Esti Hírlap, 1965. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-03 / 155. szám

.KERÜLJÉK AZ AMERIKAIAK TÁRSASÁGÁT!"... Partizánfigyelmeztetés Dél-Vietnamban a külföldiekhez túlzott" az USA-katonák lapja: betiltották ♦ Újabb bombázás 9 halottal és 65 sebesülttel Dél-vietnami szabadság­­harcosok ma hajnalban ak­nákkal lőtték a Saigontól 130 kilométerrel délre levő Can Tho amerikai légitámaszpon­tot. Az amerikai parancsnok­ság Skyraider vadászbombázó­kat vetett be a partizánok ellen, akik ekkor visszahú­zódtak, de néhány órával később az első támadás színhelyének közelében új­ból több aknát lőttek ki a repülőtérre. A Can Tho-i támaszpont 50 kilométerrel északnyugatra van Loc Trangtól, amelynek helikoptertámaszpontját teg­nap támadták a szabadság­­harcosok. A Vietnami Néphadsereg Főparancsnokságának össze­kötő bizottsága tiltakozott a Nemzetközi Ellenőrző Bizott­ságnál, a pénteken a Hanoi­tól 64 kilométerre fekvő Nam Dinh és Dien Bien Phu kör­zetei ellen végrehajtott ame­rikai repülőtámadások miatt. Hanoiban szombaton beje­lentették, hogy a pénteki lé­gitámadások során Dien Bien Phu fölött egy amerikai gé­pet lelőttek és Nam Dinh körzetében két másik gépet felgyújtottak a légelhárító ütegek. A Nam Dinh elleni táma­dás során az amerikai gé­pek lakott negyedeket bombáztak és fedélzeti fegyverekkel lőttek. A támadásnak kilenc halott­ja és 65 sebesültje volt. A Saigon Gia Dinh körze­­tében„..fl!«il­ 606 ^pNJffl-erök parancsnoksága figyelmezte­tést intézett a dél-vietnami és külföldi állampolgárok­hoz, kerüljék az amerikaiak társaságát és olyan nyilvá­nos helyek felkeresését, ahol nagyobb számban tartózkod­nak amerikaiak, minthogy a szabadságharcosok a jövőben fokozni kívánják megtorló akcióikat az amerikai agresz­­szorok ellen. A saigoni kormány öt nap­ra betiltotta az angol nyelvű Saigon Post napilap meg­jelenését. Az angol nyelvű lap elleni intézkedést a hatóságok az­zal indokolták, hogy szer­kesztősége megsértette a cen­zúrarendelkezéseket, és „el­túlozta a Da Nang-i ameri­kai légitámadás ellen inté­zett Vietcong-támadás jelen­tőségét”. A lapot elsősorban a Saigonban szolgálatot tel­jesítő amerik­ai katonák ol­vassák. A hír pikantériája, hogy a Saigon Post egyik szerkesztője Bui-Diem volt miniszterelnökségi államtit­kár, Ky tábornok, miniszter­elnök egyik politikai tanács­adója. Nguyen Duy Trinh, a VDK külügyminisztere afri­kai körútjának befejeztével, úton hazafelé, rövid időre megszakította útját Peking­­ben. * A Pravda vezércikke Tito látogatásáról Moszkva, július 3. A Pravda mai száma Kö­zös célunk a kommunizmus és a béke címmel vezércikk­ben méltatja Tito jugoszláv elnöknek a Szovjetunióban tett látogatását. A cikk hangsúlyozza, hogy a szocialista országok barát­ságának és összeforrottságá­­nak, a szocializmus és a bé­ke pozícióinak megszilárdí­tásához jelentős mértékben hozzájárult Tito látogatása. A tárgyalások, amelyek a szovjet—jugoszláv barátság és együttműködés tovább­fejlesztése, valamint nemzet­közi kérdések, továbbá a kommunista és munkásmoz­galomban kialakult helyzet körül forogtak, újból igazol­ták, hogy a felek nézetei megegyeznek, vagy egymás­hoz közel állnak a mai nem­zetközi helyzet alapvető kér­déseit illetően; a felek köl­csönös szándéka a szovjet és a jugoszláv nép barátságá­nak elmélyítése, a két