Esti Hírlap, 1961. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-23 / 225. szám

Ezer kilométer gyalog, lóháton, autón, motorkerékpáron (5) Az egymillió gyümölcsfa városa Gyárak a híres városban — Épül az Alföld legnagyobb szállodája Országjáró utam során egy napot töltöttem a „híres vá­rosban”. Az egymillió gyü­mölcsfa városa hallatlanul gyors ütemben iparosodik: a konzerv- és a téglagyárak, a szeszfőzde után az ipari üze­mek egész sora kezdte meg a munkát, közöttük olyan jelen­tős ipari létesítmények, mint a Reszelő- és a Magnetofongyár. A város másik új jellegzetessé­ge az állandó építkezés. A Rá­kóczi úton néhány év alatt pa­lotasor épült, gyönyörű, mo­dern nagyvárosi bérházakkal. A város fejlődését igazoló sok­­sok adat közül csak egyet em­lítek: 175 millió forintos beru­házással a jövő évben megkez­dődik Kecskemét teljes csator­názása. A képen a főtér egy részle­tét látjuk. A Szabadság tér és környéke Kecskemét város szí­ve. Itt áll Kecskemét legna­gyobb büszkesége, a tanácsháza jellegzetes palotája. Homlok­zatán a város címere: ágasko­dó kecskebak, alatta a felirat: „Sem magasság, sem mélység nem rettent.” Itt a környéken épül a város új nevezetessége, az Alföld legnagyobb, száz vendégszobás, gyönyörű, szál­lodája. MÁSODIK KÉP: Ezt a gyönyörű kovácsoltvas kaput — a város legöregebb templomának kertjében — Ti­­ringer Ferenc, az 1920-as évek híres díszműlakatosa készítet­te. Ez is helyi nevezetesség, mint Kecskemét másik­ nagy büszkesége, a levéltár, amely­ben több mint négy és félmil­lió iratot, okmányt, feljegyzést őriznek. A régiek mellett hadd említsek meg egy újat is: a keskenyfilm­-stúdiót,­­amelyet az idén adtak át. Eddig tizen­egy oktató-, illetve riportkis­­film készült a stúdióban, amely a megye 126 keskenyfilmes moziját látja el színes, érdekes, tanulságos filmekkel. HARMADIK KÉP: A felvétel a város déli ré­szén, a volt Rávágy téren ké­szült. Ezernyolc lakás — egy új városnegyed épül itt — a munkát már megkezdték — nyolctantermes iskolával, böl­csődével, óvodával, üzletekkel, játszótérrel. Háromszázhetven­­hat család már jövőre ideköl­tözik. Az új városnegyed mel­lett, a tervek szerint, hatalmas szabadtéri színpadot is építe­nek. Balogh László (MTI-fotó : Lajos György felv.) ELSŐ KÉP. ANGYAL MARIKA A tizennyolc éves tanulónk lató — Bécsben képviselte a gyárat Herend ifjú művésze Délután értem a Herendi Porcelángyár kapujába. Félre kell állnom az útból, mert vé­ge a munkaidőnek, kifelé tódul a nép, a boltíves kijáratban zeng a vidámság, sok fiatal lány, fiú dolgozik a világhírű gyárban. Angyal Marikát ke­resem. Két hétig képviselte a Herendi Porcelángyárat a bécsi nemzetközi vásáron. Fiatalon szerzett hírt magának, a gyár­nak. Vakító fehér köpenyben, szép arcú, fekete hajú kislány lép a portára, ő az­ Angyal Marika. A hús, boltíves szobá­ban beszélgetünk. — Mostanában mivel foglal­kozik? — A tanulókat oktatom. — Ilyen fiatalon? Hol ma­radt a tanító néni szigorú szemüvege? — Jaj, ne,is mondja, már nemsokára kell, mert olyan közelről nézem a vázákat, Bécsben is rám szóltak miatta. Tizennyolc éves, az iskolá­ban szeretett rajzolni. Tájké­pet, sok-sok virágot. Gimná­ziumba és a gyárba jelentke­zett felvételre. A gyártól jött hamarább az értesítés és Ma­rika ment, mert szerette a por­celánokat. Három éven át min­dig kitűnőre végzett. Vörös ok­levelet kapott, a legjobbat. Fel­szabadult, festő lett, még job­ban igyekezett, szorgalmasan dolgozott. Egy napon néhány barátnőjével együtt az igazga­tó irodájába hívták: elvállal­­ja-e, hogy a bécsi vásáron kép­viseli a gyárat? Bécsben szabad kézzel fes­tett, színeket kevert, satírozott, árnyékolt, elejétől végig be­mutatta, hogyan készül a he­rendi porcelán. Az osztrákok órákig nézték, körülállták. A herendi lánnyal kezet fogtak az osztrák államférfiak. Itt lakik a