Esti Hírlap, 1967. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-06 / 55. szám

• Újra a tudományos felké­szültség, az elmélyült tudás küzdelmét figyelhettük a kép­ernyőn: megkezdődn­ek a Ki miben tudós? vetélkedő elő­döntői. Bár a feltett kérdések­re a nézők nagy része most sem tudna válaszolni, mégis, azok is, akik a szóban forgó tudományághoz semmit sem értenek, izgatottan figyelik a versenyt — és tanulnak belő­le. Amikor a népszerűsége csúcsán álló Ki mit tud? mel­lett ez az új műsor megindult, nagyon sokan kételkedtek ab­ban, hogy valaha is sikere le­het. Tévedtek. A Ki miben tu­dós? túlélte elődjét, talán ép­pen azért, mert itt valóban versenyről van szó, egymással összevethető, objektíven érté­kelhető teljesítményekről. És meg kell vallanunk, örülünk neki, hogy a történelem, föld­rajz és matematika magas szintű kérdéseire válaszoló fiatalok csaknem olyan nép­szerűek, mint a táncdalokkal fellépő Ki mit tud? verseny­zők . Szombaton délután Arany János születésének 150. évfor­dulójára emlékezett a Televí­zió. A költő versei hangzottak fel színvonalas, jó tolmácso­lásban: az emlékezésnek ez a formája volt igazán méltó a költőhöz. Bebizonyította, hogy az elmondott, elénekelt sza­vakkal legalább olyan televí­zióhatást lehet elérni, mint a különböző hangulat- és atmo­szférateremtő képek halmozá­sával. Ő a hét vége eseményei közé tartozott, az érdeklődés középpontjában állt a bécsi műkorcsolya-világbajnokság közvetítése. Mint a múlt na­pokban, most is színvonalas versenyek színvonalas közve­títését láthattuk — már amennyit láthattunk belőle. A szombati közvetítés ugyanis meglehetősen rövidre sikerült, későn kapcsolódtunk a verse­nyek nézésébe, és az is érthe­tetlen, miért nem nézhettük végig Danzer bemutató számát és az eredményhirdetést.­­ A Televízió nagyszabású és jelentős vállalkozásának el­ső két részét láthattuk szom­baton és vasárnap: az Oly kor­ban éltünk ... című tv-film a magyar történelem talán legsötétebb időszakát, a máso­dik világháború és a fasiszta rémuralom éveinek történetét mutatja be. Ennek a kornak valódi történelmét még azok közül is kevesen ismerik, akik szemtanúi voltak ezeknek az esztendőknek. A szándékot te­hát, amely igyekszik megmu­tatni a bűnös, országvesztő po­litikát, és azokat, akik tenni igyekeztek ellene, csak dicsér­ni lehet. A megvalósítás azon­ban kevésbé szerencsés: Orsi Ferenc és Mészöly Tibor, a forgatókönyv írói, túlságosan nagyra méretezték a történel­mi tablót, és sok esetben nem futotta erejükből valamennyi részlet egyenlő értékű megvi­lágítására. Az elhangzott mondatok va­lóban egy-egy politikai lépés igazi hátterébe világítanak, de ilyen fokon tömörítve és ma­gyarázva inkább didaktiku­sak. A rendezés Mihályfi Imre munkája. Kitűnően megtalált színészegyéniségekkel idézi meg a történelmi szereplők arcképcsarnokát, de néhány esetben, például a kassai bom­bázással kapcsolatban, sokkal nagyobb feszültséget teremt­hetett volna, ha magát az ese­ményt mutatja be, és nem­csak azokat, akik erről be­szélnek. Cs. I. TUSA ERZSÉBET játssza Sze­gedi Anikó betegsége miatt Bar­tók III. zongoraversenyét a „Versenyművek” sorozat, már­cius 8-i hangversenyén. Bartók Hegedűversenyét Boda Eszter adja elő. A hangversenyt Lu­kács Miklós vezényli. (X) A XI. ker., Kosztolányi Dezső téri Park Étterem Irodalmi Presszójának a Világirodalom remekei sorozat előadását már­cius 7-én, kedden fél 5 órakor tartják, Mai angol—amerikai