Esti Hírlap, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-26 / 201. szám
Piros kartonon szentesi gömbök Ez mi? Nem szónoki kérdés, hisz tudott, hogy a kertészeti pavilonok, kertészeti kiállítások ismertetésekor enged leghamarább a krónikás az olcsóbb kifejezésnek és könnyen, legelébb írja le a jelzőt: festői. Harsogó zöld, égő piros. De valóban, mi ez? Mint a villanykörték Piros kartonokra szerelve, a keskeny ládákat piros karton béleli, azokon szabályos, három centiméter átmérőjű skarlátszín gömböcskék, pontosan egyforma távolságra egymástól, egyenes, sűrű sorokban, mint egy műszaki kereskedésben a felkartonált villanykörték. Paradicsom nem lehet. Annak túl kicsi. Cseresznyepaprika? Annak meg túl nagy. Pedig az: a szentesi! Pontosan három centiméter mindegyik darab. S valóban, egyenként, mint a villanykörték a kartonon. Ez már nemcsak kereskedelem, a csomagolás okos művészete: a tudomány, a nemesítés ezt az egyszerű mezőgazdasági terméket az ipari áru termelésének szintjére emelte. Kié ez a paprika? Egy kartonruhás parasztasszony — bizonyára Szentesről az egyik árukísérő — mondja: a szentesi kertészeti kutatóintézeté. De még ezek a paradicsompaprikák is — mutat a szomszéd ládákra, melyeket rubinszínű oktaéderekben raktak ki —. ..az egész országnak mi küldjük a paradicsompaprikamagot’’. Ki az a mi? „A férjem mellett én.” „Kihez van szerencsém?” „Dr. Szalva Péterné vagyok. A férjem mellett kutató és az intézet laboratóriumának vezetője.” Az egyetemi tanulmányok, a közös tudományos munka hozta össze ezt a házaspárt? Még egyszerűbb a történet, de annál példázóbb. Szalváék — apjuk, nagyapjuk is — szentesi kertészek. A felszabadulás után egy bérelt holodon kertészkedtek. „49-ben kezdtünk együtt, tanulni.” Letették a szakérettségit, aztán mindketten — a kertész és a felesége — az egyetemre iratkozott. A nő a kémia és biológia szakra, a férj a Kertészeti Főiskolára. Akus legyen Szalváék után a dunakömlődieket keresem fel, Eszti nénit — Andó Ferencnét —, aki és akik már a harmadik mezőgazdasági kiállításra kapják meg a meghívót, jöjjenek el a Duna mentéről, ők főzzék az országos vásáron a halászlét. Mitől oly híres a dunakömlődi halászlé, milyen legyen az a paprika, amely festi, ízesíti a lét? Mert Eszti néni és Rubold György, a vezető, személyesen jár a FŰSZÉRT központjába, s ízlelgetve választják ki a legmegfelelőbb paprikát. „Harmonikus legyen.” És itt következik a legendák megfosztása. „A mi halászlénk azért híres, azért szereti az egész ország, mert: univerzális. Divatos dolog különféle titokzatos recepteket mesélni a halászléről. Egyik vidéken túl sűrűre készítik, ráöntik a tésztára, olyan lesz, mint a lekvár — például Szekszárd kányákén —, s erre esküsznek. Nógrádiban kicsit fokhagymázzák is, az Alföldön meg zsíron pirítják a hagymát (ami ugyan a halra nézve igen nagy sértés), és hosszú lével főzik. Ilyen halból kell csinálni, olyan halból kell csináni. A lényeg: az arany középutat kell tartani. Nem túl erősen, de azért mégis érezzék ki belőle a paprika. Mi tészta nélkül főzzük a halászlét, de ha a vendég Mohácsról érkezik, s ezt kívánná, adunk hozzá. Tehát nincs titok: harmonikusan, jól kell főzni.” Mesterszakácsfesztivál A halászlé mellett ma elkezdődött a kömlődiek konyhájában egy országos verseny, fesztivál a mesterszakácsok részvételével. Háromnaponként — mondja a vezető — az ország különböző vidékeiről mesterszakácsokat, híres főzőasszonyokat hívtak meg, vendégszereplésre. A kiállítás első három napján, mint vendégművész, Hetyei Aladárné szerepel, Celldömölkről