Esti Hírlap, 1967. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-04 / 208. szám

Felmondási idő, szabadság, részesedés Készül a kollektív szerződés • Beosztás, szolgálati idő Kávé, önköltségi áron Készül a vállalat alkotmánya. Még nem bizonyos, hogy minden úgy sikerül, ahogyan szeretnék, hisz újdonság, a ja­nuárral életbe lépő reform egyik eleme, a vállalati önállóság már most érzékelhető része. A Csemege Élelmiszerkereske­delmi Vállalat egyik a hat vállalat közül, ahol minta kollek­tív szerződést dolgoznak ki. Igazi nagyvállalat a Cse­mege, szinte mindenfajta ke­reskedelmi tevékenység meg­található itt. Csaknem 3500- an dolgoznak a vállalatnál, 37 vidéki és 56 budapesti üz­letük vívta ki a vásárlók ro­­konszenvét, az övék például a 17 Balaton környéki ABC- áruház. Vannak bisztróik és termelőüzemeik, nagykeres­kedelmi tevékenységet foly­tató raktáraik és karbantar­tó-javító műhelyeik, övék a 12 Konsum-tourist bolt is. A kollektív szerződésben a munkaviszonnyal és a dolgo­zókat érintő összes ügyekkel kapcsolatos eljárási szabályo­kat rögzítik. Sok az újdonság a felmon­dás, a szabadságidő és a ré­szesedési alap felosztásá­nak szabályozásában. A felmondás módja kétféle: függ a beosztástól és a vál­lalatnál eltöltött időtől. A felmondási idő — teljes fizetéssel — 15 naptól hat hó­napig terjed. Ha a vállalat mond fel, a döntést kötelesek megindokolni, s a dolgozó jogorvoslatért fellebbezhet a munkaügyi döntőbizottságok­hoz. A központban dolgozó vezetők és a boltok anyagilag felelős vezetőinek felmondá­si idejét a beosztás szerint határozzák meg. Újdonság, hogy a két és fél millió fo­rintos forgalmú boltok veze­tői az osztályvezetőkkel azo­nos jogokat élveznek. Egy-öt szolgálati év után négyhetes, öt-tíz esztendő után hathetes, 15—20 évig három hónapot, azon túl pedig négyhónapos felmondási idő illeti meg a dolgozókat. Ha a vállalat mond fel, az új munkahely kereséséhez köteles 15 nap fizetett szabad időt adni. A kollektív szerződésben rög­zíteni kívánják: ha a válla­latnak nincs rá szüksége, hogy a dolgozó kitöltse a hat hónapi felmondási időt, bérét kifizetik, s megegyezéses ala­pon távozhat. A próbaidőt általában 30 napban határozták meg, de az igazgató ennél kevesebbet vagy többet — legfeljebb há­rom hónapot — is előírhat. A szabadság 12 nap, min­den ledolgozott két eszten­dő után egy nap pótszabad­­ság jár. Akik 1953. január 1., a Csemege Vállalat ala­pítási­ óta folyamatosan ott dolgoznak, 1968-ban három nap jutalom-pótszabadsá­got kapnak. A vállalat vezetőinek elkép­zelése szerint tanulmányi szabadságot az kaphat, aki­nek beosztásához, szakmai fejlődéséhez a továbbtanulás elengedhetetlen. Aki például a Csemege Vállalattól peda­gógiai főiskolára jelentkezik, tanulmányi szabadságot nem kap. Az új kollektív szerződés módot ad az osztott, illetve az egyenlőtlen munkaidő be­vezetésére. E félmondatnyi szabályozásnak elsősorban a jövőbeni jelentősége nagy: amint megkezdődik az ál­talános áttérés a 44 órás munkahétre, a