ország pártjai közötti kapcsolatok­nak a marxizmus—leniniz­­mus megingathatatlan alap­jain való továbbfejlesztése. Alkudozás Dominikában Hat koalíciós jelölt Santo Domingo, július 3. A dominikai fővárosban folytatódnak ■ • ■ a tárgyalások az AÁSZ bizottsága és a szemben álló felek között. A megfigyelők szerint — köz­ük a nyugati hírügynöksé­gek — hamarosan létrejöhet­­a megegyezés. Jelenleg több olyan sze­mélyt emlegetnek, aki egy ideiglenes kormány élére ke­rülhet. Az AFP szerint az egyik jelölt Garcia Godoy, aki Bosch külügyminisztere volt, jelenleg pedig egy do­minikai dohányvállalat alel­­nöke, a másik Antonio Guz­man, Bosch kormányának volt földművelésügyi mi­nisztere. Számításba jön ezenkívül Juan Santoni épí­tész, Luis Julian Perez ügy­véd, Felix Goico gazdag or­vos és Alba de Moya ügy­véd is. Az AP jelentése szerint az Amerika-közi bizottság leg­frissebb jelöltje Goico volt. Az alkotmányos erők állító­lag hajlandók beleegyezni­­ jelölésébe, s személye elfo­gadható a katonai junta szá­mára is. Santo Domingóban tegnap nyugodt volt a helyzet. Ugyanakkor a hazafiak 40 főnyi csoportja Ramon San­tana helységben megtámad­ta az imbertista rendőrőrsöt. A tűzharcban két rendőr meghalt, a támadók fegyve­reket zsákmányoltak. AFP-jelentés Algériából: Katonai őrjáratok és nyugalom Algír, július 3. A két héttel ezelőtt bekö­vetkezett algíri kormány­­változást követő tüntetések teljese­n megszűntek, egy hét óta teljes a nyugalom — írja az­ AFP. Esténként a fővá­ros utcáin katonai őrjáratok cirkálnak, a külvárosokban továbbra is ellenőrzik a gépkocsikat, de ez már inkább csak szokásos gya­korlat, mint biztonsági in­tézkedés. Algériában vasárnap ün­nepüik az ország független­né válásának harmadik év­fordulóját. Megfigyelők sze­rint az ünnepségeket vi­szonylag szűk keretek között akarják lebonyolítani, hogy elkerüljék az esetleges tün­tetéseket Ben Bella mellett. Az évforduló programját ed­dig nem hozták nyilvános­ságra, csak az bizonyos, hogy diákok és ifjúsági mozgal­mak tagjai díszfelvonulást tartanak az algíri stadion­ban.. Egyes hírek szerint fel­tehető, hogy a függetlenségi évforduló alkalmával kerül sor az új kormány bemutatko­zására. Burgiba tunéziai elnök interjút adott amerikai és török újságíróknak. A többi között kifejezte azt a véle­ményét, hogy az új algériai rendszer szilárd alapokon nyugszik. Kijelentette, saj­nálattal értesültem a Brit Nemzetközösséghez tartozó­­ afrikai ország állásfoglalásá­ról, tudniillik arról, hogy nem ismeri el az új algíri rendszert. Illetékes algíri körök sze­rint a forradalmi tanácsnak nem okozott különösebb iz­galmat a 9 afrikai ország el­határozása Említett körök­ben hozzáteszik, közismert a kormány erre vonatkozó vé­leménye: a világ 1962-ben, a függetlenség kivívásakor az országot ismerte el és nem annak kormányát, nincs te­hát szükség újabb elismerés­re, vagy az elismerés meg­erősítésére. A Thant genfi hete U Thant ENSZ-főtitkár ma repülőgépen, egyhetes láto­gatásra, Genfbe érkezett. A főtitkár felszólal az ENSZ Gazdasági és Szociális Taná­csának ülésszakán, és felte­hetően találkozik a Brit Nemzetközösség vietnami békéltető bizottságával. 