Esti Hírlap, 1966. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1966-07-11 / 162. szám

A GÉPIPARRÓL VAN SZÓ 1 százalékkal nagyobb beruházás - de még így sem elegendő A legfőbb szempont: a hazai igények kielégítése A harmadik ötéves terv­ben a szocialista ipar terme­lése 32—36 százalékkal emelkedik. Az ipari és mező­­gazdasági termelés műszaki fejlesztését megalapozó ága­zatok azonban — a villamos­­energia­, a vegyi és a gépipar — az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlődnek. Ezúttal a gépipar terveiről és legfon­tosabb feladatairól érdeklőd­tünk a Kohó- és Gépipari Minisztériumban. — A feladatok kidolgozá­sánál — tájékoztattak — ter­mészetesen a harmadik öt­éves tervtörvény jelenti az alapot. A terv előírja, hogy a gépipar az egész népgaz­daságban korszerű termelő­eszközökkel járuljon a ter­melékenység emeléséhez és a fejlett technológiai eljárások alkalmazásához, teljesítse a szakosításból és együttműködésből szárma­zó kötelezettségeit­ növek­vő exportfeladatait. A gépipar termelése öt év alatt 40—45 százalékkal, ex­portja pedig 50—55 százalék­kal emelkedik. A feladatoknak megfele­lően az Autó- és Traktoripari Tröszt, a Magyar Vagon- és Gépgyár például több mint 200 százalékkal növelt ter­melését, de hozzájuk kap­csolódva, a Kismotor- és Gépgyár több mint 150, a Hajtómű- és Felvonógyár pedig 180 százalékkal gyárt többet, mint az előző terv­ben. A termelés üteme sem lesz egyforma, az évek során felgyorsul: az első évben hat, az utolsóban 12,5 szá­zalékkal növekedik. Az export növelésében az Autó- és Traktoripari Tröszt, a Magyar Vagon- és Gép­gyár, a Ganz Villamossági Művek, a Kismotor- és Gép­gyár fognak kiemelkedni. Ezzel szemben a hazai igé­nyek jobb kielégítése érde­kében egyes üzemek­ben csökkenni fog az export. Ilyen például az öntödei Vállalat, a Danuvia, az Egye­sült Villamosgépgyár, a Ké­ziszerszámgyár és mások. A termelés üteméhez hasonlóan az exportnövekedés üteme sem egysíkú: az első évre 3,3, míg az utolsóra 16,1 százalé­kos növekedést terveztek. Sajnos, a gépipar — a nagyarányú növekedés elle­nére — a harmadik ötéves tervben sem tudja maradéktalanul kielégíteni a hazai és kül­földi igényeket. A korszerűtlen termelőesz­közök, a műszaki fejlesztés elmaradása, a különböző munkaerőproblémák és más okok egyelőre gátat szabnak az elképzeléseiknek. Ezért arra törekednek, hogy a legfonto­sabb hazai és külföldi igé­nyeket biztosítsák. Jelentős feladata a gép­iparnak, hogy a lakosság hír­adástechnikai és háztartási­­gép-szükségleteit is biztosítsa, mégpedig az eddigieknél is korszerűbb kivitelben. Ugyancsak a növekvő szük­ségleteknek és a korszerű technológiának megfelelően, tovább kell fejleszteni a gépipari termelést megala­pozó előregyártó és kiegé­szítő ágazatokat is. S ami legalább ennyire fontos: jelentősen rövidíteni kell a termékek tervezésétől a forgalomba kerülésig ter­jedő időt. A harmadik ötéves terv a­­népgazdaság fejlesztésére 250 —360 milliárd forintnyi be­ruházást irányoz elő, s az összeg 46—50 százalékát az ipar és építőipar kapja. Ily módon lehetőség nyílott arra, hogy a gépipar mintegy 80 százalékkal több beruházást kapjon, mint az előző ötéves tervben. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Ganz-MÁ­­VAG, a Csepel Autógyár, a Magyar Vagon- és Gépgyár és még néhány nagyobb léte­sítmény fejlesztésén kívül jelentősebb összegeket for­dítanak egyebek között az úgynevezett „szűk kereszt­­metszetek” — például vas­szerkezet- és csavargyár­tás — felszámolására, valamint a kutatóintézetek és szervizállomások fejlesz­tésére is. Halmai György Csendélet a Nemeskócsagban A Velencei tó, hazánk mi­ni-tengere, mind népszerűbb. Bár akadnak még hibák az ellátásban, s jó egynéhány jogos panaszuk van a tó partján víkendezőknek, még­is mind többen tekintik a főváros nagy strandjának. Agárdon nyílt meg most az üdülők új paradicsoma: a Nemeskócsag kemping. Bu­dapesttől 40 kilométerre, há­rom holdon 22 kétszemélyes víkendház és sátrak serege várja, fogadja a magyar és külföldi vendégeket. Az itt üdülők kényelmére zuhanyo­zóik, főzőhelyek is szolgálnak az arborétum erdőtisztásán, a platánok, akácok, geszte­nyefák övezte parkban. ELSŐ KÉP: A sátor, a labda, a kutya és a kislány — nemveskócsagi csendélet. MÁSODIK KÉP: Készül a kemping-ebéd. (Bozsán felv.) ­ két lány — a kerek ké­­té­pű barna és a komoly szemű szőke — meggyet ma­gozott a konyhában. A bar­na fényes arccal mesélgetett valamit, minduntalan félbe­szakítva és újrakezdve, „és akkor, tudod ..., akkor azt mondta...” A szőke hallgatott, bonto­gatta a meggyet, három év­vel volt idősebb a barnánál, nagyon öregnek érezte ma­gát. Aztán egyszer csak vá­ratlanul közbeszólt: — Tudod is te, mi a szere­lem ... A másik lány meghökkent. Ezt neki még soha nem mondta senki. Ő már a hete­dik általánosban levelezett egy fiúval, és első gimnazis­taként majdnem menyasz­­szony lett. A szőke folytatta. Nem a barnának beszélt, hanem sa­ját magának, és egyre he­vesebben. — Az a szerelem, amikor nem tudsz róla, és ő sem tud róla. Csak jókedvű vagy és köszönsz a néninek, akit utálsz,, kölcsönadod a kállé­ganődnek a selyemsálad, sü­teményt viszel haza. És el­mész egy unalmas értekezlet­re, mert tudod, hogy ott van. És bármennyire szégyelled, igyekszel mellé kerülni, és beszélgettek értekezlet köz­ben suttogva, és istenem, mi­lyen semmiségekről! Ő vala­mi buta újítási ügyet mesél neked hosszan és részletesen, és téged érdekel. Te pedig magadról mondasz el csacs­­kaságokat, mondat közben érzed, hogy teljesen fölösle­ges, amit beszélsz, és figyel­nek már a többiek, de egy­szerűen nem tudsz hallgatni. És közben bolondos remegé­sek futnak át rajtad a tekin­tetétől, észreveszed, hogy a szeme világosszürke, az arca sápadt, és ma nem is borot­válkozott. De ez éppen csak, hogy átfut benned, nem ér­dekel az sem, hogy csak fél fejjel magasabb. Beszélsz és hallgatod, megnézed az órát, csodálkozol, hogy már meny­nyi idő telt el, hogy már két és fél órája tart az értekez­let, és te egyáltalán nem ásí­­tozol És amikor érzed, hogy most már vége felé közele­dik az egész, az utolsó hoz­zászólásra válaszolnak, hogy nemsokára visszavonhatatla­nul fel kell állnod, és kezet kell