Esti Hírlap, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 12. szám

Pin­­ay leváltása nem oldotta meg a francia politikai válságot Párizs, január 14. Pinay felmentéséről és Baumgartner pénzügyminisz­teri kinevezéséről megjelent a rendelet a francia hivatalos lap csütörtöki számában. Poli­tikai megfigyelők valószínűnek tartják, hogy legalábbis Max Fléchet kereskede­lemügyi államtitkár követ­ni fogja Pinay-t és kiválik a kormányból. Kétségtelennek látszik, hogy Baumgartnernak, a Francia Bank kormányzójának pénz­ügyminiszteri kinevezése való­jában kompromisszumot jelent. A párizsi sajtó alaphangja csü­törtökön reggel. Pinay leváltása egymagá­ban nem oldotta meg a politikai válságot. Az Humanité hasábjain Etienne Fajon így jellemzi a helyzetet: — Napvilágra kerültek a po­litikai ellentétek a kapitalista csoportok között. Ezek a véle­ményeltérések elsősorban a külpolitika síkján mutatkoz­nak. A dollárhoz kapcsolódott gyárosok és bankárok szembe­helyezkednek azokkal, akiknek érdeke szabadulást követel a dollár gyámsága alól. Pinay az első csoport embere. Fajon ezután megállapítja, hogy Algéria és Afrika tekinte­tében is ellentétek mutat­koznak, és ezekhez csatlakoznak a gaz­dasági természetű véleményel­térések. — Kétségtelen — írja ezután Fajon —, hogy Pinay távozása alkalmat ad az ultrareakció­sok, a pártütök mozgolódásá­nak megélénkülésére. Az a le­hetőség sem zárható ki, hogy a személyi hatalom rendszere kihasználva az események je­lenlegi kavargását, megkísérli, hogy végezzen a demokrácia sovány maradványaival. A kommunistákat, az öntudatos franciákat mindez éberségre, egységre, harcra szólítja. KOREÁBA Százötvenezer Japánban élő koreai jelentkezett, hogy visz­­szatér hazájába. Bár legtöbbjük Dél-Koreából származik, mégis a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utaznak. Évek során sok koreai megházasodott, illetve térhez ment Japánban. Képünk két fiatal japán nőt mutat, aki búcsút int a szigetország partjainak, mert koreai férjükkel együtt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba hajóznak. k .t f f Álom, álom, édes álom Álomvizsgála­tot tartott dr. Na­thaniel Kleitmann amerik­ai álomspe­­cialista, s érdekes megállapításokra jutott chicagói „álomlaborató­riumában” amely agysejt-árammé­­rővel van felsze­relve. Megállapí­totta, hogy az ál­modó ember „agy­hullámainak” és a pupillának moz­gása sokkal gyor­sabb, mint az álomtalanul alvóé ,­s így pontosan lemérhető egy álom időtartama. Az alvót minden álom után feléb­resztették és el­mondatták vele ál­mát. Azután to­vább ashatott. Kleitmann meg­állapításai szerint az első álomképek nagyon gyengék, határozatlanok. Ezután következik az első mély alvás­szakasz, amely mintegy 30 percig tart. Az elalvás után 70 perccel az alvás ismét „köny­­nyebbé” válik, s ekkor kezdődik az első álom, amely mintegy 9 percig tart. Három órával az elalvás után kezdődik a máso­dik álomperiódus , 19 perces időtar­tammal. Újabb al­vási időszak után harmadik álompe­riódus következik, amely 24 percig tart. A negyedik álomperiódus az alvás hetedik órá­jában következik, s 28 percig vagy néha hosszabb ideig is eltart. Ha valaki több mint hét órát alszik, esetleg még egy újabb álompe­riódus is bekövet­­kezhetik. Átlagosan tehát kiszámították: