Esti Hírlap, 1962. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1962-06-02 / 128. szám

A kard-kereszt-dollár szövetség Argentínában A napokban huszonnégyórás általános sztrájk zajlott le Argentínában. Ezzel — hangzott a távirati jelentés — a munkások a növekvő megélhetési költségek és a rossz munkafeltételek ellen tiltakoztak, követelték a letartóztatott munkásvezetők szabadon bocsátását és az elmaradt bérek rendezését. Tehát a figyelmeztető, sztrájkok kategóriájába tartozott, s a felsorolt sérelmek valóban érzékenyen érintik a munkásokat és a kistisztviselőket. De más értelemben is figyelmeztetés volt ez, kifejezi a válságos argentin helyzetet: a szervezett munkások óva intik a hatalmat kézben tartó ezredesi és Tábornoki kasztot, ne feszítse túl a húrt! A tábornoki kar, vagy — ahogy a jelentésekben általában szerepel — a hadsereg, ez év márciusában lépett előtérbe. Talán emlékszik az olvasó, a március 18-i argentin választásokon a peronista front és az őt támogató demokratikus erők nagy győzelmet arattak. Ez a váratlan eredmény nagy riadalmat okozott a kormányban és a felső rétegekben. Tüstént mozgósították a hadsereget, elmozdították Frondizi elnököt, megsemmisítették a választások eredményeit. Azóta Argentína le sem kerül az újságok hasábjairól, állandó gazdasági válsággal párosult írparlamentáris katonauralom miatt él. Miért ijedtek meg a földbirokosokat és a pénzvilágot képviselő tábornokok a perofista előtöréstől? Miért bontották fel az alkotmányosságot Olyannyira, hogy még ma sem adják, mit csináljanak? Váaszul egy névhez kell megjegyzéseket fűzni, így Shanguk: Perón. Kilenc évig volt Argentína ünöke, 1955-ben megdöntöték. Akkoriban kelt újságcikkek ezt a kifejezést használók: fasiszta. Ma, kissé márörténelmi távlatból, s higgadtabban ez a jelző olvasható leve mellett: demagóg. Tábornok-elnök volt, akinek módszereiből nem hiányoztak fasiszta vonások. Napjainkban franco vendégeként egy madridi luxusvillában él, de neve máig is vonzó sok argentin munkás és kisember számára. Perón-jelszóval indultak a mostani választásokon az egy frontban egyesült perónista pártok, s a kommunisták támogatták őket. Ellentmondásosnak látszó helyzet. Miért működik együtt a kommunista párt a peronistákkal? Biztosak lehetünk, hogy a mély illegalitásban élő Argentin Kommunista Párt nem Perónnal, hanem a peronista munkásokkal kötött szövetséget. Nem elválasztani akarja magát a (egyes vélemények szerint a munkások egyharmadát magában foglaló) peronista szakszervezetektől, hanem velük kapcsolatot tartva harcolni a közös célokért. A peronista munkások jelszava: az imperialistaellenesség, harc a nemzeti gazdaság erősítéséért és az életszínvonal emeléséért. Ezzel természetesen a kommunista párt teljesen egyetért. De hátra van még a válasz a kérdésre, miért vonzó ma is a Perón név? Nacionalista volt, imperialistaellenes programmal került hatalomra, s uralma első éveiben valóban Washingtonellenes politikát folytatott. Sokat tett a nemzeti ipar fejlődéséért, korlátozta a külföldi monopóliumok tevékenységét. Emelte a munkások bérét, segített a kis földbérlőkön, feleségével, a szép, korán elhunyt és merész politikai pályát befutott Evita Perónnal szociális intézkedések sorát hozták. Erre emlékezik a munkás, többé-kevésbé elhalványult azonban benne az érem másik oldala. Perón