Esti Hírlap, 1963. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-10 / 238. szám

ADENAUER utolsó „torpedói” Bonn a kancellárváltozás jegyében ♦ Mi lesz Men­de bársonyszékével? Bonn, október 10. Dobsa János jelenti: Hat nappal az Erhard-kor­­mány megalakítása előtt — a kancellári őrségváltásra ki­dolgozott menetrend szerint Adenauer október 15-én nyújtja be lemondását és a parlament 16-án választja meg utódjának Erhardot —, váratlan nehézségbe ütközött az új kormánylista összeál­lítása. Nem akad megfelelő tár­ca Erich Mendének, az FDP elnökének, aki a ko­rábbi koalíciós megállapo­dás értelmében, Adenauer visszavonulásával, belép a kormányba. A szabad demokraták ugyan­is az alkancellári címen kí­vül „megfelelő súlyú” mi­nisztériumot követelnek el­nöküknek. Miután az eredeti­leg követelt belügyminiszte­ri széket a Strauss vezette CSU merev ellenállása kö­vetkeztében nem tudják meghódítani, most az össz­­németügyi minisztériumot, avagy pedig a legfontosabb katonai és külpolitikai kér­désekkel foglalkozó szűkkörű kabinetet, az úgynevezett honvédelmi tanács elnöksé­gét követelik Mendének. Az össznémetügyi minisztériu­mot azonban a CDU nem akarja kiadni a kezéből. A honvédelmi tanács el­nöke pedig Krone, Aden­auer bizalmi embere, akinek Adenauer és a bon­ni ultrák elképzelése szerint továbbra is meg kell tarta­nia ezt a fontos kulcspozí­cióját, hogy onnan „ellenőr­ző” funkciót gyakorolhasson az Erhard-kormány felett. Azon a titkos tanácskozáson, amelyet tegnapelőtt Erhard ebben az ügyben folytatott, Brentano és Strauss kereken elutasította Mende igényeit. Miután a kulisszák mögött tovább folyik a huzavona, a miniszteri húsosfazék körül, a kancellári székétől búcsú­zó Adenauer minden erő­vel igyekszik az eddigi hi­degháborús kurzus vonalá­ra leszögezni a bonni kor­­mányrudat, mielőtt azt kiadná kezéből, s mindent elkövet, hogy az utód se változtathasson ezen az irányon. Ezt a célt szol­gálják a búcsúztatási fogadá­son elhangzó beszédei, ame­lyekben „politikai testamen­tumként" ennek a hideghá­borús vonalnak a folytatását tukmálja Erhardra. Jellemző, hogy az elnöklete alatt tar­tott utolsó minisztertanácson tegnap ismét olyan hideghá­borús határozatot hozott a kormány, amely máris mél­tatlankodó tiltakozást keltett a nyugatnémet gazdasági kö­rökben. A kormány ugyanis — Adenauer kezdeményezésére — elhatározta, hogy a NA­­TO-tanács elé terjeszti a „Szovjetunióval való keres­kedés elvi kérdéseit”. Vagyis ennek a hidegháborús testületnek mozgósításával igyekszik megakadályozni az atlanti tábor országai és a szocia­lista országok közötti ke­reskedelem kibővítését. Azokban a nyugatnémet ipa­ri és kereskedelmi körökben, amelyek saját gazdasági ér­dekeiket szem előtt tartva, régóta sürgetik a szocialista országokkal való kereskedel­mi kapcsolatok fejlesztését, felháborodva kommentálják Adenauer utolsó „torpedóit", a minisztertanácsi határoza­tot. I I I I I I I I I Párizs—Bonn tandem (A New Statesman karikatúrája) Kétórás harc Róma belvárosában Róma, október 10. Tegnap délután Róma bel­városa több órás heves har­cok színhelye volt; a rendőr­ség megtámadta a mintegy 40 ezer római építőmunkás tüntetését. A heves összecsa­pások során több száz ember, köztük 152 rendőr és csendőr megsebesült, 400 tüntetőt őri­zetbe vettek, 33-at pedig le­tartóztattak. Az építési vállalkozók uzsorája ellen tiltakozó mun­kások a Piazza Venezián és a környező útvonalakon tün­tettek, amikor a rohamrend­őrség dzsipeken, könnyfa­kasztó bombákkal, gumibo­tokkal, tűzoltófecskendőkkel támadt rájuk. Az építőmun­­­kások botokkal, kövekkel védekeztek, és mintegy ké órán át folyt a harc. . . Vándormadarak • Készül a télre a Gázművek A Meteorológiai Intézet előzetes előrejelzése péntek es­tig: Változó felhőzet, legfeljebb néhány helyen kevés eső. Mérsékelt szél. Reggeli ködök. Budapesten ma délelőtt a hő­mérséklet 15 fok. ÁTSZ­AKADT EURÓPA EGYIK LEGMAGASABB GÁT­JA S­zörnyyű katasstráfa ó­ta&sorssírBgiban Róma, október 10. Gina Pallotta jelenti. Az észak-olaszországi Belluno városától mintegy 20­ kilométernyire az elmúlt éjszaka szörnyű szerencsétlenség szakadt hat béké­sen szunnyadó falura: a Vajont-gát, Európa egyik legmagasabb duzzasztógátja átszakadt, és több