Esti Hírlap, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-07 / 6. szám

Évi 160 millió a hulladékból VILÁG MINDEN TÁJÁRA • 6000 FÉLE CIKK EGY NAGYON ÜGYES VÁLLALAT A csomagok tartalma: ló­nyereg, a címzettek: Fran­ciaország, Belgium és Hol­landia. A csomagokra már az utolsó címkéket is ráragasz­tották, indulásra készek. Af­rikába sortok és blúzok, Ausztriába, Svédországba perzsaszőn­yegek, az USA-ba futball­játékok, Angliába kesztyűk, Kanadába a leg­utolsó párizsi divat szerint készült női ruhák, a Szov­jetunióba táskák és kardigá­nok, Törökországba pedig laboratóriumi lombikok, pi­petták, üvegcsapok utaznak. Feladó: a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat. A csomagok értéke: 190 millió forint. Szinte minden — Tizenkilenc országba exportálunk — mondja Bos­­sányi György igazgató. — Megrendelőink évről évre több árut kérnek. A játékok­tól a női ruhákig — szinte minden készül nálunk. Pél­dául kovácsoltvas-utánzatok, kempingcikkek, üvegáruk, pulóverek, papucsok, táskák. Játék, női ruha, szandál, táska, s egy részükhöz a nyersanyag a hulladék. Hul­ladékbőr, maradékanyag, az, amit hajdan a szemétbe dob­tak. Most pedig a Kézműipa­ri Vállalat évente 160 millió forintot „hoz ki” belőlük. Tavalyi vállalásukat hat­vanmillió forinttal túltelje­sítették. Eredeti tervük 570 millió forint volt. Az idén már többet akarnak termel­ni, 700 millió forint érték­ben, s az exportot is növelik, a múlt esztendőhöz viszo­nyítva 20 millió forinttal. Szövetből habszivacs kilenc ü­zemágban, 260 munkahelyen, harmincnégy szakma képviselői működnek közre hatezerféle árucikk tervezésében, készítésében. A Vállalat 1,3 500 dolgozót fog­lalkoztat, s közülük 8600-an csökkent munkaképességűek.­­ Mind több embert fog­lalkoztatunk már vidéken is, jelenleg 1200 bedolgozónk van, az ország különböző vá­rosaiból is. Szeretnénk ezt a hálózatot tovább bővíteni — mondja az igazgató. Ez az esztendő a Kézmű­ipari Vállalatnál is már az új gazdasági mechanizmus­ra való felkészülés jegyében telik. Úgy akarják megoldani a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatását, hogy a jövőben is megtalálja mindenki a számítását. En­nek pedig egyik előfeltétele a gépesítés. Már most több új, modern gépet szereztek be; a legnagyobb „szenzá­ció” az úgynevezett lamináló gép — ez az egyetlen az or­szágban —, amelynek segít­ségével olcsó szövetekből ki­váló habszivacsos anyag ké­szül, a legkorszerűbb eljá­rással, hegesztéssel. Az így készített méteráru felveszi a versenyt bármely külföldi anyaggal. Tv-papucs, jéghoki — Több újdonsággal bő­vítjük a választékot, állan­dó piackutatással döntjük el, mire van szükség, mit igé­nyelnek a vásárlók. Általá­ban negyedévenként húsz új cikket dobunk piacra. Ami már nem kelendő, nem gyártjuk tovább. A „meglepetések” május­ban, a nemzetközi vásáron jutnak a vevők elé, bizonyá­ra nagy sikere lesz a fényes műanyagból készül esőkabát­nak — amely Párizsban nagy divat —, a modern vonalú kalapoknak, sapkáknak, új fazonú és színű szetteknek. Tv-papucs is készül, egy mintasorozatot napok alatt szétkapkodtak a vállalat Ha­ris közi modellboltjában. Lesz újfajta csizma, új eljá­rással­ készült — ruhára, kosztümre egyaránt alkal­mas — habosított anyag, s gondoltak a természetrajon­gókra is: különböző, új, öt­letes kempingcikkeket ké­szítettek. A gyerekek pedig újfajta játékok közül válo­gathatnak. Legötletesebb a KRESZ-játék és a jéghoki. H. J. Pesti Krónika Zigomár Csupa kéz meg láb, hosszú fiatal­ember volt az új gyakornok. Szalmaszőke haja, méla, kék szeme, kicsit kajla füle, ő maga esetlen. Vala­ki elnevezte Zigomárnak, már az első napon, a név rajta ragadt, mint a boj­torján, még a segédhivatali tisztviselő is azt mondta neki: — Zigomár kortárs ... — nem is tud­ta a rendes nevét. A legtöbb helyen — tehát ebben az irodában is — kialakult valamiféle naprendszer. Középpont persze a nap, vagyis a főnök, de azután vannak ki­­sebb-nagyobb bolygók is, azoknak holdjaik, akik a bolygók körül kerin­genek. Zigomár az alosztályvezető-helyettes holdja lett. Más szóval az alosztályve­zető, Grubics kortárs vonzási körébe került. Grubics javakorabeli idején túllevő, erősen domborodó férfiú volt, egyesek szerint ő nevezte el Zigomár­nak a gyakornokot, valamiféle régi de­­tektívregény olvasmányának emléke alapján. Zigomár úgy tekintett fel Grubicsra, mint istenhívő a katedrálisra, nézte, bámulta, leste. Grubics kortárs örege­dő férfiaknak már nem időszerű , vas­kos bajuszt hordott, tömött, szájsarko­kon túl lelógó, fekete bajuszt. Zigomár egy vasárnap reggel megpörkölt a gyu­fa lángjánál egy dugót, s apja borotvál­kozó tükre előtt harcias bajuszt festett­­magának, dugókorommal. — Ilyen ba­jusza van — magyarázta anyjának — ilyen gyönyörű bajusza van Grubics úrnak, azaz kortársnak. Vizet kellett melegíteni, hogy a ba­jusz lejöjjön Zigomárról, mielőtt szi­gorú apja a délelőtti sétából hazaérke­zik. Grubics egyszer tüsszögni kezdett az irodában. Zigomár úgy, ahogy volt, hajadonfőtt, télikabát nélkül, leszaladt a zimankóba, aszpirint hozott Grubics kartársnak. A kartárs nagyot nézett, amikor Zi­gomár még egy pohár vízzel is segítette az aszpirin bevételét. Aztán rájött: ez a Zigomár igazán kedves fiú. Zigomár­nak csak egy szót kellett szólni, már ugrott le a földszinten zajló büfébe Grubics kartársnak feketekávéért vagy cigarettáért, kifliért. Nagy félénken egyszer megkérte Grubics kartársat, hazakísérhetné-e, attól kezdve minden este hazakísérte. Grubics agglegény volt, maga vezette háztartását, Zigomár vele ment a közértbe, a henteshez, ci­pelte a bevásárolt holmit. Grubics megkérdezte, nem hozná-e el a szabótól a kivasalt ruháját, Zigomár elhozta. Zigomár elkérte magát az irodából, hogy a szenük érkezik, valójában Gru­bics úr szenét hozták. Zigomár Grubics kartárs lakásának kapuja előtt számol­ta, hány kosárral vittek már le a pin­cébe. Zigomár nemcsak ilyen kis szolgá­latokkal hódolt. Grubics kartárs lassan titkaiba is beavatta holdját. Grubics kartárs az irodán kívül fáradhatatlan mesélő volt, hosszasan — mindig he­lyeslést várva — elmondta például, hogyan csinált a hús mellé karfiolsalá­tát. Evett már karfiolsalátát Zigomár kartárs? Látja nem is ehetett, mert ez Grubics-találmány, nagyszerű felfede­zés, eddig még senkinek sem jutott eszébe. Zigomárnak összefacsarodott a szíve, amikor otthon említette, sőt követelte a karfiolsalátát, s anyja leintette, mondván: ez marhaság fiam. Az irodában dolgozott egy özvegy­asszony. Csak két évig élt az urával, a férjét elvitte a szövődményes influen­za. Az özvegyasszony fiatal volt, szinte leánykorú még, szép fekete hajú, szép szemű, talán egy kicsit túl gömbölyű. Egyik este azt mondja Grubics kor­társ, mit szól Zigomár az özvegynéhez, vagyis Lugosinéhoz. Zigomár persze nem tudta mit kell hozzá szólni, ezért Grubics elmondta, nincs még a világ­­gon olyan rendes, édes teremtés, mint, Lugosiné. Grubics kortárs lakásának a kapuja előtt jártak fel s alá, mert Gru-­­bics kartárs csillapíthatatlanul áradók­o­zott az özvegyről. Zigomár csak nyert,, nyelt, furcsán érezte magát, ha nem­­ tudta is megfogalmazni, olyan érzése­­ volt, hogy az özvegyné kifúrja őt Gru-­­bics kartárs mindennapjából, hiszen­ annyira elterpeszkedik Grubics kartársi életében. Három hazakísérés alkalmá-a­­­ból Grubics másról sem beszélt, mint, az özvegynéről, s Zigomár ezzel egye-­ nes arányban megutálta a szép özvegy-­ nét. Amikor néhány nap múlva Gru-­­bics megkérte: ha csak teheti, hozza őt,­ Grubicsot, szóba az özvegyasszonynál,­ bent az irodában, Zigomár elsápadt. Del azért másnap megemlítette az Özvegy-­ asszonynak, hogy tegnap este hazaid­ c­sérte az alosztályvezető kartársat, s sok o­kat beszéltek róla. — Igazán? — mo-­­ solygott az özvegy, s megsimogatta Zi-­­gomárt. Zigomár szeme villant. Most­ már nemcsak utálta az özvegyet, gyű-­ lölte is, úgy vélte, ez a simogatás áru­­­lás Grubics kartárs ellen. Grubics kartárs pedig gondolt egy­ merészet. Vasárnap délelőttre magához­­ rendelte Zigomárt. Együtt mentek be a­­ virágkereskedésbe, Grubics hatalmas­ csokrot válogatott össze. Zigomár tud-­ ta, mit kell cselekednie. Tíz utcával ar­­­­rébb lakik az özvegy, be kell csenget-­ nie a csokorral, és csak annyit: — Gru­,­bics Géza küldte. Grubics az utcán várta Zigomárt. Tíz­ utca villamoson tíz perc, vissza tíz, fel-­­ megy, becsönget... De már félórája sé­­tál fel s alá, Zigomár sehol. Egy óra­­ telt el kereken. Végre! — Hol volt­­ ilyen soká? « Zigomár nagy lélegzetet vett, szeme­t villant, hangja különösen, hamisan fur-­­ csa — Becsengettem, de várni kellett.« Várni kellett, míg Nagy kartárs, tét- * szik tudni, a könyvelésből, míg Nagy­ kartárs felöltözik__ Nagy kartárs — ezt mindenki tudja * a vállalatnál — sportember. « Bodó Béla » MÁJUSBAN: szakszervezeti kongresszus A magyar szakszervezetek alapszabálya értelmében eb­ben az évben újjáválasztják a szakszervezeti vezető szer­veket. A választási munka első szakaszában a bizalmia­kat, továbbá a műhely-, osz­tály- és munkahelyi bizott­ságokat választják újjá, ja­nuár végéig. A szakszervezeti bizottsá­gok és a szakszervezeti taná­csok választását február 1. és március 15. között tartják, a megyei bizottságok és az szmt-k, valamint az SZBT megválasztására március 15. és április 15. között kerül sor. A magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa májusban ül össze. Megvitatják a szak­­szervezeti mozgalom helyze­téről, feladatairól, a két kongresszus között végzett munkáról szóló beszámolót, s újjáválasztják a Szakszerve­zetek Országos Tanácsát. Az ezt követő hónapokban — október végéig — az egyes szakszervezetek kongresszu­sai üléseznek majd, megtár­gyalják saját szakmai tenni­valóikat, s újraválasztják a központi vezetőségeket (MTI) Az acélh­asáb titka Vendégek a kozmoszból • Illés szekerétől a szibériai­ legendáig • Paróka vagy űrhajóssisak A nyugati sajtóban ismét felbukkant néhány hír a re­pülő csészealjaikról, idegen világok állítólagos küldöt­teiről. Tudjuk: nincsenek re­pülő csészealjak, az űrhajó­zás korában nem lehet titok­ban a Föld légkörében kó­szálni. Bármely közepes fel­készültségű ország radarhá­lózata — sőt, légvédelme is — azonnal és automatikusan felderítené a hívatlan vendé­geket. Repülő csészealjak nincsenek, de jogos a kér­dés: nem is voltak soha? Bi­zonyítható-e tudományosan, hogy jártak-e vagy járhatt­A tudományosan meg nem alapozott fantázia termékei: Szodoma és Gomorra állító­lagos pusztulását idegen űrhajósok okozták, amikor felrobbantották felesleges hajtóanyagukat. Sőt, fi­gyelmeztették a lakosságot, hogy ne forduljon hátra, mert a nukleáris robbanás fénye vakságot okoz. (A bibliai Lóit felesége, úgy látszik, megszegte az utasí­tást: hátranézett és lóbál­ta­k-e már távoli világok képviselői­­a Földön — talán régen, a történelem előtti időkben? Amíg nem vált tudomá­nyos és gyakorlati lehetőség­gé az űrhajózás, sohasem ke­restük a Földön, idegen lá­togatók nyomát. Az űrhajó­zás elméleti alapjainak meg­teremtése után azonban megindult a találgatás. Rég elfelejtett gyermek­meséket, ősi legendákat koz­mikus köntösbe öltöztettek, s így próbálták megtalálni messzi világok képviselői­nek egykori földi nyomaik vánnyá vált.) Az elszabadult képzelet Illés