Esti Hírlap, 1967. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-19 / 247. szám

­ O­N­ U Thant üzenete Kosziginhez: f Az egész emberi közösség büszke lehet a Venus-sikerre RÉSZLETES BESZÁMOLÓNK A „KELJFEL-JANCSI ŰRÁLLOMÁS“ SAJÁTOSSÁGAIRÓL A LEGMELEGEBB RUHA ♦ ÉG, DE NEM ÉG EL ♦ EGY SZEM CUKOR LaVmsok vagyunk: a Venus számunkra éppoly megfog­hatatlan, mint ama bizonyos kozmikus sebesség, ame­lyet hiába próbálnánk járműveinkhez; vagy az a 350 millió kilométeres távolság, amelyet nem kevésbé hiába iparkodnánk az általunk bejárható „messze”-hez mérni. S bár az űrkutatás sokasodó hírei lassanként hozzáedzenek bennünket a nemrég még csak szakkönyvekben és fantasztikus regényekben előfor­duló kifejezésekhez inkább csak sejtjük, hogy valami rendkí­vüli és nagy dologról van szó. Az a szovjet űrállomás, amely tegnap hajnalban a Venus felszínére juttatta a küldő ország zászlaját és címerét, mégsem csak a szaktudománynak szolgál tanulsággal. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ilyen horderejű űrkutatási teljesítményre csu­pán az iparilag és tudományosan egyaránt legfejlettebb álla­mok, ha úgy tetszik, szuperhatalmak képesek. A Szovjetunió esetében a Venus—4. ezért vall félreérthetetlenül arról, hogy milyen hatalmas és messze nyúló acéllábakra állította Európa egykori agyaglábú óriását a szocializmus ötven esztendeje. A címer és a zászló ezt jelképezi az esthajnalcsillag felszínén. Nem a birtokba vételt, helyesebben: nem a kisajátítást. Az az ország, amely a történelem első győztes szocialista forradal­mának eredményeként született, a tudomány céljának az em­beriség, jelen esetben az emberi megismerés szolgálatát te­kinti. A Venus—I. sikere — mint V Thant ENSZ-főtitkár is felhívta rá a figyelmet — valóban az egész emberi közösséget gazdagítja. A szovjet űrállomás neve mellett a négyes számjegy jelzi, hogy miként a tudományban általában, az űrkutatásban sem egycsapásra, hanem szívós, következetes munkával, eredmé­nyek jó ízével és balsikerek fájdalmával születik meg végül a siker. De­ végül mindig megszületik , és az új eredmény bir­tokában újabb nevek és sorszámok kerülnek a kutatás nem­zetközi krónikájába. Laikusok vagyunk: a Venus számunkra, bizony, megfog­hatatlan. Épp ezért nyugtázzuk jóleső tudattal azt a másik, nagyon is földi, bár történelmi arányainál fogva bízvást „koz­mikus” eredményt, hogy a Szovjetunió fennállásának ötven éve alatt nemcsak a Venusra tudott eljutni, hanem — ma már szinte hihetetlen mélységből — felemelte, nevéhez méltó léthez segítette minden dolgok értelmét: az embert. M­os­zk­va o október 19. Hável József,az MTI tudó­sítója jelenti: A Venus—4 szovjet űrál­lomás, a Szovjetunió arany címerével, megérkezett a ti­tokzatos bolygóra. Az űrállo­más második kozmikus se­bességgel behatolt a Venus légkörének sűrűbb rétegeibe, levált róla a tudományos la­boratórium, amely kiállta az óriási megterhelést. Égett, de nem égett el, ki­nyitotta ejtőernyőjét, kész volt leszáll­ni vízre, ha van víz a Venuson, s kész volt sziklára zuhanni anél­kül, hogy tartani kellett volna összetörésétől. A figyelem most nemcsak a világraszóló tudományos eredmény, hanem annak lét­rehozói felé is fordult. Né­hány szovjet újságíró járt a „Venus-gyárban” s az ott látottakról érdekfeszítő tudó­sításban számol be. Az üzemben, ahol a Venus —4 készül, számtalan próbá­nak vetették alá a felbocsá­tásra kerülő bonyolult űrla­boratóriumot. Centrifugára helyezték és olyan gyorsan forgott körbe, hogy súlya százszorosára nőtt. Minden egyes csavarjára,­­ minden egyes vezetékére­­félelmetes megterhelés zúdult. A próbák után a szerelőbrigád óvato­san levette a laboratórium tetejét, ejtőernyőjét, leszerel­ték az irányított antennák fehér tükrét, s még itt a Föl­dön figyelmesen tanulmá­nyozták, vajon k kiállja-e a Vénusszal valdistalálkozást. Minden tőlük illetőt meg­tettek, hogy ez a randevú ne hozzon kellemetlen meglepe­tést. Az űrlaboratóriumot sötét kiégetett kenőanyaggal , szublimált réteggel vonták be. Érmek célja az volt, hogy a laboratórium