Esti Hírlap, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-26 / 22. szám
MIRE PANASZKODNAK AZ ASSZONYOK Tartásdíj, bölcsőde, munkaviszony Inkább különélés, mint részeges férj Hasznos javaslatok A Nőtanács jogi és családvédelmi bizottságánál Félfogadás hétfőn és szerdán — hivatalosan. A gyakorlatban szinte nincs olyan óra, amikor ne keresnék személyesen vagy levélben a Nőtanács jogi és családvédelmi bizottságát. Másfél év munkájának mérlegét készítette el most a bizottság. Több mint kétezer üggyel foglalkoztak ez idő alatt, s érdekes megnézni azt is, hogy milyen problémákkal fordulnak hozzájuk a nők, s a férfiak, mert a tanácsot, segítséget kérők csaknem egynegyede — férfi. A fogadóórákon személyesen megjelenők 20—25 százaléka vidéki, 75—80 százaléka budapesti. A levelek kétharmadát a vidékiek írják. A korábbihoz képest valamelyest csökkent a családi élethez kapcsolódó panaszok száma. Sokkal kevesebben kérik a segítséget a házasság helyreállításához, a „harmadik” megbüntetéséhez, inkább váláshoz várnak tanácsot, útmutatást, segítséget. A régebbi tapasztalattól eltérően úgy tűnik, hogy a nők nagy része már nem akarja mindenáron, esetleg külső beavatkozással is fenntartani az elromlott házasságot, hanem inkább a különélést, a nyugalmat választja. Főként ott nem ragaszkodnak az asszonyok az életközösség fenntartásához, ahol részeges, durva férjjel van dolguk. 27 olyan esetben, amikor a férj iszákossága miatt romlott el a házasság, mindössze 8 asszony kérte: utalják férjét elvonókúrára, s utána megpróbálná rendbehozni a családi életet. Háromszázöt esetben fordultak a bizottsághoz gyermekkel kapcsolatos ügyekben. A leggyakoribb panasz a gyermektartásdíj-kötelezettség elmulasztása. Ezzel kapcsolatban egyébként a Nőtanács javasolja, hogy a lengyelországi és más példák nyomán a tartásdíjat az állam folyósítsa az anyának, s ha szükséges, közadók módjára hajtsák be az apátok Jelentősen csökkent a gyermekelhelyezési panaszok száma, bár a bírósági határozatok végrehajtása változatlanul nehézkes. A gyermeket sokszor a gyámhatósági felszólítás ellenére sem adják ki, a gyámhatóság pedig nem szívesen vesz igénybe rendőri segítséget. Gyakran előfordul, hogy a gyámhatóság által megjelölt látogatási időpontban a gyereket elbújtatják, vagy ismeretlen helyre viszik. A múlt évben sok volt a bölcsődei elhelyezési kérelem, de a Nőtanács csak a legjobban rászorultak esetében segíthetett Az új rendelkezés bevezetésétől — a kétéves anyasági segélytől — várják a bölcsődegond lényeges enyhülését Változatlanul igen nehéz a gyógypedagógiai és mozgássérült gyermekek intézeti elhelyezése — ilyen esetekben a Nőtanács szinte tehetetlen, olyan kevés a lehetőség. Gyarapodott a munkával és a munkahelyekkel kapcsolatos panaszok száma. A bizottsághoz fordulók többsége munkát kér. Nagyobb részük szakképzetlen, elvált vagy különélő, özvegy idősebb asszony. Sok közöttük az olyan is, akinek a férje beteg vagy iszákos, s keresetét nem adja haza. A fiatalabbak közül csak azok keresik fel a bizottságot, akik szakképzetlenek, vagy egészségi állapotuk miatt nehezebb fizikai munkát nem vállalhatnak. A tapasztalat viszont az, hogy éppen e rétegeket elég nehéz megfelelő munkahelyhez juttatni, majdnem lehetetlen elhelyezni a nyugdíjasokat, akiknek szükségük lenne az 500 forint plusz keresetre. Gyakori, hogy a szerződéses munkaviszonyban álló nő szerződését többször