szan tábornokkal, a köz­ponti népi kormány tibeti meg­bízottjával váltott március 10 —17 között, tehát abban az idő­szakban, amely a lázadás ki­robbanásától a dalai láma el­hurcolásáig tartott. A dalai láma március 11-én egyebek között ezt írta Tan Kuan-szan tábornoknak: „Kedves politikai biztos elv­társi Reakciós, elvetemült ele­mek olyan tevékenységet fejte­nek ki, amellyel engem is ve­szélyeztetnek, méghozzá saját biztonságom megőrzésének ürügyén. Azon vagyok, hogy lecsendesítsem a fejleménye­ket. Néhány napon belül, ha a helyzet ismét szilárd lesz, fel­tétlenül felkeresem önt.” A tábornok ugyanezen a na­pon ezt írta válaszul: „Tisztelt Dalai Láma! A re­akciósok immár olyan arcátla­­no­k, hogy nyíltan és szemtele­nül katonai provokációkat kö­vetnek el. Erődítéseket létesí­tettek, nagy mennyiségű gép­puskát állítottak fel és reak­ciósokat fegyvereztek fel a nemzetvédelmi útvonal mentén és ezzel komolyan veszélyezte­tik a honvédelmi összeköttetés biztonságát.” Másnap a dalai láma ismét írt Tan Kuan-szan tábornok­nak: „Kedves politikai biztos elv­társ! Úgy vélem, megkapta tegnap küldött levelemet, ame­lyet Ngarkóval juttattam el ön­höz. Az ön levelét ma reggel kaptam meg. Fájdalommal töl­tenek el a reakciós klikk tör­vénytelen cselekedetei. Teg­nap közöltem a Kasával, ren­delje el az illegális népi érte­kezlet haladéktalan feloszlatá­sát és azoknak a reakciósoknak haladéktalan visszavonását, akik oltalmazásom ürügyével mentek Norbu Lingkába... Ami az ön levelében megemlí­tett kérdéseket illeti, azt ter­vezem, hogy meggyőzöm né­hány alárendeltemet és utasí­tásokat adok nekik. Kérem, kö­zölje velem őszintén, ha van valamilyen iránymutatása szá­momra.” Március 15-én Tan Kuan­­szan tábornok így írt: „Tisztelt Dalai Láma! A tibeti­­ felső rétegek reakciós klikkje-­­ nek áruló tevékenysége tűrhe-­­ tetlenné vált... A központi népi kormány régóta nagylelkű magatartást tanúsított, és a he­lyi tibeti kormányt utasította, hogy erélyesen bánjon el ve­lük. A helyi tibeti kormány azonban mindvégig csak szín­lelte ezzel az egyetértést, való­jában az árulókat segítette, és ennek eredményeképpen na­gyon súlyos helyzet alakult ki. A központi népi kormány még mindig reméli, hogy a tibeti helyi kormány változtat hibás magatartásán, haladéktalanul eleget tesz kötelességének, le­veri a lázadást, és szigorú bün­tetéssel sújtja az árulók­at. Máskülönben a központi népi kormánynak kell cselekednie,­­ , hogy megoltalmazza a haza­­ szolidaritását és egyesítését.’' Majd alább: „Szívből üdvözöl­­­­jük az ön becsületes magatar­tását.” Március 17-én a dalai lámát a lázadók elhurcolták Lhászá­­­­ból. A pancsen láma, Tibet m­á­sodik legfőbb egyházi vezető­je, egyébként táviratot inté­zett Mao Ce-tung köztársasági elnökhöz és Csou En-laj mi­niszterelnökhöz. Ebben beje­lenti, hogy a tibeti egyházi és világi tömegek, valamint a maga nevében határozottan tá­mogatja a központi népi kormány intézkedéseit. Tibeti jelentések arról szá­molnak be, hogy Lhásza népe támogatja az államtanács in­tézkedéseit. Dzsigme, a tibeti autonóm terület előkészítő bi­zottságának alelnöke és főtit­kára kijelentette: „Szilárdan támogatjuk a központi népi kormányt, őszinte szeretetet ér­zünk a népi felszabadító had­sereg iránt, elutasítjuk az im­perialisták és a hazaárulók mesterkedéseit.” Kína egész területén gyűléseket tartanak, amelyeknek részvevői kifejezik egyetértésüket az államtanács rendeleteivel. Válaszul az im­perialista rágalmakra, hogy a központi népi kormány ren­deletének „vallásellenes ” jel­lege van, a sanghaji buddhis­ták vezetője kijelentette: „Mint tibeti és mint buddhista, teljes mértékben helyesnek tartom a központi népi kormány in­tézkedéseit.” „Az imperialisták elszámítot­ták magukat” cím alatt a Krasznaja Zvjezda című szov­jet