irodalom címmel. A műsorban Vas István és Orbán Ottó köl­tő és műfordítók, valamint Szentpál Mónika, Fodor Tamás előadóművészek működnek köz­re. Bevezetőt Vajda Miklós mond. (X) Felfedezte a Csendes Doni Európának A ROTE FAHNE „ISMERETLEN" MUNKATÁRSA A REJTÉLY MEGOLDÁSA: BUDAPESTEN A Don-menti Rosztovban él és dolgozik K. Prisma új­ságíró, akinek szenvedélye és „mellékfoglalkozása”: az iro­dalomtörténeti kutatás, neve­zetesen a Don-vidék világhí­rű szülöttének, Solohovnak életével és munkásságával kapcsolatos események, té­nyek felderítése. Prisma je­lenleg Újdonság Solohovról című könyvén dolgozik. A készülő könyvből a V mire knyig (A könyvek világában) ■ című szovjet folyóirat egyik legutóbbi száma közöl rend­kívül érdekes, magyar vonat­kozású részletet. Prismát hosszabb ideje foglalkoztatta egy látszólag egyszerű, valójában szinte megoldhatatlannak látszó kérdés: kinek a tollából szár­mazik az Csendes Don legel­ső nyugati — német nyelvű — fordítása? A nyugati világ az 1929-ben, Berlinben meg­jelent fordításban ismerked­hetett meg először Solohov remekművével. A könyvet kommunista kiadó jelentette meg, s a Német Kommunista Párt lapja, a­ Rote Fahne már valamivel korábban, 1929 őszén közölte a sajtó alatt le­vő fordítás néhány fejezetét. A fordítónak azonban — nyoma veszett. Három évti­zed viharai, eseményei után, sem az NDK, sem a Szovjet­unió irodalomtörténészei, párttörténészei nem tudták felderíteni, ki volt a Rote Fahne egykori munkatársa. Prismának azonban kedve­zett a szerencse. Levelezést kezdett Benamy Sándorral, a Cserépfalvy-kiadónál 1942- ben megjelent magyar nyel­vű Csendes Don fordítójával. Benamy nem csupán nyomra vezette a szovjet kutatót, ha­nem a rejtély teljes megol­dásával is szolgált. S Prisma Budapestre uta­zott, hogy elbeszélgessen a Csendes Don első német for­dítójával, Gábor Andornéval. Gábor Andor ukrajnai szü­letésű élettársa — ahogyan a Szovjetunióban immár isme­rik: Olga Oszipovna Galpern —, 1924-től volt tagja a Né­met Kommunista Pártnak, 1928 és 1933 között pedig a Német Proletárírók Szövetsé­gének szervezőtitkáraként dolgozott. Férje, Gábor An­dor 1924-től a Pravda állan­dó berlini tudósítója. Ő volt az, aki elsőként felfigyelt a folyóiratban (az Oktyabr ha­sábjain) közölt Solohov­­regényre, s nyomban rábe­szélte feleségét: fordítsa le németre. Nem afféle műked­velői vállalkozás volt ez, hi­szen Gábor Andorné akkor már régen hivatásos műfor­dító volt: a Csendes Don előtt egyebek közt Gladkov Cement-jét is ő fordította le elsőként németre. Így szüle­tett meg tehát a Csendes Don első német kiadása, az a for­dítás, amely Solohovot felfe­dezte Európának. Cs. K. MÁRCIUS 6. HÉTFŐ KOSSUTH. 15.00: Hírek. — 15.10: Kérdez­zen! Üzemi postánkból. — 15.15: Zenekari muzsika. — 16.00: Gyer­mekrádió. — 16.40: Édes anya­nyelvünk. — 16.45: Népművészek a mikrofon előtt. — 16.57: Hall­gatóink ügyelmébe! — 17.00: Hí­rek. — 17.15: Hangverseny a stú­dióban. — 17.40: „Élettér” és Ma­gyarország. V. rész. — 17.55: Hú­szas stúdió ... Körkapcsolásos fogadóóra. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Sporthíradó. — 19.35: Rendezte: Baksa Soós László. A rendezővel beszélget: Mátrai Be­­tegh Béla. — 20.35: Made in Hun­gary. — Könnyűzene, tánc, jazz. — 21.05: Hírek. — 21.10: Gaál Gabriella énekel, Béres János fu­rulyázik. — 21.33: Lemezek közt válogatva ...