Esti Hírlap, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-26 / 201. szám

Piros kartonon szentesi gömbök Ez mi? Nem szónoki kérdés, hisz tudott, hogy a kertészeti pa­vilonok, kertészeti kiállítá­sok ismertetésekor enged leghamarább a krónikás az olcsóbb kifejezésnek és könnyen, legelébb írja le a jelzőt: festői. Harsogó zöld, égő piros. De valóban, mi ez? Mint a villanykörték Piros kartonokra szerelve, a keskeny ládákat piros karton béleli, azokon szabá­lyos, három centiméter át­mérőjű skarlátszín gömböcs­­kék, pontosan egyforma tá­volságra egymástól, egyenes, sűrű sorokban, mint egy mű­szaki kereskedésben a fel­­kartonált villanykörték. Pa­radicsom nem lehet. Annak túl kicsi. Cseresznyepaprika? Annak meg túl nagy. Pedig az: a szentesi! Pon­tosan három centiméter mindegyik darab. S valóban, egyenként, mint a villany­­körték a kartonon. Ez már nemcsak kereskedelem, a csomagolás okos művészete: a tudomány, a nemesítés ezt az egyszerű mezőgazdasági terméket az ipari áru ter­melésének szintjére emelte. Kié ez a paprika? Egy kartonruhás paraszt­asszony — bizonyára Szen­tesről az egyik árukísérő — mondja: a szentesi kertésze­ti kutatóintézeté. De még ezek a paradicsompaprikák is — mutat a szomszéd lá­dákra, melyeket rubinszínű oktaéderekben raktak ki —. ..az egész országnak mi küld­jük a paradicsompaprika­magot’’. Ki az a­ mi? „A férjem mellett én.” „Ki­hez van szerencsém?” „Dr. Szalva Pét­erné vagyok. A férjem mellett kutató és az intézet laboratóriumának ve­zetője.” Az egyetemi tanulmányok, a közös tudományos munka hozta össze ezt a házaspárt? Még egyszerűbb a történet, de annál példázóbb. Szalvá­­ék — apjuk, nagyapjuk is — szentesi kertészek. A felsza­badulás után egy bérelt holo­­don kertészkedtek. „49-ben kezdtünk együtt, tanulni.” Letették a szakérettségit, az­tán mindketten — a kertész és a felesége — az egyetem­re iratkozott. A nő a kémia és biológia szakra, a férj a Kertészeti Főiskolára. Akus legyen Szalváék után a dunaköm­­lődieket keresem fel, Eszti nénit — Andó Ferencnét —, aki és akik már a harmadik mezőgazdasági kiállításra kapják meg a meghívót, jöj­jenek el a Duna mentéről, ők főzzék az országos vásá­ron a halászlét. Mitől oly híres a dunakömlődi halász­lé, milyen legyen az a pap­rika, amely festi, ízesíti a lét? Mert Eszti néni és Rubold György, a vezető, személye­sen jár a FŰSZÉRT központ­jába, s ízlelgetve választják ki a legmegfelelőbb papri­kát. „Harmonikus legyen.” És itt következik a legendák megfosztása. „A mi halász­lénk azért híres, azért szere­ti az egész ország, mert: uni­verzális. Divatos dolog kü­lönféle titokzatos recepteket mesélni a halászléről. Egyik vidéken túl sűrűre készítik, ráöntik a tésztára, olyan lesz, mint a lekvár — például Szekszárd kányákén —, s er­re esküsznek. Nógrádiban ki­csit fokhagymázzák is, az Alföldön meg zsíron pirítják a hagymát (ami ugyan a hal­ra nézve igen nagy sértés), és hosszú lével főzik. Ilyen hal­ból kell csinálni, olyan hal­ból kell csináni. A lényeg: az arany középutat kell tar­tani. Nem túl erősen, de azért mégis érezzék ki belőle a paprika. Mi tészta nélkül főzzük a halászlét, de ha a vendég Mohácsról érkezik, s ezt kívánná, adunk hozzá. Tehát nincs titok: harmoni­kusan, jól kell főzni.” Mesterszakács­fesztivál A halászlé mellett ma el­kezdődött a kömlődiek kony­hájában egy országos ver­seny, fesztivál a mestersza­kácsok részvételével. Három­­naponként — mondja a ve­zető — az ország különböző vidékeiről mesterszakácsokat, híres főzőasszonyokat hívtak meg, vendégszereplésre. A kiállítás első három napján, mint vendégművész, Hetyei Aladárné szerepel, Celldö­­mölkről