meghosszabbítják, amikor azonban tudomást szereznek róla, hogy gyermeket vár, megszüntetik a munkakapcsolatot. Ilyen esetben a nő elesik a terhes asszonynak járó juttatásoktól, de attól is, hogy újra munkát vállalhasson, hiszen öt-hat hónapos terhes korában új munkahelyre a meglevő rendeletek ellenére sem veszik fel. S ez annyira általános, hogy okvetlen megoldást kellene rá találni. Nyugdíj-, szociális segélykérelem, kórházi elhelyezési ügyekben is gyakran kérnek segítséget. A segélykérelmek többsége indokolt és rendszerint meghallgatásra is talál. Valamivel csökkent azok száma, akik felvételüket kérik szociális otthonba. Ez a jelenség a szociális csoportok és a helyi társadalmi szervek, a Vöröskereszt, a Nőtanács munkáját is dicséri: az utóbbi időben sokat tettek a rászorultak felkutatásáért, sorsuk rendezéséért. S. M. Névadó muzsikus A zeneszerző ezúttal szöveget írt, pontosabban csak egy szót: Hungelectro. Hatszáz résztvevő közül ezzel a szóval vívta ki a győzelmet a Villamos Berendezés és Készülék Művek novemberben meghirdetett névadó pályázatán. — Soha életemben nem próbáltam hasonlót — meséli Kőszegi Pál, akinek „Én mindenkiben csalódtam” című táncdalát sokan dúdolják. Elolvastam a felhívást, gondoltam, hátha ez is olyan szórakoztató, mint egy keresztrejtvény. A győzelemhez őszintén szólva, nem volt sok reményem, egészen váratlanul ért a gyár gratuláló levele. A névadó aktatáskájában már ott őrzi egy amerikai újság egyik számát, amelyben — egy grillsütő és egy mosolygó széplány mellett — már ott az új elnevezés: Hungelectro. (b. i.) SIKÁTOR 3. hétre prolongálva a Szikra filmszínház délutáni műsorán. Műsoron még a Felszabadulás, a Kossuth XX., és a Rege (27—29.) mozikban. EGY MAGYAR NÁBOB, KÁRPÁTHY ZOLTAN 6. hétre prolongálva a Vörös Csillag (egész nap), a Mijus 1 (du.), a Bartók (de.) és az Alkotmány filmszínházakban. Műsoron még a Dózisa, a Táncsics, az Attila a Tátra és a Madách mozikban. NEM SZOKTAM HAZUDNI 12. hétre prolongálva a Bástya filmszínház délutáni műsorán. Ezen a héten még a Budai Híradó (de.) és az Ipoly mozik műsorán. Mezőgazdasági könyvhónap Szép, szinte szimbolikus rendelet előzte meg a mezőgazdasági könyvhónapot: munkaeszközzé nyilvánították a mezőgazdasági szakkönyveket! A mezőgazdasági könyvhónapot februárban rendezik, s ekkor — sok kiállítás, és előadás mellett — a mezőgazdasági könyvbarátok körei ötven százalékkal olcsóbban vásárolhatják meg a szakkönyveket. A mezőgazdasági könyvhónapot, ünnepélyesen, dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes Pécsváradon nyitja majd meg. Kiterjesztették a hűtőgépkölcsönzést Kísérletképpen új szolgáltatást vezetett be a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat: Pest megye nagyobb járásaiban is lehet ezentúl hűtőgépet kölcsönözni. Gödöllő, Ráckeve, Szentendre, Szob, Vác kölcsönző boltjaiban, mintegy 300 hűtőgépet osztottak szét. A fővárosban már jól vizsgázott ez a kezdeményezés: rövid idő alatt 5000 készülék talált bérlőre. — Egy esztendő a minimális kölcsönzési idő — kaptuk a tájékoztatást. Egyelőre csak 120 literes Lehet hűtőszekrényeink vannak. Havonta 90 forint a kölcsönzési díjuk. A bérlethez egy kezesre van szükség, s ez lehet családtag is. Új lehetőség, amely csak a hűtőszekrényekre vonatkozik: két esztendőnél hosszabb bérlet után a készüléket meg lehet vásárolni. Ebben az esetben a bérleti díjként befizetett összeg felét beszámítjuk. A levonás