Esti Hírlap, 1967. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-18 / 90. szám

Bábháború Zuglóban Imre István rendezőt eny­hén militarista tevékenység közepette találjuk: épp egy fél tucat kiskatonát fegyve­rez fel. A katonácskák sze­rencsére öklömnyiek, fejük golyó, csákójuk hosszabb, mint pipaszár lábuk, s a ren­dező arasznyi puskákat iga­zít a hónuk alá, csípőfogóval sorra meghajlítva a kis szö­geket, amelyekkel kezükhöz erősíti a puskát. A csípő- és a harapófogó egyébként itt, a Gyarmat ut­cai bábfilmstúdióban épp olyan gyakori szerszám a rendező kezében, mint példá­ul a felfüggesztett horgász­­zsinórról leereszkedő vékony műanyag zsinór. Ennek a vé­gén függ az a gömbölyű kis ágyúgolyó, amelynek röptét az orsó arrébbhúzásával idé­zik majd elő, milliméterről milliméterre megállítva és lekattintva a „száguldó” go­lyó útját. Kiss Lajos opera­tőré a gond: úgy világítani be a képet, hogy azon a go­lyó igen, de a zsinór ne lás­sák. Készen áll hát minden a bábháborúhoz, amelyet a Százarcú Bili ellen indított a piros fejű Tábornok. Bili voltaképp fehér biliárdgolyó, aki Bellát, a másik fehér bi­­liárdgolyót szereti. A gonosz piros golyó azonban ellené­re tör, űzőbe veszi és meg­akadályozza találkozásukat. Bill sima gömbfeje szeren­csére kiválóan alkalmas ar­ra, hogy néhány pötty és vo­nás más-más külsejűvé te­gye, egy miniatűr paróka vagy ormótlan műorr más­más lénnyé alakítsa, így az­után hol bulldogkutyának, hol Beatles-gyereknek, hol félszemű kalóznak, hol meg Brigitte Bardot-nak álcázva jár túl újra meg újra az int­­rikus Tábornok eszén. (Egy dobozban már itt sorakoznak a filmgyár ismert maszkmes­terének, Ivanicza Györgynek tökéletes, parányi parókái: ez a bozontos szőke alakítja majd BB-vé Billt, ez a vad frizura pedig­­ Sophia Lo­­renc.) Mindez egy biliárd­asztal belsejében történik, azaz hogy egy gyerek kép­zeletében, azaz hogy — Végh György meséjében, amelyből Imre István írta a Százarcú Bili című új magyar báb­film forgatókönyvét. (fencsik) Imre István és katonái (Wormser felv.) A Fészek vendége Hétfő esti második , ez­úttal zökkenőmentes, forró sikerű Erkel Színházi hang­versenye után a késő éjsza­kai órákban a Fészek Klub­ban rendezett baráti fogadá­son találkozott Juliette Gréco a magyar művészvilág képviselőivel. Úgy volt, hogy két-három számot énekel, aztán siet ha­za, pihenni a fárasztó pesti napok után. De az eredeti program alaposan megválto­zott: nem Gréco énekelt, ha­nem­­ Alfonzó... Viharos kacagás közepette utánozta rögtönzött paródiával Grécot, aki nagy nevetve köszönte meg a nem várt produkciót. Utána körülvették a kitűnő francia sanzonénekesnőt pesti kolléganői, és megkezdődött a szigorúan zártkörű szakmai tapasztalatcsere­­ hajnalig... Juliette Gréco kedd délben Párizsiba utazott Április 18. — kedd KOSSUTH: 15.00: Hírek. — 15.15: A kama­razene remekeiből. —* 15.45: Gaz­dasági újságíróké a szó! — 15.50: Népdalcsokor. — 16.24: Rádióis­kola. — 16.57: Hallgatóink figyel­mébe! — 17.00: Hírek. — 17.10: Rita Streich énekel. — 17.21: Msztyiszlav Rosztropovics gor­­donkázik. — 18.00: A Gazdasági Bizottság határozata a külkeres­kedelemről. II. rész. — 18.30: Könnyűzenei híradó. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: A Szabó család. — 20.00: Budapesti ven­dégkönyv. — 20.45: Hírek. — 20.50: Népi zene. — 21.15: A XX. század nagy írói. A kiválasztott. — Thomas Mann regénye rádióra alkalmazva. — 22.00: Hírek. — 22.20: Sporthírek. — 22.25: A XX. század nagy írói c. műsor foly­tatása. — 23.10: Kamarazene. — 23.40: Operettrészletek. — Köz­ben: 24.00: Hírek. PETŐFI: 15.45: Sába királynője. —• Két részlet Goldmark operájából. — 16.00: Hírek. — 16.05: Gencsy Sári és Bartha Alfonz énekel. — 16.27: Tallózás a külföldi ma­gyar nyelvű lapokban. — As­­perján György írása. — 16.37: Népszerű zenekari muzsika. — 16.55: A sportriporter jelentkezik. — 17.00: Csúcsforgalom. — 18.00: Hírek. — 18.10: Gulyás László: Kisbojtár. Szvit. — 18.30: Min­dennapi kenyerünk. — 18.54: A MÁV Szimfonikusok hangverse­nye a stúdióban. — 19.54: Jó éj­szakát, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika. II. kiadás. — 20.23: Vendégmunkások Nyugat-Euró­­pában. — 21.10: Bach: c-moll szirt. — 21.34: Az epilepsziáról. — Beszélgetés dr. Szendei Adára adjunktussal. — 21.44: Tánczene. — 22.20: Gondolatok filmekről. — 22.35: Verdi: Aida. — 23.00: Hírek. URH: 18.00: Hírek. — 18.05: Hangle­­mezparádé. — 19.00: Kamarazene. — 20.09: Bartók művészi pályá­ja. — 20.40: Herbert von Kara­jan operafelvételeiből. — 21.29: Jazz. — 21.44: Közvetítés Lipcsé­ből az 1966. évi Nemzetközi Bach ünnepségekről. — 23.00: Hírek. Április 19. — szerda KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—7.57: Reg­geli zenés műsor. — Közben 4.45: Falurádió. — 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 6.00: Hírek. — Kb. 6.30: Hírek. — 7.00: Reggeli Krónika II. kiadás. — kb. 7.30: Új könyvek. — 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.22: Verbunkosok, népdalok. — 9.00: Fogorvosi tanácsok a fog- és szájápolásról. — 9.05: Bartók: Scherzo zongorára és zenekarra. — 9.34: Mindennapi kenyerünk. — 10.00: Hírek. — 10.10: Könnyűzene. — 10.30: Da­lok. — 11.00: Iskolarádió. — 11.30: A Szabó család. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 13.03: Vá­laszolunk hallgatóinknak. — 13.18: Zenekari muzsika. — 14.06: A mester, Dezséry László műso­ra. — 14.36: A KISZ KP Művész­­együttes Egyetemi énekkara éne­kel. PETŐFI: 4.26—7.57: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — Közben: 6.20: Torna. — 7.57: Műsorzárás. — 10.00: Schubert—Berté: Három a kislány. — 12.06: Zenekari mu­zsika. — 12.47: Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. — 13.02: Könnyűzenei híradó. — 13.32: Iskolarádió. — 13.47: Víz­állásjelentés. — Kettőtől hatig ... — Zenés délután. — 14.00: Hírek. — 14.05: Időjárás jelentés. — 14.08: Horváth Tivadar énekel, a Dobsa együttes játszik. — 14.25: Fogor­vosi tanácsok a fog- és szájápo­lásról. — 11.30: Négy keringő. — 14.45: Falusi percek. — 14.50: Fú­vószene. A TV MŰSORA KEDDEN: 13.35: Orosz nyelv (ism.). — 14.30: Környezetismeret (ism.). — 15.25: Kémia (ism.). — 16.20: Tör­ténelem (ism.). — 17.23: A Ma­gyar Hirdető műsora. — 17.35: Hírek. — 17.40: Száz kérdés —­ száz felelet. — 18.25: Gyere paj­tás, énekelni! Daltanítás. — 18.35: Vizek, halak, horgászok, emberek. Horgász-félóra. — 19.05: Dr. Jáhn. Emlékműsor Jáhn Fe­rencről, a mártírhalált halt kom­munista orvosról. — 19.25: Új könyvek. — 19.30: Útrakészen. Riportfilm. — 19.50: Esti mese. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Tíz­éves az Irodalmi Színpad, össze­állítás a jubileum alkalmából. — 22.10: Tv-híradó — 2. kiadás. SZÍNHÁZAK KEDDI MŰSORA: Operaház: A hattyúk tava (L- bérlet, 8. előadás, 7). — Opera­ház Erkel Színháza: A végzet hatalma (Oláh bérlet, 8. és Fő­­isk bérlet, VHI. sorozat, 4. elő­adás, 7). — Nemzeti Színház: A vizsgálat (7). — Katona József Színház: Akt hegedűvel (7). — Madách Színház: Koldusopera (7). — Madách Színház Kamara­­színháza : Amíg összeszoknak (7). — Vígszínház: Cyrano de Bergerac (K-bérlet, 5. előadás, 7). — Ódry Színpad: Éjszakai te­lefon (Ódry-B-bérlet, 4. előadás, fél 8). — Th­ália Színház: Tóték (Egyetemi bérlet, A/4. előadás, 7). — József Attila Színház: Ki­lenckor a hullámvasútnál (D- bérlet, 5. előadás, 7). — Főváro­si Operettszínház: Marica grófnő (7). — Bartók Színház a Fővárosi Operettszínházban: Én, Varga Katalin (3). — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan (fél 8). — Kis Színpad: Férjva­dász (fél 8). — Egyetemi Szín­pad: Fodor Tamás előadóestje (7). — Állami Bábszínház: János vitéz (10); Gulliver Liliputban (3). — Kamaraterem: Kjell Baek­­kelund zongoraestje (Egyetemi bérlet, fél 8). — Kamara Varieté: Sztrip 10 (6 és fél 9). Gyerekek! A távbeszélő mese­mondó műsora (171—888) 18-án, kedden: A feledékeny Bandi (elmondja: Láng József). A 61 éves Kék madár Felöltöznek a táncosok A Művész Színház és a Mojszejev-együttes Budapest előtt két világhírű szovjet együttes érkezik a tavaszi-nyári szezonban Magyarországra. Az egyik a moszkvai Művész Szín­ház, a másik a Mojszejev-együttes. Moszkvában — véletle­nül — egyetlen nap délutánján sikerült beszélni a Művész Színház vezetőivel, megnézni a múzeumot és ugyanaznap es­téjén látni a Mojszejevék új műsorát, amelynek Út a tánc­hoz a címe. Valószínűleg a szegedi és a margitszigeti nézők is láthatnak majd részleteket ebből a műsorból. Az „előfürdőben” már vártak, betessékeltek az igaz­gatóhoz, s így alkalmam sem volt alaposabban körülnézni. Pedig Bulgakovnak a közel­múltban magyarul is napvi­lágot látott regényrészleté­ben, a Színházi történetben mulatságos jelenet játszódik itt, a moszkvai Művész Szín­ház igazgatói irodájának elő­szobájában, amit a művé­szek kereszteltek el annak idején előfürdőnek. Az igaz­gatói irodában Sztaniszlavsz­­kij és Nyemirovics-Dancsen­­ko képe — Bulgakov átke­resztelte az ő nevüket is, mert rajtuk ironizál —, hi­szen ez a két név a szó szo­ros értelmében azonosult a színház nevével, s ebben a házban nagyon sok minden emlékeztet az orosz színház történetére. Még az aktuális, az igazgatói irodafalon lát­ható március havi színházi program is. Maeterlinck: A kék madár. Hatvanegyedik esztendeje szerepel a reper­toáron. Nem tévedés, még egyszer leírom: 61. A közel­múltban tartották a kétez­redik előadást belőle. Gogol: Holt lelkek című darabja „csak” 35 éve, a Karenina Anna 30 éve, a Kreml to­ronyórája 25 esztendeje sze­repel a műsoron. A Revizort most újítják fel, a műsorban szerepel még Schiller Stuart Máriája, Shakespeare­­Téli regéje, Csehov Három, nő­vére, Gorkij Jegor Bulicsov-­ ja — összesen harminchat darab. Ezekben a napokban zajlott le Arbuzov új darab­jának premierje. A Csajkovszkij terem aré­nájában nincs színpad, csak egy dobogó. Mikor kivilágo­sodik, a nézők meglepetésére ezen a dobogón két szabályos balettrudat látni. Az egyiket fekete gyakorlóruhás lányok, a másikat fiúk fogják fél kézzel, pontosan, mint a ba­lettgyakorlatoknál, csak a táncosok lábán balettcipő helyett rövidszárú, puhatal­pú csizma. Aztán megszólal a