Esti Hírlap, 1964. március (9. évfolyam, 52-76. szám)
1964-03-12 / 61. szám
Fekete, Fekete, fehér, igen, nem. Régi gyerekjáték, de ez esetben milliókat jelent, „hogyan játsszák”, s igennel vagy nemmel felelnek-e. Angyalföldön, az Autóvillamossági Felszerelések Gyárában, az AUTOVILL-ben az idén először megpróbálnak nemmel felelni feketére, fehérre egyaránt. A túlórákról van szó. Arról, hogy a múlt évben hatvanezer túlórát fizettek ki, engedélyezetten: „fehéren” — és ugyanennyit csak hallgatólagosan megengedve: feketén. Napi 14 órás műszak A fekete túlórákat szépen elkeresztelték „plafonon felüli túlteljesítésnek”. A felsőbb szervek elnézték, hiszen „a tervet teljesíteni kell” — ez volt a másik bűvös szó. S míg az egyszerű hétköznapokon gyakran állt a munka, a hónapok, a negyedévek, az esztendők végén ment a hajrá, jöttek a napi 12—14 órás műszakok, a vasárnapi rohamok. A gyár vezetői elhatározták: ennek véget vetnek. A dolog nem volt könnyű. Sajnos, a minisztériumban, sőt, a vasasszakszervezetben is már elkönyvelték, tudomásul vették, hogy a tervet teljesíteni kell, s ha ez másként nem megy, bele kell nyugodni a túlórázásba. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a dolgozók egy részének sem volt túlságosan népszerű: megszüntetni a túlórázást Sokan — érthetően — fizetéscsökkenéstől tartottak. Pedig a tíz-tizenkét órás műszakok megszüntetése nemcsak népgazdasági érdek. A Minisztertanács nemrég megjelent egészségvédelmi rendelete külön hangsúlyozza a túlórarendelet megtartását, s még arra is lehetőséget ad, hogy a szakszervezet munkavédelmi felügyelője a helyszínen nagy összegű bírságot rójon ki a dolgozók túlóráztatásáért Bő végi hajrá „jó pénzért“ Először is meg kellett szüntetni a bűvös „plafon” jelszavát. Mit jelentett ez? Egy munkás például elkészített egy óra alatt tíz munkadarabot — egyenként egy forint, vagyis összesen tíz forint értékben. Ez volt a norma „plafonja”. Ha ennél többet csinált, a tizenegyedik darabért már mondjuk csak 90 fillért kapott, a tizenkettedikért nyolcvanat, és így tovább. Világos: nem törekedett arra, hogy a plafonon felül, csökkentett bérért teljesítsen. Inkább dolgozott a hónap vagy a negyedév végén túlórában, hajrában, „jobb pénzért”. Az igazgató hatáskörébe tartozik a plafonok emelése, és ő élt is ezzel a jogával. Aki eddig túlórában készítette el a többletdarabokat, most teljesítménybérezés alapján, munkaidőben csinálja meg. Át kellett vizsgálni a műszaki fejlesztési tervet is. Az eredeti tervért 30 ezer normaóra megtakarítást ígért Pontról pontra újból átvizsgálták és kiderült: hatvanezer óra megtakarítás is kitelik belőle. Változtattak a műszaki premizálás rendszerén is, hogy ösztönzőbb, eredményesebb legyen. Feleannyi segédmunkással Sok tennivaló volt és persze, van is még. Március elsején létrehozták a központi anyagmozgató csoportot, és ezzel az egyszerű szervezési intézkedéssel negyven helyett húsz segédmunkás is el tudja látni a teendőket. Sokat közülük áthelyeztek produktív munkára. Ez az egy intézkedés is évi 15—20 ezer túlóra megtakarítását eredményezi. A legnehezebb feladat természetesen az ütemes termelés megszervezése. Januárban bizony még előfordult, hogy a munkások követelték: azonnal intézkedjenek, mert áll a szalag mellett a munka. A gyár vezetői számítottak erre, hiszen a januárt még arra szánták, hogy az ütemes termelést egész évre megtervezzék. Nem estek kétségbe, amikor kiderült, hogy a januári tervet csak 94 százalékra teljesítették. De ma már bizonyítanak: a februári tervteljesítés már 104 százalékos. És bíznak benne, hogy az első negyedért tervvel nem maradnak el — ilyenre pedig már alig emlékszik a gyár históriája. Sárdi Mária fehér, igen, nem A plafonon