Esti Hírlap, 1968. október (13. évfolyam, 231-257. szám)
1968-10-18 / 246. szám
DR. HORGOS GYULA BESZÉDÉ Dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter az idén központi tervvé nyilvánított közúti járműfejlesztési programot elemezte. A program — mondta — megteremti a feltételét, hogy a közúti szállítás tervei — a személygépkocsikat kivéve —a legnagyobb részt hazai gyártású szállítóeszközök felhasználásával valósuljanak meg. A közúti járműgyártás fejlesztésére — jelentette ki a miniszter — összesen 11,8 milliárd forintot fordítanak. Ez a nagy program lehetővé teszi, hogy a gazdaságosan előállított járműipari termékekből fokozzák az exportot, másrészt, hogy mennyiségileg is jobban és minőségileg magasabb színvonalon hazai termékekkel lássák el a magyar közlekedést. A járműprogramon belül kiemelkedik az autóbuszgyártás fejlesztése. 1965-ben még csak 2700 autóbusz készült hazánkban, ez 1970-re 7000-re emelkedik, 1975-re pedig már 10 000—12 000 autóbusz gyártását tervezik. A tehergépkocsigyártás fejlesztésénél nem törekednek teljességre. Elsősorban a nemzetközi munkamegosztás előnyeit vették figyelembe. Magyarország a 6— 20 tonna teherbírású különleges tehergépkocsik gyártására rendezkednek be, ami viszonylag kis sorozatú termelés esetén is gazdaságos. A járműfejlesztési programot sokoldalúan segíti a szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás. Megállapodásokat kötöttek mindenekelőtt a Szovjetunióval, továbbá Lengyelországgal, az NDK- val és Jugoszlávia egyes üzemeivel, különböző korszerű alkatrészek és részegységek közös fejlesztésére, kölcsönös szállítására. Az együttműködés eddigi eredményei — mondta dr. Horgos Gyula — biztatóak, s erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi kooperáció további kiszélesítésére is. S mert a közúti járműprogram végrehajtásába a gépipari vállalatok jelentős része bekapcsolódott, a program a járműgyártás fejlesztésén kívül előmozdítja a kapcsolódó ágazatok műszaki előrehaladását is. A miniszter ezután elmondta, hogy a közlekedéspolitikai koncepció számol a személygépkocsi-állomány jelentős növekedésével is. Hangsúlyozta, hogy a kohó- és gépipar — eddigi fejlesztési irányának megfelelően —, nem kí na délelőtt az ülésteremben (Bozsán felvétele) 1968. október 18., péntek X il. évfolyam, 246. szám Törvényjavaslat a népi ellenőrzésről Ma délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, valamint Apró Antal, Biszku Béla, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülésen részt vett az országgyűlés vendégeként Budapesten tartózkodó uruguayi parlamenti küldöttség Luis Rinon Perret képviselőházi elnök vezetésével. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést az elnöklő Vass Istvánná nyitotta meg. Bejelentette, hogy napirend szerint folytatódik a vita a beterjesztett új vasúttörvény-tervezet és közlekedéspolitikai koncepció fölött. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter emelkedett szólásra, van személygépocsik gyártására berendezkedni. A számítások ugyanis azt igazolják, hogy a személygépkocsik gyártása csak akkor gazdaságos, ha évente legalább 150—160 ezer készül belőlük. Gazdaságosabb, ha részt veszünk a Szovjetunió személygépkocsigyártásában kooperációs szállításokkal. A két ország között létrejött megállapodás értelmében a szovjet gépkocsigyártás fejlesztéséhez különféle alkatrészek szállításával csatlakozik Magyarország. Ezeket az alkatrészeket évi 300 ezres példányszámban állítjuk elő, s ez már gazdaságos. Az alkatrészekért a Szovjetuniótól évente 12— 14 ezer személygépkocsit kapunk majd, amit a Fiatlicenc alapján gyártanak. Arra törekszenek, hogy ehhez hasonló megállapodások más államokkal is létrejöjjenek. A kohó- és gépipari miniszter beszéde után lapzártakor Kovács Antal Vas megyei képviselő emelkedett szólásra. Még ma sor kerül a népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat tárgyalására is, amelyet dr. Dobronaki Gyula államtitkár terjeszt elő. (A törvényjavaslatról lapunk 3. oldalán közlünk tudósítást.) Ha akad sportember az iolimpiák, világbajnokságok történetében, akit a közvélemény egyhangú támogatása kísért azon túl, hogy kiemelkedő tudással, adottságokkal rendelkezik, akkor mindez elsősorban vonatkozik Zsivótzky Gyulára, a magyar atlétika kiemelkedő alakjára. Még emlékszünk, hogy milyen örömet jelentett nyolc évvel ezelőtt a római olimpián, amikor Zsivótzky ezüstérmet nyert. Akkor is hogyan aggódtunk, amikor a népszerű sportolót nagy betegség levette a lábáról, a tokiói olimpia előtt — vajon lesz-e még alkalom arra, hogy láthatjuk a dobókörben, képes-e összegyűjteni olyan erőt, amelylyel helytállhat a tokiói döntőben. Ott volt és ezüstérmes lett, méghozzá úgy, hogy, vezető pozícióban dobta