érkezett, vasi ízeket varázsol a konyhán, töltött sertésbordát készít vasi módra és vasi kanászpecsenyét. Három nap múltán Kubis Ferencné lép fel, ő Rétságról jön, s mátraaljai vaddisznópecsenyét mutat be. K. Gy. Díjnyertes zöldségek a mezőgazdasági kiállításon. A zöldségfélét állított ki: valamennyi arany-, ezüst-szentesi kutatóintézet kilenc vagy bronzérmet nyert (MTI fotó : Fehérvári felv.) Szemtől szembe egy sikeres emberrel. Tíz könyv, négy színdarab, film, tv-játék, kétszázezres példányszámok, négy-öt kiadás. Ilyenkor óhatatlanul sablonos kérdések tolakodnak elő. Sablonosak és indiszkrétek. Például az, hogy boldog-e, és hogy mennyi a jövedelme. Mit lehet erre válaszolni? És hogyan fog ebből kialakulni a beszélgetés, amely végső soron a siker titkát próbálná kutatni ? Berkesi András, az író, mindenesetre rágyújt. Philipe Morris. És kitűnően szabott, ezüstszürke öltöny, fehér ing, deres haj. Harminchét éves koráig egy sort sem írt. Tíz esztendővel ezelőtt jelent meg első kötete, az Októberi vihar. Egy rajztáblán írta meg, zongoraszéken ülve. Nem hobbyból — kényszerből. Tudniillik nemigen volt volt akkoriban más bútora. Romantikus karriertörténet kezdetének nem volna rossz. Csakhogy ez nem kezdés volt, hanem egy hányatott élet új szakasza. Kétévi, igazságtalanul rászabott börtönbüntetéssel a háta mögött. — Textilmunkás voltam annak idején, és festőművész akartam lenni. „Odabenn” határoztam el, hogy az egyre inkább kikívánkozó mondanivalómat nem színekben és kompozíciókban hanem írásban próbálom kifejezni. Semmi másra nem gondoltam, amikor a könyvemet elkezdtem, csak hogy megpróbáljam feltárni egy nehéz korszak morális problémáit. És később is — ma is — ez foglalkoztat. Rengeteg témája van — novellát ritkán ír. S ha igen, akkor az rendszerint egy új regény előhírnöke. Nem ír könyen, és nem ír gyorsan. A Sellővel kétszáz oldalig jutott el, amikor az egészet eldobta. Oldalakat fogalmaz meg fejben. Rendszerint éjszaka dolgozik, és nagyon rendszeresen. Hétköznap, vasárnap, ünnepnap, külföldi utazás alkalmával és nyaralás alatt egyaránt. Azt hiszem, a rendszeresség egyik alapelve. Józan lehet, és pontos. Állása is van, valószínűleg nem anyagi okokból. Azt tartja, kell valami, kell egy közösség, ahová az ember kötődik. Ez is megismerési forrás, ez is lehetőség. Mert amellett, hogy rengeteg tapasztalata, rengeteg élménye van, állandóan újakat keres. Figurái nem kulcsregények, szereplőit, történeteit sok fantáziával formálja. De mindig a valóságalapból indul el. És azt tartja: népszerűségének egyik oka, hogy olyan dolgokat fogalmaz meg, amelyekkel az emberek sokat foglalkoznak. Tudja, hogy szeretik. Néha eljár a könyvtárakba, tanulmányozza a kartotékokat. Kíváncsiság? Hiúság? Nehéz elemezni a cselekedetek mozgatórugóit. Ismeri a körülötte dúló vitákat, pletykákat, mendemondákat, viszszahallja a megjegyzéseket — sikernek vannak árnyoldalai. Vajon honnan ismeri a fiatalokat? — Szeretem őket, és megpróbálom megérteni problémáikat. Negyvennyolc esztendőm ellenére sem akarom elhatárolni magam az ifjúság apró-cseprő gondjaitól, bajaitól, örömeitől. Szeretek közéjük menni, beszélgetni velük. Egyáltalán, kíváncsi vagyok az emberekre. A véleményükre, érzéseikre. Az utóbbi időben tizenötezer kilométert utaztam az országban. Rengeteg író—olvasó találkozón veszek részt. Ez nem a legjobb — de egyik — módja az emberek megismerésének. Emellett, persze — minek tagadjam, —, jó érzés, hogy hívják, várják az embert. Azt mondja, nem a halhatatlanságnak dolgozik. Túlélik-e a