zongora és a táncosok el­kezdik gyakorolni a klasz­­szikus tánc alapelemeit. Vál­tás, s most kibomlanak már a gyakorlat elemei és szinte észrevétlenül tűnnek fel ben­nük az orosz népi tánc motí­vumai. A műsorfüzet ezután A kolhoz utcán című táncjelene­­­tet tünteti fel, de ismét csak fekete gyakorlóruhás tánco­sok jönnek elő — a balett­rudat kivitték —, s a tán­cosnők most a fekete trikóra egy-egy színes vállkendőt kaptak. Az előbb látott tánc­alaplépések most tematikus kis történetbe ágyazva a he­lyükre kerülnek. Újabb tánc, újabb ruhadarabok kerülnek fel a lányokra-fiúkra, s az alaplépések tovább variálód­­nak. Mojszejev „levetkőztet­te” a táncosokat és a táncot is, a szó átvitt értelmében, hogy előttünk öltözzenek fel, s közben szinte a tánc csont­vázát látjuk, ám ettől nem kisebb, hanem nagyobb lesz a tiszteletünk a produkció iránt. .. H­ány művésze van a színháznak, s ezek közül há­nyan kitüntetettek? — Százötven művészünk van — válaszolja az igazga­tó, aztán számolni kezdi a kitüntetetteket, húsz után abbahagyja — nehéz a végé­re jutni. Plakátra mutat. Anasztázia Zujeva ötven­éves tagságát ünnepli. A kö­zelmúltban Taraszovát kö­szöntötték színházi tagságá­nak félszázadik évfordulóján. — Ők még a második gene­rációhoz tartoznak — ma­gyarázza. — S a legfiatalabbak? — Ők számítanak nálunk a negyedik generációnak. De itt az utánpótlás is, itt tanul­nak nálunk, a mi stúdiónk­ban. — Hány előadást tart egy évadban a színház? — Azonnal, egy telefon ... 732 a két színházban.­­ Még tájolunk is, s ez néha na­gyobb távolság, mint egy külföldi út: Taskent, Alma- Ata, Frunze. — Hol járt utoljára kül­földön a társulat? — Japánban, Angliában, Franciaországban, Lengyel­­országban, legutóbb 1965- ben Amerikában. Most a bu­dapesti turné előtt májusban Athénbe és Szófiába uta­zunk, Budapestről pedig to­vább Bécsbe. — És a program? — Még nem teljesen vég­leges. Valószínűleg lesz egy mai szovjet darabunk, s alighanem előadjuk a Holt lelkeket is. Képek a múltból. Ez Moj­szejev egy új táncsorozatá­nak a címe. A múlt idő bi­zonytalan, a táncosok kosz­tümjei után ítélve ez a múlt lehet 25, lehet 55 évvel ez­előtt is. Minden ugyanaz a táncban, mint amit eddig is láttunk, csak groteszkbe, pantomimba hajlik. Mojsze­jev csatát nyer, pedig itt nem lehetett könnyű a tét. A nézők érzelmeiben és szinte született táncos virtusában ezek a falusi jelenetek, vá­rosvégi táncok a groteszk tükrében még nem jelentek meg. Mojszejevék­től azonban a hazai közönség még ezt is elfogadja. A Művész Színház melletti házban a főiskolások stúdió­ja, a harmadik emeleten a múzeum, s benne az igazga­tó, Fjodor Nyikolajevics Mihhalszkij, az élő lexikon. — Mi volt itt ötven éve? A sarkon most is ott a posta, s ezért nagy harcok folytak. A színházat találat érte és kigyulladt. A művészek is oltották. Ez a színház a li­berális értelmiségre támasz­kodott annak idején, s prog­ramjában a klasszikusokra épült még a forradalom után is egy ideig. Aztán megje­lentek az első munkásbérlők a nézőtéren, lassan változott a repertoár is. Lunacsarsz­­kij nagyszerűen értett a szín­házhoz. S az új repertoár nem okvetlenül jelentett új neveket. Egy Byron-darab ábrázolt először nyílt forra­dalmi hőst a színpadon. Az­tán jöttek a szovjet fiata­lok, vagy nem fiatalok, még­hozzá jó darabokkal: Afino­­genov, Katajev, Leonov... Sétálunk a múzeum vitrin­jei között. 