Esti Hírlap, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-19 / 195. szám

AZ ELŐEMBER NYOMÁBAN Nagy vadász volt Sámuel Itt hagyta a lábnyomát - megtalálták koponyáját A faluból keskeny, agya­gos út visz az ősember ta­nyájához. A dombtetőn vil­lannyal hajtott betonkeverő­gép dübörög. Csákányok, ásók, lapátok csikorognak a köves talajban. A közeli kő­bányában robbantanak. A régész — szikár, energi­kus ember — pipára gyújt, és azt mondja: — Kicsit felvertük az előember tanyájának félmil­lió éves csöndjét. PÁRATLAN A VILÁGON Betonba ágyazott, kőfalú épületet emelnek a világon páratlan lelet köré. Modern, hétszögletű ház őrzi majd az előember kőbe merevedett lábnyomát, az ősrégi állat- és növényvilág felbecsülhetet­len értékű maradványait. Vértesszöllős neve az utóbbi években bejárta a világot. A Harvard egyetemen például külön előadásokat szentel­nek a témának, s az előadá­sok címe: Vértesszöllős... ... öt évvel ezelőtt föld­rajzi kutatócsoport vizsgálta a környéket. A kutatók csontszilánkokat, ősrégi esz­közökre utaló formájú kő­darabokat találtak, s ezekre hívta fel Vértes László ré­gész figyelmét Pécsi Márton, a neves földrajztudós. Nem sokkal később meg is kezd­ték az ásatást, s az első le­leteket egy sziklafalban ta­lálták, különféle kőszerszá­mok kerültek elő. Később a régészek útjában álló szik­lákat robbantással távolítot­ták el Egy hajdani forrás természetes vízmedencéjé­nek alján — különféle réte­gekben — rendkívül gazdag leletekre bukkantak. A meg­kövesedett csontokon, állati és növényi maradványokon kívül — most, májusban — megtalálták az előember né­hány lábnyomát, amely a vi­lágon egyedülálló régészeti lelet­ letet, sok ezer állatfogat, és tűzhelyeket találtak. 30—50 négyzetcentiméteres terüle­ten apró, elszenesedett csont­darabokat. Így tüzelt az em­ber is, s mert főzőedénye még nem volt, az elejtett ál­lat húsát feltehetően a pa­rázson sütötte meg. A különféle leletek — bár a tudományos feldolgozás még hátra van — következ­tetni engednek az emberős életformájára. Feltehetően nagy vadász volt: erre utal, hogy meglepően hatalmas testű állatokat tudott elejte­ni. Az itt talált apró kőesz­közök azonban semmiképpen sem lehettek alkalmasak ar­ra, hogy bölényt, orrszarvút, medvét terítsen le. Valószí­nűnek látszik, hogy a fél­millió évvel ezelőtti ember legjobb vadászfegyvere a ra­vaszsága volt. Lehetséges, hogy a táplálékul kiszemelt vadat halálra fárasztották, vagy lesből, kő- és sziklada­rabokkal ölték meg. Az elej­tett vadállat „szakszerű” fel­­darabolására utalnak a két végükön levágott csontok: az előember így próbált hozzá­jutni a velőhöz. A Vértesszöllősön évek óta tartó kutatás emlékezetes ál­lomása volt az éppen két esztendővel ezelőtti augusz­tus 21-e. Ezen a napon rob­bantották ki Sámuelt. A ré­gészbrigád egyik tagja elha­tározta: ha emberi csont maradványaira bukkannak, az előembert Sámuelnek ne­vezik el. Több mázsás szik­lát robbantottak, s a ketté­vált kőtömbből emberi ko­ponyacsont került elő... ÉS TÓBIÁS? A vértesszöllősi lelet — amellyel a BBC televízió két adásban foglalkozott, s amelyről még Mauritius szi­getén is írnak az újságok — világhíressé tette a kis falu nevét. Régészek százezrei közül csak néhánynak sike­rül ilyen leletre bukkannia. A munka folytatódik — ki tudja, milyen kincseket rej­tenek még a környező dom­bok. Az ásatás helyén emelt, deszkából ácsolt fabódé ne­ve: Megás­lak. Üvegablakán a kutatók remélte újabb lelet­rajza, egy emberi állkapocs, s mellette a felirat: „Tóbiás, akit meg kell találni...” Rozgonyi Zoltán EDÉNYE NEM VOLT Most — amíg a félmillió éves emberes lábnyomát vé­dő épület elkészül — nád­­pallók, és műanyag fóliáit bo­rítják a nyomokat őrző kő­tömb felszínét. Valaha puha sár lehetett ezen a helyen: kővé dermedt parányi hul­lámtaréj jelzi a sárba bele­u­gró ember és a különféle illatok — bölény, orrszarvú — lábnyomát. Az előember tanyáján ed­dig tízezer különféle kőesz­közt, több ezer növénykövű­ A GYÁRBAN ELŐSZÖR A Láng Gépgyárban három különleges berendezés készül szovjet megrendelésre. A munka során a gyárban elő­ször hegesztettek össze 65 milliméter vastag csőfalakat, kiváló minőségben. Az egyenként 36 tonna súlyú be­rendezésből egy már elké­szült, a másik kettőt is befe­jezik szeptemberig. Képün­­ kön, daruval emelik helyére a berendezés egyik hatalmas alkatrészét. Első feladat: Felkészülni a tanévre! Iskolaköpeny 80 Ft-től 245 Ft-ig Papliablúzok 35 Ft-tól 95 Ft-ig Fiú iskolaköpeny, 5-ös nagyság 86 Ft-tól Kis- és nagy kamasz-öltöny, 5-os nagyság 235 Ft-tól Fiú átmeneti és télikabát, 5-ös nagyság 280 Ft-tól Aktatáskák 30 Ft-tól 270 Ft-ig Fiúingek 27 Ft-tól 104 Ft-ig Gyermek magasszárú cipő (31—34) 138 Ft Gyermek félcipő (31—34) 128 Ft JZ)*ra4 oldal SZAMOK A* DÖNTŐBEN A főváros egész közönsége feszült érdeklődéssel várja a nyári versengés eredményét. Budapest-szerte folyt a ve­télkedés, a Közönség Szóra­koztató Intézet rendezte, s a nagyérdemű publikum érthe­tően kíváncsi a további mű­sorokra. — Legnagyobb sikerünk az éji zenékkel volt — mondja a zsűri elnöke. — Kánikulá­ban könnyű a dolog, nyitva minden ablak, százezrek mu­latságát tudtuk biztosítani, estétől reggelig teljes hosz­­szában és széltében csatto­gott az utcai beatzene. Köz­reműködött valamennyi lár­magép és ricsajfiú. A nyer­tes műveket elteszik a jövő nyárra. A legtöbb szavazatot kap­ták: 1. Nyáresti féksikoly. Elő­adta a Skoda—Fiat—Merci együttes. 2. Fordul a villamos, dalol a sín. Elektromos hangládá­ból, a fogantyúnál. Vezető Vazul, a szöveget Kalauz Kati alakítja. 3. Ropogós motorok ripe­­gője. Benzinbeat. Mindenki kedvére. 4. Sisak Bobi, ha nyeregbe pattan. Szólórotyogás, finis­ben fortisszimóval. A zenés éjszakának élénk visszhangja van. A közönség válaszol rovat m­ár megkap­ta a slágert. A vasútállomá­sok környékén lakók együt­tesen írták. Refrénje így kezdődik: Dudálj, dudálj, Te drága mozdony, És szakadjon rád az ég.