túl a szovjet Klim. Zsivótzky drámai percei Klim most is nagyszerűen versenyzett, 73,28-as új olimpiai rekordnak számító dobását a negyedik sorozatban érte el — alaposan ráijesztve megint az addig 72,54 m-es dobással vezető Zsivótzkyra. — Megijedtem? — tette fel újra a kérdést errőla mozzanatról a verseny után Zsivótzky —, talán nagy párharcunkban először nemcsak felrémlett előttem mindaz, ami a három olimpiai döntőben és a következő versenyeken történt, hanem azt is éreztem: lehetetlen, hogy ez a pechsorozat soha, egyetlen alkalommal se szakadjon meg! A dühömet ekkor még nem tudtam teljesen megfékezni, és a következő kísérletemet elrontottam. Csak úgy csörömpölt a ketrec, amikor a vörös golyó hatalmas erővel nekivágódott. — Aztán az ötödik sorozat következett. Akkorra már megnyugodtam, hatalmas erővel forgattam meg a kalapácsot. Azt még láttam, hogy Csermák József bíztatóan néz rám és figyelmeztet: vigyázzak a csípődobásomra (ez ad nagy lendületet a forgásnak), s ahogy a repülő golyó után néztem, éreztem, hogy talán most az egyszer . .. Ekkor következett az idegek csatája. Már az egész stadion tapsolt, hiszen láttuk, hogy messzire szállt a dobás, de elromlott az eredményjelző berendezés is és percekig nem tudtuk, vajon Zsivótzky túldobta-e Klimet, vagy sem. A rendezők nem várták meg a berendezés megjavítását, hanem mikrofonon jelentették: a magyar Zsivótzky eredménye 73,36 cm, új olimpiai rekord! Egy sorozat azonban még hátra volt. Klim hosszan koncentrált a dobókörben, hatalmas lendületű forgás után bocsátotta útjára a golyót. Balszerencséjére azonban a tartó zsinór a ketrec szélét súrolta. Ez kissé lefékezte a lendületet, s így a dobás 71,64 m lett. Nem sikerült tehát túldobnia világrekorderünket. Zsivótzky, amikor a hatodik sorozat dobásáin állt be, már olimpiai bajnoknak érezhette magát, hiszen a mögötte következő versenyzők az egész délután során mérsékelten szerepeltek. Az öröm azonban azzal vált teljessé, hogy Lovász is felkerült a dobogó harmadik fokára, bronzérmes lett 69,78 m-es dobásával. A magyar kalapácsvető iskola erejét mutatja, hogy a győztes Zsivótzkyn és a bronzérmes Lovászon kívül, Eckschmidt 69,76-tal az ötödik helyet szerezte meg. legjobb eredményemet 2,5 kg-mal túlszárnyaltam, de túl sokat voltam sérült ahhoz az idén, hogy beleszólhattam volna az olimpiai bajnoki cím sorsába. SIROKMÁNY LAJOS TELEXTUDÓSÍTÁSA Két arany, két ezüst és két bronz története Aranyérmet ért ez a dobás (MTI / Telefoto.) A testsúllyal ismét baj volt... A súlyemelésben Veres Győző vívott nagy csatát szovjet és lengyel ellenfeleivel, akik végül is megelőzték és dobogóra kerültek, ő pedig — bár teljesítménye nem maradt el a bronzérmestől — a negyedik helyet foglalta el, nehezebb testsúlya miatt. — Úgy érzem, nem sokat fejlődött a mi súlycsoportunkban a súlyemelés — állapította meg a verseny után Veres Győző —, hiszen az olimpiai bajnok 485 kg-os eredményét évekkel ezelőtt egészségesen én már teljesítettem. Elkövettem mindent, hogy pontot szerezzek, szakításban például a 137,5 kg-os eddigi Csodálatos szívóssággal Már hazafelé indultunk az olimpiai stadionból, amikor váratlanul kellemes hír jelent meg az eredményhirdető táblán. A tűző napsütésben, a déli órákban elindult 50 km-es mezőnyben Kiss Antal jó helyezéssel hívta fel magára a figyelmet. 10 00 km-nél egy 8 főnyi boly előnyt szerzett magának, és tőlük mintegy 80—100 méterre leszakadva gyalogolt egy második nagyobb csoport. Ebben foglalt helyet a magyar versenyző is. 15 km-nél két szovjet, egy angol, egy német versenyző vezette a mezőnyt, de a 8. gyalogló már Kiss Antal volt. 20 km-nél a 6. helyre jött fel, a tőle megszokott szívóssággal dolgozta le az előtte haladók előnyét, öt km-rel később már negyedik volt. A 30 kilométer tájékán mutatkozott nála is a fáradtság és egy rövid időre ismét visszaesett. Majd ismét erőre kapott, s egy amerikai gyaloglóval már a 2. hely megszerzéséért küzdött, ő bizonyult szívósabbnak, megelőzte az amerikait és váratlanul értékes ezüstérmet szerzett. Egy elmaradt arany tanulságai Miután a mexikóvárosi Campo Militaren elhangzott az egyéni öttusa győztes svéd Form és az olimpiai bajnok magyar csapat tiszteletére a svéd, illetve a magyar himnusz, megindult a beszélgetés a részvevő szakemberek és versenyzők között: hogyan is alakult a helyzet az elmúlt öt nap alatt úgy, hogy Férfi megelőzte Balczó Andrást, és minek köszönhető a magyar győzelem a szovjetek előtt? — Ha az igényeket vesszük figyelembe, természetesen jobb lett volna a két arany — jegyezte meg Csanádi Árpád —, de nagyon sok sportágban kiegyeznénk ilyen eredménnyel. Egyénileg persze, sajnálom, hogy Balczónak nem sikerült egyéni olimpiai bajnokságot nyernie. (Folytatás a 8. oldalon)