érkezett, vasi ízeket varázsol a konyhán, töltött sertésbordát készít vasi mód­ra és vasi kanászpecsenyét. Három nap múltán Kubis Ferencné lép fel, ő Rétságról jön, s mátraaljai vaddisznó­pecsenyét mutat be. K. Gy. Díjnyertes zöldségek a mezőgazdasági kiállításon. A zöldségfélét állított ki: valamennyi arany-, ezüst-szentesi kutatóintézet kilenc vagy bronzérmet nyert (MTI fotó : Fehérvári felv.) Szemtől szembe egy sike­res emberrel. Tíz könyv, négy színdarab, film, tv-já­­ték, kétszázezres példányszá­mok, négy-öt kiadás. Ilyen­kor óhatatlanul sablonos kérdések tolakodnak elő. Sablonosak és indiszkrétek. Például az, hogy boldog-e, és hogy mennyi a jövedelme. Mit lehet erre válaszolni? És hogyan fog ebből kialakulni a beszélgetés, amely végső soron a siker titkát próbál­ná kutatni ? Berkesi András, az író, mindenesetre rágyújt. Phi­lipe Morris. És kitűnően szabott, ezüstszürke öltöny, fehér ing, deres haj. Har­minchét éves koráig egy sort sem írt. Tíz esztendővel ez­előtt jelent meg első kötete, az Októberi vihar. Egy rajz­táblán írta meg, zongoraszé­ken ülve. Nem hobbyból — kényszerből. Tudniillik nem­igen volt volt akkoriban más bútora. Romantikus karriertörté­net kezdetének nem volna rossz. Csakhogy ez nem kez­dés volt, hanem egy hánya­tott élet új szakasza. Két­évi, igazságtalanul rászabott börtönbüntetéssel a háta mö­gött. — Textilmunkás voltam annak idején, és festőmű­vész akartam lenni. „Oda­benn” határoztam el, hogy az egyre inkább kikívánkozó mondanivalómat nem szí­nekben és kompozíciókban hanem írásban próbálom ki­fejezni. Semmi másra nem gondoltam, amikor a köny­vemet elkezdtem, csak hogy megpróbáljam feltárni egy nehéz korszak morális prob­lémáit. És később is — ma is — ez foglalkoztat. Rengeteg témája van — novellát ritkán ír. S ha igen, akkor az rendszerint egy új regény előhírnöke. Nem ír könyen, és nem ír gyorsan. A Sellővel kétszáz oldalig jutott el, amikor az egészet eldobta. Oldalakat fogalmaz meg fejben. Rendszerint éj­szaka dolgozik, és nagyon rendszeresen. Hétköznap, va­sárnap, ünnepnap, külföldi utazás alkalmával és nyara­lás alatt egyaránt. Azt hiszem, a rendszeres­ség egyik alapelve. Józan le­het, és pontos. Állása is van, valószínűleg nem anyagi okokból. Azt tartja, kell vala­mi, kell egy közösség, ahová az ember kötődik. Ez is meg­ismerési forrás, ez is lehető­ség. Mert amellett, hogy ren­geteg tapasztalata, rengeteg élménye van, állandóan úja­kat keres. Figurái nem kulcsregények, szereplőit, történeteit sok fantáziával formálja. De mindig a való­ságalapból indul el. És azt tartja: népszerűségének egyik oka, hogy olyan dol­gokat fogalmaz meg, ame­lyekkel az emberek sokat foglalkoznak. Tudja, hogy szeretik. Né­ha eljár a könyvtárakba, ta­nulmányozza a kartotékokat. Kíváncsiság? Hiúság? Nehéz elemezni a cselekedetek moz­gató­rugóit. Ismeri a körü­lötte dúló vitákat, pletyká­kat, mendemondákat, visz­­szahallja a megjegyzéseket — sikernek vannak árnyol­dalai. Vajon honnan ismeri a fia­talokat? — Szeretem őket, és meg­próbálom megérteni problé­máikat. Negyvennyolc esz­tendőm ellenére sem akarom elhatárolni magam az ifjú­ság apró-cseprő gondjaitól, bajaitól, örömeitől. Szeretek közéjük menni, beszélgetni velük. Egyáltalán, kíváncsi vagyok az emberekre. A vé­leményükre, érzéseikre. Az utóbbi időben tizenötezer ki­lométert utaztam az ország­ban. Rengeteg író—olvasó találkozón veszek részt. Ez nem a legjobb — de egyik — módja az emberek meg­ismerésének. Emellett, per­sze — minek tagadjam, —, jó érzés, hogy hívják, vár­ják az embert. Azt mondja, nem a halha­tatlanságnak dolgozik. Túl­élik-e a művei, vagy