gyár tanulóinak otthonában. Dolgoznak, tanul­nak, sportolnak, szórakoznak. Most Debrecenbe készülnek, utána Csehszlovákiába utazik a társaság. Átmegyünk a művészházba. A terpentin szagú szobában fehér hajú, fehér köpenyes, egészségtől piros arcú, nagy bajuszú embert találunk. Néz­zük, hogyan születik a remek­mű. Hornung György az idős művész. Egy belga kereskedő sürgős rendelését teljesíti. Mindennap gyalog jár a szom­szédos Bándról a gyárba és vissza. Ennyi mozgás kell annak, aki ülőmunkát végez — mondja. Az öregúr leteszi a tollat, festéket kever, s felnéz Marikára. — Hazajöttél, kislányom? Békés Attila Tovább tart a szeptemberi nyár! Tovább élvezheti esténkint a­­ vidám műsort a Marika kertpresszóban VIII., Rákóczi út 15. PAGOGYIN ARISZTOKRATÁK Jókai színház Napéj­egyenlőség - hivatalos ősz Miért tart tíz perccel tovább a nappal, mint az éjszaka, mikor pedig egyforma hosszúak? Hajnal a Déli-­, alkonyat az Északi-sarkon Szeptember 23-án reggel 7 óra 43 perckor hivatalosan megkezdődik az ősz. Amint dr. Kulin György, az Uránia Be­mutató Csillagvizsgáló igaz­gatója elmondta az MTI mun­katársának, ebben az időpont­ban „halad keresztül” a Nap a Föld egyenlítői síkjának meghosszabbításán. Az úgyne­vezett égi egyenlítőn, tőlünk ebben a pillanatban pontosan 150 millió kilométerre. Ezen a napon az egész földkerekségen mindenütt egyforma hosszú a nappal és az éjszaka. Illetve mégsem egészen, mert például nálunk a nappal reggel 5 óra 31 perctől délután 5 óra 41 percig, tehát 12 óra és 10 percen át, az éjszaka pedig csak 11 óra és 50 percen át tart. Ez azonban nem a Na­pon múlik, mert az pontosan betartja a „menetrendet”: a valóságban reggel 5 óra 36 perckor kel és délután 5 óra 36 perckor nyugszik. A légkör azonban megcsal­ja az embert: megtöri a hozzá érkező suga­rakat úgy, hogy a Napról akkor is eljutnak hozzánk a fénysu­garak, amikor még vagy már a látóhatár alatt van, reggel tehát öt perccel hamarabb, este öt perccel későbben látjuk a látóhatár fölé emelkedni, illet­ve mögötte lebukni, mint ami­kor a valóságban kel és nyug­­szik­. Szeptember 23-án a Nap pontosan keleten — ahogyan a csillagászok mondják —, a „ke­letponton” kel és a „nyugatpon­ton” nyugszik le. Az Egyenlí­tőről szemlélve éppen a zeni­ten vonul végig, míg akik a sarkokról nézik, tulajdonkép­pen a napkorongnak csak a felét kellene látniuk, de — megint csak a légkör közre­működése révén — a Nap egész kerülete, tehát a láthatár alatt levő fele is megmutatko­zik a szemük előtt. Elvileg ebben a pillanatban búcsúzik el a Nap egy fél esz­tendőre a Föld Északi-sarkától, ahol most elkezdődik a féléves éjszaka, és hozza el a féléves nappal hajnalát a Déli-sarkon. Egyébként a két félteke kö­zül az egyes évszakok tartama tekintetében jelenleg a mienk, az északi van szerencsésebb helyzetben. A Föld ugyanis nem állandóan azonos sebességgel kering a Nap körül, hanem a márciusi napéj­egyenlőségtől a szeptem­beriig lassabban járja végig a keringési pályájának felét, mint szeptembertől márciusig a másik felét. Ez az oka annak, hogy most az északi félgöm­bön a tavasz és a nyár együtt­véve körülbelül hét nappal hosszabb, mint az ősz és a tél. A déli féltekén viszont a „hosszabb félévbe” az ősz és a tél esik, míg a tavasz és a nyár rövidebb. Ez a helyzet azonban nem marad így örökké. De a változás olyan lassú, hogy csak 11 000 év múlva ér­kezik el az az idő, amikor a déli félgömb lakói élvezhetik ugyanennyivel tovább a ta­vaszt és a nyarat, s a mi félte­kénk szenved majd többet az ősz és a tél kellemetlenségei miatt. „Terelgeti nyájá­t, fújja fu­rulyáját ...” A furulyáját ugyan nem fúj­ja, szép, keringő füstkarikákat fúj Pest f fölé — arrafelé fújja, azzal a bizonyos egy régi nótá­val ezt is vigye át Budáról a szél — szivart szív, Csongort, a pesti juhász. . Előbb a nyáj, aztán a bútor