nyújtanod, kétségbeeset­ten és szégyenkezés nélkül töröd a fejed, mit találhatnál ki, milyen ürügyet, hogy holnap is találkozzatok. És az utolsó percben, amikor a szil dobogásodtól már nem hallod a köszönését, akkor ő mond valami egészen nevet­séges dolgot, amivel másnap megkereshet. Valami kérdő­ív, amelyet ki kell tölteni, háromszor kitöltötted már, tudod, de ez nem baj. Más­nap nem mozdulsz ki a szo­bádból, percenként púdero­­zod az orrod, félóránként fé­sülködöl, és várod. És ami­kor egy másik nevetséges ürüggyel megbeszélitek, hogy másnap te viszel el neki va­lami iratot, még mindig nem tudod, hogy szerelmes vagy, csak azt látod, hogy a gépíró­­­nőjének kitűnően sikerült a frizurája. Aztán hazamész, csavargatod a rádió gombját, de nem hallod a zenét, várod a másnapot, és ... — És ... — vágott közbe a másik, akiről a szőke telje­sen és tökéletesen elfeledke­zett. — És aztán? ... A szőke ránézett fáradtan, ködös szemmel. — Aztán randevút kér, mo­ziba mentek, meg táncolni. És lassanként — mert ko­moly fiú — megfogja a ke­zed, belédkarol, megcsókol. De ez már... Ez már vala­hogy nem érdekes. A barna lány mást várt, elhúzta a száját, alig észreve­hetően fintorított. És magoz­ta a meggyel a két lány to­vább, szótlanul, sietve, mert a kosár még majdnem tele volt. Bende Ibolya SZERELEM Hűtőgéppel kombinált konyhaszekrény A csongrádi Tisza Bútor­ipari Vállalatnál villamos hűtőgéppel egybeépített konyhaszekrény mintapéldá­nyát készítették el. A kom­binált szekrényt a vállalat műszaki dolgozói tervezték, s a jászberényi hűtőgépgyár­ral együttműködve készítet­ték el. Erre a célra külön, modernvonalú színes mű­anyagborítású konyhaszek­rény aljat készítettek, amelynek égyük felét foglal­ják el a kis Lehel hűtőgép legfőbb alkatrészei. A hűtő­gépet ugyanis nem eredeti formájában építik be a konyhaszekrénybe. Az új tí­pusú konyhaberendezést rö­videsen egy csongrádi ház­tartásban „vizsgáztatják” le. Albérlet Miért hallgattak eddig? Jaj a „piszkálódóknak“ ♦ Kutya a hiv­atali gépkocsin A kölcsönkérő milliomos FÜLLEDT, SÖTÉT TÖRTÉNET. NEHÉZ ELDÖNTENI, KI KÖVETETT EL NAGYOBB HIBÁKAT, AZ, AKIT MOST VÁDOLNAK, VAGY AZOK, AKIK EDDIG HALLGATTAK... A XIV. kerületi Motorke­rékpár-javító Ktsz-ben pat­tanásig feszült légkörben be­szélgetünk a pártbizottság, az ellenőrző bizottság és a szö­vetkezet vezetőségének tag­jaival, az elmúlt négy esz­tendő eseményeiről. Fehér Gáspár elnök vezetési mód­szereiről. Aki eddig szót mert emel­ni a szövetkezetben tapasz­talható visszaélések, visszás­ságok miatt — mondják —, csúfos kudarcok után kény­telen volt elmenni. Most mindenki félti az állását, fél a következményektől. Úgy tűnik, a félelemnek van oka. Most is gyorsan értesült az elnök a feljelentésekről, és már fenyegetőzik: jaj azok­nak, akik piszkálják. Miről is van szó? Az elnök ellen felhozott vádak többsége nem „nagy ügy”. Nem annyira gazda­sági vétség, mint inkább mo­rálisan elítélendő, a szocia­lista közszellemet sértő cse­lekedet. A szövetkezetben javíttat­ja rendszeresen minimális térítések ellenében saját ko­csiját, kölcsönveteti mások nevén saját céljaira