rendőrsége könyörtelenül a tömegbe lőtt, ha neki nem tetsző követelésekért vonult az utcára. Imperialistaellenessége nem volt következetes, s amikor Argentína gazdasági válságba került , beadta derekát Washingtonnak. Kiszolgáltatta a nemzet féltett kincsét, az olajat, törvényt hozott, amely tág teret biztosított a külföldi monopóliumoknak. Megígérte, de nem hajtotta végre a földreformot. Hol van hát az igazság a Perónnál tapasztalható két irányzat között? Perón és a mögötte álló erők felismerték, hogy Argentínát is áthatják a nemzeti, antiimperialista forradalmi erők, tehát engedményeket tettek a tömegeknek, hogy kifogják a szelet az igazi forradalmi mozgalmak vitorlájából. De az oligarchia cseppet sem volt hálás ezért. Megrémült attól, hogy Perón egyes vállalatok államosításával, a munkások politikai mozgósításával olyan szellemet enged ki a palackból, amelyet nem lehet majd visszaparancsolni. Kialakult ellene „a kard, a kereszt és a dollár”, vagyis a tábornokok, az egyház és Washington egységfrontja. Többször indítottak rohamot, s Perónnak lett volna ereje, hogy szétverje őket — ha felfegyverzi a munkásokat. Erre azonban nem volt hajlandó. Félt, hogy a munkások meszszebb mennek, mint amennyit ő üdvösnek tart a napjainkban? Március 18-án csak részleges választások voltak, tizennégy tartományi kormányzót és nyolcvanhat parlamenti képviselőt választottak újjá. Ebből tizenegy kormányzói tisztet és negyvenöt mandátumot a peronista, helyesebben a demokratikus front nyert el. Általános választások esetén nyilván még nagyobb lett volna a baloldali előretörés. Egyes kommentátorok most megkérdezték: visszajön-e Perón? Aligha. Kulisszák mögül kiszivárgott hírek szerint a mai peronista vezetők, vagy legalábbis egyesek közülük, nem látnák szívesen a vezért: néhány hónap alatt elveszítené nimbuszát, nem tudna és nem akara mást tenni, mint amit az 1962. március 29-én megbuktatott Frondizi elnök tett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Perón nemrég levelet írt Kennedy elnöknek, s ebben jószándékúnak nevezte az Egyesült Államok új latinamerikai politikáját, a „Szövetség a haladásért!’-programot, amelyet azonban a helyszínen elrontanak. Ez nyilván oldalvágás Frondizi és a jelenlegi argentin vezetők felé, úgy látszik, Perón felajánlkozik Washingtonnak: ő maga jobban végrehajtaná ezt a politikát. Ma a peronista szakszervezeti mozgalmat erős munkástörekvések hatják át — függetlenül egyes peronista vezetők távolabbi céljaitól. A mostani helyzet sokban különbözik Perón korszakától. Szervezettebbé, harcra készebbé váltak a munkások. Azóta győzött a kubai forradalom, s ennek példája, kisugárzása rendkívül megerősítette egész Latin-Amerikában az igazi népi mozgalmakat. Ma már az argentin munkások többet követelnek, mint amennyit Perón egyáltalán adni akart, s amit Washingtonnal karöltve adna — a megriadt tábornokok pedig sokkal kevesebbet. Az argentin vezető rétegekben ma nagyjából két csoport észlelhető: az egyik meg szeretné őrizni a parlamenti formákat, hiszen Washington is szívesebben vesz demokratikusabb színezetű kormányt. A másik csoport azonban kész nyitr katonai diktatúrát teremteni az antiimperialista és nemzeti tömegmozgalom elfojtására. Ez a vita nyilatkozik meg Guido elnök és a kormány ingadozásaiban. A fő ellentétek azonban nem itt ütköznek össze. Ma