kereskede­lemben megváltozik a csúcsforgalom ideje, s ez­zel már most, jóelőre szá­molnak. A részesedési alapból fize­ti a vállalat a nyereségrésze­sedést, ebből fedezik a szoci­ális és kulturális juttatáso­kat, ebből tartalékolnak elő­legekre, segélyekre. A kol­lektív szerződés a feloszlatás elveit tartalmazza, s lehető­séget teremt néhány újszerű juttatásra is. A szerződésbe foglalják, hogy azokban az üzletekben, ahol van presszó­gép, a dolgozók mindennap ön­költségi áron kaphatnak feketekávét, s a Csemege minden üzletében 10 száza­lékos kedvezménnyel vásá­rolhatnak tízórait. A különbséget a részesedési alap terhére számolják el. Ettől a kedvezménytől vár­ják, hogy megszűnik egy ok, amely ma még arra késztet­heti az eladókat, hogy keve­sebbet mérjenek. S ami fontos: az összes ed­digi szociális és kulturális juttatásokat meg akarják tartani, sőt, ezek körét lehe­tőségeik szerint bővíteni kí­vánják. D. K. ********************* PÁNCÉL NÉLKÜLI LOVAG Egy kisfiú a felnőttek világában Bolgár film Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: szeptember 7. Budapesten a Puskin moziban augusztus 31.tői műsoron ********** *­**­* * * * * *■** Idegeneknek tilos a bemenet Az utolsó kártyaszalon MINDENNAPI RANDEVÚ A STÜSZI VADÁSSZAL TILOS A PÓKER, 4 MAKAÓ, A KOPKA CSAK SZOLID ALAPON Az asztalok közül idős férfiak, nők, mind nyugdíja­sok. S az asztal sem a hír­hedt zöld asztal, csak egé­szen egyszerű, hétköznapi, abrosszal leterítve. A budai Várkert-kioszk különtermé­ben, meg az elkerített tera­szon van kártya, s kártya­mester is: Raducziner Sán­dor, ő adja ki a napi néhány tucatnyi paklit. Régebben klubja volt, államosították, de meghagyták, vezesse to­vább a kártyaszalont. Idős ember, olyan korú, mint a többi, aki a Várkert-kioszk­­ba jár, túl a hatvanon. A legidősebb kártyás már 91 éves, de nincs nap, hogy ne jönne. ^ A kártyások: külön kaszt. ^ Mosolyognak rajtuk a pince-­ rek, s mondják: fanatikusok,­­ megszállottak. Úgy tűnik, ^ valóban azok, pedig nem ha- ^ zárd játékosok. Ultiznak, rö-fs máznék, filléres alapon. Bárs ki tudja: volt már rá példa,­­ hogy valaki sokat itthagyott. S Ezt még a kártyamester sem­­ ellenőrizheti. Pénz nincs az­ asztalon, csak ők tudják, S mennyit, s hogyan írnak...­­ Ha idegen jön, Raducziner­­ meg a segédje tüstént elta-­ nácsolja. Itt csak az játsz- ^ hat, akit ismernek, a jöve- ^ vény mindig gyanús... S a & másik tilalom: tilos a póker, ^ a makaó, a huszonegyes, a ^ kopka. A megengedett játé- ^ kokban sem lehet nagy a tét, ^ mert akik a Várkertbe jár- S nak, csaknem mind kispénzű S nyugdíjasok, sokat nem ve- ^ szíthetnek, s valószínű a ki- ^ egyenlítődés: amit valaki ma ^ elveszít, holnap visszanyeri.