Esti Hírlap, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-09 / 7. szám

Cybulski halálára Elütötte a vonat. Nem le­het nem gondolni filmjére, az Éjszakai vonatra, amelyben szünet nélkül, hol fel-, hol leugrál a szerelvényről. Szemüveges fejével egy kor és egy korszak szimbólumá­vá lett. Amikor először lát­hattuk a Hamu és gyémánt főhőseként, már úgy jelent meg, mint a háború utáni fiataloknak olyan képviselő­je, aki szörnyű emlékeket hordoz magával, olyannyira, hogy néha az együttélés is lehetetlen számára az új idők új lehetőségeivel. Tulajdon­képpen ezt a magatartást va­riálta tovább szerepeiben, az Ártatlan varázslók barátjá­ban, az Éjszakai vonat fiú­jában, s még a kommerciáli­­sabb krimifilmjeiben is. Alakja egy típus szimbólu­ma lett, s mint a film nép­szerű hőseinél általában, ne­héz megállapítani: mennyi­ben szülte őt a kor igénye, s mennyiben lett ő az igények megformálója. A lengyel filmművészet háború utáni nagy fellendülésének idősza­kához Cybulski neve ugyan­úgy hozzátartozik, mint a rendező Wajdáé, vagy Kawa­­lerowitzé. Halála is jellemző lehet a típusra, melyet meg­személyesített: rohant a vo­nat után. Negyvenegy éves volt. — bel­­ ­ Princ, a katona ezen a héten hőstettet hajtott vég­re. Becsületesen helytállt egy valóban nehéz szituációban. Az alkotók kevésbé. Olyan művi módszerekkel húzták, halasztották az időt, próbál­ták fokozni az izgalmakat, hogy minduntalan a profi futballcsapatok időhúzó tak­tikája jutott eszünkbe. Vé­gül, akárcsak a hármas bí­rói sípszó, a teherautó, a te­repjáró és a helikopter is megérkezett, de tulajdonkép­pen későn és hiába, hisz a ve­szélybe jutott lányok közül senki sem szenvedett gáz­­mérgezést. A Hamlet-variációk cím­mel rendkívül érdekes és jó műsort láthattunk szomba­ton, a késő esti órákban. Kü­lönböző művészek különbö­ző felfogásban szólaltatták meg a dán királyfit, hallhat­tuk Gassmant, Barrault-t, láthattuk Sir Laurence Oli­­vier-t. Egyetlen szépséghibá­ja volt a műsornak, hogy In­­nokentij Szmoktunovszkij immáron világhírű Hamletje — magyar szinkronnal szó­lalt meg. Latinovits Zoltán tolmácsolása, Gábor Miklós és Mensáros László mellett is nagy élvezetet szerzett, de kí­váncsiak lettünk volna a szovjet művészre is. „ Régóta nem láthattunk olyan kitűnő tv-produkciót, mint amilyen a Marcello Venturi novellájából készült Germán vakáció. Makk Ká­roly rendezése szuggesztív erővel idézte fel a novella epizódjait; egyaránt hiteles atmoszférát teremtett az olasz környezetben és a Nyu­­gat-Németországban játszódó képsorokban. Kitűnően vá­lasztotta meg a szereplőket is. Básti Lajos és Váradi Hé­di emlékezetes alakítást nyújtottak. Egyetlen gyen­gébb pontja volt a film­nek a sörözőben együtt emlékező kamerádok jelene­te, de ez a részlet nem csök­kentheti a teljes film hatá­sát. d Új folytatásos hős jelent meg a képernyőn vasárnap este, hogy a mai témájú Princ mellett a romantiku­sabb, történelmi környezetre vágyók igényei se maradja­nak kielégítetlenül: Ivanhoe, a rettenthetetlen lovag. Ha utánagondolunk, tulajdon­képpen az a meglepetés, hogy Sir Walter Scott népszerű hőse csak most jutott el a képernyőre. Kortársa, a re­gényben is szereplő Robin Hood alaposan megelőzte filmvásznon és képernyőn egyaránt. Véleményt monda­ni meglehetősen korai lenne, hiszen amit láttunk, még is­merkedésnek is kevés. Cs. L Bölcsőtől a könyvtárig Kísérlet a negyedikben Verne hadüzenete Mikor olvasson