kibírja azt a pokoli tüzet, amely a Venus légkörébe való behatoláskor jelentkezik. A kenőréteg meggyullad és maga is ég, de egyúttal megóvja a tudomá­nyos laboratóriumot attól, hogy az elégjen. A Venus—4 tervezői nem csupán a tudomány legújabb vívmányait használták fel, merítettek az évszázados né­pi leleményességből is. Egész sereg mérnök törte a fejét, miképpen lehetne a labora­tóriumot úgy megszerkeszte­ni, hogy amikor leeresztik a Venusra, parabolikus anten­nái mindig a Föld felé for­duljanak. Mi történjék akko­r, ha sü­vítő szelek feldöntenék? Hogyan állítsák „talpra” ezt az egész bonyolult alkot­mányt, ha oldalra dőlne? A tervezőknek eszükbe jutott a „kelj fel Jancsi” gyermekjá­ték, amely mindig visszatér eredeti helyzetébe. A mérnö­kök a Venus—4 űrlaborató­­riumát ilyen „keljfeljan­­csivá” alakították ki. Az üzemben, ahol a Venus –4 elkészült, elmondották, hogy , az űrállomáshoz új, ultra­­könnyű és ultraszilárd fé­meket, új optikai műszere­ket és új logikai elektroni­kus blokkokat használtak fel A tervezők sokat munkál­kodtak az űrállomás fülkéi­nek hőszabályozó rendszerén. Az űrberendezés részlegei­ben szigorúan meghatározott hőmérsékletnek kell uralkod­nia. Ezt megoldani rendkívül nehéz feladat volt, ugyanis az űrállomás egyik fele ki van téve a Nap sugárzásának, a másik fele pedig a kozmi­kus hideggel érintkezik. Olyan hűtőberendezést kel­lett szerkeszteni, amely egy­szerűen és ugyanakkor meg­bízhatóan biztosítja a fülkék kellő hőmérsékletét. A tudósoknak meg kellett oldaniuk az űrlaboratórium hőszigetelésének problémáját is. A kérdés így festett: a le­hető legnagyobb mértékben vissza kell verni a Nap su­garait, ugyanakkor a lehe­tő legkisebbre kell korlátoz­ni a melegnek az űrállomás belsejéből való eltávozását. Ha ezt a problémát nem oldják meg, akkor a Ve­nus—4, vagy elég, vagy jégtömbbé fagy. A Venus—4-et elkészítő üzemben lá­tható egy ezüst­fóliával bevont szalag, amely nem sugároz ki, de nem is szív magába meleget, hanem minden meleget jobban meg­őriz, mint a réce pelyhéből készült hálózsák, vagy az Északi-sarkon használatos kutyaprém csizmák. A szak­értők azt mondják, hogy az ilyesfajta anyagból kel­lene ruhát varrni a föld­kerekség leghidegebb pont­jain dolgozók részére.­­Mind a mai napig csupán a szakértők szűk körében volt ismeretes, hogy tulaj­donképpen k­ét Venus—4. űrállomás létezik. Az egyik most már a Venuson van, a másik pedig még mindig a Földön. A tervezők ugyanis elké­szítették a Venus—4­ töké­letes mását. Belsejébe ugyanazokat a mű­szereket helyezték el, mint amelyeket az igaziba. A dub­­lőzt cellába helyezték, ahol olyan kozmikus viszonyokat teremtettek, amilyenekkel az igazi Venus—4-nek kellett találkoznia, útban a titokza­tos bolygó felé. A dublőz át­élte az egész „kilövést” és az egész „repülést”. Ilyen for­mán sikerült az űrállomás berendezését ellenőrizni, sőt, bizonyos hiányosságokat fel­igazítani, még mielőtt az igazi Venus—4. felbocsátásá­ra került volna sor. Június 12-e után a dublőz Venus—4. a Földön imitál­a az űrben száguldó ikertes­tvérét, oly­kor még meg is lőtte őt,­ ez­zel lehetőséget adott annak pontos előrelátó­sához, hogy bizonyos rövid főszakaszon túl milyen­­ fenségekkel találja magát szemközt az igazi. Az egyik újságírónak arra a kérdésére, hogy mikor fog ember leszállni a Venuson, a kozmikus szakemberek kü­lönböző időpontokkal vála­szoltak. Egyesek 1980-ra, má­sok csak 2007-re jósolják az ember Venusra repülésének dátumát Nagy nemzetközi visszhang New York, o­któber 19. ) Thant E­NSZ-főtitkár Koszigin szovjet miniszterel­nökhöz intézett üzenetében szívből jövő rókv­ánságait fe­jezte ki a Vers­­s—4 auto­mata űrállomáss­al végrehaj­tott sikeres kísér­ethez, ame­lyet a szovjet űr­kutatás leg­újabb nagyszerű eredményé­nek nevezett. A­z űrállomás leszállása a Ven­us bolygóra, újabb jelentős m­érföldkő a világegyetem ti­kaiba való behatolás útján, újabb győ­zelem a szovjet tudósok, mérnökök és közreműködők számára, amire az egész em­beri közösség büszke lehet — hangzik az üzenet Pierre