Esti Hírlap, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-09 / 186. szám
A szökött jobbágyok egykori munkahelyén ma évi 50 milliám étel textilt is is ártanak Ünnepre készülnek az óbudai Golf öreg falai között. Százhetvenöt év ... Enynyi telt el azóta, hogy az első kékre festett vászon kikerült Goldberger Ferenc, az öreg aranycsináló néhány lépésnél alig nagyobb műhelyéből. Százhetvenöt év... Hogy is van? Huszonöt esztendő után ■ünnepük az ezüstjubileumot, ötven után az aranyat, s ha még huszonöt eltelik — a gyémántot ... De mi az a nemes anyag, amelyhez mérhető a hétszer 25 év? Van ilyen egyáltalán? Sétálj végig a Golf festékgőzös, nehéz levegőjű utcáin, tölts egy napot a szüntelen zúgó kikészítő gépek között, nézd az emberek arcát, kezük járását, s megbizonyosodsz: van olyasmi, amely drágább, nemesebb az ezüstnél, aranynál, gyémántnál, s minden drága kincsnél. Van ilyen a munka. Egy este az aranycsinálónál Száz legenda, ezer emlék, s tízezrek verejtéke tapad ehhez a százhetvenöt évhez. Mondják, véletlenül született a gyár. 1784 egyik pénteki napjának estéjén ismeretlen vándor nyitott be az öreg aranyműves Goldbergerhez Óbuda községben. Szállást kért. Amíg elköltötték a vacsorát, a vándor elmondott magáról mindent: Csehországból jön, Subrabhak hívják, a mestersége kékfestő lenne, de már hónapok óta járja az országot, sehol nem kap munkát. Itt, Óbudán, a csendes kis községben szívesen maradna, csakhogy a környékben nincs kékfestő-üzem. Pedig az idevalósiak legkedveltebb ruhadarabja a kék kötény, amelyet meszszi külországból szállítanak a kalmárok. Elkellne itt egy kékfestő-műhely, s talán még több hasznot is hozna, mint a bizonytalan aranyműves mesterség. Aranyat csak a leggazdagabbak viselnek, de kelmét — mindenki... Szó szót követett, az öreg aranycsináló számolt, gondolkodott, újból megnézte, mintha csak ő is vándor lenne, miként öltözik az utca népe, s döntött. Stibrall elhívta Csehországból Kanter nevű festőlegény-társát, s azon a helyen, ahol most a gyár főépülete áll, a mai Lajos utcában, a két idegen mester egy rozoga fészer zugában elkezdte a kelmék tarkítását. Két vándorlegény Néhány év múlva már neves kis üzem az óbudai festődő, az öreg aranycsináló fia, Sámuel benne a főnök. De a két vándorlegény már nem mártogatja a kelméket. Eltűntek, kisemmizték őket — hiszen csak két szökött jobbágy volt. (Csehországban a főnemesek teremtették meg a textilipart, földjeiken gyárat alapítottak, s jobbágyaikkal dolgoztattak, ingyen.) Már nem voltak fontosak. Metódusaik, festőreceptjeik már egytől egyig ott voltak Goldberger Ferenc titkos feljegyzései között, a bőrmappában. Ezt a bőrmappát, a jobbágyoktól titkon ellopott tudományok néma őrzőjét, mint legféltettebb kincsét, ezt hagyta fiára az élettől búcsúzó öreg Goldberger. Azóta száz, meg száz név került az örökösök, a részvényesek listájára, mindenki jussolt a gyár horribilis jövedelméből évtizedekig — csak a két vándorló festőlegény, s utódaik, a bűzt, fojtó gőzt okádó műhelyek kisárgult arcú, izzadtságszagú munkásai maradtak ki az osztozkodásból. Üres a gyár Stibrall és Kanter még némán távozott. De utódaik már ököllel követelték a jogot, az emberi életet. Már csak a töredezett szélű rendőrségi jelentések őrzik 1908. júniusának izgalmas napjait, amikor sztrájkolt az egész gyár. A karbantartók fizetésemelést kértek, valami vödröt, amiből mosakodhatnak, meg azt, hogy ne legyen több tíz óránál a napi munkaidő. Goldberger Leó, az akkori igazgató el akarta bocsátani a „szemtelen követelőzőket”, akik közben sztrájkba léptek. Erre a textilesek is abbahagyták a munkát, ott állt a gyár üresen, Goldbergernek nem volt kit elbocsátania. Egy hónapig tartott a sztrájk, mely végül is a munkások legfontosabb követeléseinek teljesítésével ért véget. Voltak más harcok is, sikertelen