Az ország első önálló gyer­mekkönyvtárába, a Liszt Fe­renc téren a megnyitást kö­vető fél év alatt háromezren iratkoztak be. Az eltelt hat esztendőben az első sikeres lépést újabbak követték, s ma Budapesten már tucatnál is több önálló gyermek­könyvtár van. S egy másik adat: egy or­szágos felmérés szerint min­den száz általános iskolás kö­zül mintegy 60—70 lány és fiú még nem találta meg az utat a könyvhöz. Ki és hogyan adjon nekik ösztönzést? Varázsvessző: a felolvasás A padokban 10—11 éves gyerekek. Csendben, teljes odaadással hallgatják a fel­olvasást Az egész IV. osz­tályt magával ragadja a me­se lendülete. A kísérlet ered­ménye a felolvasót Károlyi Zsigmondnét, az Országos Pe­dagógiai Könyvtár módszer­tani osztályának munkatár­sát is meglepte. A Nap és a Hold elrablása című szép, verses mesét ugyanis a ta­nulók előzőleg olvasatlanul vitték vissza a könyvtárba. Nem értették. A felolvasás a megértés és felismerés élmé­nyét nyújtotta. Ezek után olyan gyerekek is beiratkoz­tak az iskolai könyvtárba — éppen ezért a meséért —, akik addig könyvet sem fog­tak a kezükbe. — Elsősorban a pedagógus feladata, hogy olvasóvá ne­velje a gyerekeket — mond­ja Károlyiné —, nemcsak az irodalmat tanítóké, hanem minden tanáré. Az oktatási reform célja: az iskola audi­tóriumból váljék laborató­riummá.. Ez azt is jelenti,, hogy keltse fel az érdeklő­dést a könyv iránt, rendezze a gyerekek olvasmányait, ta­nítson meg tájékozódni, a gyerek? utánanéz — például Maja­kovszkijnak. Biztatni már nem kell, csak irányítani. A csalétek Az iskola sokat tehet, de nem mindent. Milyen feladat hárul a szülői házra? Tóth Béla pszichológus mondja: — A könyv megszeretteté­sét — egy kis túlzással — már a bölcsőben kell kezde­ni. A legfontosabb: a gyerek már kicsi korában lásson ma­ga körül könyveket! Kétéves kortól helyes rendszensen fel­olvasni, sőt, a képekről kér­dezni és beszélgetni a hallot­takról. Amikor már olvasni tud, feltétlenül legyen saját könyvtára, jól megválasztott könyvekből, kedvenc olvas­mányaiból. — Ha nem szeret olvasni ? — Az erőszak, büntetés, kényszer egy életre kedvét szegheti. Eredményre az ve­zet, ha „csaléteknek” izgal­mas regényrészleteket olvas­nak fel neki, érdekfeszítő könyvekkel veszik körül. Mindig legyen kéznél érde­kes, jó könyv! — S ha rákap a ponyvára? — A büntetés itt sem cél­ravezető. Egyébként egy-két ponyva egyáltalán nem ok a kétségbeesésre. Ha csak­ ponyvát hajlandó olvasni, érdeklődése hasonlóan ka­landos, de­ irodalmi értékű regénnyel terelhető jó irány­ba. Egy fiú 13 éves koráig tömérdek ponyvát olvasott el. Verne egyik regényének hatására kezdett érdeklődni az irodalom iránt. (bársony) Csúcsidő A Liszt Ferenc téri gyer­mekkönyvtárban a délelőtt és a délután egyaránt „csúcs­idő”. A nagymamával érke­ző négyévestől a nyolcadiko­sokig minden korosztályból találunk böngészőket. Két hatodikos diáklány már vagy félórája téblábol a polcok kö­zött. — Melyik könyvet választ­játok? — Még nem tudjuk... Ré­gebben a tanárnőnk mindig kitette a faliújságra a leg­újabb és legjobb könyvek­ cí­mét. Kiválasztottuk, ami ér­dekelt, s ha tetszett, azoktól az íróktól más regényt is el­olvastunk. Sajnos, most sen­ki sem foglalkozik ezzel. Pe­dig milyen jó lenne... Kiállítás a katedrán Osztályfőnöki óra a Labda utcai általános iskolában. A padokon könyvek, 13 éves fiúk hozták el kedvenc ol­vasmányukat. A tanárnő vá­logat, az arra érdemes köny­vekből