Esti Hírlap, 1962. július (7. évfolyam, 153-178. szám)
1962-07-10 / 160. szám
VlI. évfolyam, 160. szám Ara 60 fillér 1962. július 10, kedd Tatár Imre jelenti Moszkvából: Tiltakozik a világ! Nagy érdeklődés előzi meg Hruscsov ma délutáni beszédét Moszkva, július 10. Szőke, körszakállas dán fiatalember röpiratot osztogat a kongresszusi palota előcsarnokában. Nyakában oldalzsák, s a röpiraton több nyelven felhívás olvasható a világ fiatalságához: indítsanak kampányt az atombomba ellen, „tiltakozzanak ellene mind Nyugaton, mind Keleten”. A fiatalember és csoportja csupán egyik jellemző kis vonása a békekomgresszusnak, mozgal- A béke- világkongresszus küldöttei elítélik az amerikai magaslégköri atomrobbantást mának felhívása hozzájárul a kongresszus vibráló légkörének kialakításához. Mint Eugenie Cotton bevezető szavaiban mondotta, sokféle vélemény szabad vitája indult, bár alig vagyunk még túl a kezdetén. Hozzájárulnak ehhez a képhez Collins kanonok röpcédulái éppúgy, mint Lord Bertrand Russell öreges, tanítós hangon elmondott beszéde, amelyet magnetofonszalagon küldött. Ebben — irányzatának megfelelően — azt az alapgondolatot fejtette ki: a Kelet gondoljon arra, hogy az atombomba rosszabb, mint a kapitalizmus és a Nyugat vesse észbe, hogy az atombomba rosszabb, mint a kommunizmus, tehát semmisítsék meg a nukleáris fegyvereket. Érdekes vonása volt a tegnapi ülésnek az amerikai Pantius profeszszor felszólalása, aki őszinte beszédben elítélte kormánya fegyverkezési, délkelet-ázsiai, kubai és kínai politikáját, de másrészt arról is beszélt, hogy „nem szabad azért minden hibát egy országra hárítani”. Az amerikai delegátus szenvedélyes felkiáltása Nem válaszul erre, de elhangzott az amerikai Judit Cook és egy indiai küldött szenvedélyes felkiáltása: milyen jogon veszélyezteti az amerikai kormány még a jövő generációt is a mostani magaslégköri robbantással! Rafael Jornero argentin küldött hazájáról beszélt, s felhívta a figyelmet arra, hogy ugyanazok, akik a fegyverkezést akarják, zsákmányolják ki országát, segítik a hazai oligarchiát és ezek az észak-amerikaiak. Argentína nagy szomszédja Brazília. Az az alacsony, őszülő férfi, aki az ott élő milliók nevében szólott, elmondta, hogy az Egyesült Államok sokszor robbantott már ki háborút a kontinensen, s az a küldöttség, amely Brazíliából ideutazott, jól ismeri a múltat, tudja, mit jelent a Szovjetunió a békéért folyó harc szempontjából. Baráti eszmecsere a nagy kongresszus szünetében. Tyihonov szovjet író (baloldalon) ausztráliai kollégájával, Frank Hardyvel beszélget. (Bozsán felv.) Tűzgömb a Kozmoszban Tegnap egy időre a japán rádióállomások összeköttetése megszakadt Kaliforniával, Dél-Amerikával és más területekkel. Honoluluban egy pillanatra nappali fény árasztotta el a trópusi éjszakát. 1200 kilométernyire innen, valahol a Johnston-szigetek körzetében, többszöri elhalasztás után, tegnap végrehajtották az amerikai magaslégköri robbantást. Ezúttal a hivatalos Japán is kénytelen volt számolni az ország közvéleményével és tiltakozott. És még el sem ült a robbanás hangja, világszerte egy másik, nem kevésbé erős hang dübörgött végig: a felháborodásé. Vadati japán professzor, a Tudományos Tanács elnöke, az Akahata című lap hasábjain a magaslégköri robbantások azonnali beszüntetését követelte. Fjodorov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának titkára arra hívta fel a figyelmet, milyen felmérhetetlen következményekkel járhat az amerikai kísérlet. Tudományos körökben mindenütt rámutatnak arra, mennyivel nehezebb most embert küldeni a világhírbe, mint a robbantás előtt. Nem véletlen, hogy a tiltakozás a leggyorsabban és a leghatározottabban a tudomány emberei részéről hangzott el. Csak ők fogják fel teljes nagyságában a veszélyt, amelylyel az efajta kísérletek járnak. De az egyszerű emberek millióinak felháborodása legalább ennyire megnehezíti az amerikai kísérlet tervezőinek és végrehajtóinak dolgát. Nem utolsósorban az