túl • Rendelet és jó szándék • Harmincezer helyett hatvanezer óra megtakarítás Nem adta meg az elsőbbséget Ma folytatódik a vizsgálat a tegnap délutáni súlyos közlekedési baleset ügyében. Mint ismeretes, huszonöten sérültek meg az Október 6. utcában, mert Göndör András, a négy nappal ezelőtt vizsgázott, gyakorlatlan tehergépkocsivezető nem adott elsőbbséget a 15-ös busznak. Van életveszélyes sérült is: az 55 éves Svagere Erzsébet, akit ma délelőtt az Istvánkórházból a Költői Anna baleseti kórházba szállítottak. Kulcscsonttörés és koponyaalapi törést, valamint mellkasi sérülést szenvedett. Állapota tegnap óta javult, de az életveszélyen még nincs túl. Riasztó rendőri hír! A 15- ös autóbusz kénytelen volt a járdára felfutni, hogy a még súlyosabb balesetet elkerülje. De miért engedik meg, hogy olyan gépkocsivezető, áld éppen csak hogy megkapta a vezetői igazolványt, nehéz teherautó volánja mellé üljön. A balesetet a tv szinte a megtörténés pillanatában lencsevégre kapta: az őrizetbe vett gépkocsivezetőt, a járdára futott és egy üzlet kirakatába rohant autóbuszt, a baleseti járőrök munkáját. Néhány óra múlva pedig a tv-híradóban mindezt képernyőre vetítették. Gyors munka, a televíziós riportázs követendő példája. A televízió remekelt! Képünkön: a vizsgálóbizottság a helyszínen. . (MTI fotó) WOOLAKRYL új, vasalástartó, szintetikus magyar szövet A győri Richards-gyár készítménye. Kiállítás és árusítás a CORVIN ÁRUHÁZBAN március 9-től 21-ig. Woolakryl ruhák divatbemutatója az áruház HI. emeletén mindennap 12, 16, 18 órai kezdettel. Legnagyobb ruház Legnagyobb választék KÉPEK SZÖVEG NÉLKÜL Az élüzemek április 4-én fizetik a nyereségrészesedést Már készülnek a családi költségvetések, mire költsék majd el a múlt évi munka alapján hamarosan kifizetésre kerülő nyereségrészesedést. Mikor lehet a terveket valóra váltani? Erről kértünk felvilágosítást az illetékesektől. A kifizetés menetrendjét iparágak szerint még nem állíthattuk össze — válaszolták —, mert az iparágak jelenleg a vállalatoknak járó összegek megállapításával foglalkoznak. Csak ezután kerülhet sor a kifizethető összegek jóváhagyására és a kifizetés menetrendjének megállapítására. Minden valószínűség szerint ez nemsokára , nyilvánosságra kerülhet. Az élüzemek — a múlt évek szokásainak megfelelően — általában az idén is április 4-én fizetik ki dolgozóiknak a nyereségrészesedést. Az üzemek zömében április második felében kerül sor a kifizetésre. Jobb lesz a víz íze Az idén megkezdődik az észak-pesti felszíni vízmű bővítése, amelynek eredményeként a napi 100 000 helyett 200 000 köbméter vizet ad majd. A vízmű első teleprészének tapasztalatai alapján most korszerűbb berendezéseket terveznek. Figyelembe vették a víz ízét kifogásoló panaszokat is. Nagy kísérletsorozatot kezdtek, és eddig nyolcféle vegyszert próbáltak ki a víz kellemetlen mellékízének és szagának megszüntetésére. Nagy gondot okoz a víz tisztítása, mert a Duna vizének összetétele és a szennyeződés szinte naponta változik, s így sokféle kezelési eljárást kell kidolgozni. Az időjárásnak megfelelően más és más algaféle rontja a vizet. Ennek ellenszerét már megtalálták, mert aktív szén segítségével hatástalanítani tudják az algákat. Sokkal nagyobb probléma, hogy a kátránytól és olajtól ronolos lesz a Duna vize. Műszerekkel ki sem mutatható, annyira felhígul a fenol, de a baktériumok elleni klórozás hatására már nagyon kellemetlen klórfenol vegyület alakul ki, amely gyógyszerízűvé teszi a vizet. ^‘Most újabb Négyszeres kísérletet terveznek a drezdai vízműben bevált klórdioxiddal. Ez a vegyszer nem alkot a fenollal kellemetlen vegyületet, s így remélhető, hogy a gyógyszeres mellékízt is megszüntetik. (MTI) Újabb talponállókat