­ — 22.00: Hírek. — 22.20: Meditációk ... — 22.30: Egy éj Velencében. Részletek J. Strauss operettjéből. — 23.00: Ho­­vanscsina. Részletek Musszorgsz­­kij operájából. — 24.00: Hírek. — 0.10: Könnyűzene. PETŐFI: 14.40: Délutáni frissítő. — 15.15: Szerelemdal a csikóbőrös kulacs­hoz. — 15.20: Nina Panty eleje ra énekel, a Kuba-zenekar játszik. — 15.40: Emlékek rostája. Egy újság születése. — 15.50: Gou­nod, Faust. — Ballada és ékszer­ária. — 16.00: Hírek. — 16.05: Népi zene. — 16.27: Falusi per­cek. — 16.32: Lily Pons énekel, Vécsey Ferenc hegedül. — 16.50: Népi kalendárium. Március. — 17.00: Ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.10: Leo Slezák énekel. — 18.32: Rádióegyetem. — 19.02: Népdalcsokor. — 19.30: Jó éjsza­kát, gyerekek! — 19.35: A Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kar Schubert-hangversenye. — Közben: Kb. 20.05: Esti Krónika. IX. kiadás. — Kb. 21.25: Nőkről — nőknek. — Kb. 21.55: Könnyű­zene. — 22.25: A hét előadómű­vészei: Leo Slezák és Jacques Thibaud. — 23.00: Hírek. URH: 18.00: Hírek. — 18.05: Táncze­nei koktél. — 18.50: Josef Tra­vel és Maria Stader énekel. — 19.22: Kamarazene. — 20.04: Jazz. — 20.36: Huszonöt nagy koncert. — XII. — Közben: 21.27: Láttuk, hallottuk ... — 23.00: Hírek. MÁRCIUS 7. KEDD KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—7.50: Reg­geli zenés műsor. — Közben: 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Kró­nika. — 5.50: Falurádió. — 6.00: Hírek — Kb. 6.30: Hirek. — 7.00: Reggeli Krónika. II. kiadás. — Kb. 7.30: Új könyvek. — 8.00: Hi­rek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.22: Népi zene. — 8.47: Nagykö­rös — szépapáink korában. — Bajor Nagy Ernő írása. — 8.57: Gyermekrádió. — 9.37: Leo Sle­zák énekel. — 10.00: Hírek. — 10.10: Fiatalok Stúdiója. A Jelen­kor fiatal költői. — 10.27: Hang­lemez­eK. — 10.30: Varsói rit­musok. — Tánczene. — 11.00: Is­kolarádió. — 11.35: Kurt Böhme énekel. — 11.57: Hallgatóink fi­gyelmébe! — 12.00: Hírek. — 12.15: Verbunkosok, népdalok, népi táncok. — 13.00: A buda­pesti színházak műsora. — 13.03: Gyermekharag. Veres Péter elbe­szélése. — 13.18: Balettzene. — 13.55: Nem boszorkányság, tech­nika! — 14.15: Részletek Benja­min Britten: „A kis kéménysep­rő” c. gyermekoperából. — 14­94: Két mese. — 11.40: Történetek durban és mollban. — Albert István összeállítása. PETŐFI: 4.25—7.58: Azonos a Kossuth rádió műsorával. — Közben: 6.20: Torna. — 7.58: Műsorzárás. — 10.00: Kamarazene. — 10.45: A léghajó múltja és jövője. — 11.00: Ismerkedjünk a jazzmuzsikával. — 11.34: Vendég a Kiskacsában. — 11.51: Zenekari muzsika. — 12.42: Falurádió — 1­3.00: Szóra­koztató zene nyugdíjasoknak. — 13.47: Vízállásjelentés. — Kettőtől hatig... — Zenés délután. —­ 14.00: Hírek. — 14.05: Időjárásje­lentés. — 14.08: Magyar fúvósze­­ne. — 14.25: Komlóssy Erzsébet operaáriákat énekel. — 14.45: Fiatalokról — fiataloknak. — 14.50: Vörös József cimbalmozik. KOMPONÁLÁS KÖZBEN Az Operaház a tervek szerint az 1967—1968-as évadban tűzi majd műsorára Szokolay Sándor Hamlet című operáját. A szerző jelenleg még dolgozik új művén. (MTI fotó : Molnár Edit felv.) Módszertani hét Ma délelőtt kezdődik a TIT budapesti szervezetének módszertani hete. Nagy Ri­chard, a Budapesti Pártbi­zottság osztályvezetője mond megnyitó beszédet, majd Vonsik Gyula előadása kö­vetkezik. Holnap délelőtt Hantos János tart előadást Budapest közoktatásának és népművelésének jelenlegi helyzete és perspektívái cím­mel. Szerdán Fodor József, csütörtökön Lengyel Dénes, pénteken pedig