próbálkozások, elbukott csaták a küzdelemben. Százhatvan esztendőnek kellett eltelnie, hogy Stibrall és Kanter munkásutódai megkapják jogos jussukat, amelyet csalással, erőszakkal, korbáccsal, puskagolyóval elperelt tőlük a burzsoázia. A visszaperelt juss A múlt, a nagy harcok, a sivárság már az emlékeké. A nagy idők mozdulatlan tanúi, a kormos gyárfalak új köntöst, friss, vidám színt kaptak, illet a mi időnkhöz, s a gondolatokban is új színek vertek tanyát: napfény és derű, a munka és az élet öröme. A Goldbergerek nagy tehetséggel, kiváló érzékkel irányították a gyárat. Világhírre tettek szert. Ma egy egyszerű szövőnő ül az igazgatói székben, munkásvezetők irányítják a termelést, s a világhír fénye új, szebb színt kapott az eddiginél. Évente 50 millió méter szövet fut végig az éjjel-nappal zúgó gépeken. Minden esztendőben körül lehetne vele csavarni a földet. Száztíz ország népe jár Óbuda kelméiben! Nincs panasz a Goldberger-textilekre, de hamarosan még jobb, mutatósabb lesz az anyaguk: három év alatt, 1961-ig mintegy ötven új modern géppel szaporodik a kikészítő géppark. S a háromszáz féle, sok millió méter óbudai szövet, szerte futva a nagyvilágban, naponta hirdeti: a vándormesterek utódai napfénnyel, derűvel festik vásznaikat. Szathmári Gábor a csemegekereskedés, mely Abbe gyanútlanul beléptem, a Körúton terül el, valóságos kombinát, amennyire kirakatablakai sejtetni engedik. Ide tértem be néhány szelet csokoládét vásárolni. Alighogy betoppantam, kezembe nyomtak egy ménkű nagy kosarat s mire magamhoz tértem, kiderült, hogy önkiszolgáló lettem. Karomon a kosárkával, mint egy helyre menyecske, botorkálni kezdtem a pultok körül, nem lévén semmi gyakorlatom az önkiszolgálásban. Az üzlet tele volt ugyan szakképzett önkiszolgálókkal, akik buzgón és gátlás nélkül rakosgattak mindenfélét a kosarukba, de példájuk egyáltalán nem hatott rám serkentően, mert rögtön egy borzalmas gondolat ötlött eszembe: — Jézus Mária, hátha valaki rámfogja, hogy elloptam valamit! Ettől rettenetes zavarba jöttem, annál inkább, mert észrevettem néhány fehérköpenyes nőt és férfit, akik az égvilágon semmi mást nem csináltak, minthogy árgus szemekkel figyelték az önkiszolgálókat. Szerettem volna valamelyiket megkérni, hogy egy pillanatra hagyja abba a figyelést és adjon nekem két szelet csokoládét, ahogy ezt más, normális üzletekben csinálják, de tud- Önkiszolgáltam magam am, az ilyesmi itt reménytelen. Aki ide betéved, annak le kell önkiszolgálnia a rászabott időt és csak azután kapja meg az obsitot. Reszkető kezekkel kiemeltem két szelet csokoládét, mire ledőlt az egész rakás. Azonnal odaugrott két fehérköpenyes és szolgálatkészen felszedegette az egészet, helyre rakták a csokoládékat és legnagyobb jóindulatukról biztosítva, kíváncsian várták, hogy ezek után mit fogok csinálni. Újra munkához láttam, közben több ízben kiforgattam a zsebeimet és megmotoztam magam, ily módon adva értésükre, hogy a lopásnak még a gondolata is távol áll tőlem, sőt, a vásárlásról is hajlandó vagyok lemondani, csak még az egyszer ép bőrrel szabaduljak innen. Egyébként a szemben levő tükörben láttam, hogy a kosár, mint népi viselet, nem áll jól nekem. Fáradozásaimat végül is siker koronázta, csak a befejezés okozott még némi nehézséget, nem volt könnyű a két kis szelet csokoládét blokkoláskor a kosár fenekéről előhalászni. De aztán ezen is túlestem, szerencsésen földet értem a Körúton, hálát adva a sorsnak, hogy nem lett a dologból rendőrségi ügy. Tudom, hogy a hiba bennem van, maradi gondolkodású ember vagyok, önkiszolgáló antitalentum, annyi évtizeden át megszoktam, hogy a legcsekélyebb ön nélkül szolgálnak ki, mikor is én figyelem a kiszolgálót és nem ő engem. Amellett csak helyeselni tudom, hogy az embereket önállóságra nevelik, nem beszélve arról, hogy az ügy végtelen