Esti Hírlap, 1964. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1964-10-19 / 246. szám

A hatodik és a hetedik arany­érem Pólyák Imre és Kozma István olimpiai bajnokok Ünnepélyes fogadtatás a Nyugati­ pályaudvaron Küldöttségünk hazaérkezett­­ Kádár János beszéde időszerű politikai kérdésekről A magyar párt- és kormányküldöttség, amely a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a kormány elnökének vezetésével hivatalos baráti látogatást tett a Len­gyel Népköztársaságban, vasárnap reggel hazaérkezett. A delegációval együtt jött Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki a ha­táron fogadta a küldöttséget, továbbá Jan Kiljanczyk, a Len­gyel Népköztársaság budapesti nagykövete, aki részt vett a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi útján. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zol­tán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, a Központi Bizottság titká­rai, valamint a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a kor­mány számos tagja, politikai, gazdasági, társadalmi életünk sok más vezető személyisége fogadta. Jelen voltak a budapesti diplomáciai testületek veze­tői is. magyar—lengyel barátság ma még szilárdabb, mint bármi­kor, mert tartalma a békéért, a békés egymás mellett élé­sért, a szocializmusért, a kom­munizmusért folyó harcra va­ló összefogás. A két ország párt- és kormányvezetői a szocialista országok közti munkamegosztás, a lengyel— magyar összefogás fejleszté­sére törekednek. Mindebben nagy segítséget jelentettek számunkra az SZKP történel­mi jelentőségű kongresszusai, valamint a kommunista és munkáspártok által közösen kidolgozott és elfogadott 1957. és 1960. évi moszkvai nyilat­kozatok. Az MSZMP és a Magyar Népköztársaság kor­mánya erre az eszmei segít­ségre támaszkodva töretlenül halad tovább az eddigi úton. „Továbbra is minden erőnk­kel küzdünk a nemzetközi kommunista mozgalom meg­szilárdításáért a szakadárok ellen. Fáradhatatlanul mun­kálkodunk azon, hogy egysé­günk erős és megbonthatat­lan legyen!” — hangsúlyozta végül Fehér Lajos, majd át­adta a szót Kádár Jánosnak. Fehér Lajos üdvözlő beszéde A zászlódíszes Nyugati pá­lyaudvar előtt sok ezren gyűl­tek össze a magyar párt- és kormányküldöttség fogadásá­ra. A magyar és a lengyel Himnusz elhangzása után Fe­hér Lajos, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese mondott üdvözlő beszédet. Hangsúlyozta: a nézetek és a tapasztalatok ki­cserélése lehetővé teszi, hogy a két nép még szorosabbra fűzze kapcsola­tait, hiszen a hagyományos A magyar—lengyel kapcsolatokról — Mindenekelőtt engedjék meg — kezdte beszédét Ká­dár János —, hogy vala­mennyi hazaérkezett elvtár­sam nevében és a magam ré­széről őszintén megköszönjem a szíves fogadtatást, amely­ben bennünket részesítettek. — Elvtársak! Lengyelor­szágban elvtársi módon fo­gadtak bennünket, baráti, testvéri légkör vette körül a küldöttségünket. Úgy érezzük, hogy missziónkat, amellyel bennünket odaküldtek, telje­sítettük. Jelenthetem, hogy a küldöttség valamennyi tagja egészséges és munkaképes ál­lapotban hazaérkezett. (Nagy taps) Hazaérkezni pedig szin­tén nem rossz. (Taps.) — Lengyelországban na­gyon sok emberrel találkoz­tunk, sokfelé fordultunk meg. Beszéltünk a lengyel testvér­párt, a Lengyel Népköztársa­ság legfelső vezetőivel és a szocializmust építő lengyel nép egyszerű dolgozói közül is nagyon sokkal. Személye­sen találkoztunk százezrek­kel. Aligha van elég idő itt ma arra, hogy megnevezzem, felsoroljam mindazokat a he­lyeket, ahol a lelkünkre kö­tötték, hogy ha hazaérkezünk, adjuk át pártunk tagságának, a főváros lakosságának, a magyar munkásosztálynak, az egész szocializmust építő ma­gyar népnek lengyel elvtár­saink, barátaink testvéri üd­vözletét. Engedjék meg, hogy megmondjam, hogy személy szerint Gomulka elvtárs, a lengyel testvérpárt Központi Bizottságának első titkára, Ochab elvtárs, a Lengyel Ál­lamtanács elnöke, Cyrankie­­wicz elvtárs, a Lengyel Nép­köztársaság minisztertanácsá­nak elnöke, a lengyel testvér­párt Központi Bizottságának, kormányának tagjai, Varsó lakossága, Krakkó lakossága, Nowa Huta lakossága, az ot­tani Lenin Kohászati Művek dolgozói, a Varsói Gépkocsi­gyár dolgozói és a velünk ta­lálkozó dolgozók még számos más helyen, nyomatékosan kérték, hogy mondjuk meg: ők is testvéri üdvözletüket küldik. Ezennel átadom. (Nagy