1898. az első Cse­­hov-előadás képei. Díszletek makettje, korabeli kellékek. 1902: Gorkij. 1911: Hamlet. 1926: Bulgakov. Egy terem­ben külföldi ajándékok, kö­zöttük Bartók szoborportré­ja. Az 1956-os budapesti ven­dégjáték egyik emléke. Az­tán egy vitrinben kis szoba­belső makettje. — Nem, nem díszlet — magyarázza az igazgató —, Nyemirovics-Dancsenko szo­bájának modellje. Itt is aludt ebben a szobában, a színház­ban, s ha mégis eltávozott, rendszeresen visszatelefonált, nem történt-e valami. Vége felé közeledik a Moj­szejev-együttes műsora. Dél­­amerikai népek táncai. Ar­gentin tangó. Az aréna­ te­rem középső bejárata mellett ülök. Valaki megáll a fal mellett. Az arca néha együtt mozdul a színpadi táncos­­párral. Nagyon ismerős ez az arc ... Hogyne, hiszen ez a mester: Igor Mojszejev. Mi­alatt kivilágosodik, a taps közben eltűnik. Csak besza­ladt megnézni, hogyan hat az új pár a közönség köré­ben. Gazda szeme hizlalja­­ a sikert. Ha szabad egy me­zőgazdasági hasonlatot a művészetre alkalmazni. Bernáth László Fagyejev­­­h is, ai is A szúnyogdalt fütyülték a partizánok — Aj, áll a lagzi már, Szúnyog úrfi ... — ez a dallam jelentette számukra a megpróbáltatás órádban azt, amit Anteusznak a föld: az új erő forrását. Egy ameri­kai tisztviselőnek vagy egy francia üzletembernek — ha egyáltalán ismeri — a szúnyogdal melódiái semmit sem mondanak. Baksa Soós László rendező azonban pon­tosan tudta, milyen remi­niszcenciák és milyen nosz­talgiák reakciójára számít­hat, ha dramaturgiai szere­pet ad a Fagyejev Erősek és gyengék című regényéből ké­szült hangjátékban ennek a füttyszónak. Ezért az elő­adás elsősorban azoknak szólt — Békés Tamás írta rádióra —, akik nemcsak in­tellektuálisan, hanem emlé­kek érzelmi kötelékének so­kaságával fűződnek a nem­zetközi munkásmozgalomhoz. Nem biztathatjuk elégszer egymást és önmagunkat: az újtól nem szabad félni. Nagy jelentőségű kérdésekben — mint ahogy Barcs Sándor utalt rá jegyzetében — nincs is semmi baj. Az élet köve­telményei szükségszerűen te­relnek valamennyiünket az új, az eddig nem volt, a komák megfelelő felé. Apró dolgokban azonban nehéz el­szakadni a tegnaptól. A szo­kások, beidegzések — szin­te közhely már, annyit be­szélünk róla — fájdalmasan kötnek bennünket ahhoz a régi úthoz, régi mozdulathoz, amelynek elhagyása nem is elvi, hanem csupán érzelmi okok miatt nagyon keserves. Ezt meg lehet érteni — má­soknál, önmagunkkal szem­ben azonban elsőrendű köte­lességünk, hogy legalább megpróbáljunk túlesni azo­kon az apró műtéteken, amelyeknek összessége meg­szabadít bennünket tegnapi­­önmagunktól. "Safos:,,Sándor jegyzete ehhez a próbálko­záshoz szított kedvet." A legutóbbi Ez is, az is 120 percben ... összeállításából két írás tetszett legjobban: Paul Schallack az öngyilkos fiatalemberről szóló novellá­ja, és Moravecz Imre Szabi­­na című jelenete. Az össze­állítás egyébként a hazai és a külföldi irodalom termé­séből adott válogatást — egy vasárnap este hangulatossá tételének erejéig. A váloga­tás jó volt — több magyar szerzőt szívesen hallgattunk volna —, és jó volt, tetszett a közbeiktatott muzsika. Gál István tempósan, per­gően rendezte a műsort, egy­szer sem éreztük, hogy ke­vesebb több lett volna. (nóti) Tranzisztoros rádióját tel­ gyorsan, javítja Budai Villany■ és Rádió Szerelő Ktsz javító szolgálata. II., Lajos u. 37. 689—743.

Next