millió köbméter víz­ árasztotta el Longarone, Ca Viola, Fáé, Codistavo, Mal­­con és Villanova falvakat. A gátszakadást hegyomlás idézte elő. Víztömeg hat falura N­egy­omlás ♦ Több százra teszik a halálos áldozatok szám­át Bellunóból és a közeli városokból azonnal a szerencsétlenség színhelyére irányítottak minden lehető segítséget — rendőrséget, ka­tonaságot, tűzoltókat, mentőket —, a men­tési munkálatok lázas ütemben folynak. A károkat még nem lehet felmérni, az első becslések szerint több száz ember lelte ha­lálát az elsodort házak alatt. A szerencsétlenséghez hasonló történt né­hány évvel ezelőtt a dél-franciaországi Fré­­jus mellett. Longarone eltűnt a föld színéről A duzzasztómű alatt épült 4700 lakosú Longarone — mint a rendőrség egyik szó­vivője mondotta — gyakorlatilag eltűnt a föld színéről. A szerencsétlenséget tetőzte, hogy a gátszakadás éjszaka történt, és az áradat álmukban érte a községek és falvak lakóit. A megmentettek egyik csoportja el­mondotta, hogy kártyavárként omlottak ösz­­sze az épületek. Az ár elemi erővel sodorta magával az embereket, akik kétségbeesetten harcoltak a hullámok ellen, de végül alul­maradtak az egyenlőtlen küzdelemben. A ma délelőtti hírek szerint a mentőala­kulatok eddig 300 holttestet találtak. A toryknál megindult az „örökösödési háború“ Miniszterelnöki iroda a VII. Edward király kórházban majd Butler miniszterelnök­helyettessel tanácskozott, kétségkívül a blackpooli ér­tekezlet ügyeiről. Macmillan nyilván nem akarja egészen feladni az érintkezést hivatalával, leg­alább, amennyire és ameddig állapota engedi. Az alapo­sabb vizsgálatok fogják vég­leg eldönteni, hogy végre le­het-e hajtani a mára terve­zett műtétet. A legbizalmasabb barátai mondják, Macmillan egyik leghőbb vágya volt, hogy még egy választási harcot vezethessen. Azonban még legszilárdabb hívei sem tit­kolják, hogy a betegség is­mét felvetette a pártvezér­­ség kérdését. A kabinet több­sége azon vélemény felé haj­lik, hogy valamiféle meg­egyezést kell elérni a párt­­vezér­ség dolgában az új par­lamenti ülésszak megnyitása, azaz október 29-e előtt, te­kintet nélkül arra, hogy mi­kor akar Macmillan nyuga­lomba vonulni. Az ádáz örö­kösödési háború máris fo­lyik. A főigénylők közt az előtérben harcol Maudling pénzügyminiszter és Lord Hailsham, s Butlernek állá­sánál fogva szinte „beépített” igénye van az utódlásra. A Munkáspárt kijelentette: tekintettel Macmillan beteg­ségére, eláll attól a kívánsá­gától, hogy hívják össze ha­ladéktalanul a parlamentet a Denning-jelentés megvita­tására. London, október 10. Macmillan betegágya kö­rül, a VII. Edward király kórház 39. számú különszo­­bájában kis miniszterelnöki irodát rendeztek be, mely­ből még az írógép sem hiány­zik. A posta külön telefon­­vonalat vezetett a miniszter­elnök ágyához, lehallgatást kizáró, különleges zavaróbe­rendezéssel. Blight, a mi­niszterelnök első magántit­kára tegnap hivatalos irato­kat hozott főnöke számára. Később Macmillan 50 perces beszélgetést folytatott Lord, Home külügyminiszterrel. Rövidesen befejeződik a Lábatlan­ Cement- és Mészmű korszerűsítése. A modernizálásra 728 millió forintot köl­tenek. Már működik a vízmű felszíni víztisztító berendezése. Ebből naponta kilencezer köbméter ivóvíz jut az üze­men kívül a környék lakóinak is. Az iparvágányok és a nyitott áruraktár már elkészült és rövidesen véget ér a klinker tárolására szolgáló raktár be­rendezéseinek szerelése is. Képünkön: a cement- és mészmű új klinkerégető for­gókemencéi. (MTI-fotó : Pállal felv.) Az UNESCO megváltozott feladatai Párizs, október 10. Az UNESCO végrehajtó tanácsa befejezte általános vitáját az 1965—66-os év programjáról. Ezzel kapcso­latban Sziszakjan szovjet akadémikus, a végrehajtó ta­nács tagja nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának. Egyebek között rámutatott, az UNESCO tevékenységé­ben eddig a művelődés prob­lémái foglalták el a fő helyet, a jövőben azonban nagyobb figyelmet fordít a természet­­tudományokra is. A társada­lomtudományokkal kapcso­latos tevékenységében sok a mulasztás, mert még nem találtak kellő megvilágításra például a két világrend bé­kés együttélésének és a le­szerelés gazdasági és szociá­­lis kihatásainak kérdései.­

Next