az alvó, aki hat órát alszik, 52 percet álmodik, a nyolc órát alvó pedig ke­reken 80 percet! Minden normális ember minden éj­szakán átlagosan négyszer álmodik, de a felébredésnél csak az utolsó ál­mára emlékszik. ÓRIÁSI SIKER! PROLONGÁLVA! Egy hét alatt több, mint 100 ezren nézték meg a VÖRÖS TINTA című új magyar filmet. N­­éven alul nem ajánlott. Széles változatban: Szikra (egész nap), Alfa, Alkotmány, Dózsa. Normál változatban: Szabadság (XI. ker.), Madách, Tátra, ,;ó v ❖ •‹ •‹ •.* •@ .• *.• . *•* | Új filmek a budapesti mozik műsorán­­ | A nap bolygója voltam .| Egy fiatal tudós különös utazása. Színes, szovjet •­ utópisztikus film. · Korhatár nélkül. % ••• Vörösmarty (egész nap) | Fény (de.) % Ugocsa * ❖ I. 18-tól: Palota X Horgász a pácban .♦. A „Megmentettem az életem” főszereplőjének új francia ❖ filmje­­ ••• Korhatár nélkül. £ £ Corvin Vörös Csillag (de.) £ £ 1. 18-tól: Dózsa X­­ KATONASZÍV ❖ x ❖ Szovjet film £ *­* Korhatár nélkül. ❖ Puskin (du.) £ £ Táncsics * „ Az oroszoknak ugyanannyi joguk van a Csendes-óceánra, mint nekünk" A New York Post válasza Mansfield szenátornak New York, január 14. Az amerikai lapok újabb­­ kommentárokat közölnek a ter­­vezett csendes-óceáni szovjet rakéta­kísérletekről. Több lap­­ nevetségessé teszi azokat az­ amerikai államférfiakat, akik tiltakoztak a kísérletek ellen. Mansfield a tervezett kísér­leteket „önkényesnek” nevezi, s azt követeli, hogy a külügy­minisztérium tiltakozzék Moszkvánál. Ha ez sem akadá­lyozza meg a kísérleteket, java­solja, hívják össze az ENSZ rendkívüli ülésszakát. Mans­field, Truman és a többi de­mokratapárti képviselő — írja a New York Post — felháboro­dott, mert az oroszok senkitől sem kértek engedélyt, hogy végrehajtsák kísérletüket. Ez a felháborodás egy kissé meg­késett. Kinek az engedélyét kérte az Egyesült Államok, ami­kor halált hozó rádióaktív esővel borította el ugyan­ezt az óceánt? Kinek az engedélyét kérjük most, mikor rakétákat lövünk ki Cape Canaveralból az Atlan­ti-óceánba és Vandenberg légi­­támaszpontról a Csendes­­óceánba? Szerencsére az oro­szok csupán töltet nélküli ra­kétákat próbálnak ki, ezért Mansfield aggodalma a „békés és ártatlan emberekért” kissé melodramatikusnak tűnik. A lap emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok 1954-ben nukleáris kísérletei céljára ha­talmas területet zárt le és a kí­sérletek következtében a Marshall-szigetek egyes lakói és a Fukurumaru ja­pán hajó legénysége rádió­aktív fertőzést szenvedett. Akár tetszik, akár nem, a Csendes-óceán nyílt tenger, és az oroszoknak ugyanannyi jo­guk van, hogy igénybe vegyék, mint nekünk — írja a New York Post. 7000 halott, 200000 fogoly Milyen a dél-vietnami demokrácia ? Moszkva, január 14. Az Iszvesztyija mai száma megjegyzéseket fűz Diem dél­vietnami köztársasági elnök kijelentéseihez, melyek szerint Dél-Vietnamban „demokrácia” van. A lap egyebek között megjegyzi, hogy a dél-vietna­mi ellenállási mozgalom 4000 volt tagját a legrafináltabb­­ kínzásokkal gyötrik. Diem uralma alatt eddig 7000 embert­­ gyilkoltak meg, és több mint­­ kétszázezret vetettek börtönbe,­­ illetve koncentrációs táborba.