után fennmaradó vételárat, két nagyobb részletben is be lehet fizetni. Bélyeghamisítványt találtak. A bélyeggyűjtők gyakran felkeresik a Bélyegmúzeum bélyegvizsgáló csoportját annak megállapítására, vajon eredeti-e az értékesnek hitt címlet. A napokban az egyik gyűjtő 1871-ből valóbanis román bélyeget vitt a vizsgálóhoz. Néhány perc alatt kiderült: a bélyeg hamisítvány. A képen: Koncz Jenő bélyegszakértő, a múzeum tulajdonában levő eredeti bélyegekkel hasonlítja össze a hamisítványt. (MTI-fotó : Tormai felv.) A KÖLTŐ ÉS A KUBIKOS munkásszállás gondnokija összecsődítette a kubikosokat. Körülülték a vaskályhát, a költő meg furcsa kérdéseket intézett hozzájuk, hiszen szociográfiát készített az ország vándorairól. Megkérdezte, ki melyik vidékről kerekedett fel talicskával, lapáttal, tudakolta, mennyi a kereset, kinek hány gyerekről kell gondoskodnia. Menynyit költenek magukra, ételre-italra, útiköltségre. Még olyan bolondos dolgokat is megkérdezett, hogy mi volt a reggeli, az ebéd meg a vacsora, s azt is: ki, milyen könyvet olvas, mikor voltak utoljára moziban, és melyik volt az a film, amit láttak. Mikor már minden apróságot megkérdezett, azt mondta a költő: — Köszönöm, hogy feleltek, nem tartom fel magukat tovább. A kubikosok felszedelőzködtek, csak egy csontos arcú öregember maradt még ott, őt a költő marasztalta. Jó figurának nézte, elhatározta, hogy kifaggatja az életéről, bizonyára sokfelé megfordult, alighanem ,sok minden történt vele. De amikor négyszemközt maradtak, az öregember szólalt meg előbb: — Most én kérdeznék valamit, ha meg nem sérteném. — Csak bátran — buzdította az öreget a költő. — Csak azt akarom megkérdezni az elvtárstól vagy az úrtól — mert nem tudom, hogy kinek tiszteljem, nem tudom, kiféle-miféle —, mi a foglalkozása, amikor nem kérdezősködik. — Verset írok. — Szóval, költő? . — Így is mondhatjuk. Az öreg tetőtől talpig végigignézte a fiatalembert, aztán nagyot sóhajtott. — Nehéz kenyér az... — Nehéz, bizony, nehéz, de azért meg lehet vele élni. Az öreg kubikos váratlanul felállt, hirtelen eszébe jutott valami. — Hozok magának egy kis szalonnát, jó fehér házi kenyérrel. Igazi békési szalonnát hozok! A kenyeret a feleségem sütötte. — Köszönöm, bátyám, ne fáradjon, köszönöm! — De hiszen szívesen adom. Tudom én, hogy jólesik az embernek, ha éhes. — De én nem vagyok éhes, bácsikám. — Csak fogadja el, ne szégyenkezzen. Tudom én, amit tudok. — Hát mit tud? — Tudom, hogy a költők sokat éheznek. Míg jó volt a szemem, sokat olvastam én. Petőfi Sándor verseit is végigböngésztem. Arra még most is emlékszem könyv nélkül, amit az édesanyjának írt. Valahogy így volt: „Ó, ha tudná, mily nyomorban élek, megszakadna szíve a szegénynek.” — Most másképpen van ez is... Az öreg hitetlenkedve nézett. — Ma például mit reggelizett az úr? — Az ám — motyogta zavartan a költő —, ma éppen semmit sem. Valahogy elfelejtettem reggelizni. — Na, ugye! — De ebédeltem... — Az meg sovány ebéd volt, igaz-e? — Levest ettem, főzeléket, húst. — Hát vacsorára kerül-e, ha meg nem sérteném? — Ha tudna egy éttermet valahol itt, a közelben, odamennék. De olyat mondjon, ahol jól főznek! Az öreg megint kicsire húzta a szemét, mint aki hitetlenkedik. De erre már nem szólt semmit. Új témára váltott át. — Hát bort meg sört, meg pálinkát iszik-e a költő? — A bort esetleg elfogadnám. — Nekem most nincs borom, de nem is úgy kérdeztem. Úgy értem, versírás közben