is, mint évek óta, a kard, a kereszt és a dollár szentháromság áll szemben a tömegekkel, amelyek új nemzeti politikát követelnek és gazdasági stabilitást nem a kisember, hanem a földbirtokosok és a nagytőke rovására. Tatár Imre Hárman azok közül, akik ma az argentin események előterében állnak. Balról jobbra: Peron, a jelenleg Spanyolországban élő exdiktátor, Frondizi, a hadsereg által leváltott elnök és Guido, aki jelenleg az elnöki székben ül. Nyilvánítsák nemzeti hőssé Manolisz Glezoszt Az EDA parlamenti javaslata ♦ 24 órás éhségsztrájk Athén, június 2. 1941. május 31-én Manolisz Glezosz elvtársával, Szandaszszal együtt letépte az Akropoliszról a horogkeresztes hitleri lobogót. Ennek 21. évfordulója alkalmából Paszalidisz, az EDA párt elnöke javaslatot terjesztett a parlament elé: hivatalosan nyilvánítsák a görög nép nemzeti hősévé Glezoszt és Szandaszt. Sok neves közéleti személyiség, közöttük volt miniszterek és tábornokok, azzal a követeléssel fordult a kormányhoz, hogy azonnal bocsássa szabadon Glezoszt. Az AVG1 jelentése szerint csütörtökön több börtön politikai foglyai 24 órás éhségsztrájkot tartottak, követelve az általános amnesztiát és mielőbbi szabadonbocsátásukat. A Pravda mai száma közli Bragin „Ki fenyegeti Görögországot?” című cikkét. A cikk szerzője felteszi a kérdést: miért keseregnek egyesek a nemlétező szovjet fenyegetések miatt, miért nem hallgatnak az értelem hangjára, miért nem veszik észre azt a valódi fenyegetést, amely abból származik, hogy Görögország támogatja a Pentagon legagresszívebb köreit és a bonni revansvágyókat. Vagy talán a görög uralkodó körök nem látják, hogy az általuk választott út — az ország területének rakéta-nukleáris támaszponttá változtatása — komoly következményeket vonhat maga után? A „réztáblások“ ellentámadása Vihar egy törvényjavaslat körül Százezer dolláros költséggel 190 televíziós állomást bérelt ki az Amerikai Orvosok Egyesülete és az előkelő „réztáblás” doktorok elszánt propagandakampányt kezdtek egy törvényjavaslat ellen. Az orszónok, Edward Annis bejelentette, hogy olyan javaslatot akarnak elfogadtatni a kongresszussal, amely alapjaiban veszélyezteti a szabad vállalkozást, az önálló döntés jogát. Annis doktor, aki a floridai luxusfürdőhelyeken üdülő felső tízezer divatos orvosaként tekintélyes vagyont gyűjtögetett össze, végül leszögezte: „Nem tűrhetjük, hogy ősi hagyományainkat meggyalázzák...” Tulajdonképpen mi is az az „elképesztő veszély”, ami ellen a kiváló doktorok kiálltak. Olyan törvényjavaslat került a szenátus elé, amely ugyan még mindig messze elmarad a szükségletektől, de az eddiginél mégiscsak jobban ki akarja terjeszteni a szociális biztosítást a kiöregedett munkavállalókra. Az elgondolás egyik pártfogója, Carstenson szociológus nemrég New Yorkban az óriási Madison Square Gardenben ismertette a törvényjavaslat lényegét. Ezen a gyűlésen a New York Times riportere szerint a „réztáblás’’ orvosok által kiállított kifizethetetlen orvosi számláktól rettegő idős, beteg emberek ezrei vettek részt. Ők nemigen osztják dr. Annis aggályait. Carsterson befejezésül még leszögezte: „Az Amerikai Orvosok Egyesülete óriási propagandahadjárata során hazugságot hazugságra halmoz, ők lényegileg csak azért aggódnak, hogy busás jövedelmük egy részétől esetleg elesnek a jövőben.” Porondra lépett egy