rögtönzött kiállítást rendeznek a katedrán. A fiúk néhány mondatban indokol­ják is, miért tetszik a válasz­tott regény. A padokon csak kevés könyv marad, köztük három ponyva. Néhányan pe­dig — ők üres kézzel jöttek — már arról tárgyalnak, me­lyiket kérjék kölcsön a kiál­lított könyvekből. Hátha va­lóban olyan érdekes... — Sok gyereket azzal le­het ráébreszteni a betű nyúj­totta örömre, ha önálló olva­sási feladatot kap, s az erről szóló beszámolóját osztálya és tanára elismeri — mondja Szekeres Lászlóné irodalom­­tanár. Előző óráján egy nyol­cadikos Majakovszkij versei­ről tartott kiselőadást, saját ízlése szerint választva ki az anyagot. — Akit az ötödik osztályban rászoktatunk, hogy a tananyaghoz olvasson, az nyolcadikban már önállóan ­ PASSUTH LÁSZLÓ spa­nyolországi útjáról, Hubey Miklós pedig indiai látogatá­sáról számol be a Pen klub­délutánján, szerdán délután 5 órakor a Fészek Kertész utcai székházának második emeleti kis tanácstermében. □ DÉRY TIBOR Vidám te­metés című novellájának rá­dióváltozatát bemutatta a Novi Sad-i rádió. A jó dra­­matizálás visszaadta az ere­deti írásmű légkörének tel­jes hangulatát. □ BARÁTUNK, FÜLÖP VIKTOR címmel nagy, fény­­képes cikket közöl a Szov­­jetszkaja Kultúra egyik leg­utóbbi száma a magyar ba­lett-táncosról. □ KAKOJANNISZ görög filmrendező — a Zorba, a görög című filmet is ő ké­szítette —, új filmet forgat a következő címmel: Azon a napon, amikor a halak kijön­nek a tengerből. A főszerep­lő új sztár: Candice Bergen. BEMUTATÓ MA ESTE A Magyar Állami Hangversenyzenekar ma este mutatja be Szokolay Sándor Néger kantáta című művét a Zeneaka­démián. Képünkön a szerző és a karmester, Oberfrank Géza a próba szünetében. (MTI fotó : Molnár Edit felv.) Január 9. hétfő KOSSUTH: 15.00: Hírek. — 15.15: Zenekari muzsika. — 16.00: Gyermekrá­dió. — 16.42: Édes anyanyel­vünk. — 16.47: Egressy-dalok Vécsey Jenő feldolgozásában. — 16.57: Hallgatóink figyelmébe! — 17.00: Hírek. — 17.15: Galli-Cur­­ci-hangverseny. -­ 17.45: Tudo­mányos híradó. — 18.00: Ifjúsá­gi Rádió. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Johann Strauss: Egy éj Velencében c. operettjének rádióváltozata. — 21.01: Hírek. — 21.06: A bangók. Újszinű ko­média rádiója. — 21.49: Ránki: Népszerű dallamok. Kovács Apollónia énekel. — 22.00: Hí­rek. — 22.20: Sporthírek. — 22.25: Tánczene. — 22.40: Medi­tációk... — 23.00: Kamarazene. — 24.00: Hírek. — 0.10: Filmze­ne. PETŐFI: 15.00: Délutáni frissítő. — 15.35: A Rádió Hangmúzeumá­­ból. Verset mond: Uray Tiva­dar. — 15.35: Hegedűmuzsika. — 15.55: Falusi percek. — 16.00: Hírek. — 16.05: A Norman Lu­­boff kórus énekel, a Rio Car­nival zenekar játszik. — 16.23: Fiatalokról fiataloknak. —16.28: Népszerű zenekari muzsika. — 16.46: Jók az emberek. F. Rácz Kálmán írása. — 17.00: Ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.10: A Magyar Rádió és Televízió énekkara Bartók-kórusműveket énekel. — 18.30: Rádióegyetem. — 19.00: Népi zene. — 19.30: Jó éjszakát, gyerekek! — 19.35: A Magyar Állami Hangversenyze­nekar hangversenye. — Közben kb. 20.40: Esti Krónika. II. ki­adás. — Kb. 21.35: Nőkről — nőknek. — Kb. 22.05: Lehoczky Éva énekel, Harpo Marx hárfá­­z­ik. — 22.25: A hét előadómű­vésze: Dimitri Mitropoulos. — 23 00: Hírek. URH: 18.00: Hírek. — 18.05: Táncze­nei koktél. — 18.50: Három Mo­zart-vonósnégyes. — 20.04: Sze­relmes versek a francia nép­­költészetből. — 20.11: Verdi, Otello. —. Közben: 