Auger, az Európai Űrkutatási Központ főigazga­tója atomfizikusok egy var­sói értekezletén szerdán kije­lentette, hogy a Venus—4 technikai és tudományos si­kere igen jelentős. (Folytatás az 5. oldalon) Együttműködési szerződés Budapest és Szófia között A Városházán bejelentet­ték, hogy hamarosan aláírják a Budapest és Szófia közötti tanácsi együttműködési szer­ződést. A két baráti főváros kapcsolatai az utóbbi évek­ben gyorsan fejlődtek, első­sorban a kulturális életben. Az idei budapesti művészeti hetek egyik kiemelkedő ese­ménye volt a Szófiai Opera vendégjátéka. A szerződés most jelentősen kibővíti az együttműködést. A kereske­delemben, az építészetben, a közlekedésben és a tanácsi munka többi ágában is meg­szervezik a tapasztalatok cseréjét a dokumentáció köl­csönös ismertetését s lehető­ség nyílik a fővárosi vállala­tok és intézmények közvetlen együttműködésére is. Jelen­leg tárgyalások folynak több más főváros képviselőivel is, hasonló egyezmények megkö­tésére. TÁJÉKOZTATÓ AZ ŐSZI TÍZ­ÁRAKRÓL Kitűnő almatermés A mezőgazdaság őszi mun­káiról, eredményeiről, gond­jairól számolt be ma délelőtt a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumban Mé­száros István osztályvezető. A burgonya betakarítását az egész országban már csaknem befejezték. A kukoricát még körülbelül egymillió holdról kell letör­ni, a cukorrépa betakarításá­nak eddig 54 százalékát vé­gezték el. A rizs aratása köz­vetlenül befejezés előtt áll. A szüret mindenütt főljük. Az esőzések eredménye, hogy a szemek három-négy száza­lékkal több mustot adnak. A legtöbb ,,gond” most az al­maszürettel kapcsolatos. A csapadék és a napfény alaposan megnövelte a ter­mést, a minőséget is meg­javította. Szabolcsban például az alma­­termés 60 százalékát expor­tálni tudják. A termés lénye­gesen több lesz, mint ameny­­nyire az előzetes becsléseit után számítottak. A gond most az elszállítás, a raktá­rozás, öt-hatezer vagonnyi alma keresi kamráját. Az őszi talajelőkészítésnek, a vetésnek-szántásnak 81,8 százalékát befejezték. Az őszi kenyérgabona, kétharmadát elvetették. Még csaknem 800 ezer holdon kell a hónap vé­géig vetni, hogy a mag opti­mális időszakban kerüljön a földbe. Remélhetőleg ez el is készül, hiszen a múlt két hét­ben 894 ezer holdon vetettek őszi kenyérgabona magot DR SCHLÜTER BUDAPESTEN Hétfőn este, am­­kor a Fő­városi Operettszí­házban vé­get ért a My Fai­r Lady elő­adása, s a közö­nség éppen távozott, az elő­csarnokban kis tumultus tárt­adt. Szoros embergyűrű vett közre egy kis csoportot, s e tömegből az autogramfüzet­­ tucatjai emelkedtek magá­ba. Ugyan­is a­­My Fair Lad­y előadását megtekintette az NDK-tele­vízió hazánkban tartózkodó néhány munkatársa, ponto­sabban a Dr. Schlüter című ötrészes tv-film két főszerep­lője, rendezője és írója. Dr. Schlüter, azaz Otto Mellies, Eva, illetve Irene, azaz Larissza Luzsina, a két főszereplő, Achim Hübner, a rendező és Karl-Georg Egel író a múlt hét szombatján érkezett a fővárosba. Kirán­dulásokon vettek részt, meg­tekintettek jónéhány magyar televíziós alkotást, találkoz­tak a hazai televíziós szak­emberekkel, színészekkel, s a látogatás záróakkordjaként ma este 20.20 órakor, a film vetítése előtt a képernyőn is megjelennek. Poór Klára ri­porter beszélget majd a ven­dégekkel. (TV. Fotó Lippay Ágnes felv.) Erőmű­konferencia Ma délelőtt Szegeden a me­gyei tanács nagytermében kétnapos országos erőművi konferencia kezdődött. A je­lentős tanácskozást az Ener­­giagazdálkodási Tudományos Egyesület erőmű-szakosztálya és szegedi csoportja rendezi.­­­­Magyarországon is gyor­san növekszik az energia­­igény — tájékoztattak az Energiagazdálkodási Tudo­mányos Egyesületben.­­ Nö­vekedésének ütemére jellem­ző: az országos csúcsterhelés és az évi villamo­senergia-te­r­­melés 1950-től 1966-ig a 480 megawattról 2200 mega­wattra emelkedett. MA DÉLELŐTT 8 FOK VOLT A Meteorológiai Intézet előzetes előrejelzése péntek estig: Kevés felhő, eső nél­kül. Tovább mérséklődő észa­ki szél. Hideg idő. Budapes­ten ma délelőtt a hőmérsék­let 8 fok volt.

Next