a válla­lat cerpentjét, magas fizeté­sért egymás után hozza is­merőseit a szövetkezetbe dol­gozni. Néhány éve több mint egymilliós lottónyeremény­hez jutott, s vásárolt Gár­donyban egy nyaralót. A nyaraló eladóját bevitte a szövetkezetbe bérelszámoló­nak, s amikor kiderült, hogy abban a munkakörben hasz­nálhatatlan­ portás lett. A szövetkezet egyik részraktá­ra vezetőjének nevezte ki 2500 forint fizetésért azt is, aki a nyaraló vásárlásánál közbenjárt. Azok, akik most panasz­kodnak, csaknem valameny­­nyien kiszolgálták, tűrték szeszélyeit. Most már maguk sem tudnak pontos választ adni, miért hallgattak ed­dig ... ? Miért lettek az elnök ház­tartásának is alkalmazottai? Most így kezdik: „Én voltam a főkomornyikja...” „Én csináltam a madáretetőt.. „Énvelem javíttatta a kocsi­ját ...” És valóban ők végezték a nyaraló és a később vásárolt Gyopár utcai családi ház karbantartási munkáit — he­gesztéstől az ablakkeretek készítéséig, tereprendezéstől a betonozásig. A fuvarokat is a szövetkezet gépkocsijával bonyolíttatta le az elnök, olyannyira, hogy azzal vitet­te oltásra a házőrző kutyát is. Az elnök rendelt, a tagok dolgoztak. Madáretetőt, vas­kaput csináltak a villákba. Mindent „baráti” szívesség­­ből, ingyen. Az elnök stílu­sa páratlan: akitől szolgála­tot „fogad el” — annak na­pokig nem fogadja a köszö­nését, s aki a kölcsönadott pénzt netán vissza meri kér­ni, sarokba szorítja, letorkol­ja ... Ez talán a legérthetetle­nebb, amikor milliomosról beszélnek. Miért kér kölcsö­nöket? Mert kér. Valóban a beosztottaitól, száztól tízezer forintig különböző összege­ket. A főművezetőtől például két éve tízezer forintot kért, s még most is tartozik hét­­százzal. Kétezret akkor adott vissza, amikor hírét vette a­ készülő vizsgálatnak. Módszerei a fantasztikum határát súrolják. Egy eset­ben behivatta a munkaügyi osztályvezetőt és közölte ve­le: nyolcszáz forintra van szüksége, vegyen, fel hosszú­­lejáratú előleget és adja ne­ki. Ha valaki figyelmeztetni meri az elnököt, hogy ezek a módszerek enyhén szólva el­lenkeznek a morállal — ma­gas kapcsolataira hivatkozva, letorkolja őket. Olyan nyil­vánvalóan légből kapott dol­gokkal henceg, hogy például ő intézte el, hogy kitüntessék a KISZÖV elnökét... ígérgetései, fenyegetései ma már a munkát is gátol­ják. Ésszerűtlennek tartják az utóbbi időben végrehaj­tott átszervezést is: egy üzemrészből kettőt csinált, hogy néhány embernek a régóta ígért állást megte­remthesse. A szövetkezetiek féltik a kiváló, nagy múltú vállalat jó hírét és szeretnének végre nyugodt légkörben dolgozni. Megsokallták az elnök kiski­rálykodását. A XIV. kerületi Pártbi­zottságnak az a véleménye: ilyen erkölcsi felfogással nem, lehet vezetni. A kerületi pártbizottság május óta foglalkozik a be­jelentésekkel, amelyeket ugyanebben az időben küld­tek el a szövetkezetiek az ügyészséghez, a rendőrséghez és az OKISZ-hoz is. E szer­vek tudomásunk szerint a Vas- és Fémtömegcikk KI- SZÖV-öt bízták meg: indít­son vizsgálatot a bejelenté­sek alapján. A vizsgálat el­kezdődött, de egyre húzó­dik ... Vajon meddig? Dolecskó Kornélia

Next