Esti Hírlap, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-16 / 296. szám
1 400 000 kisdiák Országos felmérés az általános iskolai oktatás helyzetéről A Művelődésügyi Minisztérium részletes felmérést készített az általános iskolai oktatás helyzetéről. Az adatokból kitűnik, hogy jelenleg hazánk 5954 általánosiskolájában, kis híján, 1 400 000 gyerek tanul nappali tagozaton. Ez — a tanköteles korú népesség csökkenése következtében — 33 ezerrel kevesebb az előző tanév létszámánál. Első osztályban 156 063 gyerek, a tanköteles korba lépő hatévesek 97,2 százaléka kezdte meg tanulmányait. Az idén végző nyolcadikosok szám 165 031, tízezerrel több a múlt tanévinél. Az összes általános iskolások közül 187 081 részesül napközis ellátásban. A felsőtagozatosok 92,3 százalékát, azaz 691 716 diákot a szaktanárok oktatnak. Az általános iskolai diákotthonok száma 54-ről 61-re emelkedett, s ezekben 4012 tanulónak biztosítanak helyet. Ebben az oktatási évben már 1670 szakosított tantervű — tagozati — ének-, zene-, illetve nyelvi osztály működik az általános iskolákban, amelyekben összesen csaknem 52 000 gyerek tanul. Érdekes, hogy míg az előző tanévben egy általános iskolában oktatták tanfolyami tárgyként az eszperantó nyelvet, az idén már 26 iskolában, 691 gyermek tanulja a nemzetközi nyelvet. Az általános iskolákban egyébként 62241 pedagógus működik, s közülük 1543 idén végzett, új munkaerő. A pedagógusok 42,6 százaléka szaktanár. A képesítés nélküliek aránya az előző évi 9,1 százalékról 7,4 százalékra csökkent. . Csökkent a váltakozó — kétműszakos — tanítás aránya is. A tavalyi 38,4 százalékkal szemben, most az összes tantermek 36,7 százalékát használják délelőtt és délután is. Most első alkalommal készült statisztika a külterületi, tanyai iskolákról. Eszerint 1688 tanyai iskolában 83 805 gyermek tanul, mintegy 4000 — zömmel tanítói képesítésű — pedagógus irányításával. A felső tagozatos tanulók — mintegy 33 ezren — körzeti iskolákba járnak, ahol szakrendszerű oktatásban részesülnek. (MTI) Uraim, fel a kalappal! ISMÉT KERESETT A FEJFEDŐ ♦ JÖN A JAPÁN MŰBŐR ♦ EGY KÜLÖNLEGES FEJ A férfikalap szakértői megtartották az 1967-es divattanácskozást. — Marad-e a kalapdivat? — Igen, némi módosítással. Néhány évvel ezelőtt az alacsony, és a hat-hét centiméter széles karimáid volt a divat, az idén és jövőre a, magas tetejű, és az alig négy és fél centiméter karimájú. — Hány kalapot gyártanak? — Naponta 900 nyúlszőr és 2300 gyapjú fejvédő készül a kalapgyárban, ez évente 500—600 ezer gyapjú és 250 ezer nyúlszőr kalapot jelent, amelyekhez másfél millió nyúlszőrre, és nyolcvan tonna gyapjúra van szükség. — Újdonságok jövőre? — Már ebben az évben kapható volt a könnyű nyári, fehér műanyag kalap, ez tavaszraa kívánságoknak megfelelően nyolc-tíz színben, és mintában kerül az üzletekbe. Már az idén kapható az antilop jellegű, sportos nyúlszőrű kalap, jövőre pedig három-négy színben 30 ezer kerül forgalomba. Jövőre újdonság lesz a dastinszerű japán műbőrkalap, szintén modern, keskeny karimás a kivitelben. — És az export? — Főleg gyapjú kalapokat küldünk a nyugati államokba, Nigériába pedig fehér, piros, kék, zöld és sárga rezeket exportálunk. Vannak rendkívüli megrendelőink is: nemrég egy vidéki erdésznek 