­­A dél-vietnami hatóságok? ! nyíltan kérkednek gyilkossá­gaikkal, a lapokban közlik ál­­­­dozataik fényképét. Pusztító földrengés Dél-Au­­­rikáb­an Lima, január 14. Heves földrengés pusztított a dél-amerikai Peruban, Bolíviá-­­­ban és Chilében. Dél-Peruban a 200 ezer lakosú Arequipa város külső kerületeiben 63 ember meghalt, 200 megsebe­sült. A városban szünetel az áram- és vízszolgáltatás. Káro­kat okozott a földrengés a kör­nyék több más városában is. Terasz-sztrájk Négyzetméterenként 120 „ke­mény’" frankról 600-ra emelte Párizs város tanácsa a Champs Elysée teraszos kávéházainak adóját. A törvény megtiltja, hogy a tulajdonosok egyúttal áraikat is emeljék, ezért a te­raszos kávéházak gazdái most közös akciót szerveznek, és mindaddig lemondanak a ven­dégcsábító „kerthelyiségek” használatáról, amíg a tanács nem csökkenti az új adókat. Málta függetlenséget a­kar , Valetta, január 14. Mintoff, a máltai munkás­párt vezetője, a sziget volt miniszterelnöke, egy küldött­ség élén valószínűleg rövide­sen New Yorkba utazik és az ENSZ elé terjeszti Málta füg­getlenségi követeléseit. Német Béke Érdemrenddel tüntetik ki Schweitzert A Nobel-békedíjas 85 éves dr. Albert Schweitzert a német béke­ tanács elnöksége, a német Béke Ér­demrenddel tünteti ki. Ez a német békemozgalom legmagasabb kitün­tetése, amellyel a bék­etanács Schweitzernek a béke ügyéért és a népek közötti megértésért folyta­tott évtizedes fáradozásait kívánja elismerni. Elveszett testrész... A svédországi Angelholm város főutcáján szirénázva rohan egy mentőautó. .. ko­csiban rendőrök, akik sürgő­­­­sen keresnek­­ egy fület. A fület egy autóvezető „vesztet­­­ te el” karambolozás közben.­­ A sebesültet azonnal beszál­lították a helyi kórházba, ahol a sebész azonban kije­lentette, hogy ha a beteget ismét „szalonképessé” akarja­­ tenni, akkor szüksége van a levágott fülre. A rendőrök a baleset színhelyén való szor­gos keresés után megtalálták a fület, visszarohantak a kórházba, s a szerencsétlenül járt autósra a sebészek visz­­szavarrták elvesztett ékessé­gét. Zenélni ezüst? Tüntessék ki aranyéremmel azokat az olasz városokat, amelyek az idén nem rendez­nek zenei fesztivált — javasol­ta nemrégiben az olasz parla­mentben egy képviselő. Ha meggondoljuk, hogy Olaszor­szágban az utóbbi időben mennyire elharapózott a­ kü­lönböző városokban a zenei fesztiválok divatja, a javaslat talán nem is olyan furcsa. @i&dag.g.epeke­k Erich Ruby, a kiváló nyu­gatnémet filmíró nálunk is ismert „Csodagyerekek” cí­mű filmjében úgy oldja meg a konfliktust, hogy a hitleri időkben magát SS Sturmfüh­­rerré, Adenauer Németorszá­gában pedig vezérigazgatóvá feltornázó, de változatlanul el­lenszenves és változatlanul meggyőződéses náci főszereplő belezuhan a liftaknába. Ez a zuhanás Ruby filmjében deus ex machinaként, az igazságot osztó felsőbb, eseményeken kí­vülálló és ebben az egy eset­ben­ érvényesülő erőként lép fel. Rubynak szüksége volt er­re a megoldásra, mert nyilván­valóan — a nevetségessé válás kockázata nélkül — még film­ben sem vállalkozhatott arra, hogy akárcsak egy olyan nyu­gatnémet bíróságot is bemutas­son, amely a szépen dekorált volt SS Sturmführert és mai gazdag vezérigazgatót náci bűneiért elítélt volna. Ruby filmje ezzel a hiányosságával tulajdonképpen lesújtó véle­ményt mond arról az ade­­n­ iueri Németországról, amely ma jogállamnak, szabadnak, demokratikusnak és a