§ Az igazi nyerő a vállalat: a ^ kártya nem rossz üzlet. Egy^ játékos nyolc forintot fizet, ^ az új pakliért tizenkettőt. A ^ magyar kártyát nyolc-tízszer, ^ a romit öt-hatszor adják ki. ^ A kártyamester kis raktáré-^ ban több mint 350 alig hasz- ^ nált kártyacsomag halmozó- 5 dik. Száz-százötven idős ember. ^ állandó vendég jár a Vár-^ kert-kioszkba. Érkeznek dél- § után négy óra körül, s ma- § radnak éjfélig. Nap nap ^ után. óraműszerű pontosság- ^ gal. Nem történhet oly rend- n kívüli eset, amely őket távol­­ tartaná, elcsalná a trefftől és­­­ a kárótól, a stüszi vadásztól­­ és a kuonipásztortól. Jönnek­­ lázasan, fájós lábbal; akár a heroin, úgy köti őket a kár­tya. Olykor van, aki elmarad. Egy-két napig várják, aztán már nem. Tudják, hogy töb­bé nem jön. S mind keveseb­ben maradnak. Annyira, hogy több klub már meg­szűnt, s hiányát nem érzi senki sem. A Várkert-kioszk csaknem az utolsó kártya­klub — hamarosan ez is bezár. A műemlékfala­­kat megjavítják, a Lotz­­freskókat restaurálják, s ha majd újjávarázsolták, repre­zentatív étterem nyílik a helyén ... Schiffer Ferenc P­ontosan negyed egykor történt. Egyszerre áll­tak le a gépek, s a hirtelen csendben zavartan néztünk egymásra, mintha valami il­letlen dolog történt volna. Ha már így alakult, kibak­tattunk az udvarra, s a na­pon vártuk az áramszünet végét. A műhely mellett egy öntöttvas tengely rozsdáso­dott a földön. Pózna rátette a lábát, és megkérdezte, hány­szor tudnám kinyomni két karral. — Nem tudom... — mondtam, és a vállamat vo­­nogattam. — Tízszer kinyomod? — makacskodott Pózna. — Lehet... nem tudom ■ ■ — Na, jól van — mondta Pózna —, ha előre nem tu­dod, hát nem tudod. Én meg lefogadom egy tábla csokiba, hogy legalább kettővel több­ször, mint te. Állod? — Állom — mondtam, és széttoltam a kíváncsi nézők gyűrűjét. Lehajoltam, meg­markoltam a tengelyt, és emeltem. Nehezebb volt, mint gondoltam. Nem is tud­tam tizenkettőnél többször kilökni. — Most te jössz! — mondtam, lihegve az erőlkö­déstől. Az első négy simán ment, könnyen emelgette a feje fö­lé, de tudtam, hogy ezután egyre nehezebb lesz, hiába biztatják kórusban a srácok. A kilencediknél megingott, és rákvörös lett az arca az erőlködéstől. — Hagyd abba — figyel­meztettem, de csak a fejét rázta, s nekiindult a tíz­nek. Fokozatosan emelt, és már nem kellett sok a befe­jezéshez, amikor újból meg­ingott, s a földre ejtette a vasat. Ő meg mellé csuklótt, négykézláb. Ketten emeltük fel, s vit­tük az orvosi rendelőbe. Megrándult a dereka. Úgy mentünk haza, lépésben, hogy Pózna átkulcsolta a nyaka­mat, és félig a hátamra tá­maszkodott. Szerencsére, nem lakunk messze a gyártól. Otthon segítettem a vetkő­­zésnél, adtam két barbami­­dot, meg vizes ruhát a dere­kára, ahogy az orvos mond­ta. Az ágy mellé húztam a széket, és magamban füstö­lögtem, hogy miért mentem bele ebbe a marháskodásba. Ránéztem Póznára. Hanyatt feküdt, és figyelte a mennye­zetet. — Hogy érzed magad? — kérdeztem. — Jól. — Nem fáj a derekad? — Mitől fájjon? — kérde­zett vissza, de nem nézett rám. — Nincs az én dere­kamnak semmi baja, hiába is mondta az orvos. — Már megint nagylegény vagy? — Miért vagyok én nagy­legény? ! — a hangja szokat­lanul éles volt, és tekintete kemény, ahogy rám nézett. — Nyugodj bele, hogy ki­nyomom kétszer