nagyon is jól ismert politikai személyiség, maga Dwight D. Eisenhower exelnök. A nyugalmazott katonatisztek összejövetelén megtartottbeszédében határozottan elítélte a törvényjavaslatot. Rögtön szükségesnek látta azonban, hogy hangsúlyozza: Lehet, hogy egyes rosszindulatú emberek ebből az állásfoglalásból majd fegyvert kovácsolnak. De nekik koránt sincs igazuk. A köztársasági párt mindig pártolta a konstruktív elgondolásokat. Eisenhower állásfoglalását az amerikai sajtó hasábokon át ismertette. A legtöbb tudósító pedig szükségesnek látta megjegyezni, hogy Ike milyen ragyogóan néz ki; napbarnított, jókedvű, frissen mozog, mintha csak most érkezett volna egy kitűnő golfpartiról. Lehetséges, hogy Eisenhower pompás, sportszerű megjelenésével is azt akarta illusztrálni, hogy íme, ő sem mai gyerek már, de azért kutyabaja. Akár hiszik, akár nem, ő alig-alig érzi hiányát az olcsóbb orvosi kezelésnek. És, ha gettysburgi farmján időnként mégis összehív egy-egy konzíliumot, nem kerül különösebb megerőltetésébe. Igen, Eisenhowerről bizonyára példát vehetnek a Madison Square Garden-i akadékoskodók. És ha a volt elnök megállapításait enyhe feledékenység karakterizálja, szerinte a kiöregedett munkavállalóknak szociális biztosítás helyett valamilyen „átnevelésre” lenne szükségük. A tábornok szerint ez lenne a „generális” megoldás. S. E. AZ IBUSZ közli az utazóközönséggel, hogy az alább felsorolt nemzetközi vonatokon 1962. május 27-től CSAK ELŐRE MEGVÁLTOTT HELYJEGGYEL lehet utazni! A helyjegy ára az I. és a II. kocsiosztályon egységesen 6 forint. CSEHSZLOVÁKIA, LENGYELORSZÁG ÉS AZ NDK viszonylatában Szófia—Varsó expressz (Komárom—Pozsony—Varsó felé) Hungária expressz (Szob—Prága—Berlin felé) Orient-Balt expressz (Szob—Prága—Berlin felé) Pannónia expressz (Komárom—Prága—Berlin felé) ROMÁNIA, BULGÁRIA ÉS JUGOSZLÁVIA viszonylatában Varsó—Szófia expressz (Kelebia—Belgrád—Szófia felé) Pannónia expressz (Kelebia—Belgrád—Szófia felé) Balt-Orient expressz (Biharkeresztes—Bukarest felé) Figyelemmel arra, hogy a menetjegyek, illetve a helyjegyek az utazás megkezdését megelőző egy hónappal előbb elővételben megválthatók, továbbá, hogy a vonatok korlátolt befogadóképességűek, ezért ajánlatos a menetjegyet és a helyjegyet az útlevél kézhezvételekor azonnal megrendelni. (Az említett, helyjegyköteles vonatok mellett Csehszlovákiába, Romániába és Jugoszláviába helyjegy nélküli mentesítő vonatok is közlekednek.) Részletes felvilágosítás az IBUSZ utazási irodáiban! Fizetésemelést harcoltak ki a spanyol bányászok Bilbaoban még sztrájkolnak Madrid, június 2. Az UPI híradása szerint sikerrel járt a spanyol bányászok sztrájkmozgalma. A pénteki hivatalos közlemény szerint a kormány általános bérszintet állapított meg a bányászok számára. Az eddigi fizetési rendszerben a munkabért vidékenként másként, a kibányászott szén minőségétől függően fizették. Egyes helyeken a napi bér — az új intézkedés értelmében — 39 pesetáról 70-re emelkedett. (1 peseta 0,20 forinttal egyenlő.) A hírügynökségi tudósítások arról számolnak be, hogy a többi spanyol dolgozó küzdelme még korántsem ért véget. Bilbaóban az ország egyik kulcsfontosságú iparvidékének központjában még mindig 12 ezer munkás sztrájkol Szovjet-angol kereskedelmi tárgyalások Moszkva, június 2. Moszkvában hivatalosan közölték, hogy május második