német nép egyetlen képviselőjének vallja magát, habár mindennek valójában az ellentéte. Ruby filmjének ez a negatívumban kifejezett bírálata és figyel­meztetése komoly tényekre tá­maszkodik, amelyeket most, éppen a legutóbbi napokban történt nyugat-németországi fasiszta provokációk tettek nyilvánvalóvá az egész világ előtt. A nyugati polgári sajtó nem­régen még arról cikkezett, hogy „a kommunisták Nyugat- Németországot bűnbakként akarják a világ közvéleménye elé állítani, és az itt-ott előfor­duló náci megnyilvánulásokat általános fasiszta veszélynek akarják beállítani”. Ma ugyan­ezek a lapok oldalszámra köz­lik a nyugat-németországi fasiszta gaztettekről szóló je­lentéseket, s maguk is kényte­lenek elismerni, hogy nem egyes elszigetelt esetekről, ha­nem szervezett náci provoká­ciókról van szó, amelyeknek szálai nem egy esetben a bonni kormánynegyedig is elvezet­nek. A jelenlegi nyugat-németor­szági eseményekkel kapcsolat­ban helyes felvetni az ősi jo­gi formulát: „Cui prodest?” vagyis kinek használ az, ami karácsony éjszakájától kezdve­­ a bonni államban történt? Azt már az erre adandó vá­lasz elején le kell szögez­nünk, hogy a nyugat-németor­szági horogkereszt- és náci jel­szó mázolásokat nem lehet egy­szerűen antiszemita hullámként elkönyvelni. A több mint 50 milliós Nyugat-Németország­­ban alig 30 000 zsidó vallású ember él; ezek legnagyobb ré­sze nem játszik szerepet sem a nyugatnémet politikai, sem gazdasági életben — így hát a puszta arányok figyelembevé­tele is azt bizonyítja, hogy az antiszemita megnyilvánulások csak felületi kísérői egy széles alapokon nyugvó, nyílt fasisz­ta zászlóbontásnak. E mögött pedig nagyon is konkrét nagy­tőkés-imperialista érdekek hú­zódnak meg. A fasiszták nyílt jelentkező­i, se szervesen a bonni ál­lam egész eddigi politikájának táptalajából nőtt ki. Hiába ál­lította Adenauer nemrég Hruscsovhoz intézett levelében, hogy Nyugat-Németországban nincsen revansizmus, ő maga pedig nem tűrné meg, hogy re­­vansisták üljenek kormányá­ban, hiába nyilatkozott az an­gol televízióban is, azt bizony­gatva, hogy Nyugat-Németor­szágban a nácizmust sikerült teljesen kiirtani, s az antisze­mitizmus „hál’ istennek, csak a múlté...” — a tények mást mondanak és makacs dolgok. Csupán néhány a tények közül: A „demokratikusnak” kikiál­tott Nyugat-Németország bíró­ságainak élén — s ez adatsze­rűen bizonyítható — több, mint 800 olyan volt hitlerista vérbíró áll, akik több ezer ár­tatlan embert küldtek a vér­padra. Az újrafeltámasztott Wehrmacht minden törzstiszt­je — kivétel nélkül — a hitleri hadsereg tisztje volt. A bonni belügyminiszter nemrég adott ki egy olyan bizalmas utasítást, amelynek értelmében az RS és az SA volt tagjait a rendőr­séghez való felvételnél előnyben (!) kell részesíte­ni. Nyugat-Németországban belügyminiszteri engedéllyel több mint ezer militarista ka­tonaszövetség működik , s az őket engedélyező belügymi­niszter maga is az SA tagja volt. Az áttelepítésügyi mi­niszter háborús főbűnös, len­gyelek, ukránok ezreinek gyil­kosa. Adenauer kancellári hi­vatalának vezetője Hitler faj­­törvényeinek egykori magya­rázója. Az ország diplomáciai képviselői Hitler pártjának lel­kes volt tagjai. S végül, de nem utolsósorban a bonni kor­mány gazdasági támogatói