perspektívákat ígér. Szerintem egészen rövid időn belül lesz önkiszolgáló borbély műhely, ahol a vendég kezébe nyomják az ecsetet, meg a borotvát és négy-öt borbély csak arra ügyel, hogy el ne lopja a kölnivizet. Aztán lesz autóbusz, amit kizárólag az utasok vezetnek, kórház, ahol a beteg megoperálhatja magát és önkiszolgáló vendéglő, ahol az ember a pincér teljes kikapcsolásával sajátkezűleg nem szolgálja ki magát. A saját szakmámban ezzel a krokival én is megkezdem az önkiszolgálást: felszólítom az olvasót, hogy találja ki hozzá az összes hiányzó jobbnál jobb vicceket. Nyugodtan lophat is, én oda se figyelek. Darvas Szilárd A legkorszerűbben szerelik fel az új lágymányosi iskolát, amely az első távfűtéses tanintézet lesz Az alkotmány ünnepének előestéjén, augusztus 19-én adják át a lágymányosi lakótelepen a Baranyai úti új általános iskolát. A 24 tantermes, korszerűen berendezett háromemeletes épületben most fejezik be a burkolási munkákat, a vízvezetékszerelést, s a villany bekapcsolását. Külön tanulnak majd a fiúk és lányok , külön lesznek tornatermek, úttörőszobák. Az iskolát a legkorszerűbben berendezett laboratóriumokkal, könyvtárakkal, előadótermekkellátták el. Ez lesz az első olyan budapesti iskola, ahová távfűtést vezetnek be. A tantermek padlója gumiburkolatú, a folyosókon beépített szekrények vannak. A napközis gyermekek külön fiú- és leányétkezdében fogyasztják az ételeket. Vasalógép, csecsemőtej melegítő Háztartási vasalógépek gyártását kezdi meg a XII. kerületi Műszer és Fémtömegcikk Rtsz. A gép tetszetősebb, mint a hasonló külföldi típusok, és fogyasztása sem nagy, annyi mint egy mosógépé. Az új gépekkel elsősorban a Belkereskedelmi Kölcsönző fiókjait és az újonnan épült lakóházak mosókonyháit látják el. Rendkívül érdekes és hasznos eszköz a csecsemőtej-melegítő készülék. Az automatikusan ki- és bekapcsolódó melegítő a kisbabáknak legjobban megfelelő hőmérsékleten, 37 fokon tartja a tejet. Arany János tölgyei alatt Tervek és javaslatok a Margitsziget fejlesztésére A tölgyek alatt Szeretek pihenni, * Hova el nem hat Város zaja semmi. Zöld lomb közein „Áttörve” az égbolt S a rét mezején Vegyül árny- és fényfolt. Arany János sorai muzsikálnak a fülemben, míg a Szigetet járom, melynek tölgyeiről e sorokat írta, s amelyet aligha szerettek nála jobban. Arany tölgyei, a nyolcvan év előtti vén fák ma is megvannak, lombközeiken most is „áttör” az égbolt, noha a város zaja ide is elér már, s a Casino környékén estefelé üstdob hangjától hangosak a kavicsos sétautak. A Margitsziget más ma, mint a költő idejében volt, pihenőhely helyett mindinkább szórakozóhellyé vált, s volt idő a két háború között, amikor három éjszakai mulató is szolgálta itt a vagyonos osztályok fiainak kedvét, míg az egyszerű emberek csak belépődíj ellenében tehették lábukat utasra. Ma a Margitsziget az egyszerű embereké. Nem mindegy hát egyetlen budapesti ember számára sem: mi lesz a Szigetből, mivé kívánják fejleszteni az illetékesek. Az Ybl-fürdő Az utóbbi időben mind több cikk foglalkozik a Margitsziget fejlesztésével. Hivatalok, társadalmi szervek "■ nyilatkoznak róla. Egyikük szerint idegenforgalmi központtá kell fejleszteni, reprezentatív szórakoztató üzemekkel, másikuk sportközpontot létesítene itt, megint mások valamilyen Monte Carlóvá változtatnák. — Folyik a harc a Szigetért — mondja a fővárosi tanács illetékes igazgatóságának képviselője. Minden szerv és intézmény másként szeretné felhasználni, a maga érdekei szerint. Kétségtelen, hogy szükséges a Sziget bizonyos fokú átalakítása. Mindenekelőtt az Ybl-fürdő újjáépítése. Már az idén megkezdik ezt a munkát, és ideje is. A gyönyörű műemléképület falait benőtte a gaz, deszkával beszögezett ablaknyílásain korhadtak a szomorú lécek. A legnagyobb probléma a fürdő fűtésének megoldása. A messze