62-es kalapot csináltunk, mert az üzletben a legnagyobb szám a 60-as ... (t. j.) A harmadik BESZÉL A FEHÉRVÁRI IFI-MESTER újból Pesten járt a tizenkét mester, hat napig vendégeskedtek a fővárosban a televízió vetélkedő győztes esztergályosai. A harmadik helyezettel beszélgettem közülük, azzal, akinek örömből és ürömből egyaránt jutott, aki hiába kapott vigasztalásul nagyképernyős televízió-készüléket, mégsem tudott búcsúzóként a kamerába mosolyogni. — Végig a második helyet tartottam — mondja Schaffer Richárd —, biztos voltam benne, nemcsak én, a fiúk is... Mert addig, amíg a verseny zajlik, csak arra gondol az ember, hogy jól menjen minden, jól sikerüljön a munkadarab. Válaszolni tudjon a kérdésekre. Aztán, később már arra: mit szólnak mások? Egy kicsit félt, hogy otthon, Fehérváron, a TMK- műhely felhánytorgatja az elvesztett második helyet. De nem. Csak gratulációkat és mosolyokat kapott. Pénzjutalmat is: összesen ötezer forintot, meg órabéremelést. És most? — Dolgozom ... úgy, mint azelőtt. A különbség: ha a gyárban látogatók járnak, rendszerint megnézik őt is, úgy, mint egy muzeális ritkaságot. Hogy ő az, aki... Rosszul esik? — Dehogy... — nevet !, meg lehet szokni. Dolgozik és pihen. Két nagy feladata volt idén, befejezni a technikumot és részt venni a versenyen. Mindkettő sikerült, leérettségizett, technikus lett, de esze ágában sincs, hogy otthagyja a gépét. Ez is van, ilyen is van. — Most pihenek, aztán talán folytatom... — mondja a mester, aki huszonhat éves és a szériamunkáért nem rajong túlságosan. Azon, amin törnie kell a fejét, amin morfondírozni kell, az az érdekes. Hogy indulna-e más, hasonló versenyeken? — Akár azonnal... Egyszer szeretném tudni, milyen az igazi győzelem. (b..) NEMZETI SZÍNHÁZ Bemutató előadás: ma SEAN O’CASEY BÍBOR POR Rendhagyó komédia 2 részben Balázs Samu Sinkó László Váradi Hédi Törőcsik Mari Őze Lajos Dániel Vali Avar István Horváth József Szirtes Ádám Rajz János Agárdi Gábor Verebély Iván Pathó István Rendezte: Both Béla További egymillió forint Tovább tart a kongresszusi verseny lendülete: újabbfelajánlást tett a Ganz Villamossági Művek Szigetelőanyaggyára. Az üzem egy éve készíti azokat a micafolio szigetelőanyagokat, amelyeket azelőtt importált az ipar. A gyár dolgozói a pártkongresszus tiszteletére felajánlott 17 millió forint értékű szigetelőanyagon kívül az év végéig további egymillió forint értékű szigetelőanyagot készítenek terven felüli Képünkön a gyár által készített micafoliót Misik Andrásné szigetelő brigádvezető a középgépgyárban használja fel. (MTI-fotó: Mezőterv.) Szíriai—libanoni útikalandok 6. áldozat és tenger istenének ^ beiruti felhőtlen, kék ■zal ég láttán a tengeri lubickolás mellett döntünk, vonz a víz és vonz az a tény, hogy ingyen van, a szállodában kapunk tikettet, avval eresztenek be a strandra. A miénket Sporting Clubnak hívják. A szomszédos Long Beach strandra ringó csipejű, lángvörös szirén igyekszik, férfiaink önkéntelenül is utánahúznak, rájuk kell kiáltani: ti, őrültek, az a strand pénzbe kerül, ettől azután meglelik végre a helyes irányt. A strandon: kőfal közé szelídített tenger. Rettentő halszaga van, úgyhogy szabad testvére mellett döntünk. Mind beljebb ringatózunk, a puha, sötétkék hullámok égnek tartott