lap kommentárt közöl a ti­beti eseményekről, s ebben rá­mutat, hogy a lázadás egy helyi reakciós csoport és a külföldi imperialisták műve, melynek tervét már 1949 nyarán kidolgozták. A zendülőket nem támogatták sem a földművesek és az ál­lattenyésztők, sem a hazafias gondolkodású lakosság más ré­tegei — írja a lap. Mi sem bi­zonyítja jobban hogy a lázadó­kat külföldről támogatták, mint a francia AFP távirati iroda egy közleménye, amely így szólt:­­ a nacionalista Kína (a Csang Kaj-sek-klikk) re­pülőgépei már bizonyos idő óta katonai felszere­lést és hadianyagot dobnak le ejtőernyőn a tibeti fel­kelőknek. Az Egyesült Államok külügy­minisztériuma egyébként nyi­latkozott a tibeti események­ről. A nyilatkozat útszéli han­gon rágalmazza a kínai köz­ponti népi kormányt. Az ame­rikai külügyminisztérium egyébként „mély együttérzé­sét­’ fejezi ki a tibeti lázadók iránt. Temperamentumos magyar nők előnyben Mit közvetített egy bécsi menekülttábor vezetősége ? A Presse című osztrák lap „A menekülttábor kedvcsináló hölgyeket közvetített“ címmel tudósítást közöl. Ebben leírja, hogy nemrég felszólították a bécsi rendőrség irányítása alatt álló kagrani menekülttá­bor lakóit, hogy a csinos fia­talasszonyok és lányok jelent­kezzenek a tábor vezetőségé­nél, mert egy bécsi bár tulaj­donosa cigarettaárusnőket ke­res — temperamentumos ma­gyar nőknek már „érdekes ak­centusuk” miatt is különös sanszaik vannak! Hat leány és asszony jelent­kezett az éjszakai munkára, s amikor az első hajnalban visz­­szaérkeztek, úgy látszott — ír­ja a Presse —, hogy egyesek közülük részegek. Hamarosan az a hír terjedt el, hogy a ma­gyar nőket nem cigarettaáru­sításra alkalmazták, hanem mint „animterdamenokat", vagyis „kedvcsináló hölgye­ket”. Ezeknek feladata, hogy nagy mennyiségű alkohol fo­­­­gyasztására ösztönözzék a fér­­­­fivendégeket.­­ A hat magyar nőt első mun­­­­kanapjukon felszólították,­­ hogy üljenek asztalokhoz, fo­­­­gadják el,­ha valaki táncra ké­­­­ri őket és általában „ne visel­­­­kedjenek nagyon mereven*’, ha­­ azt akarják, hogy részesedje­nek a bevételből. Egyesek nem voltak elég „ügyesek” és meg kellett elégedniük az előre be­­­­ígért húsz schilling fix kere­settel egy éjszakára, de mások­­ kétszáz schillinget is megke­restek. Hamarosan azonban ezek is elmaradtak a munka­helyről — írja a Presse —, mert a pletyka, hogy a „kedv­csináló hölgyektől” túl sokat követelnek a bárban, rontotta a táborban jóhírüket. Párizs ünnepel: ma hetven éves az Eiffel-torony Párizs, márc. 31. Párizs ünnepel: ma hetvenéves az Eiffel-torony. 1889. március 31-én ké­szült el a 300 mé­ter magas, büszke torony: ezen a na­pon húzta fel épí­tője, Gustave Eif­fel mérnök a fran­cia trikolort a to­rony tetejére. A 70 év alatt 19 mé­tert „nőtt” a to­rony, két éve a te­levízió-adó tolda­lékéval lett maga­sabb. Kevesen tudják, hogy eredetileg csak húszéves élet­tartamra tervez­ték, a torony sikere nyomán azonban lemondtak lebon­tásának gondolatá­ról. Franciaország német megszállása idején ismét felve­tődött a lebontás gondolata, a nácik ócskavasként akar­­ták felhasználni a torony vasanyagát. A háború befeje­zése mentette meg az Eiffel-tornyot. Párizs jelképévé vált a torony, de ez nem jelenti azt, hogy csak hívei lennének. Vannak ma is, akik csúf­nak tartják, koráb­ban pedig olyan ádáz ellenfelei is voltak, akik „ha­szontalannak és szörnyűnek” minő­sítették. Kevéssel felállítása után öt­ven kiváló francia író, művész, tudós követelte lebontá­sát. (Az aláírók között ilyen nevek szerepeltek: Ale­xandre Dumas, Coppée, Sardou, Maupassant!) Ha­szontalan semmi­esetre sem volt az Eiffel-torony: már az első évben meg­térült az építési költség, a párizsi világkiállításra ér­kezett látogatók megostromolták, a nem kis összegű belépődíj csakha-­­­mar fedezte a ko­rábbi kiadásokat.