amerikai nép véleménye az, amellyel a jobb antóknak szembe kellett és szembe kell nézniük. A leszerelési és béke-világkongresszuson részt vevő amerikai delegáció vezetője, C. B. Goodlett tegnap soron kívül kért szót, és messze hangzóan juttatta kifejezésre ezt a véleményt A dátumok véletlen egybeesése jól érzékelteti az emberiség két legnagyobb hatalmának jelenlegi vonalvezetését. Miközben Moszkva szélesre tárta kapuit a történelem legnagyobb és legösszetettebb békekonferenciája előtt, Washingtonból megadták azt a jelt, amely zöld utat biztosít a magaslégköri robbantásnak. Ez a kísérlet kiterjeszti a földön folyó hidegháborút a világűrre is. Hisszük, hogy Gagarin és Tyitov, Glenn és Shepard nem a tűzgömbök kozmoszáért, hanem a békés tudomány jövőjéért vállalta a merész tettet. Érzelem és ész, politikai meggondolás és valamennyi ország elemi érdeke kiált megálljt a tengeren túli robbantóknak. ELSŐ KÉP: Mai felvételeink munkahelyeken készültek: üzemben, utcán, építkezésen. A fotóriporter azt a pillanatot kapta el, amikor a munkás mozdulata, arckifejezése a feszült figyelmet, a tökéletes összpontosítást tükrözi. Íme, két szegecselő munkás a hídműhelyből, vállvállhoz feszül, a két testet egy akarat mozgatja: jól és pontosan irányítani a szegecselő puskát. MÁSODIK KÉP: Fiatal asszony ül a síkköszörű mellett, s amíg a kő szikracsóvát szór, tekintete elnéz valahová. De ez a nyugalom csak látszólagos. A vékony, keskeny kéz egy pillanatra sem mozdul a kapcsolóról, az ujjak hegyében ott lüktet a bonyolult gép legparányibb rezdülése is. A köszörűnél vigyázni kell: egy másodpercnyi figyelmetlenség; ha a szemcsés kő egy század- vagy ezredmilliméterrel is többet csiszol le, a munkadarab már selejt lesz. HARMADIK KÉP: Kip-kop, kip-kop, kopog a csákány. Mindennapos látvány a pesti utcán: dolgoznak a krampácsolók. Ez is olyan kép, amit észreveszünk ugyan, de a közös mozgás pontos ritmusát csak az látja meg, aki nagyon odafigyel. Pedig ebben a munkában a ritmus a döntő: az mozgatja az embereket, emeli egy pillanatban a csákányt, hogy a kellő másodpercben üssön a kőre. NEGYEDIK KÉP: feljebb, még feljebb .... Munkában a daru, betont szállít a tetőre, de aki az útját mutatja, aki irányítja, most is az ember. A munkás arcát nem látjuk, de ez nem is fontos. A testtartás, a kézmozdulat így is elárulja a feszült figyelmet. A MUNKA RITMUSA Négy pillanatkép dolgozó emberekről Laosztól Lengyelországig Ennek a kongresszusnak nyilván nem az a fő feladata, hogy a múlt hibáit kutassa, hanem hogy a jövőbe nézzen: mit lehet tenni, együttesen. De a háborús veszély és a béke lehetőségéről szólva elkerülhetetlenül szólniuk kell a küldötteknek a hibákról, sőt, a bűnökről, amelyek feszültséget okoznak, s a veszély forrásai. Laosz képviselője arról szólt, hogy népe buddhista, tehát békeszerető, de az amerikaiak beavatkoznak országa életébe. Kulczinsky lengyel professzor a tegnapi magaslégköri robbantást az emberi jog és méltóság semmibevevésének nevezte. Ma egy kissé Latin-Amerika délelőttje volt. Egy brazil és egy kubai küldött után Pablo Neruda, Chile és egész Spanyol-Amerika nagy költője lépett a szónoki emelvényre. Latin-Amerikát „a remény kontinensének” nevezi, mert népének kevés adatott még meg, és oly sok várni valója van a jövőtől. Ha nem lesz többé északról fenyegető agresszió, meg fogják egymást érteni Észak- és Dél-Amerika lakói, ezért tisztelettel meghajlik az Egyesült Államok békeküldöttsége előtt: tudja, milyen nehéz körülmények között dolgoznak otthon. A remény, amelyről beszélt, a megvalósulás útjára lépett. Van Kuba és van Fidel Castro, aki letette ezt a reményt a latin-amerikai népek asztalára. A remény kontinensének nevében Latin-Amerikában 14 millió gyermek nem járhat iskolába, az amerikai monopóliumok pedig milliárdokat sajtolnak ki a kontinensből. Statisztikai adatok ezek, és sokan szeretnék ezeket az adatokat fiókba zárni, de nem férnek meg a fiókban, verej-r (Folytatás az 5. oldalon) !