tenyerükből csillámló aranypénzeket csurgatnak ránk. Hullámhegy: ellátni az opálosan remegő hegycsúcsokig, látni a partvonalat követő szállodasort, a felénk mutogató hangya emberkéket. Komoly nézőtáborunk van, úgy látszik, ezen a részen nem szokás fürdeni. Kikötést határozunk el az öngyilkosok Sziklájánál, ezt nevezik egyébként Galamb-sziklának is, a mamelukok innen eregették galambjaikat a keresztes lovagok gályái láttán. És innen leste a rómaiakat az örmény kalóz is, akinek a barlangját szintén meg kívánjuk tisztelni látogatásunkkal. Hátha rájövünk, hogy miképpen fosztogatta a római gályáidat, sose árt ilyesmikkel tisztában lenni. A barlang óriási csalódás: egérfogó, csapda, előtte veszélyes szirtek. Nem sok ész kell rájönni: igen veszélyes helyen vagyunk. Férjem kézzel-lábbal kapaszkodva igyekszik a tenger felé. Árpi barátunk pedig a parti szirtek felé nyomul. Én kettejük között biztos női ösztönnel választom ki a legrosszabb helyet. Férjem ordít, hogy már megint a saját fejem után megyek, én juszt se mozdulok, pedig látom, ha ide bevág, két szikla közé a hullám, hát szalmaszálként sodor magával, s darabokra törhet, a késéses szíkeken. De csak szelíden ringat a tenger, mikor Árpi odakiált, hogy még nem áldoztunk semmit a tenger istenének, pedig kellene valamit. És ekkor történik. A sima víztükörből teljesen érthetetlenül hullám magasodik ki és elindul felénk. Kapaszkodj, üvölti férjem kétségbeesetten, és ha megfogadom a tanácsát, nem úszom meg ép bőrrel, az szent, így átcsap rajtam és magával sodor. Lélegzetvételnyi időt kapok, és már a következő visz tovább, puhán átemel a sziklákon, ügyelve rá, hogy hozzájuk se érintsen sehol. Az utolsó, a legnagyobb hullám a parti sziklának visz, nekitámaszt, és csak arra tudok gondolni, hogy úgyse igaz ez az egész. Férjem kétségbeesve prüszköl oda, rázogat, hogy mért vagyok sápadt (mert a parton felejtettem a rúzsomat), mért nem nyitom ki a szemem (majd bolond leszek, hogy belemenjen a sós víz). Kinn kasszát csinálunk, és az eredmény láttán bűnbánóan húzom be a nyakam. A két férfi siralmas állapotban van, összezúzták magukat alaposan, csakhogy megmenthessenek. Sértetlen csak egy van a bandában, jómagam. Megfogadom, hogy ha újra születek, hát megint nő leszek, mert ez a tiszta üzlet. Hát, szervusz, vízi isten, csak a frizurán áldoztam neked, s egy leckét kaptam érte, hogy téged tisztelni illik, de azért nincs harag közöttünk, és ez a lényeg. G. Szabó Judit „Háromszögletű“ vita A közelmúltban brikettszakértő lettem. Már amennyire egyetlen beszélgetés és két írásbeli vélemény szakértővé tehet valakit. A brikett minőségéről szóló egyik cikkünk nyomán alakult ki az az írásbeli és szóbeli vita, amely mintha számunkra megrendelt előrejelzése lenne a gazdasági reform nyomán alighanem naponta felbukkanó konfliktusoknak. A vita lényege: a TÜKER, amelynek raktáraiban ott porlad az áru — nehezen akad rá vevő — nem akar új árut átvenni, csak olyant, , ami kevésbé porlékony. Az ipar viszont elmarasztalja a kereskedelmet, mert nem szakszerűen tárolja a brikettet, ami ezért valóban nagyon porlad, jóllehet, a minőség az utóbbi időben lényegesen javult. Az ipar elmarasztalja a sajtót is, miért járatja le — meggondolatlanul — az ipar termékét, amikor az