21.26: Láttuk, hallottuk... — 23.00: Hírek. Január 10. kedd KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—7.58: Zenei műsor. — Közben 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 5.50: Falurádió. — 6.00: Hírek. — Kb. 6.30: Hírek. — 7.00: Reggeli Kró­nika. II. kiadás. — Kb. 7.30: Új könyvek. — 8.00: Hírek. —8.05: Műsorismertetés. — 8.20: Tánc­melódiák. — 9.00: Gyermekrá­dió. — 9.42: Walter Gieseking zongorázik. — 10.00: Hírek. — 10.10: A török irodalom megúj­hodása. — 10.30: Fényes Sza­bolcs operettjeiből. — 11.00: Mi­ről ír a Társadalmi Szemle leg­újabb száma? — 11.10: Zenekari muzsika. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe! — 12.00: Hírek. — 12.15: Magyar tájak zenéjéből. — 12.45: Városszélen. Részlet Sásdi Sándor regényéből. — 13.00: A budapesti színházak matsora. — 13.03: Operaáriák. —­ 13.27: Ifjúsági Rádió. — 13.47:­­ Magyar Rádió és TV Gyermek­­kórusa. — 13.57: Gyermekrádió. — 14.10: Könnyűzene. PETŐFI: 4.26—7.58: Azonos a Kossuth rádió műsorával. — Közben 6.20: Torna. — 7.58: Műsorzárás. — 10.00: Zenekari muzsika. — 11.00: Zenés barangolás Francia­­országban. II. rész. — 11.19: Ma­gyar fúvószene. — 11.40: A ma­gyar költészet századai. I. rész: A középkor. — 12.00: Kamaraze­ne. — 13.00: Házunk tája. — 13.15: Frank Sinatra énekel. — 13.47: Vízállásjelentés. — Kettő­től hatig ... zenés délután. — 14.00: Hírek. — 14.05: Időjárás­­jelentés. — 14.00: Könnyűzene. — 14.23: Ida Haendel hegedül, Renata Tebaldi énekel. — 14.45: „DiA­story”. .. rész. Kudarc a Disznó-öbölben. Zabhegyező­­ a pódiumon „Azt mondta, érzi, hogy ő is előlép a hadseregben, csak másféleképpen, mint a többiek. Azt mondta, mikor első ízben léptetik elő, rang­jelzés helyett letépik a zub­bonya ujját, és így tovább. Mire tábornok lesz, azt mondta, anyaszült meztele­nül fog ott állni, csak egy gyalogsági gomb lesz a köl­dökén ...” S Eloise görcsösen kacag, görcsösen kapaszko­dik abba a világba, amikor legalább még nevetni tudott. S Mary Jane hallgatja, de nem nevet__ Kuszáti gon­dolkodású, mindentől, első­sorban önmaguk­tól menekü­lő embereket, keserű, feje tetejére állított világot ábrá­zol J. D. Salinger. Kifacsart a szituáció, kificamodott a logika, egzaltált, magánosan bolyongó fájdalmak esetle­ges találkozásaiból állnak történetei. Ebből a csendes tébolydából menekülne a Zabhegyező nyurga amerikai kamasza akár az atombom­bához is. Az expresszív te­hetségű író borzongató kriti­káját adja a mai tőkés tár­sadalomnak, ahol talajtalan emberek menekülnek a ni­hiltől a nihilbe. Ebből a sajátos írói világ­ból akart ízelítőt adni az Építők Irodalmi Presszójá­nak tegnap esti premierje, a J. D. Salinger-est. Az egyes részletgyengeségeket leszá­mítva, sikerrel. A Zabhegye­ző részleteit, valamint a Fi­­cánka bácsi Connecticutban, a Szép kicsi szád és zöld szemed és a Franny című történeteket dramatizálta­­rendezte itt Szécsi Lajos. Jól élt a csöppnyi, kísérleti pó­dium sajátos hangulatával, a szinte a nézők ölébe könyök­lő színpadszerűség intimitá­sával. Igaz, a kis szín né­ha már láthatóan gátolta a színészek mozgását, féltek: ha megfordulnak, feldől az asztal, vagy lerántják a te­lefont. De a produkció na­gyobb gyengéje a tehetségük javát adó színészek és az amatőrök együttes fellépteté­séből származik. Ez kétség­kívül nemes céllal történik, de néha az egész előadás fel­billen a tényleges partner nélkül játszó színész nehéz­ségein. Az est