művei, vagy sem — majdnem mindegy neki. Az viszont már komoly izgalmat okoz számára, hogy az újonnan megjelenő könyveit legalább olyan érdeklődéssel fogadják-e, mint a régieket. Most éppen színdarabot ír a József Attila Színháznak — ez már „hagyomány”. A koalíciós időkről szóló vígjáték lesz — élete első vígjátéka —, amelyet helyzetkomikumra igyekszik felépíteni. Négy könyve várja készen a kiadást. — Nem fáradt? — írni, sohasem. Ez a munkám, a hobbym, a paszszióm. Egyébként nincsenek különösebb vágyai. Van lakása, kocsija. Szereti a jó ruhákat. Segíti a szüleit, a testvéreit. Sokra értékeli a tiszta barátságot. Reméli, hogy olyannak látják most is az ismerősök, barátok, rokonok, mint tíz esztendővel ezelőtt. Minden hozzáérkező levélre válaszol, még a gyerekekére is. Büszke, hogy külföldről úgy írnak neki: „Kedves Bandi bácsi!” Meghatja, ha kórházi betegektől kap köszönő sorokat. Olvas, rádiót hallgat , figyeli a világot. Azt hiszem, a sikert is meg lehet szokni. Bende Ibolya Budapesti ismerősök Berkesi Átsajtolják az alagutat Több mint három távfűtő-vezetékpár épül Kőbányán megkezdődött a távfűtést szolgáló 3200 méteres nagy vezetékpár építése. A kerület új városközpontját ugyanis a kőbányai erőmű látja majd el meleggel. Az építőknek sok akadállyal kellett megküzdeniük. Különösen az okozott gondot, hogyan vezessék át a távvezetéket a sokféle közmű, kutak, vasúti töltések alatt, anélkül, hogy a forgalmat akadályoznák. A Mélyépítő Vállalat sikerrel oldotta meg ezt a különleges műszaki feladatot. A vállalat egyik kollektívája új eljárást dolgozott ki, amelyet szolgálati találmánynak minősítettek és szabadalmaztak. Ennek lényege: a távvezetéket egy darabban átsajtolják a vasúti töltések, vagy más útban álló építmények alatt, nincs szükség a felszín megbontására. Eddig is alkalmazták már a sajtoló eljárást a kis területen. Most egyszerre 33 méter hosszú, alagútszerű csövet préselnek át a keresztező utak és vasúti töltések alatt. Jelenleg ilyen munka látható a Mázsa téren. Az átbújó vezeték 1,80 méter magas és 1,60 méter széles. Az ilyen méretű csatornában az eddiginél jobban elhelyezhetők a kábelek, és más vezetékek. A 33 méter hosszú csövet a helyszínen előre gyártva készítik. A csatorna elejére szerelik azt a sajtoló berendezést, amely előrehaladásával magával tolja-húzza a 33 méteres alagutat. A nem mindennapos építkezésen éjjel-nappal, két műszakban dolgoznak, s műszakonként átlag 1,6 métert halad előre a cső. Előreláthatólag két hétig tart a szerelvény átsajtolása. Tv-adó Komádiban A Hajdú-Bihar megyei Komádiban megkezdték egy 185 méter magasságú tv-adótorony építését. A csúszózsaluzással készülő építményt a budapesti körszállónál felszabadult komplex brigád készíti. A Hajdúságban egyébként két másik televíziós adótorony is épül. Az egyik a debreceni Nagyerdőben, a másik a Hortobágyon. Mindkettő 96 méter magas lesz. (MTI) Ősz a Városházán Augusztus 30-án kezdődik az őszi idény a Városházán. Hosszabb szünet után jövő szerdán ülnek össze a budapesti tanács vezetői, hogy megvitassák a főváros életének több időszerű kérdését, s a tanács szeptemberi teljes ülésének tárgysorát Közben már készül a Városházán a mérleg az idei forró nyárról. A tartós hőség sokgondot okozott a fővárosnak, de a tanácsi vállalatok sikeresen oldották meg a rendkívüli feladatokat. Nemcsak a Vízművek dolgozói értek el új csúcsot, hanem sok más üzem és építkezés is túlszárnyalta eddigi legjobb eredményeit Külön elismerést érdemelnek a közlekedés és a kereskedelem dolgozói, akik a legnehezebb feltételek