szekerét, sőt, a mesebeli tűzokádó sár­kányt is kozmikus látogatók űrhajójának véli. Az ősi Baalbek, az egykori kis­­ázsiai Persepolis romjai közelében furcsa hegy me­red az ég felé, népszerű ne­vén a baalbeka „veranda”. Egyik oldalát az uralkodó széljárás koptatta le, s nem idegen űrhajósok építették — kilövőpályának. Hasonló sorsa jutott a dél-amerikai inka fej szobor, amely — úgy tűnt egyeseknek — űrhajós sisakot visel. Ám a valóság az, hogy évszázadokkal ez­előtt az ismeretlen inka mű­vész nem kozmikus látogatót mintázott, hanem a kor pa­rókáját örökítette meg. Az utóbbi évek legmaka­csabb kozmikus rémhíre a szibériai űrhajó legendája volt. A Szovjet Tudományos Akadémia több expedícióval bizonyította be, hogy az 1908. június 30-án a Föld­del összeütközött kozmikus test óriásmeteor, vagy egy üstökös magja volt és nem Mars- vagy Venus-lakók sze­rencsétlenül járt űrhajója. Nem földi eredetű...­ ­.. A földalatti váj­atban kanyargó csillesor hirtelen megállt. Széntömb esett két kocsi közé s amikor a bá­nyászok szétverték az aka­dályt, egy 67x67x47 millimé­ter méretű szabályos acél­hasáb hullott ki a tízmillió éves antracitból. Ez éppen 80 évvel ezelőtt történt Brennbergbánya osztrák ol­dalán. A teljese­n tiszta, rozsdamentes acélból ké­szült testről megállapították: nem földi eredetű, ismeret­len gyártási eljárással ké­szült. A hasáb közepén egy milliméter mélységű, telje­sen szabályos vájat, mara­tás futott körbe. A hasáb sarkai, élei tökéletesen épek voltak. A természettudósok megvizsgálták ezt a furcsa leletet, de semmiféle, a me­teoritokra jellemző tulajdon­ságot nem fedeztek fel rajta. Mégsem mondhattak mást: ez az idegen test különleges meteorit, amely legalább tízmillió évvel ezelőtt hul­lott bolygónkra, majd be­ágyazódott a földbe, az ősi, harmadikori erdők maradvá­nyaival. Az erdő anyagából antracitot szü­lt a Föld — az acéltest megmaradt. A baalbeki „veranda44 A Szépvölgyi úton épülő 12 tantermes általános iskola makettje. Tervező: Boros­­tyánkövy L. (MTI-fotó : Balassa felv.) Újjáépítik a Váci Kötöttárugyárat Új festöde üzem kezdte meg próbaüzemelését a Váci Kötöttárugyárban. A gyár nagyarányú rekonstrukció­jának ez az első állomása, ezután következik majd a kikészítő és konfekcióüzemek „újjávarázsolása”, a készárú- és fonalraktár bővítése. Az ország egyik legrégibb köt­­szövőipari üzemét amerikai gyártmányú iker-körhurkoló gépekkel látják el, modern, szociális és munkavédelmi felszerelések könnyítik meg a gyár dolgozóinak munká­ját. A rekonstrukció ez év végén fejeződik be. Eltűnt bizonyíték Az egykori események is­meretében kizártnak tűnik, hogy itt valamiféle bányász­tréfáról lett volna szó. A múlt században ennek nem is volt értelme. Meteorit nem lehetett a hasáb, mert élei, sarkai megolvadtak volna, amikor nagy sebességgel át­hatolt a légkörön. És miféle meteorit az, amelyen szabá­lyos maratás fut körbe? Most kellene kimondani a végső ítéletet: nem meteorit ez, nem fényes hullócsillag­ként suhant át a Föld légkö­rén, hanem idegen élőlények által idehozott és ittfelejtett tárgy, talán űrhajóalkatrész volt — és mégsem mondhat­juk. A­ legfontosabb tárgyi bizonyíték, a hasáb, amelyet 1886-tól 1944-ig a salzburgi múzeumban őriztek, eltűnt a második világháború utolsó felvonásakor. Másodszor: a legközelebbi civilizált vilá­gok emberi mértékkel mér­ve szinte végtelenül messze vannak és könyörtelen ter­mészettörvények gátolják a korlátlan térbeli mozgást, a csillagközi utazásokat A Földnek — tudományo­san bizonyíthatóan — eddig nem voltak kozmikus ven­dégei, az acélhasáb titka pe­dig, valószínűleg örökre, megfejthetetlen marad. Gauser Károly VASÁRNAP IS NYITVA A MEGÁLLÓ VENDÉGLŐ * 11—21.30 óráig (VII., Tanács krt. 23.) Olcsó ebédek! Sólet!

Next