99M*Ó2ín€ECSaÍ€E** d­s Acugi biksisztúl A japán fővárositól 50 ki­lométernyire fekvő Acugi amerikai légitámaszpont már második napja kényelmetlen helyzetben van: a környező falvak parasztjai a repülő­tér kifutópályája előtt hosz­­szú póznákat tűztek le, tete­jükön biztonsági zászlókkal. A yamatói elöljáróságon elmondták: az egy kilomé­ter hosszúságú póznakerí­tést abból a célból állították fel, hogy bizonyos mértékig védjék a környékbeli lakos­ság életbiztonságát. A kifu­tópályáról felemelkedő, su­gárhajtású nehézbombázók ugyanis közvetlenül a házak teteje felett húznak el. Gya­koriak a légikatasztrófák, amelyek­ majdnem minden esetben áldozatokat szednek a polgári lakosságból. Hídtragédia Topskában Topeka, július 3. Topekában tegnap beom­lott a Kansas folyón átívelő híd és két személygépkocsi a­ folyóba zuhant. Egy sze­mély meghalt. A hídszerke­zetet az árvíztől megduzzadt folyó rongálta meg. Operasztrájk Rómában Róma, július 3. A római Operaház tagjai péntek este egynapos bér­sztrájkba léptek. A hivatalos látogatásra érkezett Eduardo Frei chilei elnök emiatt kénytelen volt lemondani a Carmen meghallgatásáról. A TRIBUNE TETEMREHÍVÁSA Honnan vette a Daily Express az afrikai „Kovácsokat "? A világsajtót nemrég be­járta egy fénykép (az Esti Hírlap is közölte), amely ere­detileg a londoni Daily Ex­­pressben látott napvilágot. A publikáció napját érdemes feljegyezni, mert szerepe van történetünkben: 1965. már­cius 17. Most, három hónap­pal később, az ugyancsak lon­doni Tribune azt kérdezi a Daily Express szerkesztőitől, mikor lesznek hajlandók vég­re közölni az igazságot olva­sóikkal a fényképpel kapcso­latban. TUDÓSÍTÁS A SZOMSZÉDBÓL... A nevezetes fotó egymás­hoz láncolt félmeztelen néger foglyokat ábrázolt, s a Daily Express a togói fővárosból, Loméból keltezett különtudó­­sításában azt állította, hogy ghanai börtönben sínylődnek. Akkor még javában folytak a támadások az Accrába ösz­­szehívott afrikai csúcsérte­kezlet ellen, így első pillanat­tól alapos volt a gyanú: a Ghánát kedvezőtlen színben feltüntető fényképes doku­mentum célja tulajdonkép­pen az, hogy újabb torpedót lőjjenek ki a ghánai főváros­ba összehívott találkozó ellen. Azóta az Afrikai Egységszer­vezet külügyminiszteri érte­kezletén meghozták a dön­tést, hogy Accra marad az­­afrikai csúcs­­ színhelye. Legalábbis ideiglenesen si­került leszerelni azokat a támadásokat, amelyek Ghá­nát egyes szomszéd országai, köztük Togó részéről érték. A sors különös szeszélye folytán a Daily Express tu­dósítása is ebből az ország­ból származott... A ghánai kormány egyéb­ként röviddel az ominózus fénykép megjelenése után részletes dokumentumokat terjesztett a közvélemény elé, s ezek a dokumentumok min­den kétséget kizáróan igazol­ták, hogy a fotó nem Gháná­ban és 1965-ben, hanem To­gában, és 1963-ban készült. A Daily Express szerkesztői­nek pontosan megnevezték a képen szereplő valamennyi togói személyt — Messan Aithsomnak, a togói tájékoz­tató szolgálat korábbi veze­tőjének jóvoltából, aki el­mondotta, hogy a felvétel egy kiállításra készült, ame­lyen a megdöntött Sylvanus Olympio elnök rendszerét kí­vánták pellengérre állítani. AZ „ÁLDOZAT" JELENTKEZIK Az első ghánai cáfolat március 27-én, tíz nappal a rágalom megjelenése után érkezett Londonba. A Daily Express, a négymilliós pél­dányszámú ultrakonzervatív tömeglap nem maradt adós a válasszal. Közölte, hogy egy londoni úriember a képen két ismerősét is fölfedezte, akik igenis ghánaiak, a