taps.) — Elvtársak! Küldöttségünk útja szerves és fontos része annak a munkának, amelyet pártunk, kormányunk és né­pünk a szocializmusért, a szo­cializmus építése érdekében végez, mint ahogyan képessé­(Folytatás a 3. oldalon.) Élénk, helyenként erős, éj­szakára mérséklődő északi, északkeleti szél. A hőmér­séklet alakulásában lénye­ges változás nem várható. Budapesten ma délelőtt a hő­mérséklet 11 fok. A szovjet főváros a Voszhod hármasát fogadja át Mozaiosz hősét M­oszkvában Ünnepi hangulat jellemezte ma délelőtt a szovjet fővá­rost: Moszkva az űr­trió fo­gadására készült. Magyar idő szerint fél 11 előtt néhány perccel ereszke­dett le a repülőtér betonjára a Kozmosz hőseit Kazahsz­tánból a fővárosba szállító IL—18-as repülőgép. A párt és a kormány, valamint a diplomáciai testület vezetői­nek és a moszkvaiak ezreinek jelenlétében, pattogó repülős­indulók hangja közepette gör­dült a gép a főépület elé. Pontosan fél 11-kor az ajtó­ban megjelent Komarovnak, a Voszhod parancsnokának egyenruhás alakja, majd mö­götte Feoktyisztov és Jegorov civilben. „Jelentem a Szovjetunió Kommunista Pártja lenini Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének és a Szov­jetunió Minisztertanácsának ...” — kezdte meg a párt és a kormány vezetőinek tett je­lentését Komarov. Elmondot­ta, mindhármuk közérzete kitűnő és készek új felada­tok teljesítésére. A Szovjetu­nió Kommunista Pártja és a szovjet állam vezetői ölelés­sel, csókkal üdvözölték a vi­lágűr utasait, díszlövések össztüze dördült, majd fel­hangzottak a szovjet Him­nusz akkordjai. Pionírok virágcsokorral üd­vözölték a messzi útról meg­­térőket, majd Komarov, Fe­oktyisztov és Jegorov a film- és tv-kamerák, a fényképező­gépek kereszttüzében üdvö­zölte a Gagarin vezetésével fogadásukra megjelent űrha­jósokat, a boldog családtago­kat, majd a diplomáciai tes­tület vezetőit. A bensőséges fogadtatási ünnepség után a három űr­hajós beszállt a felvirágozott, nyitott Csajka gépkocsiba, amelyben állva viszonozták a hosszú út mentén felsorako­zott moszkvaiak lelkes kö­szöntését. A kozmosz hősei a párt és a kormány vezetőinek kísé­retében a Vörös téren össze­gyűlt hatalmas tömeg üdvöz­lése közepette foglalták el helyüket a Mauzóleum mell­védjén. A nagygyűlést Pod­­gornij, az elnökség tagja nyi­totta meg, majd Komarov, a Voszhod parancsnoka, Feok­tyisztov és Jegorov lépett a mikrofon elé. Ezután Brezs­­nyev, az SZKP KB első tit­kára kezdte meg beszédét, amely lapunk zártakor tart. (Bozsán felv.) KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK TELEFONJELENTÉSE: Csúcsforgalom a Downing Street 10-ben Miniszterjelöltek felvonulása ♦ A munkáspárti balszárny három , J ' ,/* ’ V* » ' képviselője a kormányban ♦ „Vezér­válság“ a toryknál ♦ Érdekes - f ' f­­ liberális állásfoglalás London, október 19­. ( Serény Péter telefonjelen­tése: „Down to business! — Do­logra!” — úgy látszik, ennek a jelszónak a jegyében in­dul Anglia „wilsonianus” korszaka. Miközben ugyanis a választópolgárok akaratá­ból ideiglenesen hajléktalan­ná lett Sir Alec Douglas Home, utódjának engedelmé­­vel, a mindenkori brit mi­niszterelnök vidéki reziden­ciáján, Checquers-ben az utóbbi napok megrázkódta­tásainak kipihenésével töl­tötte a hét végét, a Downing Street 10.-ben rendkívül élénk volt a forgalom. Harold Wilson új birodal­mának kapuja előtt tegnap érdeklődő sokaság kísérte figyelemmel a további mi­niszter- és államtitkár­jelöltek felvonulását, akik távozóban az újságírók kérdésére szinte kivétel nél­kül azt válaszolták, hogy nyomban munkához látnak. Kormánycsinálás közben a miniszterelnök egyébként arra is szakított időt, hogy szűkebb kabinetjével — egy órán át tárgyaljon a toryk­­tól örökségbe kapott gazda­sági és pénzügyi gondokról. Londonban azt várják, hogy Wilson erről az égető kérdéskomplexumról ha­marosan a nyilvánosság előtt is szól majd. A kormánylistában tallóz­va, feltűnő, hogy három mi­niszteri tárcát Frank Cou­sins, Barbara Castle és Anthony Greenwood szemé­lyében olyan lab­urista poli­tikusok kaptak meg, akiket általában a párt balszárnyán tartanak nyilván. Egyes kon­zervatív megfigyelők, akik joggal irigyelhetik azt az egységet, amely a Munkás­pártot a választási kampány során jellemezte, Wilsonnak ebben a lépésében taktikai húzást látnak. Azt mondják, ha egyszer a balszárny bent van a kabi­(Folytatás az 5. oldalon.)

Next