felében Londonban szovjet— angol kereskedelmi tárgyalások folytak az 1959. május 24-i árucsere-forgalmi megállapodás alapján. A tárgyalásokat jóindulat és a kölcsönös őszinteség légköre jellemezte. A szovjet küldöttség tolmácsolta azt a véleményét, hogy az angol—szovjet kereskedelem továbbfejlesztésének egyik legfontosabb módja az volna, ha Nagy-Britannia fokozná a szovjet, cikkek, elsősorban .a kőolaj és az olajipari termékek behozatalát. A két küldöttség megállapodott abban, hogy 1962 októberében Londonban összeülnek,, és 1963-ra vonatkozólag kidolgozzák az áruszállítási kvótákat. ________ Rendkívüli állapot és tífuszjárvány Hondurasban 60 iskolás gyermek halála San Pedro Sula (Honduras) június 2. A hondurasi fővárostól körülbelül 200 kilométerre fekvő városkában tífuszjárvány tört ki és 60 iskolásgyermek meghalt. A hondurasi kormány a pénteki nappal az ország egész területére rendkívüli állapotot hirdetett ki. A járvány sújtotta vidéken rendkívül kevés orvosság van. Miss Európa-választás Beirut, június 2. Az európai szépségkirálynőválasztást ezidén a libanoni fővárosban rendezték meg. A Miss Európa—1962 címet Maruja Garcia Nicolau, 19 éves spanyol szépség, majorcai elárusítónő nyerte el. Újra Inönüt bízták meg kormányalakítással Gürsel elnök újra ismét Inönüt, a Köztársasági Néppárt vezetőjét bízta meg az új török kormány megalakításával. Elhatározásáról tájékoztatta a parlament többi pártjának képviselőit is. Inönü még nem nyilatkozott, hajlandó-e elvállalni a megbízatást. Félmilliárdos ajándék a francia acélipari trösztöknek A francia kormány elhatározta, hogy három százalékkal felemeli a cement árát és tervbe vette az acél árának ötszázalékos emelését. A kormány ezzel eleget tett a nagy trösztök kívánságának. Az áremelés évi félmilliárd új frank (körülbelül 100 millió dollár) nyereségtöbbletet jelent a vasipari trösztöknek. A cement- és acélárak emelésén kívül szó van a villamos áram díjszabásainak felemeléséről is. A De Gaulle-ista kormány gazdaságpolitikájára jellemzi, hogy az elmúlt három év alatt a részvénytársaságok vagyona háromszor olyan gyorsan növekedett, mint az általuk fizetett adó. Ma 170 000 francia szénbányász 24 órás figyelmeztető sztrájkba lépett. A sztrájkot a különböző szakszervezetek közösen határozták el. Nagy robbanás Fokváros mellett Levegőbe repült egy robbanóanyagot gyártó üzem három raktárépülete a dél-afrikai Fokváros közelében. A szerencsétlenségnek hat halálos áldozata van, 14 munkás pedig eltűnt. __________ Az argentin külügyminisztérium sajnálkozik Buenos Aires, június 2. Az argentin külügyminisztérium pénteken este nyilatkozatot adott ki, s ebben sajnálkozását fejezte ki amiatt hogy Eichmannt felakasztották. Mint a nyilatkozat hangoztatja: „Az izraeli bíróság nem vette figyelembe az argentin törvényeket, amelyek szerint Eichmannra enyhébb ítéletet kellett volna kiszabni”.. (Argentínában ugyanis eltörölték a halálos ítéletet. A szerk.) „ÉGI KÉM Az amerikai légierő pénteken este bejelentette, hogy újabb „Égi kémet” lőttek fel. A mesterséges holdról semmilyen adatot nem közöltek. FŐVÁROS! NAGYCIRKUSZ TRONDA CSIMPÁNZ ATTRAKCIÓ A JÚNIUSI CIRKUSZ TURMIXBAN Jegyek kaphatók a cirkusz pénztáránál, a Corvin Áruházban, az Idegenforgalmi hivatalnál. Üzemi közönségszervezők részére VI., Népköztársaság útja 61. Tel. 225—643, 420—349.