legjobb alakításait a Zabhegyező fiúját formáló Kovács Istvántól és a Fran­ny szerepében megdöbbentő Pécsi Ildikótól láttuk. Ko­vács remekül fordította le a kamaszos egyszerűség nyel­vére Salinger világát. Pécsi Ildikó pedig újólag bizonyí­totta: kár ezt az árnyalt te­hetségű színésznőt a sex­bomba skatulyájába dugni. Tahi Tóth László az újólag telefonáló Artúr szerepében remek kabinetalakítást nyúj­tott, a Franny Lane-jeként viszont csalódást keltett. El­ismerést érdemel még Schu­bert Éva, Darvas Magda és a helyenként kitűnő Babits László. Az amatőrök közül Balogh Inez tehetsége tűnik ígéretesnek. (szálkái) Kovács István (MTI fotó : Keleti Éva felv.) SZÍNHÁZAK HÉTFŐI MŰSORA: Operaház Erkel Színháza: Új­évben is siker (fél 8) — Nem­zeti Színház: Az ember tragé­diája (7) — Katona József Szín­ház: Szörnyeteg (7) — Madách Színház: Koldusopera (7) — Madách Kamara Színház: Amíg összeszoknak (7) — Vígszínház: A néma levente (7) — Ódry Színpad: Az idő vasfoga (fél 8) — Thália Színház: Mocorgó (7) — József Attila Színház: Far­kasok és bárányok (A-bérl. 3. el., 7) — Zeneakadémia: Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kar (vez.: Oberfrank Géza, közr.: Tusa Erzsébet. Téli béri. VI. és Egyet. béri. D-sorozat, fél 8). AZ APOSTOL AZ OTTHON Az ifjúság kedvéért mű­sorra tűzött nagy elbeszélő költemény, Petőfinek folyta­tásokban közölt Az apostol című verse eljutott az Utol­só adásihoz. Nem véletlen, hogy ezt a művet ritkán idé­zik, nem tartozik a népszerű Petőfi-versek közé. Műfaji erényei és tartalmánál­; for­­radalmisága mellett annyira markánsan sűríti magába a korabeli irodalom romanti­kus jegyeit, hogy a mai ol­vasó vagy vershallgató­ szá­mára néhol már-már melo­drama­tik­usnak tűnik. Bizo­nyára ez az oka, hogy Az apostolnak inkább hívei, mint élvezői vannak. A rádió most csodát mű­velt ezzel a költeménnyel. A rendező Bozó Lászlón kívül ennek a csodának a beszélő szerepét vállaló Básti Lajos volt a megteremtője. A vers többi megszólaltatója elég gyakran erősen kontúroz­­za az elbeszélő költemény amúgy is súlyos érzelmes­­ségét, s hogy mégis ér­deklődéssel, sőt, élvezettel hallgattuk Az apostolt, az Básti Lajos érdeme. Anélkül, hogy tárgyilagossággal lefo­kozta volna a költemény áradó romantikáját, egysze­rűséggel, férfias komolyság­gal lehántotta a műről a melodramatikus hatásokat, egyéni stílusával felfrissítet­te, reálisabbá és mélyebbé tette. Az a nemzedék, ame­lyik most találkozott először Az apostollal, a lehető leg­szerencsésebb útikalauzra lelt, mert aki a rádióban hallotta, az most már olvas­va is csak a vers erényeit fogja élvezni. • Sajnos, elég késői időpont­ban és a Petőfi adón hang­zott el Ambrus Tibor jegy­zete a lakáskultúráról. Félő, épp ezért nem jutott el any­­nyi hallgatóhoz Ambrus hangos tűnődése a lakni­­tudásról, mint ahányan rá­szorulnának az elmondottak megszívlelésére. Arról volt szó, hogy ne csináljunk fé­tist a lakásból. A dísztár­gyak, a lakkozott padló, a szőnyegek, s a bútorok arra valók, hogy használjuk, él­jünk velük és bennük. Fej­lődő lakáskultúránk egyik járványszerű betegsége, hogy a többé-kevésbé jó ízléssel egyedi darabokkal berende­zett új otthonokat lakóik va­lami reprezentatív fogadó­­szobának tekintik — a ki­glancolt lakószoba csak dísz, a család élete a konyhában zajlik. Kár. Sok, a tegnap elhangzott cikkre, előadásra lenne szükség, hogy a laká­sok valóban otthonná vál­janak. (nóti)

Next