Esti Hírlap, 1964. március (9. évfolyam, 52-76. szám)

1964-03-12 / 61. szám

Fekete, Fekete, fehér, igen, nem. Régi gyerekjáték, de ez eset­ben milliókat jelent, „ho­gyan játsszák”, s igennel vagy nemmel felelnek-e. Angyalföldön, az Autóvilla­mossági Felszerelések Gyá­rában, az AUTOVILL-ben az idén először megpróbál­nak nemmel felelni feketé­re, fehérre egyaránt. A túlórákról van szó. Ar­ról, hogy a múlt évben hat­vanezer túlórát fizettek ki, engedélyezetten: „fehéren” — és ugyanennyit csak hall­gatólagosan megengedve: fe­ketén. Napi 14 órás műszak A fekete túlórákat szépen elkeresztelték „plafonon fe­lüli túlteljesítésnek”. A fel­sőbb szervek elnézték, hiszen „a tervet teljesíteni kell” — ez volt a másik bűvös szó. S míg az egyszerű hétköznapo­kon gyakran állt a munka, a hónapok, a negyedévek, az esztendők végén ment a haj­rá, jöttek a napi 12—14 órás műszakok, a vasárnapi roha­mok. A gyár vezetői elhatá­rozták: ennek véget vetnek. A dolog nem volt könnyű. Sajnos, a minisztériumban, sőt, a vasasszakszervezetben is már elkönyvelték, tudo­másul vették, hogy a tervet teljesíteni kell, s ha ez más­ként nem megy, bele kell nyugodni a túlórázásba. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a dolgozók egy részé­nek sem volt túlságosan népszerű: megszüntetni a túlórázást Sokan — érthe­tően — fizetéscsök­kenéstől tartottak. Pedig a tíz-tizen­­két órás műszakok megszün­tetése nemcsak népgazdasági érdek. A Minisztertanács nemrég megjelent egészség­védelmi rendelete külön hangsúlyozza a túlórarende­­let megtartását, s még arra is lehetőséget ad, hogy a szakszervezet munkavédelmi felügyelője a helyszínen nagy összegű bírságot rójon ki a dolgozók túlóráztatásá­ért Bő végi hajrá „jó pénzért“ Először is meg kellett szüntetni a bűvös „plafon” jelszavát. Mit jelentett ez? Egy munkás például elké­szített egy óra alatt tíz mun­kadarabot — egyenként egy forint, vagyis összesen tíz fo­rint értékben. Ez volt a nor­ma „plafonja”. Ha ennél többet csinált, a tizenegye­dik darabért már mondjuk csak 90 fillért kapott, a ti­zenkettedikért nyolcvanat, és így tovább. Világos: nem tö­rekedett arra, hogy a plafo­non felül, csökkentett bérért teljesítsen. Inkább dolgozott a hónap vagy a negyedév vé­gén túlórában, hajrában, „jobb pénzért”. Az igazgató hatáskörébe tartozik a plafonok emelése, és ő élt is ezzel a jogával. Aki eddig túlórában készí­tette el a többletdarabokat, most teljesítménybérezés alapján, munkaidőben csi­nálja meg. Át kellett vizsgálni a mű­szaki fejlesztési tervet is. Az eredeti terv­ért 30 ezer normaóra megtakarítást ígért Pontról pontra újból átvizsgálták és kiderült: hat­vanezer óra megtakarítás is kitelik belőle. Változtattak a műszaki premizálás rendsze­rén is, hogy ösztönzőbb, eredményesebb legyen. Feleannyi segédmunkással Sok tennivaló volt é­s persze, van is még. Március elsején létrehozták a közpon­ti anyagmozgató csoportot, és ezzel az egyszerű szerve­zési intézkedéssel negyven helyett húsz segédmunkás is el tudja látni a teendőket. Sokat közülük áthelyeztek produktív munkára. Ez az egy intézkedés is évi 15—20 ezer túlóra megtakarítását eredményezi. A legnehezebb feladat ter­mészetesen az ütemes terme­lés megszervezése. Január­ban bizony még előfordult, hogy a munkások követel­ték: azonnal intézkedjenek, mert áll a szalag mellett a munka. A gyár vezetői szá­mítottak erre, hiszen a ja­nuárt még arra szánták, hogy az ütemes termelést egész évre megtervezzék. Nem estek kétségbe, amikor kiderült, hogy a januári ter­vet csak 94 százalékra telje­sítették. De ma már bizonyí­tanak: a februári terv­telje­sítés már 104 százalékos. És bíznak benne, hogy az első negyedért tervvel nem ma­radnak el — ilyenre pedig már alig emlékszik a gyár históriája. Sárdi Mária fehér, igen, nem A plafonon túl • Rendelet és jó szándék • Harmincezer helyett hatvanezer óra megtakarítás Nem adta meg az elsőbbséget Ma folytatódik a vizsgálat a tegnap délutáni súlyos köz­lekedési baleset ügyében. Mint ismeretes, huszonöten sérültek meg az Október 6. utcában, mert Göndör And­rás, a négy nappal ezelőtt vizsgázott, gyakorlatlan te­hergépkocsivezető nem adott elsőbbséget a 15-ös busznak. Van élet­­veszélyes sérült is: az 55 éves Svagere Erzsébet, akit ma délelőtt az István­­kórházból a Költői Anna baleseti kórházba szállítot­tak. Kulcscsonttörés és kopo­nyaalapi törést, valamint mellkasi sérülést szenvedett. Állapota tegnap óta javult, de az életveszélyen még nincs túl. Riasztó rendőri hír! A 15- ös autóbusz kénytelen volt a járdára felfutni, hogy a még súlyosabb balesetet elkerülje. De miért engedik meg, hogy olyan gépkocsivezető, áld éppen csak hogy megkap­ta a vezetői igazolványt, nehéz teherautó volánja mellé üljön. A balesetet a tv szinte a megtörténés pillanatában lencsevégre kapta: az őrizet­be vett gépkocsivezetőt, a járdára futott és egy üzlet­­ kirakatába rohant autóbuszt, a baleseti járőrök munkáját. Néhány óra múlva pedig a tv-híradóban mindezt képer­nyőre vetítették. Gyors munka, a televíziós riportázs követendő példája. A televízió remekelt! Képünkön: a vizsgálóbi­zottság a helyszínen. . (MTI fotó) WOOLAKRYL új, vasalástartó, szintetikus magyar szövet A győri Richards-gyár készítménye. Kiállítás és árusítás a CORVIN ÁRUHÁZBAN március 9-től 21-ig. Woolakryl ruhák divatbemutatója az áruház HI. eme­letén mindennap 12, 16, 18 órai kezdettel. Legnagyobb­­ ruház Legnagyobb választék KÉPEK SZÖVEG NÉLKÜL Az élüzemek április 4-én fizetik a nyereségrészesedést Már készülnek a családi költségvetések, mire költsék majd el a múlt évi munka alapján hamarosan kifizetés­re kerülő nyereségrészese­dést. Mikor lehet a terveket valóra váltani? Erről kér­tünk felvilágosítást az ille­tékesektől.­­ A kifizetés menetrend­jét iparágak szerint még nem állíthattuk össze — válaszol­ták —, mert az iparágak je­lenleg a vállalatoknak járó összegek megállapításával foglalkoznak. Csak ezután kerülhet sor a kifizethető ös­­szegek jóváhagyására és a kifizetés menetrendjének megállapítására. Minden va­lószínűség szerint ez nemso­kára , nyilvánosságra kerül­het. Az élüzemek — a múlt évek szokásainak megfele­lően — általában az idén is április 4-én fizetik ki dolgo­zóiknak a nyereségrészese­dést. Az üzemek zömében április második felében ke­rül sor a kifizetésre. Jobb lesz a víz íze Az idén megkezdődik az észak-pesti felszíni vízmű bővítése, amelynek eredmé­nyeként a napi 100 000 he­lyett 200 000 köbméter vizet ad majd. A vízmű első teleprészé­nek tapasztalatai alapján most korszerűbb berendezé­seket terveznek. Figyelembe vették a víz ízét kifogásoló panaszokat is. Nagy kísérletsorozatot kezdtek, és eddig nyolcfé­le vegyszert próbáltak ki a víz kellemetlen mellékízé­nek és szagának megszün­tetésére. Nagy gondot okoz a víz tisz­títása, mert a Duna vizének összetétele és a szennyeződés szinte naponta változik, s így sokféle kezelési eljárást kell kidolgozni. Az időjárásnak megfelelően más és más al­gaféle rontja a vizet. Ennek ellenszerét már megtalálták, mert aktív szén segítségével hatástalanítani tudják az al­gákat. Sokkal nagyobb probléma, hogy a kátránytól és olajtól ronolos lesz a Duna vize. Műszerekkel ki sem mu­tatható, annyira felhígul a fenol, de a baktériumok el­leni klórozás hatására már nagyon kellemetlen klórfe­nol vegyület alakul ki, amely gyógyszerízűvé teszi a vizet. ^‘Most újabb­ Négyszeres kísér­letet terveznek a drezdai vízműben bevált klórdioxid­­dal. Ez a vegyszer nem alkot a fenollal kellemetlen vegyü­­letet, s így remélhető, hogy a gyógyszeres mellékízt is megszüntetik. (MTI) Újabb talponállókat