Radnai Bé­la tart előadást az ismeret­terjesztés módszertani kér­déseiről. A hét programjá­ban kiállítások is szerepel­nek. Ezek a TIT budapesti szervezetének munkáját és az előadások szemléltetésé­nek technikai eszközeit mu­tatják be. □ MOLNÁR EDIT fotóri­porter képeiből kiállítást ren­deznek az MTI Vadas Ernő Termében a Tanács körúton. A kiállítást Nagy László köl­tő nyitja meg március 10-én délután. □ MÁRCIUS 11-ÉN ma­gyar irodalmi esetet sugároz a párizsi rádió. A műsorban Illyés Gyula és Kassák Lajos versei, valamint Hubay Mik­lós C’est la guerre című egy­­felvonásosa és Karinthy Fe­renc Bösendorfer című egy­­felvonásosa hangzik el. □ A TÁRSASTÁNCOK közép-európai kupadöntőjét március 11-én és 12-én ren­dezik meg a Prágai Vigadó Smetana-termében. □ GÁSPÁR LORÁND, Jordániában élő magyar köl­tőnek ítélték oda az idei Apollinaire költészeti díjat, Az anyag negyedik halmaz­­állapota című versesköteté­ért. □ H. BARTHA LAJOS „Ki­áltás” c. díjnyertes színmű­vét, melyet a Nemzeti Szín­ház a közeljövőben mutat be, filmen is viszontláthatjuk, Marton Endre rendezésében. □ A VESZPRÉMI PETŐ­FI SZÍNHÁZ március 17-én, Szinetár György átdolgozásá­ban mutatja be Békeffi— Lajtai Mesék az írógépről cí­mű operettjét Új mesék az írógépről címmel. Rendezi Pethes György. □ 2500 LAP van jelenleg Heine kéziratai közül a Pá­rizsi Nemzetközi Könyvtár tulajdonában. A lapokat most egy újabb kéziratgyűj­temény megszerzése után számolták össze a könyvtáro­sok. □ AZ AMERIKAI SZÍN­HÁZAK, operák és zeneka­rok jelenleg évi 20—25 mil­lió dolláros deficitje 1975-re meghaladja az évi 60 millió dollárt. □ SÍK ENDRE „Fekete Afrika története” című munkájának köteteit ismer­teti a Párizsban megjelenő „Le Mois en Afrique” fran­cia nyelvű folyóirat februári száma. □ A MAGYAR PEN CLUB március 7-én, kedden, délután öt órakor a Fészek Művészklub kis tanácster­mében klubdélutánt rendez. Az összejövetel vendége John Willett, a Times Li­terary Supplement című an­gol kritikai hetilap szerkesz­tője. □ TRUMAN CAPOTE Hidegvérrel című regényét, amelyben az író, egyebek között a tettesekkel folyta­tott hosszas beszélgetések alapján egy brutális gyilkos­ság történetét eleveníti fel, közölte a szovjet világirodal­mi folyóirat, az Inosztranna­­ja Lityeratura. SZÍNHÁZAK hétfői Műsora: Nemzeti Színház: Czillei és a Hunyadiak (7). — Katona Jó­zsef Színház: A csörgősipka (7). — Madách Színház: Szent Jo­hanna (7). — Madách Kamara Színház: Enyhítő körülmény (7). — Vígszínház: Macska a forró tetőn (H-bérl. 4., el., 7). — Ódry Színpad: Mona Lisa mo­soly (fél 8). — Thália Színház: A tanítónő (7); A per (stúdió­előadás, 8). — József Attila Színház: A barlang (B-bérl., 4., el., 7). — Fővárosi Operett­színház: Tigris a garázsban (Komb., 8. bérl., 5. el., 7). — Bartók Színház a Fővárosi Ope­rettszínháziján: Én, Varga Ka­talin (3). — Állami Bábszínház: Angyal szállt le Babilonba (fel­­nőttműsor, fél 8). — Zeneaka­démia: Magyar Állami Hang­versenyzenekar (vez.: Erdélyi Miklós, Téli bér­., A-soroz., fél P V. Mai finn művészet Mai finn képzőművészek, festők, szobrászok, grafiku­sok műveit láthatjuk a Mű­csarnok legújabb kiállításán. S a tárlatot aligha jellemez­hetnénk találóbban: érdekes, ízig-vérig modern alkotások. A képeken, szobrokon fellel­hetők a különböző izmusok, hatások, az internacionálódó formák, mégis sajátosan nemzeti művészetet ismerhe­tünk meg. Bár az Új izmusok gyöke­rei Európában 50 000 év mélységében