iszik-e a költő? A költő megmagyarázta, hogy versírás közben általában nem iszik az ember se bort, se sört, se pálinkát, mert erősen gondolkozni kell, szinte pattanásig feszülő észszel arra kell gondolni, amiről éppen ír. Az öreg csalódottan, majdnem szomorúan ingatta a fejét. — Érdekes — mondta —, nagyon érdekes. Én mindig azt gondoltam, hogy írás közben ott áll az asztalon a kancsó bor. Mert tudja, fiatal koromban nagyon szerettem nótázni. A nóták pedig akkor jutottak eszembe, amikor már felöntöttem néhány pohárka bort. Én mindig azt gondoltam, hogy így jut eszébe a költőnek is a vers. Eszerint csakugyan nehéz kenyér a maguké, uram... Simon Lajos Beszél ön rajzul? HOGYAN FORDÍTJÁK MAGYARRA A MŰSZAKI DOKUMENTUMOKAT KÉSZÜL A RAJZ-ESZPERANTÓ — Hány „nyelven” ért? — Pontosan nem tudom, de legalább negyven-negyvenöt félén. A legutolsó munkám egy perui fordítás volt...— A szimbólumok A tolmács rajzasztalnál dolgozik. Körzővel, vonalzóval, tuszollakkal. Előtte,a táblára feszített papíron egy francia géplicenc magyar körvonalai bontakoznak ki. A magyar „szavakat” aprólékos gonddal rajzolja le. — A szakembernek minden vonal és jel egy-egy műszaki gondolat, egy mondat kifejezője — mondja Mányai Tibor, a Szabványügyi Hivatal géprajzszakértője. — Ahány ország, annyi „nyelven” rajzolnak; a rajzjelek, az úgynevezett szimbólumok országonként különböznek. Néhány esztendővel ezelőtt létrehozták a Nemzetközi Szabványozási Szervezetet, az ISO-t. Egyik bizottsága, a TC—10 foglalkozik a „rajznyelv”, a rajzjelek egységesítésével, a „rajzeszperantó"-val. A szervezet egységesítési ajánlásokat dolgoz ki, amelyeket a tagállamok — már több mint ötven ország — szabványügyi szakemberei elé terjesztenek. — Sajnos, nagyon lassan halad az egységesítés. A szervezet döntéseinek nincs törvényerejű hatályuk, s olyan megoldást találni, amely minden országnak egyformán jó lenne, nagyon nehéz. Gátolják az egyezményes jelek elterjedését a régi nemzeti szabványok, a gyártástechnológiai hagyományok; az átálláshoz sok idő kell. Hogy csak egy példát említsek: az angolszász országokban még használatos a coll-mértékrendszer. A világcégek „tájszólásai“ — Hogyan fordítják magyarra a külföldön vásárolt licencek műszaki rajzait? — kérdezzük Gyulai Gergelytől, a Szabványügyi Hivatalosztályvezetőjétől. — Amikor megérkezik a dokumentáció — válaszolja —, két részre osztják az anyagot. A csomag nagyobb felét a rajzok alkotják — ez a rajzfordítók asztalára kerül —, a szükséges utasításokat tartalmazó szöveges részt a műszaki fordítók honosítják. A legnehezebb munka ezután következik: a jelek lefordítása. A nagy világcégek — a Siemens, a Renault, a Philips — saját szimbólumrendszert alkalmaznak. A rajztolmácsoknak az ilyen különleges gyári szabványokat is ismerniük kell. S ez legalább olyan nehéz feladat, mint tisztában lenni egy idegen nyelv tájszólásaival. Elektrotechnikai szótár ASA, DIN, AFNOR, BS, GOSZT, PN, STAS, TGL. E szórövidítéseket a kötetek gerincén olvastuk: amerikai, angol, szovjet, lengyel, román, német szabványkódexek sorakoznak a polcokon, a világ csaknem valamennyi országának kiadványai. S ezek a kötetek a rajzfordítók nélkülözhetetlen segédeszközei , szótárai. — A KGST keretében egy lépéssel már előbb tartunk — mondja Mányai Tibor. — Sikerült például nagyjából egységesíteni az elektrotechnikai jeleket, 1200 szimbólumot gyűjtöttünk szótárszerű rendbe. Somfai Péter