­­ Azóta 35 millió lá­­­­togató fordult meg­­ az Eiffel-torony­­ emeletein, az 1958-­­ as évben 1 591 005­­ személyt vittek fel­­ a torony liftjei. | Hétévenként 35­­ ezer kiló festék-­­­kel kozmetikázzák és védik a rozsdá­tól a híres tornyot. * Háború és műnelkü­liségellenes menet Újabb háború- és munkanélküliségellenes menet érkezett Tokióba. A csoport 58 nap alatt 1400 kilométeres utat tett meg gyalogszerrel. Képünkön: a menet a japán fővárosba érkezik. Véget ért az angol kommunisták kongresszusa London, március 31. Tegnap este az optimizmus és bizakodás jegyében véget ért Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának XXVI. kong­resszusa, amelyen 500 küldött és a testvéri pártok részéről 19 delegátus vett részt. A zá­­róülésen felszólalt John Col­ton, a párt főtitkára, aki sürgette a Munkáspártot, kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Gollan jogosan vetette fel a kérdést: Macmillan, a konzer­vatívpárti miniszterelnök, el tudott menni Moszkvába, mi­ért ne tehetné meg ugyanezt az angol Munkáspárt vezére is. Karry Pollist, a párt elnöke, ugyanakkor arra szólította fel a párttagokat és a­ Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség tagjait, zárják még szorosabbra sorai­kat. A politikai beszámoló felett tartott vita során megállapí­tást nyert, hogy a pártkong­resszust megelőző kampány­ban mintegy 4000 új tagot to­boroztak és a kommunista párt taglét­száma ma már megközelíti az 1956-os szintet. A kongresszusi küldöttek igen nagy figyelemmel hall­gatták a testvéri pártok, első­sorban a Szovjetunió, Kína és Irak Kommunista Pártja kül­dötteinek felszólalását. Igen nagy figyelemmel követték Kiss Károlynak, az MSZMP küldöttének szavait. .. . Pusztító árvíz Madagaszkáron Repülőgéppel élelmezik az elzárt fővárost Tananarivo, március 31. Heves trópusi esőzés hatalmas árvizet okozott Madagasz­kár szigetén. Az ár elzárta a külvilágtól Tananarivót, a száz­ezer lakosú fővárost. A lakosságnak repülőgépen szállítanak élelmiszert. A főváros külső negyedeiből negyvenezer embert a belső városrészekbe kellett szállítani. Becslések szerint több mint százan meghaltak és száz­ezren váltak hajléktalanná a szigeten. Foster gyógyulását akadályozza az amerikai igazságügyminisztérium New York, március 31. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának országos bi­zottsága nyilatkozatban tilta­kozott az ellen, hogy az ameri­kai igazságügyminisztérium nem hajlandó érvényteleníteni a kommunista párt tiszteletbeli elnöke, William Foster ellen tíz évvel ezelőtt kiadott vádiratot. Foster, aki 78 éves, 1957 októ­berében jobb karjára és jobb lábára megbénult. Jelenleg óvadék ellenében szabadlábon van, de nem hagyhatja el New York déli kerületét. A vádirat visszavonása esetén a Szovjet­unióban gondos gyógykezelés­ben részesülhetne. Koreai vöröskeresztes küldöttség utazik Genfbe Tokió, március 31. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Vöröskereszt-szer­vezete táviratban közölte a ja­pán Vöröskereszttel, hogy kül­döttséget indít Genfbe a Ja­pánban tartózkodó koreaiak hazatelepítésének megvitatásá­ra. Mint közölték, technikai kérdések tárgyalásáról van szó. Hét gyermek tűzhalála Daniel­town, március 31. Egy virginiai család házában vasárnap, amikor a szülők templomban voltak, tűz ütött ki. Hét gyermek — a legkisebb tízhónapos, a legidősebb 11 éves — a tűz áldozata lett. V­V­V­V­VVMV? •VV V SEGÍTSE ELŐ BUDAPEST­I IDEGENFORGALMÁT!! Legyen ön is fizetővendéglátó az idegenforgalmi idényben. Jelentkezés és részletes felvilágosítás: VII., Lenin krt 30. Telefon: 426—176 és 426-159. ;"A Fővárosi Idegenforgalmi ❖­­ Hivatal vendégszobákat ke-.$ :* rés előnyös feltételek mellett ❖ ..az idegenforgalmi idényre a£ a város belső kerületeiben.­­■

Next