„ * A közönség szórakoztatása nemcsak a hallószervek út­ján történik. Csak példaképp említjük, hogy a posta új dolgokat tartogat a bélyeg­kedvelők részére. Az új so­rozat gyermekpaplan nagy­ságú lesz, nem látszik ki alóla a levél. Az ügyfél rá­­ragasztja, bedobja, és egy másik levélben közli, hova kívánja a kézbesítést. * Meglepetésre készül a pon­tos idő­szolgálat is. Ma reg­gel a nullanyolcast tárcsáz­tam, azt mondta: ...tíz má­sodperc ... húsz másod­perc ... klakk. Újra tárcsáz­­tam, azt mondta: negyven másodperc... ötven másod­perc ... klakk. Megvolt te­hát pontosan minden másod­perc, csak az nem, hogy me­lyik órának és percnek a másodperce. Az új másként lesz. Tárcsázod a számot, je­lentkezik a búgás, a dalla­mos női hang, és azt kérdi: — Ön hol lakik? — Blaha Lujza tér három. — Menjen le az Emke­­aluljáróhoz, ott van egy óra, nézze meg. Nő az idegenforgalom, kö­zeleg az őszi állatkiállítás, fokozódik a gombhullás. Oka a buszok zsúfoltsága, továbbá az, hogy a felvarrás nem megy a régi tűzzel, csak úgy tessék-lássék, álmosan. Ennek oka viszont a gomb­varrófonál egyhangúsága. Ám amióta forgalomba került a bogra hajlamos, egyszeribe megváltozott a helyzet. A cérna, amely be­fűzés után bogra ugrik és nekikunkorál, jótékony in­dulatba hozza az ügyfelet. Lendülettel igazítja egyenes­be, ám mire átszámád és húznád, hurok van az innen­ső oldalon, és harmadára rö­vidül a táv. Rángatod szi­szegve, fújva, de megfogóz­­kodik a fonal, és vet olyan tekercselést, hogy az Orion gyár sem különbez. Ollót ra­gadsz, szétvagdalod, akkora düh melegével, mintha ős­bozótot irtanál... Ekként frissíti pangó vér­keringésed a bogos cérna, kézenfekvő, hogy minél több a bog, annál nagyobb a pezsdülés. A jövő héten be­hozzák a magasnyomású fo­nalat, mely befűzés előtt ki­lenc karikába ugrik, és amellyel soha többé egyet­len öltést nem lehet csinál­ni. Csak ugrani rekordot, föl, egészen a plafonig. Kissó . Finis a főváros „zöldséges kertjében' A főváros „zöldséges kertjé­ben” — Bács-Kiskun megye nagy kiterjedésű zöldségesei­ben és gyümölcsöseiben —, megkezdődött a betakarítási csúcsidény. Mindennap foga­tok és gépkocsik egész kara­vánja szállítja a friss árut az átvevőhelyekre és a megyén kívüli piacokra. A körülbelül szeptember közepéig tartó csúcsidényben naponta 80— 100 vagon zöldséget és gyü­mölcsöt továbbítanak innen belföldre és exportra. (Szűr-Szabó József rajzai). ÉVA MEGMONDJA: Milyen vagy, Ádám? Ha nem készült a vizsgára ♦ Legudvariasabb a fogorvosnál Férfiak — női szemmel. Ezúttal olyan látószögből, ahonnan a feleség, a meny­asszony, az ideál ritkábban nézheti őket. Az üzletben — Ha a férfi a menyasszo­nyával vagy a feleségével jön vásárolni, rendszerint hallgat. Legfeljebb annyit mond: azt választod, amihez kedved van. Tudja, hogy nem jó beleszólni. Ha egyedül jön a férfi, akkor meglepetést akar szerezni, s erre szem­mel láthatóan büszke. Hús­­­­vét, karácsony táján,­­ nag­­­gyobb névnapok előtt külö­­­­nösen sok a férfivendég. Mo­solyogva állnak a pulthoz, , azt hiszem, ezzel is palástol­om akarják a zavarukat. Há­­­­lóinget éppen úgy vásárol­nak, mint a legdiszkrétebb ruhadarabot. Méretet ritkán tudnak pontosan, gátlástala­nul hozzápróbálják a kombi­nát, melltartót a női vevők­höz. Minket is méregetni szoktak, körülbelül ilyen a feleségem — mondják. Fa­zont illetően tőlünk kérnek tanácsot, ők rendszerint a kirakatban látottak alapján jönnek be, színben a lilát és a halványzöldet kedvelik. Mindig feltételesen vásárol­nak, lehet, hogy csere lesz belőle. Van, aki