között vállalták, hogy kielégítik a főváros — nyáron megnőtt — igényeit. Az első félév és a nyár eredményeiről, tanulságairól, várhatóan sok szó lesz már az augusztus 30-i vbülésen, majd a szeptemberi tanácsülésen. A tanácsülést különben is nagy érdeklődés előzi meg a Városházán. Ennek oka főként a tanácskozás anyaga: előzetes értesülés szerint a tanács vezetői beszámolnak Budapest fejlődéséről, azután pedig megvitatják a tanácsi demokratizmus kérdéseit. A várakozás másik oka: többen úgy vélik, hogy az országgyűlés nyári ülésének kedvező hatása érezhető lesz a tanács munkáján is. A választás óta parlamenti életünk több újat, több változást hozott. Remélhető, hogy a sok jó kezdeményezést átveszi fővárosunk parlamentje is. Ezt megkönnyíti az országgyűlés és a tanácsülés közti sok azonos vonás. A Városháza is hatalmas fórum, ahol kétmillió pesti előtt tanácskoznak. Módot ad, hogy az egész főváros megismerje a tanács vezetőinek elképzeléseit, s módot ad, hogy a tanácstagok felvessenek a pesti embert érdeklő minden kérdést. Lehetőség van rá, hogy a Városházán több legyen az igazi, termékeny vita, hiszen a fővárosban is tapasztalható olykor ellentmondás a helyi igények és az általános lehetőségek, a közérdek és a csoportérdek között. És természetes az is, hogy a csepeli, a kőbányai, vagy az óbudai tanácstag kicsit csepeli, kőbányai, illetve óbudai szemmel nézi a budapesti fejlesztést. Az már a tanácsülés feladata, hogy megállapítsa: melyik javaslat fejezi ki az egész főváros érdekét, s ennek megfelelően döntsön. Az élénkebb tanácsülés, a több hozzászólás,a kérdés, a nyílt, igazi vita, természetesen, csak lehetőség, eszköz, hogy jobb tervek készüljenek, több lakást, vagy buszt adjanak át, szebb legyen a főváros. De hasznos eszköz, az egész munkát serkentő, fejlesztő eszköz, amellyel a jelek szerint az ősztől a Városházán is többet akarnak élni. Aczél Kovács Tamás Épül az ország első polietilén gyára A Tiszai Vegyi Kombinátban épül hazánk első polietilén gyára. Berendezéseit részben a Szovjetunióból, részben Angliából vásárolták. Az új műanyaggyár 1969 végén kezdi meg a termelést. A kombinát vezetői addig meg akarják szervezni az új üzem törzsgárdáját. A mérnökök kiválasztása már 1963- ban megkezdődött: e célból a vegyikombinát 40 egyetemi és főiskolai hallgatóval kötött olyan megállapodást, hogy ösztöndíj ellenében a diplomájuk megszerzése után Tiszaszederkényben dolgoznak. Háromszáz fiatalt irányítottak az iparitanuló intézetekbe, a vegyikombinát segédmunkásai számára pedig 400 órás szakmunkás-képző tanfolyamot szerveztek. E tanfolyamok legjobb hallgatói kerülnek majd át a hazánkban eddig ismeretlen technológiával működő üzembe. A kiválasztott vezetők közül heten tízhetes angliai tanulmányúton vettek részt. Jelenleg huszonhét tiszaszederkényi mérnök, technikus és szakmunkástartózkodik a Szovjetunióban, a jövő év első hónapjaiban egy újabb 35 tagú csoport is útba indul ugyanoda. (MTI) Új vízibusz Vízrebocsátásra vár a magyar hajóipar új, 50 személyt befogadó, vízsugárhajtású alumínium hajója. A vízi jármű egyben mintapéldánya egy új vízibuszsorozatnak. Az eddigi konstrukciókkal szemben nagy előnye, hogy sekély vizű folyókon vagy tavakon is közlekedhet, mert a merülése mindössze 40—50 centiméter. CSATÁROZÁSOK EGY FŐÚRI FRIGÓ KÖRÜL Színes, szélesvásznú orasz— francia filmvígjáték Főszereplők: VITTORIO GASSMAN és VIRNA LISI Csak 16 éven felüliek látogathatják « Bemutató: augusztus 31. Budapesten augusztus 24-től a Vörösmarty kertmozi műsorán ''VVA/VVVeVVA/NXVV'VWVV'VVA/V