ne­vük: Jack Allorey, illetve Mr. Neequaye. Ami angolul Jack Smithnek, illetve Mr. Brown-nak, magyarul a nem kevésbé hitelt érdemlő „Ko­vács Jánosnak”, illetve „Kiss úrnak” felel meg. A viszont­válasz — és az immár végle­ges lelepleződés — nem so­kat váratott magára. Április 15-én Accrában a világsajtó képviselői előtt nyilatkozatot tett egy afrikai férfiú, akiben a megjelentek a fénykép bal­ról a második „ghanai fog­lyára” ismertek. Az illető be­mutatkozott: „Nevem Djanka és nem Jack Allorey, amint azt a londoni Daily Express állítja. Togói vagyok, mint a képen szereplő többi sze­mély is. Nem vagyunk gha­naiak. A felvétel Loméban, a togói fővárosban készült és nem Ghánában.­’ Az április 15-i lelepleződés óta azonban a Daily Express sem a hivatalos ghánai cáfo­latot nem közölte, sem „újabb adalékokat” nem szolgáltatott saját verziójának igazolásá­ra. Ezt a verziót egyébként annak idején e szavakkal vezette be. Akik e fénykép láttán felháborodnak, „szá­míthatnak mindazoknak a tá­mogatására, akik hisznek az igazságosságban és a tisztes­ségben .. . (sp) Sok beszédnek... Az amerikai US News and World Report megírta: „Johnson nyolcvan beszédet mondott ugyanannyi idő alatt, amíg Kennedy csak öt­­venet.” Természetesen az a tény, hogy egy államférfi több vagy kevesebb beszédet mond, önmagában nem ha­tározza meg politikájának eredményességét, vagy ered­ménytelenségét. Jelen eset­ben azonban mégis elgondol­koztató, hogy miért állott Johnson másfélszer többször a mikrofon elé, mint elődje. Kennedy elnöksége alatt is voltak nehéz idők , hogy csak a kubai válságot és a dél-vietnami agresszió kez­detét említsük. Talán Ken­nedy nem akarta politikáját igazolni az amerikai nép és a világközvélemény előtt?? Nem erről van szó! Anélkül, hogy a volt Ken­­nedy-adminisztrációt ideali­zálni akarnánk, meg kell ál­lapítani, hogy Johnson több­ször kényszerült a mikrofon elé, mint elődje. Az amerikai politika mai útvesztői ugyan­is arra kényszerítik az elnö­köt, hogy kedden az ellenke­zőjét magyarázza annak, amit hétfőn állított. Egyetlen példa. A dominikai agresszió első napján Johnson rádió- és te-­­levízióbeszédben jelentette be, hogy a tengerészgyalog­ság csupán az USA állam­polgárainak védelmében szállt partra. Miután ez az állítás az észak-amerikai ál­lampolgárok elszállítása és az agresszió fokozása után nem volt tartható, Johnson újból a mikrofon elé lépett, és most már „kommunista veszéllyel” indokolta a be­avatkozást, így aztán az Egyesült Ál­lamokban lassan megszokják azt, hogy az elnök szokásos sajtóértekezletein kívül, akár hetenként háromszor is „megmagyarázza” bizonyít­ványát. Minél többször — annál kevesebb közönségsi­kerrel. (gr) Ru­hamodell titkárnőknek... Kötelező-e, hogy a titkárnőik öltözéke unalmas legyen? Nem — vallja a szőke Jed Lansing, aki felvételünk ta­núsága szerint valóban nem a legunalmasabb öltözékben állt a fényképezőgép lencsé­je elé. A ruhamodell egyet­len szépséghibája, hogy nem igazi. Filmbeli titkárnő film­beli ruhája. A ki keres, tálát Melbourne, július 3. Egy amerikai kincskereső csoport Florida partjainak közelében rábukkant egy el­süllyedt spanyol gályára, amely feltehetően több mil­lió dollár értékű kincset tar­talmaz. Pontosan 250 éve, tíz spanyol hajó viharba ke­rült, és elsüllyedt Florida közelében.

Next