ellopja a fe­lesége ko­mbinéját, s azt mu­tatja meg méretnek. Van, aki csak azt köti ki: nagyon szép legyen. Általában fogalmuk sincs, a fehérneműdivatról, de megbíznak bennünk. S ami érdekes: ritkán fordul elő csere. A borbélyszékben . A férfiak legalább olyan igényesek, mint a nők. Fes­tetnek, haueroltatnak, süttet­­nek — nemcsak nyiratnak, frizurát kérnek. Elsősorban persze a fiatalok. Az időseb­bek nem szívesen ülnek bor­bélynő keze alá. Ha mégis, akkor aggódva nézik a bo­rotvát. Azt hiszem, kicsit fél­nek. Általában kényesek a férfiak, gyakran sziszegnek borotválás közben, és azt hiszem , hiúk, állandóan a tükörben nézik magukat. És türelmetlenek. Az unatkozó nyugdíjas is siet nálunk, úgy ül le, hogy kevés az ideje. Amióta divatba jött a vil­lanyborotva, jóval kevesebb fiatalember kér borotválást. Az idősebbek, úgy látszik, ebben is konzervatívabbak. Sok virágot kapok a vendé­geimtől, csokoládét. Néhá­nyan randevút is kérnek. A visszautasításra megsértőd­nek, elmaradnak. Borravaló tekintetében gavallérabbak velem, mint férfikollégáim­mal. És velem is beszélget­nek, természetesen hajnyírás közben, persze, nem futball­­ról. Inkább a családi bajai­kat panaszolják el, tanácsot viszont elvből , nem adok. Viszont, ha megmutatják a feleségük, menyasszonyuk fényképét, kivétel nélkül dic­csérem. Szemben a feleltetővel . Lámpalázasak és izga­tottak felelés közben. Ezt úgy igyekeznek palástolni, hogy túl alaposan magyaráz­nak mindent. Kérdéseimet visszakérdezik, kezükben rendszerint ott a golyóstoll, amit csattintgatnak. Ha a táblánál felelnek, a rosszul leírt számot lassan és gondo­san törlik le. A nálamnál idősebbek is azt mondják: tetszik tudni. Ha valakitől megkérdezem, miért nem készült, nem magyarázkodik, nem mentegetőzik. Hallgat és elpirul. A férfiak presz­tízsnek tekintik, hogy a ta­nárnő előtt jól feleljenek. Néha megdicsérik a frizurá­mat. Szeretik fitogtatni a tá­jékozottságukat, sok idegen szót használnak. Rendszerint jól öltözve jönnek a vizsgá­ra, sötét ruha, hófehér ing. Ha jó jegyet írok be, nem mutatják, hogy örülnek, az ajtót még látszólag nyugod­tan csukják be maguk mö­gött, s csak azután kezdenek­­ ugrálni. A rendelőben a Várószobámban a fér­fiak csendesebbek, szeré­nyebbek, mint másutt. És nagyon udvariasak. Előreen­gedik a nőket. Nem szeret­nek leülni, inkább fel-alá járkálnak. Van, aki hosszan és mereven kinéz az abla­kon. A férfiak rendszerint akkor keresik fel a fogor­vost, mikor a fogon már nem lehet segíteni. Nincsenek el­keseredve emiatt. — Húzza csak ki — biztatnak. Meg­győződésük, hogy hiányos fogakkal is épp olyan sike­rük van a nőknél, mint egyébként. Az injekciótól félnek, inkább vállalják a nagyobb fájdalmat, a csilla­pító nélküli húzást. Van, aki elkéri a fogát, azt mond­ja, otthon összetöri majd, úgy áll rajta bosszút. Jel­lemző férfimentalitás. Van, aki megpróbál tanácsokat adni, hogyan kezdjek hozzá a húzáshoz. Némelyik egészen kisfiú lesz, azt hiszem, ha azt mondanám, tolja el a he­lyéről a műszeres szekrényt, azt is megtenné. Nyugodtan jajgatnak, nem szégyellik magukat. Azt hiszem, észre sem veszik, hogy nő vagyok. Bende Ibolya

Next