Itt terel — szamárral, puli­val — a Hármashatárhegyem, a reptér ma már kisült gyepén. Pesti juhász, tsz-juhász egy hó­napja: úgy vette a nyájat, hoz­­zatta a­­juhászt a Rozmaring Tsz Fejér megyéből. Mert terjeszkedett a kis ker­tészeti tsz: szántói vannak, kő­bányája és a Hármashatár­­hegy, a Csúcshegy, a Virányos­nyereg kopár lejtőin legelői. A vitorlázó reptér is az övék. Hasznosítani kell, ezért vettek hát Fejér megyéből egy nyá­jat, s kerestek hozzá egy ju­hászt. A juhászt a Gyapjúforgalmi ajánlotta: Érden él egy egyéni juhászcsalád, panaszkodik, hogy szorul a legelő, majdhogy csak az utak mentén legeltet­het. Jó, füves, tág helyre el­menne. Megállapodtak hát id. Szabó Istvánnal, július máso­dikén, pénteken, délelőtt ti­zenegy órakor szamárral, nyáj­jal, pulival nekiindult Pesthi­deg kútnak. Szombat éjjelre meg is érkeztek. Másnapra meg az asszonyok: felesége, menye, teherautón, bútorral. Egy hó­napig szerződéses juhász volt, augusztus elején aztán belépett családostul a tsz-be. A vártüzér és a maglódi lány Hol született a pesti juhász? Elmondom előbb: apja, nagy­apja, dédapja, minden őse ju­hász. Nahát, hol született? Pesten, a Klauzál utca 24- ben. Édesapja vártüzér volt azon időben, a fővárosban szolgált, itt ismerkedett meg egy mag­lódi lánnyal, aki szintén a vá­rosban szolgált. És mióta juhász? Tizenöt éves kora óta önál­ló juhász, ma hatvanegy esz­tendős. S mióta szivarzik? Előbb, mint ahogy önálló lett. Vagyis bojtár kora óta. Egyszer kiégette kabátját vele, mert jöttek az úton, s gyorsan hóna alá csapta a szivart, meg ne lássák. Otthon meg azt mondta: megrágta a kabátot a kutya. Mert amint felfedezte az égést, fogával jól körülrág­ta, mintha a kutya rágta vol­na meg. Mondta is az anyja: hiába vagy bojtár, csak meg­látszik, hogy Pesten születtél: szivarszagú lyukat rág rajtad a kutya is. Erzsi táncolni szeret A fiatalasszony, a menye, tápiószentmártoni lány volt. Az Érdi Állami Gazdaságban dol­gozott, arra legeltetett a juhász fia, az ifjabb Szabó, amerre a lányok kapáltak. Három hónap sem telt belé, juhászáé lett Kollár Erzsiből. Ő is terel most a budai hegyekben, ő volt a kospásztor. Tizenkét állami kossal járt. Azért múlt időben, mert a kosokat most engedték egybe az anyákkal, húsz napig együtt járnak velük. Aztán majd de­cemberig — az állami koste­­leptől, decemberig kapták meg őket — ismét az ő gondja. De­cembertől jövő őszig újból vő­legények maradnak a kosok. — De holnapután ismét ju­hász leszek — mondja a fia­talasszony. — A férjem akkor megy be Pestre motorból vizs­gázni. Vettünk egy Danuviát, holnapután rám marad a nyár. — Szokott-e bejárni a város­ba? , — Hetenkint kétszer is. Be­vásárolni, piacra, boltba. — Budára avagy Pestre? — Csakis Pestre! A busz ugyanannyiba kerül, akkor már inkább Pest! — Szórakozás? — A tánc. Azt szeretem. Voltunk már a Corvin Étte­remben, a Normafánál, a Kis Rablóban; jó, hogy Pesten va­gyunk juhászok. — Mozi, színház? — Ezért várom a telet. Na­ponta akkor csak egyszer kell kihajtani, etetünk majd, s me­gyünk színházba, moziba. — Az ifjú Szabónak mi a szórakozása? — Ő nem szeret táncolni. Kár, én azt szeretem a legjob­ban. — Hát mit szeret? — Beszélgetni. Ő is szeret járkálni, beülni, de inkább csak beszélgetni. Hová lett az a legendás, versbe is szedett juhász magá­nyával, bánatával? Mai juhász, pesti juhász: be­ülni, beszélgetni szeret. Kőbányai György a juhász Nyár legel a pesti reptéren — A kospásztor — Csarnokban vásárol a juhászné Terelgeti nyáját... (Bozsán felv.) Az öreg juhász Napos, száraz idő, hűvös éjszaka A Meteorológiai Intézet elő­zetes előrejelzése szombat es­tig: kevés felhő, eső nélkül. Mérsékelt keleti, délkeleti szél. A nappali legmagasabb hő­mérséklet szombaton ország­szerte 21—24 fok között lesz. Budapesten pénteken délelőtt a hőmérséklet 18 fok.

Next