sem — majdnem mindegy neki. Az viszont már komoly izgalmat okoz számára, hogy az újon­nan megjelenő könyveit leg­alább olyan érdeklődéssel fogadják-e, mint a régieket. Most éppen színdarabot ír a József Attila Színháznak — ez már „hagyomány”. A koalíciós időkről szóló víg­játék lesz — élete első víg­játéka —, amelyet helyzet­­komikumra igyekszik felépí­teni. Négy könyve várja ké­szen a kiadást. — Nem fáradt? — írni, sohasem. Ez a munkám, a hobbym, a pasz­­szióm. Egyébként nincsenek kü­lönösebb vágyai. Van laká­sa, kocsija. Szereti a jó ru­hákat. Segíti a szüleit, a testvéreit. Sokra értékeli a tiszta barátságot. Reméli, hogy olyannak látják most is az ismerősök, barátok, roko­nok, mint tíz esztendővel ezelőtt. Minden hozzáérkező levélre válaszol, még a gye­rekekére is. Büszke, hogy kül­földről úgy írnak neki: „Kedves Bandi bácsi!” Meg­hatja, ha kórházi betegektől kap köszönő sorokat. Olvas, rádiót hallgat , figyeli a vi­lágot. Azt hiszem, a sikert is meg lehet szokni. Bende Ibolya Budapesti ismerősök Berkesi Átsajtolják az alaguta­t Több mint három távfűtő-vezetékpár épül Kőbányán megkezdődött a távfűtést szolgáló 3200 méte­res nagy vezetékpár építése. A kerület új városközpontját ugyanis a kőbányai erőmű látja majd el meleggel. Az építőknek sok akadállyal kellett megküzdeniük. Külö­nösen az okozott gondot, hogyan vezessék át a táv­vezetéket a sokféle közmű, kutak, vasúti töltések alatt, anélkül, hogy a forgalmat akadályoznák. A Mélyépítő Vállalat si­kerrel oldotta meg ezt a kü­lönleges műszaki feladatot. A vállalat egyik kollektívája új eljárást dolgozott ki, amelyet szolgálati találmánynak mi­nősítettek és szabadalmaz­tak. Ennek lényege: a távve­zetéket egy darabban átsaj­tolják a vasúti töltések, vagy más útban álló építmények alatt, nincs szükség a felszín megbontására. Eddig is al­kalmazták már a sajtoló el­járást a kis területen. Most egyszerre 33 méter hosszú, alagútszerű csövet préselnek át a keresztező utak és vas­úti töltések alatt. Jelenleg ilyen munka látható a Má­zsa téren. Az átbújó vezeték 1,80 méter magas és 1,60 mé­ter széles. Az ilyen méretű csatornában az eddiginél job­ban elhelyezhetők a kábelek, és más vezetékek. A 33 méter hosszú csövet a helyszínen előre gyártva készítik. A csatorna elejére szerelik azt a sajtoló berendezést, amely előrehaladásával ma­gával tolja-húzza a 33 méte­res alagutat. A nem minden­napos építkezésen éjjel-nap­pal, két műszakban dolgoz­nak, s műszakonként átlag 1,6 métert halad előre a cső. Előreláthatólag két hétig tart a szerelvény átsajtolása. Tv-adó Komádiban A Hajdú-Bihar megyei Komádiban megkezdték egy 185 méter magasságú tv-adó­­torony építését. A csúszózsa­luzással készülő építményt a budapesti körszállónál fel­szabadult komplex brigád készíti. A Hajdúságban egyébként két másik televí­ziós adótorony is épül. Az egyik a debreceni Nagyerdő­ben, a másik a Hortobágyon. Mindkettő 96 méter magas lesz. (MTI) Ősz a Városházán A­ugusztus 30-án kezdődik az őszi idény a Város­házán. Hosszabb szünet után jövő szerdán ülnek össze a budapesti tanács vezetői, hogy megvitassák a főváros életének több idő­szerű kérdését, s a tanács szeptemberi teljes ülésének tárgysorát Közben már készül a Vá­rosházán a mérleg az idei forró nyárról. A tartós hő­ség sok­­gondot okozott a fő­városnak, de a tanácsi vál­lalatok sikeresen oldották meg a rendkívüli feladato­kat. Nemcsak a Vízművek dolgozói értek el új csúcsot, hanem sok más üzem és építkezés is túlszárnyalta eddigi legjobb eredményeit Külön elismerést érdemel­nek a közlekedés és a keres­kedelem dolgozói, akik a legnehezebb feltételek kö­zött vállalták, hogy kielégí­tik a főváros — nyáron megnőtt — igényeit.