ugyanazok, akik egy negyed­százada Hitlert segítették Mars szekerére. S akik akkor a Cyklongázt és a Tigris pán­célosokat adták Hitler legé­nyeinek kezébe — ma ugyan­ezeknek atomágyúkat és atomrobbanófejes rakétákat adnak. A nyugatnémet nagytőké­nek azok a nem jelenték­telen csoportjai, amelyek — szövetségben az amerikai tőke szélsőségesen hidegháborús kö­reivel — az NDK bekebelezé­sére, az Odera—Neisse határ megváltoztatására és más re­­vansista lépésekre törekedtek és törekszenek, nem jó szem­mel nézik a mind határozot­tabb körvonalakat öltő nem­zetközi enyhülést. Céljuk az, hogy megzavarják a tisztuló nemzetközi légkört, gáncsot vessenek a tárgyalásoknak, visszahozzák a legjegesebb hi­degháborús viszonyokat. Ez lenne ugyanis annak feltétele, hogy Nyugat-Németország megszilárdíthassa nyugat-euró­pai politikai, gazdasági és ka­tonai hegemóniáját, tovább­fejleszthesse hadipotenciálját, rákényszeríthesse veszélyes po­litikáját szövetségeseire. S eze­ken a tényeken nem sokat vál­toztat az, hogy Adenauer kan­cellár kétarcú politikát folytat: egyik oldalon biztatást ad a feltörekvő náciknak, a mási­kon pedig „sajnálkozik” a ná­cik feléledő tevékenysége mi­att. S azt a látszatot akarja kelteni, hogy maga a „biztosí­ték” térhódításuk megakadá­lyozására. A végső cél a békebontás, a zavarkeltés. Adenauer a vi­lágpolitika porondján az eny­hülést gátló, fékező tényező­ként lép fel, a mostani fasisz­ta provokációk sorozata pedig szintén nem szolgál mást, mint a nemzetközi légkör zavarossá válását, amelyben bizonytalan­ná válhatna a kormányfők ta­lálkozója, a leszerelés, min­dennemű közeledés. Nem ál­lítjuk, hogy Adenauer a náci zászlóbontás közve­etlen szerve­zője vagy irányítója, de nyil­vánvaló a felelőssége ezért, s szembeötlő az érdekazonosság Adenauer politikai céljai és a nácik feltörekvése között. A most szétszórt fasiszta zsarátnok a múlt erőinek próbálkozása. Időben el kell taposni. Erre a mai nemzetközi helyzetben megvan minden lehetőség. Bizonyítéka ennek az a felháborodás, amely a nyugat-németországi náci zász­lóbontást világszerte és ma­gán Nyugat-Németországon belül is kíséri. 1960 nem 1933, a világ közvéleménye mind­inkább rádöbbent a Szovjet­unió figyelmeztetésének he­lyességére, s egyre inkább haj­landó az ebből fakadó követ­keztetések levonására. A le­győzhetetlen szocialista világ­tábor, az átalakult világkép mellett, ezek a kimondott és talán ma még kimondatlan nyugati meggondolások is biz­tosítékai annak, hogy a nácik által szétszórt tüzes zsarátnok nem fogja tudni újra lángba borítani a világot. Haynal Kornél Fordította: ,,Sapo“ Prága, január 14. Negyven szóból áll a csehszlovák nyelvészek „gépesített” szókin­cse. A napokban a Sapo-gyártmányú elektronikus géppel néhány an­gol mondatot sikerrel fordítottak cseh nyelvre. A csehszlovák szakem­berek véleménye szerint az eddigi eredmények csupán az első lépést jelentik a gépi fordítás gyakorlati megoldása felé, amit csak a nyel­vészek nemzetközi együttműködésével és a technika további fejlesz­tésével lehet megvalósítani. Második „Eiffel-torony" Tokió új televíziós adótornya na­gyon hasonlít a párizsi Eiffel-to­­ronyhoz, de 33 méterrel magasabb — 333 méter. Alapterülete 80x80 mé­ter és építéséhez 3800 tonna acélt vettek igénybe.

Next