többször, ha nincs az a rohadt kavics. Nem láttad, hogy megcsú­szott a bal lábam? Bólintottam, hogy elkerül­jem a vitát. Pózna a legjobb haverom, de nem értettem, mi van most vele. Olyan nagy ügy neki kétszer többször kinyomni azt a va­cak tengelyt? A jobb pecás nálam, én meg erősebb va­gyok, mint ő, de ettől még nem dől össze a világ. Hall­gattam, s kinéztem a nyitott ablakon. Szemben, a körfo­­lyosón, egy pillanatra feltűnt Lili, nagyon elegánsan. — Félhárom lehet, nemso­kára itthon lesz a mama is — mondta Pózna. — Honnan tudod? — Ilyenkor szokott Lili is hazajönni. — Egészen szép lány lett belőle. Egy éve még észre se lehetett venni. Udvarol neki valaki? — Engem kerülget, de nem az esetem — mondta Pózna és büszkén mosolygott az ágyban. — Próbáld meg, hát­ha leszakad akkor rólam. — Nagy nő lett belőle. — Azt meghiszem. De ne­kem akkor sem kell. Látnád csak, milyen leveleket dobál ■be éjszakánként az ablakon. Félelmetesek tudnak lenni ezek a nők, ha megbolondul­nak. — Rosszul teszed, ha így csinálsz — mondtam kicsit irigykedve, és felálltam. — Én, a helyedben, nem sza­­lasztanám el. — Mondtam, a tied lehet — mosolygott Pózna, és a kezét nyújtotta. — Már el­mész? — Hazamegyek, mert ko­pog a szemem. A mamád most már úgyis jönni fog, ha kell valami. — Ha kimész, hagyd nyit­va az ajtót — szólt utánam Pózna. A folyosón önkéntele­nül átnéztem Liliék laká­sára, de az ajtó zárva volt, s nem tudom, miért, de rosz­­szul esett, mintha nekem for­dítana hátat. Annál inkább megvigasztalódtam, amikor a lépcsőfordulóban összefutot­tunk. — Szevasz, Lili — mond­tam és a szemébe néztem. — Neked is, Gyuszika — dlít meg lihegve a pihenőnél. — Mi szél hozott erre? Ré­gen nem láttalak! — Póznát kísértem haza, megrándult a dereka. — Neked sincs jobb dol­god, mint fiúkat kisérni?­­ — Mondom, hogy a dere­ka megrándult, alig tudott menni, az orvos küldte haza. Nem látogatod meg? — Aztán nem mondanád meg, hogy miért? — kérdezte Lili csodálkozva. — Meg vagy te rongálva, Gyuszikám, ha ilyet kérdezel. Gyerekek­kel nem foglalkozom é s anyáskodva megsimogatta az arcom, és fellibegett­ a lép­csőn. Eltűnt a fordulóban, s én nem mozdultam. Az utób­bi időben nagyon elszaporod­tak Póznának ezek a felvágós dolgai. Sürgős beszédem lesz a fejével, ha meggyógyul. Fesold Ferenc A NAGYFIÚ Csak első osztályú fagylalt készíthető Kedvelt nyári csemegénk, a fagylalt két és fél ezer éves. Egy magas rangú római katona, miután visszavonult a katonaélettől, különféle új­fajta ételek és italok készíté­sével foglalkozott. Egyik ilyen italát tej, méz, tojás sárgája és gyümölcslé keve­rékéből készítette, s hóval hűsítette. Ez lehetett a mai fagylalt őse. Ma már hazánkban évente több mint ezer vagon fagy­lalt fogy. Most szigorúan szabályozták a fagylaltgyár­tást és a felhasználható anyagokat. Kötelező például a fagylaltlé pasztőrözése, nem használhatók fel csekély tápértékű nyersanyagok, s nem alkalmazhatók egész­ségrontó módszerek. S a leg­fontosabb: a régebbi 11. mi­nőségi osztály