szüntetnek meg ponállót szüntettek meg, s helyükre színvonalas eszp­resszók, bisztrók, büfék ke­rültek. Most a mellékutcák­ban levő korszerűtlen, kultú­rálatlan körülmények között működő italboltokat „érte el a sorsuk”. A kerületi tanács hét italbolt megszüntetését, illetve korszerűsítését terve­zi. Bővítik például a Veres Pálné utcai Bajtárs Étter­met, a Berlin Étterem sön­­tésének helyén pedig kor­szerű önkiszolgáló bisztrót rendeznek be. A Nádor ut­cai Alföld Étterem álló fo­gyasztású söntését átköltöz­tetik a közeli palackbolt he­lyére. A Kálvin tér közelé­ben levő Múzeum Büfét egy ideig még fenntartják, de a tér rendezése után véglege­sen megszüntetik. Az V. kerületben a főbb útvonalaik mentén az utóbbi években több mint tíz tal­ „Álmomban sokszor hallom azt a kiáltást... “ Ma 85 éve döntötte romba Szegedet az árvíz • Beszélgetés a katasztrófa egyik élő szemtanújával A szegedi vasútállomástól csuklós villamos visz a Szé­chenyi térre, a város köz­pontjába. A téren két szo­bor: az egyik hallal küzdő férfit, a másik hal hátán lovagoló nőt ábrázol: a „...jön a Pintér Károlyné Újszege­den él. Akkor is ott élt már, amikor a feldühödött Tisza „zúgva-bőgve törte á­t a gá­tat”. Négyéves volt. A töl­tésen állt édesapjával. A vá­ros felé néztek. — Este volt már, sötét — meséli az idős asszony. — Megkondulták a vészharan­gok, ve­lőt rázó női sikoltást hallottunk: jön a víz! A víz percről percre emel­kedett. Az utcán az ágyból ugrasztott emberek mene­kültek az ár elől. A nők gye­reküket ölelték, a férfiak hirtelen összedobált batyu­kat cipeltek az utcákon höm­pölygő, derékig érő szennyes, jeges vízben. Egy idős nő magasra tar­tott kezében kis kalitkát szo­rongatott. A rohanó víz el­sodorta, utolsó mozdulatá­val kinyitotta a kalitka ajta­ját, a madár magasra röp­romboló és az építő Tisza jelképei. A két szobor a vá­rost elpusztító 1879-es árvíz emlékét idézi. Ma nyolcvanöt éve történt a tragédia, víz!...“ A néni szeme könnybe lá­­bad. — Álmomban azóta is sok­szor hallom ezt a kiáltást.. . „1879. március 12-én este 8—9 óra között — szól a ko­rabeli feljegyzés — a kitörő orkán mindenkit rémülettel töltött el.” Az egész város bú­csút vett az ősi tűzhelyektől... pont az ár fölé ... Megvadult állatok rohantak a menekü­lő emberek közé. Az egész város felett egyetlen jajkiál­tás zúgott: „Jön a víz!...” A gáton — a város egyetlen védett pontján — ezrek szo­rongtak. Az Újszegedre ve­zető hídon egymást taposták az emberek. Egy-egy kocsi próbált utat vágni a mene­külő tömegben. Éjfélkor a városban meg­szólaltak a gyászharangok, s a vár vízzel körülvett bás­tyáin eldördültek a mozsa­rak. Azt jelezték: „nincs töb­bé Szeged . . . tenger hullám­zik a helyén ...” 5966 ház romba dőlt A reményt vesztett embe­rek vándorútra indultak vá­rosukból. A pusztulást köve­tő három nap alatt 21 600 ember hagyta el Szegedet. — Az emberek, akik nem hagyták el a várost, a tölté­seken tákoltak össze mene­déket — idézi gyermekkori emlékeit Pintér Károlyné. — Uszályokban húzták meg magukat, hogy reggel csó­nakra szállva még összeszed­jenek a vízből egy-két épség­ben maradt tárgyat. Napok múlva az ár lassan visszahúzódott, s felmérhet­ték a kárt. Százötvenegy em­ber vesztette életét, köztük sok csecsemő, kisgyerek, 5966 ház romba dőlt, több mint 3 millió aranyforintnyi értékű holmi pusztult el. S mégis megindult újra az élet. El­takarították a romokat, új, szebb házakat építettek. A beszakadt töltés­ helyett erős kőgátat emeltek. Ma, 85 év után már csak egy-két emléktábla őrzi a szörnyű pusztulás emlékét, s a várost védő gáton kőoszlop jelzi a helyet, ahol a Tisza Szegedre zúdult. Kovács Attila „...nincs többé Szeged...“ A nagysikerű magyar film felújítása 14 éven aluliaknak nem ajánljuk. Bemutató: március 12. /WrtAV/WWWVWVVVVVV

Next