szüntetnek meg ponállót szüntettek meg, s helyükre színvonalas eszpresszók, bisztrók, büfék kerültek. Most a mellékutcákban levő korszerűtlen, kultúrálatlan körülmények között működő italboltokat „érte el a sorsuk”. A kerületi tanács hét italbolt megszüntetését, illetve korszerűsítését tervezi. Bővítik például a Veres Pálné utcai Bajtárs Éttermet, a Berlin Étterem söntésének helyén pedig korszerű önkiszolgáló bisztrót rendeznek be. A Nádor utcai Alföld Étterem álló fogyasztású söntését átköltöztetik a közeli palackbolt helyére. A Kálvin tér közelében levő Múzeum Büfét egy ideig még fenntartják, de a tér rendezése után véglegesen megszüntetik. Az V. kerületben a főbb útvonalaik mentén az utóbbi években több mint tíz tal „Álmomban sokszor hallom azt a kiáltást... “ Ma 85 éve döntötte romba Szegedet az árvíz • Beszélgetés a katasztrófa egyik élő szemtanújával A szegedi vasútállomástól csuklós villamos visz a Széchenyi térre, a város központjába. A téren két szobor: az egyik hallal küzdő férfit, a másik hal hátán lovagoló nőt ábrázol: a „...jön a Pintér Károlyné Újszegeden él. Akkor is ott élt már, amikor a feldühödött Tisza „zúgva-bőgve törte át a gátat”. Négyéves volt. A töltésen állt édesapjával. A város felé néztek. — Este volt már, sötét — meséli az idős asszony. — Megkondulták a vészharangok, velőt rázó női sikoltást hallottunk: jön a víz! A víz percről percre emelkedett. Az utcán az ágyból ugrasztott emberek menekültek az ár elől. A nők gyereküket ölelték, a férfiak hirtelen összedobált batyukat cipeltek az utcákon hömpölygő, derékig érő szennyes, jeges vízben. Egy idős nő magasra tartott kezében kis kalitkát szorongatott. A rohanó víz elsodorta, utolsó mozdulatával kinyitotta a kalitka ajtaját, a madár magasra röpromboló és az építő Tisza jelképei. A két szobor a várost elpusztító 1879-es árvíz emlékét idézi. Ma nyolcvanöt éve történt a tragédia, víz!...“ A néni szeme könnybe lábad. — Álmomban azóta is sokszor hallom ezt a kiáltást.. . „1879. március 12-én este 8—9 óra között — szól a korabeli feljegyzés — a kitörő orkán mindenkit rémülettel töltött el.” Az egész város búcsút vett az ősi tűzhelyektől... pont az ár fölé ... Megvadult állatok rohantak a menekülő emberek közé. Az egész város felett egyetlen jajkiáltás zúgott: „Jön a víz!...” A gáton — a város egyetlen védett pontján — ezrek szorongtak. Az Újszegedre vezető hídon egymást taposták az emberek. Egy-egy kocsi próbált utat vágni a menekülő tömegben. Éjfélkor a városban megszólaltak a gyászharangok, s a vár vízzel körülvett bástyáin eldördültek a mozsarak. Azt jelezték: „nincs többé Szeged . . . tenger hullámzik a helyén ...” 5966 ház romba dőlt A reményt vesztett emberek vándorútra indultak városukból. A pusztulást követő három nap alatt 21 600 ember hagyta el Szegedet. — Az emberek, akik nem hagyták el a várost, a töltéseken tákoltak össze menedéket — idézi gyermekkori emlékeit Pintér Károlyné. — Uszályokban húzták meg magukat, hogy reggel csónakra szállva még összeszedjenek a vízből egy-két épségben maradt tárgyat. Napok múlva az ár lassan visszahúzódott, s felmérhették a kárt. Százötvenegy ember vesztette életét, köztük sok csecsemő, kisgyerek, 5966 ház romba dőlt, több mint 3 millió aranyforintnyi értékű holmi pusztult el. S mégis megindult újra az élet. Eltakarították a romokat, új, szebb házakat építettek. A beszakadt töltés helyett erős kőgátat emeltek. Ma, 85 év után már csak egy-két emléktábla őrzi a szörnyű pusztulás emlékét, s a várost védő gáton kőoszlop jelzi a helyet, ahol a Tisza Szegedre zúdult. Kovács Attila „...nincs többé Szeged...“ A nagysikerű magyar film felújítása 14 éven aluliaknak nem ajánljuk. Bemutató: március 12. /WrtAV/WWWVWVVVVVV