megszűnt, ki­zárólag I. osztályú fagylalt készíthető. Megkezdődött az almaszüret TIZENÖTEZER VAGON ALMA ♦ ÚJ TÁROLÓK Tizenötezer vagon alma szüreteléséhez kezdtek hozzá Szabolcsban. Ez körülbelül háromszáz­­tehervonatra való mennyiség, több a tavalyinál, s nemcsak a jó termés miatt; a növekedés még évekig sza­kadatlan lesz. Ennek alapja, hogy a megyében 1960-ban csak 23 000 hold gyümölcsös volt — ma hatvanezer hold az almás-, diós-, szilvásker­tek területe. A szakemberek azt mondják, 1970-ben már 26 ezer holdról szüretelnek al­mát. JÓ TERMÉS Az almaszüretet a Fehér­­gyarmati Állami Gazdaság 640 holdas kertjében kezdték — ez a megye legnagyobb gyümölcsöse. Papp József fő­kertész szerint a termés jó, pedig sok vész fenyegette, ta­lajvíz, aztán esőhiány. A gaz­daságnak Kölesén is van egy százhúsz holdas almáskertje, s vele szemben a kölesei Kossuth Tsz-nek tízezer al­mafája. A kertekben, végig a méregzöld fasoron fiatal lá­nyok dolgoznak. Az agror­ó­­mus gondosságra inti őket, vigyázni kell a gyümölcsre, nem szabad kosárból önteni, mert akkor törik. Mindig kézzel kell rakni. A gondos szedésben egymillió forint ér­ték rejlik, a szövetkezet öt­milliót remél százötven va­gon almából, de ha a brigá­dok óvatosan dolgoznak, hat­­millió lesz belőle. A szállítókocsik egész nap hozzák-viszik az üres és a te­le ládákat. A szövetkezet ud­varán már dolgoznak a válo­gatóbrigádok, szín, épség, szépség, hibák szerint osztá­lyozzák villámgyorsan a gyümölcsöt. Valaki kiszámí­totta: ötvenmillió almát fog­nak meg néhány nap alatt. Most még nincs itt a jona­tán ideje, csak a batul, a parmen, a rozmaring járja. Hűvöszöldek, a ládában sár­gulnak, pirulnak, illatuk má­­morító. S ettől most alma­­szagú itt minden, a ruhák, a munkaeszközök, az ételek, a szobák. Kétmillió gyü­mölcsfa árnyékában ez itt megszokott dolog. SZÁLLÍTÁS, FELVÁSÁRLÁS Egyelőre az elszállítás, a gyors és jó felvásárlás, a rak­tározás a gond, hiszen tíz­milliókat lehet veszíteni a gondatlan szedésen, váloga­táson, tároláson. De az idén a megye ebben is előbbre lé­pett. A minap rakták le a nyíregyházi almatároló má­sodik részének alapkövét, ha majd elkészül ez a hűtőház, két és fél ezer vagon gyü­mölcs marad benne épen, sértetlenül az értékesítésig. S enyhíti a gondokat, hogy a megyei építővállalat új hű­­tőházat adott át Vaján és Tuzséron, ezenkívül 85 táro­lóépület munkáit fejezi be a jonatánszüret végéig.­­Megkezdődött az almaszü­ret: az első szállítmányt már átvette a központi almatáro­ló, amely háromezer vagon téli alma feldolgozására ké­szült fel. Nemsokára elindul­nak az almaszállító vonatok külföldre is, a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet­ben például a termés hetven százaléka exportképes. — lyi — Újabb 9 emeletes épülettel bővül a Budapesti Műszaki Egye­tem: a nemrég elkészült diákszálló mellett az új házban a villamoskar előadótermei és laboratóriumai kapnak helyet. Képünkön: daruval szállítják a helyszínre a betont. (MTI fotó : Bara felv.)

Next