árut el kellene adni, hiszen ez a népgazdaság érdeke. Felmerültek egyéb érvek s ellenérvek is, s ha a Központi Népi Ellenőrző Bizottság vizsgálata lezárul, szükséges, hogy a nyilvánosság is értesüljön erről, de a „háromszögletű” vita (ipar—kereskedelem—sajtó) egy-két vonatkozásáról talán már ma is érdemes beszélni. Ma valóban népgazdasági érdek, hogy a megtermelt brikett elfogyjon, mert akár az ipar, akár a kereskedelem könyvelésében jelentkezik a kiesés, mindenképpen az állam fizet rá. Ám nem helyes-e, hogy a jövőben világosan kiderüljön: ez lehet a termelő vállalat érdeke, lehet a kereskedelemé, de a népgazdaság valódi érdeke az, amit a vásárló kíván. Ne takarjunk hát be a termelésben mutatkozó minden objektív gátló körülményt és a vezetésben mutatkozó minden szubjektív hibát a csodatakaróval: népgazdasági érdek! Nyilvánvalóan lesz a jövőben is olyan szituáció, amikor az ország gazdasági érdekeinek egésze bizonyos korlátokat szab egyes termékek minőségének, árának kialakításánál, de nagyon hasznos lesz, ha a népgazdasági érdek leplével nem teremtünk olyan áldó és mindenkinek egyformán meleget adó, minden hibát eltakar® fészket, amely csak éppen a fogyasztók millióit hagyja védtelenül. De ha a fogyasztó nem tudja, mi az érdeke? Tételezzük fel — ámbár az emberiség több ezer éves története az anyagi javak tekintetében meglehetősen ritkás: produkált ilyesmit De ha mégis előfordulna: a népgazdaság érdeke akkor is aztköveteli majd, hogy a fogyasztók ilyen önellenitmondó igényeit is kielégítsék. Mert például az könnyen előfordulhat, hogy a vásárlók örömmel vesznek olyasmit ami tetszetősebb külsejű, s teszik ezt akkor is, ha az áru nem tartós. Ugyanakkor a kevésbé formás, de minőségileg jobb holmit otthagyják a polcokon. A népgazdaság érdeke kell hogy legyen a kevésbé tartós, de szép holmik gyártása is. Egyeseik úgy vélik, a fogyasztóknak ezt a „tévedését” korrigálni kell, különben olyan sose lesz, hogy a választék bősége mindezt kielégítsen. Ez a kérdésfeltevés talán nagyobb horderejű, mint általában a fogyasztó és a kereskeett viszonya a jövőben. A szocialista társadalom mindenekelőtt az emberi kapcsolatokban hozott — már születésével — újat. Olyan körülményeket, amelyek lehetőséget adnak az ember emberségének kibontakoztatásához. De a lehetőségek kiteljesítéséhez vitathatatlanul az is hozzá tartozik, hogy az élet támasztotta szükségleteinket miné magasabb színvonalon, választékosan elégíthessük ki. Aki tehát igényeinket — amelyek mindig társadalmilag meghatározottak — másodlagosnak, „kiigazítandónak” tartja, az egyszerűen megfeledkezik arról, hogy a szocializmus — a többi között — miért lett alig több mint egy évszázad alatt a földgolyó leghatásosabb, legnagyobb tömegeket mozgató legnagyobb eredményeket felmutató, az emberiség jelentős részét ma már hétköznapi tevékenységükben befolyásoló új eszméjévé. S a háromszög harmadik sarkában a sajtó kötelessége az lehet, hogy a mindig jelentkező ellentmodásokat feltárja, s ezzel lehetőséget nyújtson az ellentmondások minél gyorsabb feloldására. Bernáth László A LEGSZEBB AJÁNDÉK — a lakás dísze — a keretezett, vászonra nyomott, művészi REPRODUKCIÓ Tekintse meg üzleteinkben kiállításunkat! Bp. V., Tanács krt. 28. Bp. XI., Bartók Béla út 37.