erednek, Finn­országban csak az ötvenes években kezdődött meg ezek felszabadító hatása. Az ösz­tönzést a párizsi geometri­­kus-nonfiguratív iskola mű­vészete jelentette az egyik legjelesebb finn képzőmű­vész, Sam Vonni (a kiállítá­son Kompozíció és Tutajos című képeit láthatjuk) közve­títésével. A gyorsan kialaku­ló csoportosulások a háború miatt elmaradott állapotba süllyedt finn festészet, szob­rászat és grafika technikai lehetőségeit is felélesztették. A hatvanas évek művészeti forrongása utat nyitott egy sor új irányzatnak, a spon­­taneizmusnak, fasizmusnak, informalizmusnak. S ezek az irányzatok új anyagot, új technikai eszközöket adtak a művészek kezébe. Belsőleg is bővítették a modern kifejezés lehetőségeit. Ebben az idő­ben úgy tűnt, teljesen fel­bomlik a forma. De nem ez történt. A kísérletezésből te­hetséges művészgeneráció nőtt ki, amely mértéktartóan folytatta a szabad formák vonalát és alkotásainak új­szerű belső elrendezést adott. Ezeknél az alkotásoknál ko­rántsem a nonfiguratív irányzat logikátlan szabadsá­gáról van szó, hanem olyan belső rendezettségről, amely­ dekoratív összhatásában — különösen, ha a festményeket és a grafikát tekintjük — megfelel a modern lakáskul­túrának, a mai ember művé­szeti óhajának. És a finn kép­zőművészek ehhez felhasz­nálták a modern szintetikus anyagok, például a nylonfes­­ték és a homok-cement tech­nika lehetőségeit is. S ha a hatások még min­dig sok művész munkáján érezhetők is, a hagyomány és a jellegzetes táj szinte kény­szeríti őket, hogy saját való­ságukról valljanak. Példának Kimmo Kaivanto vastag olajtechnikával készített ké­peit és Olavi Lanu kevert ho­mok-, cementvakolással ké­szített kompozícióit említhet­jük. Ulla Rantanen nagymé­retű, fekete-fehér olaj képei szilárd szerkezetükkel, erőtel­jes, markáns kompozíciójuk­kal tűnnek ki. A grafikusok közül Eino Ahonen szürrealis­ta rézkarcai, s a szobrászok sorából Laila Pullinen ősi természeti tárgyakat, merész vonalú térformákat egyesítő kompozícióit emelhetjük ki. (harangozó) GYORSINTERJÚ Bécs-Leningrád Próba közben szólítottuk félre néhány percre Baráz Józsefet, a Rózsa-vokál veze­tőjét. — Következő fellépéseik? — áprilisban, a MOM Művelődési Házban, tartjuk 100. műsorunkat. A jubileu­mi esten mindazok színpadra lépnek, akikkel gyakran sze­repelünk együtt: Bodrogi Gyula, Németh József, Ko­vács Kati. Ezután Bécsbe utazunk, az Osztrák Ifjúsági Szövetség kongresszusa alkal­mából rendezendő gálaestre, ősszel pedig a leningrádi egyetem meghívásának te­szünk eleget. — Milyen számokkal ké­szülnek? — Továbbra is elsősorban az új magyar tánczenét akar­juk népszerűsíteni. De szíve­sen éneklünk madrigálokat, saját feldolgozású spirituálé­kat, sőt, az áprilisi Halló fiúk, halló lányok című tv­­műsorban kísérletképpen mo­dern szöveggel bemutatunk klasszikus Bach-feldolgozáso­­kat is. Narancsdíj... A József Attila Színház „A kaktusz virága" című da­rabjának egyik jelenetében elhangzik ez a mondat: „Leg­jobb a Jaffa narancs!" Érte­sült erről a Jaffa narancsot importáló cég budapesti kép­viselője, s nyomban felaján­lotta: a 100. előadáson vala­mennyi szereplő és néző Jaf­fa narancsot kap ajándékba. Azóta a színészek erősebben hangsúlyozzák a darabnak ezt a mondatát: Igyunk egy pohár whiskyt... SZEVASZ, VERA Magyar film Rendezte: Herskó János Főszereplők: Neményi Mária, Horváth Teri, Mensáros László, Bá­lint Tamás Bemutató: március 9. __________________________

Next