levő 70 fokos termálvíz idevitele és fűtésre való felhasználása gyógyvíz-pazarlás lenne. Különleges vízvezeték-csőrendszer segítségével, egyszerű Duna-víz fölmelegítésével oldják majd meg ezt a kérdést. Szíkvízüzem, vagy sportszálló ? Egyetlen üzem működik ma még-a Szigeten: a Fővárosi Ásvány-, és Szikvízüzem. A Nemzeti Sportuszoda mellett, ugyanolyan épületben dolgozik, csaknem beékelődve az uszoda létesítményei közé. Előtte, a műút felé ládahegyek és törött ásványvizes üvegek fekszenek, fölvetve a kérdést: nem lehetne-e máshol helyet találni az üzemnek? Annál is inkább, mert hisz az ásványvizet szabványvízből állítják elő és a forró gyógyvizet kizárólag az edények és üvegek mosására használják. Az épület igen alkalmas lenne sportszálló berendezésére, s nem kellene egy-egy túlzsúfolt verseny esetén a sportolók egy részét parthoz kötött ideiglenes szálláshajókon elhelyezni, mint ez legutóbb is történt. — Fölvetődött ez a terv is — mondják az illetékesek —, ha egy mód lesz rá, meg is valósul. Mint ahogy hamarosan sor kerül az MHK-pálya és a belügyi futballpálya megszüntetésével a szigeti parkterületnek ötvenezer négyzetméterrel való növelésére. Romfeltárás, kőtár, szökőkutak És itt vannak a romok! Az egykori Margit-kolostor és a lebontott Majakovszkij Színpad melletti klastrom romjainak „rendezése” is időszerű már. Hány remekmívű történeti emlék, szobor, edény búvik meg itt még a föld alatt — mondják sóhajtva a régészek. Egy szemet (főként külföldi szemet) gyönyörködtető kőtárat lehetne létesíteni a romok mellett, s a föltárás munkájában részt vehetnének az önkéntes budapesti diákcsoportok. Azok a diákok, akik ma elsősorban birtokolják a Szigetet. Nem tudom, észrevették-e: egyetlen szökőkút sincs a Szigeten. Pedig elkelne akár három is. Egy az újjáépülő Yblfürdő bejáratával szemben, egy a Rózsakert melletti barokk virágparkban, a harmadik a szigeti bejárattal szemben levő körgrupp közepén. Nem a mi ötletünk: szigetüket szerető pestiek vetették föl levélben. És emellett mennyi mást is. A jelenleg elhanyagolt, szánalmas külsejű büfébódék helyett új, reprezentatív büfék felállítását (erre meg is született már a határozat), egy fürdőszálló építését a huligánokat vonzó, rendszeres botrányok színhelyévé vált Casino helyébe, a nem idevaló, elhanyagolt sportpályák parkosítását. Fa- és növényvédelem A Sziget gondnoka elmondta: akadt olyan sportpályavezető, aki mellékhelyiség-építés miatt díszfákat vágatott ki. Egy másik egy hetvenéves nyárfát irtatott ki, mert árnyéka zavarta a teniszjátékot. A régi fák egy részét megrongálta a háború, az új fák lassan fejlődnek. A fenntartási összeg éppen csak „a fenntartásra” elegendő. A Majakovszkij Színpad helyének parkosítása például ötvenezer forintba kerül, és a pénzt csak nehezen lehetett rá összehozni. Pedig január óta helypénzt kell fizetniük a szigeti létesítmények gazdáinak. Ha ez az összeg néhány éven át valóban csak a Sziget céljait szolgálná, rengeteget lehetne belőle megvalósítani. Azonban egyéb bevételekkel együtt a tanács pénztárába kerül és más kiadásokra fordítják. Sokféle terv, sokféle szándék vetődött, s vetődik fel a Szigettel kapcsolatban. Valósítsuk meg belőlük a legkedvesebbet, minden budapesti ember szívbéli kívánságát: tegyük a Szigetet igazi pihenőhellyé, így a költő kedvére is tennénk, kinek szelleme bizonyára ott jár ma is a kedves tölgyek alatt. Túri András A gyönyörű Ybl-fürdő ablaktalan falaira ránőttek a bokrok és a fák. (Bozsán felvétele) XXWXVVVC'XXVCvVyXXXXXXXXV^CXXWXXXXXX | FOTOAMATOROKI 1 A v I részére az OFOTÉRT Vállalat | Ifotobuszt indít) * A t ft * X augusztus 16-án az I -Balaton legszebb helyeire.1 5 a * / 1 Jelentkezés az IBUSZ iro-p | Adásban és az OFOTÉRT \ j I ISzent István körút 3., i Rákóczi út 71., ' y. , Párisi utca 7. szám alatti pM boltjaiban.