­­ Az első félév és a nyár eredményeiről, tanulságai­ról, várhatóan sok szó lesz már az augusztus 30-i vb­­ülésen, majd a szeptemberi tanácsülésen. A tanácsülést különben is nagy érdeklődés előzi meg a Városházán. En­nek oka főként a tanácsko­zás anyaga: előzetes értesü­lés szerint a tanács vezetői beszámolnak Budapest fej­lődéséről, azután pedig meg­vitatják a tanácsi demokra­tizmus kérdéseit. A várakozás másik oka: többen úgy vélik, hogy az országgyűlés nyári ülésének kedvező hatása érezhető lesz a tanács munkáján is. A vá­lasztás óta parlamenti éle­tünk több újat, több válto­zást hozott. Remélhető, hogy a sok jó kezdeményezést át­veszi fővárosunk parla­mentje is. Ezt megkönnyíti az országgyűlés és a tanács­ülés közti sok azonos vonás. A Városháza is hatalmas fó­rum, ahol kétmillió pesti előtt tanácskoznak. Módot ad, hogy az egész főváros megismerje a tanács veze­tőinek elképzeléseit, s mó­dot ad, hogy a tanácstagok felvessenek a pesti embert érdeklő minden kérdést. Le­hetőség van rá, hogy a Vá­rosházán több legyen az iga­zi, termékeny vita, hiszen a fővárosban is tapasztalható olykor ellentmondás a helyi igények és az általános le­hetőségek, a közérdek és a csoportérdek között. És ter­mészetes az is, hogy a cse­peli, a kőbányai, vagy az óbudai tanácstag kicsit cse­peli, kőbányai, illetve óbu­dai szemmel nézi a buda­pesti fejlesztést. Az már a tanácsülés feladata, hogy megállapítsa: melyik javas­lat fejezi ki az egész főváros érdekét, s ennek megfele­lően döntsön. A­z élénkebb tanácsülés, a több hozzászólás,a kér­dés, a nyílt, igazi vita, ter­mészetesen, csak lehetőség, eszköz, hogy jobb tervek ké­szüljenek, több lakást, vagy buszt adjanak át, szebb le­gyen a főváros. De hasznos eszköz, az egész munkát ser­kentő, fejlesztő eszköz, amellyel a jelek szerint az ősztől a Városházán is töb­bet akarnak élni. Aczél Kovács­ Tamás ­Épül az ország első polietilén gyára A Tiszai Vegyi Kombinát­ban épül hazánk első polie­tilén gyára. Berendezéseit részben a Szovjetunióból, részben Angliából vásárolták. Az új műanyaggyár 1969 vé­gén kezdi meg a termelést. A kombinát vezetői addig meg akarják szervezni az új üzem törzsgárdáját. A mér­nökök kiválasztása már 1963- ban megkezdődött: e célból a vegyikombinát 40 egyetemi és főiskolai hallgatóval kö­tött olyan megállapodást, hogy ösztöndíj ellenében a diplomájuk megszerzése után Tiszaszederkényben dolgoz­nak. Háromszáz fiatalt irá­nyítottak az iparitanuló inté­zetekbe, a vegyikombinát se­gédmunkásai számára pedig 400 órás szakmunkás-képző tanfolyamot szerveztek. E tanfolyamok legjobb hallga­tói kerülnek majd át a ha­zánkban eddig ismeretlen technológiával működő üzembe. A kiválasztott vezetők kö­zül heten tízhetes angliai tanulmányúton vettek részt. Jelenleg huszonhét tiszasze­­derkényi mérnök, technikus és szakmunkás­­tartózkodik a Szovjetunióban, a jövő év első hónapjaiban egy újabb 35 tagú csoport is útba indul ugyanoda. (MTI) Új vízibusz Vízrebocsátásra vár a ma­gyar hajóipar új, 50 sze­mélyt befogadó, vízsugár­hajtású alumínium hajója. A vízi jármű egyben min­tapéldánya egy új vízi­­buszsorozatnak. Az eddigi konstrukciókkal szemben nagy előnye, hogy sekély vi­zű folyókon vagy tavakon is közlekedhet, mert a merülé­se mindössze 40—50 centimé­ter. CSATÁROZÁSOK EGY FŐÚRI FRIGÓ KÖRÜL Színes, szélesvásznú orasz­— francia filmvígjáték Főszereplők: VITTORIO GASSMAN és VIRNA LISI Csak 16 éven felüliek látogathatják « Bemutató: augusztus 31. Budapesten augusztus 24-től a Vörösmarty kertmozi műsorán ''VVA/VVVeVVA/NXVV'VWVV'VVA/V

Next